Kander Nerro hadnagy Csempészmedence külső részén sétált át. Az viselt mechkanika Levente páncélja és annak a hálós sugárzói nemcsak kívülállóként jelölték őt itt, hanem ellenségként is, a rend képviselője volt a káosz földjén. A körülötte tornyosuló épületek rendetlenek és egyenetlenek voltak, teljes ellentétben a kellemesen egybevágó tornyokkal ami Borona Öböl maradék részét jellemezte. A környéken hemzsegtek a gyanús elemek és bűnözők, azok akik elhagyták a Vascsillag Szövetség által kívánt törvényességét és jólétet. Ezek a népek ezt az életet választották, itt éltek a mocsokban, kívül a VSZ harmóniáján. Nerro úgy érezte, miközben a kanyargós utcánkon haladt, mintha visszarepült volna az időben a Vascsillag Szövetség előtti napokba, mikor az emberiség még a napi betevő falatért küzdött, Isten háta mögötti világokon.
Nerro úti célja a megmaradt kevés bástya egyiket volt Csempészmedencében. A Nyolcas Biztonsági Állomás abban a dicstelen feladatban részesült, hogy próbáljon valami törvényességhez foghatót létrehozni ebben a szektorban. Miután belépett az állomás területére, Nerrot félelemmel vegyes tisztelet fogadta a bent szolgáló ügynökök részéről. Annyira elütött, mint egy vadonból szakadt farkas az idomított kutyák közt.
A falak mentén terminálok hosszú sora helyezkedett el, miket Borona Öböl ügynökeinek tucatja kémlelte, reménytelenül, miközben próbálták megfékezni a Csempészmedencében tomboló romlást és bűnözést.
Nerro csodálattal tekintett a munkára amit ezek a férfiak és nők végeztek, a kitartásukat a lehetetlen feladattal szemben.
A terem túloldalán kinyílt egy ajtó, és egy kerekded ember, Borona Öböl fekete-arany főtiszti egyenruhájában magához intette Nerrot.
A páncélját mozgató szervomotorok zümmögésétől kísérve, Nerro átlépdelt az ügynökön tömege közt, föléjük tornyosulva, mint egy ezüst isten.
Szívesen levette volna a sisakját, hogy láthassák az embert a páncél alatt, de hazudott volna, ha nem ismeri be magának, hogy élvezte a tiszteletet és ...a félelmet.
"Mije van számomra, Lassiter főnök?" kérdezte Nerro, miközben bement a vezető irodájába, oldalazva, hogy a vállára szerelt pulzuságyú átférjen az ajtónyíláson.
Silus Lassiter nem volt gonosz ember, csak hatékonytalan és becsvágyó.
Ez utóbbi tulajdonág hasznos volt Nerro számára, eléggé ahhoz, hogy elnézze az előbbit.
A főnök az íróasztala mögött ült és összekulcsolta az újait terebélyes hasán.
"Elkaptunk egy fegyverneppert a Hatos Égidokk környékén. Ő és csapata egy szállítmányra várakoztak, de mi előtt odaértünk."
Nerro bólintott. "Nemes teljesítmény, de ez miért lenne nekem érdekes?"
A Leventék harci egység voltak, és a helyi bűnözés általában nem illett a profiljukba.
Ennek ellenére, Nerro már idevezénylése idején tudatta az összes Borona Öbölbeli főnökkel, hogy ha van valami nemzetbiztonsággal kapcsolatos tippjük, nem lesz hálátlan.
Valamit, és ez még fontosabb volt, a hasznos infókért még jutalom is járt.
Lassiter főnök volt Nerro egyik legaktívabb informátora.
"Kinéz neki nyolc év zárka Új Skirovh-ban, és nem nagyon szeretne majd egy egész évtizedet vacogva tölteni. Azt mondja, van infója egy másik szállítmányról, egy olyanról ami önnek érdekes lehet."
Nerro összevonta a szemöldökét. A bűnözők sokszor bármit kitaláltak, csak hogy megússzák a VSZ egyik leghírhedtebb büntető telepét. Új Skirovh börtöne a bolygó sarkköri jegén épült, és az elitéltek ritkán élték a szabadulásukig.
"Győzzön meg."
Lassiter főnök vigyorgott. "Csupán két szóval megteszem. Aeternus Continuum."
///
Nerro elhagyta a biztonsági állomást és egyből a Borona Öböl északi részén lévő kaszárnyába sietett. Ez a város volt a legnagyobb kikötő Pharos-on, ez a világ szinte teljesen a Vascsillag Szövetség irányítása alatt állt. Ez azt jelentette, hogy a polgárok jó közbiztonságban éltek, gyarapodtak, és fejlődtek a VSZ hadserege vigyázó tekintete alatt. Ám a Szövetségnek sok ellensége volt, technológiájuk pedig - ugyanaz a technológia ami számtalan területet és gyarmatot gyűjtött az VSZ-nek - irigyelt kincs volt, és főleg azok próbálták megkaparintani akik sötétebb célokat szolgáltak. Mint egészséges fában terjedő rothadás, ezek az erők fáradhatatlanul, titokban munkálkodtak a VSZ eredményei elpusztításán. Az Aeternus Continuum egyike volt ezeknek, egy félelmetes szekta mely a tagjai testének a tökéletesítésén dolgozott, beleértve merész sebészi beavatkozásokat, kibernetikus testrészek beépítését és rég elfeledett Ősi világokról összelopkodott módszereket. Ki kellett őket füstölni és megsemmisíteni - teljesen.
