Eryal Vos nem kevés aggodalommal lépett be a nomarcha szentélyébe. Egy nomarchától jövő közvetlen meghívás hatalmas, valószínűleg félelmetes esemény volt, még egy már beavatott Szövő számára is. A terem hosszú volt és szűk, középen egy sekély vízmedence volt középen hosszában. Füst kacsok terjedtek felfüggesztett lámpásokból, illatosak és bódítóak. Eryal belélegezte a kellemes illatot és az elméje enyhe eufóriával pezsdült fel.
Amion Thexus nomarcha a szentélye végében várakozott, egy hatalmas mechanika isten elárasztva a vörös arc vevők fényével. Bár Eryal már nem volt teljesen röghöz kötve a húsa rabságában -- a testét felerősítették és fejlesztették már sok alkalommal -- mégis ez eltörpült a nomarcha áldott formájához képest.
Amion alsó része egy kígyószerű köteg volt szénszálas fonatból és mechanikából, a felsőtestét pedig vastag króm pikkelyek alkotta csatapáncél vette körbe. Egy kiterjedt neurális korona, egy sisakszerű szerkezet kábelekből és drótokból, kötötte össze a főpapot a templom elsődleges központjával. Csupán Amion arca szoltált emlékeztetőként arra, hogy ő is egyszer csupán ember volt : barna bőr, sasorr, és sötét, kortalan szemek.
Eryal közel ment és térdre ereszkedett a nomarcha előtt.
"Tisztelt Úr," suttogta. Bár már sok évtizede szolgálta a Continuumot, még sohasem idézték Amion Thexus elé. Az Aikron kikötővárosban lévő rejtett templomából irányította a főpap a Templom érdekeit szolgáló rejtett küldetéseket Onus Prime világán.
"Állj fel," mondta Amion. A hangja kitöltötte a kamrát, és az akarata és szándékai telepatikusan ellepték Eryal elméjének minden zugát. "Van számodra egy küldetésem."
Eryal felállt, miközben az izgalom és megkönnyebbülése egy magasabbra tört. Egy küldetés egyenesen a nomarchától nagy jutalommal kecsegtetett. "Természetesen Tisztelt Uram, rendelkezzen velem."
A nomarcha lenézett a nőre, a szemei kiismerhetetlenek, az agya áthatolhatatlan mint két ujjnyi szintetikus beton. "Jól szolgáltál, Eryal Vos. Pozitív jelentéseket olvastam róla a csatamágusainktól, szerintük képzett vagy és hűséges, a megvilágosulás igazi kutatója."
"Igyekszem azzá válni, Tisztelt Uram," válaszolt Eryal. Szövőként, ő volt a hatalmas Continuum csatamágusok akaratának közvetítője, akik közül sokan a papság rangidős tagjai is voltak egyben. Rajta keresztül, ezek a hatalmas teremtmények pusztító hatalmat csatornáztak és porrá zúzták a Templom ellenségeit. Cserébe, Eryal teste újabb és újabb fejlesztéseket kapott, valamint mélyebben megismerhette a Templom által felfedezett ezoterikus rejtélyeket.
"Arról értesültem, hogy egy Koalíciós bányász település, mely a Glabrus nevű perembolygón van, egy nagy hatalmú tárgy birtokában van," folytatta Amion. "Az ottani ügynökeink megerősítették ennek az információnak az igazságát."
Eryal nem tudott erről a településről, bár tudta, hogy a Szabad Államok Koalíciója a Hyperuranion szélein tevékenykedett. Talán azt hitték, hogy így szabadabban élhetnek. Ez pedig jó célponttá tette őket a Continuum portyái számára. "Értem Tisztelt Uram. Meg tudja mondani nekem, hogy ez miféle kincs?"
A kérdés arcátlanság volt, de a kíváncsisága leküzdötte az óvatosságát. A nomarcha mégis elegánsan válaszolt az érdeklődésére. "A Koalíció a települését ősi égi hajók roncsaira építette, egyesek ezek közül még az exodus korából valók. Ezek közül egyik egy erős és ritka energia lenyomatot sugároz. Ez az energia, amint megtudtam, egy olyan technológiától származik ami nagy jelentőségű lehet a Templom számára."
"Mit kívánsz, mit tegyek, Tisztelt Uram?" kérdezte Eryal, alig leplezve a lelkesedését.
