2022. január 1., szombat

HengeHold2 : 019 - Directrix



Az újonnan érkezett vektorok elállták a Lelkek Őrzőjének útját. Biztosan abban, hogy egy ideig kibírják a szörnyeteg támadásait, Vas Anya összehívta a Konvergencia papságot a kaput védő sáncokhoz. Aggódott az eddig elszenvedett károk miatt.

"A Prím ezredes egyre gyengébb," közölte bevezető nélkül.

"Találnunk kell egy megoldást az Infernál mesterre és...arra a dologra, különben kockáztatunk minden amit eddig elértünk."

"Most két órányit számítottunk, hogy a Vas Anya erősítése is harcba szállt." kezdte Syntherion.

"Az nem lesz elég!" szisszent föl Dirextrix. "Nem tudjuk, hogy ez a becslés egyáltalán megváltozik, ha sikerül is legyőzni azt a nagy szörnyet."

Egy pillanatba telt, amíg megnyugtatta magát. "Még lényegesebb, hogy nem tudjuk, hogy egy másikat nem vetnek-e be ellenünk."

"Valóban," értett egyet Lucant. "Az világos, hogy az és a sereg mellette ugyanazon a mester parancsnoksága alatt áll, aki már sok szövetségünket lemészárolta."

"Ha szeretnénk magunknak bármennyi esélyt, el kell intéznünk."

"A pisztolyos úgy tűnik már nem kevésszer megölte, ám sosem maradt tartósan távol."

"A cygnari gyártású golyók akkor ezek szerint nem elegek," figyelte meg Directrix.

"Támogatnia kéne a vektorjaimat."

Rövid csönd következett, mialatt az elmék feldolgozták az információkat és megoldásokat számítottak.

"A kaput át lehet állítani," jegyezte meg Syntherion. "Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan beállítások, amivel meg tudjuk változtatni az előtűnés helyszínét."


"És meddig?" kérdezte Lucant.

"Azt még tesztelni kellene." A Kohómester válasza lassú volt és kimért.

A gyakorlati valóságuk, hogy Immoren legnagyobb csatája zajlott körülöttük, nem került említésre.

"Ez az út nagy kockázattal jár," mondta Vas Anya, "ha szükséges, a kapu megsemmisülése talán megmenti a menekülteket, akik sikeresen elértek Cyriss-be."

"Semmilyen másik megoldás nem fedte föl magát," válaszolta az Isteni Építész, értékelve a csata állását.

"Minden szükségest bevetünk, hogy levágjuk a démont. Úgy tűnik, az az Infernál erők sarokköve. Ami az Infernál Mestert illeti, nem vagyok képest rá, hogy legyőzzem. Szintúgy Syntherion sem, Orion pedig semleges, túl messze van, hogy segítsen bennünket jelenleg."

"Túl sokáig tartana beavatni őt a terveinkbe. Jelenleg hagyni kell, hogy végezze a saját munkáját."

"Rendben. Ha nincs más lehetőség, én fogok szembeszállni az Infernál Mesterrel." mondta Directrix.

"Nem a kötelességed, hogy így tégy," mondta Lucant.

"Ha a Nagy Munka érdekében történik, akkor meg kell tenni, akár általam, vagy bármelyikőnk által."

Directrix társa beleegyezően bólintott.

"Syntherion ismeri a kapu mechanizmusait és itt marad, hogy biztosítsa a megsemmisülését," tette hozzá a nő.

"Te, viszont, azok között kell legyél akik eltávoznak a kapun keresztül, mielőtt átállításra kerül."

Lucant atya a lábait igazgatta, gondolva a sérülésekre amiket elszenvedtek.

"Szükségük van egy vezetőre," mondta Directrix, elvágva bármilyen ellentmondást.

"Egy megkérdőjelezhetetlen vezetőt. Úgy állnak majd Cyriss előtt, mint még soha azelőtt és a Konvergencia első papja..."

"Ezt tudom," egyezett bele Lucant, bólintva. "A sorsod itt bizonytalan. A közeljövőben le akartam úgyis mondani, bármi is történt volna."