Amikor Nerro beért a kaszárnyába, furcsamód üresnek találta. A Handzsár anyahajó amelyik általában a hangárját szokta elfoglalni nem volt itt, valamit a Leventék és warjackek sokasága sem, akiket csatába szokott vinni. Nerro szakasza - pont fúziós dárda edzés közben - tűnt az egyetlen jelenlévő erőnek.
Biccentett a helyettesének, miközben a tiszti szállásra sietett. Ott, egyből Septimus Skaid kapitány irodájába ment.
A kapitányt a terminálja előtt ülve találta, tekintete a kijelzőn villogó adatokat vizslatta. Skaid fiatal volt a rangjához képest -- csupán két évvel több Nerro huszonheténél -- egy Bástyabéli nemes család leszármazottja, ez a város volt a VSZ világának a szíve. Sasorrú volt, kék szemekkel amik szinte az ember lelkébe fúródtak, ha felbőszítették.
"Merre jártál?" kérdezte Skaid, föl sem pillantva a termináljáról.
"Egy nyomnak jártam utána, Csempészmedence környékén, uram," válaszolt Nerro.
Most már Skaid fölpillantott, a szeme kíméletlenül kihangsúlyozta a komor arckifejezését.
"Egy nyomot, hadnagy? Azt hittem Levente vagy, nem a Borona Öböl biztonsági szolgálata"
"Uram, a kapcsolataim a biztonságiak közül értesítettek pár fenyegetésről--"
"Én értesítelek a fenyegetésekről, hadnagy."
"Természetesen uram, ha felidézi, a forrásaim információja hasznosnak bizonyult már a múltban." Nerro tavaly kapott egy tippet Lassiter főnöktől egy Koalíciós bajkeverőről akit azért küldtek, hogy a Végvilágok irányába mozdítsa el a közvéleményt Borona Öbölben.
A Koalíció azokból állt, akik elhagyták a Szövetséget, hogy aztán szerény körülmények közt éldegéljenek messzi peremvilágokon, és még küzdjenek is azért, hogy ezt egyáltalán megtehessék.
A beszivárgót letartóztatták, még mielőtt elterjeszthette volna a ragályos gondolatait, Nerro és Skaid pedig dicséretben részesültek Pharos helytartójától.
Skaid mély levegőt vett, és az orrán át kifújta.
"Rendben. Mit mondott neked ezúttal a forrásod?"
A kapitány gúnyos hangneme nem tudta elfedni a valódi érdeklődését.
"Van egy tippem egy csempészszállítmányról, valószínűleg VSZ fegyverek és technológia," mondta Nerro. A csempész akit Lassiter főnök elkapott nagyon bőbeszédű volt, ám nem azért, mint kiderült, mert a börtöntől félt, vagy mert egy teljes páncélzatú Levente követelte a válaszokat. Valami mástól tartott, és ez kíváncsivá tette és ugyanakkor aggasztotta is Nerrot. "Az Aeternus Continuum érintett."
Skaid fölkapta a fejét az AC említésére. A szekta talpasai, a vazallusok, szinte már minden gyarmatra beszivárogtak amit a VSZ vagy a VV irányított, befolyásuk alattomos volt és pusztító.
"Mennyire vagy biztos ebben az információban?"
"Az ember akitől jött, egy csempész, rettegett valamitől amit egy szállítmányban látott és ami a Continuumnak volt címezve, valami rosszabb mint lopott fegyverek," mondta Nerro. "A sztoriját még azután is tartotta miután...alaposan és hosszan kivallattuk."
Skaid felállt és a frissen borotvált állát dörzsölte. "Van helyszíned is?"
"Hatos Égidokk, Csempészmedence nyugati peremén. Az AC ma este kéne ott megkapjon egy szállítmányt."
"Bizonyosan láttad, hogy elég kevesen vagyunk most," válaszolt Skaid bosszúsan. "Koalíciós erőket láttak a déli kontinensen lévő térkapu közelében. A bolondok azt hiszik hogy betehetik a lábukat Pharosra. A helytartó minden elérhető Levente hadosztályt kivezényelt a helyszínre."
"Mid tud neked adni, uram?" kérdezte Nerro, baljós érzéssel a gyomrában.
"A szakaszodat és egy darab Hajnalcsillagot."