"Magadhoz veszel egy csapásmérő erőt és elutazol Glabrusra. Megkeresed és birtokodba veszed ezt a tárgyat."
"A legfőbb megtiszteltetés lenne számomra, Tisztelt Uram." Eryal hangja elcsuklott az érzelmektől. "Eléd fogom helyezni a kincset amikor visszatérek."
Csikorgó hidraulika zaja hallatszott, ahogy a nomarcha neurális koronája lecsatolódott az elsődleges központról. Amion Thexus közelebb siklott, majd Eryal fölé tornyosult, az arc vevői bevilágították a kígyószerű altestét. "Nem lesz rá szükség. Veled tartok."
***
Eryal elégedett volt az rendelkezésére bocsájtott erők számával és minőségével. Vazallusok tömege állt a Hárpia osztályú csataszállító gyülekező termében, egy hatalmas üres hodály ami még több száz katonát be tudott volna fogadni. A cirkáló egy VSZ jármű volt amit a Continuum elrabolt és átalakított.
A vazallusok egyenlő számban voltak szögelő puskákkal és a kisebb tüskelövő pisztolyokkal, valamit fúziós fűrészekkel felszerelve.
A Templom regrutái vegyes társaság volt, a Hyperuranion minden szegletéből. A hosszabb élet reményében szolgáltak, valamit a templom valódi titkos tudásáért cserébe. Keveseknek adatott meg; kevesen voltak rá érdemesek. Ám az ilyen jutalmak puszta ígérete is bevonzotta a nagyszámú, bár rosszul képzett haderőt, amikor szükség volt rájuk.
A vazallusok vitték a harc oroszlánrészét, egy Kasza támadójárművel és egy Korbács warjackkel kiegészülve. Eryal odament a hatalmas Korbácshoz, és az felé fordult, a nagy területen elterülő optikai érzékelői dühös-vörösen villogva. A gyilkos kategóriájú cortexe félelmetessé tette harc közben, de egyben megnehezítette is az irányítását.
Bár, a warjack irányítása nem az ő gondja lesz. Az a csatamágusok felelőssége lesz, aki az utolsó részét képezte Eryal tekintélyes haderejének. Sok templombéli csatamágussal dolgozott már együtt a szolgálata kilencven éve alatt, és mindegyik képzett és erős volt.
Most viszont, a küldetését a nomarcha személyesen támogatta. Nem volt róla tudomása, hogy Amion Thexus rendelkezett a csatamágusok tehetségével, bár a nomarcha képzettsége közel sem volt olyami amibe beavatták volna. Amion felügyelni fogja majd Eryal tetteit, egy nyugtalanító állapot, de a büszkeség amit a kiválasztása miatt érzett messze túlszárnyalta a félelmét.
Kiértünk a térkapuból, mondta Amion a telepatikus vevőkön keresztül, ami Eryal pszihokinetikus csuklyájába volt építve. Az utazásuk a Glabrus nevű peremvilágra sok napjukba került, és számos térkapun keresztül kellett áthaladniuk, ezek közül egyesek mélyen ellenséges területeken voltak. Készítsd fel a csapataidat.
Erős energia áramlott be Eryal Arc vevőjébe és aztán szétterjedt a mechanika és kibernetikus részeiben ahogy Amion Arcanessencet küldött a beépített üléséből, valahonnan a csatacirkáló mélyéből. Az összegyűlt vazallusok és a Korbács arc vevői felfénylettek, ahogy ők is részesültek a mágikus erősítésből.
Készen állok, Tisztelt Uram, válaszolt Eryal telepatikusan a csatamágusnak, aztán hangosan az összegyűlt vazallusoknak kiáltott. "Most jött el az idő, hogy megmutassátok a hiteteket. Most tudják bizonyítani a Templom iránti hűségeteket."
A vazallusok beleegyezően és áhítatosan mormogtak.
Egyesek lehajtották a fejüket, mintha imádkoznának. Eryal folytatta, most egy pár vazallus őrmesterhez intézve szavait. Rá volt kényszerülve, hogy megtanulja a neveiket -- egy ízléstelen szükségesség.
"Carsus őrmester, elviszed a fosztogatókat és megtámadjátok az Arc kifejtőt." mondta a penge vékony vazallusnak, akinek élénk vörös haja volt és egy olyan kibernetikus látásfejlesztése ami úgy nézett ki mintha egy Vascsillagos sisakrostélyt műtöttek volna bele közvetlenül a bőrébe és koponyájába.
