Artemis Fang kapitány visszahuppant a hevederes ü
lésébe és hallgatta a katonák halk beszélgetését és tréfálkozását. Ezek a hangok az ismerős otthont jelentették, és a Végvilági Felderítők, akik most az Argus osztályú szállító rakterébe zsúfolódtak, álltak számára a család fogalmához legközelebb.
"Kapitány, kérdésem lenne," szólt Damien Calisto hadnagy a szomszédos ülésből. A nő ránézett a hadnagyra, kinek a durva, egyenetlen arcvonásait alulról világították meg a páncélján lévő kék hálós vevők. Nem lenne kedves Calisto hadnagyot rondának hívni, de volt egy ogreszerű kisugárzása, ami a beosztottjaiba félelmet és engedelmességet sugárzott.
"Mindig van valami kérdésed," mondta Artemis. "Az eligazításom nem volt talán elég világos?"
"Kopp, kopp," mondta Singh közlegény hangosan a warjackek tárolójánál, odairányítva Artemis figyelmét. Az egyszem Árnyfarkas még mindig rá volt kapcsolva az Argus áramellátására, de a cortexe fel volt kapcsolva és végig aktív volt.
A warjack odafordította a fejét, az egyetlen optikai kijelzője egy pillanatra vörösen világított, miközben próbálta értelmezni Singh kérését.
"Kérem, pontosítsa kérését."
"Zeta, csak mondta azt, hogy "ki az"?", folytatta Singh, kajánul vigyorogva. Még több Felderítő hagyta el az ülését - ez szabályellenes volt repülés közben - és összegyűltek az egyik kedvenc időtöltésükhöz : warjack lenyomatoláshoz. Az volt a cél, hogy a warjack gép agyát, a cortexét, különféle rigolyák kialakítására bírják rá, lényegében személyiséget formálva. Singh közlegény különösen jó volt ebben.
"Ki az?", válaszolta az Árnyfarkas.
Artemis szigorúan nézett Calisto hadnagyra. "Hadd kérdezzek most én. Azt szeretnéd hogy egy mesterlövész Árnyfarkas kopogtatós vicceken gondolkodjon, mikor Laedrára érünk?"
Calisto összevonta a szemöldökét. "Ó, hmm, jó gondolat, Kapitány." Singhre mutatott és felkiáltott, "Közlegény, csak így folytassa, és elhajló kódrészeket fog kutatni ennek az Árnyfarkasnak a cortexében amikor visszatérünk Elesanra. Ha egyáltalán visszajut."
"Sajnálom, hadnagybá," mondta Singh, és visszakúszott a csatos ülésébe.
"Zeta Árnyfarkas," mondta Artemis, "dobd el a legutóbbi bemenetet. Kapcsolj le, amíg nem landolunk."
"Igen, kapitány," mondta a warjack, és Artemisznek úgy tűnt, mintha egy pici hálát hallana ki a warjack hangjából. Talán csak odaképzelte.
A legközelebbi kémlelőnyílás hirtelen elsötétült, és Artemis egy pillanatra súlytalannak érezte magát, ahogy a szállítójuk áthaladt az végvilági Elesanon található térkapun. A kémlelőablakra víz csapódott le, miközben áthaladtak az elesani száraz, sivatagos területről a laedrai nedves, egyenlítői klímájú részére.
Artemis nyelt egy nagyot, hogy kitisztítsa a hallását. "Jobb ha felteszed azt a kérdést, Calisto. Nemsokára odaérünk a bányásztelepre."
"Jól van, igen. Akkor, mondd el újra hogyan győzted meg a Főparancsnokságot, hogy a legendás Artemis Fangot, különleges pisztolymágust, a Felderítő Hadosztályok hősét, elengedjék egy Arguson erre at Isten háta mögötti helyre, egyetlen ember kedvéért?"
Calisto nem kérdőjelezte meg a nő fennhatóságát vagy belátását; túl jó katona volt ehhez - haláláig szolgáló katona, ugyanúgy mint Artemis, aki újra és újra felszerelt a Felderítő Hadosztályokhoz. Csupán annyi volt a gond, hogy a küldetés ellenkezett a kiképzésével. A nőével is, ha őszintén bevallotta volna magának.
"Nem csupán egyetlen ember," mondta Artemis. "Majdnem hatvan bányász van odalenn. Hatvan bányász aki meghal, ha az üresség asztronómusok előrejelzései helyesek, és a térkapu megnyílik."
Calisto nem volt meggyőzve. "Nézd, ez nemes meg minden, és ezért vagyok itt, de túlságosan fölötte van a kötelességeidnek."
Artemis megrázta a fejét. Calisto nem fogja annyiban hagyni, és az alárendeltje megérdemelte az igazságot. "Harding Shaw a vezetőjük."
Calisto szája tátva maradt, és pislogott. "Harding Shaw ezredes. Volnin Győztese?"
"Igen, nos, Volnin már régen volt, de még mindig vannak barátai a Főparancsnokságon." a nő félrenézett. "Olyan barátok akik nem szeretnék hogy odavesszen."
"Te ismered őt, nem igaz?" mondta Calisto.
"Ő volt a tisztem, amikor kezdtem a Felderítőknél. A legjobb tiszt akivel valaha szolgáltam."
"Nagyon belenyúlt az Arc bánya helyszínével," mondta Calisto.
"Ezért is megyünk oda le és megpróbáljuk meggyőzni, hogy őt és az embereit nemsokára elsöpri egy Empyrean seregtest."
"Meg tudod győzni?" mondta Calisto. "Ismerem ezeket a peremvilági bányász arcokat. Nem szeretik a parancsokat."
Artemis sóhajtott, az Argus pedig elkezdte a ráfordulást a végső ereszkedésére. Rácsapott az egyik Arc-záras pisztolyára a csípőjén. "Ő a legkonokabb kurafi ötven világnyira. Valószínűleg le kell majd puffantsam."
Az Argus rakodó ajtajai hidraulikus sziszegéssel lenyíltak, és Artemis először megpillanthatta Laedrát. Egy dzsungel tisztásán értek földet, közel Tarna egyenlítőjéhez, egy mély esőerdőben, tornyosuló, zöldekben és sárgákban pompázó fákkal, mik minden irányban körbevették őket.
Egy út nyílt az a tőlük északra fekvő fák között, és tudta hogy a bányász komplexum arra terült el, körülbelül egy mérföldnyire. Megérintette a torokmikrofonját. "Turlo tizedes?"
Az Argus pilótája egyből válaszolt. "Kapitány?"
"A tömegszállító hajó nemsokára utolér bennünket. Tíz perc. Egy óra múlva tervezem a visszaérkezést." Ki kellett hozza Harding Shawot és az ötvennyolc bányászát a bolygóról amilyen gyorsan csak lehet. A térkapu amit idefelé használtak tízpercnyi repülésre volt innen, és két órán belül bezárul. Sajnálatos módon, a Főparancsnokság nem engedélyezett csatamágust a kis mentőküldetéséhez, így nem lesznek kapuk, nem lesz csúszás a bolygó felszínéről a csataszállítóra. Ugyanígy nem lesz lesz erősítésük sem, ha bajba kerülnek, és ha igazak a Felderítők közt terjedő suttogások, a baj elég valószínű volt. "Ha bármi előbukkan a radaron ami nagyobb kint egy tarnai csatornapatkány, azonnal értesítsen."
"Értettem."
Artemis visszapillantott a húsz Felderítőre a szakaszában, akik a parancsára vártak és bólintott Calistonak. "Induljunk."
A bányász komplexumot egy dzsungelbe vájt, tíz csataszállítónyi tisztásra húzták föl. A település egy fallal körbevett lakózónából állt, és Artemis látta a kapun keresztül, hogy a bányászok lakásai és műhelyei szürke betonból épültek, szabályos hálós elrendezésben. A bányászvároskától keletre emelkedett az Arc fúró, egy torony amit nyitott acél állványzat vett körbe, közepén sötét hengerrel, köznevén csak torpedó cső. Az építmény több száz láb magas volt, jelenleg csöndbe burkolózva. Amikor működött, hatalmas hanggal és fénnyel ropogott, miközben átalakította a nyers Arcaniumot Arcanesszencévé.
Ahogy közeledtek a falu felé, Artemis érezte az Arcanessencet a levegőben. Csiklandozta a végtagjait, táncolt az ujjhegyei körül. Theurge képességének köszönhetően, Artemis képes volt ezt az energiát beletölteni az Arc-záras pisztolyaiba, de nem tudta uralni a hatalmas varázslatokat amiket a Szövők használtak. Ehhez egy teljes csatamágus kellett. Mégis, a nyers Arcanium lerakatok a közelben valószínűleg hatalmasak voltak. Nem csoda, hogy Shaw pont ide telepítette a vállalkozását.
És nem csoda, hogy az Empyrean aktivitás erősödött a közelben.
Az Arc kitermelő jelenleg nem bányászott Arc-ot, egy olyan folyamat során, ahol egy robbanófejes torpedót robbantottak fel az Arc lerakat közepén, mérföldekkel a föld alatt. A kitermelés hihetetlenül erőszakos művelet volt ami aztán Arc gejzírt hozott létre, egy tiszta energiából álló oszlopot, amit be tudott gyűjteni egy Arc szállító, egy különleges bányász égi hajó. A Végvilági Főparancsnokság betiltotta a bányászatot ezen a helyszínen, mivel az üresség asztronómusok erősödő aktivitást észleltek egy ősi térkapu közelében. Mivel ezt a térkaput nem az emberiség használta, ez csak egyetlen dolgot jelenthetett, Empyreánokat. Ez az ősi földönkívüli fenyegetés, ami korszakokkal ezelőtt létrehozta az egymásba fonódó térkapu utakat amik együtt a Hyperuraniont alkották, és most elkezdte használni ezt az ősi utazási módszert, hogy emberi gyarmatokat támadjon, különösen azokat amelyek Arcot nyertek ki egy területen.
Artemis megállította a szakaszát száz méterre a bányász településtől. Ahogy arra számított, Shaw már várta őt; egy poros, öreg medve volt, akit a számtalan csata sem hajlított meg. Egyes csatákban Artemis is részt vett, és Shaw kemény harcos hírneve teljesen megalapozott volt.
"Maradj itt," mondta Artemis Calistonak. "Hadd beszéljek vele."
A hadnagy bólintott. "Felderítők, hallottátok a főnököt. Szünet, de szemeteket tartsátok az erdőn."
Artemis fölcsapta a sisakja rácsát - szerette volna, ha Shaw látja az arcát. A volt Felderítő sem egymaga érkezett. Mögötte, úgy tűnt, ott állt mind az ötven bányász akit ki kellene vigyenek.
Az emberei a szokásos végvilági kevert népség volt, kemény külsejű férfiak és nők, akik meg akarták maguknak teremteni a megélhetést a legzordabb helyeken, csak azért hogy önmaguk urai lehessenek, a Vascsillag Szövetség vagy akár a Végvilági hadsereg beleszólása nélkül.
Shaw kigyalogolt az összezömített földre a falu előtt, a talajt nehéz szállítók lapították egyesesre az évek során. A régi Felderítő páncélját viselte, az ezredesi csillaga ragyogott Tarna két napjának éles fényében. Artemisnek nem kellett emlékeztetnie arra, hogy az ezredes mi volt, vagy hogy ő mi volt, de látva Shawt a teljes Felderítő páncélban, egy csomó emlék elevenedett föl benne, a legtöbbjük jó. A nő tudta, hogy ez a lényeg, a férfi tudta, hogy miért érkeztek.