"Melyik Hajnalcsillagot?" A laktanya négy erős warjackel rendelkezett, abból három volt újabb gyártású, a gépagyaik frissek és hibáktól mentesek. A negyedik viszont, már sok harcot látott, és a Védelmező kategóriájú gépagya fölvett egy enyhe jellemvonást.
"Csupán "Anya" van benn," mondta Skaid, és enyhén elmosolyodott. Ennél közelebb nem szokott a viccelődéshez jutni. Nerro megállta, hogy ne forgassa a szemét. "Rendben. Hogy állunk csatamágus támogatással?"
"Uhara ezredes a csapatszállítóval ment el, de Corrison őrmester még bent van. Viszont van egy nagyobb gondod ennél, hogyan akarsz eljutni a Hatos Égi-dokkhoz időben, hogy elkapd a szállítmányt?"
Ahhoz, hogy a csapata meg tudja lepni a Continuum fosztogatóit, Nerronak csatamágusának nyitnia kell egy térkaput a kaszárnya és az üzlet helyszíne közt, lehetővé téve neki és Leventéinek az azonnali odautazást. Nagyobb léptékű csatában, egy cirkáló kilőtt volna egy különleges torpedót amire fölszereltek egy mozgatható térkaput, egy kimeneti pontot amit a csatamágus meg találni és oda tudja varázsolni a katonákat az ürességen át. A cirkálójuk nem volt itt, de Nerronak elő kellett állnia valami szokatlanabb megoldással. "A besúgónk belement, hogy bekapcsol nekünk egy mozgatható térkaput a raktárban."
Skaid szeme tágra nyílt. "Úgy tűnik, hogy a kihallgatás ... alapos volt. Mit nyer a besúgót ezzel?"
"Nem kerül el Új Skirovhra"
"Az egy korrekt üzlet," mondta Skaid. "Rendben, Corrison őrmestert a rendelkezésedre bocsátom."
Nerro még nem dolgozott együtt Corrisonnal, és a nő alacsony rangja azt mutatta, hogy csak nem rég nevezték ki csatamágusnak. Mégis, mindent elfogadott, amit kaphatott. "Felkészítem a szakaszomat."
Skaid bólintott. "Természetesen majd átadsz mindent amit a csempészáru közt találtok."
"A hangneme szinte vádló volt. A kapitány, mint minden fiatal tiszt - ugyanúgy mint Nerro is - tudta, hogy a legjobb módszer az előremenetelhez a VSZ hadseregében a rendszeres siker az ellenségek ellen.
Skaid azért adott szabad kezet Nerronak, hogy cserébe ő is osztozhasson a dicsőségben, ha lenne olyan.
"Természetesen, uram," mondta Nerro. "Mindenről tudni fog, amit teszek."
Skaid arca megkönnyebbülést mutatott. Majd újra szigorúra váltott. "Ez esetben, jó szerencsét, hadnagy."
***
Nerro a szeme sarkából figyelte a mutatókat a sisakja belső kijelzőjén. Ez mutatta neki a szakaszának kilenc Védő Leventéjének az életjeleit , valamint a hozzájuk rendelt Csatacsillag warjack működési állapotát.
"Uram, be vagyok csatolva és készen állok, hogy megindítsam az üresség indukciót," mondta Corrison őrnagy a kommunikációs vonalon. A csatamágus fiatalosan beszélt, de magabiztosan. Mégis, Nerronak furcsa volt, hogy ő adjon ki parancsokat egy csatamágusnak és nem fordítva. Hozzászokott már az Uhara ezredessel való együttműködéshez, akit "Uramnak" szólított.
Nerro szétnézett a szállító teremben, egy titánbevonatú tiszta szobában, melyben Corrison őrnagy manipulálni fogja az Arcanessencet, és ezáltal feltépi az ürességet, lehetővé téve Nerronak és Leventéink az utazást, vagy "csúszást", a műveleti területre, melyet a mobil térkapu jelöl, egy szempillantás alatt.
Nerro kinyitott egy csatornát a csapata felé.
"Kapcsoljátok fel most a locusotokat," mondta, megparancsolván a Leventéinek, hogy aktiválják a pulzus jelölőket a páncéljaikon, amikre Corrison rá tud fókuszálni, így vezetvén át őket az ürességen át. "Látsz bennünket, Corrison?"
"Igen, uram. A közvetítés hibátlan."
"Mi van a kapuval?" kérdezte Nerro. Ha a besúgójuk nem teljesíti amit vállalt, az egész művelet gyorsan megfeneklik. Meg kellett lepje a Continuum erőket, és ezt csak úgy tudta megtenni, ha olyan helyre érkeznek a kapuval ahol semmiképp sem számítanak rá.
"Egy másodperc, uram..." mondta Corrison, és Nerro gyomra összeszorult a szorongástól. "Igen, ott van. Pont most nyílt meg."
"Minden jól néz ki?"
"A távolság megfelelő. Nincs zavaró tényező. Élvezzék a csúszást."
"Tökéletes."
Nerronak akadt egy másik gondja is, és ránézett a föléjük tornyosuló ezüst-kék warjackre amit mindenki Anyának hívott. A védelmező típus gépagya és a túlságosan gondoskodó viselkedése gyakorlatilag kikényszerítette ezt a gúnynevet.
A warjack a Leventékhez hasonlóan volt fölszerelve, rohampajzzsal és fúziós alabárddal. A vállára szerelt Csillagrobbanás Rakétavető és egy Örvény sugárvető alkották a fegyverzete maradékát.
"Anya, hangot kikapcsolni," mondta Nerro.
"Minden rendszer működőképes, uram. Biztonságban lesz velem," jött az egyszerű, kicsit dallamos válasz.
A warjack buzgó személyisége miatt, a sima igen-nem válaszaihoz is hozzácsatolt további elemeket.
"Corrison, tartsd Anyát rövid pórázon," mondta Nerro. Bár ő volt a szakasz és annak csatamágusának parancsnoka, Corrison volt az aki telepatikusan össze volt kötve a warjackel és aki fel tudta tölteni Arcanessencevel és irányítani a tetteit.
"Értettem, hadnagy."
"Rendben, csúszásra készen állunk."
"Indukció indul."
A szakasz körül megremegett a levegő és Nerro enyhe bizsergést érzett a karjában és lábában, miközben az Arcanessence megtöltötte a termet. A falak közelebb kerültek, és a remegés átváltott teljes elmosódottságba, ahogy a világ szétfoszlott körülöttük, bár mindig olyan érzés volt, mintha a valóság önmagába roskadt volna. A hasadék megnyílt, a sötétség kitárult, és az üresség elkerülhetetlen húzása berántotta Nerrot a feketeségbe.
Az ürességen át való utazás szinte azonnali volt. A kaszárnya és a Hatos Égidokk a Csempészmedencében nem volt több pár mérföldnél, és Nerro úgy érezte, hogy súlytalanul sodródik, mintha szabadon zuhanna, mielőtt a fény és hang lesújtott volna rá.
Egy tömzsi szürke épület előtt találta magát, enyhe esőzésben. Egy égi szállító lebegett a dokkoló platform fölött tőle jobbra, berakodó rámpája lenyitva, közben két vazallus fosztogató őrizte, nehéz kabátjukat átszőtték a vörös színű hálós adóvevők.
Hosszú csövű mechanika puskákat tartottak, amiket Nerro rögtön felismert. A szögelő puskákat sűrűn használták a vazallusok, nehéz, savas lövedéket lőttek ki, amely át tudta égetni még a legerősebb páncélt is.
Csupán másodpercei maradtak a környezet befogadására, mielőtt Kile őrmester megszólalt a rádióban. "Nemezis, három óránál."
Nem csupán egy csapatnyi vazallus közé csúsztak be akik fegyvereket loptak; helyette egy csomó vazallusba botlottak akik fegyvereket loptak és még egy Nemezis warjackjük is volt.
A gép sötét teste egy pillanatra elrejtette azt az égi szállító mellett, de aztán a meghajtói felkapcsoltak, és a kemény, szögletes teste a levegőbe emelkedett. A warjack egy fúziót kaszát forgatott az egyik kezében, míg a másik kezére egy elmozdító ágyú volt szerelve. További fegyverek voltak még a vállára szerelve, de Nerronak nem maradt ideje, hogy beazonosítsa őket.
"Falanx. Most!" parancsolta Nerro, és a Leventéi előrefutottak, bekapcsolván a bal karpáncéljukba épített pajzsvetítőket. A Védelmezőket körbevették az energia hálói, egymásba kapcsolódó védekező mechanika láncot alkotva.
A Nemezis egy pillanat múlva elsütötte az elmozdító ágyúját. Az energiasugár megvilágította az éjszakát és egy energiadárda csapódott a Leventék közé. Nerro egy sikolyt hallott a rádióján keresztül és Shaw Levente életmutatói laposra váltottak.
A becsapódás után, a Nemezis arc vevői vörösen felizzottak, és a hatalmas gép előrelendült a levegőben, szinte meglovagolva egy Arcanessence hullámot.
Nerro rémülten vett egy nagy levegőt. Az AC-nek csatamágus támogatása volt. "Anya, támadd meg azt a Nemezist. Corrison, tölts fel bennünket."
"Rajta vagyok, hadnagy."
A bizsergő érzés, amit Nerro a szállítás során érzett most újra visszatért, de ezúttal már rázkódó intenzitással. Az Arcanessence beáramlott a hátára szerelt arc velőbe, és látta hogy a többi Levente vevői is kéken fénylenek, ahogy Corrison feltöltötte őket energiával.
"Célpont befogva, uram. Kérem, tartson biztonságos távolságot," jött Anya furcsa dallamos válasza, és a Csatacsillag kirohamozott a Leventék vonala mögül a Nemezis felé, miközben a rohampajzsán vörösen szikráztak a szögelőkből leadott lövések.
Még féltucat, vagy még több fosztogató vazallus jött elő a raktárból és elsütötték a fegyvereiket, négy további pedig előrántott fúziós késeket és felkészült a harcra. A Leventék egymásnak támasztott pajzsokkal haladtak előre, elnyelve a szögelők lövéseit, megállíthatatlanul közelítve az ellenség felé.
Nerro nem bújt meg a katonái mögött; elfoglalta a szélső jobb pozíciót a falanxban és a pulzus ágyújával az egyik vazallust vette célba, a szállító közelében. A vállára szerelt fegyver berregett a jobb füle mögött és hatalmas hőt árasztva robbanó lövedéket eresztett meg.
A célpontját a mellkasán találta el, hátradobván a vazallust a szállító rakterébe.
A látómezeje szélén, Nerro látta, hogy Anya bekapcsolja az energiapajzsát az Örvény generátorából. A warjacket kaotikus kék energiaháló vette körbe, pont időben, hogy felfogja a Nemezis válláról indított rakéták sorát. Rendületlenül, a Csatacsillag kifelé csapott a rohampajzsával, megakasztotta az ellenfele lábát, majd egy határozott mozdulattal lerántotta a levegőből. Nerro megkérdezte, "Hogy érzi magát Anya, Corrison?"
"Jól, uram. Nem sérült még, de ellenáll nekem. Meg akar támadni valamit az égi szállító belsejében."
"Nem lehet. Tartsd a Nemezisen," kiáltotta Nerro a rádiójába, miközben a Levente sorfalat újabb szögelő lövések érték. Ezúttal, a sortűz vörösen izzott, süvöltve a savas energiától, ahogy az ellenség felerősítette a fegyverét egy hatalmas adag Arcanessencevel.
Lacas Levente életjelei felvillantak. Súlyos vegyi égés és mellkasi trauma, írta a sisak kijelző. Ez azt jelentette, hogy egy szögelő lövedéke ökölnyi lyukat mart a testébe. Ha kellett volna még bizonyíték, hogy a fosztogatókat csatamágus támogatja, hát itt volt. A Leventék eddig jól bírták az ellenséges tüzet, de újabb embereket fognak veszíteni, ha nem mennek érnek oda a szállítóhoz minél előbb.
"Leventék," mondta Nerro, "közelharcra fölkészülni."
Izgatott csatakiáltások érkeztek Nerro rádióján, miután rácsatlakozott az osztaga Arc vevőire és átirányította a saját Arcanessencejét feléjük. Az Arc kiáramlott belőle, és a Védelmezők rohamra indultak olyan sebességgel, ami teljesen váratlan volt súlyos formáiktól. Végtagjaikat sebességgel és pontossággal töltötte meg az Arc. Egyik pillanatban még elszenvedték a vazallusok lövéseit, a másikban már köztük voltak. Nerro vigyorgott, miközben Kile őrnagy félbevágott egy vazallust a fúziós alabárdja csapásával. Nerro nem részesült a sebesség varázslatból, így ő hátrébb maradt, hogy megfigyelje a csatát. Örült is, hogy így tett, mert a Continuum katonáknak volt még egy szövetségese. A nő előlebegett az égi szállító rakteréből, egy magas, aszott figura bionikus páncélban, amin csak úgy sorakoztak a kibernetikus beültetések.
A rejtélyes Hallhatatlanok tagja volt, azon kevesek egyike akikkel megosztották a szekta magasabb misztériumait. A Szövő mégis többé kevésbé ember megjelenésű volt, bár már jól előrehaladott állapotban valami félelmetes, idegen lét felé.
Anya tovább csatázott a Nemezissel, és amennyire Nerro meg tudta ítélni, a Csatacsillag nyerésre állt. A Leventéi harcban álltak a vazallusokkal, akik már előkapták a fúziós pengéiket, hatalmas hátrányban a Védelmezők pajzsai és alabárdjai ellen.
A Leventék nemsokára győzelmet aratnak, hacsak a Szövő közbe nem avatkozik. Még végig sem gondolta ezt, a Hallhatatlan körül máris gonosz kisugárzású rúnák palástja jelent meg.
"Corrison, Arc-ra van szükségem. Azonnal." Nerro rohanni kezdett az égi szállító felé, célozva közben a Szövőt a pulzus ágyújával, mielőtt az kisüthette volna a fúriát amit a csatamágusa csatornázott rajta keresztül.
Körbepillantott az égi dokkban, a terminál épületein és a raktár-épületeken amik körbevették a rakodó területet. Bármelyikük rejthette az AC csatamágust.
"Dolgozok rajta, uram," válaszolt Corrison. "Egy kicsit túlvállaltam magam."