"Orion pedig a legalkalmasabb arra, hogy folytassa a Nagy Munkát azok számára akik itt maradnak. Cyriss követőinek ki kell építeniük magukat a kapun túli világban. Ez tűnik a...leglogikusabbnak."

A többiek egyetértően bólintottak.

"És abban az esetben, ha vereséget szenvednénk..." Vas Anya bizonytalannak tűnt.

"Csupán egy teendő van," mondta Syntherion, "biztosítani hogy, az Infernál Mester hiánya végleg meggyengítse az erőiket itt."

Directrix és Lucant egymást nézték csendes elkötelezettséggel, és a Kohómester tudta hogy ez megegyezést jelentett.

"Ők ugyan nem osztják a mi végső céljainkat," folytatta, rámutatva egy kisebb seregre amit a vadon druidái irányítottak, "de ők is ugyanezt a kifejletet szeretnék Immorennek."

***

"Viharúr." Kaya megjelent Laris mellett, közel Krueger helyzetéhez.

Az Orboros Kör seregteste, bár kis létszámú, lassabban vonult vissza mint bármelyik másik. A Viharúr gólemjei komoly akadálynak bizonyultak az Infernál erőkkel szemben. Hűvösen néztek egymásra. "Mi szólít el?"

"A szövetségeseink nélkülünk tanácskoznak." mutatott Kaya a kapu felé. Ott, a druidák megpillantották a Konvergencia rangidős papjait. Krueger a közelítő rémálmok sora felé intett kezével, villámok sújtottak le rájuk, közéjük.

Alaposabban megtekintette Kayát.

"Megsérültél," figyelte meg, "a farkasod viszont még futhat."

"Pontosan. Megyek és megtudom mit terveznek és jelentem amilyen sebesen csak tudom."

A Viharúr észrevette, hogy közben Laris már messzire előrefutott. Pillanatokkal később, Kaya is eltűnt.

***

Caine csupán a lányától és Ásztól pár lépésnyire jelent meg újra.

A földre zuhant, kimerülten, a határaira hajszolva. Alig tudott összpontosítani, mégis átvizsgálta a pisztolyait, vett egy mély levegőt, és egy pár pillanatig a lányát figyelte. Cynthia Ászt irányította, tisztán ösztönszerűen.

Kevés tudás volt benne, és még kevesebb kifinomultság, de az erő és tehetség jelent volt. Csupán egy bolond nem láthatta, hogy Ászt most egy másik képesség árasztotta el. A warjack egyik ellenfelét kaszálta le a másik után, ugyanolyan esetlenül mint az új irányítója.

Tudnom kéne, hogy vannak más gyerekeim, gondolta magában. Remélem és imádkozom hogy biztonságban vannak, bárhol is legyenek.

Elöntötte a szégyenérzet. Sosem volt jó társ és még inkább rossz apa. De ahogy nézte Cynthiát, nem tudta elfojtani a büszkeségét.

"Nézzenek oda, milyen érzelgős lettem," mormogta mosolyogva.

"Tessék?" A lány tekintete teljesen az előtte lévő ellenségekre szegeződött.

Ász hosszú karja eldördült, leterítve a célpontját két gyors lövéssel.

"Hagyj meg valamit apádnak is, rendben?" mondta Caine, felemelte a fegyverét, és célzott.

***

"Ezt add át neki," mondta a Kohómester, miközben a mechanikus szerszámaival a irányítópulton babrált.

"Mi lesz a többiekkel?" kérdezte Kaya.

"Át kell majd vedd a Viharúr csata-feladatait, amikor csatlakozik hozzánk."

"Az ellenség nem fog tétlenül várni, amíg végrehajtjuk ezt a tervet és valószínűleg erős támadást intéznek majd ellenetek. A katonáitoknak és vadállataitoknak állniuk kell majd a sarat."

"Úgy érzem nincs sok választásunk ebben, ugye?" Kaya komor volt, nem szívesen nézett oda a továbbra is közelítő Infernál erőkre.

"A számításaink, amiket halandó korlátainkkal végzünk, azt mutatják, hogy ez a legjobb döntés. Most indulj. Az idő elfogy."

Dühösen a vas pap parancsolgatása miatt, Kaya csendes haraggal távozott, bár tudta, hogy igazat beszélt.