"Nézzenek csak oda," mondta Shaw amikor hallótávolságba ért. "Artemis Fang kapitány. Valamit biztos jól csináltam, ha a Végvilágok egy ilyen legendás pisztolymágust küld azért, hogy elkergessen a birtokomról."
Artemis nem tudta megállni vigyorgás nélkül. Jó volt újra hallani Shaw hangját. A férfi több tucatszor vezette őt csatába, megmutatta neki miről szól a katonaélet, és még inkább, mit jelent Végvilági Felderítőnek lenni.
"Elüldözni?" Artemis a fejét rázta."A fenébe is, önként jötte. Leginkább arra voltam kíváncsi, hogyan festesz páncél nélkül. Van egy furcsa pletyka, miszerint már Felderítő felszerelésben jöttél a világra."
Shaw röviden elmosolyodott, ragyogó zöld szemekkel. A mellkasára csapott. "Sajnálom, hogy csalódást okoztam."
A mosolya gyorsan eltűnt és a kedves középkorú bácsit fölváltotta az acélból öntött katona. "Messzire jöttél a semmiért." Visszanézett a válla fölött. "Biztos vagyon benne, hogy azokra a Felderítőkre máshol nagyobb szükség lenne."
Artemis sóhajtott. "A fenébe, Shaw. Itt veszély közelít. Szerinted miért nem érkezett már Arc szállító hónapok óta?"
"Igen, veszély van, de ez a telep megélhetést ad, amit máshol nem kaphatunk meg. Idővel, annyi Arcanessence van a földben, ami eltart egy egész gyarmatot. Itt esélyünk van rendes életet építeni, messze a VSZ kavarásától...vagy a Végvilágiakétól." Shaw ajkai vicsorba fordultak. "Azért van mert a Végvilági bányás konzorciumok bojkottálnak minket."
"Nem próbálunk belezavarni, a fenébe is," mondta Artemis. "Te nem csupán egy fogalmatlan világvégi bányász vagy, Shaw. Tudod jól, hogy van egy régi térkapu a közelben, kevesebb mint tíz kilométerre. Végvilági asztronómusok már évek óta tanulmányozták, és megjósolták, hogy egy héten belül kinyílik, talán még annyi sem. Egyre erősödő Empyrean mozgást tapasztaltunk ezeknek a régi kapuknak a környékén. Érted már?"
Shaw hunyorított. "Előrejelezték? Azt várod tőlünk, hogy itt hagyjunk két évnyi véres áldozat által létrehozott bányát, csupán egy jóslat miatt?
Artemis félrenézett. "Tudom, mennyire sokat adták a Végvilágoknak. Te és a tieid megérdemlitek, hogy jó életetek legyen, de ha az a kapu megnyílik..."
"Ha megnyílik," mondta Shaw. "És lehet meg se nyílik."
"Csak hitegeted magad, és sok ember életét kockáztatod ezen ábránd miatt."
"És ha nem távozunk?" Shaw vetett egy pillantást a Felderítőkre és a warjackre, akik Artemisre vártak.
Artemis remélte, hogy nem jutnak el idáig, de felhatalmazták, hogy bármilyen módszerrel, evakuálja ki innen a bányászokat. Akár erőszakkal is. A Szabad Államok Szövetsége ritkán nyúlt ilyen módszerekhez - valóban, a VSZ ellen harcoltak a legutóbbi évszázadban, hogy ellenálljanak a területeik erőszakos bekebelezésének, akik a védelem kifogásával terjeszkedtek egyre jobban. Hinnie kellett benne, hogy ez más volt. Az Empyreanok el fognak jönni. "Ne engedd, hogy odáig fajuljon. Kérlek."
Shaw keresztbe fonta a karját a mellkasán, ugyanolyan mozdíthatatlanul, mint a betonfal mögötte. "Már megkaptad a válaszomat. Ezek a Felderítők vagy kezdjenek bennünket fegyverrel kényszeríteni, vagy távozzatok a földünkről."
Artemis pont szólni akart, de a torokrádiója megrezzent. Megérintette. "Mi a helyzet, Turlo?"
"Kapitány, én, ö, pont most érzékeltem egy hatalmas Arc lenyomatot, tíz kilométerre a helyzetétől." válaszolt Turlo, feszült hangon. "A térkapu nyitva van."
Aztán csöndben maradt.
Artemis újra a rádiójához nyúlt. "Turlo? Turlo, hallasz engem?"
"Sajnálom, kapitány. Csak biztosra megyek, hogy ezt jól olvasom-e."
A hangjában tapintani lehetett a rettegést. "Öt csataszállítót érzékelek."
"Mennyi időnk van hátra?" válaszolt a nő, miközben szúrósan nézett Shawra. Az elég közel állt, hogy hallja Turlot. A volt Felderítő még mindig összefont karokkal állt, de egy tompa félelem vette át a dac helyét a tekintetében. Már nem tagadhatta le a fenyegetést.
"Öt perc. Legfeljebb."
"Vonszold át ide a seggedet. A szállító szálljon le a falu mögött, és légi fedezetet fogsz nyújtani, miközben evakuálunk."
"Értettem."
"Várj csak egy átkozott pillanatra," szólt Shaw. "Mondtam neked --"
"Ezen már túl vagyunk. Egy Empyrean seregtest tart felénk. Mennyi harcosod van?"
Shaw rámeredt, aztán, végre, "Húsz.Velem együtt."
"Fegyverezd fel őket. Mi visszatartjuk az Empyreanokat a falon kívül, amíg felpakoljátok a szállítót."
"Ez nem jelenti azt, hogy elhagyjuk a falut," mondta Shaw és visszarohant a kapuk felé, mielőtt Artemis bármint válaszolhatott volna.
Artemis a másik irányba indult, lecsapva a sisakrostélyát. "Calisto, csatára készülj," mondta, miközben a hadnagya mellé ért.