"Kinfeld őrmester," mondta Eryal, most a másik, köpcös vazallushoz intézve szavait, akinek nyilvánvalóan mesterségesen fejlesztették az izmait. Minkét karja olyan vastag volt, mint a nő lába. "A te küldetésed az lesz hogy legyűrj minden ellenállást. Ebben segíteni foglak."
A két őrmester meghajolt, és Eryal mosolygott a csuklyája alatt.
Érezte a sorsát a levegőben, a hatalom és tudás virágzó lehetőségeit.
Tisztelt Uram, felkészültünk a csúszásra.
Eryal kilépett az térkapuból, azonnal érzékelve Glabrus gyengébb gravitációját. Úgy tíz százalékkal lehetett gyengébb mint amihez szokott Onus Primen, így szokatlanul lebegőnek érezte magát.
Egy újabb térkapu nyílt a közelben, kiöntve magából a Kasza lebegő formáját. A támadójármű lényegében egy apró, nyitott, együléses vezérfülkével rendelkezett, alatta egy nehéz Stinger ágyú. A meghajtói nem adtak ki magukból hangosabb zajt mint egy halk zümmögés, ahogy előresiklott, hogy felderítse előttük a terepet.
Köves terepre érkeztek, kevés növényzettel. A tájon vékony fagyréteg csillogott, egy túlméretezett hold fényében. Eryal hőtérképezője azt mutatta, hogy kicsivel fagypont fölött van levegő, arra utalva, hogy nagy magasságon vannak. A Koalíciós bányászfalu úgy két mérföldre volt északra.
Tisztelt Uram, mondta Eryal a telepatikus kapcsolaton keresztül a nomarchának, megérkeztünk a felszínre.
Folytassátok. Küldöm majd az Arc szállítót, ha a kifejtőt elfoglaltátok. Aztán egy szünet, majd, elirányítalak benneteket a tárgy felé, miután elfoglaltátok a falut.
Ez utóbbi egyszerre szolgált motivációként és figyelmeztetésként. Nyerjetek, és hatalmas dicsőségben részesültök. Bukjatok el, és nem részesültök további megvilágosodásban.
Értem, válaszolt Eryal. Nyitott egy csatornát a Kasza pilótájához, egy Myrestes nevű vazallus őrmesterhez. "Myrestes, látod már a települést?"
A férfi hangját egy kicsit fémessé és tompává alakította a sisakja vevője. "Egy mérföldre vagyok a célponttól. Csend van, bár több hőlenyomatot érzékelek mint amire eddig számítottunk."
Lassú aggodalom terjedt szét Eryal agyában. "Pásztázd az Arc lenyomatokat."
Szünet. "Túl sok a zavaró jel a kifejtő alatti forrás miatt."
Végigvette a lehetőségeit, jól tudva, hogy Amion figyeli a mozdulatait és olvassa a gondolatait. A cselekvés mellett döntött, csatornát váltva. "Maradj ott, előrevonulunk. Kinfeld, fogd a fosztogatóidat és vidd őket a település szélére és foglaljátok el a helyeteket."
"Értettem," felelte a lidércszerű őrmester, majd elindult a fosztogató vazallusokkal északra.
"Carsus, te velem vagy. Támogatjuk a fosztogatókat, miután összecsaptak a védőkkel." Fel akarta mérni a település védelmét és visszatartotta a Korbács warjacket és a vazallusok egy kisebb csapatát, amíg jobban meg nem ismerték a Koalíció védelmét.
Ezek a kiegészítő csapatok a szállítón várakoztak amíg szükségessé válnak.
"Myrestes, úton vagyunk. Figyeld a fosztogatókat és jelentsd a haladásukat."
Eryal elindult előre, gyorsan áthaladva a köves talajon, a gyengébb gravitáció gyorsította. Mögötte, a fosztogatók csendben mozogtak. A felszerelésükbe áramló Arc elcsendesítette a mozgásukat és árnytakarót borított rájuk.
Ahogy közelebb osontak, az Arc kifejtő magas tornya föltűnt a horizonton, sötét és csendes, egy távoli fekete dárda, a hold halovány szeme előterében.
"A fosztogatók távban vannak," mondta Myrestes a rádión. "Harc elkezdve."