***

"Mi késlelteti a döntésedet?" kérdezte Syntherion.

Asphyxious nem válaszolt azonnal. Helyette a volt Lich Nagyúr visszanézett a hatalmas mészárlásra a kapu előtt.

"Dönts hamatosan, vagy döntünk helyetted!" figyelmeztette a Kohómester.

"Mennyi van még hátra, és mi a terv?"

"A tervünk..megelőz téged."

Valóban, ez már világos volt Asphyxious előtt. Lucant egy utolsó védvonalat szervezett, miközben egy csapásmérő egység Vas Anya vezetésével csupán egy célra összpontosított: Zaaterothra, az Infernál Mesterre.

Az Őrzőt lelassították a Konvergencia vektorok, de nem állították meg, miközben Syntherion a jelre várt a kapu irányítópultjánál. Úgy tűnt, mintha Immoren összes reménye ebbe az egy erőfeszítésbe lenne fektetve. Nem fog sikerülni.

"Azt látom, hogy ebből a földből csak egy kormos rom marad."

"Mindenképpen elkerülhetünk egy ilyen véget, ha velünk az erőd. Az esélyek felénk billennének, ha rendelkezésre bocsájtod."

"Azt mondod, elodáztok, nem megakadályoztok."

"Annak a harcnak a kimenetelének kiszámítása túlmutat a képességeimen, arra viszont mindenképpen megvan az esélyünk, hogy legyőzzük a nagy rémálmot."
A volt cryxi lassan rázta a fejét, miközben nézte ahogy az Őrző ollója alatt egy újabb vektor törik össze. Egyik másik sem látszott késznek rá, hogy átvegye a helyét. Syntherion elhallgatott, mintha újra szólni kívánna, de Asphyxious csendre intette.
"Semmit se aggódj, Cyriss mérnöke, már eldöntöttem már, mielőtt idejöttem volna." Széttárta a szárnyait. "Ég veled, Immoren, arra a rövid időre ami még megmaradt néked."

***
Az idő lelassulni látszott mindenki számára aki szemtanúja volt, de a Lelkek Őrzője, miután legyőzte az utolsó vektort is, embertelen diadalüvöltésben tört ki. Mégis, a győzelme drága volt. Az egyik ollója szinte használhatatlanul csüngött az oldalán, míg a másikat asszimilátorok vágták le.
A saját undorító testnedvei borították, a legnagyobb része a testén éktelenkedő hasadékokból ömlött elő. Minden szem követte, miközben tovább lökte magát a kapu felé, felemelve a megmaradt ollóját, hogy lecsapjon az építményre és annak utolsó védőire. Örömtől részegen, Zaateroth támadásra utasította.
A Mester egy fémes kiáltást hallott közelről. "Nem kapod meg a jutalmadat!"
Directrix Vas Anya átverekedte magát. Az egységéből csupán két konzervátor, egy maroknyi servitor és egy Elsöprő osztag maradt.

***
Haley szeme rebbent, miközben érezte, hogy valaki megérinti a vállát. Tudta, hogy valószínűleg fájdalmas kifejezés ül az arcán. Érezte a kedvtelenséget ami az Isteni Építészből sugárzott, miközben az felkereste.
"Még egyszer. Csupán még egyetlenegyszer, Prím ezredes." A hangja furcsán gyengén szólt.
A Vas Anyával megbeszéltek ellenére, mégis folytatta a harcot, a gépi testének legnagyobb része már erősen sérült.
Egyes részeken már kilátszottak a belső mechanizmusok. A második kezét már nem tudta használni.
"És te?"
"Az én munkám újraindul majd a túloldalon. Mindazokkal, akiket megmentesz."
"Az istennőd nem az enyém is, viszont."
"Mégis elköltöd az erőd, hogy megmentsd a követőit, a te istened nyája mellett."
Haley lehunyta a szemét pár pillanatig és megnyugtatta a tudatát. Szinte kirobbanóan fújta ki a levegőt, és egy üres légi hajó szűrődött át a valóságba a közelben, kiragadva a közelmúltból ami most egyre távolabb került. Várakozó menekültek kezdték meg a beszállást.
"Menj." suttogta Haley rekedten. "A néped vár rád."


***




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése