tag:blogger.com,1999:blog-91310859793748194652024-03-05T19:15:14.640+01:00Warmachine / Hordes blog by xorA magyar Warmachine / Hordes élet központja, remélhetőleg :)xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.comBlogger314125tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-48470043277920466922024-02-27T12:22:00.002+01:002024-02-27T12:22:54.402+01:00MK4 Háttér - 041 - Sárkányvész, tizenhatodik rész<p><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">Drer Drakkerung romjai a halottak hangjával énekeltek. Csatlakoztak a lelkek szentségtelen kórusához Sabbreth elméjében, a csata és a halál pszichikai maradványaként, amely megragadta figyelmének és józan eszének szétfeslő szálait. Nem aludt a </span><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 16px;">Blighterghastal vívott </span><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">csata óta </span><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">. Az elméje furcsa képek, emlékek káosza volt, nem a sajátjaié. Arra vágyott, hogy a Korbács elcsendesítse az egészet, de még sok tennivaló várt rá, mielőtt újra forgathatta volna az erejét.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">– Úgy tűnik, elfoglalt vagy – mondta Horruskh, miközben sétált <span style="font-size: 12pt;">Sabbreth mellett a </span><span style="font-size: 12pt;">halott város főútja mentén.A </span><span style="font-size: 12pt;">Drak Orgorothból útra kelt erőnek körülbelül a fele haladt mögötte, vagy szétterült, </span><span style="font-size: 12pt;">túl a romváros falain. Sabbreth nem számított rá, hogy </span><span style="font-size: 12pt;">akivel találkozik rátámad, de a Cryx tisztelte az </span><span style="font-size: 12pt;">erőt, és Sabbreth be akarta mutatni a sajátját</span><span style="font-size: 12pt;">.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">– Nem, összpontosítok – mondta Sabbreth. „Nem veszek részt üres <span style="font-size: 12pt;">fecsegésben a fecsegés kedvéért, mint egyesek."</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Horruskh nevetett. „Igen, alig ünnepelted a <span style="font-size: 12pt;">győzelmedet. Megölni egy olyan hatalmas sárkányt, mint Blighterghast, </span><span style="font-size: 12pt;">legendához méltó. Ha én lettem volna, a diadalom híre </span><span style="font-size: 12pt;">mostanra még a Fellgoethekig is eljutott volna."</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">– Nem vagyok te – mondta Sabbreth. Gyakran beszámította <span style="font-size: 12pt;">Horruskhot, mint egy figyelmetlen bolondot, de az mégis észrevette a csapongó</span><span style="font-size: 12pt;"> figyelmét. Az emlékek töredékei </span><span style="font-size: 12pt;">ezer különböző elméből jéghegyként </span>bukkantak elő a <span style="font-size: 12pt;">befagyott tengeren. Úgy érezte, hogy ha egy warjackhez kapcsolódik, </span><span style="font-size: 12pt;">kissé könnyebbé tette a koncentrálást; valahogy a </span><span style="font-size: 12pt;">kapcsolat egy másik elmével, még akkor is, ha olyan primitív, mint egy </span><span style="font-size: 12pt;">Sakál vagy egy Tyrant önmagában is csökkentette a terhet.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Horruskh nevetett. <span style="font-size: 12pt;">"Nem, nem vagy az. Nincs annyi dicsőség az egész világon. ami meggyőzne, hogy odaláncoljam magam ehhez a dologhoz." </span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">"És ezért választottak ki engem ennek az expedíciónak a vezetésére. Megteszem, ami szükséges a győzelem eléréséhez." </span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">– És győzelmet arattál? – mondta Horruskh, éles vigyorral az arcán. "Biztos vagy benne?" </span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">Sabbreth válaszra nyitotta a száját, de egy sikoltozó kiáltás fentről az égre irányította a figyelmét. Egy szárnyas alak tűnt fel – Sabbreth először azt hitte, maga Toruk, hogy átvegye a díjat, amit hozott. De ahogy közelebb ért, látta, hogy a lény túl kicsi, és nem teljesen húsból készült. A nekromechanikus vadállat zöld tűzbe borult szárnyas kígyóra hasonlított, a hátán lévő csavart csövekből fekete füst ömlött. Egy lovas volt rajta, és ahogy körözött, Sabbreth látta, hogy Toruk küldötte éppolyan torz, mint a hátasa. A cryxiek kifosztották Orgoth titkait Drer Drakkerungból, miután meghódították, de elferdítették, megrontották őket. Itt volt a bizonyíték a romlásra. A kígyó a közelben landolt egy Fellgoeth-i templom romjai között, a kupolaszerű tetőt varázslattal vagy sárkánytűzzel tépték fel évszázadokkal korábban. Megfelelő találkozóhely.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">– Várj itt – mondta Sabbreth Horruskhnak.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;"> – Bolond vagy, hogy egyedül találkozol vele – mondta Horruskh, majd ismét elmosolyodott. – De ki vagyok én, hogy Sabbreth, a Sárkányölő útjába álljak?</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">Figyelmen kívül hagyta a piszkálódást, és a törmeléken át a templom bejáratáig jutott. Bent bűzlött a rothadástól és a necromechanika fanyar füstjétől.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">Toruk küldötte egy </span><span style="font-size: 12pt;">rég meghalt Orgoth harci boszorkány </span>csontváz holtteste fölött kuporgott<span style="font-size: 12pt;">.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">– Kár, hogy a Sárkányatyával való első találkozásotok így végződött. Sokat tanultunk az embereitektől – mondta, nyájas hangja közvetlen ellentétben állt sápadt, halott testével és a viselt fekete vas harci páncéljával. Deneghra lidércúr állt előtte, szeme zöld Cryx tűztől izzott, és hűvös tekintettel nézett Sabbrethre. – És sokkal többet tanulhattunk volna.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">"Tanulni?" – mondta Sabbreth. – Ti loptatok tőlünk, és megrontottátok, amit elvettetek.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Deneghra sápadt ajkai mosolyra húzódtak. "Ugyan már. Loptunk? Rontottunk? Hódítottuk és alkalmazkodtunk, ahogyan ti is több ezer éve. Például a warjackeid. Lenyűgöző technológia, de teljesen a sajátotok? Szerintem nem."</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">– Ahogy mondod – mondta Sabbreth összeszorított fogakkal. Bosszantotta, hogy igazat adjon, ezért sürgetőbb dolgok felé fordult. – Meglep, hogy egyedül jöttél.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">"Egyedül?" – mondta Deneghra. "Garlghast-szigeten vagy,a <span style="font-size: 12pt;">Sárkányatya birodalmának szívében. Ezer</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"> hajó érkezhet perceken belül <span style="font-size: 12pt;">erre a szigetre."</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">"Fenyegetés?"</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Deneghra megrázta a fejét. "Egyáltalán nem. Egyedül jöttem, a <span style="font-size: 12pt;">bizalom jeléül."</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">– Akkor legyünk szövetségesek? – mondta Sabbreth. A hangok és a képek a fejében elcsendesedtek. Úgy tűnt, még a Korbács ereje is csökkent ezen a szent helyen.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">– Elhoztad a szívkövet? -- Kérdezte <span style="font-size: 12pt;">Deneghra, </span><span style="font-size: 12pt;">mohóság legcsekélyebb nyomával a hangjában.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">– El – válaszolta Sabbreth. „A raktárunkban van a </span><span style="font-size: 12pt;">legnagyobb hajón. Közvetlenül a sziget partjainál."</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">"És mit kínálhat neked a Sárkányatya ezért a nagyszerű ajándékért?"</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">– Egyrészt a harcosait – mondta Sabbreth. "Együtt képesek vagyunk </span><span style="font-size: 12pt;">elvenni el a szárazföldről, amit akarunk. Van </span><span style="font-size: 12pt;">elég mindenkinek."</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">– Ez elég könnyű – mondta Deneghra – de azt hiszem, <span style="font-size: 12pt;">nem ez a valódi célod. Mit kérsz, Sabbreth, az</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Örök Megsemmisülés, <span style="font-size: 12pt;">Blighterghast athancjáért </span>cserébe?</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">– Tudást – mondta Sabbreth.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">"A Sárkányatya sok mindent tud. Miféle </span><span style="font-size: 12pt;">tudást keresel?"</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Sabbreth mély levegőt vett, és most először <span style="font-size: 12pt;">amióta a Horva Korbácsához láncolta magát, </span><span style="font-size: 12pt;">az elméje teljesen csendes volt. "Mondd el, hogyan kell meg</span><span style="font-size: 12pt;">ölni egy istent.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1tNySgBaRs59j0pUXqcgWY7mt5N5OBYnqXBL3gUo1GzPqTainAgrNocqoujqOesHAodzzz7k7yfQf_Plf4cHjUziOBUiR8shUF8p3yewpLP2NvPgEJzebg5s1YECPI7AveJV49x3Tsz-sdrbMr9_9Ykz5IFK6bdw3i0LAATLI39XsYYERUQMmEIujriQ/s640/Deneghra-soul-weaver.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="604" data-original-width="640" height="378" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1tNySgBaRs59j0pUXqcgWY7mt5N5OBYnqXBL3gUo1GzPqTainAgrNocqoujqOesHAodzzz7k7yfQf_Plf4cHjUziOBUiR8shUF8p3yewpLP2NvPgEJzebg5s1YECPI7AveJV49x3Tsz-sdrbMr9_9Ykz5IFK6bdw3i0LAATLI39XsYYERUQMmEIujriQ/w400-h378/Deneghra-soul-weaver.jpg" width="400" /></a></div><br /><span style="font-size: 12pt;"><br /></span><p></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-29002619158076936552024-02-18T13:11:00.006+01:002024-02-19T14:32:54.840+01:002024.02.17 Steamroller a Főnixcsarnokban, Székesfehérváron.<p></p><h2 style="text-align: left;">Beszámoló</h2><div>Régen nem volt már Magyarországon Warmachine verseny, így elindult a beszélgetés a <a href="https://www.facebook.com/groups/1632737003652657/">KAZUÁR Facebook csoportban</a> hogy legyen valami, aztán egy csomóan jelezték a részvételi szándékukat. Én figyelemmel kísértem az eseményeket, de aztán kialakult a február 17-ei dátum ami jó volt nekem, így megcsináltam a kiírást, és az emberek szépen feliratkoztak, amíg 9-en nem lettünk.</div><div><br /></div><div>Úgy terveztem hogy viszek laptopot, webkamerát és állványt, meg fényképezőgépet, aztán nyolc ember játszik 3 kört, én pedig párosítok, kamerázok és fényképezek, valamint szabályokat magyarázok.</div><div><br /></div><div>A helyszín ezúttal is Székesfehérvár volt, és a játékosok közül hárman jöttek Budapestről, egy osztrák játékos, Piper és én Ausztriából, egy fehérvári, egy kecskeméti, egy siófoki és egy Keszthelyről.</div><div>Végül úgy alakult, hogy kedves házigazdánk CSV nem játszott, mivel dolga akadt a boltban. Cserébe viszont profi módon intézte az ebédrendelést.</div><div><br /></div><div>Késéssel indult a nap, én is a tervezettnél 30 perccel később értem a helyszínre, mivel alábecsültem a Győr - Székesfehérvár távot autóval, és Piper vonatja is késett Bécsből bő tíz percet.</div><div><br /></div><div>Szerencsére mindenki más már pontosan ott volt a helyszínen, így asztalokat rendeztünk, sorsoltunk, majd Scenariot építettünk. Elsőre a Recon MK4 Scenariot választottam, ami szuper egyszerű, szuper passzív és könnyen érthető elsőre.</div><div><br /></div><div>Kis zavart okozott, hogy Steamroller 2023-ban a zászlók 40mm-es talpon voltak, és volt pár ilyen tereptárgyunk, míg a Steamroller 2024-ben a zászlók 20mm-es kicsi jelölők, amik tereptárgyakat tesznek aktívvá. </div><div><br /></div><div>A másik gond az volt, hogy a "Kill Pontokat" máshogy kell számolni SR24-ben, ezt talán az utolsó körre sikerült jól számolni, de az eredmény alapján nem számított, mivel a sorrend Győzelem - SoS - Victory Pont ( régi Controll Pont ) - Scenarion Presence Pont volt, ami így számolódik :</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_ztV6SRjYOBZstBXk9_pz8LnRfeqlNcTjWjqATPht0RvzYP_Vt4ewZ9BQimkfk5Y3qwLO_7sqdz05gERJuHd1kDDvpZdtZE5qAaoWTsZJ8G4dsFySJyGb6Q5iP-BlQ_Mg9wxvW5QmNRilCu8D-53zY4JHDItgG7JBlFRk8XEJ1GrEvhj338WeIx7sDrM/s774/Screenshot%20from%202024-02-19%2014-05-51.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="774" data-original-width="749" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_ztV6SRjYOBZstBXk9_pz8LnRfeqlNcTjWjqATPht0RvzYP_Vt4ewZ9BQimkfk5Y3qwLO_7sqdz05gERJuHd1kDDvpZdtZE5qAaoWTsZJ8G4dsFySJyGb6Q5iP-BlQ_Mg9wxvW5QmNRilCu8D-53zY4JHDItgG7JBlFRk8XEJ1GrEvhj338WeIx7sDrM/w388-h400/Screenshot%20from%202024-02-19%2014-05-51.png" width="388" /></a></div><br /><div>A verseny formátuma ezúttal Unlimited volt, ami egy nagyon szabad lista építést, és ami még fontos lista-párosítást tesz lehetővé. Nekem Infernálokkal mindkét formátumban egyformák a lehetőségeim, így nem számított sokat, de pl. Piper mondta, hogy nagyon genyó Old Witch Khador listát tudott így építeni, amivel meg is nyerte a versenyt.</div><div><br /></div><div>A csúszást a verseny végére talán sikerült behozni, az ebédszünetet gyorsan lezavartuk, mindenki befalta a pizzáját és mehetett tovább a harc. </div><div><br /></div><h3 style="text-align: left;">Saját meccseim ( xor )</h3><h4 style="text-align: left;">Első meccs : Zaggar, Morvahna 2, Circle Orboros</h4><div>Egy hosszú, darálós meccset vívtunk, az elején távolságtartással, utána elcseréltünk pár figurát. Érzésre sikerült a pálya nagyobb része fölött megszereznem az uralmat. Aztán azonban hibát vétettem, túl közel vittem Omodamost a fronthoz, így elérte Zaggar utolsó megmaradt farkasa és az örök kedvenc Brighid és Caul testvérpáros, így vereséggel indítottam a napot.</div><h4 style="text-align: left;">Második meccs : Matfej, Gorten1, Mercenaries</h4><div>Ez egy gyors meccs volt, mivel Máté nem ismerte jól a seregemet, és fenyegetésbe tette a vezérét a Howlereimhez. Ezzel ugyan számolt, de a Desolatorral és annak sebzésével és páncél csökkentésével nem, így a matek átbillent a támadók javára és Gorten meghalt.</div><h4 style="text-align: left;">Harmadik meccs : Petrow, Vayl1, Legion of Everblight</h4><div>Ez volt számomra a hétvége játéka, a harmadik videón is ez szerepel, de sajnos a webkamera rosszul fókuszált, és nem biztos hogy jól követhető. Omodamost tettem föl újra, és Petrow tudta, hogy nyers erővel nem fog tudni nyerni, ezért megpróbálta nagyon ügyesen, szép játékkal megoldani a caster killt. Íjászaival lelőtte Regnát, ezzel lecsökkent a sereg páncélja lövés ellen, majd nagy erőkkel elkezdte lőni Omodamost, illetve megölte a Colossalomat is. Mindent úgy csinált ahogy kell, armor debuffok a megfelelő helyen, Incite, Feat jókor, jól felhasználva, de Omodamos mégis fennmaradt 1 teljes HPn. Így nem vesztettem el a meccset, cserébe a scenario elemeket jól meg tudtam írni, így 3 pontos előnnyel indultam neki a következő körnek, valamit pár beastet megöltem a Légió seregből, Omodamost pedig elbújtattam, és jó pár Essencét tartalékolva vártam Petrow körét.</div><div>Petrow mindent megtett, hogy valahogy még odaérjen, elérje Omodamost, és bevégezze a munkát, de túl nagy volt a távolság, így valamennyi atríció után a köre végén a VP-im száma elérte a 4-et, elhozva a győzelmet.</div><div><br /></div><h2 style="text-align: left;">Végszó</h2><div>Nagyon jó volt újra asztalon játszani, régen volt az utolsó ilyen alkalom. A <a href="https://www.fonixcsarnok.eu" target="_blank">FŐNIXCSARNOK Székesfehérvári boltja</a> kitűnő helyszín az ilyen kisebb létszámú versenyeknek és úgy tűnik jó köztes pont a játékosoknak is. A Scenariókkal most ismerkedtünk először, így ott voltak kérdések még, de remélhetőleg itt nemsokára rutint szerez mindenki és már egyből tudni fogja melyik elemet milyen fajta modell foglalja és hogyan mozognak az objektívák.</div><h2 style="text-align: left;">Képek </h2><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrlvAu0AiBKUQKSykylVvEAeqAfrhjUEkiiexRRw7pVcGlfQaseDoMF_QXFVMh10xPizFBNE8dsYv3DHxptBFqUReiAUk1mjbakTDlu1cZPturg5P3Besa57GrXzm0ovz8H5Hm-HrIHqtR6lnywoXnVr66PYIyxYOuiIobv_Dqe1Siw-Goa6LJoZ1SGcg/s3568/DSC01917.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrlvAu0AiBKUQKSykylVvEAeqAfrhjUEkiiexRRw7pVcGlfQaseDoMF_QXFVMh10xPizFBNE8dsYv3DHxptBFqUReiAUk1mjbakTDlu1cZPturg5P3Besa57GrXzm0ovz8H5Hm-HrIHqtR6lnywoXnVr66PYIyxYOuiIobv_Dqe1Siw-Goa6LJoZ1SGcg/s320/DSC01917.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiPMX0ImIAmxRs3KXaoOYOWXjsZraEpMc8ohttgnyyuNHBDIyPoTzUgUiz2rBflh1kLkcMQtfGe5Q-OMPG0Rci3hCAVKmVP3Y5P9CKycwdYh5F4HNW_ZFkZ6pjQTFtfdWrb5UxahaqSZX6SKnFzGFxMQl1qDOgLgzQ5488GUA0xKrEzxlZmksgWYmJqRw/s3568/DSC01916.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiPMX0ImIAmxRs3KXaoOYOWXjsZraEpMc8ohttgnyyuNHBDIyPoTzUgUiz2rBflh1kLkcMQtfGe5Q-OMPG0Rci3hCAVKmVP3Y5P9CKycwdYh5F4HNW_ZFkZ6pjQTFtfdWrb5UxahaqSZX6SKnFzGFxMQl1qDOgLgzQ5488GUA0xKrEzxlZmksgWYmJqRw/s320/DSC01916.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhe3CqsIyuwHu8j8MYO15AryU0QkC0CP4-8SVB4bXQzdNaQ7D0aJsEsOaluEQn3HXoCwMvVPqBUCippvQOFhSTh1x62WKhCqaCKtfInyxC6_B6qBfOmoHmt91fTfk_Ecj4gVnx5PNrQlz7Mz1etGJ1a2FtlrJG7t8s0HXnhTBZmeBa8cGri3ZekwtWtQgU/s3568/DSC01915.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhe3CqsIyuwHu8j8MYO15AryU0QkC0CP4-8SVB4bXQzdNaQ7D0aJsEsOaluEQn3HXoCwMvVPqBUCippvQOFhSTh1x62WKhCqaCKtfInyxC6_B6qBfOmoHmt91fTfk_Ecj4gVnx5PNrQlz7Mz1etGJ1a2FtlrJG7t8s0HXnhTBZmeBa8cGri3ZekwtWtQgU/s320/DSC01915.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWmD-hBIaBc1WzoRC3NF_V4RvXWWlQfenSxtnYznSBO0qfDMWMz6SVDQYKxDPoEy2NaHksvT9_kIEuUGqsEs5TmtTEyYWNXNU0gRP4b4cyaBFmrzFRxeEYIN66JUGqxBPnOT7nDWmXTBPSy2KVlwPxqzbyfrYOyDxbKSw1fL_qE38hqH0M59JeSA8rb9A/s3568/DSC01914.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWmD-hBIaBc1WzoRC3NF_V4RvXWWlQfenSxtnYznSBO0qfDMWMz6SVDQYKxDPoEy2NaHksvT9_kIEuUGqsEs5TmtTEyYWNXNU0gRP4b4cyaBFmrzFRxeEYIN66JUGqxBPnOT7nDWmXTBPSy2KVlwPxqzbyfrYOyDxbKSw1fL_qE38hqH0M59JeSA8rb9A/s320/DSC01914.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2ABwvB0or_2CFO-rpygpS7ZHYPt24crlSVNlDvbyVj4QARfx1RrAGaUO-AdYMW2C-G3zCUElBrxUGLPYCrC053ALSdvbdopJjKpslP4lXa-_wimIUmX2Z4jNbP9S4ix5xOjrPshj3lZr9KnSdm_wa9vOoCjfXaJzv1FqxZMqIdDT1flYZNhLhhedwfsI/s3568/DSC01913.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2ABwvB0or_2CFO-rpygpS7ZHYPt24crlSVNlDvbyVj4QARfx1RrAGaUO-AdYMW2C-G3zCUElBrxUGLPYCrC053ALSdvbdopJjKpslP4lXa-_wimIUmX2Z4jNbP9S4ix5xOjrPshj3lZr9KnSdm_wa9vOoCjfXaJzv1FqxZMqIdDT1flYZNhLhhedwfsI/s320/DSC01913.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglODD71l_fdyKWu6TqCanIjaobGaZp03yEWy1pF2AB84F8hY8BDKhOOx-7AMN8sN6xL7tnvwgR0b67OLp_Mhu_KEBz6z1lUYx44ExHR95_-SQJWb7QInwxqI438XD8x507RauHlEBvnsKKYPBbVBoq2HgN3_vUrn-DiLmdB0H_ymfx2gIVhKWTaWKC3rg/s3568/DSC01912.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglODD71l_fdyKWu6TqCanIjaobGaZp03yEWy1pF2AB84F8hY8BDKhOOx-7AMN8sN6xL7tnvwgR0b67OLp_Mhu_KEBz6z1lUYx44ExHR95_-SQJWb7QInwxqI438XD8x507RauHlEBvnsKKYPBbVBoq2HgN3_vUrn-DiLmdB0H_ymfx2gIVhKWTaWKC3rg/s320/DSC01912.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkCGaLI2TR7b76EXJDjfQSPpBy13hyphenhyphenOcAjtf2nEXLZQrOfDu7aFoxzpbN-6TrsSmQXZycpw0QQEsD8tmjeAieYLfJ6LR0d4880gjtvigSjq80Jdlb0-yyXMrJIMhvKbal7IoMdPHcbshalPpUH01uTZCHqig7Fztp_XCL1khdX8bq_firN5-LotfXkF8g/s3568/DSC01911.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkCGaLI2TR7b76EXJDjfQSPpBy13hyphenhyphenOcAjtf2nEXLZQrOfDu7aFoxzpbN-6TrsSmQXZycpw0QQEsD8tmjeAieYLfJ6LR0d4880gjtvigSjq80Jdlb0-yyXMrJIMhvKbal7IoMdPHcbshalPpUH01uTZCHqig7Fztp_XCL1khdX8bq_firN5-LotfXkF8g/s320/DSC01911.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKal7ydT25KsCOen9kzjEDcHFoKkrOUI9fk41AJ3OsfvvL_Q3P4Xf7mM39yMwme9Ly5i4SLE-InkXLvOYb4iLNy0iLqqSEPH5Ylsjhx_c_EoH8jD1zRMfH8tOWC8sDvqtS8yD_rafNkKbG_QNTrgZqS_9ZeXiE5BfoxiJ80hNHwGfv6KTSOY19QCmiPxw/s3568/DSC01910.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKal7ydT25KsCOen9kzjEDcHFoKkrOUI9fk41AJ3OsfvvL_Q3P4Xf7mM39yMwme9Ly5i4SLE-InkXLvOYb4iLNy0iLqqSEPH5Ylsjhx_c_EoH8jD1zRMfH8tOWC8sDvqtS8yD_rafNkKbG_QNTrgZqS_9ZeXiE5BfoxiJ80hNHwGfv6KTSOY19QCmiPxw/s320/DSC01910.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNhXcJeAG-QXOrhhI6rvyxW_ep8S7JRUQ7X0hYPyM2HkRzTM13-gwOBGEuOOQmhZCsp76l_k8sDKnSM4MUyTb_iz4jXLyPivAs8CAywVidJi2sloZWtiptCyP0AGr8g6FTnPQX1hfiHsrrDa1EnUZQKCnPiMqzSFOZeyHNTvTJYutUfsOqbuEZkY2dlsU/s3568/DSC01909.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3568" data-original-width="2368" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNhXcJeAG-QXOrhhI6rvyxW_ep8S7JRUQ7X0hYPyM2HkRzTM13-gwOBGEuOOQmhZCsp76l_k8sDKnSM4MUyTb_iz4jXLyPivAs8CAywVidJi2sloZWtiptCyP0AGr8g6FTnPQX1hfiHsrrDa1EnUZQKCnPiMqzSFOZeyHNTvTJYutUfsOqbuEZkY2dlsU/s320/DSC01909.JPG" width="212" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi40T3pMb9pqc_F3E0CKXkkifQL81YU6rDKaA25cJAhBg9emWMoNf0bKy-9yBQ-ArIdkiba8V2paO4ZngOUT5mOzBn3s6QP-KzC1vc7gRbI3y2IgsxDOBYFH9oOW37fi_4RBKBZrZD5HqAv6kqaRqH8j6jS4rePC977tYiDW3JxU6zD1tpAJdYmq4RkypA/s3568/DSC01908.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3568" data-original-width="2368" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi40T3pMb9pqc_F3E0CKXkkifQL81YU6rDKaA25cJAhBg9emWMoNf0bKy-9yBQ-ArIdkiba8V2paO4ZngOUT5mOzBn3s6QP-KzC1vc7gRbI3y2IgsxDOBYFH9oOW37fi_4RBKBZrZD5HqAv6kqaRqH8j6jS4rePC977tYiDW3JxU6zD1tpAJdYmq4RkypA/s320/DSC01908.JPG" width="212" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQYqT0oR_lm40ay7cmxVBwf_yfH9j2lHtHdoJmDyfO21ECxhcbsiuAg3w9pryS5DI2eXgyvn7JsR4mfsVlPV0dQTtq4Ws3RFOjNSjGBlVyDeY-0UFKsKMnNyWbZyZzlm7voaZfUpYPxzTFEbL81OpjCbiWwgQS-9MH3PpVhyphenhyphenVLvP6gtKzepqzbFJ4xQNU/s3568/DSC01907.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3568" data-original-width="2368" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQYqT0oR_lm40ay7cmxVBwf_yfH9j2lHtHdoJmDyfO21ECxhcbsiuAg3w9pryS5DI2eXgyvn7JsR4mfsVlPV0dQTtq4Ws3RFOjNSjGBlVyDeY-0UFKsKMnNyWbZyZzlm7voaZfUpYPxzTFEbL81OpjCbiWwgQS-9MH3PpVhyphenhyphenVLvP6gtKzepqzbFJ4xQNU/s320/DSC01907.JPG" width="212" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmXV5vdmqVeEUlmS52Zbvrml89I1kSwfF9anEEZ5jtRWKQQUK3VaucTTP_uXcTGZYPQc3kqsAWBlQGGr2UXlAqWKhs20FG2UDGnMZ9_FixFPkYYnoKRp25FOcvCMa4yxbqdfkZ-4xIaV6eei9y47mwyufehhwsqi5o44Qk10ZENlxDq0fHYErjQAfCoqA/s3568/DSC01906.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmXV5vdmqVeEUlmS52Zbvrml89I1kSwfF9anEEZ5jtRWKQQUK3VaucTTP_uXcTGZYPQc3kqsAWBlQGGr2UXlAqWKhs20FG2UDGnMZ9_FixFPkYYnoKRp25FOcvCMa4yxbqdfkZ-4xIaV6eei9y47mwyufehhwsqi5o44Qk10ZENlxDq0fHYErjQAfCoqA/s320/DSC01906.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinbX1LIArIoBXpc3OqY-FJ6W-EOZlgQVvyn04Guyf4qNFhn9G4qe3CNZqW6vNDEvg50wI9BWPnJPnYvq2DQMtltRA9QYbrRDDkwo8YYtddKUpf-aRXnfqEF7TLVpIoLekyFhZDyjuGwzC9yWQT126BZ-NesmkL7-dYWZvJ07eUAuO9LQsAvPgCjOjAumo/s3568/DSC01905.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinbX1LIArIoBXpc3OqY-FJ6W-EOZlgQVvyn04Guyf4qNFhn9G4qe3CNZqW6vNDEvg50wI9BWPnJPnYvq2DQMtltRA9QYbrRDDkwo8YYtddKUpf-aRXnfqEF7TLVpIoLekyFhZDyjuGwzC9yWQT126BZ-NesmkL7-dYWZvJ07eUAuO9LQsAvPgCjOjAumo/s320/DSC01905.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcY5xXyH3to7LCoIhyphenhyphenXJt_ST6ilwJrIs1aGlN1VAPmpYQYUITIavMJqWe-xSoGagnPt5cVm9rwgMwtnF7OpymJZrv6Wd7SvEKqXn2j-jqrxnsZ41dDgcuDpM5sjqAyCJ36c_oOCM24gZeswM6MgG6K_9sKU4Pnr51HgUdJUCJsAiIkqj6KnUIdG6Fd0fs/s3568/DSC01904.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcY5xXyH3to7LCoIhyphenhyphenXJt_ST6ilwJrIs1aGlN1VAPmpYQYUITIavMJqWe-xSoGagnPt5cVm9rwgMwtnF7OpymJZrv6Wd7SvEKqXn2j-jqrxnsZ41dDgcuDpM5sjqAyCJ36c_oOCM24gZeswM6MgG6K_9sKU4Pnr51HgUdJUCJsAiIkqj6KnUIdG6Fd0fs/s320/DSC01904.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJx6gVZ6Ob0DRdd97GWlFtkHtMO-g83CBpLKAnE0MO9mE5b-xXllnRtV5EBH97N4xTYpjJ5LRYYEcGwYt4lUTWuZmYfJQeu4xlAcT-IKc24NusccDVIw6Nh7syNv0Tuak1R7oDKaNlJJaC5D8V4bNjqDZF88oFAMzdfycMSF5Gp-dqWQdgboHthHw7s2U/s3568/DSC01903.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJx6gVZ6Ob0DRdd97GWlFtkHtMO-g83CBpLKAnE0MO9mE5b-xXllnRtV5EBH97N4xTYpjJ5LRYYEcGwYt4lUTWuZmYfJQeu4xlAcT-IKc24NusccDVIw6Nh7syNv0Tuak1R7oDKaNlJJaC5D8V4bNjqDZF88oFAMzdfycMSF5Gp-dqWQdgboHthHw7s2U/s320/DSC01903.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhan6MvGB23J5l_GTKBbfdTHwJ1vtmA26Rdt2gvJiVMg5o1eH5sX4GbtJa3nW9Ngldwg94r5kzsvEmb4mZ8K_zjS4owJ10CECdnic-t2PNI_1fKjJYeg-3fjc0Jon5L72JMX1zd57CBDOQeQwh0nO_sLvDJ7UcGzdIJLqyMMjdKbN0QkdIIT45most809Q/s3568/DSC01902.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhan6MvGB23J5l_GTKBbfdTHwJ1vtmA26Rdt2gvJiVMg5o1eH5sX4GbtJa3nW9Ngldwg94r5kzsvEmb4mZ8K_zjS4owJ10CECdnic-t2PNI_1fKjJYeg-3fjc0Jon5L72JMX1zd57CBDOQeQwh0nO_sLvDJ7UcGzdIJLqyMMjdKbN0QkdIIT45most809Q/s320/DSC01902.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuJxTtrjNopeWCHkY7SmambemO78XngfgU35gbmkv1lohINfST0Yk-yEpFDB6n2zJiFSMtkOVMyIElN6dM-45eJfLEKG309gZD4t1ivf_1uGrn_jG5lQ0d3HLhPbq6opjkSVnPLgqmiY7NreF9VGO3OqLRsdddIX9yBNy6ZPc8OwG33XIJjQVrOUX4dgk/s3568/DSC01901.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuJxTtrjNopeWCHkY7SmambemO78XngfgU35gbmkv1lohINfST0Yk-yEpFDB6n2zJiFSMtkOVMyIElN6dM-45eJfLEKG309gZD4t1ivf_1uGrn_jG5lQ0d3HLhPbq6opjkSVnPLgqmiY7NreF9VGO3OqLRsdddIX9yBNy6ZPc8OwG33XIJjQVrOUX4dgk/s320/DSC01901.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGb9Ib9i3zI2Wb5No6xlxKO6JmEDKRDLHV1lBk0qq528YWySl-wYxwq5VOjjoH3N93BYUv44cAX12Tj-ZnYHD9TWFumoakJw_XbTIJxJST32S9HzQsYKLGCJzjAGkA4YwaY-Ar79m8dpJSj0S9H8XxUA_dxHoWOGmKewbMLNbR7EtqpVR9Kr7cBWGrxmM/s3568/DSC01900.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGb9Ib9i3zI2Wb5No6xlxKO6JmEDKRDLHV1lBk0qq528YWySl-wYxwq5VOjjoH3N93BYUv44cAX12Tj-ZnYHD9TWFumoakJw_XbTIJxJST32S9HzQsYKLGCJzjAGkA4YwaY-Ar79m8dpJSj0S9H8XxUA_dxHoWOGmKewbMLNbR7EtqpVR9Kr7cBWGrxmM/s320/DSC01900.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5tuG3D8KwTf8XdFN06Pg9AUqq3ROwYOjKiquhxsH6NWOsBZfdczvTEwiVizkgxIjcOjRHhJSI0oV6lJDF3xNG5QAAXf79I4BeHirvJ-TnnqgEthlt2GAhY3MTgDR0_LEx4qkI5qdEvDlyod3mLxU3bZ6ZxarcFvKRRWwiaVPuZNHFGJxz2sFPjt3RvoA/s3568/DSC01899.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5tuG3D8KwTf8XdFN06Pg9AUqq3ROwYOjKiquhxsH6NWOsBZfdczvTEwiVizkgxIjcOjRHhJSI0oV6lJDF3xNG5QAAXf79I4BeHirvJ-TnnqgEthlt2GAhY3MTgDR0_LEx4qkI5qdEvDlyod3mLxU3bZ6ZxarcFvKRRWwiaVPuZNHFGJxz2sFPjt3RvoA/s320/DSC01899.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0dQsYIe_Jz1NYBNA6Mj_ybfgCn62M9DgCkp4yvQbZja9fzTt2qwOMDx-y2vXDGo0_oCVLkIzua8wY-nHH5t6C3PmPZllF7fu9ZRhvGLGpMcI7fLrrbCWRwdwAN2oE_7I98l3vFRSnKRyoi8Y9yp6UV1zqW3LLlyH9nQ5LRz2HteMj8on9RfoYi4CTzz8/s3568/DSC01898.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0dQsYIe_Jz1NYBNA6Mj_ybfgCn62M9DgCkp4yvQbZja9fzTt2qwOMDx-y2vXDGo0_oCVLkIzua8wY-nHH5t6C3PmPZllF7fu9ZRhvGLGpMcI7fLrrbCWRwdwAN2oE_7I98l3vFRSnKRyoi8Y9yp6UV1zqW3LLlyH9nQ5LRz2HteMj8on9RfoYi4CTzz8/s320/DSC01898.JPG" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgD-sJKWVbd8IVTFXB27I0Mgh_g0OZ3YT7J-1Op37qCma5g8aHhAAvMCm7M3cSd6LY2uFSEUFVB91NguoXl0dmlAXy5lnSt7XGg7fVghfYd6OnmUl99nM-S52bAapxCJJoN_h1M4SkpK6_OGohC4oULTmPfc9TdjMd9uG1IAAA1O3CRwNB_59T2XHjfUEE/s3568/DSC01897.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="3568" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgD-sJKWVbd8IVTFXB27I0Mgh_g0OZ3YT7J-1Op37qCma5g8aHhAAvMCm7M3cSd6LY2uFSEUFVB91NguoXl0dmlAXy5lnSt7XGg7fVghfYd6OnmUl99nM-S52bAapxCJJoN_h1M4SkpK6_OGohC4oULTmPfc9TdjMd9uG1IAAA1O3CRwNB_59T2XHjfUEE/s320/DSC01897.JPG" width="320" /></a></div><h2 style="text-align: left;">Videók</h2><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/LH1DZnrY-7I" width="320" youtube-src-id="LH1DZnrY-7I"></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/cZap8TVnhTM" width="320" youtube-src-id="cZap8TVnhTM"></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/5-Rh8n37mUU" width="320" youtube-src-id="5-Rh8n37mUU"></iframe></div><p><br /></p><h2 style="text-align: left;">Eredmények</h2><div><a href="https://www.longshanks.org/event/13247/" target="_blank">https://www.longshanks.org/event/13247/</a><br /></div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhqxQcknEdRgKd-FTqPD9j67FikwgL_E2AbEXPq21hDl4P1QKoWvuKMMIIRmGLDH_ZB_6WYtnYnDpJ2ozePCDclKBy-aq2mqu1vbPYZPDdv6D0sK38C7nBK1l9HpCCmyC2oDZbHBY1z8XugMJn2vZ27cHNovpvQ1jqoCXP-76kmauU_EDSX4c-DxH9RTQ/s1105/Screenshot%20from%202024-02-19%2014-03-39.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="421" data-original-width="1105" height="244" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhqxQcknEdRgKd-FTqPD9j67FikwgL_E2AbEXPq21hDl4P1QKoWvuKMMIIRmGLDH_ZB_6WYtnYnDpJ2ozePCDclKBy-aq2mqu1vbPYZPDdv6D0sK38C7nBK1l9HpCCmyC2oDZbHBY1z8XugMJn2vZ27cHNovpvQ1jqoCXP-76kmauU_EDSX4c-DxH9RTQ/w640-h244/Screenshot%20from%202024-02-19%2014-03-39.png" width="640" /></a></div><br /><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div><br /></div><p></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-86372337682991428112024-02-15T15:33:00.000+01:002024-02-15T15:33:02.846+01:00MK4 fontos apróságok, amikre figyelni kell<h2 style="text-align: left;">Mozgás</h2><div>- Roham : Sebesség + 3</div><div>- Futás : Sebesség + 5</div><div>- Nehéz terep érintése : -2 Sebesség</div><div>- Egység mozgás teleportálás : csak Normal mozgás során, a többi fajta mozgásnál ( Vengeance, Repo ) szét lehet húzni az egységeket.</div><div>- Ghostly egységek nem szenvednek el mozgás levonásokat terepektől, de a sebző hatások/ kigyulladás / sav hatnak rájuk</div><h2 style="text-align: left;">Rohamok</h2><div>- Ha egy figura "bekötve" kezdené a mozgását, nem tud roham mozgást bejelenteni</div><div>- Ha a mozgást vezető figura megtett 3"-et legalább, akkor a mozgása végén "érintett" egységekek ellen a teljes egységnek bónusza van.</div><div>- Csak a mozgást vezető figurának kell az első közelharci támadását a roham célpontjára leadnia, mások bárkit támadhatnak, de lehet nem kapnak roham kockát, az a mozgó modelltől függ.</div><div>- A futó / rohamozó figura mozgása és az egységtársai teleportálása között nincs ablak semmire, a teleportálás azonnal megtörténik.</div><div>- Az admonition / defensive strike szerű, reaktív képességek az egy adott egység mozgása és placelése után történnek</div><div>- Ha egy modellen Admonition / Dodge van, az őt rohamozó egység teljesen körbeveheti őt, mielőtt elmozdulhatna, a távolságtól függően.</div><div>- Ha egy egység roham során egy figurát úgy helyezünk le, hogy annak nincs közelharci távjában ellenfél, elveszti a combat akcióját és nem tud már cselekedni.</div><div>- Olyan modellek akiknek csak lőfegyverük van, vagy csak varázsolnak nem tudnak rohamozni</div><h2 style="text-align: left;">Dual Attack</h2><div>- Szinte minden ütő + lövő figurának van már Dual Attack képessége, a lövés leadható a roham támadás előtt is, és nem köti a roham, azt a roham célponton kívül másra is le tudjuk adni.</div><div>- Ha egy figura rohamozik, közelharci fegyverével megöli / KD zi az ellenfelét, abból a helyzetből lőhet tetszőleges célpontra.</div><div>- Közelharcban mindig tudunk lőni a velünk harcban álló ellenfelekre, de ha nincs ((Pisztoly)) ikon a fegyveren, akkor az ellenfelet megilleti a +4 DEF a lövés ellen.</div><div><br /></div><h2 style="text-align: left;">Közelharc elhagyása</h2><div>- (Ismétlés )Ha egy figura "bekötve" kezdené a mozgását, nem tud roham mozgást bejelenteni</div><div>- Ha egy figura "kisétál" bekötésből, elveszti a Harci akcióját, hacsak nem rendelkezik Unstoppable tulajdonsággal</div><div>- Unstoppable tulajdonsággal sem lehet rohamozni, ha be vagyunk kötve</div><div>- Ha egységünk egy másik tagja indít rohamot, az egység többi tagját magával teleportálja, de ilyenkor több kimenetel történhet:</div><div><ul style="text-align: left;"><li><span>Ha egy adott modell nem rendelkezik Unstoppable képességgel, és elhagyja teleportálás közben egy ellenséges modell közelharci távját, akkor nem támadhat</span></li><li><span>Ha egy modell teleportál, de ugyanott marad, vagy ugyanazokkal a modellekket kerül újra közelharcba akikkel előtte is volt, akkor nem veszíti el a támadását, de nem kap roham kockát azok a modellek ellen, akik a teleportálása elejént benne voltak a közelharci távjában.</span></li><li><span>Extrém eset, ami legális : Két Venger bekötve kezd két Troll modell ellen, a harmadik, nem bekötött társuk rohamot indít. A két bekötött Venger helyet cserél, Unstoppable miatt nem vesztik el a támadásukat és mivel új modellel kerültek közelharcba akit mozgó társuk "megérintett", a roham kockát is megkapják.</span></li><li><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9ABUHBqdbNQpPo91GcHvEYbD76J2jUItHmjSzoRJtSk2bpRwYN38BwaN8OgdfLOiPcy55IqJNBCzxCbUmyAUzgzSVEjOlRQ3XxyzfauSPuNB3kvffSR6h-y47WLTUrpLU5s6TOAe5uqsP0fJHA9nqtxNrCKUYDqC0IC77spKJvHR2_HxfmpiIcBiAzhQ/s311/Vengers_swap.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="213" data-original-width="311" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9ABUHBqdbNQpPo91GcHvEYbD76J2jUItHmjSzoRJtSk2bpRwYN38BwaN8OgdfLOiPcy55IqJNBCzxCbUmyAUzgzSVEjOlRQ3XxyzfauSPuNB3kvffSR6h-y47WLTUrpLU5s6TOAe5uqsP0fJHA9nqtxNrCKUYDqC0IC77spKJvHR2_HxfmpiIcBiAzhQ/s1600/Vengers_swap.png" width="311" /></a></div><br /><span><br /><br /></span></li></ul></div><div><br /></div><h2 style="text-align: left;">Spray támadások</h2><p>- A spray támadások most egy vonalban mennek, és a hosszukat lehet növelni és rövidíteni is különféle hatásokkal</p><p>- A spray támadások többé már nem hagyják figyelmen kívül a közelharci védelem +4 bónuszát, hacsak nem rendelkeznek a ((Pisztoly)) ikonnal és a saját közelharcukban céloznak embereket. Ilyenkor viszont a jelenlegi szabályok szerint a spré túllógó része is figyelmen kívül hagyja egyéb közelharcokban részt vevő figurák elleni támadás dobást.</p><p>- Spray támadások továbbra is figyelmen kívül hagyják a cover, concealment és stealth szabályokat, illetve Shield Guard sem véd ellenük.</p><h2 style="text-align: left;">AOE-k</h2><div>- Az AOEk meghatározásában szereplő számú további modellt találnak el.</div><div>- Sokszor előfordul, hogy modellek egyenlő távolságra vannak az eltalált modelltől, ilyenkor kockával ki kell dobni, melyik modellek kapják a sebzést.</div><div>- Ha egy AOE lövés távon kívül van, az célt téveszt és semmi egyéb nem történik.</div><div>- Ha egy AOE lövés távon belül van, de nem talál, az eredeti célpont eltaláltnak számít ( de nem direkt eltaláltnak ) és elszenved blast sebzést és egyéb effektusokat</div><div>- </div><h2 style="text-align: left;">Ambush</h2><div>- Az ambusholó egységek a második közben tehetők le</div><div>- Az ambusholó egységek vagy mozognak, vagy támadnak abban a körben amikor bejönnek</div><div>- Az ambusholó egyégek ugyanakkor választanak maguknak Prédát mintha nem ambusholnának, és egy ambusholó egység is kijelölhető prédának, még akkor is, ha nincs az asztalon.</div><p><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-50420050456362403482024-01-26T12:13:00.003+01:002024-01-27T20:01:48.258+01:002024.02.17 Főnixcsarnok, Székesfehérvár : 100 pontos Unlimited Steamroller 2024<p> Sziasztok,</p><p>A versenyt adatai pontokba szedve :</p><p>- Időpont : 2024.02.17 szombat. Gyülekező kb. 9:00, kezdés kb. 9:30</p><p>- Formátum : 100 pont, MK4, Unlimited.</p><p>- Küldetések : <a href="https://drive.google.com/drive/folders/1Wb-Afx8JXQ2yP8LoP0BrnE3yYZ0PAxCp?usp=sharing" target="_blank">Steamroller 2024</a> </p><p>- Sakkóra 60 perc fejenként</p><p>- Ebéd : <a href="https://pizzaforte.hu/en" target="_blank">KÖZÖS PIZZARENDELÉS</a>, az első meccs után</p><p>- Regisztráció : <a href="https://warmachine.longshanks.org/event/13247/" target="_blank">Longshanks</a></p><p>- Részvételi díj : ingyenes</p><p>- Díjazás : örök dicsőség az első helyezettnek :)</p><p>- Helyszín : </p><p><br /></p>
<iframe allowfullscreen="" height="450" loading="lazy" referrerpolicy="no-referrer-when-downgrade" src="https://www.google.com/maps/embed?pb=!1m18!1m12!1m3!1d2711.4307671376187!2d18.44374447682153!3d47.18858061674967!2m3!1f0!2f0!3f0!3m2!1i1024!2i768!4f13.1!3m3!1m2!1s0x4769f7afd9144295%3A0x4722dd1fcf3a0447!2sF%C5%91nixcsarnok!5e0!3m2!1shu!2sat!4v1706265116393!5m2!1shu!2sat" style="border: 0;" width="600"></iframe><div><br /></div><div><br /></div><div><p> Hello,</p><p>Info about the tournament point-by-point :</p><p>- Time and date: 17.02.2024 Saturday. Meetup aprox. 9:00, start aprox. 9:30</p><p>- Format : 100 points, MK4, Unlimited.</p><p>- Scenarios : <a href="https://store.privateerpress.com/steamroller-rules/" target="_blank">Steamroller 2024</a> </p><p>- Chess clock : 60 min per side</p><p>- Lunch : <a href="https://pizzaforte.hu/en" target="_blank">PIZZA ORDER</a>, timed after the first round</p><p>- Registration : <a href="https://warmachine.longshanks.org/event/13247/" target="_blank">Longshanks</a></p><p>- Registration fee : free entry</p><p>- Prizes : eternal glory to the first place.</p><p>- Location : see above</p></div>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-74571065632970436412024-01-25T12:33:00.001+01:002024-01-25T12:34:51.498+01:00MK4 Háttér - 040 - Sárkányvész, tizenötödik rész<p><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">Horruskh visszanézett a még mindig égő Orvenre, a holttestekkel tarkított város előtti tópartra. Itt nem volt győzelem, de hajóik rakterei megteltek foglyokkal, és lelkek ezrei mentek el </span><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">sikoltozva a Fellgoethnek. Összességében kielégítő csata. Célja azonban bosszatotta Horruskhot. A jelentéseket, miszerint Blighterghast elesett, és Sabbreih még élt, <i>és</i> megszerezte a sárkány athancát, megerősítették. Kicsit reménykedett abban, hogy Sabbreth elesik, vagy megőrül, amikor megpróbálja uralni Horva Korbácsát, de a nő erősebbnek bizonyult, mint amire számított. </span></p><p><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">Most dél felé hajóznak majd, hogy találkozzanak Sabbreth-tel, majd azután </span><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">a Scharde-szigetekre, hogy átadja nyereményét a Sárkányatya szolgáinak. </span></p><p><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">Miután a nyílt vízre értek, Kishtaar, még mindig a csatától véresen, megközelítette Horruskhot a hajójuk orránál. A néma hadúr kinyújtotta a kezét, és a tenyerén három fog hevert az alvadt vérben. Hosszúak, élesek és régi csont színűek voltak.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Horruskh kuncogott, és elfogadta az ajándékot. "Gyönyörű emlék. Megőrzöm, amíg a többit ki nem rángatom a holttestéből. Szóval, Sabbreth most sárkányölő. Micsoda dicsőség." </p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Kishtaar grimaszolt és kiköpött. Nem volt szüksége szavakra, hogy kifejezze gondolatait az üggyel kapcsolatban.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">"Nem,nem, el kell ismernünk ezt a bravúrt" - mondta Horruskh. "Életét és lelkét kockáztatta, hogy elrabolja a fenevad athancját."</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Kishtar a szemét forgatta, de bólintott.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">"Hagyjuk, hogy pillanatnyilag az ő dicsősége legyen. Hadd sütkérezzen abban, amit győzelemnek gondol. Tudok azonban valamit, amit ő nem."</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">Kishtar kíváncsi pillantást vetett Horruskhra.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">"Minden alkalommal, amikor a Korbácsot használja, táplálnia kell az erejét <span style="font-size: 12pt;">a saját lelke egy darabjával." mondta Horruskh. "Ha ő </span><span style="font-size: 12pt;">azt tervezi, hogy elpusztítja az immori isteneket, sokszor kell </span><span style="font-size: 12pt;">támaszkodjon a készülékre, és hamarosan a lelke majd a Korbácsé lesz</span><span style="font-size: 12pt;">."</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Kishtar elvigyorodott.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">"És ha a lelke a Korbácsé, akkor lesz <span style="font-size: 12pt;">nincs mit ajánlani a Fellgoetheknek. Amikor </span><span style="font-size: 12pt;">meghal – Horruskh összeszorította a markában Hazaroth fogait </span><span style="font-size: 12pt;">– nem fog visszajönni."</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTbHQ8WjK_cx3Qad6yAiay6a9Vfn37U3ORPNAJpqsa2TYQexv2xKuhg7y99irmkxWwTozTooO0z4CvVXhAwnD0zemwzfRq-y32JEEV25C9J4O1MvjuI-2PLqHli6m6OJt1yhQeVfDR2UKEjCMYRRqlC924N_HiFv1-0VO8n1avvRuLLK_kVFVEmbqhAPE/s295/OIP.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="295" data-original-width="288" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTbHQ8WjK_cx3Qad6yAiay6a9Vfn37U3ORPNAJpqsa2TYQexv2xKuhg7y99irmkxWwTozTooO0z4CvVXhAwnD0zemwzfRq-y32JEEV25C9J4O1MvjuI-2PLqHli6m6OJt1yhQeVfDR2UKEjCMYRRqlC924N_HiFv1-0VO8n1avvRuLLK_kVFVEmbqhAPE/w625-h640/OIP.jpeg" width="625" /></a></div><br /><span style="font-size: 12pt;"><br /></span><p></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-31157945074361017632024-01-24T14:40:00.002+01:002024-01-24T14:40:14.953+01:00MK4 Háttér - 039 - Sárkányvész, tizennegyedik rész<p> <span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">A csata Horruskh </span><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 16px;">körül kavargott, úgy érezte hogy </span><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">az ellenséges harcosok és saját csapatai csupán elterelik a figyelmét az egyetlen pengéjére méltó ellenségről. A Hazaroth-tal folytatott párharc félbeszakadt, amikor újabb orgoth csapatok özönlöttek a partra, és Orven védői közül többen – iosziak, cygnariak és khadoriak – érkeztek, hogy összecsapjanak velük. A csata változó hullámai elrángatták, de Horruskh tisztán látta csapatai fölé magasodó Romlás Narcissarját.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">Horruskh Molok felé nyúlt. A vérszomjas Tyrant</span><span style="font-size: 12pt;"> egy osztag khadori katonát zúzott le éppen, </span><span style="font-size: 12pt;">felkapta azokat, akik túlélték a kezdeti támadást, és </span><span style="font-size: 12pt;">letépte a végtagjaikat... lassan. Horruskh hagyta hogy a </span><span style="font-size: 12pt;">warjack szabadon fusson egy ideig; több tudattal rendelkezett </span><span style="font-size: 12pt;">mint a tipikus Tyrant, és ha nem engedte, hogy kiélje a szadista természetét, nehezebb volt irányítani.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><i>Hozzám</i> – parancsolta Horruskh.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Molok elejtette a khadorit, amelyet addig kínzott, buzogányával kicsapta az életet a katona testéből, és a férfi menekülő lelkének erejét felhasználva teleportálódott Horruskh mellé. Vad düh áradt át Horruskh és a warjack kapcsolatán – nehezményezte, hogy elszakadt a szórakozásától, de a hadúr az akaratát a vadállat által megszállt gépre kényszerítette, és lecsillapította a dühét.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">A csata ismét megváltozott, és mindkét fél egymásba kapaszkodott <span style="font-size: 12pt;">szoros présben, fejszékben, lándzsákban és kardokban. A mennydörgő </span><span style="font-size: 12pt;">lövöldözés, aprító villámok és misztikus robbanások </span><span style="font-size: 12pt;">tüze keveredett a harc csikorgó üvöltésével </span><span style="font-size: 12pt;">a haldoklók sikoltozával. </span><span style="font-size: 12pt;">Ez volt Horruskh temploma, és minden ellenséges katona, aki holtan esett el és széttépte a kardjával, vér- és lélekáldozatot küldött Fellgoeth mestereinek.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Liberation Serif, serif;"><span style="font-size: 12pt;">Harctéri taktikája egyszerű és közvetlen volt: Molokot használta arra, hogy áttörjön az ellenséges vonalakon, vagy villámokat zúdított ellenségei közé, így nyitott teret a fosztogatók </span>behatoláshoz<span style="font-size: 12pt;">. Ezután pokoli energiával töltötte fel az orgoth harcosokat, lehetővé téve számukra, hogy gyorsabban és még pontosabban </span></span><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 16px;">csapjanak le</span><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">. Varázslattal és pengével folytatta az ellenséges vonalak egyre szélesebb áttörését, és ennek a rongyos halálösvénynek a végén ott volt a cél.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Hazaroth.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Molok magára irányította Horruskh figyelmét. A warjack nekifeszült az irányításnak, és megpróbálta elérni az egyik ioszi harci gépet, a magasba tornyosuló Eidolont, melyet maga Hazaroth irányított. Horruskh elvigyorodott. Úgy tűnt, Moloknak is voltak befejezetlen dolgai.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Horruskh előrenyomta Molokot, pokoli erővel árasztva el a warjacket, így buzogánya és aprító karma acél és karmazsin forgószéllé vált. A cygnari és ioszi katonák összekuszálódott testek halmaiba zuhantak a nagy warjack körül, Horruskh pedig követte.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Hazaroth közel volt. A Romlás Narcissarja Horruskh felé mutatott a bárdjával, és az ioszi harcosok sorai megnyíltak, átengedve Hazarothot és Eidolonját a nyíláson. Molok dühös rohammal találkozott a ioszi gólemmel, buzogányának heves csapásaival szorította hátra az ellenséges gépet.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">Horruskh elfordította a figyelmét Molokról, és Hazaroth felé fordult, átvágva a csatatéren, hogy még egyszer összecsapjon vele. "Azt hitted, hogy befejeztük?" kiáltott fel Horruskh, nem törődve azzal hogy elrejtse hangjában a lelkes izgalmat.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Hazaroth ajkai megfeszültek az elefántcsont-sárga színű fogain, <span style="font-size: 12pt;">szemei borostyánszínű lángfoszlányokként égtek egy beteges vigyor fölött. Horruskh rokonságot érzett ezzel az élőholt lénnyel. Mindketten elcserélték lelküket a hatalomért és a hosszú életért, a náluk alacsonyabb rendűek feletti uralomért és a csata vérhabos dicsőségéért.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">"Ha annyira vágysz a halálra, nos itt van" mondta Hazaroth, és előre rontott, miközben bárdjával föntről csapott egy hatalmasat. <span style="font-size: 12pt;">Horruskh kardja lapjával elhárította a fegyvert, közelebb furakodott, és ököllel az ioszi arcába vágott. A vér és fogak repültek, de ez nem tántorította el az ioszit. Egyik kezével elengedte a fegyverét, megragadta Horruskh mellvértjét, és előre rántotta egy brutális fejeléshez.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Porc és csont roppant. <span style="font-size: 12pt;">Meleg vér folyt </span><span style="font-size: 12pt;">lefelé Horruskh arcán. Hátratántorodott, könnyes szemmel a </span><span style="font-size: 12pt;">fájdalomtól. <i>Micsoda erő. Micsoda brutalitás. Lenyűgöző.</i></span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Hazaroth ismét előrelépett, de ezúttal nem jött <span style="font-size: 12pt;">egyenesen Horruskh felé. Ehelyett eltűnt a </span><span style="font-size: 12pt;">kavargó harcban körülöttük, és Horruskh látta a </span><span style="font-size: 12pt;">Narissar bárdját háromszor emelkedni és lecsapni</span><span style="font-size: 12pt;">. Amikor az ioszi újra megjelent, három orgoth harcos </span><span style="font-size: 12pt;">– a testük felszakadt, </span><span style="font-size: 12pt;">halálos sebekkel – rohant a csatamágus előtt, </span><span style="font-size: 12pt;">szemük halvány borostyánsárgán izzott, mozdulataik szaggatottak </span><span style="font-size: 12pt;">és bizonytalanok. Elérték Horruskh-t, és nekitámadtak </span><span style="font-size: 12pt;">fejszéikkel. Az egyik ütést hárította, a másikat sikerült az </span><span style="font-size: 12pt;">erőmezejének és páncéljának eltérítenie, és </span><span style="font-size: 12pt;">harmadik elől félrelépett. Hátrált egy lépést, és </span><span style="font-size: 12pt;">megidézett egy varázslatot, bíbor rúnák köröztek a </span>kinyújtott az ökle k<span style="font-size: 12pt;">örül</span><span style="font-size: 12pt;">, majd villám csapott a három </span><span style="font-size: 12pt;">újjáélesztett Orgothba, pépesítve a testüket és elhajította </span><span style="font-size: 12pt;">őket. Ezúttal a haláluk végleges volt.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Hazaroth most ismét előrelépett, a bárdja <span style="font-size: 12pt;">zúgva a levegőben. Horruskh hárított, a felénél markolta meg a saját</span><span style="font-size: 12pt;"> pengéjét, és beledöfte a keresztvasat </span><span style="font-size: 12pt;">Hazaroth mellkasába, átszúrta a páncélját, és hátralökte</span><span style="font-size: 12pt;">. Egy pillanatra összeszorultak, </span><span style="font-size: 12pt;">szemtől szemben. Ennyire közel, Horruskh érezte ellenfelén a halálszagot,</span><span style="font-size: 12pt;"> ősit és vérest. Hazaroth bűzlött tőle, </span><span style="font-size: 12pt;">megtestesítette. </span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">A Narcissar nekilökte a fegyvere nyelét </span><span style="font-size: 12pt;">Horruskh mellkasának és feszített, megtörve</span><span style="font-size: 12pt;"> a pillanatnyi patthelyzetet. Az ioszi bárdja </span><span style="font-size: 12pt;">legyintő vágásra lendült, amikor Horruskh hátratántorodott. A penge </span><span style="font-size: 12pt;">megtalálta a rést a páncélban Horruskh karja alatt, </span><span style="font-size: 12pt;">átharapta a láncinget, és perzselő fájdalmat préselt a </span><span style="font-size: 12pt;">testébe.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">Vér csorgott le Horruskh mellvértjén, de Hazaroth nem hagyott neki időt, hogy magához térjen, ehelyett súlyos ütéseket indított balról és jobbról. Horruskh felhagyott a kardvívással – </span><span style="font-family: Liberation Serif, serif;"><span style="font-size: 12pt;">bebújt ellensége ütései alá, és páncélos testét ellensége lábára vetette, és mindkettőjüket a földre csapta. Hazaroth ereje nem volt kevesebb, mint titáni, de Horruskh képzett birkozó volt, és elég hosszú ideig sikerült a helyén tartania a Narcissart ahhoz, hogy felemelje pengéjét, és teljes testsúlyát bevetve beleszúrja a kardot. A döfés áthasította az ioszi vállát, bele a vérrel átitatott talajba, és </span>egyhelybe<span style="font-size: 12pt;"> tűzte a Narcissart. </span></span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">Horruskh elgurult, felemelkedett, és kiszabadította a pengéjét. Hazaroth a saját fegyveréért kapkodott, amit elejtett a földharc során. Amikor megragadta, felrántotta egy egykezes hárítási kísérletben. </span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">Egy hosszú, ziháló harci kürt harsant a csatatéren, és Horruskh a fogát csikorgatta csalódottságában</span><span style="font-size: 12pt;">. Kishtar volt az, és a jel, amire vártak. Sabbreth csatája Blighterghasttal véget ért.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Horruskh hátrébb lépett, vért és piszkot köpött, és tisztelgett a Romlás Narcissarja előtt, miközben az ioszi talpra állt, egyik karja ernyedten lógott az oldalán. "Jól küzdöttél. <span style="font-size: 12pt;">Még egy ideig megtarthatod a lelkedet."</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">"A halál türelmes, hadúr." Hazaroth visszalépett a kavargó közelharcba, és eltűnt a forrongó csatában. Aztán Horruskh maga mellé hívta Molokot, és átvágta magát a tóhoz és a várakozó hajókhoz.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXoct13CG1SWjLpRiGkswKQ9DHxa_SWezqbj6hLU-R6JavjqMENl7ClXCm_eiPyuP4caHkD9LxcjSa7jsrPgJHvVJ2_JSfZ8UEo1HddyEImErbJaonejubBHl6Q9IBPpbj5Z2O4VQ7zst2R4_bRzeYujRdGD9cn4GXbwkTh3Vy2-GIK5cAg4bQPvAxinQ/s628/Horruskh-600x628-1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="628" data-original-width="600" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXoct13CG1SWjLpRiGkswKQ9DHxa_SWezqbj6hLU-R6JavjqMENl7ClXCm_eiPyuP4caHkD9LxcjSa7jsrPgJHvVJ2_JSfZ8UEo1HddyEImErbJaonejubBHl6Q9IBPpbj5Z2O4VQ7zst2R4_bRzeYujRdGD9cn4GXbwkTh3Vy2-GIK5cAg4bQPvAxinQ/w612-h640/Horruskh-600x628-1.png" width="612" /></a></div><br /><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-74407173352990621252024-01-23T13:56:00.003+01:002024-01-23T13:56:14.609+01:00MK4 Háttér - 038 - Sárkányvész, tizenharmadik rész<p>Calder kihúzta a kardját a mellvértjéből, és undorral dobta el. Mire készült? Visszanézett a légionáriusokra akik vele együtt rohamozták Sabbreth pozícióját, és ők is tanácstalanul, rémülten néztek.</p><p><br /></p><p>"Kapitány, nézze!"kiáltott fel az egyik légiós.</p><p><br /></p><p>Megfordult, és olyan látvány tárult elé, amelyet elképzelni sem tudott volna: Blighterghast a csatatéren feküdt egy kiszélesedő vértócsában. A jobb karma ki volt nyújtva, nyitott tenyerében pedig egy hatalmas vörös drágakő hevert. Az orgoth csapatok, amelyek megmaradtak, elözönlötték az athancot és elhurcolták. A khadori katonák"a várt erősítés"közel sem voltak a sárkányhoz. Úgy tűnt, mintha visszavonultak volna, és Calder úgy hitte, tudja miért.</p><p><br /></p><p>Több Orgoth cipelte el a Korbácsot, és Calder egy utolsó roham indításán gondolkodott. Undorhullám csapta meg, ahogy eszébe jutott a hadúr elméje a sajátjában, a betörés szörnyű érzése, és saját kardhegyének suttogása a bőrén. A nő megborzongott, és félrenézett.</p><p><br /></p><p>Hamarosan a megmaradt Orgoth teljesen elhagyta a csatateret, és cygnari, khadori és a Kallyss ház harcosok döbbenten állták körül a sárkány tetemét.</p><p><br /></p><p>Valamivel később, miután szövetségesei magukhoz tértek, a khadori parancsnok közeledett. Calder csak hírneve alapján ismerte Valerii Savaryn parancsnokot, de minden tekintetben tehetséges harcos és stratéga volt. A khadori csatamágus mellett a Kallyss ház tagja állt. Az elf páncélja és tartása azt sugallta, hogy ő is valamiféle vezető, valószínűleg csatamágus.</p><p><br /></p><p>"Sajnálom, kapitány"mondta Savaryn parancsnok."Amint lehetett, ideértünk.</p><p><br /></p><p>Calder megrázta a fejét, és elhessegette a parancsnok bocsánatkérését. „Éreztem…Éreztem, hogy Blighterghast elmegy. A sárkány megszökött. Nem értem hogyan, de biztos vagyok benne."</p><p><br /></p><p>Valerii értetlenül bámult rá. "Az mit jelent? Azt akarod mondani, hogy nyertünk?"</p><p><br /></p><p>Calder körülnézett a parázsló csatamezőn. Megszámlálhatatlan holtak hevertek a sárkány hegynyi holtteste körül, sivár és rettenetes látvány, amit senki sem tudott józan ésszel győzelemnek nevezni: „Megvalósítottuk a célunkat. Csupán ennyit tudok mondani."</p><p><br /></p><p>"Érezted őt? Érezted Sabbreth-t az elmédben?"kérdezte az ioszi csatamágus. Érezhető volt a félelem és az undor a kiszáradt arcán.</p><p><br /></p><p>Calder Sabbreth parancsára a saját kardját akarta átdöfni a szívén. Több volt ez mint puszta érzés. A gyomra görcsbe rándult, és egy szédülési hullám miatt kis híján összecsuklott a térde, de bólintott.</p><p><br /></p><p>"Azt mondta... hogy fussak"mondta Savaryn. "Én még soha nem menekültem el csatából. Soha."</p><p><br /></p><p>"Még mindig nem"mondta az ioszi hadvezér. "Az elméd nem a sajátod volt."</p><p><br /></p><p>"Hányan voltak veled?" kérdezte Calder.</p><p><br /></p><p>"Több százan"válaszolta Savaryn. "Százak elméjét rabolta el." A hangjában rejlő rettegéstől még fiatalabbnak tűnt, mint amilyennek kinézett.</p><p><br /></p><p>A ioszi csatamágus arca iszonyatos grimaszba ereszkedett. "Nem ez aggaszt engem." Blighterghast óriási holttestére mutatott. "A sárkány elméjét is leuralta. Rákényszerítette, hogy önkezével végezzen magával. Nem hittem volna, hogy ilyesmi lehetséges. Ha ő és ez az eszköz parancsai irányíthatják a sárkányt..."</p><p><br /></p><p>Calder követte az ioszi gondolatmenetét a szörnyű végkifejletig. "Akkor seregek és nemzetek esnek el a puszta gondolatától."</p><p><br /></p><p>Savaryn remegve fújta ki a levegőt. "Még ennél is rosszabb. Még a sárkánynál is nagyobb célt forgat a fejében."</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdZALy7bFFSrQ1vY_4p7ZbSQ9fHVlUDyE4sKh6_euLIDvBJg3STWpQL2nTpJSBK01b2VhQn6EvJ4dawVx1-v1_U6LhwIiu9njoEu9utb7282B05xlu_tpyIGPF4N1sgbp4b4y1iKOQ3dQP169DV6rGofPZLM_llFGf7KVqXbHJan4vM5nhWl5gYAroulw/s600/Dreadguard-Slayers-Preview-600x414.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="414" data-original-width="600" height="276" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdZALy7bFFSrQ1vY_4p7ZbSQ9fHVlUDyE4sKh6_euLIDvBJg3STWpQL2nTpJSBK01b2VhQn6EvJ4dawVx1-v1_U6LhwIiu9njoEu9utb7282B05xlu_tpyIGPF4N1sgbp4b4y1iKOQ3dQP169DV6rGofPZLM_llFGf7KVqXbHJan4vM5nhWl5gYAroulw/w400-h276/Dreadguard-Slayers-Preview-600x414.png" width="400" /></a></div><br /><p><br /></p><p><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-44047696810425415132024-01-22T17:08:00.002+01:002024-01-22T17:08:30.961+01:00MK4 Háttér - 037 - Sárkányvész, tizenkettedik rész<p><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">Sabbreth kapcsolata a Sakáljával megmaradt. A cygnari csatamágus roncskupaccá csökkentette a warjack-et, de a cortexe, bár sérült, még mindig eléggé működött ahhoz, hogy a szemén keresztül lásson. A csatatéren káosz uralkodott, de győzelemre álltak. A cygnari csapatok létszámhátrányban vannak, és bár Blighterghast nem esett el, a sárkány e</span><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">zer sebből vérzett. A lélekmáglyák nagyrészt érintetlenek maradtak, és a sárkánynak nem volt menekülési útja.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><br /></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">A csatateret egy másik szemszögből is látta. Lelkek emelkedtek fel a megöltek holttestteiből, és mindegyik felett metafizikai küzdelem kezdődött. Sabbreth megküzdött Blighterghasttal, hogy uralja ezt az értékes erőforrást, és itt is gyakran ő győzött. A Korbács által okozott gyötrelem és a vállán lévő seb ellenére, ahol a cygnari harcos meglőtte, több lélek áramlott az elméjében kavargó, növekvő forgatagba. Blighterghast hangja dübörgött a csatatéren, miközben az idegen rituáléját végezte, és Sabbreth látta, hogy az athanc a mellkasában izzik az összegyűjtött erőtől. Érezte, hogy rituáléja a végéhez közeledik, de a Korbács is ébredezett. Előbb fog felébredni. A helyzet megfordult, a lendület megváltozott. Ő fog nyerni.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">A diadal nyugtató balzsamja átfolyt a fájdalmán. Megengedte magának, hogy ebben a pillanatban zord elégedettség járja át, majd egy harci kürt dörrenése szakította meg a pillanatot. Sabbreth arra kényszerítette az ütött-kopott Sakált, hogy fordítsa el a fejét, és megpillantott a hegy tetején egy vörös páncélos csíkot. Megérkeztek a khadoraiak. Egy fiatal férfi vezette őket súlyos karmazsin páncélban<span style="font-size: 12pt;">, oldalán egy pár harci gólemmel. Mögötte katonák százai voltak – és nem csak honfitársai. Mások, iosziak, furcsa páncélban ami rovarokra emlékeztette, és ezen új iosziak élőholt lelkei nem ragyogtak olyan fényesen.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">Sokat cseréltek el az örök életre és a belső esszenciájuk szennyeződött</span><span style="font-size: 12pt;">, lecsökkent. Sabbreth tudta hogy</span><span style="font-size: 12pt;"> saját lelke is ugyanígy nézhet ki.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">A khadoraiak bevonultak a csatamezőre, dörömbölve, a<span style="font-size: 12pt;"> sárkány hegynyi alakja körül és áttörtek</span><span style="font-size: 12pt;"> lélekmáglyákat őrző Orgoth csapatokon</span><span style="font-size: 12pt;">. Félreverték ellenségeiket és </span><span style="font-size: 12pt;">ágyútűzzel kioltották az egyik máglyát.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Ezután egy másik ellen fordították fegyverüket. Azt is <span style="font-size: 12pt;">eltűnt a tűz- és füstözönben.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Az Orgoth szorítása a sárkányon gyengült<span style="font-size: 12pt;"> – Blighterghast kitárta szárnyait, </span><span style="font-size: 12pt;">vulkáni port és olvadt szikrákat kavarva fel. A sárkány </span><span style="font-size: 12pt;">még nem tudott szárnyra kapni, de szövetségesei elindultak </span><span style="font-size: 12pt;">egy másik máglya felé. Ha az is elesne, Sabbreth m</span><span style="font-size: 12pt;">ágiája jelentősen gyengülne és sárkánynak lehetővé válna az </span><span style="font-size: 12pt;">égbe szállnia.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><br /></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Liberation Serif, serif;"><span style="font-size: 12pt;">Mindez megrémítethette volna Sabbreth-et, át kellett volna hatolnia az elméjében a gyötrelem homályán. Nem tudott egyszerre szembeszállni Cygnarral, szövetségeseivel és a sárkánnyal, de ez nem számított. A jövevények tucatokat öltek meg a lélekmáglyák közelében és a Korbács közelsége lehetővé tette</span></span><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;"> Sabbreth számára, hogy begyűjtse őket, egy </span><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">végső bőséges energia, amely felébresztette az alvó Korbácsot az átmeneti</span><span style="font-family: Liberation Serif, serif;"><span style="font-size: 12pt;"> </span>mély álomból<span style="font-size: 12pt;">. A fájdalom megszűnt, és a </span></span><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">teljesség érzése áramlott át Sabbreth felett. A </span><span style="font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt;">Korbács jóllakott, felébredt, és az övé volt a irányítás.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Még mindig homályosan tisztában volt a környezetével; l<span style="font-size: 12pt;">átta a cygnari csatamágust, aki megsebesítette, amint egy tucat páncélos lovaggal megtámadta a Korbácsot. </span><span style="font-size: 12pt;">Vhanek és egy maroknyi fosztogató állta az útjukat, de félresöprik majd őket.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Sabbreth nem érzett félelmet az ellenség láttán, amely felfelé rohant felé a dombon. Látta az összes élőlény elméjét a csatatéren, és az övéi voltak. Megérintette az közelítő cygnariak gondolatait, érezte, ahogy a Korbács ereje átáramlik rajta, és saját gondolatai az abszolút akarat lándzsájává váltak.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><i>Megállni.</i></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">A rohamozó cygnariak olyan élesen rántották meg a gyeplőt, hogy néhányuk lova elvesztette az egyensúlyát és felborult. Az rajtuk lovagló csatamágus úgy reagált, mintha egy láthatatlan falba ütközött volna, arca eltorzult a meglepetés és a rettegés keverékétől.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><span style="font-size: 12pt;">Sabbreth elvigyorodott a sisakja alatt, egy véráztatta mosoly. Benyúlt a csatamágus elméjébe, látta, hogy Madison Caldernek hívják, és pillanatok alatt mindent megtudott róla. Átvette az irányítást Calder végtagjai fölött, megfordította a kezében lévő masszív voltaikus pengét, a hegyét a csatamágus mellkasához helyezte, és megtámasztotta a markolatot a felperzselt földön. Érezte, hogy Calder agya az övé ellen tombol, de Calder egy hurrikánnal küzdő levél volt. Sabbreth előre kényszerítette. A saját kardja hegye átfúrta Calder mellvértjét, és egy leheletnyire volt az alatta lévő hústól, amikor Blighterghast üvöltött, egy hang ami széthasította az eget. Elterelte Sabbreth figyelmét az előtte álló fenyegetésről és gyilkosságról.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">A sárkány az állítólagos szövetségesei közé rontott, belemarva a khadori csapatokba és a cygnariak maradékába. Lélegzete kilobbant, tucatnyi életet elhamvasztva. A farka csapkodott, lezuhant, még több embert megölve. Karmai kinyúltak, embereket és lovakat remegő darabokra tépve. Lelkük feláradt a sárkányba, és a hangja megsemmisítő morajlásba emelkedett, amely felsértette Sabbreth fülét, és rettegés tüskéit döfte a szívébe.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Sabbreth mindenki fejébe préselte akaratát , cygnari<span style="font-size: 12pt;"> és khadori katonákéba akik körbevették a </span><span style="font-size: 12pt;">sárkányt, és egyetlen gondolatot döngölt az agyukba.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><i>MENEKÜLJETEK</i></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Megtették – az ellenség tömegesen menekült, egyedül hagyva a sárkányt a csatatéren, de Sabbreth hirtelen változást érzett a sárkány elméjében. Óriási jelenléte csökkent, mintha kiszippantották, elvonszolták volna. A nőt elragadta a rémület; a Korbácsot Blighterghast elméjébe hajtotta, és mélyen a sárkány tudatába fúrta. Egy pillanatig némán állt, teste vonaglott és rángatózott, miközben Sabbreth akarata ellen harcolt<span style="font-size: 12pt;">, de végül a nő erősebbnek bizonyult.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><i>ADD NEKEM A SZÍVED!</i></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Blighterghast rángatózó, görcsös mozdulatokkal a mellkasához emelte jobb karmát, szélesre tárta a karmos ujjait, és beledugta őket a saját húsába. A sárkány eleresztette a fájdalom és a düh tornádószerű visítását, de a kezét egyre mélyebbre nyomta a mellkasa üregébe.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><i>ADD NEKEM A SZÍVED!</i></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">A sárkány kirántotta a kezét, ujjai egy nagy vörös drágakő köré szorultak, és a mellkasában lévő kísérteties sebből patakokban csöpögött a vére. Odanyújtotta az athancját, egy utolsó áldozatot, majd megremegett és összeesett, tűz és pikkelyek összetört behemótjaként.</p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;">Puszta ujjongó öröm üvöltött Sabbrethben, és a nő elernyedt a láncain. Ő nyert. Hódított. A csatatéren minden teremtmény elméjét érezte, és parancsolni akart nekik, a magáévá tenni őket, de a kimerültség lavinaként zúdult rá. A tudata elhalványult, és hagyta magát <span style="font-size: 12pt;">elnyelni a megnyugtató sötétség által.</span></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6-P8xr_EpEpIlk6u7PmjZfQkoXh3Wuer-Nau_N6GnZQJC5I7D3IHwN7362rAC9GnQRD_jDzqUQAS_O5_B21Mb1dz2i9jIIhMvRdAHRRA_7Oj5XMr0OMKCFHQswKZlRyyOEEDqPl3771o_pyFjpLaLoz67a8OhMGYYEt7CYNKrYTwCzV8Ypih3FHda30c/s400/Sabbreth-600x645-1-372x400.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="372" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6-P8xr_EpEpIlk6u7PmjZfQkoXh3Wuer-Nau_N6GnZQJC5I7D3IHwN7362rAC9GnQRD_jDzqUQAS_O5_B21Mb1dz2i9jIIhMvRdAHRRA_7Oj5XMr0OMKCFHQswKZlRyyOEEDqPl3771o_pyFjpLaLoz67a8OhMGYYEt7CYNKrYTwCzV8Ypih3FHda30c/s320/Sabbreth-600x645-1-372x400.png" width="298" /></a></div><br /><span style="font-size: 12pt;"><br /></span><p></p><p align="left" class="western" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; direction: ltr; font-family: "Liberation Serif", serif; font-size: 12pt; line-height: 16px; margin-bottom: 0in;"><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-90459928680505069992024-01-22T11:05:00.003+01:002024-01-22T11:05:58.011+01:00MK4 Háttér - 036 - Sárkányvész, tizenegyedik rész<p> Madison Calder kapitány felállt a kengyelében és ketté hasította egy Orgoth harcos koponyáját a pulzus kardjával, majd visszahuppant a nyeregbe és további rohanásra sarkantyúzta Onust. A páncélozott csatamén újabb két ellenséget tiport le acélpatás lábával, miközben a harci gólemei, egy pár Stryker villámdörgő ágyúval és voltaikus kalapáccsal szerelve, kivágták a saját ösvényüket az orgothon át. Minden csapás ami kioltotta egy ellenség életét primitív elégedettséget sugárzott a kapcsolatukon át, Calder irányába. </p><p>A nő próbált a közvetlenül előtte álló ellenfelekre összpontosítani, a Sabbrethet övező sikoltó máglyák és a pokoli szerkezetre, amibe a hadurat beszíjazták. Bármennyire félelmetes volt ez a jelenet, mégis eltörpült a világon túli fenyegetéshez képest, amit Blighterghast jelentett. A sárkány mindnyájuk fölé tornyosult, a szárnyai elsötétítették az eget, a lehelete pusztítás kohója -- és mindentől szörnyűbben, a sárkány hangja visszhangzott az acélszürke ég alatt, elnyomva a csata zaját. </p><p>A szavak olyan nyelven harsantak amit Calder nem értett, és félig érezte, hogy az emberi elme nem tudja felfogni a sárkány idegen nagyságát. Mégis, ez dörgő hang befurakodott a gondolataiba, és a jelentés egy részét rákényszerítette. Hogy szándékosan vagy csak a nyers tudaterő hatotta át az alacsonyabbrendű elméket Blighterghast körül, de érezte a sárkány <i>szándékát, </i>és ami még lényegesebb volt, a tényt, hogy aktívan ellenáll valaminek. Harcol vele. </p><p>Ezek a tudati kisugárzások egyetlen szóvá kristályosodtak Calder fejében, ahogy megpróbált eligazodni a kuszaságon amit a hatalmas erő hordozott. <i>Idő</i>. A sárkánynak időre volt szüksége, hogy ellenálljon Sabbrethnek és ördögi rituáléjanak. Calder tudta, hogy lehet nem tudja legyőzni az orgothokat, de meg tudja őket zavarni, hátráltatni.</p><p>Calder előre hajtotta Onust, a gólemei mögötte, és egy sor Viharkopjás Légiós kísérte ezüst és kék pántlikaként a hegytető égett héján.</p><p>Nehéz volt parancsokat továbbítani a csata áthatolhatatlan morajlásán, de tudta hogy a sárkány akarata hatással volt a katonái fejére is. Ők is úgy reagálnak majd mint ő és megpróbálnak időt nyerni a sárkánynak, annyit amennyire csak szükség van. De mire? Nem értette teljesen, de sejtette hogy Blighterghast megpróbál elmenekülni, és ez megidézett elé egy képet -- Sabbreth, akit a szörnyű pokoli szerkezetbe kötöztek és a körülötte lángoló áldozati máglyák.</p><p>Az Orgoth nem volt jól felkészülve hogy elhárítson egy lovassági rohamot, de ezt a hiányosságot nagyobb létszámmal és nyers brutalitással kompenzálták. A harcosaik a rohamozó légiósok útjába vetődtek és ledöfték a lovasok hátasait alóluk, még akkor is, ha az életükbe került. Ez tompította a Viharkopjások rohamát és a sárkány alatti csatát acél és vér mocsárrá változtatta. </p><p>Fejük fölött Veers Égi Admirális zsoldos kalózhajói zümmögtek, bombákat szórva és lángszórókkal ritkítva az ellenséget. Ám a célpontjai egyre ritkábbá váltak, ahogy az ellenség és szövetséges egyre jobban egymásba gabalyodott, egyetlen tomboló tömegbe. Még egy támadást vezetett a lélekmágyák ellen, de az Orgothok a tűzfegyveres katonáik nagy részét pont arra a részre vezényelték. Az egyik égi bárkát le is lőtték sortüzeikkel, és most Veers átvezényelte hajóját azon orgothok ellen, akik közvetlenül Blighterghasttal csatáztak. A léghajói a hatalmas sárkány feje körül suhantak mint zümmögő rovarok, de ezidáig Blighterghast nem bántotta őket.</p><p>Calder levágott két újabb orgoth harcost, jobbra és balra csapva, megnyitva magának egy kis tisztást a csatatéren. Gyorsan felmérte a helyzetüket. Az ellenfél túlerőben volt, és bár a katonái jobban fel voltak fegyverezve és páncélozva, az Orgoth idővel le fogja őket őrölni. Az erősítés már úton volt, de kétséges volt, hogy khadori szövetségeseik időben ideérnek. Kétségbeesetten keresett egy másik utat a győzelemhez, egy másik módot, amivel eltéríthetné az Orgoth erőket a sárkánytól. </p><p>Figyelmét magára Sabbrethre irányította. A hadúr és a bizarr szerkezet amihez odaláncolták egy alacsony dombtetőn volt úgy háromszáz yardnyira tőle. Calder és az Orgoth hadúr között ellenséges harosok százai álltak -- és maga Blighterghast. </p><p>A sárkány dühösen küzdött az Orgoth sereg ellen ami támadta, bár a mozgása lomha volt és szétszórt, egyáltalán nem olyan páratlan ügyességű vadállat, mint amit Vasfej Állomás túlélői leírtak egy évtizeddel korábban. Ennek ellenére, minden farokcsapás és karmolás ellenségek csoportjait ölte meg, és minden tűzköpés tucatnyit változtatott hamuvá.</p><p>Ha Calder elérhetné Sabbrethet, elterelhetné a hadúr figyelmét a rituáléjáról és talán ez lehetővé teszi Blighterghast szökését. </p><p>Magához hívta a gólemei, egy mechanika és páncélozott izom éket alkotva, aztán az akaratát egyetlen varázslatra összpontosította. Aztán szabadjára engedte a legerősebb bűbáját, felvértezve magát és warjackjeit elektromos mezővel, felgyorsítva a mozgásukat, és az egész harccsoportját varázstáplálta gőzhengerré alakította. </p><p>Előre sarkantyúzta Onust, begyorsulva és belendülve, ahogy áttört az Orgoth között. Hullámokban törtek ellene minden oldalról, de a varázslata elhárította a támadásaikat és a saját pulzuskard csapásai és a Strykerek voltaikus kalapácsai összezúzták az összeset aki rájuk támadt. Kisvártatva átért a lapályon, ám a katonái nagy részét maga mögött hagyta. Mégis tovább tört előre, megkerülve Blighterghast titanikus tömegét és a gólemeit és ménjét a domb felé irányította ahol Sabbreth tekergett és hörgöt ritualisztikus agóniában. </p><p>A csatamező kinyílt. A Calder saját katonáival harcoló orgothok és a sárkánnyal küzdők között hírtelen lett egy csapás az égett talajon amin nem voltak ellenséges csapatok. Az egyik Orgoth parancsnok kiszúrta ezt a rést és a kardjával integetett hogy átvezényeljen egy tucatot azokból a tagbaszakadt emberszerűekből akik mindkét markukban baltát lóbáltak. Már látta ezeket az ogrunszerű, ulkornak nevezett lényeket csatában azelőtt, mindegyik hatalmas düh és izomhalom volt. Nem fog tudni egyszerűen elrohamozni mellettük.</p><p>Nem maradván más választása, Calder óvatosan csökkentette a távolságot, miközben az ulkorok vonala szétterjedt, hogy körbevegye őt és a warjackjeit. Talán hármat vagy négyet le tudna teríteni közülük egy sortűzzel a Strykerek villámdörgő ágyúiból mielőtt odaérnek, de még úgy is többen maradnak majd mint amit le tud küzdeni. Letörölte az izzadságot az arcáról, miközben a talpa alatti kéreg alatt mozgó láva majd megfojtotta szüntelen hőhullámaival. <br />Belélegezte a kén és hamu bűzét. Rohama közben lepillantott a földre Onus dúró patái alatt. A csatamén súlyos vágtája feltépte a talajt, a rideg vulkanikus kődarabok pattogtak a páncélos testén. A talaj vékony volt, és alatta...</p><p>Calder belesúlykolta az akaratát a gólemei cortexeibe és az ágyúikkal az ulkorok lába elé célzott. Erősen megrántotta Onus kantárját és megállást parancsolt a Strykereknek -- a lövéseik nem téveszthetnek célt. Aztán az akaratát beleöntötte a támadásaikba, megerősítve varázserővel az ágyúikat.</p><p><i>Tűz.</i></p><p>A villámdörgők villámokat köptek a csatatéren át, feltépve a talajt pontosan az ulkorok pozíciójánál. Bár a voltaikus fegyverek áramrázással okoztak sebzést, a kisüléseik mégis -- ráadásul a csatamágus akarata által megtámogatva -- erőteljes kinetikus erőt hordoztak. A héj behorpadt és beszakadt; láva tört elő a megsebzett földből. Nem találván kapaszkodót, az ulkorok első sora elmerült, elnyelte az alattuk morajló pokoltűz. A többiek megpróbáltak visszavonulni, de Calder láncreakciót indított el és a föld széthasadt és szétmállott a talpuk alatt. Pillanatok alatt tűntek el az ulkorok, és az őket vezénylő Orgoth egyedül állt egy kicsiny lávató partján. </p><p>Még mindig elég hely maradt, hogy Calder elérje Sabbrethet. "Vigyél el odáig, Onus," suttogta és a sarkával megérintette a ló oldalát. A hatalmas csatamén, amely már tucatnyi csatában hordozta, megindult és galoppozni kezdett. A két Strykerje követte amilyen gyorsan csak tudta, de óhatatlanul elmaradtak mögötte. </p><p>Kétszáz yardnyira járt a célponttól, százötven, majd száz. Elhaladt a nagy hasadék mellett amit létrehozott, és az olvadt szikla hője majdnem leterítette, mint egy ökölcsapás. De aztán túljutott rajta, és Sabbreth pokoli építménye közel volt. A hadúr fájdalmas sikolyai a csatazaj fölé emelkedtek, még Blighterghast mennydörgő hangja fölé is, egy durva hörgés ami felhorzsolta Calder minden idegszálát és ép elméjét. Öklelésre engedte le a kardját, megszorítva a nagy kardot mint egy kopját, és előre rohant. </p><p>Ötven yard.</p><p>Húsz.</p><p>Calder világa egy tökéletesen összpontosított apró ponttá zsugorodott. A kardja csúcsa Sabbreth mellkasát célozta, és felkészült az ütközés rántására, a kard brutális nyomására, ahogy az átdöfi a testet és a jól megérdemelt ölés sötét örömére. </p><p>"Cygnarért!" kiáltotta és kilőtt egy villámcsapást a kardjából. Hogy szerencsésen, vagy Morrow személyes közbenjárása folytán, az ív pont a vállán találta el Sabbrethet, hátravetve őt a láncokra amik helyben tartották. Vad ünneplés áramlott át Calderen. Megöli ezt a hadurat és megnyomorítja az Orgothot egyetlen igazságos csapással.</p><p>Olyannyira összpontosított a célpontjára, hogy figyelmen kívül hagyta a gólemeit. A jelenlétük kiveszett az elméjéből. Egy pillanatra elkapta a parázs vörös villanását és odakapva a fejét meglátta az rohamozó Orgoth Sakált, melynek vázát félig megolvasztotta már a sárkánytűz. A gólem előre szegezte a félelmetes tüskés pajzsát és belecsattant Onusba teljes súlyával és lendületével. Calder hallotta a csatamén magas, fülsértő sikolyát, miközben kirepült a nyeregből. Egy kupacba zuhant pár lépésnyire, a tüdejéből kiszaladt a levegő. Sikerült megtartania a kardját miközben talpra kecmerget, csak hogy tehetetlenül lássa, ahogy az Orgoth warjack közvetlen közelről kiüríti a lőfegyverét a lovába.</p><p>"Szemétláda!" üvöltött Calder és rohant az Orgoth gólem felé. Az célzásra emelte a szögvetőjét és rövid sorozatokat eresztett meg felé. Az egyik lövedék elvásott a védőmezején; más másik átcsúszott, de felfogta a csatamágus páncélja. A Sakál felemelte a pajzsát hogy hárítsa az első csapást, de a nő begurult alá és talpra pattant miközben fölfelé tartó csapást mért a gólemre. A kard a gólem kaját találta el könyök alatt, átmetszette, és a szögvető pörögve elrepült. </p><p>A sakál kétségbeesetten lesújtott pajzsával. Calder hátra ugrott, hagyva, hogy az egykezű gólem elveszítse az egyensúlyát, aztán előre vetődött, belepréselve a pulzus kardját a warjack karja alá, a testébe. Voltaikus energia pattogott végig a Sakál vázán, és rángani kezdett, miközben a penge kisütötte az orgoth cortex megfelelőjét. A nő kitépte a kardját és a Sakál hátrazuhant. </p><p>Calder Onusra pillantott, ki mozdulatlanul és összetörve hevert.</p><p>Gyász markolta a szívét, de most inkább valami hasznosabbá alakította : dühhé. A Strykerjei utólérték, és mire odafordult Sabbrethez és ördögi szerkezetéhez, az orgothok csapatokat csoportosítottak át vezetőjük megvédésére. Ám Calder sem volt már egyedül. Mögötte tucatnyi Vihargárdista Légionáriusnak sikerült kiszakadnia a közelharcból és csatlakozni hozzá.</p><p>Calder Sabbrethre mutatott kardjával. "Légiósok! Kövessetek!"</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZXHyZqzwHOI9v3Db6qqBnfNe8okpjbqBkFnBtYvfaVa6Jutjxnr3ZQVaAaCAFPVByptk3ZdnhDUCcUhuE3-AKSwDlZW9KVbe0ib0MhcxrxSspYagNQM_EQNmb3rX8jXpQ3mp54njuOPpLBm3Tl1Ud8L_u-5PlVNY0p4f7y0zMdSWXZWi51RvqsOWsVFU/s2029/21015_CaptMadisonCalder.webp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2029" data-original-width="1310" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZXHyZqzwHOI9v3Db6qqBnfNe8okpjbqBkFnBtYvfaVa6Jutjxnr3ZQVaAaCAFPVByptk3ZdnhDUCcUhuE3-AKSwDlZW9KVbe0ib0MhcxrxSspYagNQM_EQNmb3rX8jXpQ3mp54njuOPpLBm3Tl1Ud8L_u-5PlVNY0p4f7y0zMdSWXZWi51RvqsOWsVFU/w414-h640/21015_CaptMadisonCalder.webp" width="414" /></a></div><br /><p><br /></p><p><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-77356378578369455772024-01-17T14:18:00.003+01:002024-01-17T14:18:21.494+01:00IKE - 01 - Arcvesztés<p> Arcvesztés</p><div><br />Szárnyas alakok cikáztak a csuklyás, hosszú ujjú forma körül, miközben az előkereste a hatalmas, poros könyvet az ura számára. Egy árnyék mocorgott a közelben, de a csuklyás alak csupán a fejét rázta. Most nem volt szüksége a szolgálataira; Grendov pontosan tudta, hogy melyik könyvet kívánja a mestere.</div><div><br />Mintha ő maga is egy árnyék lenne, csendesen vonult át a több szintű kastélyon, egészen a spirál lépcsőházig a középpontjában. A könyvet cipelve, elindult a lépcsőn a nagy szentély teteje felé. Miközben haladt fölfelé, Grendov vetett egy pillantást a tekercsek, könyvek és tárgyak hatalmas gyűjteményére, amik együttesen alkották Venethrax lidércúr tudásgyűjteményét. Sehol máshol nem volt ehhez fogható legendárium Toruk gyermekeiről - a sárkányokról - mint ez, amit Venethrax gyűjtött össze, azzal a céllal, hogy megértse ura ellenségeit.</div><div><br /></div><div>Az út fölfelé hosszú volt, szándékosan megterhelő. Venethrax olyan rejtett titkokat tanulmányozott, hogy a bennük érintettek sűrűn küldtek ügynököket a megsemmisítésükre. Így, a lidércúr szentélye, bár első ránézésre az ég irányából nyitott, valamint az elpusztított tájak irányából amik körbevették, varázslatokkal volt védve a legrosszabb fenyegetésektől, legyenek azok fizikaiak, szellemszerűek, mágikusak, vagy ezek keveréke.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdpFf9IUxVehDaEOB7IaZxjpGkfQhyiCG5Tqp-rOIR7EeUYo_5DKAwyxb-OjBHAyWZQldUAPWt15i2AVPumVhZlKXQvezL5SCgGrEMEUHJjfrFBgVGh-CkCxxcj3jBd_u1dsqY9WhYOeMfgu-mVd6Qc10Acvkb9eOAeqfmu_abcSKG54ZKK9wU7DcpYcI/s520/Skarlock-Thrall_Nstor-Ossandn.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="466" data-original-width="520" height="359" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdpFf9IUxVehDaEOB7IaZxjpGkfQhyiCG5Tqp-rOIR7EeUYo_5DKAwyxb-OjBHAyWZQldUAPWt15i2AVPumVhZlKXQvezL5SCgGrEMEUHJjfrFBgVGh-CkCxxcj3jBd_u1dsqY9WhYOeMfgu-mVd6Qc10Acvkb9eOAeqfmu_abcSKG54ZKK9wU7DcpYcI/w400-h359/Skarlock-Thrall_Nstor-Ossandn.png" width="400" /></a></div><br /><div><br /></div><div><br /></div><span><a name='more'></a></span><div><br /><br /><br />Egy testes forma zavarta meg Grendov zarándoklatát, mely a mester szentélyéből lefelé tartott. A sokkal karcsúbb Grendov félreállt a legközelebbi kuckóba, hogy átengedje a köpcös keverékét gépnek és húsnak.<br /><br />"Grendov, Grendov!" csicseregte vidáman fémes hangján, a kerek szemei végigmérték a skarlockot nagy érdeklődéssel. "A mestert kívánod meglátogatni? Utána majd nézz rá az én munkámra is, ó igen! Annyi mindent mutatnék neked, talán még hozzá is tudnál járulni!"