A fosztogatók szögelő fegyvereinek szaggatott ritmusa hallatszott észak felől. Erre számított, viszont a mélyebb, fel-fel morduló ellentűz hangja meglepte a nőt. Koalíciós Felderítők harci puskái.
"Myrestes, jelentést," mondta.
A Kasza ágyúinak süvöltő hangja elnyomta a pilóta válaszát. Ez mind egyetlen irányba mutatott: a település nem volt olyan szinten védetlen mint ahogy ezt előzőleg hitték.
Ha a Koalíciós haderő jelen van, lehet hogy azok is tudnak arról a tárgyról ami felkeltette a nomarcha érdeklődését.
Nem engedhette, hogy ellopják Amion Thexus kincsét.
Tisztelt Uram, mondta Eryal, miközben indulást parancsolt a fosztogató brigádjának. Ő is velük tartott. A települést Koalíciós Felderítők védik.
Tisztában vagyok vele, jött az egykedvű válasz. A küldetés nem változott.
Nemsokára már látták a település falait. Erős fehér pásztázó fények világítottak rajtuk és alattuk a vazallus fosztogatók lőttek a rövid hatótávú szögelőikkel a Koalíciós Felderítőket a mellvédeken. Figyelmen kívül hagyva az előtte kibontakozó csatát, Eryal tekintete a falakra összpontosult. Ezeken nem egyszerű szintetikus beton építmények voltak; ezeket ősi, félig eltemetett, meggörbült, megkopott égi hajótestek voltak. A szabálytalan körvonalaik furcsa, aszimmetrikus alakot alkottak, ezzel majdnem szerves, élő jelleget kölcsönözve a településnek.
A felderítők a fosztogatókat lőtték, de a lövéseik célt tévesztettek, köszönhetően a vazallusok mimetikus védőhálójának. A fosztogatók viszonozták a tüzet a szögelőikkel, áttöltve az Arc-ot a mechanikájukból a fegyvereikbe, ezzel savas utóhatással ruházva fel a lövedékeiket.
Sikolyok hallatszottak a falakról, ahogy ezek a lövedékek célt találtak és átégették magukat a felderítők páncélján, bele a sebezhető húsba alatta.
"Myrestes, összpontosítsd a tüzedet a kapukra," parancsolta Eryal, majd Carsusra mutatott. "Ürességgránátot."
A vazallus őrmester levett egy gömb alakú készüléket az övéről és a kapu felé hajította. Megnyomta a csuklójára szerelt pirosan villogó kijelzőt és a mozgatható térkapu kék fénnyel nyílt meg tíz méterre a Koalíciós településtől.
Bevetem a Korbácsot, közölte Amion Thexus.
A warjack előtört a térkapuból, a fém formája fegyverekkel megpakolva. Eryal személyesen választotta ki a felszerelését, egy olyan gépre volt szüksége ami távolról is halálos és közelharcban is megállja a helyét. A warjack egy savköpő ágyúval volt felszerelve a jobb vállán, egy csörlős szigonnyal a bal karján és egy zúzó karommal a jobbján amivel könnyűszerrel föl tudta tépni az ellenséges harci gépek páncélját.
A Korbács célzott a súlyos váll-fegyverével és egyszerre tüzelt Myrestes Kaszájával, bevilágítva a fal alatti területet a nehéz fegyvereikkel. A savköpő ágyú maró lövedékei meggyengítették az acélkaput; aztán a Kasza ágyúi beszakították.
"Teljes támadás!" kiáltotta Eryal, és a fosztogatók berohantak a kapun, miközben a falon lévő Felderítők tüzeltek rájuk.
Egyes vazallusok elhullottak, de a veszteségek elfogadhatóak voltak, és a nő követte őket, a Korbáccsal a háta mögött. A Felderítők a kapun beáramló vazallusokra kezdtek figyelni és odafordultak, hogy rájuk lőjenek. Egy páran Eryalra céloztak fegyvereikkel, de ő a csuklyáján keresztül összpontosította az akaratát és a gondolatait átalakította halálos lökéshullámmá. Két felderítőt célzott meg, akik túl közel álltak egymáshoz, véres cafatokra tépve őket. A Korbács megölt egy másikat a savköpő ágyújával és aztán a szigonyával eltalált és átdöfött egy másikat. A warjack a huzallal lerántotta az ellenséges katonát a fal tetejéről, aki a halálba zuhant.