"Jól hallottam Turlót?" mondta. "Öt csatahajó?"
"Öt vagy ötven, nem igazán számít. Sokkal több mint mi." felelt, és a fák vonala felé mutatott. "A dzsungelen keresztül érkeznek, és azt szeretném, ha felkészülnénk a fogadásukra. Az út mentén a sztenderd rajtaütő alakzat. Vidd a szakasz felét és az Árnyfarkast."
Calisto a Felderítőkhöz fordult, kézjelekkel tudatva velük, hogy melyik katonát hol szeretné látni. Az Árnyfarkas optikai panelje fölvillant párszor, jelezve, hogy megértette a parancsokat; a felderítők harcmodora sokszor megkövetelte a csendet.
A végvilági warjackeket úgy fejlesztették, hogy kézjeleket is el tudjak fogadni parancsként.
Artemis előhúzta a pisztolyait, szomorkodva, hogy nem jutott neki Arc. A fegyverei így is félelmetesek voltak, de egy fokkal kevésbé úgy, hogy nem volt csatamágus aki feltölthette volna az mechanikáját Arcanesszencel.
A szakas másik fele élén befutottak a dzsungelbe, gyors kézjelekkel irányítva a katonáit egy széles félkörbe a bányász út egyik oldalán. Calisto fölkészült a túloldalon. Nem látott rá okot, hogy az Empyreanok ne az utat használnák, ugyanakkor emberi gondolkodást feltételezni egy ilyen teljesen idegen ellenségnél mindig kockázatos volt.
Fölöttük, az Argus zúgott el az égen, azt követte a Arc szállító, egy nagyobb, szögletesebb hajó, ami kiemelte az Argus kecses vonalait.
Turlo az Argusszal a kapuk előtt lebegett, a szárnyakról lelógó ciklon ágyúk a fák vonalára szegezve. A szállító továbbment, alacsonyra ereszkedve a település mögött, ahogy elkezdte a landolási ciklusát.
Artemis a figyelmét most a bányász út mentén a messzi morajlásra összpontosította, és gyomrát átjárta a jeges félelem. Egyszer már harcolt Empyreanok ellen. Nyolc éve, akkor még Harding Shaw hadteste részeként, mikor egy térkaput kellett biztosítaniuk Urgravon. Háromszoros számbéli fölényben voltak ezek a lelketlen gép-katonák ellen, de az ellenség sosem vonult vissza és állt meg, függetlenül attól, hogy mekkora veszteségeket szenvedtek. Hatalmas tapasztalat volt ez és a veszteségeik szörnyűek voltak. Ezúttal, ugyanez a megállíthatatlan ellenfél túlerőben volt.
A fák közül előcsillant pár ezüst villanás, ahogy az Empyrean Szablya katonák megjelentek az út végén. Ugyanilyenek ellen harcolt Urgravon. Körülbelül emberi formájuk volt, bár olyan idegen fémekből állt a testük ami ugyanolyan szívós volt mint a csatapáncél. Egyeseknek fúziós kasza volt a karjára erősítve, míg másikok puskaszerű sugárvetőkkel voltak fölszerelve. Minden Empyreannak súlyos, ostorszerű csápok voltak a fejük hátsó részén, amivel könnyen tudtak csonttörő csapásokat mérni ellenfeleikre.
Artemis a jobb kezét tenyérrel lefelé fordította és a föld felé mutatott. Körülötte, a Felderítők féltérdre ereszkedtek, puskáikkal az út felé célozva. Egyik Arc pisztolyával célzott, a másik kezét pedig zárt öklöt formázva felemelte. Várjatok.
Az Empyreanok haladtak előre, beérve a két oldalon rejtőzködő Felderítők közé. Több tucatnyian voltak, fém testek és lila hálós vevők törték meg a dzsungel zöldjeit és sárgáit. Könnyű célpontok.
Artemis szélesre tárta a tenyerét és a világot elöntötte a puskaropogás.
Súlyos ballisztikus lövedékek tépték az Empyreanokat, átszakítva a páncélokat és elég energiát adtak át, hogy a célpontokat a földhöz csapják.
A gép katonák gyorsan magukhoz tértek, és a fák vonalát elárasztották lángoló energia sugarakkal. Sortüzük fedezte azokat az Empyreanokat akik a Felderítők pozícióit rohamozták, félelmetes fényű fúziós kaszáikkal.
Artemis célba vett egy rohamozó Szablya harcos az Arc pisztolyával. A pisztoly körül rúnák robbantak ki a levegőbe, amikor elsütötte a fegyvert.
Az Empyrean megrendült a lövedék becsapódásától, majd lángba borult, amikor az Arc táplálta gyújtólövedék felrobbant. Még több Emyprean harcos hullott el a Felderítők tüzében, az út mindkét oldalán, de aztán a fém harcosok már köztük voltak, és az emberi sikolyok belevegyültek a lövések zajába.
Singh közlegényt dupla fúziós kaszák csapásai fejezték le, és Artemist elborzasztotta, hogy abban a pillanatban a "kopp, kopp" szavak ugrottak be.
Rálőtt az Empyreanra amely Singhel végzett, és a robbanó lövés letépte annak a fejét és felsőtestét.
Az Árnyfarkas ágyújának süvítő hangja szólalt meg, és az út túloldalán egy energiarobbanás villant. Egy Szablya harcos Artemistől kevesebb mint tíz lépésnyire szakadt darabokra, széttépve a warjack nehéz fegyvere által.
A Felderítők most már közelharcban voltak az Empyreanokkal és rákényszerültek, hogy a rövid fúzió pengéikkel védjék magukat.