<br /><br />"Haladj szépen tovább, Kankur," válaszolt Grendov teljes lenézéssel. "A mester talán eltűri egy necrotech jelenlétét a munkája közben, de hacsak nem adja kifejezett parancsba, te és én nem kell soha többé egymással szóba állnunk."<br /><br />A vágás, ami a necrotech száját képviselte sikeresen enyhén fölfelé görbült. A vágás és a kerek, kiálló szemeken kívül Kankur arcán csupán két lapos bőrdarab volt, ami az orrát helyettesítette és még számos kelés, ami nem csak az arcon, de a fej többi részét is elborította. A kelések a necrotech munkájának folyamatos melléktermékei voltak, ami magába foglalta a hús kezelését -- frisset és rohadtat egyaránt -- és ezekből használható szolgálók építését a lidércúr számára.<br /><br />Grendov elutasításától nem zavartatva magát, Kankur pajkosan megbökte a skarlockot az egyik végtagjával a négyből. Amint Grendov kitért a sebészi penge elől ami a végére volt erősítve, Kankur vidáman megszólalt, "Szegény Grendov, szegény Grendov! Mennyire szenvedsz azoktól, akik alattad vannak! Ez csak viccesebbé teszi az egészet!"<br /><br />A skarlock nem foglalkozott vele. Ebben a pillanatban, Grendov azzal volt jobban elfoglalva, hogy megragadja a saját csuklyája szélét. Sajnálatosan, az kicsúszott az újai közül, felfedve az arcát a külvilágnak.<br /><br />Első ránézésre, a skarlock egy ellentmondás volt az őt körülvevő világgal. Egy jóképű, bár viharvert arc, aminek a legkifogásolhatóbb része a jobb szeme helyén tátongó feketeség volt. Gyorsan előrehúzta a csuklyát, különös figyelemmel eltakarván a furcsa szemet.<br /><br />"Még egyszer tégy ilyet, és letépem a pengédet és belebököm abba amit a koponyádnak nevezel."<br /><br />"Ejj, ejj...mindig ez az érzékenység! Még mindig jóképű vagy, Grendov! Még mindig csinos, mindig csinos!"<br /><br />"A mester vár rám. Tisztulj!"<br /><br />Kankur a fejét rázta. "Szegény Grendov, szegény Grendov. Próbáld meg nem elveszíteni az arcodat!"<br /><br />Grendov azonnal a saját arcához kapott. Aközben, hogy ellenőrizte, hogy minden megvan, a kuncogó necrotech továbbállt. Grendov nézte ahogy megy, de ezt már nem látta Kankur, aki már nem foglalkozott többé vele.<br /><br />Grendov…<br /><br />A vérfagyasztó hang átvágta a skarlock gondolatait. Grendov fölsietett az utolsó pár emeleten át és belépett a szentély tetején lévő díszes terembe.<br /><br />Mint az épület többi része, Venethrax lidércúr személyes lakhelye is tele volt a kutatása szerszámaival és kellékeivel. Bútorként csupán egy masszív tölgy szék és egy hatalmas asztal szerepelt, amin a lidérc szétpakolta a munkáját. Venethrax nem aludt, így nem volt szüksége ágyra. A nap szinte minden óráját azzal töltötte, hogy nyomokat keresett, hogy megtalálja a valós válaszokat a küldetéshez, amivel Toruk megbízta. <br /><br />Venethrax az ura áruló gyermekeire vadászott.<br /><br />Venethrax sárkányokra vadászott.<br /><br />A lidércúr felpillantott amikor belépett, mosolyogva. Persze, Venethrax mindig mosolygott, mivel a hústalan arca a halál örökös vigyorát viselte. Felállt, mikor Grendov meghozta neki a kért kötetet.<br /><br />"Gyorsabban legközelebb. Nem szeretnél a legújabb könyvtámasztóvá válni." jegyezte meg a lidércúr, ahogy átvette a könyvet.<br /><br />Ha képes lett volna rá, Grendov idegesen nyelt volna egy hatalmasat. Fájdalmasan tisztában volt vele, hogy a polcon ott volt a közvetlen elődje törött koponyája. Grendov bocsánatkérően meghajtotta a fejét.<br /><br />Valami lazán lógott az arca jobb részén. Sajnálatosan Grendov számára, a lidércúr jelenlétében nem merészelt foglalkozni a problémával.<br /><br />A lidércúr fölé füstös bűz szállott. Mint a társaié, Venethrax teste is fekete vasból épült, mit a nekrotitnak hívott túlvilági anyag fűtött. A váz és a saját meglévő mágikus ereje kombinációja tette Venethraxot a Rémálombirodalom egyik leghatalmasabb lényévé, amit Cryxként is ismertek.<br /><br />"Ez megfelelő lesz."<br /><br />Ennyi volt. A könyvvel a kezében, Venethraxnak nem volt más kívánsága Grendov számára. A skarlock jól tudta, hogy Kankurt is pont így küldték el, és míg a necrotech túl ostoba volt hogy sértődött legyen, Grendov úgy találta, hogy zavarja, hogy úgy tekintenek rá mint nem többre Kankurnál. Talán nem ő volt a nagy Venethrax első szolgája, az aki a többieknek parancsolt?<br /><br />Mélyen meghajolva, Grendov suttogott. "Ahogy óhajtod, uram."<br /><br />A lidérc folytatta a munkáját. A skarlock végül fölegyenesedett, aztán tisztelettudóan kihátrált a lépcsőház felé.<br /><br />Abban a pillanatban amikor Grendov elért az egyel lejjebbi emeletre, a keze egyből az arcához nyúlt. Az újai keresték a széleket, a helyet az egyik oldalon, ahol a bőr kilazult. Egy megfáradt sóhajjal, Grendov megigazította a bőrt, de az még mindig lazábban lógott mint általában.<br /><br />Ráhúzva a csuklyáját a vonásaira, a skarlock alászállt a szentély mélységeibe. Tudván, hogy a mestere még elmélyült a kutatása legutóbbi fejleményeiben, Grendov elsietett a fülkébe, ahol tartózkodni szokott, mikor Venethrax lidércúr nem utasította. Ott, bezárta maga mögött a vas ajtót és belebámult egy tükörbe -- ez volt az egyetlen tárgy a szobában a minimális bútorzatok kívül.<br /><br />A tükör még egy kicsit hasonlított az eredeti formájára, szépen kimívelt erdei lények voltak az ezüst keretére formálva. Egy repedés vonult végig a tükröződő felület fölső jobb sarkánál, de mivel nem zavart bele a tükörképébe, Grendov nem foglalkozott vele. Az arca számított csupán.</div><span><!--more--></span><span></span><span><br /></span><div><br />Az ismerős vonások üdvözöltél. Próbálta figyelmen kívül hagyni a jobb szemgödrét, Grendov a homlokához nyúlt. Ott megtalálta a négy jól elrejtett pici hurkot. Határtalan gondossággal kibontotta a hurkokat...majd levette az egész arcát.<br /><br />A sápadt vonások mögött egy égett koponya lapult karcolásokkal, repedésekkel borítva, valamint némi száradt ín. Egy négyes sor világító szolgáló rúna -- az élőholt szolga mozgató erejének forrása -- volt belevésve a homlokába. Az egyetlen látható szeme egy szörnyű gömb , ami eredetileg nem a sajátja volt, hanem egy cseredarab amit Kankur készített számára. Grendov folyamatos vigyora csak egy fokkal volt kevésbé szörnyszerű mint uráé. <br /><br />Egy olyan gyengédséggel amilyet keveset látni Cryx földjén, a skarlock kiterítette az arcát a jobb kezére. A másikkal kivett a köntöse zsebéből egy apró fekete fiolát. Kihúzva belőle a dugót, Grendov csöppentett pár csöppet az aranyszínű folyadékból a ráncos bőrre a tenyerén.<br /><br />Amint a cseppek megérintették, a bőr egy egészségesebb, bár még mindig fakó tónust vett föl. Egyes repedések és apró szakadások a bőrön újra beheggedtek.<br /><br />Elrakta a fiolát és Grendov óvatosan visszahelyezte a bőrt az arcára. Még akkor is amikor tökéletesen föl volt helyezve, a vonásai lógtak, sajnos szükségszerűen a bőr korlátozott tulajdonságai miatt.<br /><br />Reszketés vonult végig a skarlockon. A bőr most már jól föltapadt a koponyájára, és egy pillanatra megcsodálta az "emberi" kinézetét.</div><div><br /></div><div>Emberi.<br /><br />Föltekintett a mennyezetre, abba az irányba ahol a lidérc szentélye volt. Venethrax úr még mindig el volt mélyülve a saját tanulmányaiban, és láthatóan nem volt szüksége a legértékesebb szolgájára. Ilyenkor, a skarlockok mint Grendov, sokszor merültek nyugalomba, amit egymás közt csak Csöndességnek neveztek, egy halál szerű állapot az élőholtak számára. Szinte igazi hullaként léteztek, amíg a mesterünk újra nem szólította őket.<br /><br />És bár sokszor tett úgy ahogy elvárható volt, mégis voltak olyan idők -- bizonyos idők -- amikor valami szólította Grendovot, valami amit még a mesterétől is titokban tartott.<br /><br />Most az a valami újra szólította, és olyan módon szólította meg, ahogy Venethrax sosem tudná.<br /><br />Grendov kilépett a fülkéjéből, majd a lépcsőház felé vette az irányt. Mégis ott nem fölfelé indult meg, hanem lefelé. Mélyen lefelé. Grendov sok szintet figyelmen kívül hagyott, miközben halad le a föld alá. Itt már nem voltak szolgák, sem őrök. Mégis itt volt az erőd legvédettebb helye a lidércúr személyes termét kivéve. <br /><br />Itt, elkülönítve a nagy gyűjteményétől és elrejtve a kíváncsi szemek elől -- még a többi lidércúr elől is -- volt Venethrax személyes gyűjteménye, a legkiválóbb lelkek, amiket az évszázadok alatt begyűjtött.<br /><br />Bizsergés járta át Grendovot, ritka érzés, az élethez távolról hasonlító. Ha bárki más lenne, az elhelyezett védővarázslatok, amiket Venethrax több emberöltő előtt helyezett el ide, már hamuvá égették volna a skarlockot. Csupán azért mert a lidércúr hű szolgája volt, léphetett be ide...ami vicces volt, mert most Grendov pont olyasmit követett el ami árulásra hasonlított.<br /><br />Két vas ajtó volt előtte, mindkettőn egy stilizált sárkányprofil volt kialakítva. Grendov féltérdre ereszkedett, mint minden hű alattvaló amikor Toruk képmásával találkozik.<br /><br />Megadván a tiszteletet, a csuklyás skarlock felemelte a bal kezét az ajtók felé. Elvégezte a toló mozdulatot, amit csak ő és mestere ismertek.<br /><br />Egy kattanás visszhangzott a teremben. Majd egy másik. Grendov leengedte a kezét.<br /><br />Egy újabb kattanás és a sárkányprofil két részre hasadt. Az ajtók kitárultak... és Grendov hallotta a suttogott sikolyokat.<br /><br />Ez nem volt ellentmondás. A sikolyok nagyon valósak voltak és szüntelenek, mégis alig lehetett őket hallani. Még akkor is, amikor Grendov belépett a kincstárba, a hangok alig erősödtek.<br /><br />Gyenge zöld világosság borította be Grendovot, miközben a mestere gyűjteménye előtt állt.</div><div>Venethrax nem dicsekedett a begyűjtött lelkekkel mint más lidércek, de Grendov úgy hitte, hogy pont ebben a páncélteremben található egész Cryx legnagyobb és legminőségesebb válogatása.</div><div><br />A gömbformájú lélekketrecek megtöltötték a polcokat, százasával. Ami első ránézésre apró zöld, kavargó ködöcskének tűnt mindegyikben, nagyobbá és hevesebbé vált, amikor a skarlock közelebb ért.<br /><br />Grendov belépett a raktár hátsó részére, megközelítvén az egyik jobbra fekvő polcot. Miközben közelített, zöld fény lobbant minden egyes lélekszelencében. Grendov tapasztalt látása megtalálta a ritka Szilánk hegységi téli elf lelkét, egy ceryli varázsmechanikusét, és még egy Llaelbéli pisztolymágusét is.</div><div>Mint annyi másik a gyűjteményben, ezek is Venethrax prédájává váltak az évszázadokon át tartó küldetése során.<br /><br />Sok lélek sikoltozott a bebörtönzése miatt, míg másik folyamatosan dühöngtek. Egy kevés csöndbe burkolózott, csak nekik ismert okokból.<br /><br />A ketrec amit keresett egymagában pihent a sarokban. Grendov elővett egy kis készüléket az egyik zsákból és ráhelyezte a látható szemére. A készülék lencséje halvány vörösen felizzott, amikor beigazította a helyére. Ez egy egyedi mechanika készülék volt, ami lehetővé tette a viselőjének, hogy kapcsolatba lépjen a lélekkel a ketrecben, és megláthassa azt. Venethrax utasítani szokta a skarlockját, hogy a készülék segítségével vallassa a rabul ejtett lelkeket, és kiszedjen belőlük minden tudásmorzsát, ami Toruk rejtőzködő alomjával kapcsolatos, ám most Grendov saját céljaira használta azt.<br /><br />Amint felhelyezte, a skarlock a kalitkáért nyúlt. Nem mutatott se félelmet, se aggódást, miközben fölemelte a ketrecet és a mélyére nézett a készülékkel.<br /><br />"Arkada..." mormogta.<br /><br />A kavargó köd egy mellbevágóan szép arccá állt össze, minek szemei mögött ott lappangott a sötétség. Arkada különös megjelenésű volt azok közt, akik a nekromanták ösvényét választották. Bizonyos tekintetben, a nő szépsége inkább Cygnar vagy más királyi udvar hercegnőit idézte.<br /><br />Grendov...szerelmem...<br /><br />A szavak alig értek el az elméjéig, az arc újra elmosódott. A skarlock simogatta a kalitkát. Amit most csinált, kimerítette a mestere elárulását, de nem érdekelte. Ez egy olyan kapcsolat, ami régebbi volt, mint ami a lidércúr szolgájává tette, bár kapcsolódott a rabságága kezdetéhez.<br /><br />Itt volt a nő, akit Grendov szeretett, amikor még élt.<br /><br />"Sajnálom, hogy nem jöhettem előbb," suttogta a nőnek. "Annyira sajnálom, én Arkadám."<br /><br />Az érintésedről álmodok újra...<br /><br />Grendov egyik keze az arcához nyúlt, ahol újra érezte a nő érintését ennyi évtized után is.</div><div>A skarlock megremegett, mert ez felidézte benne, hogy mikor érintette meg utoljára az orcáját, pont a vesztük előtt...egy olyan pillanatban, amit, sok mással ellentétben, nem tudott élesen felidézni. Tudatában volt, hogy Arkada akkor vesztette életét, Grendov mégis hálás volt, hogy ezt a pillanatot nem tudta újraélni. <br /><br />Arkada emlékezett rá, gyanította, bár sohasem osztotta meg vele e szörnyű emléket, a mai napig. A lélekketrecben elzárva, a nő folyamatosan újra átélte a halála pillanatát. Ez egy olyan szörnyű kínzás volt, amit a nő ritkán említve, de a mestere számlájára írt.<br /><br />Grendov folyamatosan küzdött ezzel az utolsó gondolattal. Arkada és ő is, életükben, Venethrax nagyurat szolgálták nekromantaként, ám amikor a halál eljött értük, Grendov kiválasztásra került az úr által további szolgálatra, míg Arkada meg lett büntetve a hibái miatt. A skarlock nem tudta, hogy a mestere begyűjtötte a nőt a legféltettebb kincsei közé, amíg nemrégiben azzal nem bízták meg, hogy hozza elő egy cygnari hajóskapitány lelkét, akinek vélt tudása volt az alattomos sárkányról, Blightergast-ról. <br /><br />Csak akkor, mikor Grendov fölmarkolta az említett lélekkalitkát, hallotta meg a halk hívást, érezte először az enyhe rántást a gondolatai közt. Le kellett szállítania a lidércúrnak a zsákmányt, majd azután, mikor biztosan nem volt rá szükség, visszaosont a kincsek rejtekébe, hogy felkutassa a nőt.</div><div><br />Attól a pillanattól fogva, a skarlock visszatért minden adandó alkalommal.<br /><br />Mióta feltámasztották skarlockként -- egy nagyon különleges skarlockként, gondolta Grendov a szerénység bármi nyoma nélkül -- megpróbálta jól szolgálni mesterét minden tekintetben. Évtizedekig, kitartott ott, ahol az elődei elbuktak, anélkül, hogy bármi zavaró gondolat felbukkant volna a fejében.<br /><br />Valóban, skarlockként, Grendov fölötte állónak tekintette magát az efféle halandó érzelmek fölött, de minden látogatás újraszította az érzéseit, sokszor erősebben mint azelőtt.<br /><br />"Én Arkadám," mondta Grendov, óvatosan mozgatva a száját, hogy a bőr ne lazuljon ki. Arkadának nem voltak szemei, de mégis látta őt valahogy, így a skarlock megpróbált minél emberibben kinézni előtte. <br /><br />Kedves, édes Grendov...sohasem lehetünk együtt?<br /><br />Nem most volt az első alkalom, hogy a nő feltette ezt a kérdést, és nem az első alkalom volt, hogy a gondolat megragadt a skarlock fejében. És az efféle gondolatok egy újabb elárulása voltak a mesterének és parancsolójának, de Grendov sohasem volt készen rá, hogy megtegye a következő lépést.<br /><br />Grendov...amire szükségem lenne csupán...csupán egy új testre lenne szükségem...<br /><br />Ez egy olyan téma volt, amiről már beszéltek előtte. Grendov egy kicsit gondolkodott, mielőtt válaszolt volna. "Nem tudnék olyan testet adni, amilyet megérdemelnél, én Arkadám."<br /><br />A lencséjén keresztül nézve, a nő gyönyörű arca kis időre újra alakot öltött. Semmilyent? Még egy olyat sem, mint amit látok az elmédben időről időre? Az a lány annyira megfelelne! Tudom, hogy rajongsz érte, amit megértek.<br /><br />Ha még képes lett volna rá, Grendov elpirult volna. A nő Draciára gondolt, egy satyxis kalózra, aki élvezte Venethrax nagyúr kegyét, és aki szinte ugyanolyan befolyással rendelkezett mint a skarlock. Dracia fizikai testének voltak olyan elemei, amikor Arkadára emlékeztették Grendovot, bár ezt sohasem hozta volna fel Draciának szemtől szembe. <br /><br />"Nem, nem tehetem."<br /><br />Akkor elvesztünk. Elvesztünk.<br /><br />A nő jelenlétre újra a gömb mélyére süllyedt. Grendov izgatottan várta a visszatértét, de az erőfeszítés ami a kapcsolatuk fenntartásához kellett, kimerítette a nő lelkét. <br /><br />Grendov visszatette a kalitkát a gyűjteménybe. Hátralépett, az arca gyűrötten a frusztráció és gondolkodás hatására.<br /><br />Aztán, mint egy gyermek, akit lopáson kapnak, a skarlock elsuhant a páncélteremből.<br /><br />***</div><div><br /></div><div>"Blightergast az," jelentette ki Venethrax nagyúr. "Ezt az egészet Toruk legvisszataszítóbb kölykének bűze fedi."<br /><br />"Igen, uram," válaszolt Grendov kötelességtudóan. "Tenni fog egy portyát a felderítésére?"<br /><br />"Biztosan örülne neki." A lidércúr felegyenesedett. A skarlock fölé magasodva, Venethrax hozzátette : </div><div>"Blighterghast szeretné, ha elpazarolnám az energiámat egy hamis nyomot követve. Meg kell erősítsük, hogy ez ő és nem csupán az egyik szánalmas teremtménye. "<br /><br />Grendov fejet hajtott. "Talán egy másik sárkányivadéktól tart?"<br /><br />"Semmitől sem tartok, de mindenben kételkedek. Mások a tengerre indulnak. Dracia vezeti őket. Menj és segítsd a végső műveletekkel."<br /><br />"Dracia?" meredt meg Grendov. "Dracia...talpraesett."<br /><br />"Igen, az. Különben is, lehet arra lesz szükség, hogy beszivárogjon egy emberlakta településre."<br /><br />A skarlock nem tudta elképzelni, hogy a satyxis képes lenne ilyesmire, de ha Venethrax nagyúr hitt benne, hogy lehetséges, akkor képes lehet. Meglepetésére viszont, Grendov azt találta mondani, hogy :</div><div>"Talán bölcs döntés lenne azután elküldeni Draciát, miután már többet tudunk--"<br /><br />A lidércúr jobb keze zöld lángba borult. "A véleményedre nincs szükség. Arra ügyelj, hogy ne ess ki a kegyeimből efféle rosszul átgondolt tanácsokkal."<br /><br />"Igen, Venethrax nagyúr. Bocsásson meg."<br /><br />Venethrax elfordult a skarlocktól; a figyelme már újra a tanulmányi közt járt. Grendov mélyen meghajolt és azonnal kivonult a teremből. Száműzték engedték a lidérc gondolataiból -- a legkisebb figyelmeztetés, amit Grendov kaphatott. Mégis, a skarlock tudta, hogy vékony jégen táncol; Venethrax kevesebbért is eltávolította már pár elődjét.<br /><br />Nem feledte a lidércúr parancsát. Először oly sok éjszaka óta, Grendov elhagyta a fellegvárat. A skarlockkal és Kankurral ellentétben, egy satyxis mint Dracia a váron kívül volt elszállásolva. Igaz hogy mindig gyorsan megjelent, ha az urának szüksége volt rá, Dracia mégis uralt és képzett egy csapatot a saját fajtájából, valamint a vadállatiasabb ogruknokból is. <br /><br />Grendov halkan mozgott át a köd fedte tájon, nem látva mást, csak az előtte vezető ösvényt. Más szolgák, halandók és mások, óvatosan kitértek az útjából, mikor felismerték ki közelít. Grendov Venethrax akaratának kiterjesztése volt, így sok félték, még itt, a fővárosban, Skellben is. <br /><br />Az egyetlen említhető konfrontáció egy másik vékony alakkal esett meg, aki hasonlóan volt öltözve mint Grendov, annyi különbséggel, hogy sisakot viselt csuklya helyett. A másik skarlock lassabb tempóban lépkedett mint Grendov, az elsötétült szemei előre meredtek.<br /><br />Nem volt semmi kifejezése a felismerésnek, nem váltottak szót egymással, ahogy a páros elhaladt egymás mellett. A pergamen szerű bőr és az állandó vicsorgó arckifejezés Tobus Greelként azonosította a másik skarlockot, aki Daemortus lidércúr hangja volt. A másik keveset jelentett Grendovnak, hisz, ami maradt Tobusból, csak egy árnyék volt hozzá képest. Venethraxxal ellentétben Daemortus keveset hagyott meg a skarlockjai személyiségéből. Valóban, több mint egyszer, Grendov némi büszkeséggel tekintett magára, mint a fajtája legravaszabb, legönállóbb képviselőjére. Úgy tűnt kevesen voltak, akik ellentmondtak volna az nagyképűségének. <br /><br />Fáklyafény világította meg a mezőt előtte, fegyvercsattogás zaja töltötte meg a területet. Grendov figyelte a vad nőneműeket ahogy egymás felé támadtak a szöges, ívelt pengéikkel és hosszú, halálos kopjákkal. Minden nőt sebhelyek borítottak, mind szertartásosak, mind csatában szerzettek. A satyxiszek elismert harcosok, boszorkányok és kalózok voltak. Dracia és akik alatta szolgáltak készen álltak bármilyen küldetésre, amire Venethrax küldte őket, hogy szembeszálljanak Toruk gyermekeivel. Az, hogy valószínűleg odavesznek a küldetés során, úgy tűnt nem zavarta őket; annyi számított nekik, hogy a lidércurat segítik az áldozatukkal.<br /><br />Egy pár satyxis rápillantott Grendovra, mikor az csöndben elsétált mellettük. Tudták, hogy a skarlock nem csak megfigyelni érkezett, hanem valószínűleg fontos híreket is hozott magával. <br /><br />Az egyik kalóz félreállt, és felé tartott. Mint a legtöbb satyxisnek, a nőnek sötét, keskeny szemei és szögletes vonásai voltak. Eléggé hasonlított Draciára ahhoz viszont, hogy Grendov távolról azt kezdte elemezni, hogy valami klánbéri rokonságról lehet szó.<br /><br />"Üdvözöllek, Venethrax nagyúr szolgája," morgott a nő, közben odacsapván az öklét a mellkasára, a lidércúr címere mellé. "Hogyan szolgálhatunk?"</div><div><br /></div><div>"Hol van Tengerifosztogató Dracia?"<br /><br />"A barakkokban. Pont büntetést oszt ki."<br /><br />A szertartásos sebhelyeken és harci sérüléseken túl, a legtöbb satyxis büntetések emlékét is hordozta, miket egyik vagy másik hibájuk miatt róttak ki rájuk. A legtöbb ezek közül a kiképzésük korai éveiből származott -- vagy beletanultak, vagy szörnyű szenvedés várt rájuk.</div><div><br /></div><div>"Venethrax nagyúr parancsokat küldött számára."<br /><br />A harcosnő meghajolt. "Át tudom adni neki az üzenetet."<br /><br />"Ha Dracia nem tud időt szakítani urunknak Venethraxnak, akkor lehet a pozíciója túl sok terhet ró rá. Találhatunk egy helyettest. Te, talán?"</div><div><br /></div><div>A satyxis a fejét rázta. "Sohasem gondoltam így. Értesítem azonnal az érkezésedről."</div><div><br />Egy újabb meghajolás, majd gyorsan távozott. A harcosnő eltűnt az egyik poros, földszintes épületben, amikor Venethrax szolgái fegyverek tárolására, edzésre és egyebekre használtak. Pillanatokkal később, egy másik, enyhén alacsonyabb satyxis társaságában tért vissza. Mindketten valóban hasonlítottak egymásra, bár Dracia két hüvelyknyivel alacsonyabb bolt. A magasságbéli különbség dacára, a rangidős kalóz minden mozdulata hangsúlyozta a magabiztosságát és képzettségét.</div><div><br /></div><div>Arcát még mindig pár vérfolt borította, ahogy közelebb ért. A társával ellentétben, csak egy pimasz vigyorral üdvözölte a skarlockot. "Grendov. Nem láttam az arcodat mostanában."</div><div><br /></div><div>A tréfája nem kerülte el a figyelmét, de mivel Arkada járt a fejében, most sokkal figyelmesebben tanulmányozta a nőt, mint azelőtt. A harcosnő egészséges volt, erős, és ami Cryxben bármit illet, kellemes arcú a fajához mérten.</div><div><br /></div><div>A vigyor fokozatosan eltűnt, ahogy érzékelte, hogy vizsgálják. Dracia szemei, sötétebbek mint az legtöbbjüké, penge vékonyra szűkültek. "Parancsokat hoztál az urunktól?"</div><div><br /></div><div>"Számodra, igen."</div><div><br /></div><div>Dracia a társára nézett. "Amit Venethrax nagyúr parancsol nekem, Jariti szintén hallhatja. Most már ő a második a helyetteseim közül."</div><div><br /></div><div>"Harmadik?"</div><div><br /></div><div>Dracia kivillantotta a fogait. "Kroya óvatlanak...találtatott."</div><div><br /></div><div>A fosztogatók között ez azt jelentette, hogy Kroya védtelen volt a rossz pillanatban, lehetővé téve Jaritinek, hogy eltegye láb alól. A merényletek elfogadott előrelépési módszernek számítottak Cryxben, különösen a satyxisek közt. Ha valaki nem tudta magát megvédeni a támadásoktól, akkor nem volt érdemes szolgája a Sárkányatyának. Csupán annyi számított, hogy a tettet ne a birodalom fontos pillanataiban hajtsák végre.</div><div><br /></div><div>Grendov megismételte Venethrax utasításait. Bár máshogy is át tudta volna adni az üzenetet, Venethrax a legfontosabb parancsait személyesen közvetítette amikor csak tudta. Így, ha mégis elbukna a küldetés, nem lehet kétség, hogy kit kell kivégezni.</div><div><br /></div><div>Amikor végezett, megkérdezte. "Minden érthető?"<br /><br />"Természetesen. A felkészülést azonnal megkezdjük."<br /><br />"Nem lesz zsákmánygyűjtés ezen a utazáson," figyelmeztette Grendov. "Érjetek el a célhelyre, derítsétek fel a környéket, aztán térjetek vissza a rajzolt térképekkel. Semmi egyéb."<br /><br />Dracia bólintott. "Elviszem a Fekete Kutyát, akkor. Ahhoz kevesebb legénység és felszerelés kell, és sebes is."<br /><br />A skarlock megvont a vállát. Mivel az ilyen részletek nem érdekelték Venethrax nagyurat, így Grendovot sem. Hogyan teljesíti Dracia a küldetését, az a szabad választása, amíg nem hagyja cserben az urát.<br /><br />"Az első helyettesem elkísér. Jariti, te leszel a rangban következő itt. Malyce pedig egyeztet Grendovval, amíg odaát vagyok." mondta. Malyce volt a jelenlegi második helyettese. <br /><br />"Igen, Dracia."</div><div><br /></div><div>A satyxis vezér Grendovot méregette. "Nos? Van még valami egyéb?"</div><div><br /></div><div>Grendov újra a nőt bámulta, ahogy Arkada könyörgése hirtelen újra eszébe jutott. Csupán egy új testre lenne szükségem...</div><div><br /></div><div>"Nem," válaszolt. "Nem."</div><div><br />Gyorsabban sarkon fordult mint tervezte, ami miatt az arca egy része meglibbent. Grendov ösztönösen lesimította a kezével a mocorgó bőrdarabot, majd azzal a lendülettel gyors léptekkel eltávozott. Ha Dracia, vagy a másodtisztje észrevették is, nem tudta megállapítani. <br /><br />A skarlock figyelmen kívül hagyott mindent, miközben visszatért a fellegvárba. Amikor már bent volt, megállt a hatalmas lépcsőház aljában és várakozott. Bár Venethrax tudta, hogy Grendov visszatért, úgy tűnt a lidércnek nem volt szüksége a szolgájára pillanatnyilag. Grendov a lépcsőházhoz ment, egy pillanatra megállt, majd lefelé indult meg.</div><div><br /></div><div>A cellájába.</div><div><br /></div><div>Grendov.</div><div><br /></div><div>Újra létezésre ébredt, azonnal tudván, hogy mennyi idő telt el, mióta dermedt állapotba helyezte magát. Grendov összeszorította a száját és válaszolt a mesterének. Igen?<br /><br />A hajó nemsokára kifut. Van nálam egy tekercs amit közvetlenül el kell vinni.<br /><br />A skarlock már elindult útjára. Feltételezte, hogy a tekercs további, bizalmas jellegű, utasításokat tartalmaz Dracia számára -- és Venethrax nagyúr senki mást nem akart beleavatni.<br /><br />Az ura hatalmas alakja nem pillantott föl, amikor Grendov belépett. A tekercs már oda volt készítve Grendovnak. Egyik kezével fölmarkolva, a skarlock egyetlen, mester és szolga közötti, szó nélkül távozott. Amit Venethrax tudatni akart vele, azt majd Venethrax elmondja neki.<br /><br />A dokkok felé vette útját, ahol a Fekete Kutya útra való bepakolása már egy jó ideje zajlott. Hatalmas, félig gép, félig élőholt lények cipeltek hordókat és ládákat, miket egyetlen ember sem tudott volna megmozdítani. Csöndben dolgoztak, a ritka fémcsikorgást vagy száraz ínropogást leszámítva. Valóban, ha nem lett volna a daruk zaja, a pallók nyikorgása, és a hollók károgása, a dokkok szinten teljesen hangtalanok lettek volna. Inkább hasonlított egy elhagyatott kriptára, mint egy működő kikötőre.<br /><br />Ahogy közeledett, pár satyxis a fedélzeten észrevette Grendovot. Az egyik kivált a többiek közül és elindult a pallón, hogy találkozzon vele.<br /><br />"Üdvözlégy, urunk, Venethrax hangja," kántálta Jariti. "Draciát keresed?"</div><div><br /></div><div>"A fedélzeten van?"<br /><br />"Így igaz," A nő intett neki, hogy kövesse. Amikor a skarlock a fedélzetre lépett,a legénység leállt. Jariti intett nekik, hogy folytassák.<br /><br />Dracia előlépett a kapitányi fülkéből. "Gyanítottam, hogy a hirtelen csönd veled együtt érkezett. Mi van most?"<br /><br />Grendov elővette a tekercset a köntöséből. "Számodra, és csakis a számodra."<br /><br />"Természetesen." A nő elvette tőle a tekercset. "Három óra múlva kifutunk."<br /><br />"Terv szerint, igen."<br /><br />Dracia Jaritire pillantott. "Megvannak a parancsaid," mondta lekezelően.<br /><br />A másik satyxis fejet hajtott és elhagyta a hajót. Grendov tekintete követte. Visszafordulva Draciához, megérintette a saját arcát, ott ahol a hús a leglazább volt.</div><div><br /></div><div>Dracia félrebillentette a fejét.<br /><br />"Van valami ami érdekel téged?" kérdezte Grendov, miközben elvette az ujjait. <br /><br />"Te egy skarlock vagy," válaszolt a nő.</div><div><br /></div><div>"Igen. Miért fontos?"<br /><br />Grendov várt a válaszra, de Dracia csupán kuncogott. Egy fél tisztelgés után a nő vissza indult a kabinjába.<br /><br />Grendov ellenállt a kísértésnek, hogy rossza arcot vágjon, végig tisztában volt azzal, hogy az arckifejezés megkoptatná a leharcolt bőrét. Elhagyta a karcsú, fekete hajót és visszatért a várba.<br /><br />Mégis, az egész visszaúton, Dracia egyszerű kijelentése újra és újra lejátszódott a fejében. Egy skarlock vagy.</div><div><br /></div><div>Egy skarlock vagy.<br /><br />Amikor elérte az erődöt, irányt váltott, és mélyebbre ereszkedett a pincékbe mint ahol a fülkéje volt.<br /><br />Türelmetlenül várta, míg az ajtók kinyíltak, majd besietett az egyetlen kalitkához ami számított neki. Hihetetlen gyengédséggel, Grendov a kezébe vette.<br /><br />Grendov...én Grendovom...Arkada hangja. Együtt leszünk? Megtörténik?<br /><br />"Tengerifosztogató Dracia pár óra múlva tengerre száll. Egy ideig nem lesz itt, lehet hónapokig. Sajnálom. Nem ismerem a jövőnket."<br /><br />Sírásra számított, de csak egy enyhe szomorúság volt a nő hangjában. Akkor elbuktunk. Reméltem...<br /><br />A nő elhalványult, anélkül hogy bármi mást mondott volna. Grendov közelebb hajolt. "Arkada, szólj hozzám."<br /><br />Oly kevés idő.<br /><br />A gömbben kavargó köd szinte semmivé foszlott. Grendov sosem látott még ilyesmit. "Arkada!"<br /><br />Csönd. A skarlock megfordította a gömböt, de semmi sem tudta rávenni a benne tárolt lelket, hogy újra felébredjen. <br /><br />"Arkada."</div><div><br /></div><div>Csönd.<br /><br />Lassan, Grendov visszatette a gömböt és elkezdett kimenni a páncélteremből.<br /><br />Aztán a skarlock mégis előrevetődött. Felmarkolta a gömböt és tétovázás nélkül zsebre tette.<br /><br />A többi lélek sikoltozása egy hangosabbnak tűnt, ahogy Grendov kilépett a teremből. A fejében azután is tovvább visszhangoztak, miután a lépcső felé sietett. Körbenézegetve, elérte a fülkéje szintjét, csak ekkor észrevéve a tagbaszakadt páncélos figurát.<br /><br />Az orgrunnak egy fejsze volt a hátára szíjazva, de nem az őrök közül való volt. Helyette egy nehéz ládát vitt, amiről Grendov tudta, hogy az a fajta, amibe Venethrax azokat a dolgait szokta hajigálni, amire már többé nem volt szüksége. Az elődei hibáiból tanulva, a lidércúr nem csupán kidobta ezeket a tárgyakat a szemétbe; helyette volt több tárolóhelyiség ezeknek, aszerint rendszerezve, hogy Venethrax hogyan itélte meg a fontosságukat a jövőben.<br /><br />Ebben a pillanatban, ez egyáltalán nem érintette Grendovot. Egy érzés rohant át rajta, egy amely, amióta elhagyta az élők világát, csak akkor jött elő, ha az ura lehetséges haragjával kellett szembenézzen.<br /><br />Grendov egyik kezében magához szorította a ellopott, rejtett kalitkát, miközben csöndben odament a várakozó ogrunhoz. A melák folytatta a munkáját és betette a ládát a kiválasztott terembe. Grendov türelmesen várakozott, miközben az ogrun végzett.<br /><br />Miután lezárta a termet, az ogrun megfordult. A szemei egy kicsit kitárultak, majd a hegyes fogai közti morranással nyugtázta a skarlock jelenlétét.<br /><br />"Szóval, láttad, hogy onnan jöttem," jegyezte meg Grendov, a csuklyája azon részéhez nyúlva, amely eltakarta a meglévő szemét.<br /><br />Most az ogrun saját szemei nyíltak tágra. Az egyik vaskos keze a baltája után nyúlt.<br /><br />Kivételes sebességgel, Grendov kinyújtotta az egyik hosszú, vékony kezét az ogrun mellkasához. Az ogrun lemerevedett.<br /><br />"Semmi sem történt itt," parancsolta halkan a skarlock, megszólítva a kevéske, előző életéből megmaradt, varázserejét, amit Venethrax szolgálata miatt tarthatott meg. "de csak hogy biztosak legyünk benne, amikor távozol, keresel egy kihalt helyet és a tengerbe veted ott magad. Megértetted?"<br /><br />Üres tekintettel, az ogrun lassan bólintott.<br /><br />Grendov elküldte a lényt, elvéve a kezét. Tudta, hogy a lény követni fogja a parancsát szó szerint, kizárva ezzel a lehetséges gondokat a skarlock számára.<br /><br />Remélte.<br /><br />A dolgot ilyen módon megoldva, Grendov folytatta az útját.<br /><br /></div><div>A Fekete Kutya még nem hajózott ki. Grendov figyelte a hajót, felmérve, miket gyűjtöttek össze a satyxiszek az útra. Már befejezték a rakomány bepakolását, ami azt jelenthette, hogy az indulás nagyon közel volt.<br /><br />A keze a zsebét simogatta, miközben Grendov az árnyékban várakozott, figyelve.<br /><br />Dracia kilépett a fedélzetre. A nő láthatóan a puszta jelenlétével mindenkinek parancsolt a környezetében. Venethrax nem túl régen nevezte ki parancsnoknak, mégis úgy nézett ki, mint aki egész életében vezető lett volna.<br /><br /><br />Enyhe szellő fújt a dokkokon. Grendov azonnal biztosította, hogy az arca a helyén maradjon.</div><div><br /></div><div>Két másik satyxis tiszt haladt a palló felé az egyik kikötői épületből. Jariti és egy sokkal magasabb, sűrűn tetovált nőstény mellette, megálltak a palló előtt, mintha várakoztak volna. Grendov figyelte a másodikat, Malycet, ahogy az nyilvánvaló irigységgel méregette a hajót; a satyxiszek a nyílt tengereket éltek igazán, őt pedig most itthon hagyják.<br /><br />Dracia észrevette a párost. Ahelyett, hogy fölintette volna őket a fedélzetre, ő sétált le hozzájuk.<br /><br />Grendov közelebb mozdult, a sötétségben maradva.<br /><br />Malyce szót váltott Draciával. Dracia bólintott és az épületre mutatott, ahonnan ezek ketten jöttek. Malyce tisztelgett, megfordult és vissza indult. Dracia aztán mondott valamit Jaritinek, aki bólintott. A mellkasára csapva az öklével, a kisebb rangú tiszt elhagyta a helyszínt.<br /><br />Magára maradva, Dracia az állát dörzsölte.<br /><br />Grendov egyre közelebb surrant.<br /><br />Mogorva arckifejezéssel, mintha a nő érzékelni tudná, a rangidős satyxis megfordult és visszament a pallón.<br /><br />Grendov aprót bólintott és elindult az árnyékból, követve.<br /><br />Jariti maga mögé pillantott, de nem látott semmit. Ennek ellenére, a kardja markolatánál tartott a kezét, miközben áthaladt a sötét kikötőn a satyxis kiképző tábor felé.<br /><br />Majdnem összeütközött Grendov csuklyás alakjával.<br /><br />"Vér és csont," morgott, hátratántorodva. Aztán, ráeszmélve, hogy kivel áll szemben, kedvesebb hangnemre váltott, "Grendov mester. Bocsásson meg, nem láttam önt."<br /><br />"Nem, nem tetted."<br /><br />A nő visszafelé intett a kikötő felé. "Ha még el akarja érni a Fekete Kutyát, jobb ha fut. Már biztosan vitorlát bontanak."<br /><br />"Én nem 'futok.' És már megbizonyosodtam róla, hogy a hajó az útjára indult."<br /><br />"Ó?" A satyxis izmai megfeszültek a skarlock hangneme miatt. A keze újra a kardja felé mozdult.<br /><br />"A távozása ezt könnyebbé teszi," mondta Grendov. "Az utódod majd learatja a babérokat azért ami most itt történik. És senkinek sem fogsz hiányozni."<br /><br />A satyxis hirtelen sarkon fordult és elfutott.<br /><br />A nő nem jutott messzire, mielőtt valami fekete, inas csáp a lábai közé csúszott és felbuktatta. Jariti előre esett, és arccal előre az utcára zuhant.<br /><br />Eltakarva a szemét, Grendov a fekvő testhez lebegett. Jariti megpróbált felállni, de mielőtt sikerült volna neki, a skarlock a teste fölé hajolt. Rátette a tenyerét a lány csupasz hátára.<br /><br />"Légy megtisztelve, hogy kiválasztottalak számára," suttogta a skarlock. Erőt áramoltatott a kezéből, a nő testén át, egyenesen a szívébe. </div><div><br /></div><div>A satiyxis teste erőszakosan megfeszült, aztán élettelenül terült el a földön.</div><div><br />A hullaszerű Grendov nem tűnt hatalmas erejű lénynek. Csak Venethrax tudta, mennyire erős fizikailag a skarlock. Ez egy titok volt, amit a lidércúr megtartott magának, a jövőre készülve.</div><div><br />Ez egy olyan titok volt ami most Grendov javára vállt.</div><div></div><div></div><div><br /></div><div>Gyengéden lefektette Jariti testét a zárkájában lévő kőágyra. Nem volt nehéz dolga átcsempészni a zsákmányát más, az urának dolgozó szolga vizslató tekintete ellenére; Cryxben, sötét alakok akik hullákat cipeltek egyáltalán nem számítottak ritka látványnak. Csuklyáját a fejébe húzta, alakja görnyedt, Grendov pont úgy nézett ki mint sok más gyűjtő akiket testrészekért küldtek ki, tálpálva a nechrotechek és társaik végtelen cryxes seregépítését. </div><div><br />Továbbá, Grendov felügyelte a Venethrax nagyúr fellegvárában zajló hétköznapibb munkálatokat is. Az ellátmány feltöltésétől, a kisérletek eltakarításán át, Grendov biztosította hogy minden vagy a lidércurat szolgálta vagy legalább nem akadályozta. Így, az érkezése a testtel nem szorult magyarázatra, függetlenül attól, hogy mennyire kiváncsi vagy gyanakvó a tanú. <br /><br />A skarlok a satyxis testét bámulta. Jariti társai pár napig vitatkoznak majd az eltünése okairól, mielőtt kiválasztják azt aki majd a helyére lép a rangsorban. Mire Dracia visszatér, a hiányzó satyxis már csak egy megkopott emlék lesz. <br /><br />Az saját arcához nyúlt, tapogatva, hogy vannak-e kilazult szélek. Az este izgalmai ellenére a bőre elég jól a helyén maradt. Amikor az Arkadája visszatér hozzá, Grendov a lehető legjobban kívánt kinézni.<br /><br />Mit szól majd vajon a nő, amikor megkapja az új testét? Grendov bohó módon meggyőzte magát, hogy itt tudja majd tartani, a fellegvárban, de minél többet gondolt rá, egyre valószínűtlenebbnek tűnt.<br /><br />Együtt leszünk. Ez az ami elsősorban számít...<br /><br />A gondolat Arkada hangján érkezett, de Grendov a sajátjának hitte. A skarlock gyengéden belenyúlt a zsebébe és kivette az ellopott kalitkát.</div><div><br /></div><div>Csupán gyenge derengés áradt a gömbformájú kalitkából, ami először aggodalommal töltötte el. Mindkét kezével fogta és magához ölelte.</div><div><br /></div><div>"Arkada. Arkada, hallasz engem?"</div><div><br /></div><div>Csend. Grendov a test felé fordult. A satyxis arca fölé tartotta a ketrecet, majd újra megpróbálta. "Nézd, Arkada. Látod őt? Nem az akiről beszéltünk, de erős, és az arca is szép. Ő lehetnél."</div><div><br /></div><div>Még mindig nem volt válasz. Grendov letette a kalitkát Jariti mellére, remélve, hogy az érintés kivált valami reakciót. <br /><br />Semmi.</div><div><br /></div><div>Felegyenesedve, Grendov elfordult a testtől. A tekintete a türörre esett. Megszokásból, a skarlock a tükör elé lépett és megvizsgálta az arcát.<br /><br />Az egyik kicsi csücsök kifelé görbült. Grendov óvatosan fölfejtette a bőrt arról a részről, majd folytatta, míg az egész arca lejött.<br /><br />Szédülés kerülgette, amikor lefejtette az utolsó részt it, de egy olyan érzés volt, ami fájdalmasan ismerős volt. Grendov ismét egyetlen szemével nézte a romlást alatta. A leggyengébb fény ellenére, a fekete kő ragyogott az egyik szemüregben. A kő hatalmas ereje ellenére sem tudta összerakni azt, ami egykor egyben volt. Grendov felvehette a régi kinézetét, ám ez volt minden.<br /><br /><br />Igazán? tűnődött a skarlock. Aztán azon gondolkodott, hogy miért számít. Ha még mindig van esély rá, hogy az Arkadája talán visszatérhet hozzá, akkor --</div><div><br /></div><div>Grendov.<br /><br />A hang nagy gyengén jött először, a skarlock azt hitte nem is hallotta. A kalitkára nézett. A benne lévő köd elkezdett vadul kavarogni. Arkada arca összeállt, majd újra szertefoszlott.<br /><br />Grendov kapkodva elkezdte újra fölhelyezni az arcát ismét. Az erőfeszítése nem volt teljesen sikeres, ám nem várhatott tovább.<br /><br />A test mellett guggolva, Grendov belebámult a gömbbe. Kisvártatva ki tudta venni Arkada körvonalait, mintha távolról nézné a ködben.</div><div><br /></div><div>Grendov...én Grendovom...<br /><br />"Arkada, hoztam neked egy testet. Egy nagyon jó testet."<br /><br />Kedves Grendovom...oly gyenge vagyok. Nem tudok semmit sem tenni, amíg ez a ketrec egyben van.<br /><br />"Nem, természetesen nem. Nekem kell megtennem. Tudom jól..." Grendov a mennyezetre nézett. A saját ereje nem volt elég ahhoz, hogy megtörje ezt a lélekbörtönt, amit Venethrax jónak látott védőrúnákkal ellátni. Igazából volt egy módszer amivel elég erőt lehet gyűjteni, ami a Venethrax nagyúr gömbje feltöréséhez szükséges. "Tudom mit kell tennem."