Eryal áthaladt a kapun és megcsodálta a sok égi hajó roncsát amiből a falat építették, egy több száz láb átméretű kört alkotva. A Koalíció bányászai átalakították ezeket szálláshelyé és műhelyekké, kibontva a hajótesteket itt-ott, hogy bejáratokat hozzanak létre. Amennyire meg tudta állapítani, az égi hajókat megfosztották már bármi használható technológiától.
Amit keresek északra van, a település hátulja felé, sugározta Amion. Az az égi hajó más mint a többi. Megérted majd, ha meglátod.
Eryalnak most sürgősebb gondja akadt. Abból az irányból amit a nomarcha említett újabb felderítők érkeztek és egy Árnyfarkas fenyegető sziluettje is feltűnt. Vajon a felderítők csapata egy csatamágus támogatását is élvezi? Erről kétségei voltak. Biztosan érzékeltek volna egy másik csataszállítót a közelben. Mégis, az Árnyfarkas erős ellenfél volt, és bele is vetette magát a közelharcba a fosztogatókkal, akik az Arc kifejtő felé tartottak, felpörgetve a karja alá szerelt láncfűrészét. A vazallusok legnagyobb része egyszerűen ki akarta kerülni a hatalmas gépet, míg egy pár elkötelezett lélek fúziós fűrészt rántott és összecsapott vele.
Fölöttük, az Arc szállító mély morgása rengette meg az eget, és a hatalmas hajó láthatóvá vált, egy lapos karcsú jármű, ami alatt egy potroh szerű tartály szolgált az Arc begyűjtésére. A falon álló felderítők most a szállítóra kezdtek tüzelni.
"Myrestes, foglald le azokat a felderítőket," mondta Eryal.
Válaszul, a Kasza elárasztotta tűzzel a falak tetejét ágyújával, ólommal töltött hullákká változtatva a katonákat és a túlélőket pedig fedezékbe kényszerítette. Az Arc szállító folytatta az útját, és Eryal némi elégedettséggel látta, hogy a fosztogatók már majdnem odaértek az Arc kifejtőhöz. Kinfeld lehelyezett egy mozgatható térkaput, és még több fosztogató áramlott a csatatérre a csataszállító tartalékosaiból. Most már teljes létszámbéli fölényben voltak a felderítőkhöz és bányászokhoz képest, akik védték a kifejtőt.
Az elégedettség amit érzett viszont azonnal eltűnt és a helyét átvette valami sokkal vérfagyasztóbb.
Félelem.
Nem figyelt eléggé az előtte megjelenő veszélyekre és az Árnyfarkas vállára szerelt plazma ágyú sugara félig eltalálta és a földhöz csapta. A bal karja mentén ragyogó fénnyel lobogott a láng és a belső érzékelői azt mutatták, hogy a károk súlyosak, de nem halálosak.
Sérült vagy, mondta Amion. Egy egyszerű tényközlés, de Eryal érezte a mögötte meghúzódó ellenérzést.
Csak egy kisebb sérülést, Tisztelt Uram, majd talpra állt újra. A bal karjában lévő kibernetikus hajlat összeolvadt és a végtag az oldalán csüngött, fagyottan és használhatatlanul. Még mindig szövő volt viszont, és a sérülése nem fogja befolyásolni ezt a szerepét a csatatéren. Az ellenséges warjack távol belül van.
Megerősítve. Egy Nihilációs Örvénnyel célzok, mondta Amion. Eryal Arc vevőjében a fúria erősödni kezdett. A teste körül rúnák kezdtek körözni vörös spirálként, és Amion kiismerhetetlen agyából egyre több Arcanessence áramlott rajta keresztül. A nomarcha akarata egy kinetikus erős robbanásban nyilvánult meg ami betörte az Árnyfarkas páncélját, hidraulikus folyadék spriccelt szét, és szikrák borították be a vázát. A csatamágus még mindig tartotta a warjacket a telekinetikus markában és előre rántotta az Árnyfarkast, el a vazallusok közeléből, akiket az éppen darabokra gépett, és egyenesen a Korbács útjába. A Continuum warjack halk mechanikus morgás kíséretében rohamozni kezdett, halálos csapára emelve a zúzó ollóját.
A két warjack hangos fémcsörömpölés közben csapott össze. A Korbács letépte az Árnyfarkas borításának egy részét, majd ezzel a fémdarabbal, mintegy rögtönzött furkósbottal, péppé zúzott egy felderítőt a közelben.