A Szablya harcosok fúziós kaszákkal és zúzó csápjaikkal mind hatótávban, mint erőben fölényben voltak. Artemis tehetetlenül figyelte, ahogy egy közlegény, akit talán Drakennek hívtak, lábát összezúzta egy ostorszerű csáp ütés, mielőtt a Szablya felmetszette volna a hasát. Calisto megbosszulta az elesett Felderítőt - puskáját improvizált pajzsként használva, a hadnagy kivédte a csáp ütését, hagyta, hogy az Empyrean közel rántsa magához, majd a fúziós késével átszúrta a fejét, szikraeső közepette lekapcsolván ellenfelét.
Még két Felderítő esett el Artemis oldalán, ellenfeleik levágták őket, miközben azok megpróbáltak közelre lőni a puskáikkal, ahelyett, hogy fúziós pengéikkel harcoltak volna.
Artemis tudta, hogy nem fognak sokáig kitartani kézitusában; a kézjelekre immár nem volt szükség. "Mindenki vonuljon vissza a bányászfaluhoz!"
Arc pisztolyait gyorsan elsütötte, megvilágítva a dzsungelt az Arc rúnáival, miközben a Felderítői visszavonultak. Az út túloldalán, az Árnyfarkas berohamozott az Empyreanok közepébe, és az alkarjai alá szerelt tépőfogas pengéi életre keltek. A warjack talán nyújt még nekik egy kevés időt.
Artemis ott futott újra össze Calistoval, ahol az út elkezdett a tisztás szélén szélesedni. A Felderítők maradéka a lebegő Argus felé rohant.
"Le fogják gyűrni azt a jacket," figyelmeztette Calisto.
Artemis bólintott és egy lángoló lyukat lőtt az egyik Empyrean hátba aki megpróbált kitérni az Árnyfarkas fűrészei elől. "Nagyobb gondjaink vannak."
A nő oda mutatott, ahol még több Empyrean katona masírozott az irányukban. Az erősítés már eleve rossz hír volt, de az alak amely köztük lebegett még sokkal rosszabb. A legtöbb Empyrean katona egyszerű gép volt, célirányosan épített szerkezet, lelketlen és szabad akarat nélkül. A vezetőik, az Aeonok, pedig vastestbe helyezett élő lelkek. Ezek az ősi lények évezrednyi tapasztalattal rendelkeztek és furcsa és hatalmas technológiáknak parancsoltak.
Nem ismerte föl a lényt, amely ezt a sereget vezette - személyre szabott információ az Empyreanokról szinte nem is létezett - de fenséges tartással viselte magát, a nála lévő lángoló dárda vérvörös árnyékokat vetett a katonái ezüst páncéljára.
"Zeta Árnyfarkas," kiáltotta Artemis. A warjack feje felé fordult. Artemis egy sor gyors kézjellel utasította a warjacket, hogy elrejtse a parancsot, és a warjack megerősítően villantott fel fényeit.
Széles körben suhintott körbe fűrészeivel, helyet csinálva magának, majd elsütötte a vállán lévő nehéz ágyút. A felerősített lövedék mellkason találta a közelítő Empyrean Aeont.
A becsapódáskor egy fényes energiaháló villant föl - valamiféle pajzs mátrix - de a lövés még így is leterítette az Empyreant a lábáról.
"Zeta, vonulj vissza," kiáltotta Artemis, miközben ő és Calisto futottak, hogy egyesüljenek a szakaszuk többi részével, akik tüzelő alakzatba formálódtak a lebegő Argus alatt. Megérintett a torokmikrofonját. "Turlo, teljes tűzerő mindenre ami előjön a dzsungelből."
Gyors fejszámolást csinált. Négyet vesztettek a dzsungelben; ezzel már nem tudott semmit sem kezdeni. Az Árnyfarkas odaért hozzájuk, pont akkor amikor a dzsungelből előtört az ezüst testek árja, és az ágyújával csatlakozott az Argus géppuskái mennydörgéséhez.
A nehézfegyverek lekaszáltak féltucat Szablya harcost, és Artemis már arra gondolt, hogy meg tudják fordítani a csatát. Ekkor a dzsungel felvillant, ahogy egy tucatnyi magenta sugár tört elő, összpontosítva és halálosan, eltalálva az Argust a pilótafülke alatt.
Az energiafegyverek fényes lyukat égettek a hajótestbe - és Artemist csak az nyugtatta, hogy Turlo valószínűleg azonnal szörnyethalt. Az Argus jobbra dőlt, pörögve, füstölve, mielőtt a földre zuhant volna, majd lángoszloppá vált.
A többi Empyrean előjött a dzsungelből, az Aeon vezetésével. Artemis és a Felderítők már több mint húszat megsemmisített, de még mindig háromszor ennyi volt talpon.
"Harcoló visszavonulás," parancsolta Artemis. "Fedezékbe a fal mögé."
A Felderítők próbáltak olyan pontosak maradni, amennyire tudtak, de csak Artemis volt képes valós károkat okozni. Pörgő rúnák villantak a fegyverei körül minden lövéssel, ahogy megtöltötte őket robbanó erővel, több Empyreant sebezve és megsemmisítve. Próbálta az Aeont is célba venni, de túl sok Szablya harcos volt az útban. Újra eszébe jutott, hogy mennyire hiányzik most neki egy csatamágus támogatása, és az általa juttatott Arc. A extra erővel felruházva a lövései sokkal pontosabbá váltak, és a lövéseit villámgyorsan le tudta adni a legrövidebb időrésekben.
Elérték a kapukat, és még több puskatűz csatlakozott az övékéhez.
Shaw fölküldte a bányászait a falakra, akik régimódi mordályokból tüzeltek a közelítő hordára. Shaw személyesen is egy olyan puskát tartott, ami pár generációval régebbi volt mint amivel most fel voltak szerelve a Felderítők.
"A szállító fel van már pakolva?" Kiáltotta Artemis Shawnak a puskaropogás közepette.
"Haladunk. Talán tíz perc még." Az arca grimaszba fordult, mintha a szavak rosszízűek lennének.
"Nincs még tíz percünk. Az embereid szálljanak fel arra a szállítóra, azonnal."