"Vedd le Anyáról," mondta Nerro és elsütötte a pulzus ágyúját. A lövés mellément, de a raktérbe csapódott és láng és szikraesőt zúdított a Szövőre. Veszélytelen, ám a nő mégis hunyorított, elég időt adva Nerronak, hogy megtegye a távot és hogy a varázslat összpontosítása megszakadjon.
Vicsorgó arckifejezéssel, a Szövő Nerro felé fordította figyelmét.
A furcsa sisak amit viselt - magas, hajlított forma, ami úgy nézett ki mint egy pár tompa szarv -- most vörösen felizzott. Nerroba azonnal fájdalom csapódott. Találták már el azelőtt is psychokinetikus támadások, de ez most olyan érzés volt, mintha mélyen a testébe nyúlt volna és megcsavarta volna a belső szerveit és csontjait.
A saját mutatói sárgán villantak fel a sisakja belső kijelzőjén. Kirepedt lép, négy törött borda, és zúzódás a bal tüdejében.
Összeszorította a fogát, miközben a páncélja elárasztotta a testét fájdalomcsillapítókkal és nyugtatóval, megzabolázva a fájdalmat és lassítva a szívverését. A Szövő a vazallusok vonala mögé lebegett, megszüntetve ezzel Nerro útját az ellenségéhez. Az egyik fosztogató szerencsés találatot vitt be az egyik Leventének, elcsúsztatva a fúziós tőrét a VSZ pajzs mentén, át a sisakon, és bele az alatta lévő koponyába és agyba. Nerro kijelzője felvillant, ahogy Jurro Levente vonalai kilapultak.
Az elesett Levente hirtelen utat nyitott, amin Nerro elérhette a Szövőt; csupán azon a fosztogatón kellett túljutni aki megölte Jurrot, amit örömmel fog megtenni. A fosztogató felemelte a fúziós tőrét, miközben Nerro közelebb jutott. Hiba - Nerro pulzus ágyúja közeli lövése letépte a fosztogató fejének nagy részét. Aztán már túljutott a vonalon, és a Szövőnek nem volt már védelme.
"Most azonnal kell az az Arc, Corrison," mondta Nerro.
"Töltés indul, uram," Corrison hangjában megkönnyebbülés és öröm hallatszott, miközben Nerro páncéljába beáramlott az Arcanessence.
A Szövő az égi szállító mögé vonult vissza, miközben testét újra elborították a rúnák. A varázslat valószínűleg végez vele, ha Nerro hagyja neki végigvinni.
Nem hagyta.
Arc zakatolt a fegyver-rendszereiben, és Nerro hihetetlen gyorsasággal és pontossággal lőtt a pulzus ágyújával. A lövés eltalálta a Szövő jobb vállát, hátrapördítve. Mielőtt a nő magához tért volna, Nerro fúziós kardja fénylő csíkot égetett a Szövő vas -és hús hátába.
A Halhatatlan röviden felsikoltott, csikorgóan mechanikusan, és előrerogyott. Nem volt vér, a fúziós kard mindent tisztára égetett. A nő a hátára fordult, és Nerro leolvasói azt mutatták, hogy átdöfte a tüdejét és a szívét, valamint kisütötte azokat a kibernetikus rendszereket amik mindkettőt működtették.
"Mi a szállítmány?" kiáltotta Nerro, felkapcsolva a páncélja hangszóróit, hogy hangja bejárhassa a csatateret. A Szövő szája mosolyra mozdult, majd lassan halálos vigyorgássá fagyott.
Visszafordult a csata felé, elszakítva a tekintetét a halomba pakolt ládáról, melyek mindegyikén VSZ címer volt.
"Corrison, helyzetjelentést," mondta, miközben a Leventéi megsegítésére sietett.
"Anya lassan végez a Nemezissel..."
"Célpont megsemmisítve," jött a Csatacsillag roboti közbeszólása. "Már nem tehet bennetek kárt."
"Hozd Anyát át id," mondta Nerro. "Nincs több Levente veszteség, érthető?"
Szögelők tüze halkította el Corrison válaszát, miközben a megmaradt vazallusok visszavonultak a közelharcból, ahol már nem volt esélyük túlélni, és egy utolsó támadást intéztek a szögelő puskáikkal.
A lövés nem hatoltak át a Leventék pajzsain, majd aztán Anya is becsatlakozott a harcba, fejtől derékig ketté hasítva egy vazallust.
Két másikat fúziós alabárddal vágtak félbe, és Nerro kivégezte az utolsót a pulzus ágyújával.
A csatának vége volt, és Nerro ránézett a belső kijelzőjére. A kiírás három veszteséget mutatott, négy, ha nem viszik időben vissza Kinisont a kaszárnyába. A páncélja még egyben fogja tartani egy darabig.
"Kile őrnagy, alakítsanak ki tűzvonalat a terület köré. Anya, lőj szét mindent ami nem VSZ páncélban közelít harminc lábnyira."
Nerro a raktér felé fordult, egy kis terem, nem volt nagyobb tízszer tíz lábnál, telis-tele lopott VSZ technikát tartalmazó dobozokkal.