Carsos őrmester jelent meg Eryal oldalán. Vetett egy pillantás a nő sérülésére és valami aggódás féle jelent meg a vazallus arcán. "A falakon legyűrtük az ellenálást."
"Talán nem látod a warjacket az utunkban?" mordult rá Eryal, megsértődve, hogy ez mezei vazallus őt szánni merészeli. "Korrózióssal lőjétek azt a gépet, de most, azonnal !"
Carsus összeterelte a közeli fosztogatókat lőalakzatba. Céloztak, majd amikor a Korbács hátrébb lépett, hogy a következő ütéséhez lendületet vegyen, egyszerre tüzeltek a szögelő fegyvereikkel. A savas lövedékek becsapódtak az Árnyfarkas páncéljába, minta ezernyi apró üstökös lenne, meglepő könnyűséggel átmarva a borítását. A warjack hátratántorodott, és a Korbács lesújtott a zúzó ollójával, miközben bekapcsolta a fegyver bénító funkcióját. Az Árnyfarkast elborította a zsibbasztó energia. A rendszerei átmenetileg teljesen lekapcsoltak. Ezután a Korbács szinte kényelmesen széttépte az Árnyfarkast, kivégezve az ellenséges gépet a feje letépésével.
A csata a végéhez közeledett, bár még itt-ott akadt pár ellenálló és kisebb összecsapások a településen. Carsus és a fosztogatók egy kisebb csapata védelmező gyűrűt vont Eryal köré, így haladtak együtt az Arc kifejtő felé. Az váratlanul életre kelt, a száz lányi magas torony és a torpedó járat megvilágította az éjszakai eget, mintha egy hatalmas kék lángtüske lenne. Kinfeld elvégezte a rá kirótt feladatot.
Fölöttük, az Arc szállító, Myrestes kíséretével, helyzetbe került a kifejtő fölött. Egy mély, visszhangzó robbanás rázta meg a talajt -- egy detonátort lőttek be a torpedo járaton és általa az alatta elterülő Arcanessence lerakatokba. A torony egyre fényesebben világított, miközben Arcanessence ömlött benne fölfelé, majd a csúcson gejzírként kitört. Az Arc szállító kinyitotta a begyűjtő hálóit, egy hatalmas, tányérszerű gépezetet a hajó alsó részén, és elkezdte feltölteni az Arc tartályait.
A szállító pozícióban, Tisztelt Uram, mondta Eryal Amionnak.
Jó. Irányítom a Korbácsot. Vidd a vazallusaidat és találjátok meg a tárgyat.
A Korbács elindult, tüzelve a savköpő ágyújával minden Koalíciós felderítőre és bányászra aki ki merte dugni a fejét fedezék mögül. Észrevette, hogy az egyik hajó a falban máshogy néz ki mint a többi; a szkennerei azt mutatták, hogy ugyanazokból az anyagokból áll mint a többi - acél, réz és bronz -- de furcsamód rozsdaette, elfeketedett, elöregedett volt az egész.
Eryal bekapcsolta a pszichokinetikus csuklyája megfigyelő implantátumát, és átléptetett pár látási módon, mire megtalált egyet ami a hajó furcsa energia sugárzásának lenyomatát mutatta neki. Tisztelt Uram, azt hiszem megtaláltam a kincset. Még sosem látott ilyesféle lenyomatot. Nem Arc volt és semmi hétköznapibb, mint plazma vagy elektromosság. Úgy lüktetett és tekergett, mintha egy élőlény lenne.
Igen, ez az az energianyom amit keresünk, mondta Amion. Óvatosan folytasd. A tárgy veszélyes lehet egy olyasfélének mint te.
Eryal nem értette, hogy ezt hogy érti, de a nomarcha értékelése miatt aprónak érezte magát. Morgott magában, de elfogadta és elkezdte megemészteni a nomarcha szavait. Megtalálta az ősi égi hajó bejáratát a legdélebbi bástya alatt, egy fekete, tátongó nyílás ahonnan kriptaszagok törtek elő.
"Carsus, biztosítsd a bejáratot, majd kövess." mondta Eryal és belépett az égi hajóba. Mögötte, a vazallus őrmester kiadta embereinek a parancsokat. Három fosztogató maradt őrként az ajtó előtt.