<br /><br />Újra fölhelyezte az arcát és biztosította, hogy semmi sem takarta el a fekete követ. Venethrax Grendovra ruházta ennek a hatalmas mágikus erőnek az irányítását, de hogy hol szerezte a fekete követ, Grendov nem tudta. Nem olyan információ volt, amit a nagyúr érdemesnek tartott megosztani. Annyi számított, hogy Grendov elég akaraterővel rendelkezett, hogy használni tudja szükség esetén. Ily módon a lidércúrnak mindig volt egy pót támadása, ha szükség lett volna rá. <br /><br />Grendov kételkedett benne, hogy az ura sejtette, hogy a skarlockja majd saját érdekei mentén használja majd.</div><div><br /></div><div>Ez most óvatosan kell megtenni...finoman...<br /><br />Összpontosított, majd érthetetlen okból, habozott. A kő elcsitult.<br /><br />A fejét csóválta, majd a skarlock újra összpontosított...és újra azon kapta magát, hogy megtorpan.<br /><br />Grendov.<br /><br />A nő könyörgő hangja arra sarkallta, hogy erősebben próbálkozzon. Grendov megérintette az orcáját.<br /><br />Arkada látomásai töltötték ki a gondolatait : Arkada, aki megidézi egy halott cygnari csatamágus lelkét, Arkada, ahogy Grendov mellett dolgozik, hogy megvalósítsák a lidércúr és a hatalmas Toruk vágyait, Arkada aki lázasan dolgozik a--<br /><br />Grendov. Kérlek!</div><div><br /></div><div>Az utolsó emlék elillant, mielőtt a skarlock teljesen felidézhette volna. Grendov lerázta magáról az elveszett képeket.</div><div>Ezúttal, nem hagyja cserben a nőt.</div><div><br /></div><div>Összpontosított, megidézve a kő erejét.<br /><br />A kőből egyetlen csáp nyúlt ki lassan. Grendov küzdött a kő hajlama ellen ami vadul fejtette ki a hatalmát. Hagyta hogy a csáp a kalitka felé kússzon, aztán egy pillanatra megálljt parancsolt neki, mielőtt elérhette volna Venethrax nagyúr alkotását. <br /><br /><br />A csápból öt kisebb nyúlvány sarjadt. Mind az öt növekedésnek indult, mielőtt Grendov megállította volna őket. <br /><br /><br />A skarlock igazított az egyensúlyán. A gömb feltörése nem lesz egyszerű, még most sem. Valamint Arkadára is veszélyt jelentett.</div><div><br /></div><div>"Állj készen," suttogta Grendov.</div><div><br />Kedvesem.<br /><br />Hirtelen engedte hogy a csápok megéríntsék a gömböt. <br /><br />Energia sült ki ott, ahol a két erő találkozott. Grendov hátrahőkölt, de még mindig a gömbön tartotta a kisebb csápokat. Mágikus erők csaptak át a skarlock fölött, erők, amik megölték volna, ha már eleve nem lett volna halott. Még így is, a teste rázkódott az őt körülvevő energiáktól.<br /><br />A gömb alakú ketrec reszketett. Fényesen ragyogott.<br /><br />Kiegyenesedve, a skarlock tett egy lépést a gömb felé. Ahogy megtette, átirányította a kő erejét.<br /><br />A kalitka zárja elkezdett felfeszülni. Még több mágikus energia robbant ki a kamrájában. Grendov idegesen találgatta, hogy meddig marad észrevétlen a lidércúr előtt. <br /><br />Aztán minden gondja elillant, mikor Arkada hangja megérintette az elméjét. Oly közel, én Grendovom! Oly nagyon közel!<br /><br />Sosem hallotta őt ennyire tisztán. Ettől megérintve, Grendov előrehajolt.<br /><br />A kis csápok átdöfték a gömb védőmezejét.<br /><br />Az erő ami kiáramlott a sérült tartályból mindent zöld ragyogással borított be. Féltve a testet ami beszerzett, Grendov próbálta magához vonzani a kiszökő erőket a kő segítségével. Érezte, hogy a fizikai formája elkezd lángolni, de nem habozott. Csak Arkada biztonsága számított. Megérzett egy csöpp fájdalmat. Csak a nő számított.</div><div><br />Grendov! A nő hangja örömteli volt. Grendov, szabad vagyok!<br /><br />A törött gömb felett ködcsóva emelkedett. Nem volt alakja, semmi formája, de Grendov tudta, hogy ez biztosan Arkada lelke. A köd a test fölé lebegett és szétterjedt. <br /><br />Ott megállt.<br /><br />A sérülései ellenére, a skarlock semmi másra nem tudott gondolni, csak a szerelmére. "Siess, Arkada! A test! Rád vár!"<br /><br />Nem tudom...Több erőre van szükségem...Grendov...Erő kell...<br /><br />A skarlock habozott, kétségbeesve próbálta eldönteni, hogy mit tegyen. Tudta, hogy csak egy erőforrása volt, amit Arkadának adhatott. Hatalmas kockázat volt, de tudta, hogy nem tarthatja vissza. Nem számított a költség.<br /><br />"Oda tudom adni az erőt amire szükséged van, Arkada." Letépte a fekete csápokat a sistergő gömbről és óvatosan odaérintette őket a köd széléhez.<br /><br />Arkada sikolya mélyen megrázta. A csápokra nézett és a ködre, és egymásba keverte őket úgy, hogy már majdnem eggyé váltak. <br /><br />A nekromanta nő lelke belesüppedt Jariti testébe. Érintésétől a satyxis teste vadul összerándult, a szája hangtalan sikolyra nyílt. <br /><br />Grendov engedte magát leállítani, nem vonult vissza. Túl késő volt már leállni. Nem adhatta fel most.<br /><br />Jariti nagyot sóhajtott.<br /><br />Nem, nem Jariti, igazította ki magát a skarclok. Nem Jariti...<br /><br />A nő szeme felnyílt. Az alka megmozdult.<br /><br />"Végre..." kapott levegő után. "Végre."<br /><br />"Arkadám." Elcsitítva a követ, Grendov reszkető kézzel kinyúlt a szerette felé. <br /><br />Arkada szája olyan mosolyt formált, amit Grendov annyira jól ismert. Arkada is kinyújtotta felé a kezét.<br /><br />Aztán a fekete követ tartó szemgödör felé vetette magát.<br /><br />Grendov hátrahőkölt, de túl későn. A nő arca eltorzult a megszállott kárörömtől, ahogy kirántotta a helyéről a követ.<br /><br />"Oly sokáig vártam! Oly sokat szenvedtem! Oly sokáig, a te árulásod miatt!"<br /><br />"Az én "árulásom"? A skarlock az üres szemgödrére tapasztotta a kezét. Rövid emlékfoszlányok suhantak át a gondolatain. Ellentmondó emlékek. <br /><br />A nő a felé tartotta a követ, miközben talpra pattant. A kő fenyegetően felvillant. "Ez lett volna a legértékesebb áldozatom! A bizonyítékom a lidércúr előtt, hogy én vagyok a legérdemesebb szolgája, nem csak valami meghunyászkodó kisember mint Theobid Grendov!"<br /><br />Theobid Grendov. A skarlock csupán Grendovként ismerte magát, mióta feltámadt. Most, mikor Arkada kimondta a régi nevét, azok a régi önellentmondó emlékek elkezdtek tisztulni.<br /><br />Arkada fölé hajolt, miközben azok a kéretlen emlékek előtörtek. Eszébe jutott, hogy együtt dolgoztak a kő első létrehozásán. Együtt sikerült nekik az erejükkel megkötniük és együtt tartaniuk a halottak vérét és a legsötétebb lelkeket a Rémálom Birodalomban, ezzel hozva létre Venethrax nagyúr számára bizonyítékot az hozzáértésükről. Cryxben, csak az egyéni rátermettség számított a lidércuraknak és Toruknak. <br /><br />Grendov a nőre mutatott. "Te árultál el engem."<br /><br />"Az én kövem volt, az én alkotásom. Az én dicsőségem Cryx számára. Elvetted és rákényszerítettél, hogy megöljem magam, miközben pont veled végeztem."<br /><br />"Nem." A skarlock leengedte a másik kezét, szabaddá téve az üres üreget. Ez ugyanaz a szemüreg volt, amibe Arkada egy tőrt döfött. "Nem. A saját halálodat -- és Venethrax nagyúr haragját -- okoztad magadnak."<br /><br />Most már emlékezett. Emlékezett, hogy a tőr mélyen a testébe fúródik, miközben a nő megpróbálta az erejével megragadni a lelkét, miközben elvérzett. Grendov arra is emlékezett, hogy a nőre veti magát, miközben a halála egyre közelebb járt.<br /><br />Sikerült neki megszereznie a követ, miközben elmúlt. A vére körbeitatta a követ, az utolsó pillanataiban.<br /><br />Így a kő, felébresztve a végső halálvágyaitól, életre kelt -- és az első csápok megjelentek. Elkapták a sikoltó Arkadát, miközben az kivonta a tőrt, hogy megvédje magát. Az akaratereje utolsó morzsái által hajtva, a csápok tették a dolgukat, széttépve Arkada sebezhető szívét. <br /><br />Ám a két nekromanta csatája olyasmi volt, amit Venethrax nagyúr nem hagyhatott figyelmen kívül.</div><div>Grendov emlékezett rá, hogy a padlóra zuhan, ahogy Venethrax nagyúr lehengerlő jelenléte kitöltötte a nekromanták dolgozótermét. <br /><br />Utána, újraalkották mint Grendovot, a skarlockot, hogy Venethraxot szolgálja. Arkadát viszont még a lidércúr számára is túl alattomosnak ítéltetett. <br /><br />"Te szánalmas kis hulla," gúnyolta a nő, felé lépve. "Most minden a helyére kerül majd. Venethrax nagyúr belátja, hogy rosszul választott. Látni fogja, hogy csak én vagyok arra méltó, hogy a jobbján szolgáljak, a lelked pedig még arra sem lesz érdemes, hogy a szánalmas "gyűjteményben" őrizzék."</div><div><br />A nő előre tartotta a követ. A csápok kisarjadtak és Grendov felé kanyarodtak. "Térdelj le hát a nekromanta előtt, kis hulla."<br /><br />A skarlock érezte, hogy a lábai megpróbálnak összecsuklani. Annak ellenére, hogy Venethrax szolgája volt, a kő ereje biztosította, hogy Arkada akarata legyűrje. <br /><br />"Térdelj, és talán megengedem nekik, hogy gyorsan végezzenek a lakmározásukkal."<br /><br />Grendov küzdött a parancs ellen. A csápok egyre közelebb kúsztak. A skarlok tudta jól, ő csak az eredeti énje emlékezete, miközben Arkada újra élő lélek volt. És egy lélek ellen, egy puszta emlék nem versenyezhet. Ha olyan állapotban lett volna, mint a nő most, Grendov hitte, hogy legyőzheti, mert a kő annyira az ő alkotása volt, mint a nőé, hiába hitte az másként.<br /><br />De nem élt.<br /><br />"Venethrax nagyúr...nem fog...elfogadni..."sikerült kinyögnie. "Látta rajtad, mennyire vágyod...hogy nem bízhat benne, hogy úgy szolgálsz ahogy ő akarja, különben nem zárt volna be a--"<br /><br />"Csönd!" Jariti arca eltorzult; egyre inkább hasonlított Arkadára. "Fel fog venni, és úgy fogom őt szolgálni mint senki más, és te pedig egy apró elfeledett arc leszel a gyűjteményében! Semmi leszel!"<br /><br />A csápok körbevették Grendovot. Még mindig a saját lábai ellen küzdött, de az egyik kezét kinyújtotta a közelítő végtagok felé.<br /><br />A csápok elkanyarodtak tőle, egyesek jobbra, másikak balra kerülve. <br /><br />"Elég. Ragadjátok meg!" parancsolta Arkada a csápoknak.<br /><br />Grendov ledöbbenve bámult. Ez nem lehet! Csupán egy torz lenyomat vagyok! Egy emlék amit cserzett bőrbe égettek!<br /><br />Tudta, hogy korántsem hétköznapi skarlock. A skarlock, igazából, kevéssel volt több mint egy mozgatott alak, enyhe személyiségnyommal, ami csak a lidérc fizikai kiegészítése volt, aki megidézte a sírból. De Grendov sokkal több volt ennél. Önállóan tudott gondolkodni, olyan szintén ami meghaladta még a legravaszabb társát is, bár csak egy kicsit járt egy házikedvenc szintje fölött, a mesteréhez viszonyítva.<br /><br />Venethrax akarata ellenére viszont, Grendov gondolkodó lényként létezett...és nem tudta miért.<br /><br />Úgy tűnt, Arkada is pont így gondolta. "Miért nem halsz meg újra? Semmi sem maradt belőled. Semmi!"<br /><br />Újra felé irányította a csápokat.<br /><br />Grendov gondolkodás nélkül reagált. Nem lett volna lehetősége bármit tenni, de újfent elhárította a kő támadását.<br /><br />"Csak add meg magad az elkerülhetetlennek," morgott Arkada. "Csupán egy skarlock vagy. Egy héj, amit pár maradék emlék köré vontak. Nincs lelked, nincs--"<br /><br />A nő szó közben elhallgatott. Grendov érezte, hogy valami a nő eszébe jutott, de ő csupán arra tudott összpontosítani, hogy visszaszerezze az irányítást a kő felett.<br /><br />A csápok visszafordultak Arkada felé. A nő megrázta a követ, láthatóan azért, hogy irányíthassa.</div><div>A csápok a kettejük között örvénylettek. <br /><br />Grendov nem engedhette, hogy ez folytatódjon. A fenyegetés pillanatnyilag megszűnt és Arkada pont nem rá figyelt, így újra tudta használni a lábait.<br /><br />Előre ugrott. Remélte, hogy sikerül majd a padlóra döntenie, de nem ért oda. Helyete, a páros a kőért marakodott, miközben a csápok fölöttük lebegtek.<br /><br />"Térdelj le előtte! hörögte Arkada. "Térdelj!"<br /><br />Grendov újra érezte, hogy az élőhalott teste engedelmeskedni próbál.<br /><br />"Látod? Élve vagy halva, nem vagy méltó."<br /><br />Az egyik térde megérintette a padlót. A skarlock tudta, hogy vagy a teste irányításáért küzd, vagy a kőért. Mindkettő nem sikerülhet.<br /><br />Hacsak...<br /><br />"Térdre," parancsolta Arkada.<br /><br />Grendov elengedte az ellenállását. Mindkét térdére zuhant olyan hirtelen, hogy Arkadát teljesen meglepte. A nő elvesztette a kő szorítását.<br /><br />Szerencsétlenségére, a lendülete lejjebb rántotta a skarlockot, mint tervezte. Kiterült a padlón, a kő pedig kigurult az ujjai közül.<br /><br />Őrült sikollyal, Arkada lehajolt a kincse felé.</div><div><br /></div><div>Grendovnak sikerült a pár ujjal megérintenie a követ. Tudta, hogy igazából csak egy választása maradt. <br /><br />Olyan akarattal, amit még abból az időből merített, amikor a megbánás nehéz súlyként nehezedett a vállára, a skarlock erősen lecsapta a követ a kemény padlóra. Nem gyémánt volt; a kő fizikailag csupán egy kő volt. <br /><br />Az megrepedt, és a csápok minden irányba kitörtek. Éhes csápok. Irányítás nélkül, féktelen csápok kutattak most saját akaratuk szerint, és nem parancsszóra.<br /><br />A csápok Grendov és Arkada ellen fordultak. Nem számított, hogy a zsákmányuk tapintható volt, vagy lélek.</div><div>Mindent elemésztenek majd. <br /><br />Mivel már közel hajolt a kőhoz, Arkada volt a könnyebb célpont. Az első csápok elkapták a karjait, lábait és torkát. A rá következők a törzse köré csavarodtak, mint egy fojtókígyó egy apró rágcsáló köré. Sajtoltak és téptek, ugyanúgy. Szétszakították az új testét, mindenhova vért és húscafatokat szórva. <br /><br />A nő szenvedés még a halandó porhüvelye megsemmisülésével sem ért véget. A megcsonkított holttestből, a csápok kitépték a nekromanta lelkének légies alakját. Megállás nélkül nekiláttak a lelke befalásának. Arkada elszörnyedt sikolya kitöltötte a kamrát, miközben a csápok elemésztették. <br /><br />Ám miközben a csápok nagy része a nő lelkén lakmározott, a maradék nem feledkezett meg Grendovról. Tintaszínű csápok sokasága tekeredett a férfi testére és arcára. Miközben Grendov a repedt kőre összpontosított, a csápok folytatták lassú előrenyomulásukat.<br /><br />Arkada nem volt ilyen szerencsés. A csápok elszipolyozták a szenvedését és félelmét.<br /><br />Grendov! könyörgött a nő.<br /><br />Grendov nem hallgatta meg. A régi érzéseit felülírta a még erősebb túlélési ösztön.</div><div>Arkada még egy utolsót sikoltott, aztán egyszerűen elhalványult.<br /><br />Grendov küzdött, hogy a többi csápot távol tartsa, de az akarata nem volt elég erős. A csápok körbefogták--<br /><br />Olyasmiben bízva, ami talán egy emlék volt a kő létrehozásáról, a skarlock lesújtott az öklével a kő maradékára. Vadul csapkodta a darabokat, porrá zúzva őket. <br /><br />A csápok megremegtek, aztán végre szétszóródtak, mint a szélfútta por. <br /><br />Milyen sokáig feküdt ott Grendov próbálva összeszedni az erejét, nem tudta megmondani Csupán azt látta, hogy valamikor az ajtó kinyílik és két ogrun lép be.</div><div><br /></div><div>Mögöttük Kankur vidám alakja.<br /><br />"Ó, a nő nagyon megfelelő lesz, oly megfelelő!" kuncogott a necrotech, miközben az ogrun megpróbálta összegyűjteni Jariti testének maradványait. "Oly kiváló példány. Segíteni fog nekem a necromechanikai kutatásban és szép alkatrésze lesz az újoncoknak!"<br /><br />A skarlok nem nagyon figyelt oda rá. Minden erejére szükség volt, hogy könyökre emelkedjen és megpróbálja megigazítani az arcát. "Én vagyok hát a következő az munkaasztalodon?"<br /><br />"Szeretnél az lenni? Az nagyon kedves lenne tőled. Azt hiszem, hogy engedélyeztetni kell ezt majd az urunknál viszont. Megparancsolta nekem, hogy intézkedjek, hogy jó állapotba kerülj, de nem hiszem hogy arra gondolt volna, hogy kísérletezzek rajtad."<br /><br />"Jó állapotba?" hebegett Grendov. "Ez minden?"<br /><br />"Vigyázzatok ám a nővel." mordult rá Kankur a két ogrunra, miközben azok megemelték a satyxis holttestét. "Tudjátok, hogy mindig fel tudok használni további ogrunokat a munkámhoz, ugye?"<br /><br />A két tagbaszakadt lény most sokkal óvatosabban mozgott.<br /><br />A necrotech újra Grendovra mosolygott. "Igen, jó állapotba. A mesternek nincs ideje piszlicsáré ügyekkel foglalkozni. Azt szeretné, hogy teljes értékű légy újra. Nem azért fektetett bele külön fáradságot annakidején, hogy hogy hasznosabbá tegyen, hogy aztán kósza gondolatok csusszanjanak át beléd a lelkedből!"<br /><br />A skarlock megszólalt. "Hogy érted? A 'lelkem' már régen odaveszett."<br /><br />Kankur kacarászott. "Újra elmagyarázom, de most jegyezd meg ezentúl. A lidércurak hasznosnak találnak benneteket skarlockokat, de korlátoltnak, és a dicsőséges és hatalmas Venetrax urunk nem lassíthat a munkájával. Valamivel önállóbb skarlockokra van szüksége, hogy így jobban szolgálhassa a csodálatos Toruk urunkat!"<br /><br />"Ezt tudom. Én, aki a Venethrax urunk balján szolgálok, tudom jól, mekkora feladat van előtte."<br /><br />A különféle műtős végtagok izgatottan megremegtek a necrotechen. "Amikor csak lehetséges, az úr megtartja a szolgái lelkét, ott ahol azok nem okoznak neki problémát. Ám a kapcsolat megmarad a lélek és a hús között, bármilyen gyengén. Néha a régi emlékek nyomot hagynak egy darab húson, különösen mondjuk, egy arcon? Ez egy kis személyiséget ad a skarlocknak, de csupán ennyi az egész. Venethrax nagyúr, végtelen türelmében sem pazarolhatja idejét csupán skarlockok irányításával. Ha az emlékeket meg lehet őrizni bőrdarabokon, és ha egy pár gondolat átszivárog egy bebörtönzött lélekből, mi lehet jobb módszer a skarlockok létrehozására, akik önállóan cselekszenek és gondolkodnak? Persze csak korlátozottan."<br /><br />A necrotect megtapogatta a tű hegyét a sok karja egyikének végén. Miután sikerült talpra állnia, Grendob a fura lényt nézte. "Még mindig nem értem."<br /><br />A ritka alkalmak egyikeként, mióta Grendov ismerte Kankurt, a necrotech felsóhajtott mérgében. "Az egyetlen hiba az volt, hogy a te lelked túl közel tároltuk a nőéhez! Ez most megoldódott, persze, mivel a csaj teljesen megsemmisült és így, téged pedig újra állományba akarunk venni, csak jobban most mint legutóbb. Aztán fel is helyezted újra a kis arcodat, így mindenki visszatérhet a feladataihoz...miután végeztem a javításoddal."<br /><br />Kankur a tűvel Grendov felé bökött. A skarlock meglepetten pillantott le, ahogy a tű a mellkasába mélyedt.</div><div><br /></div><div>Megmerevedett.<br /><br />"Nem kéne sokáig tartson, egyáltalán nem sokáig. Aztán pedig összekalapáljuk a kis kavicsodat. Venethrax nagyúr ezt is kifejezetten parancsba adta."<br /><br />Grendov nem hallotta már.<br /><br /><br /><br /><br />Grendov.<br /><br />Feltápászkodva a kőágyáról, a skarlock azonnal válaszolt a fejében megszólaló hangnak. "Igen, nagyuram?"</div><div><br /></div><div>Van számodra egy feladatom.<br /><br />"Ahogy parancsolod." Grendov tétovázás nélkül elhagyta a kamráját. Mégis, ahogy odaért a lépcsőhöz, egy pillanatra megállt és lefelé tekintett és nem felfelé.<br /><br />A skarlock elindult lefelé. Nem állt meg, míg el nem érte a szintet, ahol Venethrax nagyúr a nagy páncéltermei voltak. Ott, Grendov megbámulta a nagy fém ajtókat, amik a lidércúr különleges gyűjteményébe vezettek.<br /><br />Gondolkodás nélkül tett egy simogató mozdulatot a páncélterem irányába.<br /><br />Az ajtók nem moccantak. A skarlock egyáltalán nem lepődött meg; hiszen neki nem is kellett bejárása legyen ide.<br /><br />Grendov.<br /><br />"Igen, uram." A skarlock vetett egy utolsó pillantást a páncélajtóra és elindult. Bár még sohasem látta a lelkek gyűjteményét, tudta, hogy a lidércúr azt a világ minden tájáról gyűjtötte. <br /><br />Miközben Grendob visszatért a lépcsőhöz, újra habozni kezdett. Miért is jött ide le, ahelyett, hogy egyből a mestere dolgozótermébe ment volna? Nem tudta. Voltak olyan pillanatok, természetesen, amikor a lidércurak teljesen átvették az irányítást a skarlockjaik felett és kiegészítő kézpárként használták őket. Grendov úgy vélte, hogy Venethrax kívánsága volt, hogy rövid időre lemenjen a páncéltermekhez, valami titkos művelet miatt. Volt már rá példa.<br /><br />Egy pillanatra megállt, hogy kisímítsa az arcát. Az volt a szabálya, hogy mindig ápoltan kellett megjelenjen a mestere előtt, hogy növelje annak bizodalmát benne.<br /><br />Egy enyhe, büszke mosoly terjedt el az enyhén ráncos ábrázatán. Nem számított, hogy Grendov nem emlékezett arra, hogy milyen feladatra küldte őt az imént Venethrax nagyúr. Csupán az számított, hogy a skarlockot egyáltalán használták. Ez egy újabb eset volt, ami jelezte, ő a mestere legfontosabb szolgája, a legmegbízhatóbb.<br /><br />A legnagyobb becsben tartott.<br /><br />Az elégedett Grendov megszaporázta a lépteit a lépcsőkön.<br /><br />Mögötte, hallatlanul, a páncélterembe zárt lelkek tovább sikoltoztak.<br /><br />Egyik közülük sokkal hangosabban üvöltött mint a többi, ám ugyanannyira nem hallotta őt senki sem.<br /><br /><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-70801451220345335852023-11-26T19:03:00.001+01:002023-11-26T19:06:35.583+01:002023.11.25 - Shroudfall - első világbajnokság - http://www.gamebreakers.at/<p>Szombaton volt egy szabad napom, így elmentem a Shroudfall világbajnokságra.</p><p>Na de miféle játék ez, és hogyhogy világbajnokság volt belőle Bécsben? Nos a játék még fejlesztés alatt van, két majdnem kész frakcióval és két másik, félkész frakció is létezik, de azok ezúttal nem voltak játszhatóak. </p><p>A játék készítői régi ismerősök a bécsi Warmachine / Guild Ball / M:CP métákból, akik gondoltak egyet és fejlesztettek egy saját játékot. </p><p>A játék váltott aktiválású, 36"x36"-es asztalon kell játszani, és pár új mechanikát hoz és más játékokból jónak tartott elemeket másol. Pár pontban összefoglalok jellemzőket ahogy eszembe jutnak, nem belemenve a részletekbe.</p><p>- A játékos ( és ellenfele ) a listájához meghatároz három küldetést amit játszani szeretne, aztán ebből egyszerre egyet-egyet kitiltanak, a maradék kettőből pedig 1-1-et kockával kidobnak.</p><p>- Ezután az üres asztalra kimérésre kerülnek a küldetések, majd a kezdődobás utána a terep is felpakolásra kerül.</p><p>- </p><p></p><p></p><p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9uwCdbbSSewVHYJIvTV-HZROoUI7FbeYyLYqCU91lyoRLQR79AFMg3Z3LbCAZua7nKZqXCDIMpuMMwXg7Iw4y6Gi1VK1ro5DnX14oOoi4iN2p8jO_bUEvNF8lIwEamWOXRqkiWbJL4hP6JUV8hzN8RqChxkyFdkvcy0-7iSbQk5VTE4xeW6YmidHclC0/s2048/00.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9uwCdbbSSewVHYJIvTV-HZROoUI7FbeYyLYqCU91lyoRLQR79AFMg3Z3LbCAZua7nKZqXCDIMpuMMwXg7Iw4y6Gi1VK1ro5DnX14oOoi4iN2p8jO_bUEvNF8lIwEamWOXRqkiWbJL4hP6JUV8hzN8RqChxkyFdkvcy0-7iSbQk5VTE4xeW6YmidHclC0/w400-h300/00.jpeg" width="400" /></a></p><p><span></span></p><a name='more'></a> <p></p><p>- A terepet a játékosok felváltva teszik fel és minden terep fő és al részből áll, aki a fő részt teszi föl, az al részét a közelben az ellenfele teszi föl.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhTk2UoxsX102nOGUI2wjfyS4KydgnChgTurF0BQ8rILO_KSFl0VR_ydYX72l_C2fk564HLZaQvXDuVRJKIuKb8ZERgavw-TK0RLblFzDrYNFAWBP6omYB89BwpGDWiTCTTm2OdtrUkuokaO0xsJv8_fPDlITfbDQAS7Pfd6syYKpcB-BF2Z9uC1XcIwI/s2048/1.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhTk2UoxsX102nOGUI2wjfyS4KydgnChgTurF0BQ8rILO_KSFl0VR_ydYX72l_C2fk564HLZaQvXDuVRJKIuKb8ZERgavw-TK0RLblFzDrYNFAWBP6omYB89BwpGDWiTCTTm2OdtrUkuokaO0xsJv8_fPDlITfbDQAS7Pfd6syYKpcB-BF2Z9uC1XcIwI/w400-h300/1.jpeg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Itt az kép alján lévő kis erdő a fő terep a nagy erdő pedig a másodlagos, egymástól max 4"-re lehetnek.<br /></td></tr></tbody></table><p>- Az igazat megvallva ez a terep építést nekem tetszik annyira, nem hoz lázba a tervezésre ezen része, jobban szeretek már berendezett asztalra kerülni, és ott megoldani a helyzetet.</p><p>- Miután kész a terep, a felpakolás is egységenként felváltva történik</p><p>- Ezután a kezdő játékos belevág a játékba és az akció felváltva zajlik. Az egységek együtt mozognak, de külön-külön támadnak célpontokat a közelharci / lőtávjukban.</p><p>- Mindig mikor egy egység végez az aktivációjával, termel egy megadott mennyiségű erőforrást, ami a rendszer lényegét adja.</p><p>- Ez az Essence, amiből három fajta van és az egységek kártyáin egyes skillekhez szín kódolva meg van határozva hogy mennyibe kerülnek. </p><p>- Ez aztán egy elég mély kör tervezést követel meg a játékostól, mivel Essenceből sosincs elég, és az optimális körhöz tartani kell a tökéletes sorrendet sárga és piros Essence termelő egységekkel. </p><p>- A kockarendszer érzésem szerint egy kicsit túl van bonyolítva annak érdekében, hogy ne szórjon túlságosan, viszont ehhez három fajta - szürke / sárga / piros - kockákat használ. A szürke a leghitványabb, 0,1,2 van csak rajta, a sárgán 1,2,3 míg a piroson 2,3,4. </p><p>- Minden támadás négy kockával történik ami a karakterlapokon fel van sorolva kb : Piros-Sárga-Sárga-Szürke stílusban, csak kis ikonokkal.</p><p>- Nekem itt van a legnagyobb nehézségem, mivel a támadó dobás profilja és a sebzésé nem azonos ( bár néha azonos ), és minden dobáshoz kockákat kell válogatni. Bár nem tart sokáig, sok kockadobás van egy játék során és mentálisan lefáraszt :)</p><p>- A játékot megnyerni a scenariokban elért pontokkal lehet, vagy elég nagy különbséget kell egy kör végén elérni, vagy az utolsó kör ami azt hiszem az örödik, több ponttal állni.</p><p>- Ezen kívül van még a Warmachineből ismert caster kill is, ahol az összes Essence Weaver jellemzőjű karaktert kell leölni, ezek jellemzően a sereg vezérei, de lehet belőlük akár több is a pályán, olyankor mindkettő elvesztésével van csak bukta.</p><p>- Ami még spéci volt ebben a versenyben, hogy minden terepet, sereget a játék készítői szállítottak, ezért van egy csomó félig festett sereg, még senkinek sincs saját serege rajtuk kívül, de nemsokára lehet febukkan egy-kettő.</p><p>- A két kezdő frakció a Silver Line, ami egy spanyolos conquistadoros stílusú frakció, bár nekik vannak goblin kisegítő csapataik, és a Pandák, amik cukik és idegesítőek, sok-sok trükkel. <br /></p><p>- Végezetül : egy nagy kellemes nap volt ez a verseny, senki se tudta nagyon hogy mit csinál, állandóan a két fejlesztőt hívogattuk az asztalhoz. A harmadik körre már kezdett összejönni a fejekben valamennyi tapasztalat és már volt trükközés mindkét oldalon.<br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_1njaDifY8jvSE2e1c2pAmKtDLM96RdztqILdRqxWYut6NldIGqI9_Unwa_b06HCENX5vdZRk8z2WwcY6apOyIQsg7rToNv4MrYYHO55wCQkIkqxJ40cnw8S2VVuyx54pAZ9RuBVWmUyvdtLuh80YUebTYkUN2-N0xtnMkBvD4mgidHTHld9Uzw9ibIc/s2048/Untitled.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="945" data-original-width="2048" height="185" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_1njaDifY8jvSE2e1c2pAmKtDLM96RdztqILdRqxWYut6NldIGqI9_Unwa_b06HCENX5vdZRk8z2WwcY6apOyIQsg7rToNv4MrYYHO55wCQkIkqxJ40cnw8S2VVuyx54pAZ9RuBVWmUyvdtLuh80YUebTYkUN2-N0xtnMkBvD4mgidHTHld9Uzw9ibIc/w400-h185/Untitled.jpeg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEWPkioD01QenTVIEwztFKJP53VtrD9XLamgloTchNCX34_7iW8B7f7bU2veLN1meZp4tlTTYjBCLaxkxgpgpa8Nk3qnWu3vJItnaE9fZzKMFk2JT7pJOEOi__5Qm6hfeMQazy4-oWrYiae9m5FczRHfjkYMnuERoxbzuBCEA7iqIKOlEarAEdm-6u-cw/s2048/10.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1537" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEWPkioD01QenTVIEwztFKJP53VtrD9XLamgloTchNCX34_7iW8B7f7bU2veLN1meZp4tlTTYjBCLaxkxgpgpa8Nk3qnWu3vJItnaE9fZzKMFk2JT7pJOEOi__5Qm6hfeMQazy4-oWrYiae9m5FczRHfjkYMnuERoxbzuBCEA7iqIKOlEarAEdm-6u-cw/w400-h300/10.jpeg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWT-tfVpx_ja1mrBIsnCbymL3_wZrpzjQY_Ot2FMB_WOdyQH5R2tJppRyIpsYkgQNwKeRRCbO0Q5Zm1b5SmolSsAePMrlE8g_wuP4jGedUsIw_Rs4X7e0NUkv0njUW4PXwKGbBfRQyscAGEnuwuaBbSw5rl3FhPF_ggvCIeVa2_O8iNRvNMVwujJ6PmBE/s2048/9.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1537" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWT-tfVpx_ja1mrBIsnCbymL3_wZrpzjQY_Ot2FMB_WOdyQH5R2tJppRyIpsYkgQNwKeRRCbO0Q5Zm1b5SmolSsAePMrlE8g_wuP4jGedUsIw_Rs4X7e0NUkv0njUW4PXwKGbBfRQyscAGEnuwuaBbSw5rl3FhPF_ggvCIeVa2_O8iNRvNMVwujJ6PmBE/w400-h300/9.jpeg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwJjPfJJMGAemX28FY-OaHogY9Is4POA1PMriNCoPjdt5sVVgEKWmTBP0K9I-uvx9es14DaQZ6w3pPue9GQAFNUEXnLWpfFu37MuyD_CJtYooL4UXEUFhCBLxW5TvRlWkNAdF0IEYKlWb6IUYol6n5Vv098oK3pUSS9KCoPxtgqq2dafoTAaJ2tu64MzI/s2048/8.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1537" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwJjPfJJMGAemX28FY-OaHogY9Is4POA1PMriNCoPjdt5sVVgEKWmTBP0K9I-uvx9es14DaQZ6w3pPue9GQAFNUEXnLWpfFu37MuyD_CJtYooL4UXEUFhCBLxW5TvRlWkNAdF0IEYKlWb6IUYol6n5Vv098oK3pUSS9KCoPxtgqq2dafoTAaJ2tu64MzI/w400-h300/8.jpeg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYNvEQb3Km9jEuISAUSlOxyW4HpXVvkUDckxHcV7V1ihBWr1BWQZprpguYxQJpl_9G5ge7mogRYHQzMAmGEIz1ZdTseEj-5WP5ENJd-pvxA7LwVzXvnzmkY4IALhnNVcpIlzyg9ShPbPSRvbJrFCweycpUE2URSt2svMeVal93wLEkceXi4CzeIcQWa4s/s2048/7.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1537" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYNvEQb3Km9jEuISAUSlOxyW4HpXVvkUDckxHcV7V1ihBWr1BWQZprpguYxQJpl_9G5ge7mogRYHQzMAmGEIz1ZdTseEj-5WP5ENJd-pvxA7LwVzXvnzmkY4IALhnNVcpIlzyg9ShPbPSRvbJrFCweycpUE2URSt2svMeVal93wLEkceXi4CzeIcQWa4s/w400-h300/7.jpeg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8GK866sj1JsmcSBufW33y6i-Sr6TTJaumYuPmB345PpFITDhMwPpdopUnIzd3tCHpN9b5d5rekMdvk6Ulg_Sp_5Ae6oxtgEs8D0tCzmrTLsRnjfNpvGEmmy8sBxDQcrToQ5utQMjPHBCBSGYlUthk4LR45MWukht7EgGmZ8R-RMXONaUNjqXXI93anq4/s2048/6.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1537" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8GK866sj1JsmcSBufW33y6i-Sr6TTJaumYuPmB345PpFITDhMwPpdopUnIzd3tCHpN9b5d5rekMdvk6Ulg_Sp_5Ae6oxtgEs8D0tCzmrTLsRnjfNpvGEmmy8sBxDQcrToQ5utQMjPHBCBSGYlUthk4LR45MWukht7EgGmZ8R-RMXONaUNjqXXI93anq4/w400-h300/6.jpeg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb2Lnq4WwJR2qAbDMVuUHVe_7DAKGWo5gWAHxRndtv2chVFH8bLkEIs2oKY6xzCDwqZZw8ftCYiiXN3O7M2_zvpJMhRal_mGg8KrmHgyKhCV7P8kAuspET2_lJ1D5zJRZgfP6nap___yd0C_dU3gE2evJ6-I-Z8xWPIUbrw7aQRcqiwhBqUYPzDwcbGbo/s2048/5.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1537" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb2Lnq4WwJR2qAbDMVuUHVe_7DAKGWo5gWAHxRndtv2chVFH8bLkEIs2oKY6xzCDwqZZw8ftCYiiXN3O7M2_zvpJMhRal_mGg8KrmHgyKhCV7P8kAuspET2_lJ1D5zJRZgfP6nap___yd0C_dU3gE2evJ6-I-Z8xWPIUbrw7aQRcqiwhBqUYPzDwcbGbo/w400-h300/5.jpeg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoRy2XyqnAmikmOVZ4eMPff8gvm9DHBmPt0L0Tz6YkYUSX5M1T8tYy37rUsbhjWA9sAfvEOOFWCiBNiRxvIIy8FNZ6av_PyX9MjxQ2O5Xf6HBxGJUky9nOweUXFpBPtphEQ6a9ONr8xs0yMchm48D-V3P3fM86iYym1_o-aXKfrH30x-YWMO-IL4wdAAM/s2048/4.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1537" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoRy2XyqnAmikmOVZ4eMPff8gvm9DHBmPt0L0Tz6YkYUSX5M1T8tYy37rUsbhjWA9sAfvEOOFWCiBNiRxvIIy8FNZ6av_PyX9MjxQ2O5Xf6HBxGJUky9nOweUXFpBPtphEQ6a9ONr8xs0yMchm48D-V3P3fM86iYym1_o-aXKfrH30x-YWMO-IL4wdAAM/w400-h300/4.jpeg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzg37ZL-75ZHsL56mwydk5uEcQNUW46Hhd6bhItyEbz0G7jAjlnPtYFEL06DEnpgHD_W38-Sp-AIfAUjytp0Kylkf7NhfyUtZUvUhIdiNiVE28vdoLsEqcxc7vHAlZZM9oXu8cNruQzChHVAh9jlRGBY2G6bf2bJ4LeK8ggYjVCUdxCw5p3fWVZ8v0IY4/s2048/3.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1537" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzg37ZL-75ZHsL56mwydk5uEcQNUW46Hhd6bhItyEbz0G7jAjlnPtYFEL06DEnpgHD_W38-Sp-AIfAUjytp0Kylkf7NhfyUtZUvUhIdiNiVE28vdoLsEqcxc7vHAlZZM9oXu8cNruQzChHVAh9jlRGBY2G6bf2bJ4LeK8ggYjVCUdxCw5p3fWVZ8v0IY4/w400-h300/3.jpeg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghfbA0S7nUg6O0ALzlzVkiaXXa8OR5KQ-h2OeAhKyDc46gUil6WSjJTDOJxjYpmh3T40_Vn5StCUCTYMpnGD6l4ANFc8Hoj3DyJwJNSf4C-Z1cCE9XsvKxgn98nnf-mPNNNFYdKjwhrfJQm7G6IFMi3OG_0iJFgzDj0vgLkt1rnFzErhczTXegJubmDKA/s2048/2.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghfbA0S7nUg6O0ALzlzVkiaXXa8OR5KQ-h2OeAhKyDc46gUil6WSjJTDOJxjYpmh3T40_Vn5StCUCTYMpnGD6l4ANFc8Hoj3DyJwJNSf4C-Z1cCE9XsvKxgn98nnf-mPNNNFYdKjwhrfJQm7G6IFMi3OG_0iJFgzDj0vgLkt1rnFzErhczTXegJubmDKA/w400-h300/2.jpeg" width="400" /></a></div><br /><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-OCT41A9DEE-j2VeZdjFHjbHYqYkSjGl8nGekYo5RQyTyiq4d1yk1gt6r8-ZqAjn-moKF-jawydTw_XXJ6l918w7A2P4wc7M9W1ylGsnO3ZI5fjTy5mvCWdomYpbWJC5wLTBeN3nmL4khgARPukCnqnk32sElml4_u6oqEGr6NXImCL98DBEk6NlU5PQ/s2048/0.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-OCT41A9DEE-j2VeZdjFHjbHYqYkSjGl8nGekYo5RQyTyiq4d1yk1gt6r8-ZqAjn-moKF-jawydTw_XXJ6l918w7A2P4wc7M9W1ylGsnO3ZI5fjTy5mvCWdomYpbWJC5wLTBeN3nmL4khgARPukCnqnk32sElml4_u6oqEGr6NXImCL98DBEk6NlU5PQ/w400-h300/0.jpeg" width="400" /></a></div><br /><p></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-90312981261793986302023-11-13T15:18:00.002+01:002023-11-13T15:18:47.241+01:00MK4 Háttér - 035 - Sárkányvész, tizedik rész<p> Sabbreth úgy hitte, hogy megérti a fájdalmat. Tucatnyi alkalommal halt már meg és született újra, a halálai pedig sohasem voltak békések. Ellenség pengéi szabdalták darabokra, belülről égette szét és rothasztotta el gonosz bűbáj, lógott forma nélkül a Fellgoethek fénytelen csarnokaiban, elviselve a nemlét különös kínját.</p><p>A Korbács megmutatta neki, hogy mekkora bolond volt. Megfeszítve tartotta a végtagjait démoni láncaiban. A béklyók belemartak a csuklójába, ám a korona az elméjét rágta, betört a gondolataiba és érzelmeibe sikoly formájú agyarakkal. A korona a bőrét is megemésztette, tüskéket mélyesztve a fejbőre alá, arcába és a koponyájába. Letakarta a szemeit, de nem volt vak. Még mindig kapcsolódott a gólemeihez, a szemeiken keresztül figyelte a világot és megláthatta a rémséget amit felébresztett.</p><p>Sabbreth látta Karthraxis hegy tetejét, a serpenyő formájú mélyedés most felrepedezett és hullámzott ahogy Blighterghast kitört alóla, élő robbanásként.</p><p>A sárkány szinte felfoghatatlanul nagy volt, egy hegynyi kőszerű pikkely amik kifelé élőlényt formáltak - fej, végtagok, szárnyak, szemek -- de egy olyan <i>tévesség</i> érzetet sugárzott, egy idegen másságot amit nehéz volt nézni.</p><p>Becsületükre legyen szólva, az Orgoth katonák nem futottak el és állták a sarat, miközben a sárkány előretört. Felágaskodott a hátsó lábaira, nagyot lélegzett, egy fordított hurrikán, és vörös takony orkánt köpött magából, beterítve egy egész egység rohamfosztogatót. A sikolyaik csatlakoztak Sabbrethéhez, ahogy a sárkány szuper hevített salakja megolvasztotta húsukat és csontjaikat. Blighterghast pokoli sava megmaradt, és miután levegő érte, az undorító köpet fényes sárga és vörös fényre lobbant, mohón elemésztve még többet Sabbreth emberei közül. </p><p>Ám mindez a terv része volt. A Korbácsnak szüksége volt lelkekre hogy életre keljen, és a kínjai közepette, Sabbreth valami különlegeset kezdett érezni. A sikolyok a fájdalom-börtönén kívülről átváltottak sikolyokra, belülről, az elméjében. A Blighterghast által lemészároltak lelkei beszívódtak a Korbácsba, megerősítették, tudatokat adván az egyre növekvő erő örvényhez - egy örvényhez amit most Sabbreth uralni próbált.</p><p>A gólemei irányításán már régen túl volt. Az elméje túl sok részre szakadt, azok pedig vad ámokfutásba kezdtek, a cortexeikbe zárd dúló vad szellemek rettenhetetlenek voltak és rosszindulatúak. Blighterghast felé rohamoztak, puszta rovarok voltak csupán a sárkány levitán méretéhez képest. A nehéz szögvetőik elsültek, és a lövedékek eltalálták a sárkány oldalát, áthatoltak, beborítva a földet sistergő savval. A sárkány meglódította a farkát, mely hossz egy csatahajóéval vetekedett, és az egyik Sakált rángatózó pléhalommá zúzta. A másik, valamiféle túlélési ösztönt mutatva, visszavonul.</p><p>Blighterghast akadály nélkül öldökölt tűzzel és farokkal, karommal és agyarral, tucatszámra tépve szét a fosztogatókat óriási pofájában. Újabb és újabb lelkek süvöltöttek a Korbács örvényébe, ahogy az lassan felébredt.</p><p>A túlélő Sakálja szemein keresztül Sabbreth nézte Vhaneket, ahogy parancsokat ordít, megpróbálva újra alakzatba rendezni a katonáikat, miközben a sárkány föléjük tornyosult, egy hatalmas árnyék lángból és rettegésből. </p><p>Valahogy Vhanek összeszedte a megmaradt katonákat egy utolsó rohamra. Fosztogatók százai és ulkor baltások tucatjai rohantak a vesztükbe. Blighterghast újabb savas köpéssel fogadta őket, tucatnyit elolvasztva egy lehelettel. </p><p>További tucatokat, akik túlélték az közvetlen érintkezést, a fellobbanó lángok emésztettek el.</p><p>A orgothok küzdöttek amilyen jól csak tudtak, megszórva a sárkányt rengeted lövéssel a fosztogatók szöglövőiből és sok szigonnyal. A fegyverek nem tudták átütni a sárkány kőszerű bőrét. Csupán az ulkorok nehéz fejszecsapásai és a sakálok nehéz szögvetői hagytak bármekkora nyomot, de ezek is csak tűk voltak elefántbőr ellen, nem többek puszta irritációnál.</p><p>A Korbács mohón ivott, de még mindig több lélekre volt szüksége hogy felébredjen. Sabbreth üvöltött és rángatta a bilincseit, miközben a korona lerágta a bőrét és akaraterejét. Keservesen küzdött, közben a Fellgoethekhez fohászkodott kitartásért. Azok hallgattak. A nő kitette magát ide, hatalmat és lelkeket ígért nekik, ha neki adják kegyüket és nem Horruskhnak. Most pedig várták a jussukat. Vagy így vagy úgy.</p><p>Ahogy Horva Korbácsa több erőt gyűjtött, az elnyelt lelkek kórusa egyre erősebbé vált, és Blighterghast hirtelen hátrahőkölt, visszavonulva az őt körbevevő Orgoth katonáktól. Sabbreth tudta miért. Elkezdte érezni a Korbács növekvő erejét. Tekintetét az ég felé fordította, föl a kavargó felhők és csapkodó villámok felé amiket a lélekmáglyák idéztek meg, és Sabbreth érezte a sárkány tudatát a Korbácson keresztül. </p><p>A hatalmas idegen elmén keresztül, a félelemnek morzsáját kezdte érezni.</p><p>Az <i>tudta</i>.</p><p>A sárkány szárnyai kitárultak, kitakarva az eget, miközben megpróbált szárnyra kelni...és nem tudott. A Fellgoethek ereje, a lélekmáglyák által csatornázva egy ellenállhatatlan bűbájt szőtt és a földhöz szögezte a sárkányt. Nem tudott elmenekülni.</p><p>Blighterghast kitárta a pofáját és kiengedett egy hosszú, mennydörgő bőgést ami megrázta a földet és még a süvöltő lélekvihart is áttörte a Korbács körül. Fájdalmai közepette is, Sabbreth reményt érzett. A sárkány csapdába került, és a nő nemsokára megszerzi azt amire vágyott.</p><p>Blighterghast újra hátsó lábaira emelkedett, mellkasa ragyogott mint egy haldokló nap, beteges sárgán, vörös villanásokkal. Aztán megszólalt, a hangja szörnyű hangok lavinája, szavai az értelmen túl, mélye torokhangon, amit már senki sem hallott évezredek óta. A félelem amit Sabbreth érzett Blighterghast elméjében eltűnt és felváltotta egy elszánt elhatározás. Előre tört az Orgoth katonák felé, szárnyak, farok, karmok, és tátongó szája halált szórtak, és minden lélek amit kiszakított egy fosztogatóból, ulkorból, vagy harci boszorkányból a levegőben lógott, felfüggesztve a Korbács és a sárkány hatalma között, mindkét irányba egyszerre rángatva egyszerre. Sabbreth érezte a lelkek örvényét dühöngeni a Korbácsban, és elborzadva érezte, ahogy a lelkek eláramlanak tőle, Blighterghast irányába.</p><p>A nő küzdött, megpróbálva a fájdalmat félretéve összpontosítani, és sikerült neki pár lelket elragadni a sárkánytól. Ám másikak kicsúsztak a markából és elnyelte őket a sárkány <i>athanc</i>-ja. A fordulatnak csak egy célja lehetett: Blighterghastnak menekülnie kellett, és az erő amit így gyűjtött nemsokára lehetővé teszi majd neki hogy ezt megtegye. Ha sikerül neki elég lelket gyűjtenie. </p><p>Sabbreth belevetette magát az örvénybe, sikoltva míg a torka vérezni kezdett, gyémántkeménységű pengévé összpontosítva az akaratát, azt a sárkányénak szegezte.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm4IDsay6XyVUSkeRqHKIeEzdrXc4gGv4A4AezaNR9bDBXbcPoltx6fbb2KIu1NGQKBSHk-NgUk2EFt28xfavBVh2zmqzLifdq4FjrcSKmkYvEOTQS_QMuWkAh8WHz9o64lqVvIbiDOXxbDWRvfzZXkTNGMUgQKWL53SJcZh5cW3nCDfRwDTB1p7vHh80/s1024/Reavers-and-Warwitch-1024x409.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="409" data-original-width="1024" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm4IDsay6XyVUSkeRqHKIeEzdrXc4gGv4A4AezaNR9bDBXbcPoltx6fbb2KIu1NGQKBSHk-NgUk2EFt28xfavBVh2zmqzLifdq4FjrcSKmkYvEOTQS_QMuWkAh8WHz9o64lqVvIbiDOXxbDWRvfzZXkTNGMUgQKWL53SJcZh5cW3nCDfRwDTB1p7vHh80/w400-h160/Reavers-and-Warwitch-1024x409.png" width="400" /></a></div><br /><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-17557889418377764522023-11-10T13:12:00.003+01:002023-11-10T13:12:24.475+01:00MK4 Háttér - 034 - Sárkányvész, kilencedik rész<p> Madison Calder kapitány felcsapta a sisakrostélyát és belélegezte az ózon és egy másik bűz szagát amivel már nagyon sokszor találkozott, mióta az Orgoth visszatért: égett hús. Megállította a csataménjét, Onust, és visszatekintett a villámkopjás legionáriusok hosszú sorára, egy teljes zászlóalj volt vele, százhúsz lovas. A parancsai ellenére, miszerint meg kell keresse az elszakadt Orgoth csoportot amik a Sárkánygyíkfal hegységben jártak, Gollan generális nem engedte meg neki, hogy több katonát elvigyen a városból. Még jobban érezte a hiányt azután, miután megérkeztek a szörnyű hírek, miket kimerült futárok hoztak Magaskapuból. Ezek arról szóltak, hogy Blighterghast sárkány felébredt és összecsapott az Orgothal. Ha ez nem lenne elég nyugtalanító, a parancsai, amiket külön számára fogalmazott a tábornok, arról szóltak, hogy támadja meg az Orgoth sereget és <i>védje meg</i> a sárkányt. Miért szorulna egy oly hatalmas lény mint Blighterghast védelemre, nem tudta felfogni, mégis a gyomrában kavargó félelem ellenére, követni fogja a parancsokat legjobb képességei szerint.