"Uram, a tűzvonal kész," mondta Kile őrmester, majd csatlakozott Nerrohoz a raktérben. A sisakja arclemeze félrecsúszott, felfedve sötét bőrét, mélyen ülő zöld szemet és egy pókhálószerűen hegborított arcot.
"Az ott egy Halhatatlan." mutatott a Szövő hullájára az égi dokk padlóján.
Nerro is kinyitotta a sisakja arcpajzsát, belélegezve az eső illatú beton és a kellemetlenebb halál és plazma égések szagát. "Igen, ő és az a Nemezis aggaszt. A Continuum nem fog ennyi erőforrást fektetni egy sima fegyverszállítmányba. A nőnek csatamágus támogatása is volt."
Kile bólintott. "Vizsgáljam át a területet? Az a csatamágus biztos közel van."
Nerro megrázta a fejét. "Nem, túl kevesen vagyunk, és az AC nyilvánvalóan arra összpontosít ami ebben a raktérben van. Nézzük meg, hogy mi az."
Nekiálltak kinyitni a lezárt ládákat. A legtöbben ugyanazt találták, Levente rohampuskákat. Megbízhatóbbak voltak mint a vazallusok szögelői és a tűzerejük is messze meghaladta a szokásos fegyvereiket.
"És ez mi a fene?" mondta Kile a raktér hátulja felé, miután Nerroval már majdnem minden ládát felnyitottak.
Nerro közel férkőzött az őrnagy mellé és lenézett a kis fekete dobozra. Nem szintetikus betonból, acélból vagy bármi VSZ által használt anyagból készült. Valójában, a doboz felületét vékony patina réteg és barnás rozsda borította.
"Ez vas," mondta Nerro, és hirtelen úgy tűnt hogy a gyenge fény ami megvilágította a rakteret megremeg és elhalványul, mintha a doboz szó szerint maga köré gyűjtötte volna a sötétséget.
Leküzdve az ösztönös félelmét és a sérülései visszatérő fájdalmát, Nerro lehajolt, hogy felvegye a furcsa tárgyat.
"Uram, nem tudom, hogy ezt kéne-e tegyük," mondta Kile, és Nerro látta, hogy társa nagyot lépett hátra.
Nerro figyelmen kívül hagyta a segédjét és rátette a kezét a fémre. Egy jeges érintést érzett, még a páncélkesztyűjén keresztül is. Felvette a dobozt -- nehezebb volt, mint amire számított -- és letette az egyik VSZ fegyverládára. Felkapcsolta a mellvértjére szerelt lámpáját. Az éles fehér fény alatt, a doboz sima varratai jól látszottak.
Úgy tűnt ez egy tok, vagy doboz ami valami törékenyebbet rejt belül.
"Figyelje a bejáratot," mondta Nerro Kile őrmesternek. "Senki se léphet be, csak ha parancsot adok."
A nagydarab őrmester örömmel teljesítette a parancsot és elállta a bejáratot.
"Uram, nehézségekbe ütköztem Anyával," szólalt meg Corrison hangja a rádiójában, megijesztve és felbosszantva Nerrot.
"Csatamágus vagy, Anya egy warjack. Tedd a dolgod."
"Tudom uram, de Anya nagyon ingerült valami miatt ami ben.."
"Fékezze meg," parancsolta Nerro. "Nincs több rádiós duma. Ez parancs."
Nerro várta, hogy vajon a fiatal csatamágus tovább vitatkozik-e vele. Amikor a nő nem folytatta, vett egy mély levegőt, felszisszenve, ahogy a sebei átütötték a fájdalomcsillapítókat, és mindkét kezét ráhelyezte a fém tokra.
Felemelte a vas fedőlemezt, és a kis rakteret hirtelen szörnyű zöld ragyogás borította be, melynek forrása két pasztilla alakú tárgy volt, kis állványokon az egyszínű belsőben.
Mindkettő valami fémből volt -- Nerro avatatlan tekintetének valamilyen sárgaréznek vagy bronznak tűntek. Mindkét tárgynak a végén egy tüskés kupak volt, olyan írással vésve, amit még sohasem látott. Inkább apró képecskéknek tűntek mint írásnak.
A tárgyak fő teste hengeres volt, és ugyanabból az anyagból készültek, és méhkas minta volt belevésve végig a felületén. Az egyik tárgy üres volt, de valami röpködött a másik zölden fénylő belsejében, valami pillangó és füst szerű.
Nerro sebei lüktetni kezdtek. Fájdalom nyilallt az agyába, elhomályosítva a látását. Hirtelen gyengének érezte magát és fázott, a tekintetét bevonzotta az üres tartály. A kísérteties zöldes fénye egy lüktető, ütemes mintára váltott. Beteges rettegés szorította ki a levegőt a tüdejéből, és Nerro úgy érezte, zuhan. Arra a feszült pillanatra emlékeztette, ami az üresség indukció előtt van, bámulva a hasadékba, a végtelen semmibe. Ez hasonló volt, de ez a sötét éhes volt.