Egy hosszú folyosón találták magukat, ami ugyanabból az elrozsdásodott anyagból volt építve mint a külső burok. Lehet hogy voltak az építménynek szerves anyagból való részei is, de már réges-régen elrothadtak és porrá váltak. A folyosó enyhén lejtett, és az alsó harmadot romos sitt borította.
Eryal és Carsus követték a folyosót, óvatosan lépkedve. Újabb romkupacok, köves földdarabok és a hajótest darabjai voltak szétdobálva, mintha valaki bányászni próbált volna. Vajon a Koalíció már meglelte a kincset? Vajon kiásták a járműből és elosontak vele, mielőtt ő megérkezett volna? Ez a gondolat rettegéssel töltötte el, előrerohant. Vesztére. Elérte a folyosó végét, ami egy széles központi terembe torkollott. Olyan érzése volt, mintha már a település falai alá, illetve már azokon túl is jutottak volna.
Sietségében, nem vette észre, hogy egy Koalíciós felderítő guggolt a terem közepén, egy sekély verem rejtekében, a puskáját a lyuk szélére fektetve. Carsus, aki jobban figyelt, észrevette a veszélyt és Eryal elé vetette magát pont akkor amikor a felderítő tüzelni kezdett. A Koalíciós csatapuska éles robaja kitöltötte körülöttük a teret, majd azt Carsus szögelőjének hangosabb sivítása követte.
Carsus felnyögött és féltérdre esett, egyik kezével az oldalát szorítva. Nem volt több lövöldözés, de Eryal még hallotta a felderítő szaggatott zihálását, halálosan megsebesítve Carsus szögelője által. Eryal előresuhant és megtalálta a felderítőt, aki a sekély veremben feküdt, vér bugyogott a száján, a keze zavartan próbálta megmarkolni a fegyvere tusát, ahogy a testét lassan elhagyta az élet. Eryal gyorsított rajta egy kicsit.
A pszichokinetikus csuklyája kisülésével Eryal összezúzta a felderítő mellkasát, belapítva azt és széttépve a szívét és tüdejét a törött bordák koronájával. A felderítő felhördült, majd mozdulatlanná vált.
A dühe elillant, Eryal most már azt nézte, hogy mi van a felderítő lábánál.
Az a furcsa energia lenyomat ami kint látott most itt volt, de vagy százszor ragyogóbb bolt. Egy kicsi kocka alakú vasszelencéből áramlott, ami teljesen ép volt, mintha az idő múlása semmilyen nyomot nem hagyott volna rajta.
Megtaláltad, mondta Amion, és a nő örömére érezte, hogy a nomarcha szokásos egykedvűsége megtört. Érezte az elégedettséget a gondolataiban. Talán még izgatottságot is.
Igen, Tisztelt Uram, válaszolta Eryal.
Ne érj hozzá, jött a figyelmeztetés. Van veled egy vazallus?
Eryal visszanézett Carsusra, aki közben föltápászkodott és felé tántorgott, fájdalomtól grimaszolva. Van, Tisztelt Uram.
Parancsold neki, hogy vegye föl a tárgyat.
"Carsus," mondta Eryal és a sekély verem felé mutatott. A vazallusnak nem volt semmi technológiája, amivel láthatta volna, hogy mi ez a tárgy valójában, számára nem volt több egy vasdoboznál. "Szedd föl azt a tárolót."
A vazallus lemászott a verembe, a sebe jelentősen lassította, bosszantóan, ha a szisszenései alapján kell ítélni. A csuklyáján keresztül Eryal látta, hogy az energia lüktetni kezt és tekeregni, ahogy a vazallus egyre közelebb ért. Izgalmas volt és vérfagyasztóan félelmetes egyszerre.
Carsus kiemelte a tárolót a veremből. Akkora volt mint egy lőszeres láda, két lábnyi élekkel. A nő rájött, hogy nem is egy láda volt, hanem egy fém borítás egy másik, kisebb tartály köré építve.
Eryal megnyalta az ajkát és egy gondolat villant át az agyán, egy vad és kísérletező gondolat.
Amion hangja csendült a fejében és egyből válaszolt is a kétségeire.
Folytasd.
"Távolítsd el a külső borítást a tárolóról," parancsolta Eryal.
Carsus lenézett a tárgyra, talán most már érezve a furcsa erőt ami sugárzott belőle. A megtorpanása azonban gyorsan elmúlt és lehajolt és eltávolította a fém feledet.