</p><p>A generális megengedte neki, hogy felbéreljen még további "katonákat" is akik Magaskapuban állomásoztak, és az egyik ezek közül felé kocogott most a lovason hosszú sora mellett, szemvédője a egyszerű sisakjára tolva, szürke borostával, szemeiben oda nem illő vidámság.</p><p>Logan Veers Égi Admirális az egyik kezét Onus oldalára helyezte és biccentéssel üdvözölte Caldert. A nő a szemét forgatta -- nem kedvelte a zsoldosokat, de néha nem lehetett nélkülük boldogulni. Bár zsoldosnak hívni Veerst egy nagyon kedves túlzás volt. A férfi kalóz volt, csak néha törvényes munkát is vállalt időről-időre. Viszont nehéz volt letagadni a kis léghajókból álló flottája hasznosságát. Három kicsi portyázó égi jármű és egy nagy bombázó lebegett a legionáriusok sora fölött. Mindegyiket gáztöltésű ballon tartotta a levegőben amire hatalmas kosárszerű járművet akasztottak. A kosarat sok fajta fegyverre szerelték és több fajta bombát. Mindegyiket ember pilóta vezette, mellette pedig gobberek kezelték a fegyvereket és végezték a karbantartást és javításokat. A khadori és cygnari léghajókhoz képest, amiket a legutóbbi háborúban bevetettek, Veers hajói valamennyire primitívek voltak, de a beszámolók alapján mégis nagyon hatékonyak.</p><p>"Feltételezem, hogy láttad azt," mondta Veers, fölfelé mutatva a keskeny úton, ami Karthraxis hegy felé vezetett. A hegy felett vihar tombolt, örvénylő tornádó fekete felhőkből amit alulról zöld fény világított be.</p><p>"Persze láttam," mondta Calder. "Csak nem ijedt meg egy kis vihartól, kapitány?"</p><p>"Admirális vagyok," mondta Veers ferde vigyorral. "És, nem, a hajóim egyenesen át tudnak repülni azon a tornádón karcolások nélkül. Viszont a sárkány a vihar alatt, nos..."</p><p>"Nem kell szembeszálljunk Blighterghasttal, Veers," mondta Calder, nem nevezve admirálisnak a felkapaszkodott kalózt. A nő már a kapitányi címmel is nagylelkű volt. "Csupán megállítjuk az orgothokat abban amit pont csinálnak."</p><p>"Nos, azt csinálják hogy felébresztenek egy alvó sárkányt és aki ilyet tesz az vagy őrült vagy őrülten erős. Amit én magam az Orgothról tudok, valószínűleg a második."</p><p>"Nem kapsz több aranyat, Veers," mondta Calder.</p><p>"Nem hiszed, hogy egy sárkánnyal szembeszállni nem ér meg egy kis emelést?"</p><p>"Nem, de úgy hiszem, hogy egy égihajó kap-" Calder nagy levegőt vett, lassan -- "admirális aki túlél egy csatát egy sárkánnyal, később sokkal többet elkérhet a szolgálatáért."</p><p>Veers az állát vakarta. "Ebben van igazság." Egy aggódó pillantást vetett a kavargó viharra a hegy fölött. "Csupán a túlélő rész aggaszt engem."</p><p>#</p><p>Madison Calder jól ismerte a háború szörnyűségeit. Harcolt már túlvilági szörnyek ellen, kiket Immorenre szabadítottak az Infernál Háború során, és látta ahogy férfiak és nők ezreit lelövik, megégetik, és szétrobbantják a Vas Királyságok végtelen háborúiban. Ám amit a Karthaxis hegy tetején látott olyan félelemmel töltötte el, hogy a hosszú pályafutása alatt először, elgondolkodott rajta, hogy megfordítja a lovát és visszafut Magaskapuba -- vissza a fénybe és épelméjűségbe. </p><p>A hely teteje egy sík kráter volt, a héja felhasadt és láva tört fel több helyen. A sárkány, elképesztően hatalmas, keresztülvágott a láván, jégtörő hajóként átvágva a köveken. Hatalmas mennyiségű savat köpött az Orgoth gyalogságra, amik pokoli vörös tűzben égtek el. Akiket elégetett ez a pokoltűz szörnyű sikollyal pusztultak el, de ez semmi se volt az Orgoth vonalak mögötti sikolyokhoz képest. </p><p>Egy alacsony dombon a kráter déli részén az Orgoth hadúr -- Sabbreth, feltételezte -- ki volt kötözve valamiféle infernál építményen. A karja és lába ki volt feszítve láncokkal és béklyókkal, amik négy magas oszlophoz csatlakoztak, és egy furcsa sisak fedte a fejét, amiből csak a szája látszott ki, ami nyitva volt és egy végtelen fájdalmas vagy talán kéjes üvöltés özönlött ki rajta. Vagy talán mindkettő.</p><p>Az Orgoth hadúr körben hat máglya izzott füst nélküli zöld lánggal, de nem fával vagy szénnel rakták meg őket. Minden tűz körül hosszú karókat szúrtak le a köves földbe, és mindegyiket egy férfi vagy nő volt rátűzve, életben, de mozdulatlanul. Az áldozatokat zöld lángok ölelték, a lángok vége pedig a mennyekig ért, egészen föl a felhők és villámok kavargó tömegéig.</p><p>Calder elvonta az elméjét az eléje táruló szörnyűségekről és a harci gólemeibe merítette, két Strykerbe, amik a lovassága előtt haladtak. Azok nem féltek a sárkánytól, sem az orgothok pokoli mágiájától. Azok csak egyszerű harci kedvet sugároztak, alabárdjaikkal az ellenségek közé akartak már csapni. A nő magába szívta ezt az egyszerű vágyat és lecsitította a saját félelmét.</p><p>Veers mellette volt, szája tátva a megrökönyödéstől. De még a szörnyű látvány ellenére sem vesztette el a bosszantó viccelődő stílusát. "Morrow kegyelmére. Felejtsük el, hogy majd sárkányölőként ismernek majd. Ha ezt túlélem, jól nyugdíjba fogok vonulni."</p><p>A szavai mosoly morzsákat csaltak Calder arcára, és a nő az őt követő kétszáz katona falfehér arca felé fordította a csataménjét. Most a lehetetlen kell kérje tőlük. "Fivérek és nővérek, itt vagyunk mert itt kell lennünk. Lehet azért, mert nincs senki más. Sokan közületek harcoltak az Infernál Háborúban és olyan szörnyekkel csaptatok össze amiket el sem tudok képzelni. Ezt megoldottátok bátorsággal és erővel, és most újra ezt kérem tőletek." Egy pillanatot várt és mély levegőt vett. "Ma az ellenségünk nem Blighterghast, hanem azok aki fel akarják használni a sárkányt a céljaikra, nem sikerülhet nekik."</p><p>"Azt hiszed, a sárkány tudja ezt?" kiáltotta le az egyik léghajó pilótája onnan ahol lebegtek, pár tucat lábnyira Calder legionáriusai fölött.</p><p>"Örülnöd kéne Osfeld," kiáltotta neki vissza Veers. "Ez egy akkora célpont amit még talán te is tudsz majd találni."</p><p>A sorokból nevetés harsant. Egy pillanatnyi szünet volt a viharfelhők és sikolyok sűrűjében, és Calder megragadta az alkalmat. "Emeljétek kopjáitokat, emeljétek baltáitokat, és mondjatok el egy imát Morrowhoz. Aztán acélozzátok meg a szíveiteket és kövessetek!"</p><p>A nő megfordult, leeresztette a dárdáját, és belerohamozott a pokolba.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9mS2d2Sf7TqKBA0JGGYLK-eBWQu5DQXMNVNiOAzzkVsJO2bDCt8d1DJhcwXQTgJDWsagecwf6_PSVt7w5EWOcao61Jhuy-w48wAw7aPle1KbWecSvDvTN8MVQDBq7b4smKKiycDF_XRTP3PO1nirWUfTRsQhFrWha8b5qZFnJMNsuetyLlW_0HG0tAhY/s1283/Final-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="635" data-original-width="1283" height="198" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9mS2d2Sf7TqKBA0JGGYLK-eBWQu5DQXMNVNiOAzzkVsJO2bDCt8d1DJhcwXQTgJDWsagecwf6_PSVt7w5EWOcao61Jhuy-w48wAw7aPle1KbWecSvDvTN8MVQDBq7b4smKKiycDF_XRTP3PO1nirWUfTRsQhFrWha8b5qZFnJMNsuetyLlW_0HG0tAhY/w400-h198/Final-1.jpg" width="400" /></a></div><br /><p><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-29773826711194803662023-11-10T10:15:00.004+01:002023-11-10T10:15:49.092+01:00MK4 Háttér - 033 - Sárkányvész, nyolcadik rész<p> Valerii Savaryn parancsnok Téli Hadtest katonák hosszú oszlopa elején menetelt, két Nagy Medve warjackkel kísérve. Átvágtak a cygnari vidéken, ezúttal nem hódítóként, hanem szövetségesként. A saját erői közé vegyült két hadtest Villámgárda légiós és egy egész hadseregcsoportnyi lövészárkos Point Bourneból, akiket a félelmetes hírű Anson Wolfe vezetett. Voltak még Rhúlbéli Kalapácsos Magaspajzsok és még egy osztag Menita Lángőr is, mind együtt meneteltek a Banwick folyó mentén Orven felé. Egy egészen bizarr keverék volt, ám a régi ellenségek félretették a múlt sérelmeit a nagyobb jó érdekében. Talán a látvány még meg is hatotta volna Valeriit, ha a távolban nem gomolygott volna fekete füst abból az irányból, ahova tartottak.</p><p>"Elérték Orvent," mondta egy hang Valerii mögül.</p><p>Ilari Borisyuk kapitány áthaladt a katonák tömegén felé, egyetlen csatában nyúzott Rémfarkassal a nyomában. </p><p>A kapitány úgy tíz évvel volt idősebb Valeriitől, de végigjárta a katonai ranglétrát, tehetsége titokban maradt sok-sok éven át. Borisyuk harmincöt éves korában lépett be a Druzsinába, egy teljesen felfoghatatlan korban kezdő csatamágusok között, különösen Valeriinek, kinek tehetsége már a kora tizenéves korában megnyilvánult, s kinek képzését rá nemsokára meg is kezdték.</p><p>Valerii bólintott mikor Borisyuk mellé ért, megfigyelve mennyire viharvert a csatamágus kinézete. Hosszú vörös szakálla borzas volt, a szeme beesett, a táskák alatta szinte feketék. Ha minden igaz, amit Valerii hallott a férfi viszontagságairól, akkor még elég jó bőrben volt.</p><p>Borisyuk Rémfarkasa is felzárkózott egy vonalba a Nagy Medvékkel, közben dühös gőz sípolást hallatott. </p><p>Borisyuk hátranyúlt és egyik tenyerét a warjack páncéljára tette. "Nyugalom, Szög. Maradj hátrébb."</p><p>A Rémfarkas azonnal megnyugodott és a Nagy Medvék mögé sorolt. Valerii sohasem nevezte el a gólemeit. Csupán felszámozta őket, hogy fejben rendszerben tudja őket tartani. A gólemek elnevezése rossz szokásnak számított, mivel a géphez való ragaszkodás ronthatta a harci hatékonyságot. Mint Borisyuk felettes tisztje, megfedhette volna a kapitányt, de felettébb kicsinyesnek érezte, hogy leteremtsen egy ember aki ennyi viszontagságon ment át az Anyaország szolgálatában.</p><p>"Talán a Kallyss ház harcosai időben odaérnek, hogy segítsenek nekik," mondta Valerii, a füstoszlopra mutatva. A ioszi seregnek nem volt szüksége pihenésre, legalábbis Tyrus ezt mondta neki, és már előttük jártak.</p><p>Borisyuk megremegett. "Sajnálom, uram. Örülök a segítségüknek, de azok az átkozott elfek...természetellenesek."</p><p>Valerii elmosolyodott. A Kallyss házbéli iosziak valóban nyugtalanítóak voltak, de összehasonlítva a szörnyűségekkel, amikkel Borisyuk nemrég szembenézett, talán még egész szelídnek is tarthatta volna őket. "Ők...lenyűgözőek. Eltöltöttem egy kevés időt a Pókok Nyss-Arcirjával , és sok jó meglátása van az Orgothal kapcsolatba, és a céljaikkal itt. "</p><p>"Jó harcosok, uram," ismerte el Borisyuk. A megfelelő etikett megkövetelte, hogy ranghoz illően szólítsa a felettesét, de Valerii megállta a természetes reakcióját és nem javította ki a férfit. A korukból adódó különbség és a tény, hogy a kapitány oly sokat megélt, megállították Valeriit. Furcsa, kísérteties arckifejezés jelent meg Borisyukon. "A tanácskozáson Khardovban, azt mondta, hogy az Orven elleni Orgoth támadás csupán elterelés. Mire gyanakszik?"</p><p>"Mint ahogy ott is elmondtam ott, elvittek valamit Khardov alól, és nagy erőket fektettek bele, hogy megtegyék. Ennek a támadásnak Orven ellen nincs értelme. A városnak van stratégiai fontossága, de miért hagyták volna ott az előnyüket Khadorban és utaztak több száz mérföldnyit délre, hogy megtámadják Cygnart?"</p><p>Borisyuk bólintott, a szemei pedig párásan, elrévedően csillogtak. Puskája tusán megszorította, majd elengedte a szorítását, olyasmi volt ez, mint egy nyugtató rutin. "Amikor én...amikor ez a Sabbreth ellen harcoltam Skrovenberg közelében, egy jóslatról beszélt," Megrázta a fejét. "Miért is nem öltem meg, amikor esélyem volt rá? Miért nem egyszerűen -- "</p><p>"Kapitány," mondta Valerii, "megkímélted, mivel remélted, hogy ki tudjuk vallatni. Amit megtudtunk volna, a mi javunkra billenthetett volna minden csatát. Jó döntést hozott. Senki sem kételkedik ebben."</p><p>Borisyuk szárazon nevetett. "Senki, rajtam kívül, uram."</p><p>"Valami jóslatról beszélt, kapitány," mondta Valerii, ösztökélve Borisyukot, hogy folytassa. </p><p>"Ezért vannak itt. Ez a Sabbreth Dagholoth jóslatát követi, az egyik látójukét, akit itt hagytak az első invázió után."</p><p>Ezt jól ismerték a rangidős tisztek a Téli Hadtestben, de sok részlet kimaradt, sok volt a megválaszolatlan kérdés, különösen a küldetésről a Sárkánygyíkfal hegységbe és a rég elfeledett sírról. Valerii tudta, hogy nem kéne megkérdeznie, nem kéne kihasználni Borisyuk nyilvánvaló vágyát, hogy kiöntse a lelkét, ám mégsem tudott magának parancsolni.</p><p>"Mit találtatok Volkova és ön abban a sírkamrában, kapitány?"</p><p>Borisyuk a távolba révedt és a fejét csóválta. "Nehéz megmagyarázni, olyan módon, hogy értelme is legyen, uram."</p><p>Valerii még kérdezett volna, tovább faggatva, amikor egy futár érkezett az úton feléjük, átfurakodva a katonák és warjackek közt. Egy Kosszita volt, és a szakálla, bajusza, és rövid nyelű szekercéje mutatta, hogy biztosan a már feloszlatott erdőjáró osztagok tagja volt régen. Megérkezett, tág szemekkel, lihegve. A kossziták nyugodt népek voltak és a puszta rémület az futár arcán Valeriit is nyugtalanná tette.</p><p>"Mi történt, erdőjáró?" mondta Borisyuk, a katonai viselkedése visszatért mint egy vas függöny ami eltakarta az előbbi gondolatait és érzéseit.</p><p>"Uram," mondta a kosszita. "Van..délről nyugtalanító jelentés érkezett."</p><p>"Orvenből?" kérdezte Valerii.</p><p>"Nem, uram. Még délebbről. A Sárkánygyíkfal. Egy Orgoth seregrészt észleltek Karthaxis hegy felé haladni, az egyik varázslójuk vezetésével."</p><p>"Nem értem," mondta Borisyuk. "Ott nincs semmi."</p><p>Valerii gerincén jeges borzongás futott végig. "Nincs ott további stratégiai célpont, de ez a Sabbreth nem tesz semmit céltalanul." A jeges sírboltra gondolt, amit nem régen látogatott meg Borisyuk kapitány.</p><p>Borisyuk a futárról Valeriire nézett, majd újra vissza. "Milyen hírek, erdőjáró? Beszélj. Most."</p><p>A férfi arca falfehérre váltott, ajka megremegett, de sikerült kimondania. "Blighterghast felébredt."</p><p>Mindkét vezető egyszerre ledöbbent és tanácstalan lett. Borisyuk megkérdezte, "A sárkány? Miért ébresztenék fel Blighterghastot? Az öngyilkosság."</p><p>Valerii nem értett egyet. "Nem, ha van módszered a sárkány legyőzésére. Egy mód a megölésére. Valamit elvittek Khardovból, emlékszik? Aztán egyből Orvenhez vonultak...és Blighterghasthoz. Bizonyosan valamiféle fegyvert szereztek."</p><p>Borisyuk elgondolkodott rajta. "Még ha egy fegyver is lenne, Blighterghast könnyen elsöpörhet egy egész sereget. Miért kockáztatnának?"</p><p>"Ha megölik Blighterghastot, meg tudják szerezni a lélekkristályát," mondta Valerii, végre meglátva a mintát az elmúlt hónapok szörnyű eseményeiben. Az lélekkristály komoly cserealap lehet az egyetlen másik érdekelt féllel. "Szerezd meg és szállítsd le Toruknak."</p><p> Borisyuk nagyot nyelt. "A nő arról beszélt..." megállt, mintha a szavak méreg lettek volna a nyelvén. A hangja szinte csak suttogás volt, mikor folytatta. "Toruk az egyetlen aki talán rendelkezik a tudással amire Sabbrethnek szüksége van."</p><p>"Miféle tudásra?" mondta Valerii.</p><p>Borisyuk röviden, élesen felnevetett -- egy olyan hangon, mint aki elvesztette az ép eszét. "Hogyan lehet megölni egy istent."</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7YiUD6AMUca4pjyOnZs5_gtfeNTDo_yyAFh8I3q3akG3m9FdY9qUMnui2yk-bwm43jna3pw1Hcvi4Mnit2zUMHdjSxkWplP_e7mTHQHDnYblkx7OKN-d43YN816clpWqwME4KI23mtpVsbize-QCnoRyp4uWu0Bv716tO0Ri0_DtKEKTrlgKwYfHGOpA/s1791/GreatBear3.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1791" data-original-width="1648" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7YiUD6AMUca4pjyOnZs5_gtfeNTDo_yyAFh8I3q3akG3m9FdY9qUMnui2yk-bwm43jna3pw1Hcvi4Mnit2zUMHdjSxkWplP_e7mTHQHDnYblkx7OKN-d43YN816clpWqwME4KI23mtpVsbize-QCnoRyp4uWu0Bv716tO0Ri0_DtKEKTrlgKwYfHGOpA/w368-h400/GreatBear3.png" width="368" /></a></div><br /><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-30356913931111197322023-11-09T09:18:00.002+01:002023-11-09T09:18:46.749+01:00MK4 Háttér - 032 - Sárkányvész, hetedik rész<p> Orven lángolt. A látvány eltöltötte Horruskhot, az Ezer Haragot, vágyakozó örömmel. Egy lángoló város mindig vért és rabszolgákat hozott. Azt jelentette, hogy a mészárlás kedvére válik majd vég nélkül lelkekre szomjazó Fellgoetheknek, és kielégíti a saját gyilkolási vágyát is. Figyelte ahogy a rohamfosztogatók és ulkor baltások a partra nyüzsögtek a Rimmocksdale tavat elárasztó hadihajókról, majd belecsapódnak a dokkok mentén Orven védőibe acélcsattogással és dühös üvöltéssel. Figyelte, ahogy a harci boszorkányok haladnak utánuk, félelmetes varázslatokat szőve és elvonszolva a sebesülteket, mind az ellenségeket, mint a sajátjaikat, majd később feláldozzák őket. Mindezt a parancsnoki hajója fedélzetéről nézte, de aztán az öröme megromlott, mint a napot felejtett tej.</p><p>Lemészárolhatott százakat, rabul ejthetett ezreket, megmárthatta az acélját vérben és fájdalomban, és dicsőség lesz a jutalma. Más egyéb ajándékokban is részesül majd. Ám mindez a <i>nő </i>szolgálatában történik. Sabbrethében és a feltétlen odaadásában egy rég halott próféta értelmetlen jövendöléseihez. Egy olyanéban, akit ő személyesen hagyott elrothadni az óceánnak ezen oldalán, amikor elmenekültek Nyugat-Immorenről az első invázió után.</p><p>Ő, Horruskh, aki ezer életet leélt már, aki megtöltötte a Fellgoethek fénytelen csarnokait sikoltó lelkekkel, most csak jelentéktelen elterelő szerepet kapott, hogy aztán a riválisa arassa le a nagyobb babérokat.</p><p>Horruskh érezte hogy valaki áll mögötte és a szőrszálak felálltak a hátán. Megfordult és megpillantotta Kishtaar, az Üvöltő Csend, sudár, sebhelyes alakját. A vad hadúr régóta csatatéri és politikai szövetségese volt, segítve őt a Drak Orgoroth-i közéleti manőverezésben. Megértették egymást, és bár a személyes céljaik nem mindig egyeztek, nem is ütköztek, és Drak Orgorothban, ez elég volt a hosszú és gyümölcsöző szövetséghez.</p><p>Kishtaar felemelte a fejét, felfedve a szabálytalan szélű sebhelyet a torkán, ami elvette tőle a beszéd képességét. Összecsattintotta a fogait, jelezve, hogy "beszélni" szeretett volna. </p><p>"Újdonságok délről?" mondta Horruskh.</p><p>Kishtaar összetett a kezeit, tenyérrel egymás felé, aztán széttárta, szárnyakat mutatva így meg. </p><p>Horruskh felvonta a szemöldökét. "Szóval Blighterghast felébredt akkor? Nos, nemsokára megtudjuk, mennyit ér Dagholoth jövendölése."</p><p>Elfordult és köpött. <i>Ez</i> volt az <i>általa</i> becsült érték.</p><p>Kishtaar a harc felé mutatott a Rimmocksdale partján. Elvigyorodott, kivillantva a hegyesre reszelt fogait. </p><p>"Igen, menj, vidd az erőink felét. Én követlek a másik felével," mondta a férfi. "Az immoriak biztosan értesültek Blighterghast ébredéséről. El kell őket" -- grimaszol --"foglaljuk még egy ideig."</p><p>Kishtaar hátracsapta a fejét és egy farkasszerű üvöltést hallatott. Válaszul, két sakál, mindkettő alabárddal szerelve, futott fel a raktérből, vicsorogva és sziszegve. Csatlakoztak az úrnőjükhöz, és a hármójuk leugrott a hajó oldalán, a sekély vízbe csapódva, majd az ellenfél felé rohantak. Fosztogatók és ulkorok futottak a nyomukban. A néma hadúr nem adott ki szóbeli parancsokat; egy fajta pszichikai provokációt sugárzott, vér és lelkek ígéretét, ami minden Orgoth harcost felajzott a végtelen erőszak szintjére. A terveiket szinte ösztönösen hajtották végre, minta a Halálsuttogó pengéi minden suhintása, minden lemészárolt ellenség, egy sajátságos nyelvet alkotott volna.</p><p>Horruskh hagyta, hogy az elméje mélyebbre merüljön a saját góleme parázs hajtotta cortexébe, egy Tyrantéba, akit Moloknak hívtak. Az oldalról oldalra csapta a szarvas fejét, morogva és felkaparva a fedélzetet karmos lábával. Kivonta a hatalmas kardját és a figyelmét a dokkokra összpontosította, arra a részre ahol a város maga elkezdődött mögöttük, és ahol most a legsűrűbb volt a harc. Légiónyi cygnari katona harcolt ott, kék lemezpáncélba öltözve, olyan fegyvereket forgatva amik villámot szórtak. Voltak khadori katonák is -- egy gyengébben felszerelt, hitványabb osztag. Sokszor harcolt már khadoriakkal, és tudta, hogy a gyengébb felszerelésük nem tette őket gyengébb harcosokká. Az Orgoth invázió most szövetségre kényszerítette ezeket a régi ellenségeket, úgy tűnik pont úgy, mind előzőleg.</p><p>Ami igazán felkeltette Horruskh figyelmét viszont, az azok a furcsa új ellenségek voltak, akiket csak rövid ideig láthatott Khardov ostrománál. Ezek a katonák kevesebben voltak, de idegenek és lenyűgözőek. Magas harcosok, elegáns páncélban -- minden ívelt és kerekített forma -- olyan fegyvereket forgatva amik inkább művészi alkotások voltak mint kovácsolt tárgyak. A harci gólemeik is merőben eltérőek voltak a khadoriak lomha erőgépeitől vagy a villámmal kiegészített cygnari önjáró gépeknél. Kevésbé tűntek gépnek, inkább élőlénynek, a fegyvereik ugyanolyan túldíszítettek mint a mestereiké. Természetesen a leglenyűgözőbb tulajdonságuk ezeknek az új ellenfeleknek az volt, hogy határozottan nem voltam emberek. Az arcuk hosszúkás volt és sovány, mandula formájú szemekkel és hegyes fülekkel. </p><p>Olyan takarékosan mozogtak, ami Horruskhot a ragadozómadarakra emlékeztette. Alig várta már, hogy kipróbálja a tudását és erejét ellenük.</p><p>"Jer, Molok," mondta Horruskh. "Hadd játsszuk el Sabbreth figyelemelterelését."</p><p>Átszökkent a korláton, talpa tíz lábban lejjebb csapódott bele a sekély vízbe. Mögötte Molok masszív formája csobbant hatalmasat víz és homok gejzír közepette.</p><p>Horruskh a dokkok felé haladt és pásztázta a csatateret. Levágott minden ellenséges katonát aki elég ügyes volt, hogy átjusson a szabálytalan Orgoth vonalakon és elég bolond volt, hogy megközelítse. A veremkardja a lelküket varázserővé formálta, Horruskh pedig mennydörgő varázscsapásokat küldött az ellenséges sorokba, szanaszét dobálva testüket. </p><p>Lassan haladt, keresve egy ellenséget, ki méltó lehet az erejéhez. Már a legsűrűbb harc felé közelített, amikor kiszúrt egyet az ioszi hadurak közül, egy tornyosuló lényt, aki hatalmas kétkezes bárddal harcolt. Horruskh figyelte, ahogy az ioszi félbe hasít egy ulkort balta-pallosa egyetlen csapásával, miközben a harci góleme, egy tizenkét láb magas acélóriás, világító erőgömbökkel borítva, szétdobálta az Orgoth katonákat suhogó kardjával, vagy véres cafatokra robbantotta őket vállára szerelt ágyújával.</p><p>Itt volt hát egy küzdelemre érdemes ellenség. Itt volt egy lélek, ami méltó volt a begyűjtésre.</p><p>Horruskh rohamra indult, Molok mellette dübörgött, a parázs belsője éhesen lüktetve. Az ioszi hadúr észrevette közeledtüket, látta a fenyegetést és kihívást, és Horruskh végtelen elégedettségére elindult feléjük, fogadva a kihívást.</p><p>Mint két üstökös ami egymásnak csapódik, Horruskh és ellenfele elsöpörtek minden gyengébb ellenfelet az útjukból. Semmi sem állhatott az útjukba. Horruskh a feje felé emelte a verem pengéjét, és az ioszi csatamágus is így tett a saját fegyverével. Most, hogy szinte csapástávolságba értek, Horruskh jobban meg tudta nézni az ellenfelét. Az ioszi hatalmas volt, magasabb és szélesebb is mint Horruskh, és ez a tény örömmel töltötte el. Az ioszi páncélját rozsdás láncok koszorúzták, mintha valamikor a múltban lekötözték volna. Nem viselt sisakot, az arca pedig szikár maszkot alkotott, haragból és éhségből. A bőre hervadt volt, szürke felülettel, az ioszi mélyen fekvő szemei pedig borostyán fénnyel csillogtak. Amikor meglátta Horruskhot, vékony ajkai gonosz mosolyt formáltak, megvillantva hófehér fogait. Nem váltottak szavakat, nem hívták ki egymást, ahogy összecsaptak. Horruskh a saját pengéjével védte ki ellenfele első csapását, erejébe a teljes teste beleremegett. Felnevetett és hátrébb táncolt, el a kézitusa távtól, majd visszarontott egy ugrásból indított döféssel.</p><p>A ioszi félrecsapta Horruskh pengéjét, belépett a védelme mögé és páncélkesztyűs kezével belebokszolt Horruskh arcába, eltörve az orrát és egy pár fogát, hátrébb lökve véres arccal.</p><p>Amíg Horruskh megtalálta egyensúlyát, Molok rávetette magát az ioszi harci gólemére, meglendítve buzogányát és ugyanolyan izgalommal üvöltött, mint amit gazdája is érzett.</p><p>A férfi varázserővel ruházta fel Molok csapását és a buzogány pontosan célt talált, betörve a myrmidon vázát hatalmas csattanással, oldalra lökve és majdnem ledöntve a lábáról. </p><p>Horruskh visszavonta magát Molokból -- a gólem könnyen elboldogult a közvetlen irányítása nélkül is. Újra összpontosítva, körözött az ioszi hadúr körül, alacsony állásban tartva a kardját. Ezer életében, több száz különféle kardozó technikát tanult meg. Ritkán volt rájuk szüksége. Az ereje, mérete, és varázshatalma több mint elegendőek voltak arra, hogy legyőzzék ellenfeleit, de most milyen öröm volt tudásra és tapasztalatra hagyatkozni a nyers elő helyett.</p><p>"Mi a neved?" kiáltotta Horruskh rossz cygnari nyelven. Ez egy olyan ellenség volt, akit emlékezéssel megtisztel majd .</p><p>Az ioszi szemei összeszűkültek, és magas védőállásba emelte a kardját, hogy ellensúlyozza Horruskh alacsony pózát. </p><p>"Hazaroth vagyok, a pusztulás Narcissarja." mondta, a hangja halk és levegős, de valahogy mégis elég hangos, hogy jóval a csatazaj fölé kerekedjen. "Én vagyok a végzeted."</p><p>"Há!," mondta Horruskh. "Üdvözöllek Hazaroth, Horruskh vagyok, az Ezer Harag, és megígérem neked, hogy a halálod fantasztikus lesz."<br /></p><p>Hazaroth halkan, érdesen kuncogott. "Azt hiszed talán, hogy nem ismerem a halált?"</p><p>Előre rontott, a hatalmas bárdja lefelé sújtott. Horruskhot majdnem rossz pozícióban találta, de sikerült fölfelé csapnia a kardjával és hárítania, hagyta hogy a pengék összeakadjanak, aztán a saját kardját az ellenfele fölé csavarta egy villámgyors döféssel. A verem penge lecsúszott Hazaroth mellvértjéről és mély vágást ejtett az ioszi nyakán, ahonnan fekete vér serkent. Az ioszi hátra tántorodott, az egyik kezével a sebét takarva, fájdalomtól dühösen sziszegve.</p><p>"Talán ismered a halált," mondta Horruskh, letörölve a vért törött orráról a kézfejével. "De én <i>ezret</i> megismertem már."</p><p>Hazaroth nem támadott újra. Helyette belevetette magát a körülöttük örvénylő csatába, megragadott egy közelharcos fosztogatót a mellvértje hátuljánál fogva és földre rántotta titáni erejével. Ahogy a fosztogató megpróbált talpra állni, Hazaroth lecsapta a fejét pengéje megvető csavarintásával, de nem hagyta, hogy a teste eldőljön. Felemelte; sötét vörös köd emelkedett a hullából. Az ioszi belélegezte a véres esszenciát mint ahogy fuldokló ember kapkod levegő után. A seb Hazaroth nyakán beszövődött, élénk forradást hagyva maga után, és a Pusztulás Narcissarja szemei pokoli narancs fénnyel villantak.</p><p>Horruskh vigyorgott, felvidulva. Többé már nem törődött Sabbrethel, Horva Korbácsával, a tőlük délre ébredő sárkánnyal, vagy a körülöttük kavargó csatával. Csupán ez az egy ellenség volt, ez az egyetlen dicsőséges ellenfél. Tisztelgésre emelte a pengéjét, majd rohamra indult.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGFR16EBPgad9qznhOjSOQlwDuf29Q0CmaTRpiPbcaCzIjnX6myM6DX26Zqrrnz-UpXzdCN6z7tgI4ufY6VMNWxIF24iKVI6PtGIziHu1c4y8xn9WKw1fFmyqLU-lh6mShEnm1noCLA-hpv0ziUn9zqkOqRFY_TrLp91PoMUBvRmE-2rjdFRzHgB9lsLo/s498/Hazaroth-Preview.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="498" data-original-width="278" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGFR16EBPgad9qznhOjSOQlwDuf29Q0CmaTRpiPbcaCzIjnX6myM6DX26Zqrrnz-UpXzdCN6z7tgI4ufY6VMNWxIF24iKVI6PtGIziHu1c4y8xn9WKw1fFmyqLU-lh6mShEnm1noCLA-hpv0ziUn9zqkOqRFY_TrLp91PoMUBvRmE-2rjdFRzHgB9lsLo/w224-h400/Hazaroth-Preview.png" width="224" /></a></div><br /><p><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-82771089436720766592023-11-07T10:24:00.004+01:002023-11-07T10:24:53.703+01:00MK4 Háttér - 031 - Sárkányvész, hatodik rész<p> Vagy egy tucatnyi fertőzött szörnyűséget vágtak le, mióta odaérzek a Sárkánygyíkfal Hegységbe. Ezekre a szörnyekre számítottak; a sárkányok megfertőzték és eltorzították maguk körül a világot a pokoli energiáikkal, átváltoztatva ártalmatlan állatokat vérszomjas fenevadakká. Mégis, ritkán javította föl a fertőzés az adott állatot, inkább rákos megbetegedésként telepedett rájuk, ám a dolog ami most előtört az elfeketedett, elsorvadt fák közül a vulkán aljában oly nagy volt és vad, hogy Sabbreth egy pillanatra azt hitte, hogy ez maga Blighterghast.</p><p>Kígyószerű volt, a fejét széles száj és tűhegyes fogak díszítették. Féltucatnyi, drágakő-vörös szeme volt, és szarvszerű kinövések borították végig a testét. A fosztogató egység ami legközelebb volt hozzá hátrálni kezdett és szigonyaikat kilőtték a szörnyre. A fegyverek ártalmatlanul pattantak le a lény bőréről, és a fertőzött szörny savas köpéssel jutalmazta a támadásukat, ami a harcosokat rengő zselévé olvasztotta.</p><p>"Vonuljatok hátrébb!" kiáltotta Sabbreth. Csupán háromszáz fosztogatót hozott magával és két tucatnyi ulkort. Mindre szüksége lesz most.</p><p>A fosztogatók engedelmeskedtek, és Sabbreth közvetlen irányítás alá vonta a két sakálját. Mindkettőt egyformán szerelték föl -- rohampajzzsal az egyik karjukon és nehéz szögvetővel a másikon. A fertőzött sárkánygyík elé vetették magukat, vicsorogva, miközben az erőszak reménye végigömlött a kapcsolatukon Sabbrethel.</p><p>A sárkánygyík újra savat köpött, és a Sakálok a nagyját felfogták a pajzsukkal. A kár minimális volt, Sabbreth pedig a szörnyre irányította a szögvetőket és viszonozta a tüzet. A szögvetők dobbantak, és a lövedékek jól eltalálták a sárkánygyíkot, ökölnyi lyukakat tépve a bőrén. Az felágaskodott, fájdalomtól sziszegve, és egy újabb savlabdát indított útnak, ezúttal használhatatlan kupaccá olvasztva az egyik sakál pajzsát.</p><p>"Sabbreth," kiáltotta Vhanek, és Sabbreth érezte, hogy a therion felé mozog.</p><p>"Tartsátok vissza őket!" mondta Sabbreth, miközben kivonta a rúnázott pengéit és megrohamozta a sárkánygyíkot. A csata izgalma átáramlott rajta. Kevés alkalma volt már hetek óta, hogy igazi harcban vegyen részt, és ahogy a pengéi belemetszettek a sárkánygyík húsába, befedve az arcát és karjait fekete vérrel, teljesen átadta magát neki.</p><p>A sárkánygyík prüszkölt és köpködött, Sabbreth pedig kitért minden csapás és sav elől, csíkokat hasítva az ellenfeléből és telepumpálva kígyószerű testét újabb és újabb lövésekkel a Sakálok irányából. Szentségtörő varázslatok röppentek az ajkairól, és a sárkánygyík lelassult, amikor az infernálok ereje összezúzta a belső szerveit, és elapasztotta az erejét. Végül a szörnyetek összecsuklott, egy meggyötört gigász, zokogó húsból és bűzlő belsőségekből.</p><p>Sabbreth egy pillanatra csöndesen állt, belélegezve a győzelem savas bűzét. Vhanek odalépett hozzá és bólintott a halott sárkánygyík fölött. Kényszeredett egyetértés látszott az arcán. "Jól harcoltál."</p><p>Sabbreth nem szólt semmit. Nem volt szüksége és nem is kívánta Vhanek dicséretét. Lecsapta a vért a pengéiről és visszadugta őket a hüvelybe. "Mennyit veszítettük?"</p><p>"Hetet és sehányat a rabok közül."</p><p>"Jó." Magukkal hozták az összes megmaradt rabot Rastok várából: vagy hatvan férfit és nőt, felfűzve őket egy hosszú, nyomorúságos láncra. Több mint százzal indultak útnak, de sokan meghaltak a nehéz út során a Sárkánygyíkfal Hegységbe. "Elég lesz?"</p><p>"Elég lesz," mondta Vhanek, de fura kétkedő arckifejezéssel. "Ám a kockázat magas. Horruskh nem hazudott neked Rastoknál. Blighterghast egy hatalmas ellenfél."</p><p>Sabbreth felnevetett, röviden, élesen. "Az én vagy a saját irhádat félted?"</p><p>"Matróna, nem kétkedem az erődben. Én-"</p><p>"Rendben. Ha mégis kétkednél, megengedem, hogy Horruskh szekeréhez kösd a sorsod, hogy az ő ágyát melegítsd, hogy a dicsőség maradékokon éldegélj, amit ő meghagy neked." Sabbreth kinyúlt, megragadta Vhanek pajzsának peremét, és közel húzta magához. "Senkinek sincs meg az ereje, hogy megtegye azt mit én meg fogok. Sem Horruskhnak, sem Kishtaarnak. Azok akik hűen szolgálnak, hatalmassá válnak mellettem. Azok akik nem..."</p><p>Elengedte Vhaneket, és a therion hátratántorodott, az arcán düh és félelem keveréke.</p><p>"Értjük egymást?" mondta Sabbreth.</p><p>"Én csupán szolgálni akarlak, hatalmas,"</p><p>Hazugság, de helyénvaló. "Akkor szolgálj azzal, hogy keresel valami élelmet. A csata után megéheztem, és meg kell tartsam az erőm az előttünk álló feladathoz.</p><p>A feladat Vhanek státusza alatti volt, de jó emlékeztető lesz neki a rangsorról. </p><p>Vhanek mereven bólintott és elment.</p><p> </p><p>Amikor Blighterghast utoljára felébredt, letépte a hegyi barlangja tetejét, aztán amikor visszatért a nagy lávatóhoz, lemerült a felszín alá és hagyta, hogy köves héj alakuljon ki a hatalmas alvó lénye fölött. Az így kialakult kráter egy hatalmas bazalt síkságot formált, amit itt-ott megtört pár szuper forró láva patak és maró füstöt köpők gejzírek. </p><p>A sárkány valószínűleg érzékelte Sabbreth jelenlétét, de csupán annyira aggódott, mint ha a nő testén egy hangya futott volna át. Nem volt fenyegetés. Egyelőre.</p><p>Sabbreth a pokoli katlant figyelte, a félelem első csápjai lassan az agya köré fonódtak. Mögötte, egy tucatnyi ulkor küzdött az állvánnyal, ami Horva Korbácsának egyik fele volt, ahová nemsokára kikötteti magát és szembeszáll Nyugat-Immoren egyik leghatalmasabb lényével. Az ulkorok mögött egy maréknyi fosztogató terelte előre a rabok sorát, kiknek arcára kiült a végtelen rettegés. Ez jó volt; a félelmük fel fogja erősíteni a lélekmáglyákat.</p><p>Az ulkorok letették az állványt a katlan szélére egy alacsony bazalt dombra, a bilincsek a köveken csattantak, hidegen hívogatva.</p><p>"Megkezdem a rituálét, amint rögzítenek téged," mondta Vhanek.</p><p>Sabbreth bólintott. "Helyezd a fosztogatókat a feszület elé. Azonnal meg kell támadják Blighterghastot. Ne engedd őket visszavonulni."</p><p>"Nem fognak visszavonulni," mondta Vhanek. "Ki fogják teljesíteni a sorsukat.</p><p>Természetesen, a sárkány legyőzése nem az egyetlen gondjuk volt. Hogyha sikerül Blighterghast fölé kerekedniük, az biztosan menekülőre fogja majd, ha csak a legkisebb esélye is fölmerül Sabbreth győzelmének. Itt kell tartsák majd.</p><p>"Építsétek fel a lélekmáglyákat ott és ott, mondta Sabbreth, a hat helyre mutatja, amik körbevették a gombot, ahova Horva Korbácsát helyezték. A máglyák megidézik majd a Fellgoethek erejét, és azok a földhöz szerezik majd a sárkányt, de az ilyen hatáshoz pontos áldozásra lesz majd szükség.</p><p>Vhanek bólintott és parancsokat kiáltott. Ulkorok cipeltek fa karó kötegeket, mindegyik tíz láb hosszú, majd sietve oda siettek ahova Sabbreth mutatta, és elkezdték leverni őket a sötét, vulkanikus talajba. Egy laza karó kört képeztek a központi pont körül, ahol a tanonc boszorkányok máglyát építettek fából és faszénből, sötét bűbájokat mormolva, miközben dolgoztak.</p><p>Ezután a rabszolgákat hat egyenlő csoportra osztották és elvezették - elvonszolták, ha szükség volt rá - az előkészített máglyák felé. A boszorkányok felügyelete mellett minden rabot megkötöztek, felkapta az egyik ulkor és karóba húzták az egyik dárdán. A karóba húzás precíz művelet volt. Az áldozatnak addig életben kellett maradnia és tudatánál, amíg a a máglyát meggyújtják.</p><p>A levegőt hamarosan megtöltöttek a karóba húzottak sikolyai, majd miután minden rab a helyén volt, Vhanek megadta a jelet. A harci boszorkányok hangjai csikorgó litániában egyesültek, kifejezve a Fellgoethek iránti hódolatukat. A máglyák a körök közepén zöldre váltottak, és a sikolyok más hangszínt vettek fel. Nem csupán iszony. Nem csupán fájdalom. A szörnyű ráébredés, hogy valami sokkal szörnyűbb várja rájuk mint a halál.</p><p>Sabbreth mélyen belélegzett, majd lassan kiengedte. "Felkészültem."</p><p>Áthaladt a fosztogatók sorfala közt, miközben azok felvették a pozíciójukat. Vhanek odavezette Sabbrethet az állványhoz és kioldozta a béklyókat amik a négy rúnázott oszlopról lógtak. Az egyik bilincshez egy darab mumifikálódott cafat tapadt: ennyi maradt csupán Lorgothból, a Hírnökből, aki legutóbb használta Horva Korbácsát. Sabbreth lesöpörte reszkető kézzel.</p><p>Sabbreth a feszület közepére állt. Vhanek ráerősítette az első pár bilincset a bokáira, halkan kántálva a rituálé első szavait, amiket már ezer éve nem ejtett ki senki. A talaj rázkódni kezdett, az első jelei, hogy Blighterghast elkezdett figyelni. A sárkány nem ébredt volna fel hogy elsöpörje a betolakodókat, de az erő, igazi erő, már előcsalogatja. Talán nem tudja, hogy micsoda Horva Korbácsa, vagy Sabbrethnek mi a terve vele, de érezte a pokoli erőt ami a lélekmáglyákból áradt, egy olyan kihívást, amit nem lehetett válasz nélkül hagyni.</p><p>"Siess," mondta Sabbreth, mikor Vhanek fölcsatolta az első bilincset a csuklójára.</p><p>A lélekmáglyáktól jövő szörnyülködő és fájdalmas sikolyok elnémultak, és Sabbreth látta, ahogy a lángok az egyik átdöfött rabról a másikra ugrottak, mindegyiket felgyújtva zöld ragyogással. A testük nem égett el; helyette elsorvadtak, a húsuk egyre jobban ráfeszült a csontjaikra, mintha lassan mumifikálódtak volna. A hegyteknő fölött az ég elsötétedett, és a máglyák kavargó lángjai fölemelkedtek, zöldre festve a felhőket felettük. Villám villant a félhomályban, és Sabbreth érezte, hogy a máglyák varázsereje működni kezdett. Szörnyű nyomás érkezett az ég irányából, szinte kipréselve a levegőt a tüdőkből, aztán Sabbreth hallotta, hogy a boszorkányok végeztek a rituáléval, és egyként, egyszerre kimondták Blighterghast nevét. A nyomás engedett, és a varázslat várakozott az igazi célpontjára.</p><p>A föld erősebben rázkódott, és tűforró pára tört fel kevesebb mint száz yardnyira.</p><p>Vhanek felerősítette az utolsó bilincset, és Sabbreth helyhez volt kötve. A feszület oszlopain lévő rúnák életre lobbantak, fényes narancs ragyogással, és a therion szörnyű, öblös sikolyt hallatott, majd elcsendesedett. A Korbács készen állt, éhezett, és Blighterghast úton volt. </p><p>"Harcoljatok értem hát, most!" kiáltotta Sabbreth fosztogatói százainak előtte. "Harcoljatok értem, és Fellgoethek megjutalmaznak mindenkit az örökkévalósággal."</p><p>Hazugság, de minden egyes Orgoth harcos már elő lett készítve rá hogy elhiggye. Mindegyikük úgy viselte magát, hogy ő lesz majd a következő hatalmas hadúr, és a kézzel fogható ígéret az újjászületésről elég volt, hogy biztosítsa a hűségüket. Persze ez a hűség sohasem kellett szembeszálljon egy sárkánnyal.</p><p>Hörgő kiáltás harsant a fosztogatók közt, páncéljuk zölden csillogott a lélekmáglyák szörnyű fényében. A kivagyiság és vérszomj keveréke talán elég ideig harcban tartja majd őket, míg a szertartás megtörténik.</p><p>Sabbreth érezte maga mögött Vhaneket, érezte a tárgyat amit a therion két kézzel tartott. Felnézett a sisakszerű koronára. A belsejében valami mozgott, fogszerű tüskék, kavarogtak a belső felületén. Amikor Horruskh elmondta, hogy a Korbács felemészti majd az agyát, lehet nem túlzott.</p><p>A fogcsattogtató korona látványa talán megrémisztette volna, talán megparancsolta volna Vhaneknek, hogy szabadítsa ki, de Blighterghast kitörölt mindenféle efféle gondolatot a fejéből.</p><p>A sárkány kirobbant a kráter héjából, lávát és kőtömböket hajítva ezer lábnyira a levegőbe. Felüvöltött, hangja mint ezer hegy összeroppanása, lezuhanó egek és haldokló napok.</p><p>Sabbreth járt már a Fellgoethek csarnokaiban. Tanúja volt ősi hatalmuknak és rettegett tőle, de most alig tűntek csupán távoli szellemeknek, összehasonlítva a hús-vér titánnal ami előtte volt. A sárkány kitárta szárnyait, új, borzasztó sötétségbe borítva a hegytetőt.</p><p>A nő szája tátva maradt a borzalomtól, de ahogy a sárkány felemelkedett, árnyékát az összegyűlt Orgoth csapatokra vetve, újra elkezdte hallani az infernálok suttogását.</p><p><i>Térj vissza. Térj vissza. Térj vissza.</i></p><p>Blighterghast újra üvöltött, és Sabbreth hátrapillantott a válla fölött. "A koronát! Most azonnal!"</p><p>Vhanek ledermedve állt, könnyek folytak az arcán, a szája csendes imát mormolt. Még mindig Sabbreth feje fölött tartotta a koronát, a tagjai mintha megfagytak volna.</p><p>"A koronát!" kiáltotta újra Sabbreth és Vhanek hirtelen magához tért. Erővel rácsapta a sisakot Sabbreth fejére.</p><p>Félelem söpörte el a fájdalom hullámait, miközben Horva Korbácsa keményen ráharapott.