"Parancsolsz nekem, Kapitány?" mondta Shaw. Mielőtt Artemis válaszolhatott volna, a férfi felkiáltott, "Mindenki, hátra. Szálljatok föl arra a szállítóra."
A vonakodó hangnemét Artemis tisztán érzékelte.
Férfiak és nők jöttek le a falakról, az arcukon félelem és harag. Ezek az emberek nem voltak hozzászokva a megadáshoz. Artemis megértette őket. Minden amiért egy évtizeden át dolgoztak most odavész egy olyan ellenség miatt, akit alig értettek.
Shaw odarohant a falhoz, a kapuhoz közel, ahol egy kis adatterminál volt beépítve a szintetikus betonba. Beírta a kódot és a kapuk lassan bezárultak. Vastag, erős felépítmény volt, de nem fogja kívül tartani az Empyreanokat.
Artemis gyorsan végignézett a sok alacsony épületen. Azok majd jó fedezéket nyújtanak. "A Felderítők vonuljanak fedezékbe az épületek mögé, itt és itt." parancsolta, mutatva egy féltucatnyi lakóházra a kapu közelében. "Calisto, vidd a szakaszt. Zeta, te velem vagy."
Calisto szeme tágra nyílt meglepődésében. "Ö, kapitány, mit fogsz tenni?"
"Adok annak az Aeonnak egy tisztességes célpontot," mondta. "Most pedig indulás."
Calisto elrohant, de Artemis látta, hogy Shaw még mindig a kapu közelében ácsorgott. "Én veled megyek," mondta. Ez még csak nem is kérés volt.
"Felejtsd el," mondta Artemis.
"Nem követem a parancsaidat, emlékszel?" mondta Shaw. "Szükséged lesz a segítségre."
Artemis ezt nem vonhatta kétségbe. Szétnézett a csatatéren, ami az lehet az utolsó harcuk lesz és észrevett egy kupac hordót egy közeli épületben, amiken kéken villogtak feliratok -- Arc tárolók. "Az az Arc siló hozzá van kapcsolva valamihez?"
"Nem, az csak egy újratöltő állomás a teherszállítóinknak," válaszolt Shaw. "Nincs jelentős mechanika függősége."
Shaw arcán megjelent az aggodalom. "Várj. Miért?"
A nő nem válaszolt, bár egy vakmerő ötlet kezdett körvonalazódni a fejében. "Helyezkedj el az Árnyfarkas mögött és célozd mindig az Aeont. A Felderítők távol fogják tőlünk tartani a Szablyákat, egy ideig."
Shaw bólintott és elfoglalta a helyét az Árnyfarkas mögött. Artemis a jackhez fordult. "Zeta, a nagy ágyúddal az Aeont célozd. A többi talpast ne célozd, hacsak nem kerülnek veled közelharcba. Értetted?"
"Bemenet megértve, kapitány," válaszolta az Árnyfarkas.
A bányászfalut elöntötte a fémes csikorgás és a kapu rázkódni kezdett. A vastag szintetikus beton izzani kezdett több helyen, ahogy az Empyreanok a másik oldalról sugárfegyverekkel lőtték.
Artemis gyorsan hátrapillantott. A bányászok még mindig szálltak be a szállítóba a település másik szélén. A szállítóba még úgy nyolcvanan férhettek be, több mint elegendő hely jutott a bányászoknak és remélhetőleg a Felderítők maradékának.
Nem pazarolhatott azonban több gondolatot a menekülésre, mivel a kaput közben beszakították a plazma lövedékek. Szably harcosok özönlöttek be a telepre, és a világot ellepte a tüzelés, célzás és futás.
Miközben Artemis összpontosított, rúnák kezdtek körözni az Arc pisztolyai körül és elkezdett robbanó lövéseket önteni az Empyreanok közé. Lelőtt és megsebesített lövésenként több Szablya harcost, de a számuk csak nem akart csökkenni. Az elesetteket mindig újabb és újabb katonák követték.
Empyreanok egy sűrű csoportjából előcsapott egy vörösen izzó sugár, és Artemis káromkodva vetődött hasra. Port köpött, majd felnézett. Az Aeon újra célba vette őt a sugárvetőjével. A nő oldalra gurult, miközben a föld amin az imént feküdt forró plazmává vált, majd talpra ugrott és célzott. Rúnák villantak, és egy gyújtó lövedéket lőtt az Aeon mellkasába. Az energia mátrix újra felvillant, és a lövése csupán enyhén pörkölte meg a célpontja fém bőrét. Az Árnyfarkas nagy ágyúja több sikerrel járt, lyukat ütve egy Szablya harcos mellkasába, amint az az Aeon elé vetette magát, de a lövedék szikrázva becsapódott az Aeon páncéljába.
Az hátratántorodott.
A Felderítők tüze körbevette Artemist, hatalmas károkat okozva a sűrűn támadó Empyreanok soraiban, de nem eleget. Sugárfegyverek villantak és valaki felsikoltott mögötte, aztán az Aeon elindult felé, öklelésre emelve a plazmalándzsáját.
Artemis visszavonult, elsütve az Arc pisztolyait, de az Aeon jobbra, majd balra tért ki, meghazudtolva a hatalmas fém testének várt lomhaságát. Biztosan végzett volna vele, de Zeta átvette a kezdeményezést és megrohamozta, elállva az Aeon útját.
A warjack olló mintában csapkodott a fűrész karjaival, rákényszerítve az Aeont, hogy a lándzsájával hárítson. A fegyver nyele mentén szikrák pattantak, de az Empyrean meg tudta állítani mindkét támadást.
Artemis a Felderítőkre kiáltott, akik még mindig mogorván tüzeltek a fegyvereikkel. "Vissza a szállítóhoz!"
