Voss bíró a domb tetején állt, kezét az Arc pengéin nyugtatva, és a csodálta a hatalmas pusztítás lenyűgöző képét ami elé tárult.Előtérben, a Dicsőséges Kincs égi szállító füstöltő roncsa -- a hajó nem volt már több kint kormos szilánkok gyűjteménye, ami több mérföldes területen szóródott szét. A legénység és a szállítmány a fedélzeten mind semmivé vált. Ezen világvégi kilátás mögött, Konesta zöldellő dzsungelei, egy kavalkád narancs, zöld és lila színekből, mindez egy fakó azúrkék ég alatt.
Leventék nyüzsögtek a roncsok között, védve azt a kósza szemektől, valamint feltérképezték a károkat, további elemzésre adatokat gyűjtve.
Egy másik alak mozgott még Voss Leventéi között és körül, teljesen elütő öltözetben, ami nem olyan volt mint a Leventék teljes testpáncélja, hanem egy extrém környezeti hatásoktól védő űrruha.
Ez Dr. Myra Hurst volt, az Érintetlen Világok szakértője és gátlástalan zsoldos, valamint szürke-piacos ősvilági technológia kereskedő. Voss gyűlölte, hogy fel kellett bérelnie egy ilyet mint Hurst, de a nő tapasztalata sokkal nagyobb volt mint bárki másnak. A általa megszerzett információk kulcsfontosságúak voltak, mivel a Dicsőséges Kincs pont egy nemrég feltárt ásatásra zuhant, arra ami végső soron ennek a teherszállítónak a végzetét okozta.
Nyilvánvaló volt, már első ránézésre is, hogy az ásatási területet egy tucatnyi kő monolit veszi körbe, mindegyik nyolc láb magas, nem emberi eredetű és olyan ősi, hogy az emberi képzelet határait súrolja.
Voss válaszokra várt, információkra, hogy aztán a Vascsillag Szövetség és Konesta lakói legjobb érdekei szerint oldja meg a helyzetet, éreztetve a lakókkal, hogy nélkülük csak egy kaotikus és erőszakos galaxis veszi őket körbe.
A válaszok a dombra sétáltak föl éppen, egymás mellett lépkedve, gyanakvóan nézve egymásra.
Kander Nerro, egy nemrégiben előléptetett kapitány a Leventék közül, Dr. Hurst mellett haladt, aki úgy tűnik végzett az első vizsgálatával.
A hű katona és a haszonleső felfedező. Micsoda páros.
Voss kivárta amíg odaérnek hozzá és figyelte, hogy melyikük szólal meg majd előbb.
Azok újra egymásra néztek. Nerro kapitány megköszörülte a torkát.
"Mondja, Nerro," mondta Voss. "Mit találtak?"
"Uram, a roncs...hatalmas," kezdte Nerro. "A sérülések egy része nyilvánvalóan olyan fegyverekkel lett okozva amiket az Aeternus Continuum általánosságban használ."
Előrenyújtott egy kis darab kormos repeszt. Voss elvette és megforgatta a kezében. Az acél kormos volt és olyan módon pörkölődött meg ami másmilyen volt, mint a plazma vagy galvanikus fegyverek nyoma. Inkább savmartának tűnt.
"Hollowphage," mondta Voss, megnevezve az AC egyik kedvenc lőszertípusát, amit a warjackjeik és támadó járműveik is gyakran használtak.
Találkozott már vele. Sokszor.
"Igen, uram. De ez..." Nerro átnyújtott egy másik darabot a roncsból. Voss észrevette, hogy a Levente nagy óvatossággal tartja az elfeketedett hajódarabot, szinte simogatóan, ahogy átadta. "Óvatosan, utam. Nagyon törékeny."
Voss óvatosan vette át, mégis a hajótest egy darabja porrá morzsolódott a kezében.
Összevonta a szemöldökét és megrázta a fejét. "Van még más is, ami ilyen?
Nerro komoran bólintott. "Sokkal több, uram."
"Dr. Hurst," mondta Voss. "mit talált?"
Hurst elmosolyodott, a világoskék szemei ragyogtak élénken, izgatottan. "Hogyha azt hiszi, hogy amit a katona fiú talált itt izgalmas, akkor még semmit sem láttál."
A zsoldos tudós közvetlen stílusa bosszantotta Vosst, de nem szólt semmit. Hurst folytatta. "Van ott lent egy hulla, pont az egyik monolit mellett, ugyanolyan állapotban mint ez a roncsdarab." Vazallusnak tűnt. A szerencsétlen pára porrá vált - bőr, fogak, haj, csontok, minden - amikor megérintettem a mintavevővel.
"Úgy gondolja, hogy a Continuum talált egy ősi fegyvert?"
"Ez lenne a tippem," mondta Dr. Hurst. "Az AC mindig áskál az Érintettelen Világokon, és technikát keres. Leginkább olyan dolgokat, amikkel meg tudják hosszabbítani az életüket. Nem tudom, hogy itt találtak-e valami ilyet, de az a tippem, hogy a helyi Templom most már jelentősen nagyobb tűzerővel rendelkezik."
"És amikor a Dicsőséges Kincs átrepült fölöttük, lett egy jó alkalmuk kipróbálni," mondta Voss.
"És egyúttal eltüntettek a szerzeményük minden szemtanúját." tette hozzá Nerro.
Voss ökölbe szorította a kezét és összemorzsolta a repeszdarabot amit Nerrotól kapott, hagyván hogy a szellő elfújja a tenyeréből. "Volt még már Continuum aktivitás is a közelben?"
"Mostanában erősödést tapasztatunk," válaszolt Nerro. "Az a gyanúm, hogy az amit itt találtak a kiváltója."
"Szóval, visszatérhetnek?"
"Erre tippelek, igen."
"Na várjatok egy kicsit," mondta Hurst, gyanakvóan hunyorítva.
"Az AC nem fejezte be az ásatásokat, és biztosra veszem, hogy még hagytak itt dolgokat."
"Én is így gondolom, " mondta Voss. " Nem engedhetjük, hogy visszajöjjenek és elvigyék ami még itt van."
"Álljatok meg egy átkozott pillanatra, Voss. A szerződésem kimondja, hogy elsőként válogathatok azok közül az ősi technológiák közül amit találunk."
Voss nem válaszolt, helyette Nerrohoz szólt. "Kapitány, mennyi időbe telik, amíg egy tűzbombás csataszállító ideér a kopisi laktanyából?"
"Hmm, egy órát tippelek, uram," mondta Nerro, megadva Vossnak a választ amire számított. A Levente szinte együttérzéssel nézett Hurstra.
"Dr. Hurst," mondta Voss, "a szerződése kimondja, hogy elsőként választhat az ősi technológiák közül fizetség gyanánt, de nem mondja ki, hogy mennyi ideje legyen megszerezni az említett őstechnikát. Én most pontosítom. Körülbelül egy óra."
"Te orbitális seggfej vagy. Tudod?" kiáltotta Dr. Hurst visszafelé, miközben lefelé sietett a domboldalon az ásatás felé.
Voss figyelte ahogy elmegy, aztán sóhajtva Nerro felé fordult. "Kapitány, tegyen meg mindent, hogy a doktor biztonságosan kijusson a zónából a bombázás előtt."