</p><p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIP1_Uk1gjF4qwx9dNaaMYRBViJMzptot6jVbGXid9EwWdi7U325fX_xV305C6ipkAcpx4ztJRVsyMXCFIYoR_omAL-0f3Vh8WKq4-VHThsKCiDb-11K4AWEUYgy2AESIRi9Nn01C5Pq0285E6Hrp2rzqe60MvDByVs6toJbXiIPPZUDno9Ce_OfF7jfQ/s600/396720962_827380922724987_2687738779994630127_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="600" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIP1_Uk1gjF4qwx9dNaaMYRBViJMzptot6jVbGXid9EwWdi7U325fX_xV305C6ipkAcpx4ztJRVsyMXCFIYoR_omAL-0f3Vh8WKq4-VHThsKCiDb-11K4AWEUYgy2AESIRi9Nn01C5Pq0285E6Hrp2rzqe60MvDByVs6toJbXiIPPZUDno9Ce_OfF7jfQ/w400-h400/396720962_827380922724987_2687738779994630127_n.jpg" width="400" /></a></div><br /><p><br /></p><p><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-14070731602716112462023-11-02T14:13:00.003+01:002023-11-02T14:13:49.380+01:00MK4 Háttér - 030 - Sárkányvész, ötödik rész<p> Nem a Khardov központjában lévő volt Szürkemágus erőd lett volna Valerii Savaryn első választása találkozóhelynek a Vas Királyságok nagy nemzeteinek, de ez volt szinte az egyetlen épület ami elég nagy volt és elég ép az Orgoth támadás után. A tény, hogy régen Orgoth erőd volt, egyszerre illő volt a tanácskozáshoz, aminek a földrészt feldúló hódítók kiűzése volt a célja, másrészt pedig kivételesen rossz előjel.</p><p>Talán még érdekesebb, mint a nagy nemzetek vezetőinek találkozása egy fedél alatt, a tér állapota volt, ami a volt Szürkemágus vár előtt terült el. Felfoghatatlan keveréke mindenféle katonáknak és harci gólemeknek a Vas Királyságok minden szegletéből töltötte ki a teret. Savaryn megfigyelt egy egység cygnari Villámlovag legionáriust, ahogy a Téli Hadtest bakáival vegyültek. Minden csoport megpróbált túlzásba vitt gesztikulációval szót érteni a másikkal, amikor a közös nyelv cserben hagyta őket. Tömzsi Rhúlbéli gólemeket látott fúrókkal és kalapácsokkal felfegyverezve, ahogy fekete füstöt eregettek az égbe, miközben egy kőhajításnyira, a Kallyss ház rejtélyes myrmidonjai csendes, gépi lidércként álltak mozdulatlanul. Savaryn nem látott efféle együttműködést a Vas Királyságok között az Infernál Háború óta és lehet valamilyen módon, az a szörnyű időszak is hozott magával valami jót, egyfajta egység érzetet amit most könnyebb volt újrahevíteni egy újabb kataklizmikus fenyegetés árnyékában. </p><p>Savaryn és Tyrus áthaladtak a téren az erőd bejáratához. Az őrök khadoriak voltak, Téli Hadtest, pár hadigéppel és két Rémfarkas harci gólemmel megtámogatva. Felismerték Savarynt és intettek neki, hogy bemehet, közben lopva lesték a fura társát. Ha Tyrus észre is vette, nem tette szóvá.</p><p>Egy teremben tanácskoznak majd, ami egykor az erőd hatalmas könyvtárát tartalmazta. A könyveket elvitték, elkobozta őket a Legfelsőbb Parancsnokság mint veszélyes tárgyakat, amiket a Szürkemágusok esetleg felhasználhatnak egy újabb felkelés kirobbantására. Savaryn látta, hogy van benne némi bölcsesség, de most azon tűnődött, hogy ezek közül az ősi kötetek közül egyesekben létfontosságú tudás lapulhat az Orgoth legyőzéséhez.</p><p>A könyvtár tele volt katonákkal, a legtöbbjük állt, és a legtöbbjük kapitányi vagy magasabb rangot viselt. A termet leuralta egy hosszú bazalt asztal, egy ötven lábas fekete tömb , ahol az egyes nemzetek legfontosabb tagjai foglaltak helyet.</p><p>"Nem találkoztam Rhúlbéliekkel...egy jó ideje," mondta Tyrus, a léghiányos hangja furcsán kivehető volt a háttér morajlásán felül. Valerii felvonta a szemöldökét erre a megjegyzésre. A Pókok Nis-Arsyrjának szokásává váltak ezek a furcsa megjegyzések, amik baljóssá tették a saját háza és személyes múltját.</p><p>Négy rhuli törp ült az asztal egyik végén. Valerii felismerte az egyik zömök, erős karú törpöt, Gorten Grundback volt az, Rhul egyik legfélelmetesebb csatamágusa, akivel egyszer már szembekerültek a csatamezőn. Hogy miért küzdöttek egymás ellen, az akkor fontos volt, de most, viszonyítva a pusztuláshoz ami fenyegette őket, mindaz már hétköznapinak és gyerekesnek tűnt. "Jó harcosok, és elegendő nyersanyagot tartalékoltak, hogy bőségesen ellássanak bennünket lőszerrel."</p><p>A Rhúlbéliek fontosak volta, hasonlóan Ord, Llael, a Menita Protektorátus és hatalmas céhek képviselőihez, mint az Arany Kohó, de az egész szövetség sikere a vörösek és kékek kezében volt. Nyugat-Immoren nyerni fog a hódítókkal szemben, vagy elbukik előttük, és ez mind Khador és Cygnar döntésein múlott, két nemzetén, akik évszázadokon át háborúztak egymással.</p><p>A hatalmas asztal végén ült a khadori főparancsnokság nagyja, Ivon Krasnovich, egy gereblye-vékony, csupaszra borotvált arcú férfi a hatvanas évei elején, komoly arckifejezéssel. Mellette egy igazán hatalmas termetű férfi ült, dús fekete szakállal és intenzív kék szempárral. Izak Harkevich parancsnok félelmetes kisugárzása elnyomta a diplomatikus képességeit és vérmérsékletét. Vas Farkasnak nevezték, és jó okkal, ám mégis jól egyensúlyozott a félelmetes katonai képességek közt és a diplomatikus türelem közt, még akadt nála egy kis együttérzés is az ellenfelei irányába. A khadoriakkal szemben ültek a cygnari kollégáik, küldöttségüket Olan Duggan generális vezette, mellette Anson Wolfe csatamágus, valamint egy komoly kisugárzású nő a negyvenes éveinek elején, göndör fekete hajjal. Valerii nem ismerte föl, de a Cygnari Felderítő Szolgálat egyenruháját viselte, és kétségkívül a Felderítőmestert Bolden Rebaldot képviselte.</p><p>Valerii és Tyrus az asztal khadori oldalán foglaltak helyet. Tyrus egy llaeli nemes mellé kerül, aki megpróbálta odébb mozdítani a kő székét, sikertelenül, a szikár Pókok Nys-Arsyrjától. </p><p>Amint Valerii helyet foglalt, Harkevich parancsnok megköszörülte a torkát és megnyitotta az ülést. "Szövetségesek, régi, és -- " széles mosollyal kínálta meg a cygnari küldöttséget "váratlanok, hatalmas fenyegetéssel nézünk szembe. Olyannal, ami szükségessé teszi, hogy együtt dolgozzunk, félretegyük a régi ellentéteteket, és vállvetve harcoljunk. Ha ezzel nem értenétek együtt, nem is jöttetek volna el."</p><p>Szórványos válaszok keltek az asztalon körbe, a legtöbbjük megerősítette a támogató szándékot. Harkevich megvárta, míg a szoba elcsitul, majd folytatta. "Látom hát, hogy ugyanúgy látjuk. Nemrég olyan értesülést kaptunk, hogy az Orgoth újra útra kélt. Ezúttal a célpontjuk úgy tűnik cygnari földön lesz, így átadom a szót és Duggan tábornok elmondja a információkat erről a fejleményről."</p><p>A cygnari vezető felé intett, és újra leült.</p><p>Duggan főgenerális föláll, a sötétkék palástja örvénylett a vállai körül. "Az Orgoth elhagyta az átmeneti szállását Rastok váránál -- megleptek bennünket azzal, hogy a teljes seregüket fölpakolták pár nap alatt -- és a flottájuk felfelé tart a folyón egészen a Rimmocksdale tóig. Onnan az egyetlen logikus támadási irány Orven, majd utána Vasfő Állomás."</p><p>Valerii a homlokát ráncolta és a fejét csóválta, és mielőtt ráeszmélt volna, hogy mit csinál, így szólt. "De miért tennének ilyet? Ennek nincs értelme."</p><p>A főgenerális Savaryn felé fordult és szúrósan nézett rá. "Bizonyosan, olyan parancsnokként aki több mint egyszer csatázott cygnari földön, jól tudja, hogy Orven erős bányászati központ és vasúti csomópont. A tó lehetővé teszi az ellenségnek, hogy hajókról is támadja a várost, és ha az elesik, onnan könnyen tovább tudnak támadni más, sebezhetőbb célpontokat. "</p><p>"Igen, persze, de minket már a padlóra küldtek," mondta Valerii, ezzel egy szúrós nézést kiváltva Krasnovich parancsnoktól, valószínűleg a padló kifejezés használata miatt. "Miért nem folytatták a támadásukat és támadták Volningradot vagy Rorshicket? Elvágva bennünket a déli támogatástól, megerősítve a saját helyzetüket, aztán megtámadva Korskot. Miért irányították át az erőiket egy még érintetlen erejű ország ellen, mint Cygnar?"</p><p>Harkevich felemelte az egyik vastag ujját hogy elcsitítsa Valeriit, aztán rosszindulat nélkül így szólt, "Azoknak akik még nem ismerik Valerii Savaryn parancsnokot, az elméje sokszor lehagyja a száját és jólneveltségét."</p><p>Valerii arca elvörösödött. "Fogadja bocsánatkérésem Parancsnok. Én csupán --"</p><p>"Nem, folytassa parancsnok." mondta Harkevich. "Fejezze be a gondolatot."</p><p>Megkönnyebbülve és egy kicsit büszkén, hogy Harkevich parancsnok ismeri hírnévből, Valerii folytatta. "Van itt egy minta. Megtámadnak bennünket az erőik javával egy helyen, míg egy kisebb erő egy célzott támadást hajt végig máshol."</p><p>"Értem. Hol találkozott még ilyen mintával?" kérdezte Harkevich.</p><p>"A lábatok...alatt," mondta Tyrus, levegőt préselve a szavaiba, mintha a légzés időt és erőfeszítést követelt volna meg tőle. Minden szem a Kallyss Ház csatamágusára szegeződött. "Valamit elvittek a kincstáratokból. Miközben harcoltatok velük, elvitték. Valami hatalmasat. Valami fontosat."</p><p>"Azt mondja, hogy a Korsk elleni támadás csak egy csel volt?" mondta Duggan tábornok. Valerii észrevette, hogy a cygnari tábornok hangja nem volt olyan ellenséges, mikor a Pókok Nis-Arsyrjához szólt. "Hogy más céljaik is vannak a puszta területfoglaláson felül?"</p><p>"Nem teljesen," mondta Valerii. Egy ideje gondolkodott már ezen, és szövetséges elmére talált ebben Tyrusban. "Még mindig nem láttuk a két hadvezérüket együtt a csatatéren. Az egyik, akit az Ezer Haragnak hívnak vezeti a seregeiket, de a másik, ez a Sabbreth, lent volt a kazamatákban. Ebben biztos vagyok."</p><p>"Úgy hiszem, hogy két célpontjuk van az országotokban," mondta Tyrus, csontos ujjával Duggan generálisra mutatva. "Nem lenne bölcs az összes erőtöket csak a nyilvánvaló ellen vezényelni."</p><p>Duggan generális visszaült a székére. Tapasztalt és képzett harcos volt, és amit Valeriitől és Tyrustól hallott, nem volt könnyen cáfolható, ugyanakkor nem is volt teljesen meggyőző. "Amit mondasz, az...aggasztó." mondta rövid szünet után. "De meg kell védjük Orvent."</p><p>"Egyetértek," mondta Krasnovich főparancsnok. "Khador minden rendelkezésre álló erejével segít majd Orven védelmében."</p><p>Valerii még mondani akart többet is. A gyomrában egyre erősödött az aggodalom, és biztos volt benne, hogy az Orven ellen készülő támadás egy újabb csel csupán és valami sokkal rosszabbat takar. Eltűnődött azon, hogy Krasnovich főparancsnok Cygnar iránti elköteleződése abból fakadt-e, hogy az Orgoth most végre Khador területén kívül kezdett támadásba. Annyi bölcsessége viszont volt, hogy ezt a véleményét nem mondja ki hangosan.</p><p>"A segítségeteket szívesen vesszük," mondta Duggan generális. Valeriihez és Tyrushoz fordult. "Lehet igazatok van. Lehet van egy másik stratégiai célpont, de megvan a esély, hogy nagy vereséget mérjünk rájuk Orvennél." Körbenézett az egybegyűlt képviselőkön. "Ha most egyesítjük erőinket, ha segítő kezet nyújtotok Cygnarnak, megállíthatjuk ezt a pestist, mielőtt további országok határát átlépné. Számíthat hát Cygnar a segítségetekre?"</p><p>Az asztalnál ülők kórusban értettek egyet, és miért is ne? gondolta Valerii, egy kis keserűséggel. Itt volt az esély, hogy megállítsák az ellenfelet egyetlen nagy erőfeszítéssel, úgy, hogy nem kockáztatnak sokat a Vas Királyság népességéből és országaiból. </p><p>"Várakozni fogunk és figyelni," mondta Tyrus Valeriinek, most végre diszkrét hangerővel. "A népem jó ebben."</p><p>Valerii bólintott és Harkevichre nézett. A parancsnok egyenesen rá nézett, és az arca, ami általában vidám és derűs volt, most szokatlanul borús volt. Aggódott.<br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjh8I_1WJLGFnpbb0Ry-SNbeOFPAcUcgz71zJxSNCjGjXZm8Cv3PHXe7_mTeFn-3iGhrUTd2syqRJ1_2Cn76R4C-Nnvx1qLpacvuiTsf4aMjH0v_FE7UZSndDTFYT6GoVQ9MERHVmWXJ_bLA2bVcnPH9Wn8tdUzgYir2jzqdwQy2UWwttUvTnwSXFnQaHs/s800/khador-warcaster-kommander-harkevich-the-iron-wolf-pip33088.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjh8I_1WJLGFnpbb0Ry-SNbeOFPAcUcgz71zJxSNCjGjXZm8Cv3PHXe7_mTeFn-3iGhrUTd2syqRJ1_2Cn76R4C-Nnvx1qLpacvuiTsf4aMjH0v_FE7UZSndDTFYT6GoVQ9MERHVmWXJ_bLA2bVcnPH9Wn8tdUzgYir2jzqdwQy2UWwttUvTnwSXFnQaHs/s320/khador-warcaster-kommander-harkevich-the-iron-wolf-pip33088.jpg" width="320" /></a></div><p></p><p><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-74971883730770708112023-11-01T10:07:00.003+01:002023-11-01T10:07:53.151+01:00MK4 Háttér - 029 - Sárkányvész, negyedik rész<p> Az Árnyék Útjának nokturnáját Hashkának hívták és jól végezte a dolgát. A hat emberből álló, férfiak és nők csoportját Sabbreth felé vezette, azok pedig láncok és béklyók nélkül, engedelmesen követték. A szemeik üvegesek voltak, és halottként botorkáltak a földön -- és az igazat megvallva, azok is voltak.</p><p>"Matróna," mondta Hashka, meghajolva és bemutatva a művét Sabbrethnek. "Megtettem, ahogy utasítottál. Ezek a porhüvelyek készen állnak."</p><p>Sabbreth visszapillantott a tátongó nyílásba ami a föld mélyébe vezetett. A Feketegyökér Erdő közepén terült el, mint egy földkérgen ejtett seb. Nem számított harcra -- Horruskhot Rastokban hagyta az erőik nagy részével -- de ha a tárgyalások elbuknának, hozott magával elég fosztogatót és harci gólemet, hogy erővel elvegye azt amire vágyott. </p><p>"Hordozzák az üzenetemet?" mondta Sabbreth, odalépve Hashka nokturna egyik módosított rabszolgájához.</p><p>"Csupán meg kell érintsd a bőrüket, aztán meglátod, Matróna," mondta Hashka.</p><p>Sabbreth ajkai undorodva lebiggyedtek a gondolatra, hogy hozzáérjen egy efféle alantas lényhez, de aztán levette a kesztyűjét és a puszta tenyerét rátette a legközelebbi rab karjára. Az elméjét azonnal megtöltötték erőltetett, kényszerített szavak.</p><p><i>Nálad...van...amit akarok. Hozd el, és jutalmad lesz. Tartsd meg...és pusztulj.</i></p><p><i> </i></p><p>A rituálé amit Hashka nokturna végzett, teljesen kitörölte ezeknek a raboknak az elméjét. Csupán az alapvető mozgás funkcióik és ez az egyetlen üzenet maradt meg, ami újra és újra visszhangzott az agyuk üres börtönében. Minden lény, amely rendelkezett telepatikus képességekkel, valóságos szirénaként hallja majd ezt az üzenetet.</p><p><i> </i>"Jó munka," mondta Sabbreth. "Küldjétek le őket."</p><p>#</p><p>Kevés dolgot szeretett volna Sabbreth ezen a világon megtenni, mint letépni Horruskh arcáról az örökké díszelgő vigyorát. A hatalmas hadúr irdatlan jókedvvel tett-vett, és irdatlan étvágya volt a vérre és pusztításra, de még vész idején, még akkor is amikor kicselezték és meghazudtolták, talált okot a mosolygásra. Száz oka volt rá, hogy gyűlölje Horruskhot, száz oka, hogy holtan akarja látni, de amilyen kicsinyesnek is tűnt, semmi sem volt fontosabb, mint letörni azt a gúnyos vigyort.</p><p>"Elment az eszed, Sabbreth," mondta Horruskh, nevetve csóválva a fejét. "Nyilvánvalóan nem értettem meg, hogy mit akarnak a Fellgoethek."</p><p>"Óvatosan, hadúr. A Sötét Matrónát azzal gyanúsítod, hogy félreértelmezi a hatalmasok mondandóját," mondta Vhanek, Sabbreth mellett ülve. A therion hangja betöltötte Rastok várának lovagtermét erővel és tekintéllyel. "Tanúja voltál a tizedelésnek, részt vettél benne. Tudod, hogy helyesen lett elvégezve."</p><p>Horruskh hervasztóan szúrós nézéssel pásztázta Vhaneket. Valahogy egyszerre sugárzott magából gyilkos fenyegetést és vidámságot. "Azzal vádolom Sabbrethet, a Végtelen Pusztítást, hogy inkább abban hisz, amit szerezne, ahelyett, hogy a hatalmasok igazi szándékait tolmácsolná."</p><p> "Úgy hallottam, te végeztél egy sárkánnyal," mondta Sabbreth, nyugodtan, figyelmen kívül hagyva Horruskh kitörésének nagyját...egyelőre. "Az első megszállás alatt. Miért vagy hát most ennyire eltelve félelemmel?"</p><p>"Félelemmel?" mondta Horruskh. "Élj elég életöltőt Sabbreth, aztán majd egyszer talán te is megtanulod a különbséget a bátorság és botorság között."</p><p>"Szóval, a Fellgoeth utasításai botorságok?"</p><p>Horruskh szája tátva maradt, és egy pillanatra nem szólt semmit, aztán a mosolya szélesedett, csupa fog volt az egész. "Nem, csupán az eszközük értelmezi ilyen módon félre őket."</p><p>"Tisztán láttam, hogy mit kell tegyek, és hogyan kell megtennem,"</p><p>Sabbreth a rögtönzött trónusa karfáját markolászta, arra vágyva, bárcsak Horruskh torka köré fonódnának az ujjai. "Tévedtem valaha?"</p><p>"Volt valaha igazad?" vágott vissza Horruskh és mielőtt a nő válaszolhatott volna, így folytatta. "Igazad van. Valóban megöltem egy sárkányt, Sabbreth. Ezer katonával mentem neki a bestiának, és aztán még ezret rááldoztam. Három napig csatáztunk vele, és mikor végre levágtam a fejét és kimetszettem a mellkasából a lélekkövét, nem nyertem semmit. Az egész egy kudarc volt."</p><p>"Ám te, te egy még nagyobb vadra fened a fogad," lépett Horruskh a trón felé lassan. "A bestia amit a Fellgoethek neked mutattak, rendelkezik névvel. Blighterghast a neve és tízszer akkora szörnyeteg, mint amit én levágtam."</p><p>"Nem számít; Velem lesz Horva Korbácsa," mondta Sabbreth. "Elhozza nekem a győzelmet. A Fellgoethek megmutatták nekem."</p><p>Horruskh hátracsapta a fejét és nevetett. "Még ha meg is tudod szerezni a Korbács mindkét részét, tudod hogyan kell használni? Érted, hogyan működik?"</p><p>Sabbreth értelmezése Horva Korbácsáról legnagyobbrészt Dagholoth jóslatain alapult, ám az ősi Orgoth jóslatait rejtélyesnek jellemezni erősen alábecsülte a valóságot. Tudta hogyan kapcsolja be a szerkezetet és volt valami fogalma a hatalmáról, de hazudott volna, ha azt állítja, hogy nem maradtak egyes részletek homályban, például, hogy mennyire hatékony Blighterghast ellen és hogy itt vakon megbízott a Fellgoethekben. Ezt természetesen nem fogja Horruskh orrára kötni, az pedig kihasználta a pillanatnyi tétovázását, mint egy ragadozó aki végre a földre tudta rántani a prédáját.</p><p>"Így is gondoltam," mondta a férfi, a hangjából előtörő maró öröm fogcsikorgatásra késztette Sabbrethet, az egyik el is repedt. "Világosítsalak föl?"</p><p>Sabbreth szólásra nyitotta a száját, hogy elmondja neki, mennyire tartja őt és a "felvilágosítását", de Vhanek keze a karján megállította. Ránézett a therionra, aki alig észrevehetően megrázta a fejét. Ez a rezdülés azt mondta, hagyd. Horruskh gőgje, a kényszere, hogy semmibe vegye Sabbrethet, most értékes információkhoz fogja őket juttatni.</p><p> Végül nem válaszolt. A száját mélyen le biggyesztette, eljátszva a dühöt, amikor vidámságot érzett.</p><p>"A Korbácsot hadseregek legyőzésére tervezték," mondta Horruskh, "ám nem mészárolja le, vagy égeti el őket mennyei tűzzel. Nem, sokkal rosszabb annál -- az ellenségnek és a bolondnak, aki a Korbácsot használja. Elveszi az elméjüket, teljesen, egy hadsereg tíz és százezer tagjáét, seregnyi sikoltó hang beszorítva egyetlen koponyába. A tiédbe." Horruskh újra felnevetett. "Halálosabb mint bármilyen sárkány, és a te elmédet is elemészti majd, mint ahogy Lorgothét is. Miért hagytam hátra, szerinted?"</p><p>Most Sabbrethen volt a sor, hogy mosolyogjon. "Ki kell mondanom, Horruskh?"</p><p>A hadúr sötét szemei felcsillantak a gyengék megvilágított teremben, és az újai rákulcsolódtak a kardja markolatára. "Mondd ki."</p><p>A fosztogató parancsnokok, harci boszorkányok és rangidős vulcarok a teremben hátraléptek a hirtelen gyilkos feszültségtől, ami a két vezér között gyűlt. Hadvezérek közti közvetlen összecsapás ritka volt -- mindketten túl sokat veszíthettek -- de a fogazott gyűlölet Sabbreth és Horruskh között mindkettőt hónapok óta emésztette már.</p><p>Sabbreth felállt, rákapcsolva az elméjét a Sakáljaira, amik a teremajtó külső részén álltak. A gólemek vicsorogtak és kapartak, és a nő egy része ki akarta vonni a kardjait, beparancsolni a gépeit és féktelen harcba vetni magát Horruskhhal.</p><p>Lehet meg is tette volna, de újra, a jóslat megmentette.</p><p>A lovagterem ajtaja kinyílt, és besétált rajta Hashka nokturna, keskeny arcán végtelen büszkeséggel.</p><p>"Matróna, az üzenetedre válasz érkezett."</p><p>#</p><p> Az egyik rabszolga akit Sabbreth leküldött a feketeerdei verembe visszatért. Hashka nokturna szétzúzta a férfi elméjét és lelkét, de a cephalyxek a testén végeztek szörnyű módosításokat. A száját kiszélesítették, a bőrt hajmeresztő módon szétfeszítették egy bronz rácson amit a fogak helyére ültettek be a felső és alsó állkapocsba. A szemeit acél búrák fedték, mindegyiken egy apró furat pont a közepén, és egy tekeredő vezeték indult mindkét búrából, majd a másik vége eltűnt a bőr és csont között. A testének más részeit is eltávolították -- mindkét kezét, az orrát és füleit, a melléről és faráról pedig vérmentesen lenyestek íny és izomcsíkokat. Sabbrethet ez a vulcar kohómesterekre emlékeztette, mikor azok az egyik warjackből bányásztak alkatrészeket a másik megjavításához. </p><p>Ledöbbentette a módosítások pontossága. Nem véletlenszerűen voltak elvégezve. Biztosan fájdalmat okoztak, de ez nem kínzás volt a kínzás érdekében. Ezeknek mind volt egy céljuk. Egy szakember keze nyomait láthatták, nem egy hentesét.</p><p>A visszatért rabszolga csöndben ácsorgott az elhagyatott állatkarámok mellett, a vár főtornya tövében. Itt tartották jelenleg a kevéske megmaradt rabjukat. Egy tucatnyi fosztogató őrizte a nyomorultat, de nem úgy tűnt, mintha bárkire veszélyt jelentene.</p><p>"Mit tettek vele?" kérdezte Horruskh, közeledve a rabhoz. Egyik húsos ujjával megböködte a férfi mellkasát, mintha egy gyermek vizsgálna egy bogarat.</p><p>"Úgy hiszem, hogy továbbító gócot alkottak belőle, hadúr," mondta Hashka nokturna.</p><p>"TE VAGY SABBRETH?" szólt meg a rab, csikorgó, fémes hangja megtöltötte a karámot. Az ajkai helyére szerelt fémrácsból harsant föl, de nem a férfi hangszálai képezték ezt a hangot.</p><p>Horruskh szisszenve hátralépett a hirtelen hangtól, majd felnevetett. Sabbrethre mutogatott, "Ezt keresed, itt."</p><p>Sabbreth előre lépett. "Sabbreth vagyok, és nálad van valami ami az enyém."</p><p>"AZ EREKLYE A BOLY TULAJDONÁT KÉPEZI."<br /></p><p>"Az enyém," mondta Sabbreth. "Add át, és köthetünk egy kölcsönösen előnyös megegyezést. Tartsd meg magadnak, és ki foglak füstölni a talajból, még ha egy évszázadomba telik is."</p><p>Egy ideig csönd volt, elég ahhoz, hogy Sabbreth elgondolkozzon rajta, hogy a közvetlen fenyegetőzés célravezető volt-e. Vhanek elhitette vele, hogy ezek a cephalyxek, különösen a vezéreik, logikusan, értelmesen működő lények voltak, hasonlóan ahogy az orgothok a Fellgoethek parancsait követték. Bizonyosan felmérték már Sabbreth erőinek nagyságát. Vajon logikusan fognak dönteni?</p><p>"MIT KÍNÁLSZ?"</p><p>"Húst," mondta Sabbreth. "Egy soha ki nem fogyó hús ellátmányt. Tíz százalékos jutalékot fogunk adni, az összes rabul ejtett emberből."</p><p>Egy kézművesnek mindennél előbb alapanyagokra volt szüksége.</p><p>Újra csönd. Majd, "HUSZON-ÖT."</p><p>Sabbreth a fejét rázta. "Saját kötelezettségeinket is fedeznünk kell. Tizenöt."</p><p>"ELFOGADHATÓ. AZ EREKLYÉT A NÉGYES SZÁMÚ BOLY-BEJÁRATHOZ HOZZUK HAJNALBAN." Ezzel a végszóval, a rabszolga teste elernyedt és összecsuklott. Egy halk szuszogó hang hagyta el a megkínzott fémnyílást a férfi arcán, aztán, végre, meghallhatott.</p><p>#</p><p>A lény ami Sabbrethre és Horruskra a verem szájánál várt puffadt pókra emlékeztetett, amit bőrből, acélból és üvegből formáltak. A föld fölött lebegett, a belső szervei lilás színben derengtek, természetellenes ritmusban. Mellette állt három hatalmas, izmos lény, mindegyik Tyrant nagyságú, de nem gépek voltak. Nem teljesen. A testük szerves volt, emberi formájú, bár sokkal nagyobb mint akár a legtestesebb ulkor. A lények minden végtagja pengékben végződött, vagy nehéz láncos buzogányokban, vagy furcsa szerkezetekben, amikről Sabbreth még csak el sem tudta képzeni mire valók.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCM6hgqbniP64-jZvhn4-QhYMOSAQuo0OfffkbDSrCN671VNleWPgZd33InWi1qJ8NZ9aWsSdLj0N9NfkxKaAn5U4KcD8fi3j8lrDCyDn4FcCnNMDfel6bGQ5R4EGok2VFhXbRF53Q2r-YOJWRqRLAPsvXbWu8_34j7YibGTUOOteOGn2EwqAylmJUiFc/s500/WARMACHINE_mercenaries_cognifexCyphon.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCM6hgqbniP64-jZvhn4-QhYMOSAQuo0OfffkbDSrCN671VNleWPgZd33InWi1qJ8NZ9aWsSdLj0N9NfkxKaAn5U4KcD8fi3j8lrDCyDn4FcCnNMDfel6bGQ5R4EGok2VFhXbRF53Q2r-YOJWRqRLAPsvXbWu8_34j7YibGTUOOteOGn2EwqAylmJUiFc/s320/WARMACHINE_mercenaries_cognifexCyphon.jpg" width="320" /></a></div><br /> <p></p><p>Ezen óriásokon túl, a cephalyxek még magukkal hoztak több száz módosított embert, hasonlóakat, mint a hulla amit Khardov kazamatáiban látott. Tízes sorokban álltak, és furcsa fekete öltözetű alakok lebegtek közöttük, vállaikon pengékkel és tűkkel tűzdelt acél végtagokkal.</p><p>"Háborút szítottál," mondta Horruskh, bár nem volt boldogtalan.</p><p>A nő a fejét csóválta. "Csupán erőbemutató. Semmi több."</p><p>Magához szólított a sakáljait és a cephalyxek tömbje felé indult. A válla fölött még visszaszólt Horruskhnak, "Nem támadj, csak ha megparancsolom."</p><p>"Parancsolod?" válaszolta Horruskh, feltüzelve. A nő figyelmen kívül hagyta és átvágott a tisztáson a verem felé.</p><p>A hatalmas pókszerű lény eltávolodott a katonáitól és a nő felé tartott, a három hústorony kísérőjével a nyomában. Sabbreth úgy vélte, hogy a harci gólemjeihez hasonló szerepet töltenek be, még ha abszurditást súroló módon néznek is ki.</p><p>A tisztás közepén találkoztak, és a cephalyx vezető a lényei elé lebegett. Sabbreth hasonlóan tett, maga mögött hagyva a Sakáljait. Most, először, látta, hogy a cephalyx betartotta a rájuk eső részt. Az egyik ízelt, karomszerű végtagjában tartotta az obszidián sisakot, amit tátott szájú arc formájúra kovácsoltak. A viselője fejét teljesen befedi majd, elnyelve azt egyetlen végtelen sikolyban.</p><p>"Cyphon Cognifex vagyok. Nálam van amit keresel." a hangja a nő elméjében visszhangzott, a hallásán túl. Látta, hogy a pók egyik végtagja igazából ennek a cognifex lénynek az elsorvadt teste volt. Az egész pók test igazából egy fajta sisak volt. Sabbreth elmerengett rajta, hogy vajon miféle szörny rejtőzhet mögötte.</p><p>"Akkor add át nekem és a szerződésünk életbe lép," mondta hangosan Sabbreth, bár érezte, egyetlen kimondott szó nélkül is tudta kommunikálni ezzel a lénnyel.</p><p>"Mikor várhatjuk a fizetséget?" mondta a cognifex.</p><p>"Minden csata után, küldj egy követet aki begyűjti a részedet. Feltételezem, hogy ezen földrész legtöbb helyéhez van hozzáférésetek."</p><p>"A <i>legtöbb</i> helyhez," értett egyet a cognifex. "Ha át akarsz bennünket verni, a legtöbb hely <i>minden</i> helyé válik. Nincs olyan hely, ahol nem lehetünk."</p><p>Sabbrethnek feltűnt, hogy ők maguk fogják ezeket a cephalyxeket nyersanyaggal ellátni az erőik felépítéséhez, és hogy egy ilyen ellenfél legyőzése, még akkor is ha fölényben vannak, akik a föld kérgén bárhol előbukkanhatnak, kemény feladat lesz. Ám ez a probléma majd valamikor máskor kerül majd megoldásra. Egy olyan probléma amivel már egy sárkány athancjával és egy hatalmas új szövetségessel fog szembenézni. "Megkapod, amit megígértünk. Most pedig. A koronát."</p><p>Cyphon Cognifex kinyújtott az egyik végtagját és a koronát arról lóbálta Sabbreth elé. Sabbreth gyengéden levette, és az érdes kő érintése a bőrén eltöltötte egyaránt ujjongással és rettegéssel. "Az alku megköttetett."</p><p>A lény megfordult és ellebegett, vissza a kaptárába. A húsból szabott légiói követték őt le a sötétségbe.</p><p>Horruskh kérdőre vonta amikor Sabbreth visszatért a saját soraikba. "A Korbács nem segít neked Blighterghast ellen," mondta. "Mondtam már neked, hogy több mint tízezer katonára lenne szükség, hogy lemészárold azt a lényt."</p><p>Sabbreth megrázta a fejét. Ő és Vhanek már megbeszélték, hogy mit fognak tenni, ha megszerzik a koronát. A szükséges erőforrások minimálisak voltak. Az ár viszont lehet szörnyű lesz. "Nincs szükségem tízezer katonára, csupán egy teljes század fosztogatóra, a saját warjackjeimre, és az összes megmaradt rabszolgára."</p><p>Horruskh szeme összeszűkült. Lehet, hogy sejtette, miként akarja használni a Korbácsot. Lehet sejtette, hogy egy sárkány elméje egyenlő egy teljes seregével, és lehet rájött, hogy a nő mindképpen ugyanolyan halott lesz. Ha voltak is ilyen gondolatai, nem adott nekik hangot. Helyette, egy sokkal személyesebb kifutású problémát vetett fel. </p><p>"Ha neked adom az összes rabot, hogyan teszek áldozatot a Fellgoetheknek? Nem bírunk ki egy újabb tizedelést."</p><p>"Ne félj, Horruskh. Ott ahova tartunk, nem lesz hiány lehetséges áldozatokból."<br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-45581158174811453562023-10-20T09:38:00.031+02:002023-10-24T08:45:25.555+02:00WTC 2023, Francia zsoldban<p> Péntek, utazós nap, reggel korán kelés, vonat, reptér, repülő, eddig minden rendben.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHQT9s8aYRVBEdUUF7fiME6ZoiPuKTqQzDwSl0DZvs5dSDHDhVV-FDGKqfOgYwAqydR0A8HZ1hyQ5jtVGf8nT-Dy0LWKmpAwf0khbnneJlSYwCHmuSd563RMulUoXeF7YROFkRu2eFDXXlLM0OwCArNiBfroxfpiKVZh-GgVg9vm23iKfB4kP0DcUaeNA/s5792/IMG_20231020_070845.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="5792" data-original-width="4344" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHQT9s8aYRVBEdUUF7fiME6ZoiPuKTqQzDwSl0DZvs5dSDHDhVV-FDGKqfOgYwAqydR0A8HZ1hyQ5jtVGf8nT-Dy0LWKmpAwf0khbnneJlSYwCHmuSd563RMulUoXeF7YROFkRu2eFDXXlLM0OwCArNiBfroxfpiKVZh-GgVg9vm23iKfB4kP0DcUaeNA/s320/IMG_20231020_070845.jpg" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWRm35bJDTmiUthbk8cpMvGrVxXvbdMTdahjUCgdcgselN9zp2jCjcqQ5MeJ8wrUSNw_2FoBF5z5elxwaqHeFo9WxQZWhLWixO36U8vkRrta8NVsHkjDYAcucUbRDTMAcabBPLRJ5SteU-Qb6BPakSEm1F3muOP3wQ9LSHXfcj1rA8xmhAiQ3n-AWDsuY/s5792/IMG_20231020_090121.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="5792" data-original-width="4344" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWRm35bJDTmiUthbk8cpMvGrVxXvbdMTdahjUCgdcgselN9zp2jCjcqQ5MeJ8wrUSNw_2FoBF5z5elxwaqHeFo9WxQZWhLWixO36U8vkRrta8NVsHkjDYAcucUbRDTMAcabBPLRJ5SteU-Qb6BPakSEm1F3muOP3wQ9LSHXfcj1rA8xmhAiQ3n-AWDsuY/s320/IMG_20231020_090121.jpg" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOwUQi8oeHZQ8ODthxUd222RCGbRuymQMXBGH9SUaZW7uhEVr8jv0TVD9x73_YgX9JRZy0rXuHHuX2kO1dc22tnoQy2Hj_GgzbR5zt0AZJJBQFIq8vnmFbSO5uZ4J2y-OPYIlOWIxOu21iVUtV4ZrQxngcIguiNIof4OQsKM_hHbYeCYJMcoXB2WAp0FA/s5792/IMG_20231020_090158.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="5792" data-original-width="4344" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOwUQi8oeHZQ8ODthxUd222RCGbRuymQMXBGH9SUaZW7uhEVr8jv0TVD9x73_YgX9JRZy0rXuHHuX2kO1dc22tnoQy2Hj_GgzbR5zt0AZJJBQFIq8vnmFbSO5uZ4J2y-OPYIlOWIxOu21iVUtV4ZrQxngcIguiNIof4OQsKM_hHbYeCYJMcoXB2WAp0FA/s320/IMG_20231020_090158.jpg" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhmT8sOxAiNiEOiwp-V1Bhgan7D10oUSQdATuQVGrJ7kh6ciWlymQUhEgEfyGpY7_Ngta1gMeJN9h0YFna4_0KGAMF2jo8S2wYkDZbNytxCGEUAxcxr2rRvRltobOnWP_pQr9QOKAllFsaNbn58C8Q1b2ExHcOBzUoshjRYUaCQdIz-WttJevGN5mG9ZM/s5792/IMG_20231020_095759.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="5792" data-original-width="4344" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhmT8sOxAiNiEOiwp-V1Bhgan7D10oUSQdATuQVGrJ7kh6ciWlymQUhEgEfyGpY7_Ngta1gMeJN9h0YFna4_0KGAMF2jo8S2wYkDZbNytxCGEUAxcxr2rRvRltobOnWP_pQr9QOKAllFsaNbn58C8Q1b2ExHcOBzUoshjRYUaCQdIz-WttJevGN5mG9ZM/s320/IMG_20231020_095759.jpg" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwBTnzEB_N7UZFSWuty3r-yDKCdDQWzlNUtVeq9YFua8TqeUDHpwVNGz1iFTgYMz1fAnCGLIDQyRb8CmuSCTEJMf8k1fL1lfsaSaKvOQpARy8URxlkek7ZuU_U-a1aoaJt82wsZrAT2-qf_JUXYFLx39zKhSI_sTxYsRnwg_RWivzWExhVMyDr9ziK_wI/s5792/IMG_20231020_101135.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="5792" data-original-width="4344" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwBTnzEB_N7UZFSWuty3r-yDKCdDQWzlNUtVeq9YFua8TqeUDHpwVNGz1iFTgYMz1fAnCGLIDQyRb8CmuSCTEJMf8k1fL1lfsaSaKvOQpARy8URxlkek7ZuU_U-a1aoaJt82wsZrAT2-qf_JUXYFLx39zKhSI_sTxYsRnwg_RWivzWExhVMyDr9ziK_wI/s320/IMG_20231020_101135.jpg" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIPt31KBQ1NIA-Aq71Q-IlhhaSFQOn4MTQbTD8iPgqPev9vwemYEeZdINrxTE_kdmXhaLQ3A08NhT22gXwdzW6OR_BaWYuSEDc51gr2OLk-xLVp2xaiwS7GW3pkE-ZcdT3V2EI3_qRq5ngQz_3mG9_OFBs-10EY74VJhyv-rrsNX6o4k9kzVcmqMNGg88/s5792/IMG_20231020_101245.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="5792" data-original-width="4344" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIPt31KBQ1NIA-Aq71Q-IlhhaSFQOn4MTQbTD8iPgqPev9vwemYEeZdINrxTE_kdmXhaLQ3A08NhT22gXwdzW6OR_BaWYuSEDc51gr2OLk-xLVp2xaiwS7GW3pkE-ZcdT3V2EI3_qRq5ngQz_3mG9_OFBs-10EY74VJhyv-rrsNX6o4k9kzVcmqMNGg88/s320/IMG_20231020_101245.jpg" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJwlmAjj2kRjtv9hnXvqeDfja6pgvUzvmB_Zj1vR1KKG63tkHxFB5sBU3wvbXSkVW-dBb-22D4EQHB_k491os7o3xPEsnlVzGYDJxiENFA5qabVVdJtr9IVbsWiwoE4g0knBtxfp6IIwuUkAMnFPnMFELif9N7qRABWRfbS_9XMP4evGIOh6AAtxKxZf4/s1080/IMG_20231020_101306_(1080_x_1080_pixel).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJwlmAjj2kRjtv9hnXvqeDfja6pgvUzvmB_Zj1vR1KKG63tkHxFB5sBU3wvbXSkVW-dBb-22D4EQHB_k491os7o3xPEsnlVzGYDJxiENFA5qabVVdJtr9IVbsWiwoE4g0knBtxfp6IIwuUkAMnFPnMFELif9N7qRABWRfbS_9XMP4evGIOh6AAtxKxZf4/s320/IMG_20231020_101306_(1080_x_1080_pixel).jpg" width="320" /></a></div><br /><p>Péntek, 10:30 : Gyors közjáték, az egyik fran cia csapattársam jelenti, hogy Németországból idefelé utazva fa dőlt a vonatsínre, mindenki tanácstalan.</p><p>Péntek dél : a kaja brutál drága, a hotel és a reptér kajáldák közt lehet választani, sajnos 20 euró egy pad thai.</p><p>Péntek 15:30 Nyitva a terem</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjme5-Glp6xZYJcXvZStfMVYX_tMSQDYmoKHfuHLs6C-tLdcYTOtUXI6_vYNTaUeFTmy2B6ayh2ucLBMD4N5tsqWrTkpHbL-DGBhhUFJkD0_J3Mk1I_YWYXatgPNBHng9ybvlbCjhDKRPIwIOEj2Z90dEYE5wy0qb7cMzohl39V1sl3nuvQzjktITKcry0/s5792/IMG_20231020_154003.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4344" data-original-width="5792" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjme5-Glp6xZYJcXvZStfMVYX_tMSQDYmoKHfuHLs6C-tLdcYTOtUXI6_vYNTaUeFTmy2B6ayh2ucLBMD4N5tsqWrTkpHbL-DGBhhUFJkD0_J3Mk1I_YWYXatgPNBHng9ybvlbCjhDKRPIwIOEj2Z90dEYE5wy0qb7cMzohl39V1sl3nuvQzjktITKcry0/s320/IMG_20231020_154003.jpg" width="320" /></a></div><br /><p>Pár kép péntekről</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs2kgyPJa0VbPsFZk41gf0Qt2sjhBAHDqiSJH26zkcUihdZUK1CuscM8Ik5n8TaLGZ9U6GSMYEqfhuHd9Bh8NikFI2V0oFH3cphWYGx8YPHXxpMnRwWjZhGd8x_MlgdJVS2_T1MS2g12BcNWwlN1sbHcwKhfsKfnI5FUgngU72JCm_3qVrMZPK1FOKBlM/s5792/IMG_20231020_174150.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4344" data-original-width="5792" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs2kgyPJa0VbPsFZk41gf0Qt2sjhBAHDqiSJH26zkcUihdZUK1CuscM8Ik5n8TaLGZ9U6GSMYEqfhuHd9Bh8NikFI2V0oFH3cphWYGx8YPHXxpMnRwWjZhGd8x_MlgdJVS2_T1MS2g12BcNWwlN1sbHcwKhfsKfnI5FUgngU72JCm_3qVrMZPK1FOKBlM/s320/IMG_20231020_174150.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOlnI8eNgyhWS-P18BHJhyphenhyphenwKhXnOA75RsWbjJb1NKJoamVq27kn3H8_Pc0qlxuI_5bDKKohKOYY-Zn4iBrngmadU9nwsJXPHYUWu9uD92RlR_GBBk2EgBirCwLcz_AyB7exs8YXMoR7gsvl2a2gaLrjSuUKe8PopQB1TkFLaD3qQZV7eOuTTSprcheNh0/s5792/IMG_20231020_174412.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="5792" data-original-width="4344" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOlnI8eNgyhWS-P18BHJhyphenhyphenwKhXnOA75RsWbjJb1NKJoamVq27kn3H8_Pc0qlxuI_5bDKKohKOYY-Zn4iBrngmadU9nwsJXPHYUWu9uD92RlR_GBBk2EgBirCwLcz_AyB7exs8YXMoR7gsvl2a2gaLrjSuUKe8PopQB1TkFLaD3qQZV7eOuTTSprcheNh0/s320/IMG_20231020_174412.jpg" width="240" /></a></div><br /><p>Szombat reggel, mindenki a párosítást és a nyitóbeszédet várja</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfxNgBUOtP7x5oXHO3v35Ejo7k1ApJWDpOgMbjGMJscDQk6RoTKa9fxt7TLOZreGwOnhCGEo338ghasRcCfKb39UfHQf4r_uNj4JZI3iKE5LpuHUziQoWeGNcoxpFdTWtF19IqO-7Z5uKdnQYQpY_9onwlKdcrshS86PGN-DFA-hep3VRuwzd1BmX2hJU/s4000/16978720024303381727801810230329.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1800" data-original-width="4000" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfxNgBUOtP7x5oXHO3v35Ejo7k1ApJWDpOgMbjGMJscDQk6RoTKa9fxt7TLOZreGwOnhCGEo338ghasRcCfKb39UfHQf4r_uNj4JZI3iKE5LpuHUziQoWeGNcoxpFdTWtF19IqO-7Z5uKdnQYQpY_9onwlKdcrshS86PGN-DFA-hep3VRuwzd1BmX2hJU/s320/16978720024303381727801810230329.jpg" width="320" /></a></div><br /><p>Első kör, Dánia Jutland ellen</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3tEXs8RpFucTuU1bPRxxe2px5btcueLUZvRNvg4RUMsZciBulTu8GD5hxXCPkghHlvARIVKSuoNiuxMA57i008vnhnlMeloSV3r5xfxZFHTWMdRBw0pe4cq3NR83K-z2X1LCAdnz3deOq1Mp6_wb8wuZ6l24jWDF6MgiJeIqLFSs7gxfnpvCFSFmKSPs/s5792/IMG_20231021_095549.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="5792" data-original-width="4344" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3tEXs8RpFucTuU1bPRxxe2px5btcueLUZvRNvg4RUMsZciBulTu8GD5hxXCPkghHlvARIVKSuoNiuxMA57i008vnhnlMeloSV3r5xfxZFHTWMdRBw0pe4cq3NR83K-z2X1LCAdnz3deOq1Mp6_wb8wuZ6l24jWDF6MgiJeIqLFSs7gxfnpvCFSFmKSPs/s320/IMG_20231021_095549.jpg" width="240" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Első ellenfél, Dánia, Wurmwood </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBeki5lf0rPbmuzcE4sV-MQTfFmZhrgkyhKWDdjP7ZIa5JG3F0EwfAq2uSu8DAXIViBW_5sSx0cII1d0X4kL3knoGJhysXK1kZK4Xb2CAo53TUAOKQkCMnvRJnmYL3oFquIbiRbWmHKgYAqbS1CDWxell7sKxU74umgwl1P9iu1GPU5etinRhnVOy_0GA/s5792/IMG_20231021_104120.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4344" data-original-width="5792" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBeki5lf0rPbmuzcE4sV-MQTfFmZhrgkyhKWDdjP7ZIa5JG3F0EwfAq2uSu8DAXIViBW_5sSx0cII1d0X4kL3knoGJhysXK1kZK4Xb2CAo53TUAOKQkCMnvRJnmYL3oFquIbiRbWmHKgYAqbS1CDWxell7sKxU74umgwl1P9iu1GPU5etinRhnVOy_0GA/s320/IMG_20231021_104120.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Feat után feat<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRcPvvPcxGFGZyM5Z7fShHfzuc6mO05lwbmZ-jqSkUiSrerHN20TtSoTcOhzIY49fIP26eBB9o8nzRmi-8XhOiBo6bJl9VZRed0uAzkWodXuMtfG5L84rT0Def6bgrOaCyBLtQHujzPo_9qc_vnZ2sRJaERuPl-rSduR0xRT8Ln6CKlW62QCHIMq5QUPo/s5792/IMG_20231021_111553.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4344" data-original-width="5792" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRcPvvPcxGFGZyM5Z7fShHfzuc6mO05lwbmZ-jqSkUiSrerHN20TtSoTcOhzIY49fIP26eBB9o8nzRmi-8XhOiBo6bJl9VZRed0uAzkWodXuMtfG5L84rT0Def6bgrOaCyBLtQHujzPo_9qc_vnZ2sRJaERuPl-rSduR0xRT8Ln6CKlW62QCHIMq5QUPo/s320/IMG_20231021_111553.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Győzelem a gaz dánok ellen, köv körben a címesélyes Német csapat ellen kell küzdeni :(</div><div><br /></div><div><br /></div>Mégsem! Svéd-svéd sorsolás miatt most az egyik svéd csapat ellen nyomjuk. <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzEOOeqxflH473CKyBCIDe4A8zZNuEyH5B8Ml6EI3Em52wRzHDp8cLr-k7rQ428MwB9VRenjEdKxCLWw9M6O3adqx55MeWTaYRESpGuu_Orx-ESulJGSVBwOt9D9IxBh-2nF6zxlVwGmnuzR1UKB1rpvyf7qHZPam38vBUikG0-yRvFdBafHJWhNbHpMk/s2000/IMG_9799.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1500" data-original-width="2000" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzEOOeqxflH473CKyBCIDe4A8zZNuEyH5B8Ml6EI3Em52wRzHDp8cLr-k7rQ428MwB9VRenjEdKxCLWw9M6O3adqx55MeWTaYRESpGuu_Orx-ESulJGSVBwOt9D9IxBh-2nF6zxlVwGmnuzR1UKB1rpvyf7qHZPam38vBUikG0-yRvFdBafHJWhNbHpMk/w400-h300/IMG_9799.jpg" width="400" /></a></div><br /><div><br /></div><div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQVhwkxrXkeXHTX1vzZqj3XCdxd9PNjejYGywaOF7yQtn5oGLIyHupqLIK43e-m69LyzOu2HyhiBkS-m_O_vUrBl0BWzcBp8MU5E_5_QXdj7Umw0m6yMZPHt2b_knW3TEL0GiQhxRWczfOPTEqG-uM_wh2nyYhIOiKTo6JVvR7Gks7vmIQQsjgqLC8DII/s5792/IMG_20231021_141404.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="5792" data-original-width="4344" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQVhwkxrXkeXHTX1vzZqj3XCdxd9PNjejYGywaOF7yQtn5oGLIyHupqLIK43e-m69LyzOu2HyhiBkS-m_O_vUrBl0BWzcBp8MU5E_5_QXdj7Umw0m6yMZPHt2b_knW3TEL0GiQhxRWczfOPTEqG-uM_wh2nyYhIOiKTo6JVvR7Gks7vmIQQsjgqLC8DII/s320/IMG_20231021_141404.jpg" width="240" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_SAfySUpRT4gOa54-c4xvhRW0F6stautP9VW5DkGxpwOxNMYVMf6pvdnXEdAsiHhDQx4qcosxgKj2vBy_EWbSp0J8QHliJKpa6u8rnca20mSsqmuZ1s6i8Gg2oaAkfilDt9svjOIl7Q2w4ah8NxV0GRkt_azPsDbAje0GdsfbMpYtIIXlXLRRTsnUCJ4/s4000/16978922352156280076709389642809.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="1800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_SAfySUpRT4gOa54-c4xvhRW0F6stautP9VW5DkGxpwOxNMYVMf6pvdnXEdAsiHhDQx4qcosxgKj2vBy_EWbSp0J8QHliJKpa6u8rnca20mSsqmuZ1s6i8Gg2oaAkfilDt9svjOIl7Q2w4ah8NxV0GRkt_azPsDbAje0GdsfbMpYtIIXlXLRRTsnUCJ4/s320/16978922352156280076709389642809.jpg" width="144" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Omo vs Bartolo</td></tr></tbody></table>Itt sajnos rossz helyre tettem Omodamost és Bartolo jackjei lelőttek, szerencsére a csapat hozta a 3 győzelmet, 2-0 a csapat! </div><div><br /></div><div><br /></div><div>Elsőre Kanadával sorsoltak bennünket, de most Belgiummal kell megküzdeni. </div><div><br /></div><div>Omodamos vs Fiona</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPnhvtc40IVK4-vonHNrHIhmbeh1olq2MRB_H8Pw5MpVjha6x6WVQWbS8IL1FBDPzjI_GwHnD2BchZ4RzwAPs7V-k3egPMiU8rxg_he533kdSkeFKAUaEgW78Yyst4GATSvtSWmAJWip8AtKzfLRCjjEX9TUoXtABAWQz6_sCdiq_yOzeM5eJ74CfGd6A/s5792/IMG_20231021_173803.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="5792" data-original-width="4344" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPnhvtc40IVK4-vonHNrHIhmbeh1olq2MRB_H8Pw5MpVjha6x6WVQWbS8IL1FBDPzjI_GwHnD2BchZ4RzwAPs7V-k3egPMiU8rxg_he533kdSkeFKAUaEgW78Yyst4GATSvtSWmAJWip8AtKzfLRCjjEX9TUoXtABAWQz6_sCdiq_yOzeM5eJ74CfGd6A/s320/IMG_20231021_173803.jpg" width="240" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Ezt nyertem, de a csapat sajnos veszetett 3-2-re, az álomnak vége, de holnap folytatjuk még egy vagy két meccsen. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEIqSP9kSUB0nNXsDc0cBbBZm5ZHRAPUE5G3jbKDNRomObE8rgioqHj5c00ZKL2biLTRE962iuIdKnmNL23SV50Rx9WnbFI3YuzKxo_nvMCEsu8xkH_oYBKby_vA12CgTkKhSUYO5fRnOEBx_daFNLG-SzuWSorJ_e6COOcWO0xrOwfSrK4v0Of_KHGdM/s5792/IMG_20231022_090852.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4344" data-original-width="5792" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEIqSP9kSUB0nNXsDc0cBbBZm5ZHRAPUE5G3jbKDNRomObE8rgioqHj5c00ZKL2biLTRE962iuIdKnmNL23SV50Rx9WnbFI3YuzKxo_nvMCEsu8xkH_oYBKby_vA12CgTkKhSUYO5fRnOEBx_daFNLG-SzuWSorJ_e6COOcWO0xrOwfSrK4v0Of_KHGdM/s320/IMG_20231022_090852.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Az ajándék ellenére, meg kell verjük a Dél-Afrikiakat! Vasárnapi első meccs </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX1RcN1lZsJiGVZCd0aP1lmj0-WzdfYbB3w3N82GOhuBM9U4J-uSTGt8nEmP3KeX6LgNKPXxphsAQunTSG2ln3qvgXTJfmGBMu9vTYCJ-JUsndm5nghRTfe_29LvvRV9hkf3KtY1PTRFtZq3CHW6cZhA6C7jpxEoUELCILf5NjLY1WKSAyg2DGlGd5QVU/s4000/16979619535167769761420004011235.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="1800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX1RcN1lZsJiGVZCd0aP1lmj0-WzdfYbB3w3N82GOhuBM9U4J-uSTGt8nEmP3KeX6LgNKPXxphsAQunTSG2ln3qvgXTJfmGBMu9vTYCJ-JUsndm5nghRTfe_29LvvRV9hkf3KtY1PTRFtZq3CHW6cZhA6C7jpxEoUELCILf5NjLY1WKSAyg2DGlGd5QVU/s320/16979619535167769761420004011235.jpg" width="144" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Sajnos elrontottam a gémem, bukta Grymkin ellen, és a csapat is vesztett 3-2 re, sajnos kezdünk visszacsúszni :(</div>Utolsó meccs, Spanyolország, új Cygnar ellen<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir7R5IychtEjR5KZ7MxLhPIsi3gEQqUEaEi0TB_UtRdBLtivhdBvO30hu5t5n2kCs9E8vMfyc7RBFh2qwCDjFtlNRYUt31VUum_38nHyz7pv-CLDem1fuMXmCX9o9XSeukCqxwi39yI6RfVedZ0M5v0yQLY4ind4m-0fsv997UEA6XRrcpzfoo-ZHyRCM/s4000/16979748364911757862841711902469.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="1800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir7R5IychtEjR5KZ7MxLhPIsi3gEQqUEaEi0TB_UtRdBLtivhdBvO30hu5t5n2kCs9E8vMfyc7RBFh2qwCDjFtlNRYUt31VUum_38nHyz7pv-CLDem1fuMXmCX9o9XSeukCqxwi39yI6RfVedZ0M5v0yQLY4ind4m-0fsv997UEA6XRrcpzfoo-ZHyRCM/s320/16979748364911757862841711902469.jpg" width="144" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq31XvLiYsD2TrO0amrPDV0G6xrJduVfwta1iJRzXcmUwxZo0dau35tdT_GDmZOj0G6g2bX9cYDx7_nuyK9Q2ordxzX3xtl54jXUrUpg-238sqhQ94wbK_SyxLCjD-CesrQ30QJHTpMhELimcAm1MRdhsVZQhngjwdbOL4-HttaD3HlJ-WfV32JtWnsgU/s4000/16979763867801182275275399888303.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="1800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq31XvLiYsD2TrO0amrPDV0G6xrJduVfwta1iJRzXcmUwxZo0dau35tdT_GDmZOj0G6g2bX9cYDx7_nuyK9Q2ordxzX3xtl54jXUrUpg-238sqhQ94wbK_SyxLCjD-CesrQ30QJHTpMhELimcAm1MRdhsVZQhngjwdbOL4-HttaD3HlJ-WfV32JtWnsgU/s320/16979763867801182275275399888303.jpg" width="144" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Bukta Wolfe ellen, mert hülyeségeket csinálok és nem teszek Essencet a Colossálra, mikor egy csomót meg kell öljön. 2-2, valszeg órával nyerjük az utolsó meccset. </div>Végül így is lett, a harmadik meccs jött órával vagy mással, 3-2 a csapatnak, 2-3 végül nekem. Jobb is lehett volna bőven, de szerencsére felváltva jöttek nekem a győzelmek amikor mások buktak és fordítva. <div><br /></div><div>Nemsokára irány haza</div><div><br /></div><div><br /></div><div>Jövőre augusztusban Németországban, a kedvelt Rheincon helyünkön :) </div><div><br /></div><div>Végső sorrend :</div><div><a href="https://warmachine.longshanks.org/event/11059/">https://warmachine.longshanks.org/event/11059/</a><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div><h3 style="text-align: left;">Hétfői összefoglaló, visszatekintés</h3><div style="text-align: left;">Végül vasárnap terv szerint vissza is értünk, az öt kör és a reptér közelsége miatt kényelmesen elértük a 20:00 ás járatot vissza Bécsbe. Azt kell mondjam, hogy ezeknek a rendezvényeknek mindenképpen a legjobb fajtája ez a reptéri hoteles változat, már maga ez a tény jobbá teszi az összes többi WTC-től, amikor autót kellet bérelni és nyomorogni öt emberrel és poggyásszal.</div><div style="text-align: left;"> </div><div style="text-align: left;">A meccsek mind nagyon jók voltak, az ellenfelek kellemesek, a bíráskodás színvonalas. A fő szervezővel van pár személyes gondom, aki szerintem túlságosan csak az MCP résszel foglalkozott, vagy talán még azzal sem, mert az MCP kupa nem készült el időben a díjátadásra. </div><div style="text-align: left;"> </div><div style="text-align: left;">Jövőre Düsseldorfban 32 fős korlát lesz a csapatoknak ami szintén egy fokkal olcsóbbá teszi a rendezvényt, vasárnapi géppel haza lehet jönni, nem kell hétfőre szabadságot áldozni, és extra éjszakát + vacsorát kifizetni.</div><div style="text-align: left;"></div><div style="text-align: left;"></div><div style="text-align: left;"></div><div style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">Meta : Érdekes módon Cephalyx és Retribution Thyron volt a két sereg amitől mindenki tartott és joggal, nagyon erősek most. Thyronra nemsokára remélhetőleg jön a nerf. Nagyon jó győzelmi aránnyal ment Grymkin, erre nem sokan számítottak előre, az egész torna egyik meglepés frakciója lettek, én is vesztettem egy ellen.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><i>Utóirat : olvassátok a háttér fordításokat a blogon mert sokkal kevesebb a megtekintésük mint ennek a beszámolónak, pedig szerintem érdekesebb :) </i><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div><br /><div><br /><p><br /></p></div></div></div></div></div>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-31040767060472153582023-10-19T09:54:00.002+02:002023-10-19T09:54:40.182+02:00MK4 Háttér - 028 - Sárkányvész, harmadik rész<p> A vár neve Rastok volt, mielőtt Sabbreth és Horruskh kiirtották volt a körülötte az erdőt, lemészárolták a védőket, és átmeneti erősségé tették volna, innen indítva a további támadásaikat a földrész belseje felé. A folyóhoz való közelsége, amit Lothpoolnak hívtak, lehetővé tette nekik, hogy csapatokat és warjackeket szállítsanak partra villámgyorsan, vagy hogy erősítést szállítsanak a tengerparti bázisaikról. Most, nehéz teherrel érkeztek vissza Rastokhoz. Nem vesztetek Khardovnál, de nem is győztek, ami azt jelentette, hogy csak kevés foglyot ejtettek.</p><p>"Mennyi?" kérdezte Sabbreth. A nő egy trónszerű széken ült a vár lovagtermében. Ez volt a tágas terem egyetlen bútordarabja. Rajta kívül mindenki más állt, még Horruskh is, még a harci boszorkányok is, akik értesítették, hogy az áldozat a Fellgoetheknek időszerűvé vált. Lelkeket kellett szállítani sötét uraiknak, amiket általában foglyok ezreiből álltak, kiket a kifosztott városokban gyűjtöttek össze, miután felgyújtották őket.</p><p>"Nem elég," mondta Horruskh. "Pár száz."</p><p>Nem mosolygott. Nem tréfálkozott. A jókedv amit Khardovban mutatott elsorvadt és elhalt. Ha a Fellgoethek nem kapják meg a megfelelő áldozatot, akkor a folytonos hallhatatlanságuk, a puszta létezésük, kockára került. Sabbreth és Horruskh szinte mindenben mást vallott a hadjáratukkal kapcsolatban, de ebben egyetértettek. Az örök megsemmisülés réme összehozta még a legnagyobb riválisokat is.</p><p>"Tizedelést kell elrendelnünk," mondta Therion Vhanek, komor hangon. A boszorkányok közt állt, akik félkörben Sabbreth köré gyűltek a rögtönzött trónusán; a legtöbbjük therion vagy sztigiai volt, a Kaszás vagy Árnyak útjából. A Kaszás Út rangidős főmatrónájaként, Sabbreth mindegyiktől magasabb rangú volt, de a kötelességei nem hagytak neki időt, hogy közvetlenül szót váltson az uraikkal, a szűkebb feladatokat ellátó boszorkányokhoz képest.</p><p>Sabbreth bólintott. "Mennyit követelnek a Fellgoethek?"</p><p>"Ötszáz-tizenkettőt," mondta Therion Vhanek.</p><p>Horruskh mélyen beszívta a levegőt és lassan kiengedte, ami nála olyan közel állt a pánikhoz, mint amennyit egy hadvezér megengedhetett magának. "Ennek a fele kijön a foglyokból amiket Khardovban és máshol gyűjtöttünk."</p><p>"Akkor a maradékot a fosztogatókból kell összeszedjük." Sabbreth felállt és újjal mutatott az összegyűlt boszorkányokra. "Csak az erőseket és egészségeseket. Nem engedhetjük meg magunknak a hitvány áldozatot."</p><p>"Elfogtam az egyik csatavarázslójukat, a csatamágusukat. Tanonc még csupán, de értékes." mondta Horruskh. "Gondoltam róla, hogy kivallatom, vagy átadom a Vulcaroknak, de..."</p><p><i>A végítélet egyesít</i>, gondolta magának Sabbreth. "Igen, ez meg fogja édesíteni a felajánlást."</p><p>Az összegyűlt boszorkányokhoz fordult. "Ássátok meg a vermet. Személyesen fogom megtenni az áldozatot."</p><p>#</p><p>Az áldozat másnap hajnalban kezdődött.</p><p>A vérvermet a vár előtti mezőn ásták ki. Körben kormos füstöt okádó fáklyákat tűztek le, és egy tucatnyi boszorkány hajlongott a szélén, hangjuk rekedt kántálásban egyesült. Sabbreth törökülésben ült a verem közepén és fölfelé nézett a füstön keresztül, engedve, hogy a boszorkányok éneke átcsapjon rajta. Alsóneműre vetkőzött -- ne legyen gát a bőre és az áldozat közt - és egy hosszú, hullámos pengéjű kést tartott a jobb kezében.</p><p>"Felkészültél, Matróna?" kérdezte Vhanek a verem széléről.</p><p>Sikolyok és ijedt kiáltások csatlakoztak a boszorkányok kántálásába, és Sabbreth bólintott. "A gyengék vére által leszünk erősek."</p><p>"A méltatlanok lelkei által tartjuk féken a sötétséget," mondta Vhanek, majd megfordult és felkiáltott. "Hozzátok az elsőt."</p><p></p><p>Nokturnák párosa, egyikük a Kaszás Útjából, a másik az Árnyék Útjából, jelent meg a verem szélén. Közrefogtak egy fiatalembert, akit derékig levetkőztettek, a mellkasa vékony és falfehér volt az éhezéstől és hosszú bebörtönzéstől. Szemei a rettenet ikerholdjai voltak a vékony arcán, és a szája tátva maradt, szélén habos nyál csordult. Ép ésszel felfoghatatlan módon rettegett.</p><p><i>Jó</i>, gondolta Sabbreth. Az iszony indítja jól az utat.<br /></p><p>A Kaszás Útja nokturnája elővett a köpenyéből egy hajlított kést, a hegyét a fogoly szegycsontjának szegezte -- az nem küzdött már, csak meredten nézte a pengét egyfajta bódult kíváncsisággal. A nokturna beledöfte a kését a fogoly húsába. Az felsóhajtott, aztán egy hosszú, nedves morgást hallatott, miközben a nokturna lefelé nyomta a pengét a hasán át. Vér ömlött, befedve Sabbreth arcát melegséggel, és a fogoly belsőségei kibomlottak a felnyitott hasából, mint rózsaszín angolnák.</p><p>A nokturna újabb vágásokat ejtett, és a fogoly további darabjai zuhantak a verembe -- a legfontosabbal, a szívével. Gyors volt és hatékony, és nemsokára az első áldozat már nem tudott többet nyújtani. Az ernyedt testét elvitték. Elégetik majd, egy üres hüvely volt csupán, ami csak megsemmisítésre jó.</p><p>Ami ezután következett egy forgatag volt sikolyokból és kegyelemért könyörgésekből gyúrva. A verem elkezdett megtelni vérrel és belsőségekkel, és hamarosan Sabbreth lábat és derekát ellepte a nyálka. A melegsége nyugtató volt, a szaga bódító, és Sabbreth rákezdett a saját énekére, felforralva a szerves masszát infernalista varázslatával. </p><p>A következő áldozat csoport a sajátjaik közül került ki. Egyesek önként jelentkeztek, és elsőként jöttek, saját kezükkel ejtették meg a kezdő metszést. A nokturnák folytatták a műveletet, amikor az erejük elfogyott. A maradékot kényszeríteni kellett, Horruskh és Vhanek vállalták a húsuk leszüretelésének szent kötelességét. </p><p>A nap lebukott, a verem megtelt, és Sabbreth mellmagasságig elmerült már az egyre sűrűsödő masszában. Az imái a Fellgoetheknek egyre hangosabbá váltak és belesimultak a boszorkányok kántálásába fölötte. Magasba tartotta a saját áldozó pengéjét, és most meghozták a végső áldozatot a verem széléhez.</p><p>A nő magas volt, izmos, az arcán megkövesült dac ült. Még miután megpillantotta Sabbrethet, egy vérrel borított démont üvölteni a verem alján,sem változott az arca, a félelem nem tudta megmarkolni. A kezét megkötözték a háta mögött, és a csatamágus páncélját viselte -- bár nem volt fölkapcsolva.</p><p>Horruskh mögötte állt és érthető khadori néven szólt hozzá. "Mi a neved?"</p><p>Válaszul a nő megfordult és a hadúr arcába köpött a maradék erejével. Az hátralépet, még mindig vigyorogva, felemelve a kezét, hogy a testőrei ne aprítsák miszlikbe a nőt. "Irena Vaskovics hadnagy vagyok, te kutya. Az Anyaország gyermeke, Menoth szolgája, és az egyetlen amit elvehetsz tőlem az az életem."</p><p><i>Nem az egyetlen</i>, gondolta Sabbreth. A bátorság jó volt. A szertartásnak félelemmel kell kezdődnie és daccal kell végződnie. A Fellgoethek minden ízét szerették az emberi szenvedésnek.</p><p>Horruskh odalépett a khadori csatamágushoz, vigyorogva. "Bárcsak újra egymásnak feszíthetnénk a kardjainkat," mondta, aztán rúgott a páncélos csizmájával és a nő a verembe repült. Elfojtott káromkodással landolt, csobbanva az alvadó testnedvekbe, majd elmerülve benne.</p><p>Sabbreth egy szempillantás alatt rávetette magát. Egyik kezével belenyúlt a véres masszába, megragadta a nő páncélját, majd a felszínre rántotta. Most végre, a félelem átsöpört rajta, és sikolyra nyitotta a száját.</p><p>Sabbreth nem hagyta neki -- fültől fülig átvágta a nő torkát, engedve, hogy az élete kiömöljön a testéből.</p><p>A khadori csatamágus a felszín alá süllyedt, és Sabbreth elkántálta a rituálé végső szakaszait, érezve a duzzadó hatalmat maga alatt.</p><p>Még egy áldozatot kellett bemutatni. Sabbreth megfordította a fogását a késén, a saját mellkasához tartotta, és tövig beledöfte. A világ eltűnt, és a felajánlás megtörtént.</p><p>#</p><p>Sabbreth sötétségben lebegett, elvágva a valóságtól és léttől. Sokszor látogatta már meg a Fellgoethek fénytelen csarnokait, és minden alkalommal biztos volt benne, hogy visszatér onnan. Most kétség mardosta, és a kétség félelemmé alakult.</p><p>Eltiporta magában a félelmet, és várt. A Fellgoethek elfogadják majd a felajánlását vagy itt marad, test nélkül, örökre.</p><p>Egy érzelem suhant át rajta váratlanul. Elégedettség. A Fellgoethek ritkán beszéltek a saját csarnokaikban. Sokkal rejtélyesebben kommunikáltak, és még sok mindent meg akartak neki mutatni.</p><p>A sötétség lehullott, és Sabbreth egy vulkánt látott egy hegyláncból kicsúcsosodni, egyetlen tornyosuló kő és lángoszlopként. A vulkán teteje füstölt, majd romlott zöld fénnyel derengett, egy pokoli látvány, amiről Sabbreth tudta, hogy szörnyű hatalmat képvisel, megy szinte egyenlő a Fellgoethekével.</p><p> Hirtelen, a hegy kitört, tüzet köpködve és magma gejzírekkel borítva a lenti síkságokat. Valami szörnyű és hatalmas mocorgott e között a pusztítás közt. Kiröpült a vulkánból és széttárta a szárnyait, melyek akkorák voltak, hogy kitakarták a napot. A sárkány felágaskodott, és Sabbreth hátrahőkölt félelmében a túlvilági erejétől, de aztán az egy hosszú, elnyújtott sikolyt hallatott dühében, ahogy hatalmas láncok jelentek meg a semmiből, és a szárnyait és végtagjait szorosan a testéhez béklyózták. A megkötözött sárkányt felemelték, kifeszítve a mellkasát, és Sabbreth látása áthatolt a pikkelyein és túlvilági húsán, megpillantva a hatalmas ragyogó drágakövet alatta. Az athanc. A sárkány szíve. </p><p>A vízió hirtelen váltott a vulkánról, viharos tengerre. Abból a tengerből kinőtt egy hatalmas sziget, mit fekete bazalt és gránit tornyok tarkítottak. Drak Orgorothra emlékeztette őt, de csak egy másolat volt. Nem, nem egy másolat, egy erős torzkép.</p><p><i>Térj vissza. Térj vissza. Térj vissza.</i></p><p>A szavak visszhangoztak Sabbreth fejében, miközben a víziók eltűntek és a valóság éles fénye újra körbevette.</p><p>#</p><p>Sabbreth a fekvő felületen ébredt a szobában, amit a várban lefoglalt magának. A hátán feküdt, a testéről már lemosták a vért és alvadt koszt. A mellkasához nyúlt, ahova az áldozó kést döfte. Nem volt volt sebhely, nem volt fájdalom. A Fellgoethek elfogadták a felajánlását.</p><p>Elfogadták az áldozatát és megmutatták neki az utat a további dicsőségbe, a jóslat teljesülésébe, ami átvonzotta őt a tengeren túlról. Most már értette miért kellett nekik Horva Korbácsa. Egy sárkány megöléséhez volt rá szükség.</p><p><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-30698196294917332092023-10-18T12:44:00.002+02:002023-10-18T12:44:22.656+02:00MK4 Háttér - 027 - Sárkányvész, második rész<p> Valerii Savaryn parancsnok a khardovi mellvédről figyelte ahogy az Orgoth sereg visszavonul, Lothpool folyót ellepték a csatahajóik, majd délre indultak Feketegyökér Erdőbe. </p><p>Visszavonulásnak nevezni túlzás lett volna, és a khadori sikert sem lehetett győzelemnek nevezni. A vereség szélére sodródtak, a várost majdnem lerohanták, amikor a segítségkérésre amit egy régi barátnak és ellenségnek küldtek, megválaszolásra került.</p><p>A legelsők akik az ostromlott városuk segítségére siettek nem Nyugat-Immoren nagy nemzetei közül kerültek ki. Legalábbis nem a nagy emberi nemzetekből, gondolta Savaryn. Lefelé nézett a déli kapu felé, ahol a megmentőik egy kisebb csapata védte a város bejáratát.</p><p>A Kallyss ház myrmidonjai mások voltak, mint amikkel a múltban találkozott. Karcsúan voltak és hatékony harci gépek, amiket kifürkészhetetlen és ősi mágikus energia hajtott, mind az összes ioszi gólemet, de egy furcsa borostyánszín fénnyel derengtek ami Savarynt enyhén nyugtalanította. Furcsa módon, a hajlított kardjaik és tüskés buzogányaik vadállatok agyaraira emlékeztette őt.</p><p>"Uram?" szólalt meg egy hang Savaryn mögött. Odafordult a szárnysegédjéhez, Boris Ovcharka hadnagyhoz, aki egy ősz hajú vén katona volt, húsz év szolgálattal a Téli Őrségben, majd Téli Hadtestben. Ovcharka jobb keze sínbe volt rakva -- egy Orgoth szigony döfte át. A sokat megélt veterán csak azután tépte ki a karjából, miután széthasította az őt támadó harcos koponyáját. "Az egyik, ő, ioszi parancsnok tanácskozni szeretne önnel."</p><p>"Velem?" mondta Savaryn. "Miről?"</p><p>A legújabb szövetségeseik mellett harcolt, de távolról sem volt diplomata. Valójában, a vezetői külön gondoskodtak róla, hogy ne is kerüljön ilyen helyzetbe. Rossz tulajdonsága volt, hogy nyers és közvetlen módon kérdezett, akkor is amikor finomabban kellene eljárni. Úgy vélte, hogy a diplomáciai kérdéseket majd Tishnikov posadnik intézi, vagy Makarov parancsnok, aki a város teljes védelméért felelt. </p><p>"Állítólag talált valamit." mondta Ovcharka. "Makarov parancsnok azt szeretné, ha kivizsgálnánk."</p><p>Savaryn három napja megállás nélkül harcolt, és bár a fáradság már rágta a végtagjait és a csatamágusi páncélja korom és izzadságbűzt árasztott, a lehetőség, hogy váltson pár szót a Kallyss ház fura vezetőjével megtöltötte az agyát kérdésekkel.</p><p>A kérdések, jobban mint bármi más, hajtották Valerii Savarynt. A tudás iránti szomj, a tanulás, elvitte őt a Druzsinába tizenöt évesen, amikor a csatamágus tehetsége megnyilvánult, utána pedig győzelemre vezették a csatatéren, amikor megkérdezte : <i>Hogyan verhető meg ez az ellenfél?</i> majd fáradhatatlanul összegyűjtötte a szükséges tudást.</p><p>A kérdések, inkább mint Makarov parancsa, ösztökélték most is. "Vezess hozzá."</p><p>Khardov utcáit ellepték a holttestek és a harci gépek roncsai. Orgoth harcosok és a Téli Hadtest katonái hevertek szörnyű halmokban, és egyes részeken a testek annyira szép voltak tépve, hogy nem lehetett megkülönböztetni melyik melyik. Savaryn megélte már a csatákat sok förtelmes módon mióta elhagyta a Druzsinát, először Llaelben Cygnar ellen, majd a számtalan határvillongásban, és legutóbb az infernálok elleni szörnyű háborúban. Mégis, a szándékos vadság ahogy az Orgoth háborúzott újra és újra meglepte. Nem ismertek félelmet, kegyelmet, és minden cselekedetükben brutálisak voltak.</p><p>Ovcharka hadnagy átvezette Khardov ipari negyedébe, a hatalmas bazalt erőd tövéhez, amit régen az Orgoth épített, majd utána a Szürkemágusok székhelye lett. A fekete falak föléje tornyosultak, csupaszon és vészjóslóan, mint egy rákfolt a véres égen.</p><p>"Ott, uram," mondta Ovcharka, és oda mutatott, ahol egy csapat myrmidon gólem és Kallyss ház katona gyülekezett egy erődfalon ütött rés körül. A lyuk új volt, és amennyire Valerii láthatta, egy földalatti alagútra nyitott átjárót, ami meredeken indult lefelé. Sírok tucatjai és páncéltermek is előkerültek Khardov alól az évszázadok során. Sokuk ősi fegyvereket és szörnyű varázslatokat rejtett, amit a Szürkemágusok a hatalmuk növelésére használtak fel, ez a hatalom vitte végül őket az árulás útjára.</p><p>Valerii odament a várakozó iosziakhoz, azt kívánva bárcsak hozott volna magával egy warjacket, de nehéz szívvel vitt volna el egy gépet a védelmi állásokból, ha esetleg az Orgoth mégis visszatérne. Még így is, a csatamágus páncéljában, kicsinek és jelentéktelennek érezte magát.</p><p>Áthaladt az ioszi katonák sorfala között, akik csöndben szétváltak, hogy átengedjék. Mint a myrmidonok, ezek a katonák is fogas fegyvereket forgattak és a páncéljuk visszafogott fenyegetést sugárzott. A fegyvereik és felszerelésük mind idegen volt, de ami még rosszabb volt, mindegyikük félelmetesen mozdulatlan és csöndes volt.</p><p>Az aki érte küldetett elé lépett. Az ioszi csatamágus páncélját borostyán derengő fényforrások tarkították, és jelentősen áramvonalasabb volt mint Valerii sajátja. Furcsa kiszögelések borították az ioszi vállvértjét, ami leginkább újakra emlékeztette Valeriit. Nem, mégsem ujjakra. Lábakra. Rovar lábakra. Az ioszi nem viselt sisakot, a szögletes arca fakó volt és szikár, az ajkai vértelen szürkék, a szemei miniatűr sárga napokként ragyogtak a beesett szemüregben. Feje tetején sűrű fehér haj volt egy lenyűgöző kontyba kötve, amit egy ezüst korona, vagy diadém fogott össze. </p><p>"Valeriii...Savaryn...parancsnok?" mondta az ioszi, a hangja egy erős suttogás. Olyan volt, mintha a szavak csak kisugároztak volna a csatamágusból, ahelyett, hogy kimondta volna őket. "Én...Tyrus, a Pókok Nis-Arsysrja vagyok."</p><p>Valerii valamennyi értett az ioszi rangokhoz, és a Nis-Arsyr egy magas rangú nemest vagy vallási címet takart. A Pókos adalék rejtély volt, bár érdekes módon illett erre a fura teremtményre.</p><p>"Arra kértél, hogy beszéljünk," mondta Valerii. "Miért?"</p><p>"Úgy hallottam, hogy tanult ember vagy," mondta Tyrus. A szavai ritmusa egyre természetesebbé vált, mintha hirtelen eszébe jutott volna, hogyan sűrítsen levegőt és formáljon hangokat. "És hogy sokat tanultál az Orgothról."</p><p>Amikor az Orgoth visszatért, Valerii Savaryn minden percét, amit harcon kívül töltött, az első megszállás tanulmányozásába fektette, csaták leírását, Szürkemágusok által gyűjtött legendákat bújta, mindezt annak reményében, hogy rájön, hogyan tud ellenük legjobban küzdeni. "Tanulmányozom az ellenségünket, igen."</p><p>"Engem is lenyűgöztek," mondta Tyrus. Valerii talán más kifejezést jobban szeretett volna hallani mint a lenyűgözés, de mégis kíváncsi lett. "Úgy hiszem, hogy céltudatosan választották Khardovot csapásiránynak."</p><p>"A megsemmisítésünkön felül?"</p><p>Tyrus bólintott sápadt fejével. "Észrevetted? Itt nincsenek holttestek, roncsok, és alig vannak károk."</p><p>Valerii körbepillantott és látta, hogy az ioszi igazat szól. Alig volt harcra utaló nyom, pár halott Téli Hadtest katonán kívül, akik az erőd falában ütött lyuknál hevertek. "Igazad van. Miért?"</p><p>"Megmutatom neked. Kövess a föld alá."</p><p>#</p><p>A csatamágus páncéljuk által kibocsájtott fény nyújtott nekik egy kis világosságot a sötét katakombákban a hatalmas erőd alatt, de Valerii vitt magával egy lámpást, minden esetre. Nem volt benne biztos, hogy Tyrusnak egyáltalán szüksége volt-e fényre, hogy lásson a sötétben, de az ioszi nem panaszkodott. </p><p>"Látod ezeket a jeleket?" mondta Tyrus, megállva ott, ahol a folyosó egy kicsit kiszélesedett. A csontos úját végighúzta egy bámuló arcon, szemei tágra nyílva, szája hangtalan sikolyra nyílva. Az arc alatt egy pár keresztbe tett penge volt. "Láttam ezt már más sírboltokban. Itt több van, vagy volt, mint csupán megbecsült halottak."</p><p>Valerii a lámpásával a padlóra világított. "Nézd ezeket a nyomokat. Ezek frissek. Még gólemeket is lehoztak ide magukkal." Az Orgoth gépek bestiálisak voltak, és a nyomaik inkább emlékeztettek valami nagy ragadozóra, mint bármilyen harci gólemre.</p><p>"De csak keveset," mondta Tyrus. "Miközben az erőik a folyó felől támadtak nyugaton, oda vonzván az erőinket, az egyik vezérük lejött ide, kinyitotta a sírboltot és elvitt valamit."</p><p>Két Orgoth hadvezérről tudtak, csatamágusok és hatalmas varázslók voltak. A neveiket nem ismerte, de Valerii látta a hatalmas tagbaszakadt vezért és pallosát, díszes páncélját a csata során. A nő akit Borisyuk kapitány legyőzött Skrovenbergnél nem bukkant elő a csata során. "Mit vittek el?"</p><p>"Megmutatom neked ezt is." mondta Tyrus.</p><p>Tovább haladtak a kincsestermekben, és Valerii megfigyelte a falba vésett rúnákat. A legtöbbjük egyszerű fohász volt az infernálok felé, akiket az orgothok szolgáltak. Mint az imákat tartalmazó lobogók amik a Morrowita templomokban lógtak, ezek is inkább a hitet fejezték ki, mint bármilyen aktív varázslatokat. Egy hatalmas terem nyílt előttük, a padlója vastagon borítva porral, ahol két Téli Hadtest katona feküdt alvadt vértócsában.</p><p>Valamit nagyot elvonszoltak, és az lesöpörte a port arra amerről érkeztek.</p><p>"A dolog amiért érkeztek itt volt." mondta Tyrus.</p><p>"És most náluk van," mondta Savaryn. "Ez a terem nem volt előtte felfedve. Nincs róla feljegyzés, hogy mi volt a tartalma."</p><p>"Egy fegyver az, nem lehet más," mondta Tyrus.</p><p>"Csak nem hiszed, hogy a Khardov elleni támadás csupán ezért volt, hogy bejussanak ebbe a terembe?" mondta Savaryn. "Egy elterelés?"</p><p>"Nem teljesen. Úgy hittem, hogy a céljuk részben megoszlott a kettő között."</p><p>Tyrus letérdelt és megsimította a port és vért a padlón. "Megosztva és legalább részben sikeres."</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://home.privateerpress.com/wp-content/uploads/2022/11/Tyrus-Preview-Preview.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="556" data-original-width="576" height="556" src="https://home.privateerpress.com/wp-content/uploads/2022/11/Tyrus-Preview-Preview.png" width="576" /></a></div><br /><p><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-30737743563817446112023-10-17T15:51:00.008+02:002023-10-17T15:53:30.289+02:00MK4 Háttér - 026 - Sárkányvész, első rész<p> <br /><br />A Khardov alatti kincses termet a halál szaga lengte körül. Ahogy Sabbreth a sötét labirintusban haladt, a lépteit megvilágították a harci gólemei parázs magjai. Belélegezte a friss vér rezes bűzét, ám alatta lappangott még a rég elmúlt, csont porrá vált régi testek és avas rongyok szaga is. <br /><br />A kietlen kőfalak kísértetiesen ismerősek voltak. Bámuló arcok borították őket és infernalista rovások, mivel még azelőtt, hogy az immoriak elnevezték ezt a várost Khardovnak, Drak Galshogg volt a neve, Sabbreth népének legfőbb erődje az első megszállás során.<br /><br />Alá temették a megbecsült halottaikat és ide rejtették a legistenkáromlóbb titkaikat. Titkokat, amik most az övéi lesznek. <br /><br />Fölöttük csata morajlott, időnként porzuhatagot gerjesztve a nyögő kőmennyezet túloldaláról. Az erői nagy része a fönti csatában harcolt. Horruskh vezette őket, és bár győzelem esetén learathatta volna a babérokat, a nőnek csak annyira volt szüksége, hogy elvonja az immoriak figyelmét, amíg ő alászáll a mélybe és megszerzi az igazi kincset.<br /><br />Előtte, a szűk katakombákon túl, a folyosó egy széles, hatszögletű terembe torkollott, és Sabbreth karján felállt a szőr, és villanyos izgalom futott végig a végtagjain. Hatalmas mágikus erő honolt itt, ősi és szörnyű. A gólemei is érezték, és az egyik Sakálja vicsorgott, a vadállat lelke reagálva a varázslatra ami hasonló volt, mint amivel őt magát is odaláncolták a fém börtön-testéhez. A nő egy gondolattal elcsitította a gépet. <br /><br />A terem közepén egy kicsi kő emelvény volt, amiből négy bazaltoszlop magasodott ki, mindegyik egy vastag emberkarnyi átmérőjű és sűrűn vésve infernál rúnákkal. Ezekről az oszlopokról fekete vasláncok lógtak, mindegyik végén egy bilincs, ami jelenleg egy elaszott, mumifikálódott holttest csuklóit és bokáit fogta. <br /><br />A láncok mintha egyszerre lebegtették volna a holttestet és szét is feszítették volna. Bár kétség sem fért hozzá, hogy a súlya hatalmas, az emelvény talapzatán át volt dugva két elkorhadt fagerenda, lehető téve ezzel, hogy megemeljék. <br /><br />Az építmény előtt egy nő állt, kezében a rangidős harci boszorkányok dárdájával és pajzsával. Therion Vhanek a Kaszás Útjából levette a sisakját, leengedve sötét haját a vállára. Lábai előtt két khadori katona hullája hevert, a páncéljukat átdöfte a nő dárdája, a vérük pedig az arcára fröccsent. Egy sötét angyal, vörösbe öntve.<br /><br />Sabbreth odament a harci boszorkányhoz és az egyik kezével enyhén átkarolta a páncélos vállát. Egy olyan szeretetkinyilvánítás volt ez, amit sohasem tett volna meg, ha nincsenek egyedül. Vhanek volt a legközelebbi tanácsadója, de ennél több is volt. Kielégítette Sabbreth infernalista tudomány iránti étvágyát, amiben Vhanek otthonosan mozgott, és a gyarlóbb vágyait is, amit szintén magas szinten űzött. <br /><br />Vhanek ajkain egy mosoly árnyéka suhant át. "Megfejtettem az oszlopokra vésett írást."<br /><br /> <br /><br />"Ez a Korbács?" kérdezte Sabbreth, alig visszafojtva az izgatottságát. Khardov egy kétségkívül fontos stratégiai célpont volt, de ami a város alatt rejtőzött, az első megszállás óta porosodva, sokkal értékesebb volt. Ez volt a valódi hódítás kulcsa és egy jóslat rejtélyes része, ami ide vonzotta őt az óceánon túlról. Hova Korbácsa egy olyan hatalmas erejű fegyver volt, amit az Orgoth inkább maguk mögött hagyott amikor elhagyták Immorent évszázadokkal ezelőtt. Bolondok, gyávák, szűklátókörűek és gyengék. Ezek az ősi hadurak nem rendelkeztek az erővel, hogy bevethessék. Sabbreth igen.<br /><br /> <br /><br />"Csupán a fele." Vhanek felemelte a vérek dárdáját, a kikötözött holttest álla alá szegezte és megemelte a fejét. Csontok roppantak, ahogy a hústalan arc elérjük tárult. A csontstruktúra míves volt, nemes, és Vhanekre emlékeztetett. Tagadhatatlanul egy orgoth volt az emelvényre láncolva. "A korona hiányzik." <br /><br /> <br /><br />Sabbreth kinyúlt, és végigsimította a viharvert koponyát. A csontban karcolások voltak, bevágások az állkapcson és a homlokcsonton. Nem elég mélyek, hogy átszakítsák az agy burkát, de kétségkívül szörnyen fájdalmasak.<br /><br /> <br /><br /> "A kohó használhatatlan a korona nélkül," mondta Sabbreth, a fogát csikorgatva. Ilyen közel került a jutalmához, csak hogy az utána újra messzire kerüljön, az őrületbe kergette. Érezte, hogy a harag egyre dagad benne, a szilánkos lelke - a legutóbbi reinkarnációja okozta törés - éles dühszilánkokat szórt az agyába.<br /><br /> <br /><br />Az ujjai rámarkoltak a pengéi markolatára, az elméje kisugárzott a Sakáljai lelkébe, és a két Sakál elkezdet toporogni és karmos lábban belevájni a kőpadlóba. Ölni akart, égetni, pusztítani. Bármit, csak hogy befoltozza a tátongó rést a lelkén.<br /><br /> <br /><br />"Sabbreth," mondta puhán Vhanek. Levette a páncélkesztyűjét és becsúsztatta a kezét Sabbreth mellvértje és sisakja közé, ahol egy kis bőr rész szabadon volt. A therion érintése először még jobban feldühítette Sabbrethet, utána, ahogy közelebb mozdult, Vhanek szavai kivonták belőle a dühöt, mint sebből a mérget. <br /><br />"Még nincs minden veszve. Ide nézz."<br /><br /> <br /><br />Vhanek a dárdájával oda mutatott, ahol egy keskeny folyosó vezetett ki a szobából. Friss lábnyomok voltak az évszázados porban.<br /><br /> <br /><br />Sabbreth ellépett Vhanektől, bár nem sietősen. "A katonáink jártak itt lent?" Közben a khadori katonák hullájára nézett.<br /><br /> <br /><br />"Nem. Én nyitottam meg az utat, és a Fosztogatóakat a bejáratnál hagytam. Ezek itt átverekedték magukat az őreimen és követtek befelé. Itt megöltem őket, mielőtt tovább juthattak volna."<br /><br /><br />Fölöttük mennydörgően robbant valami, és ami még rosszabb abból az irányból, ahonnan Sabbreth érkezett, parázs kazánok fénye villant és egyre fényesebben világított.<br /><br /><br />Horruskh.<br /><br /><br />Egy pár pillanattal később, az Ezer Harag belépett a csarnokba mint egy diadalmas hős. Sabbreth és Vhanek fölé tornyosult, a díszes páncélja helyenként kormos, máshol vérfoltos. A vállán hordta a hatalmas kardját, mintha a verem penge súlytalan lett volna. Mögötte, az egyik góleme, egy különösen félelmetes Zsarnok, ami a Molok nevet viselte, morgott és vicsorgott. <br /><br /><br />"Hát megtaláltad," mondta Horruskh, vigyorogva a sisakja alatt. A férfi bosszantó vidámsággal rendelkezett ami Sabbreth minden idegszálát próbára tette. Képzett volt, ősi, és a Fellgoethek áldását bírta, mégis úgy tűnt, hogy minden helyzetben talált valami mulatságosat. <br /><br /><br />"Talán kétkedtél?" mondta Sabbreth.<br /><br /><br />"Természetesen nem," felelte Horruskh, kuncogva. "Én voltam az, aki ide helyezte, hogy senkit se kisértsen meg a használata. Azt hittem a szerencsétlen Lorgoth ott volt az utolsó aki ennyire bohó volt." A kiszáradt múmiára mutatott az emelvényen. A szeme felcsillant. "Tévedtem."<br /><br /> <br /><br />A nő figyelmen kívül hagyta a gúnyolódást, majd visszavágott. "Hogy áll a csata?"<br /><br /> <br /><br />A férfi arcáról lehervadt a mosoly. "Szert tettek...váratlan szövetségesekre. Visszavonulunk."<br /><br /> <br /><br />"Ó? Elvesztetted a várost? Biztosra mondtad, hogy elfoglaljuk."<br /><br /> <br /><br /> "Nem vesztettünk semmit," mondta Horruskh. "Be tudnánk venni Khardovot, de az túl sok erőforrást emésztene föl."<br /><br /> <br /><br />"Erőforrást?" nevetett Sabbreth. "A hatalmas Horruskh, az Ezer Harag most már katonákat számlál és búzás hordókat, az elkárhozottak lelkei helyett?"<br /><br /> <br /><br />"Valakinek muszáj," mondta Horruskh. A mosolya megmaradt, de savanyúbbá vált. "Miközben te jóslatok után kutatsz és ősi fegyvereket keresel, Kishtaar és én győzelemre vezetjük seregeinket." <br /><br /> <br /><br />"A jóslatok hoztak bennünket ide," mondta Vhanek. "A jóslat miatt vagy te is itt."<br /><br /> <br /><br />Sabbreth nem gondolta másképp mint a therion, de Dagholoth jóslatai néha kínosan részletesek voltak, máskor pedig őrjítően homályosak egyszerre. A próféta külön kitért írásaiban Horva Korbácsára, egy fegyverre ami még tőle is ősibb volt, és hogy erre van szükség, hogy megdönthessék az immori isteneket, de nem tért ki rá, hogy miért és hogyan kell használni. Jó előjelként vette, hogy Horruskh tudott a Korbácsról és hogy merre található, de még mindig kétkedett a jóslatban és nem árult el neki többet a tárgyról mint amit Dagholoth kusza írásaiból megértett.</p><p></p><p>Horruskh dühösen nézett Vhanekre, Molok pedig lépett egyet a therion felé, óriáskígyóként sziszegve.</p><p>"Talán igaz, Therion, ám aki Horva Korbácsát keresi, az a saját fejére idézi a bajt."</p><p>"Én csupán az ellenségeink pusztulását kívánom," vágott közbe Sabbreth.</p><p></p><p>"Lorgoth a Hírnök is ezt gondolta," mondta Horruskh, újra az aszott holttest felé mutatva.</p><p>"Úgy hitte, hogy a Korbács majd győzelemre segít bennünket évszázadokkal ezelőtt, és mindenét elvesztette. Az életét, a lelkét, még a vérvonala is megszűnt."</p><p><br />"Én nem ő vagyok," mondta Sabbreth.</p><p></p><p>"Nem vagy," egyezett bele Horruskh duzzogva. "Talán erősebb vagy mint Lorgoth, vagy lehet hogy téged is el foglak temetni egy sötét kriptába, amikor a Korbács kiégeti az agyadat."</p><p></p><p></p><p></p><p>Sabbreth elfordult, vissza a porban lévő lábnyomokhoz. Horruskh szavai felzaklatták, és pontosan ezt akarta elérni, ezért a sértésért a nő vissza kellett vágjon. </p><p>"Mennyi idő, amíg elveszíted a város irányítását?"</p><p></p><p>A pillanatnyi csend amíg Horruskh újra megszólalt nagy kárörömöt okozott Sabbrethnek. "Egy óra még, visszatérünk a tengerpartra, hogy újraszervezzük a seregünk."</p><p>"Ott csatlakozok hozzátok," mondta Sabbreth. "Vhanek, velem." Elindult a folyosón, a nyomokat követve. Emberi nyomok voltak, egyesek csizmásak, másikak hatalmasak és mezítlábasak. Mögötte, Horruskh Zsarnokának fénye lassan elhalványult, de a szavai vele maradtak.</p><p><i>Lehet téged is eltemetlek. </i>Elhessegette őket. Nem fogja hagyni, hogy a hadúr eltántorítsa a küldetésétől.</p><p>A folyosó élesen jobbra fordult és aztán hirtelen egy üres kőfalban ért véget. A padlót föltépték és alatta nyers föld látszott. Sabbrethtet az apró testű földvájó emlősökre emlékeztette, amik Drak Orgoroth felföldjein voltak honosak. <br /> <br />Egy test feküdt a feltépett padló előtt, ember, de furcsamód eltorzítva. A kezét levágták és mechanikus protézisekkel helyettesítették -- egy egyszerű fúró és egy forgó fűrészlap. Nehéz bronz sisakot viselt, amit egy fém nyakörvre szegecseltek, míg a teste többi része szakadt rongyokba volt öltöztetve. Egy fél tucatnyi nyílvessző terítette le, amik kiálltak a nyakából és mellkasából. Ősi Orgoth készítésűek voltak, és Sabbreth szintén észrevette a falban lévő hat lyukat fej és nyakmagasságban. </p><p>"Felismered ezt a lényt?" kérdezte Vhanektől. A harci boszorkány nagy tudással rendelkezett Nyugat-Immorenről és rendszeresen értekezett az invázió előtt beépített kémekkel. </p><p>"Egy cephalyx drón," mondta Vhanek, letérdelve a hulla mellé. "Nem régóta halott. Legfeljebb egy napja."</p><p>Sabbreth keveset tudott a cephalyxekről azon kívül, hogy egy föld alatt élő faj voltak, nagy szellemi erővel és hogy a szolgáikat őrült sebészettel "javították fel".<br /> <br />"Miért vitték volna el a koronát?"</p><p>"Lehet, hogy nem tudták mi az egyáltalán?" mondta Vhanek.</p><p>"Vagy lehet hogy tudták," felelte Sabbreth. A barlang újra megremegett, ahogy a városban dúló csata elérte a tetőfokát és Horruskh ott hagyott az ellenségeiknek egy búcsú-sortüzet. "Azt akarom, hogy az állványt elmozdítsuk és magunkkal vigyük."</p><p>"Gondoskodom róla," mondta Vhanek. "Meg fogjuk találni a koronát."</p><p></p><p>Sabbreth bólintott. "Még akkor is, ha fel kell ássuk a fél kontinenst, hogy megtaláljuk."</p><p><br /><br /><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://belloflostsouls.net/wp-content/uploads/2011/03/Blighterghast.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="617" data-original-width="800" height="494" src="http://belloflostsouls.net/wp-content/uploads/2011/03/Blighterghast.jpg" width="640" /></a></div><br />xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-38993300935993698382023-06-19T13:23:00.000+02:002023-06-19T13:23:00.862+02:00MK4 Háttér - H003 - Ekaterina Baranova<h2 style="text-align: left;"> Vér, varázslattal telítve</h2><div>Ha Ekaterina Baranova varázsképességeit nem csak várták és fejlesztették volna a szülei, akár egy teljesen már területen is dolgozhatna, egy olyanon, ami jobban illeszkedik a személyiségéhez : a diplomácián. Ám a csatamágus szerepe a khadori seregben ritkán alkalmaz diplomáciai fogásokat, így kénytelen volt a politikai képességeit a Szürkemágus Rend tanárai körében alkalmazni. Amikor az a szervezet megszűnt, a császárnőhöz való hűtlenségükből kifolyólag, valamint a vezetőségben több infernalista lepleződött le, Ekaterina Baranova saját fejlesztésű tudása megvédte őt a következményektől. Mint azt az egyik bebörtönzött Szürkemágus megjegyezte, a lány, a Rend bukása utáni, karrierje fejlődésével kapcsolatban :</div><div>"Baranova érintetlenül átkel a savas esőcseppek között."</div><div><br /></div><div>Ez a megfigyelés igaz lehet, bár sértő, Ekaterina elmondhatja, hogy a szükség, hogy a saját személyes nagykövetévé váljon, magas árat követelt meg tőle. Lebeszélték, hogy politikai diplomáciát tanulhasson, ráadásul az egész családja őt okolta a nővére halála miatt.</div><div>"Lehet, hogy nem te személyesen húztad meg a ravaszt," mondta neki állítólag az apja, "de az biztos, hogy te töltötted meg Tasya fegyverét." Az apja fivére egyszer nyilvánosan kijelentette, hogy Ekaterina beszélte tele Tasya fejét olyan ötletekkel, ami miatt elhagyta a kötelességét a családja és országa iránt, és "az egyetlen mód, amivel Tasya ki tudja tisztítani a fejét, a golyó volt".