Calisto és a Felderítők visszavonultak. Aztán Artemis kiszúrta Shawt amint az Arc siló oldalához dölt éppen, az oldát fogva, a puskájára támaszkodva, improvizált mankóként. Zétára nézett; az Árnyfarkas egyelőre lefoglalta az Aeont és Szablya csapatait. Shawhoz rohant.
"Hol találtak el?"
A férfi elvette a kezét az oldaláról. A seb nem nagyon vérzett, de az oldalába égetett lyuk azt mutatta hogy mély, halálos sebet szenvedett. "A szemetek kivájták a gyomrom, mint egy bányászó dárda. A páncélom egyelőre csillapítja a fájdalmat."
"El tudsz jutni a szállítóhoz?"
"Nem tudtok majd fölszállni, még ha oda is tudnék érni. Le fogják lőni abban a pillanatban, ahogy a levegőbe emelkedtek."
A nő tudta, hogy ez igaz. Szegény Turlót is leszedték a levegőből minimális erőbefektetéssel. Azt is tudta tapasztalatból, hogy Shaw nem árasztaná el rossz hírekkel megoldás nélkül. "Mire gondoltál?"
A féri az Arc kifejtő föléjük tornyosuló szerkezetére mutatott és elvigyorodott. "Láttál már egyet ezek közül működés közben?"
"Be fogsz robbantani egy Arc gejzírt?" kérdezte elszörnyedve a nő.
"Nem, ötöt fogok berobbantani," válaszolta. "Öt robbanófejt küldünk le a torpedójáraton és minden ami itt van a felszínen, két mérföldön belül hamuvá válik."
A terve zord igazsága érthetővé vált Artemisnek. "Shaw, ne. Ez öngyilkosság. A küldetésem az, hogy kivigyelek innen."
A férfi a vállára tette a kezét, a szorítása meleg és erős volt. "A küldetésed, hogy az embereimet kijuttasd innen. Tedd azt. Kérlek."
Artmemis kinyitotta a száját hogy tovább vitatkozzon, de Shaw rövidre zárta a dolgot. "Ez az én portám. Nem megyek sehova."
A férfi az Empyreanok hordájára nézett és a következő szavait sziszegve mondta. "Nem hagyom meg ezeknek a senkiháziaknak sem."
Artemis nagyot nyelt. "Te vagy a legönfejűbb kurafi ötven világon belül. Tudod?"
Shaw szomorúan elmosolyodott. "Te pedig a legkiválóbb katona akivel együtt szolgáltam. Büszke vagyok, hogy ez megadatott nekem."
Nem volt idő rendesen búcsút venni. Nem volt még egy újratalálkozásra sem idejük. A nő még többet akart volna mondani, de a férfi megrázta a fejét. "Tudsz nekem egy kis időt biztosítani? Eltart egy pár percig amíg elérek a kifejtőig." Shaw lecsatolta az ezüst csillagot a páncéljáról és elmélázva nézegette.
"Szép emlékek," mondta, leginkább önmagának, aztán Artemisnek. "Vigyázz nekem erre. Rendben?"
"VIHARRAL ÉRKEZÜNK," mondta a nő, elismételve a Felderítők mottóját.
"Vigyázok rá." A nő eltette a jelvényt és elzárta az érzelmeit amik majdnem teljesen elöntötték. "Menj. Fedezlek."
Shaw elindult sántítva futva kelet felé, az Arc kifejtő hatalmas tornyához.
Artemis robbanó lövedékekkel szórta meg a Szablya harcosokat akik Zeta körül örvénylettek, letakarítva párat a warjackről, és annyira haladt oldalra, hogy az Arc siló a lő-távjában legyen. Megcélozta az egyik tároló egységet, mély levegőt vett, kiengedte, és lőtt.
A lövése talált, és a tároló egység azúrkék fénnyel robbant föl, szétterítve egy energiahullámot ami megremegtette a levegőt körülötte. A hullám eltalálta, és Artemis félig már arra számított, hogy szét fogja tépni. Helyette, átsuhant rajta mint egy erős széllökés, és az energia pattogott a páncélján és lánghullámként beleszűrődött a végtagjaiba. Általában egy csatamágus szokta ellátni őt Arcal a páncélján található Arc vevőkön keresztül. Az olyan volt mintha egy hétköznapi ellátmány adagot evett volna meg a túlélés érdekében - ez viszont féktelen zabálás volt, veszélyes és ostoba. Azonban a harci páncélján található kijelzők zölden villogtak. A páncélja teljesen feltöltődött.
A hálós vevői ragyogása beterítette és Artemis olyan gyorsan kezdett el mozogni mint egy azúr démon. Lélegzett és tüzelt, és minden lövésével egy Empyrean robbant szét szilánkokra vagy csapódott a földhöz, elporladva a varázstűzben. Artemis ki-be táncolt a közelharcból, a tömegből ami körbevette Zetát.
Az Árnyfarkas még mindig harcolt az Aeonnal, és Zeta elég súlyos sérüléseket szenvedett már. A fő ágyúja félbe volt hasítva, és az egyik láncfűrésze már nem mozgott. Hősiesen küzdött, de a túlerő legyűrte. Az Aeon hárított egy ügyetlen ütést Zeta láncfűrészétől, majd visszavágott egy heves fejre mért ütéssel, fejszeként használva a plazmalándzsáját. Az ütés az Árnyfarkas fejétől jobbra csapódott be, áttépte a páncélját, és levágta a jobb karját és a felsőteste jelentős részét. Hűtőfolyadék spriccelt a szönyű sebből, mintha fekete vér lenne, és az Árnyfarkas összecsuklott. Az optikai kijelzőjei villogtak, miközben a rendszerei leálltak. "Ki..az?," mondta és elhallgatott.