Segítsetek, gondolta Nerro. Próbálta kimondani a szavakat, hogy elszörnyedve felordítson, de nem tudta mozdítani az ajkait. Csupán annyit tehetett, hogy bámult a fénybe, miközben az egy elnyelő körvonallá alakult. A jobb vállán érzett egy roppantó nyomást, ami kitépte őt a transzból, és visszatért a teste felett az irányítása. Hátracsapta a fejét és látta, hogy Anya áll fölötte, kitöltve a rakteret hatalmas testével. A warjack egyik hatalmas kezével a vállát markolta.
Nerro kinyitotta a száját, hogy parancsoljon a gépnek, de az fölkapta és kidobta őt a raktérből, olyan lendülettel, hogy csillagok töltötték ki a látómezőjét.
"Ismeretlen sugárzás észlelve, uram," harsogta Anya. Fölvette a fém fedelet és visszatette a ragyogó tárgyak fölé, elfojtva a szörnyű sugárzást. "Ez rossz önnek."
Nerro nehezen felült, és látta, hogy Kile őrmester a fúziós alabárdját Anya felé szegezi, vad zavartsággal az arcán. A többi Levente körbevette a warjacket, nyilvánvalóan azt hive, hogy az elszabadult.
Nerro úgy gondolta, érti a gép indítékait. "Kile őrmester," mondta gyengén, "leállni."
Az őrmester lassan leengedte a fegyverét, és akkor Corrison hangja szólalt meg Nerro rádiójában. "Uram, jól van?"
Nerro talpra állt, szomorúan nyugtázva, hogy a páncélja kifogyott a fájdalomcsillapítókból.
Mindene fájt."Most már igen. Mi a fene történt, Corrison?"
"Tudom, hogy megtagadtam egy közvetlen parancsot, de az őrzőm azt tanította, hogy hallgassak az ösztöneimre, és Anya valami nagyon rosszat érzékelt abban a raktérben." A fiatal csatamágus szavai gyorsan hadarva érkeztek, aztán egy darabig nem szólt többé. "Megértem, ha elindítja a fegyelmi eljárást."
"Nem, jól tette, hogy bízott az ösztöneiben, őrmester. Biztos vagyok benne, hogy te és Anya megmentettétek az életemet." Nerro nyelt és elfordult a raktértől. És még sokkal, sokkal többet is.
Nerro újra Skaid kapitány asztala előtt állt. Nem volt rajta a páncélja, a sérülések amiket a rajtaütés során szerzett legalább két hétre kivonták a szolgálatból. A másfajta sebek amit elszenvedett tovább fognak gyógyulni, talán sosem forrnak be.
Skaid arcán újra az a láthatatlan mosoly volt, és az arca ragyogott az izgatottságtól.
"Megérdemelted ezt," mondta, miközben egy kis fadobozt csúsztatott Nerro felé. Nerro elvette és kinyitotta. A kapitányi aranycsíkok csillogtak benne.
"Köszönöm, kapitány," mondta Nerro.
Skaid megrázta a fejét. "Most már ezredes. A kis kincsed a Csempészmedencéből mindkettőnknek jól jött."
Az ezredes felállt és kinyújtotta a kezét, ritka emberi mozzanat volt ez ettől az embertől. "Te és én jó csapat vagyunk. Remélem ez így is fog folytatódni."
Nerro megrázta az ezredes kezét. "Én is ebben bízom, uram."
Kis idő múlva összegyűjtötte a bátorságát és feltette a kérdést, ami a kaszárnyába visszatérés óta kínozta. "El tudja mondani, hogy mi lett a tárgyakkal amiket felfedeztem? Anya valami ismeretlen sugárzást érzékelt belőlük. Én pedig...izé...közel voltam hozzá és..."
Remegni kezdett, rájött hogy a szája kiszáradt és a szava is elakadt.
"Rendben vagy, Nerro?" mondta Skaid. Az enyhe mosolyt felváltotta valami új. A félelem hírnöke.
Nerro nyelt és bólintott. "Rendben vagyok uram. Csupán nem alszok jól. Kicsit el vagyok fáradva."
Skaid újra leült az asztala mögé és komoran nézett maga elé. "Legjobb, ha azt amit találtál kilököd az elmédből, kapitány. Átadtam azóta a Hetes ügyosztálynak, és úgy gondolom, hogy ez az utolsó alkalom, amikor hallunk róla."
Nerro beleborzongott az emlékbe, mikor a rakteret elöntötte a zöld boszorkányos fény. Még rosszabb volt, hogy a gondolatok, hogy mi volt a tartályokban, mióta volt ott, és mit akart ezzel kezdeni a Continuum, még hetekig kisérteni fogják az álmait.
"Ez teljesen megfelel nekem, uram. Teljesen megfelel."