</div><div><br /></div><div>Tasya Baranova Ekaterina tizenharmadik életévében halt meg. Az idősebb lánytestvér reménykedett benne, hogy egyetemi oktatóvá válhat, de amikor varázstehetsége megnyilvánult, a szülei megtiltották, hogy bármilyen más életutat válasszon magának -- az ilyen ritka tehetség létfontosságúnak számított az Anyaország és a hadserege számára. Továbbá, a Baranova családot nagy megbecsülés övezte a khadori vezetőség köreiben, mivel több generáción keresztül csatamágusokat adtak, és a katonai szolgálattól bármi kevesebb szégyent jelentet a család hírnevének. </div><div>Edgarton Baranova, a család feje, ismert volt arról, ahogy a lányait nevelte : "Nagy vagyonunk van, mivel erős a varázstehetségünk, és nem fordítva." Ekaterina bátorítása hatására viszont Tasya mégis megpróbálkozott az oktatói foglalkozással, ami azonnali összetűzésbe taszította a szüleivel, és a családból való kitagadása végül mindkét leányt lelkileg megtörte. Az öngyilkossága romba döntötte Ekaterinát, és meggyőzte, hogy számára sincs más út az életben, azután pedig biztosan nem, amikor az örökölt varázstehetségét felismerték. A Baranova kastélyból Korskba küldték, ahol a Strikoya Szürkemágus Főrendházban képezték. Bár nagyon jól teljesített, egy felhő lebegett mindig fölötte: a nővére halála a családi, társadalmi és politikai nyomás következményeként Ekaterinának erős motivációt biztosított, hogy neki majd ne kelljen hasonló elnyomást megélnie.</div><h2 style="text-align: left;">A szürke hölgy</h2><div>Ekaterina kezdő rangja a Szürkemágus Rendben az <i>uchenik </i>volt, inas, de az előkelő vérvonala, a szinte fanatikus sikerhajhászása és a lehengerlő diplomáciai "varázslata" gyorsan elhozta neki a következő fokozatot, a <i>rastovik</i>-ot, ráadásul hónapok alatt, évek helyett. Már elég jól képzett volt a khadori hadsereg működése kapcsán, még Korskba való érkezése előtt, mivel azelőtt úgy hitte, hogy ez a tudás majd segíti a diplomáciai karrierjét. Továbbá, a varázslatok alapvetései, amikre szüksége volt az előmenetelhez a Rendben, könnyen érhetőek voltak számára, a családja múltjából kifolyólag. Amikor előléptették, gyorsan a veterán <i>magziev</i>-ek kedvence lett, mivel ügyesen találta meg a közös szót a különböző vetélkedő csoportok között. Kétségkívül sok rangidős magziev belátta, mennyire hasznos lehet a saját klikkjük számára egy képzett csatamágus és mestermanipulátor az ellenfeleik ellen -- a családja kapcsolatai pedig csak javították a presztízsét. Szürke hölgynek nevezték el, talán eleinte tréfaként, mivel a kora nem indokolt volna ilyen gúnynevet. Ám minden magzievre, aki látta benne a tehetséget és dicsérte a képességeit, jutott ugyanannyi, akik úgy érezték, hogy még nem érdemelte ki az előléptetést, megbecsülést, amikért mások legalább ugyanolyan keményen küzdöttek.</div><div><br /></div><div>Mivel ilyen kecsesen és magabiztosan mozgott az úgynevezett társai között, Ekaterina könnyen felismerte köztük azokat, akiknek tettei biztosan a politikai megsemmisülés felé vezették őket. Amikor a Hercegeket támogatták a Császárnő ellen való lázadásukban, Ekaterina szerint szándékos naivitásról tettek tanulságot, így távol tartotta magát a többi Szürkemágustól. A pletykák köztük néha orvgyilkossági tervekről szóltak, és ő elég bölcs volt ahhoz, hogy tudja, bárki aki nem vesz aktívan részt az eseményekben gyorsan áldozattá válik, függetlenül attól, hogy végül melyik oldal kerül ki győztesen.</div><div>Mégis, minden gyanakvása és az eseményektől való szándékos távolságtartása ellenére, meglepetésként érte, hogy infernálokkal szövetkező árulok voltak a soraikban, akik hűsége elveszett Khador, a Vas Királyságot és még Caen iránt is. Amikor eljött az idő, hogy felszámolják a Szürkemágus Rendet, ott állt a többi <i>rastovik </i>között, akiknek nem volt kapcsolatuk sem az árulókkal, sem a Hercegek szövetségeseivel, és együtt kértek kegyelmet a Legfőbb Parancsnokságtól. Legtöbb esetben ezt megadták, de amikor a khadori sereg megostromolta a Szürkemágus Főrendházat, azzal a céllal, hogy kivégezzen minden infernalistát, a Szürke Hölgy távoltól szemlélte az egyik magzievet, aki úgy alkudta ki a saját szabadságát, ami mélyen lenyűgözte. Egy egyezkedés volt, egy diplomáciai manőver ami keveset hozott a császárnő seregnének, ahhoz képest amennyit hozott a tárgyaló magzievnek : a saját életét.</div><h2 style="text-align: left;">Zariyah Volkova megmenekülése</h2><div>Ha Ekaterina Baranova kiállt volna a Zariyah Volkova magziev mellett, a magzievnek valószínűleg nem kellett volna elköteleznie magát a infernalisták levadászása mellett, de figyelembe vége a őrült hangulatot amivel a Főparancsnokság megpróbálta még a kicsit is gyanúsakat kipurgálni, valószínű, hogy Volkovára legalább száműzetés várt volna, ha nem rosszabb. </div><div><br /></div><div>A két Szürkemágus szövetsége, sokak szerint, erősebb csapatot eredményezett, mint amit külön-külön elérhettek volna. Míg Volkova már elnyerte a seregtől a túlélő megbízatását, mielőtt Ekaterina is önként jelentkezett volna, hogy segítsen neki ebben, Volkovának eleinte csak információ morzsák álltak a rendelkezésére. Vérbeli diplomataként Ekaterina sokat megjegyzett a Szürkemágus kollégáiról is volt róla elképzelése, hogy vajon hol húzhatták meg magukat. Ennek ellenére, az, hogy miért segített Ekaterina Volkovának nem teljesen tiszta. Ekaterina maga csak ennyit mondott erről : </div><div>"Zariyah a rokonom lehetne, ha ő úgy döntött volna."</div><div>Ez erős ellentétben áll azzal, amit Volkova mondott a kapcsolatukról.</div><div>"A túlélésem, a Szürkemágusok üldözése során nem az ereimben csörgedező vérnek köszönhető, legyen az mágikus, vagy velem született. Túléltem, mivel hű vagyok az Anyaországhoz. Hasznos célt szolgálok."</div><div><br /></div><div>Ekaterina sosem mondott ellent Volkova túléléséről alkotott véleményének, és Ekaterina megítélése csak egyre nőtt, mióta megmagyarázhatatlan hűséget tanúsított Volkova iránt. Mindkét nő túlélte a brutális megtisztítását a Szürkemágus rendnek, az csoportos kivégzéseit azoknak, akiket bűnösnek találtak az Infernálokkal való kollaborálásban, és végső során a teljes Rend megszűnését. Valójában mindkettejük nagyobb sikerre tett szert a hadsereg újraszervezésével. A Felvilágosulás Rendje és a korski Régi Hit Szinódusa is dicsérte Ekaterinát a Szürkemágus Rend pusztulása után, ami elvezetett a kapitányi kinevezéséhez az újonnan alakult Téli Hadtestnél 618 AR-ben.</div><div><br /></div><div>Ekaterina közvetett támogatásának köszönhetően Volkova kivételesen jó eredményeket ért el a volt Szürkemágus árulók felkutatásában. Idővel már nem volt szüksége Ekaterina, vagy a hadsereg többi tagja segítségére, és saját maga számára is kiérdemelt egy katonai megbízatást. Az utóbbi időben az Ekaterinával való kapcsolata megerősödött, ugyanakkor mindkét nő különböző küldetéseket vállalt, mindketten a Baranova családfát és kapcsolatokat kezdték feltárni, nemzedékekre visszamenőleg. Még mindig nem világos mi után kutatnak a régi katonai feljegyzésekben és az elkobzott, poros Szürkemágus kötetekben. Hogy ez a kutatás arra irányul, hogy Volkova még több árulót találjon meg, vagy valami Ekaterina családjával kapcsolatos titokra, még nem ismert.</div><div><br /></div><h2 style="text-align: left;">Ekaterina Baranova megmenekülése?</h2><div>Bár Ekaterinának sok hatalmas, jól bekötött szövetségese van és kapcsolatai a khadori sereg sok egységében, a belső bizalmi köre nagyon szűk. Még a szülei és a kiterjedt Baranova vérvonal rokonsága is távol van tartva, kizárva a személyes ambícióiból, a nővére, Tasyia, öngyilkossága óta. Szűk körben az apja megosztotta az aggodalmát, hogy Ekaterina is olyan "gyenge akaratú" lehet mint Tasya, megjegyezve, hogy a család nem "bírhatna el" még egy öngyilkosságot. Ebből kiindulva, a családfő titokban megkereste Ayn Vanar császárnőt, hogy biztosítson egy nagyköveti helyet a lánynak, a csatamágusi szolgálat helyett. A leveleit vagy nem vették figyelembe, vagy, ami valószínűbb, eltérítették. Ha a császárnő egyáltalán tud róla, hogy az egyik csatamágusa esetleg csak fél kedvvel szolgál a seregében, az udvar sosem jelezte azt senkinek.</div><div><br /></div><div>Ekaterina nem egyszer bírálta a családját a "bátorításuk" végett, amiatt végül csatamágus lett belőle, de Volkova egyáltalán nem fogalmazott ilyen szelíden. Volkova elmondásában, a Baranova család vérvonala "szándékosan tisztázatlan", valamint "gyanakvásra lehetőséget adó módon hiányos". Ez úgy tűnt, hogy a két nő szakmai és személyes kapcsolatára is rányomta a bélyegét. Továbbá, miközben más Szürkemágusokat vadásztak le, mindkét nő visszahúzódó lett, és mindkettőt figyelmeztették négyszemközt, amiért elhanyagolták a kötelességeiket. Mindketten gyorsan válaszoltak, és mindenkit megnyugtattak a teljesítményükkel kapcsolatban, legalábbis eléggé, hogy a Főparancsnokság figyelme elterelődött róluk. Úgy tűnik Volkovát nem zavarják ezek a kritikák, de ugyanezt nem lehet elmondani Ekaterina Baranova kapitányról. </div><div><br /></div><div>Minden tehetsége, képességei és elkötelezettség ellenére amit az Anyaország iránt mutat a felszínen, valami személyes, nehéz ügy nyomasztja Ekaterinát, ami miatt az elhivatottsága nem teljes. A nővére öngyilkossága, a nem kívánt életpálya miatti személyes áldozata, és a veszélyes kapcsolat amit régebben fenntartott a Szürkemágus árulókkal mind az egyesek által benne észlelt árnyékok okai lehetnek. A Zariyah Volkovával való ritka találkozásai is kétségkívül hozzájárulnak ehhez az állapothoz. Ám biztosan több van a titkos világban amiben Ekaterina Baranova él, a katonai tökéletesség és a páratlan varázstehetségen túl. Valami sötét a múltjából úgy tűnik a jelene felé araszol, és a jövője -- és mások jövője is -- talán veszélyben van.</div><div><br /></div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMUX7eONXCzxqghfHlB_oghMJRsmHSMDzlvM9sPgqfHu25Hb7lcEtmaF5mhpM3fnQXZyfYngCu-lxl0NKUp7v_YzGEkqNXQAzN_QxP6CCufVqzQL1Bl-8SmjjILFVfBaQUlCPTrAn3mc5aM3jh2FqngLrAotQnSumNvDCj1WS2nZoKObFQ7gN3ockQ/s776/Ekaterina-Baranova-Portrait-600x776.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="776" data-original-width="600" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMUX7eONXCzxqghfHlB_oghMJRsmHSMDzlvM9sPgqfHu25Hb7lcEtmaF5mhpM3fnQXZyfYngCu-lxl0NKUp7v_YzGEkqNXQAzN_QxP6CCufVqzQL1Bl-8SmjjILFVfBaQUlCPTrAn3mc5aM3jh2FqngLrAotQnSumNvDCj1WS2nZoKObFQ7gN3ockQ/w494-h640/Ekaterina-Baranova-Portrait-600x776.jpg" width="494" /></a></div><br /><div><br /></div>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-3921809392905578072023-06-12T19:43:00.001+02:002023-06-12T19:43:11.533+02:00MK4 Háttér - H002 - Hellyth, az éjszaka scyrje <p>Ő, aki majd egyszer Hellythként, az éjszaka scyrjeként válik majd ismerté egy merev hagyományú katonacsaládba született. A hatalmas ioszi Rhyslyrr ház rangidős örököseként, Hellyth már kiskora óta tudta, hogy súlyos felelősség fogja terhelni a ház szolgálatában, köztük a Ködök Kapujának irányítása, valamint a Rhyslyrr ház képviselete a Küldöttek Udvarában.</p><p>Az élete folyamatos tanulással, edzéssel, és a harcművészeti tökéletesség elérésével telt. Született csatamágusként és lőpormágusként, Hellyth korán elkezdte elsajátítani a mágikus tudományokat, mivel úgy nevelték, hogy önmagára nem mint szabad akaratú egyénre tekintsen, hanem csak az egyik darabkára, amik sokasága alkotta a Rhyslyrr házat.</p><p>Az utolsó generáció tagja volt, akik még lélekkel születtek Ios földjén, és Hellyth még az élő elfek közt is fiatalnak számított a Pusztulás idején. 589 AR-ben születve, csupán 33 éves volt, amikor az istenek halála elnyelte az általa ismert világot és élőhalálra kárhoztatta Hellythet. Az acél akaratának és a veleszületett kíváncsiság bizonyítványa, hogy nem hagyta magát elveszni a lelke tűzviharának ami oly sok mást elemésztett, köztük a házának nagy részével. A "túlélését" a nyughatatlan és rendíthetetlen természetének tulajdonította.</p><p>Igazából, Hellyth régóta vágyik egy ügyre, amiért harcolhat, ami meghatározhatja őt és a létezését. Ez a vágyakozás már fiatalkora óra jelen volt és jelentősen hozzájárult a személyes erejéhez ami segítségével lidércé tudott válni. Egyszerűen nem tudta feladni a létezését, úgy, hogy a célja még csak nincs is teljesen kiválasztva, és még kevésbé megvalósítva. </p><p>Sohasem volt túlzottan vallásos, fiatalkorában zokon vette a háza követelményeit, majd arról álmodott, hogy megszökik és csatlakozik a Scyrah Bosszúja szektához. Azokban az időkben, a Bosszú már elkezdte formálni az ioszi politikát, és bár törvényen kívüli volt, elterjedt a szívekben, elmékben és Hellyth generációjának képzeletében. Már azokban a végső, meghatározó években, Ios látta a vég közeledtét, ahogy egyre kevesebb újszülött született lélekkel a világba. A komor jövő félelmetessége tapintható volt, és csupán a Bosszú-nak volt erre válasza.</p><p>Idővel, a szekta egyre nagyobb hatalomra tett szert, bevonzva magához a Rhyslyrr Ház Hallyntyrbeli (uralkodó tanács) riválisait is. A Nyarr ház biztosította nekik a Hajnalőrséget és magával vitte a Shyeel házat is, együtt részt vettek a Vas Királyságok elleni engedély nélküli háborúba. Mindkét ház remélte, hogy a Bosszúban való tagságuk előremozdítja majd az ioszi politikai hatalmukat. Miután a Shyeel ház nyíltan támogatni kezdte a Bosszút, a Vyre riválisaik is csatlakoztak, hogy ellentétezzék a befolyásukat. Ahogy a kisebb házak körében is növekedett a támogatás, az Ellowuyr ház pengéi, Rhyslyrr másik riválisa is csatlakozott a Bosszúhoz. Azonban még azután sem, hogy a Küldöttek Udvara is egyre több erőforrást csatornázott a törvényen kívüli szervezet felé, a Rhyslyrr ház sohasem ingott meg, és nyújtott támogatást a Bosszúnak. </p><p>A háza merev elutasítása ellenére, Hellyth számára ez az ügy egy nagyobb sorsot kínált, mint a saját háza szolgálata, egy olyan sors, amit maga alakíthat, és nem a háza határozott meg, még a születése előtt. Vágyott rá, hogy részt vegyen egy követlen küzdelemben, ahelyett hogy a népe lassú sorvadását szemlélje. A Bosszú pontos hitvilága és az ügyük árnyalatai sohasem érdekelték különösen. Keveset számított, hogy igazuk volt, vagy sem, csupán az, hogy egy olyan harcot kínáltak, amire oly régóta vágyott.</p><p>A Bosszúhoz való csatlakozást erősen a tervei közé szőtte, és az összes szabad pillanatát, amikor nem edzett, a választott ellenségei tanulmányozásával töltötte. Egymás után olvasta ki a súlyos köteteket az Iosszal határos emberi királyságokról és törekedett, hogy megtanulja a nyelveiket. Bár a tanítói kezdetben félreértették a háza Vas Királyságokról készült kémjelentéseit bújó örököst, mégis nagy örömmel vették a lelkes figyelmességét. Ahelyett, hogy folyton azon veszekedtek volna, hogy több idő jusson a lőtérre, a lány egymás után olvasta végig a tekercseket, figyelmesen befogadva minden szót. És már sohasem fordított hátat a házának és csatlakozott a Bosszúhoz, a kiképzése, az oktatása, és az érdeklődési köre egy nap nagyon értékesnek bizonyulnak majd a Kallyss házban. </p><p>Ahogy a feszültségek egyre nőttek nyugat Immorenen, és a harcok egészen Ios küszöbén folytak már, a Bosszú és szövetségeseik egyre több küldetést teljesítettek az ország határain kívül. A Skorne Birodalom közvetlenül fenyegette őket és a Vas Királyságokkal való összecsapás is elkerülhetetlennek tűnt. A Rhyslyrr ház és a többi ioszi védő teljesen az országhatárok védelmének szentelték magukat. Az ország déli csücskén voltak földjeik, ami az ellenségek legvalószínűbb támadási pontja volt, és itt foglalt helyet a Ködök Kapuja is, a hatalmas Rhyslyrr erőd. Ennek védelme élet-halál kérdése volt az egész Ios számára.</p><p>Ezekben a vészterhes időkben, Hellyth megtalálta az igazi hivatását, legalábbis arra az időre. A Rhyslyrr ház egyik lövész századának thanejaként szolgált, és csapatait a Skorne ellen, majd később a Skorne oldalán az Infernálok ellen vezette. Amikor Ios újra a Skorne ellen fordult, és átkergette őket a sivatagon, Hellyth újra hátramaradt, őrködve a fenyegetések ellen amik láthatatlanok voltak, de a képzeletükben mindenhol jelen. </p><p>Az Infernálok jelentette a fenyegetés annyira közvetlen és visszataszító volt, hogy elvonta az összes figyelmet a Bosszú végtelen háborúzásáról. Amikor Ios a Skorne népirtó kipusztításával volt elfoglalva, a levegő kifogyott a vitorláikból. Amikor Ios kelet felé fordult, nem született semmilyen törvény ami leírta volna az irányváltást. A Küldötti Udvar néma maradt és az iosziak bénultak voltak a végtelen háború fáradalmai miatt.</p><p>Hellyth, most már a harmincharmadik életévében, újra elkezdte érezni az éhséget egy cél iránt. A kemény küzdelmekkel töltött évei mély nyomokat hagytak. Már nem volt varázsa a harcnak, csak a halál, szomorúság és magány. És a Bosszú is mutatta már az idejétmúltságát. A küzdelmük láthatóan nem hozott eredményt, és már nem tudták lelkesíteni az országot. A munkásságuk és hagyatékuk csupán az volt, hogy Ios egy olyan katonai hatalommá alakították, aminek az egyetlen célja végtelen háborúk folytatása.</p><p>Ezután következett be az istenek megsemmisülése és a Pusztulás. Az ioszi elfek mindig is függtek az isteneiktől, mikor a céljaikról és a puszta létezésükről volt szó. Scyrah és Nyssor halálával, az utolsó ioszi istenek elmúltával, a halálvágy átsöpört az iosziakon mint egy romboló hullám. Senki sem élte túl Ios határain belül. És mégis, voltak olyanok akik nem voltak hajlandóak elemésztődni a szomorúság mélységeiben, ami szétrombolta az ioszi tudatot. És így, helyette, felemelkedtek mint nem teljesen élők és nem teljesen holtak.</p><p>Hellyth is köztük volt. Most emlékszik a fullasztó érzésre és a halálos bénultságra, amikor ráeszmélt a történtekre. ELMENTEK. AZ ISTENEK HALOTTAK VOLTAK.</p><p>És az elmúltukkal, a levegő is megfagyott a tüdejében, és a földre zuhant fojtó iszony közepette, az életét elszívta az üresség, aminek létezéséről eddig nem tudott. Mégis harcolt ellene, minden erejével. A teste fájdalom viharában és az akaraterő szorításában vergődött. A húsa felhasadt és a szervei elszáradtak, mégsem engedte, hogy a lelke mélypontja beszippantsa.</p><p>Az istenek elmentek, de ő itt maradt.</p><p>Vért és fekete váladékot köhögve, feltápászkodott a földről. A világ üresnek és hidegnek tűnt, mégis sohasem érzi majd a hűvösségét. Egy olyan éhséget érzett, amit csak mások életerejének szipolyozásával csillapíthat, de valahogy mégis ugyanaz maradt, pedig jelentősen megváltozott. Az éhségen kívül, még most is szüksége volt egy nagyobb célnak, egy kötelességérzetnek önmaga és a népe felé.</p><p>Ezekben az első pillanatokban, majd a Pusztulást követő napokban, Ios egy éber rémálomra hasonlított. Ahogy a lidércek lassan átvergődtek a csoportos létezési félelmeiken, elkezdték számba venni a világot, amit megörököltek. Az istenek nem voltak már, és velük a Küldötti Udvar, a Hallyntyr, és a régi rend minden maradványa. A halál végre békét hozott Iosra. A régi Házak eltűntek, mert a túlélők túl kevesen voltak, hogy működtessék őket, és a jelentőségük és ősi felelősségeik egy pillanat alatt váltak semmivé.</p><p>Az ősi lidércek akik előbújtak a földalatti katakombáikból sok tudást és intést adtak át a fiatal testvéreiknek. Így történt, hogy az új lidérceket olyan régiek tanították meg a haláltalan lét rejtelmeire, akik már régen elfelejtették az élet alapjait. Cserébe, a régi lidércek újra csatlakozhattak a társadalomhoz, olyanhoz amilyen volt, de az újak még mindig több százszor számosabbak voltak.</p><p>Még mindig a régi hagyományokkal átitatva, a lidércek hasonló véleményű tanácsokba rendeződtek, hogy megszervezzék az életüket és megvitassák az új létezésük alapvetéseit.</p><p>Idővel, ezeket a csoportok igazi Házakká kezdtek alakulni, meghatározva a céljaikat és tagságukat. Az évben ami következett, Hellyth táborról táborra utazott, sohasem lelve igazi otthonra.</p><p>Aztán találkozott Tyrusszal, a Pókok Nis-Arsyrjával, az újonnan lapított Kalyss Házból. Tyrus, aki egykor a rejtélyes Vyre ház magas rangú tagja volt, egy új sorsról beszélt az ioszi elfek számára: egy új világról, ahol az ioszi lidércek segítő kezet nyújtatnak az élőknek, nem csak a menekülteknek, akik elkerülték a Pusztulást azzal, hogy a határokon kívül jártak, de a többi Vas Királyságnak is. Reményről beszélt a teljes veszteség közepén.</p><p>A szavai megérintették Hellythet, aki, mint minden lidérc, első kézből tapasztalta az ioszi nagyképűséget és elszigeteltséget. Bár mások más következtetéseket vontak le, és próbáltak szégyenükben megbújni az árnyékokban, vagy felépíteni egy új katonai gépezetet ami hatalmában a régi Iosszal vetekedhet, a Kallys ház legalább megpróbált egy másik jövőt keresni a múlt bukásai ellenére és elmozdítani Iost a folytonos háborús készültségből.</p><p>Mint ahogy Hellythet is, sok mást is bevonzott a Kallys ház ígérete. Látta, hogy ahogyan a Bosszúnál is, mindenkit a saját motivációja hozta. Egyesek azért jöttek mert igazi hívők voltak akik javítani akartak a dolgokon, a saját létezésük bűnössége nehéz kőként a lelkükön. Mások pedig pragmatikusan egy olyan házhoz akartak tartozni, amely a jövőben növelheti hatalmát és befolyását az élők, az ősi és új élőholtak közt. Egyesek belefáradtak a folyamatos konfliktus végtelen fordulóitól és éhezték a beígért békét és stabilitást. </p><p>A Kallyss házbéli tagsága ellenére, Hellythnek nincs igazi megbecsülése az emberiség iránt és még mindig az igazi célját keresi. Helyette inkább a lehengerlő kötelességérzet mozgatja, amit még fiatalkorában neveltek belé. Kötelezve érzi magát, hogy védelmezze a népét, legyenek azok élők, vagy élőholtak, valamint a nemzet egészét. Látta ahogy Ios majdnem teljesen megsemmisül és meg kívánja őrizni azt a keveset ami megmaradt. Hisz abban, hogy Ios túl kell lépjen a régi tévképzeteken és nyitnia kell a világ felé, hogy elkerülhesse ugyanazokat a múltbéli hibákat. Ugyanakkor nyitott az emberiséggel való kapcsolatra és egy fajta reményteli optimizmussal tekint a jövőbe, neki jutó szörnyű sors ellenére.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDFNCK47prVIZ9o-2Zn0mK-SoYFQP-UqDBEbXH3uyUnbreCCk3RGWmaI_mJALZBgJ0O6xk7uoOspzbxhZd8foG3x7N8ClBL9AyUQhIBP9ocshikShrTHe5d_qdX2GCzB2JqNiZUfxbMj2NeLREKfdHhMVCGbZYZyvHi_X03NPVMVYrDq0rxXjiNGkI/s576/Hellyth-Preview-Preview.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="474" data-original-width="576" height="329" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDFNCK47prVIZ9o-2Zn0mK-SoYFQP-UqDBEbXH3uyUnbreCCk3RGWmaI_mJALZBgJ0O6xk7uoOspzbxhZd8foG3x7N8ClBL9AyUQhIBP9ocshikShrTHe5d_qdX2GCzB2JqNiZUfxbMj2NeLREKfdHhMVCGbZYZyvHi_X03NPVMVYrDq0rxXjiNGkI/w400-h329/Hellyth-Preview-Preview.png" width="400" /></a></div><br /><p><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9131085979374819465.post-45004012541745331792023-05-12T13:36:00.002+02:002023-05-12T13:36:50.219+02:00MK4 Háttér - 025 - A sötétség felemelkedése 25/<p> "Várj," mondta Ilari és a vállához emelte a puskáját. Egy tűzrúnás lövedéket töltött be, és lőtt egyet a szűk nyílások át. A golyó megvilágította a sírbolt belsejét mint egy elszabadult üstökös, és Ilari látta, hogy a fő bejárat úgy ötven yardnyit megy, mielőtt élesen balra kanyarodna. A fény további őrült, üvöltő arcot is megvilágított a falak mentén; és ami a legfontosabb, lábnyomokat is mutatott az évszázadokon felgyülemlett porban.</p><p>"Nem mi vagyunk az elsők akik beléptek ebbe a sírba," mondta Ilari. "Lehet, hogy az Orgoth már járt itt előttünk?"</p><p><br /></p><p>A magziev a fejét csóválta. "Úgy tűnik, hogy eddig csak Khador területén támadnak. Nem láttunk róluk semmilyen jelet ennyire délen." Ezzel, ellépett Ilari mellől és bement a kriptába. Más lehetőségek híján, Ilari követte.</p><p>Amikor bent voltak, megszabadultak a szörnyű időjárástól, de a belső terek valahogy még hidegebbnek tűntek. Ilari vacogott a csendben, ahogy leguggolt és megvizsgálta a lábnyomokat. Régen sok időt töltött nyomolvasással a Mesterlövész dandárban.</p><p>"A lábnyomok nem frissek," mondta Volkovának, aki fölé hajolt a fáklyájával. "A por elkezdte feltölteni őket. És ez nem is egy csizma. Más az alakja. Inkább tűnik lovagi páncélcipőnek."</p><p>"Szóval nehéz páncél," mondta Volkova. "Ódivatú"</p><p>Ilari felált, egy kép formálódott a fejében, egy emlék. A Druzsinánál voltak ábrázolások a régi idők nagy csatamágusairól, akik közül egyesek elestek Henge Holdnál. Sokan közülük olyan páncélt hordott, ami már azóta kiment a divatból. "Menjünk tovább."</p><p>Tovább haladtak a sötét folyosón és odaértek a fordulóhoz. Ilari meglepetésére, már nem volt szükségük Volkova fáklyájára. Fény volt előttük, és egy hatalmas teret borított be zöld ragyogással.</p><p>"Hogy lehet itt benn fény?" kérdezte Ilari. A sötétség, úgy érezte, jobb lett volna. A sötétség hidegvolt, de üres. Az előttük lévő szörnyű fény élőnek és tudatosnak tűnt.</p><p>"Az Orgoth mindenféle fajta nekromanciát űzött, és ezeket a nyugvóhelyeket sokszor a munkájuk gyümölcsei őrzik," mondta Volkova, majd egy kis szünet után folytatta. "Még sosem láttam ilyesmit ezelőtt."</p><p>Ilari tudta, hogy a Cryx Rémálombirodalom élőholtakat hozott létre lopott Orgoth mágia felhasználásával. Így, persze, miért ne használná az Orgoth ezeket a romlott bűbájokat maga is? "Miket láttál?"</p><p>Volkova letette a fáklyáját és mindkét kezével megmarkolta az alabárdját. "Kinyitottunk egy sírt a Menydörgésszirt Csúcsokban, és bent egy elképesztő hatalommal bíró lény volt. Megölte a fél csoportunkat, mielőtt felépíthettük volna a védelmünket. Visszavonultunk, és az nem követett bennünket. Az én magzievem haláltalannak hívta."</p><p>"Ha igazad van, nincs sok kedvem besétálni egy jól megvilágított szoba közepére hívatlan vendégként," mondta Ilari. "Állj közel hozzám." Volkova odalépett, és Ilari varázsolni kezdett, mindkettejüket beburkolva egy sötétség felhőbe.Átláttak a homályon, de a külső szemlélő nem láthatta őket.</p><p>Beléptek a tágas, boltíves, sziklába vájt terembe, ami tíz kőoszlop tarkított; mindegyikhez egy-egy ősi, megsárgult csontváz volt láncolva, kezük a fejük fölött, mintha imádkoznának.</p><p>A fény vas tűztálakból áradt, amiket a mennyezetre aggattak, élénk zöldre színezte a falakat. Ilari nem nem látta a fények forrását. Villogó, kísérteties fénye kitöltötte a teret, a sír végső lakóját pedig minden oldalról bevilágította.</p><p>Dagholoth egy hatalmas ravatalon feküdt, barokkos páncélban, amit ugyanúgy elnyúlt és sikoltó arcok borítottak a mellvérttől a lábvasakig. Egy hatalmas, két kezes pallost tartott a mellkasán, széles pengéjét nyüzsgő képmások borították. Ezek közül semmi nem volt megdöbbentőbb, mint Dagholoth maga. Az ősi Orgoth hadúr nem egy porladó évszázados csontváz volt. Helyette, élőnek tűnt, a bronzszínű bőre ép és érintetlen, a sisakja alatt az arca visszataszító, szögletes állkapoccsal, keskeny ajkakkal, vastag szemöldökökkel, amik brutálissá tették az arcát. Hatalmas volt, könnyen magasabb mint hét láb.</p><p>"Te vagy az, Tzepesci?" Eljöttél hát, hogy elfogadd a sorsod?" A haláltalan hangja kitöltötte a tágas sírboltot, megremegtetve a falak, miközben felült. "Miért rejtőzködsz? Nem állok az utadba."</p><p>Ilari érezte, hogy Volkova mozdulni készül, de megragadta a nő vállát a rejtő ködfelhőjükben.</p><p>"Várj," mondta aztán, majd utána, hangosan így szólt, "Alkudni jöttem. Hogy egy másik utat találjak."</p><p>A varázslata nem tart már sokáig, és amikor megszűnik, az átverésére fény derül majd. Annyi információt kell kinyernie ezen rövid idő alatt amennyit csak tud.</p><p>A haláltalan nevetett. "Alkudni? Nincs semmid amit akarnék, csak a kardod élét. Nincs másik út."</p><p>Az egésznek nem volt értelme, de Ilari folytatta. "Látó vagy. Biztosan vannak más utak is."</p><p>"Nem!" üvöltötte Dagholoth. "A jövő meg van írva. Hozd a kardodat, sötét herceg, és szabadítsd meg."</p><p>A haláltalan szavai kezdtek valamiféle szörnyű értelmet nyerni, de Ilari varázslata megszűnt mielőtt végiggondolhatta volna.</p><p>Dagholoth azonnal felnevetett, hidegen és kegyetlenül, és felemelte a kardját. "Szóval, Tzepesci elkerülné a sorsát azzal, hogy egy másikat küld, hogy megöljön? Bolondok. Ilyenek nem tudnak engem megölni."</p><p>Ilari felemelte a puskáját, megcélozta a haláltalant, majd meghúzta a ravaszt, ezúttal páncéltörő lövést választva. A golyó eltalálta Dagholoth vállát, behorpasztotta a vállvértet, de a hatalmas harcosnak még csak a szeme sem rebbent. </p><p>Dagholoth durva arcán egy pillanatra értetlenség futott át. "A fegyvered új nekem. Ám nem számít. Nem fog megmenteni."</p><p>Az Orgoth lassan előresétált, laza arroganciát sugározva. Ilari újra lőtt. A golyó süvöltve lepattant, Dagholoth pedig rendületlenül közeledett.</p><p>Volkova előrerontott, és Ilari remélte, hogy az alabárdja, amit Szürkemágus varázsigékkel erősítettek meg, talán nagyobb hatással lesz. A nő pördülő csapással indított, de Dagholoth félresöpörte a fegyvert a kardjával, pörölyszerű csapása hátratántorította Volkovát.</p><p>"Talán Tzepesci mesélt nektek erről a jóslatról?" kérdezte széles mosollyal Dagholoth, miközben Volkova felé közelített. "Nem? Akkor majd én megteszem. Úgy fogtok meghalni, hogy közben tudjátok, a végeteket nem lehet elkerülni."</p><p>Volkova visszavonult, és Dagholoth hagyta menni. Aztán széttárta a karjait és elkezdte kántálni, "<i>A halálból, látom a mindenség végét."</i></p><p>Ilari a puskájában töltényt cserélt, és most egy húsroncsoló lövedéket tárazott be. Célzott és tüzelt. A lövés a sisakja alatt találta el az Orgoth hadurat -- a feje hátracsapódott a lökéstől. A golyó egy tátongó lyukat kellett volna hagyjon az Orgoth arca helyén, de a bőre sértetlen maradt.</p><p>Az felnevetett, Ilarira irányította a szörnyű tekintetét, és újra beszélt. "<i>Az oltár szilánkokra tört. A hatalmasok elbuknak.</i>"</p><p>Miközben Dagholoth Ilarira figyelt, Volkova megidézett egy varázslatot és a haláltalanra zúdított több pengényi jeges szelet. Ez a varázslat képes volt harci gólemek karját levágni, de a haláltalant csupán egy lépéssel tolta vissza a ravatala felé.</p><p>"<i>A sötét sírboltban, a szavaim igazan csengnek,</i>" mondta, arcán gúnyos mosollyal.</p><p>Ilari a sír bejáratától átrohant a terem közepére. Támadó távolságba ért Dagholothoz, így az óriás tett is felé egy csapást. Ilari félrevetődött, hogy elkerülje a pengét, de a távoli ütés olyan erővel szelte át a védmezejét, hogy majdnem leverte a lábáról. </p><p>Dagholoth teljesen közömbösnek tűnt a támadásaik iránt és folytatta a jóslata kántálását. "<i>Egy sötét herceg hozza el újra a halált.</i>"</p><p>Volkova körbefutott az egyik kőpillér körül, ami kitakarta egy pillanatra a látását, majd újra megrohamozta a hadurat. Hátulról csapott le rá, a térde hátsó hajlatát célozva, ami nem volt páncélozva. A kasza élű szálfegyver visszapattant, mintha egy sziklára csapott volna le, a haláltalan pedig megpördült, a kardja süvöltve szelte a levegőt. Volkova féltérdre zuhant, a kard így a feje fölött suhant el, a fekete haját meglobogtatta a fegyver csapta szél.</p><p>Előregurult, páncéljához képest meglepő ügyességgel talpra pattant, majd Ilarihoz futott a ravatal mellett. Mindketten elbújtak a kőtömb mögött, majd Ilari újra sötétséget varázsolt köréjük.</p><p>"Újra bujkáltok, férgek? Akkor jól figyeljetek," mondta Dagholoth. A haláltalan feléjük mozgott, és a mennydörgő hangja egyre hangosabb lett. "<i>Jönnek majd fénytelen urak, ében szárnyakon.</i>"</p><p>"El kell meneküljünk," mondta Ilari. "Nem tudjuk legyőzni."</p><p>"Még így is meg kell hallgassuk végig," mondta Volkova.</p><p>Dagholoth tovább beszélt. "<i>Jönnek majd napfénytelen hajnalok és bukott királyok.</i>"</p><p>A sötétség újra megszűnt, és Dagholoth feléjük ment újra. Még így is, teljesen rettenhetetlen könnyedséggel mozgott, és most először, Ilari rájött, hogy a haláltalan nem hagyott nyomokat a terem padlóját borító vastag porban. </p><p>"<i>A tenger túlpartján, ahol fekete vitorlák lobognak,</i>" mondta Dagholoth, távolba révedve, mintha egy emléket idézne fel. <i>Nem, </i>jött rá Ilari, <i>a jövőt látja.</i></p><p>Ilari odébb vonta Volkovát a ravataltól, és az egyik áldozó pillér felé futottak. Dagholoth követte őket. A szavai visszaverődtek a kőfalakról. "<i>Az egykor legyőzöttek elhozzák a végítéletet.</i>"</p><p>Az Orgoth most céltudatosabban mozgott, lesöpört magáról egy lövést Ilaritól, majd megrohamozta a helyzetüket. Ilari hátrált és varázsolni kezdett, miközben a haláltalan Volkovára sújtott le. A nő kétségbeesetten próbált hárítani. Sikerült, de Dagholoth pallosa félbevágta az alabárdját. A két darabot a kezében tartva hitetlenkedve nézte őket, miközben Dagholoth egy erős rúgással folytatta, a földre lökve a nőt. Felemelt karddal állt a magziev fölött, vigyorogva, a tekintete még mindig a távolban, bár követte az áldozatát. Volkova megpróbált elkúszni, de a haláltalan rátaposott a mellvértjére, a fölhoz szorítva és behorpasztva a páncélt. A nő fájdalmasan feljajdult. A haláltalan kiszolgáltatva tartotta, de nem sújtott le. Még nem végzett a jóslatával. "<i>A mennyek lemészárolva, és az istenek letaszítva.</i>"</p><p>Varázslat rúnák villantak Ilari teste körül, amikor a varázslata elkészült. Ezt a sötét lebontást egy Menoth paptól tanulta, aki azért jött a Druzsinába, hogy megtanítsa az ifjú csatamágusoknak, hogyan vegyék föl az infernálokkal a harcot, ha azok visszatérnének. Dagholoth biztosan gonosz volt, de Ilari egyáltalán nem volt biztos benne, hogy a varázslat hatni fog-e rá. A puskája arany fényben fürdött, miközben lőtt vele. Ezúttal a golyó áthatolt Dagholoth mellvértjén, hátralökte, Volkova pedig kiszabadult.</p><p>A haláltalan lenézett a sérült páncéljára és nevetett. "Nem elég, féreg. Nem <i>elég</i>. Most pedig hallgass meg!" A haláltalan eltűnt és Ilari mellett jelent meg újra. Nem, nem tűnt el, jött rá Ilari -- a hadúr olyan gyorsan mozdult, hogy Ilari szeme nem is tudta követni.</p><p>Dagholoth megragadta Ilari puskája csövét, és kitépte a szorításából. Ilari próbált hátrálni, de Dagholoth megütötte a kardja lapjával, a földre lökve. Aztán az Orgoth lehajolt, centikre tolva az arcát Ilariétól.</p><p>"<i>Az isteni vérben minden megfull majd.</i>" </p><p>Dagholoth fölött, a fény elhomályosult, és Ilari látta, hogy az árnyékok karmokként terjednek szét a teremben. Csönd lett. Dagholoth mozdulatlanul állt, mintha megfagyott volna.</p><p>"Ez mi?" suttogta Ilari és odébb kúszott, meglepve, hogy még tud beszélni és mozogni.</p><p>"Azért jöttem, hogy üzletet ajánljak, Anyaföld büszke fia," mondta egy száraz, szörnyű hang a mögötte lévő sötétből. Térdre és tenyérre fordult, miközben egy alak bukkant elő a homályból: egy görnyedt lény, retkes, szürke rongyokba bugyolálva, középen egy női arc, végtelenül öreg, bámult rá. Ilari felé indult. Ilari látta, hogy a kezei nem húsból voltak, hanem vas karmok, élesek és hosszúak. Az egyik markában egy tokban lévő kétkezes kardot szorított, gyönyörű arany markolattal.</p><p>Volkova jelent meg Ilari mellett és talpra segítette.</p><p>"Nem lehet," mondta a nő.</p><p>"Igen, ismersz engem, gyermek," recsegte az öregasszony. "Ám nem neked kell meghoznod a döntést."</p><p>"Milyen döntést?" mondta Ilari, miközben a rettegés egyre jobban terjedt a gerince mentén. "Ki vagy te?"</p><p>"Ő Zevanna Agha," mondta Volkova, suttogva megválaszolva Ilari kérdését, félve. "A Vén Boszorkány."</p><p>Ilari ismerte ezt a nevet. Hallotta már a meséket az ősi boszorkányról aki Immoren sorsszálait fonta. Ám érthetően elvetette ezeket, mint csupán gyerekmeséket.</p><p>Rosszul tette.</p><p>A Vén Boszorkány felé nyújtotta a kardot. "Itt a választásod. Vedd el ezt a kardot és végezz Dagholothal... vagy ne tedd és halj meg. Te dönts, melyik sors a rosszabb."</p><p>"Ilari," mondta Volkova, elvonva a férfi tekintetét a kínált kardról, "nem hihetsz neki. Nem a mi segítségünkre van itt. Az okait csak ő maga ismeri."</p><p>"Igazat beszél," mondta a Vén Boszorkány sziszegve. "De ez nem változtat semmin. <i>Muszáj</i> neki választania."</p><p>Ilari visszanézett a megdermedt Dagholothra. A haláltalan kardján lévő sikoltó koponyák még mindig a szörnyű zöld tengerben úszkáltak. Ilari tudta, hogy ez egy pokoli penge. Azt is tudta, hogy ha ez által hal meg, többet veszít mint pusztán az életét.</p><p>"Ilari ne tedd," mondta Volkova. "Kérlek."</p><p>Ám csak egy választást látott. Megragadta a pallos markolatát és kihúzta a Vén Boszorkány markából. Az árnyékok halványulni kezdtek, és egy hang harsant, ahogy a Vén Boszorkány kacaja visszaverődött a falakról.</p><p>Ilari kitépte a nagy kardot a tokjából és Dagholotra nézett, aki még mindig előre hajolt, a nyaka védtelenül, előre nyúlva, mintha a hóhér tőkéjén lenne. Az Ilari kezében lévő kard arany és ezüst színben ragyogott: az idegen rúnák a pengéjén azúrkéken ragyogtak. Két marokra fogta a pallost és Dagholotra rohamozott. A haláltalan felé fordította a felét, pont mielőtt Ilari lesújtott volna. Elvigyorodott, és Ilari tudta, hogy átverték. A karja úgy mozdult, mintha nem a sajátja lett volna, a pallos elmosódott, és Dagholoth feje levált a nyakáról és a kőpadlóra zuhant. Ez volt az utolsó dolog amit Ilari látott, aztán a terem hirtelen sötétségbe borult.</p><p>Csak a saját légzését hallotta.</p><p>"Volkova?" kiáltotta Ilari.</p><p>"Itt vagyok," mondta a nő.</p><p>Kovakő és acél villant, meggyúlt, és aztán egy fáklya lobban életre. Dagholoth Ilari lábánál hevert, de a haláltalan már nem volt hús-vér. Ősi volt és viharvert, a páncélja egy rozsdás héj, mely lefejezett hullát takart.</p><p>"A penge," mondta Volkova és az Ilari kezében lévő kardra mutatott. "Tudnod kell, hogy kié volt. Muszáj."</p><p>Ilari a fejét csóválta és lehunyta a szemét. Tudta, de nem volt képes rávenni magát, hogy kimondja. Megköszörülte a torkát. "Kénytelen voltam. Dagholoth megölt volna bennünket."</p><p>"Vannak dolgok, amik rosszabbak a halálnál," mondta a nő és elment mellőle a központi ravatal felé.</p><p>Ilari felvette a hüvelyt és belecsúsztatta a kardot. Nem tudott többé már ránézni. A markolata hideg volt, szinte jeges, és a testhője egyáltalán nem melegítette fel.</p><p>"Ide szavak vannak vésve," mondta Volkova, ahogy felmászott a hatalmas kőtömbre és felemelte a fáklyát.</p><p>"Olvasd fel őket," mondta Ilari, bár nagyon szerette volna ha nem teszi.</p><p>Volkova elkezdte olvasni.</p><p>"A halálból látom mindennek a végét. Az oltár szétomlott. A hatalmasak elbuknak. A sötét kriptában a szavaim igazan szólnak. A sötét herceg újra elhozza a halált."</p><p>"Ezek az ő szavai," mondta Ilari, miközben a gyomra remegett a növekvő rettenettől. "Egy sötét herceg? Vajon Vlad Tzepescire gondol?"</p><p>"Nem tudom," mondta Volkova, majd folytatta a hangos felolvasását. A nő harca falfehér volt a lobogó fáklyafényben. "Jönnek majd fénytelen mesterek ében szárnyakon. Jönnek fénytelen hajnalok és bukott királyok. A tenger túloldalán, ahol a fekete vitorlák lobognak. Az egykor legyőzöttek, elhozzák a világvégét."</p><p>"Az egykor legyőzöttek? Az Orgoth?" Ilari egy része el akarta lökni magától a szavakat, mint egy gonosz elme őrült hadoválását, de egyre inkább kezdett szörnyű formát ölteni. A tagadás pillanatai örökre elmúltak.</p><p>Volkova nem válaszolt neki. "A mennyek lemészárolva és az istenek aláhullanak. A mennyei vérben, ti mind megfulltok. "</p><p>"Istenek lemészárolva? Lehetséges egyáltalán...?" Ilari megrogyott. A gondolat ellopta a szuszt a tüdejéből egy tucat szívverésig. "Lehetséges ilyesmi?"</p><p>Volkova suttogott, továbbra is a ravatalba vésett írásra meredve. "Bármi lehetséges."</p><p>Ilari jobban szorította a kardot, ami levágta Dagholothot. Nem nyugtatta meg a jeges tapintása; megértette, hogy Volkova megismételt mindent amit a haláltalan mondott. "Ez a vége akkor. Csupán félelemkeltő szavak. Nem lehet bennük igazság."</p><p>A magziev felé fordult, rettegéstől tágra nyílt szemekkel. "De van még tovább is."</p><p>Ilari nyert és reszkető hangon megkérdezte, "Milyen több?"</p><p>"Vedd fel a pengéd bosszúálló gyűlölettel. Ölj meg és pecsételd meg a sorsod."</p><p>A pallos kiesett Ilari elgémberedett újai közül. A padlón csörömpölt, távoli harang hangjával, temetői harangéval. "Mit tettem?"</p><p>Volkova lábai mintha összerogytak volna alatta -- hirtelen leült a ravatalra. Lassan, a fejét rázta.</p><p>"Beteljesítetted a jóslatot."</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju9iBipKkpU8XUsDdoRHpYn2W1CBH1-h35K9-oF1pk19oe0JjYPr1LCpK_Fym42UgnDV0Sn0_TNeWK9h2pKYQdbeSitAeITuQ1-okVEnhf-XaszMEQw7pZajIUhToQnd9dx1W4DZEJgRpye2gRM407nXkb1-JoAG6Llz3x_Wxzme0DDCCmrWpSDZMu/s1024/Awesomegoth0001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="972" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju9iBipKkpU8XUsDdoRHpYn2W1CBH1-h35K9-oF1pk19oe0JjYPr1LCpK_Fym42UgnDV0Sn0_TNeWK9h2pKYQdbeSitAeITuQ1-okVEnhf-XaszMEQw7pZajIUhToQnd9dx1W4DZEJgRpye2gRM407nXkb1-JoAG6Llz3x_Wxzme0DDCCmrWpSDZMu/w380-h400/Awesomegoth0001.jpg" width="380" /></a></div><br /><p><br /></p>xorhttp://www.blogger.com/profile/05745843226438567415noreply@blogger.com0