Artemis magára maradt, és újabb Szably harcosok érkeztek a kapun keresztül. Nemsokára legyűrik őt, de még egy dolgot még meg tudott tenni, hogy Shawnak időt nyerjen. Kiürített az Arcot a páncéljából és a fegyvereibe töltötte, túlterhelve őket. A válasz azonnali volt és bódító - fölemelte az Arc pisztolyait és lőtt, lőtt, lőtt. Minden újabb lövés egyre gyorsabban és gyorsabban kilőve. Az első gyújtó lövedék eltalálta az Aeont és bekapcsolta annak a védő mezőjét, miközben a másik átégette magát és hátralökte az Empyreant, Artemis előment és körbepördült, az érzékei kitágultak, és másként érzett.
Önmagát nézte, mintha felülről tenné, ahogy az Empyreanok felé halad, de nem önmagát látta. Nem, az alak aki a csatatéren harcolt egy ódon acéllemezekkel borított bőrkabátot viselt, furcsa bronzpáncélja pedig koromfekete füstöt árasztott. Kezében egy pár ősi fából és vasból készült pisztolyt tartott és úgy forgatta őket, mintha a teste részei lennének, mintha ugyanúgy csatlakozna a csontjához és véréhez mint a karja, szíve és agya. Rúnák forogtak ezen egyszerű fegyverek körül, kéken és fehéren, és minden lövéssel Artemis érezte az éles vegyi bűzt, keserűt, de nem kellemetlent. Látta ahogy mechanikus ellenfelek hullanak el a támadásai nyomán, lényeg fekete vasból és szürke húsból. Félelmetes gép lények, mint az Empyreanok -- de sokkal rosszabbak.
Aztán, váratlanul, újra ő volt a saját testében, a célzó optikája ráfókuszálva az Aeonra. A következő lövése lyukat égett az Aeon felsőtestében, és az összecsuklott. Újra célzott, hogy bevégezze, de az Arc elhagyta a rendszereit és több Szably harcos rontott oda a vezérük elé. A vízió, avagy transz állapot elmúlt, Artemis térdei megbicsaklottak és a lövés messze célt tévesztett. Pokoli energiasugarak csapódtak felé és bevetődött az egyik bányász épület mögé, hangosan zihálva. Innen jól látta a szállítót. A bányászok már mind beszálltak, de Calisto még a teherkapu ajtajában várakozott, felé mutogatva.
"Nem, nem, nem," suttogta a nő. "Szálljatok föl, te bolond."
Ha Calisto megpróbálkozik egy mentőküldetéssel, mind odavesznek, és ezt nem engedhette meg. Nagy levegőt vett, fölemelte a pisztolyait és az épületet körbefutva, újra belevetette magát a harcba.
Lehet még pár Szablya katonát le tud szedni, mielőtt lekaszálják.
Ezüst testek árja rohant felé. Állva maradt és célzott.
"Viharral érkezünk," mondta, megismételve a Felderítők jelszavát.
Mielőtt azonban Artemis meg tudta volna húzni a ravaszt, egy fény, fényesebb mint Tarna kettős napja, villant keletről. Az Arc kifejtő életre morajlott és a föld megremegett.
Az Empyreanok figyelmét szintén elvonta a hatalmas gépezet, és most meglátta a lehetőségét. Sarkon fordult és futni kezdett, körülötte cikáztak ellenfelei lila sugarai. Calisto elébe futott, ő pedig visszalökte a szállító felé. "Szálj fel. Most azonnal mennünk kell!"
A férfi aggódó pillantást vetett az Arc kifejtő felé, miközben az egy ragyogó kék fényoszlopot lövellt az ég felé, de engedelmeskedett a parancsnak.
Felugrottak a szállítóra, miközben újabb Empyrean sugarak villantak körülöttük. A fedélzeten térdelő Felderítők viszonozták a tüzet és a szállító meghajtói életre keltek. A nagytestű szállító a levegőbe emelkedett, a teherkapu ajtói pedig lezárultak, kizárva a külvilági zajt és fényt.
Artemis a kémlelőnyíláshoz rohant. A kék fény megfestett a szállító belsejét az apró ablakon át, és látta alattuk az Arc kifejtőt, miközben a belőle kilövellő energiacsóva egyre szélesebb és fényesebb lett. A szállító megremegett.
"Tűz alatt vagyunk," kiáltott a pilóta a vezérfülkéből. "Nem tudom..."
A szavait elnyomta a lenti hatalmas fényrobbanás és zaj, mintha egy hatalmas szörny haláltusáját hallgatták volna.
Artemis erővel elfordította a tekintetét a kémlelőnyílástól, és az Arc kifejtő felrobbant. "Kapaszkodjatok!"
A szállító megdőlt és odébb csúszott amikor a léghullám eltalálta, de a pilótának sikerült a levegőben tartania. A hajó megnyugodott, és a kémlelőnyílásból áramló fény elhalványult, helyét átvette Tarna lenyugvó napjainak vöröses-sárgás fénye.
Artemis látta, hogy Calisto mellett van egy üres hevederes ülés és lerogyott rá. Sosem érzett még ekkora fáradtságot, de a képek amiket akkor látott, mikor az Arc elöntötte a testét még mindig elevenek voltak előtte. Ökölbe szorította az öklét, valahogy érezve a sima, csiszolt markolatait azoknak az ősi fegyvereknek. Vajon mit jelenthetett ez?
"Sajnálom Shawt," mondta Calisto. "Nagyon jó ember volt, miatta vagyunk most életben."
"Az utolsó pillanatig önfejű," mondta Artemis és megtörölte a szemét, nem foglalkozva azzal, hogy Calisto látja-e az érzelmeit. Körbenézett a bányászok arcain. Nem olyan embereknek tűntek, akik hálásak lennének a megmenekülésükért; hanem olyannak, akik mindenüket elvesztették ami fontos volt nekik.
Artemis szeretett volna nekik pár biztató szót mondani, de nem voltak ilyenek.
Helyette, nézegette az ezüst csillag kitüntetést, és velük együtt gyászolt ő is.