Alatta egy üvegpolc volt, ami két kisebb tárgyat tartott. Mindkettő henger alakú volt, körülbelül két láb hosszú, rézből és bronzból állt, méhkasszerű struktúrában. Egy vastag fém dugó zárta le mindkét hengert a végeiken, és furcsa, írásszerű képjelek voltak belevésve a fémbe. Egy képjel eltért a többitől, nagy, hivalkodó és többször megismételve. Úgy nézett ki mint egy több darabra osztott kör, melyet széles vonalak vagy tüskék szakítanak meg, és a fő szimbólumból egy tekeredő farok tört ki. Ez nem jelentett semmit Eryal számára, mégis egy letaglózó erőt sugárzott, ami a nomarcha szentélyére emlékeztette őt.
A fedél levétele után a tárgyakból kiáramló energia betöltötte az egész termet zöld fényével, kígyóként kúszva ki a két hengerből. Eryal egy kellemetlen, húzó érzést tapasztalt, ami szétterjedt a testében, majd elérte az agyát is. Gyorsan visszalépett, és az érzés alábbhagyott.
Carsus viszont ezzel ellentétben lemerevedve állt, a karjai az oldalán lógtok, a vére pedig a jobb lábán csordogált le a sebéből. Az egyik henger most fényesebben kezdett világítani, és a vazallus térdre zuhant, a szája pedig az iszonyat O alakját formálta.
A kibernetikus optikáján át, Eryal figyelte ahogy egy tüskés, zöld alakzat jön ki a vazallus nyitott szájából, egy árnyék árja ami kifolyt az emberből és bele a hengerbe.
A tárgy lüktetni kezdett, Carsus sóhajtott, és a szájából kiáramló energia egyre gyorsabban és gyorsabban áramlott. Végül egy halk, remegő nyögést hallatott és előrebukott, a teste hideg volt és színtelen Eryal képalkotó kijelzőjén, minden hőjét elveszve.
Az egyik henger most erős fénnyel lángolt, ami bevilágította táncoló zöld fénnyel a termet, és egy furcsa árnyszerű alak hullámzott benne.
A nő pszichokinetikus csuklyájához kapcsolódva, Amion a szemén keresztül tudott látni, ha akarta. Jól teljesítették, mondta. A tárgy nagy hasznot fog hajtani a Templomnak.
Köszönöm, Tisztelt Uram, válaszolta Eryal.
Gyűjtsd be a tárgyat és jöjj vissza hozzám.
Eryal nehezen vette le a szemét az ősi készülékek szörnyű szépségéről, de visszatántorgott a folyosóra, ahol a három őrködő vazallus már várt rá. "Gyertek velem. Van számotokra feladatom."
Eryal csalódott volt és részben megkönnyebbült, mikor látta, hogy a vazallust akinek megparancsolta, hogy helyezze vissza a fedelet, nem emésztette el a tárgy. Arra tippelt, hogy talán Carsus legyengült állapota vezetett oda, hogy sebezhetővé vált. Ezért inkább tartotta a távolságot, amíg a saját sérüléseit el nem látták.
Amikor előjött az égi hajóból, a hajnal első sugarai már felbukkantak a horizonton, megvilágítva a mészárlást a faluban.
Tucatnyi halott Koalíciós felderítő és bányász feküdt szanaszét a településen. Legtöbben lőtt sebekkel, de a Korbács is ott hagyta a nyomait a széttépett, megcsonkított hullákon, amik összetört játékbabaként hevertek.
"Az Arc szállító megtelt," mondta Myrestes Eryal rádióján. A hatalmas hajó elmozdult a most már csendes Arc kifejtő fölül és a csataszállító felé vette útját, ami pár mérföldre keletre várt rá.
"Kiváló," mondta Eryal. "Tarts vele."
A vazallus veszteségek számottevőek voltak -- Eryal sok hívő testét látta az ellenséges hullák közt. Ez egy kicsit aggasztotta.
Mindig voltak újabb férfiak és nők akik lelkesen csatlakoztak, lelkesen szolgáltak, és lelkesen adták életüket a Templom érdekeiért. Kinfeld már várt rá a település bejáratánál, egy vérrel borított kísértet, az Arc vevői világítottak a hajnali szürkületben. Jól teljesített és lehet megérdemel egy kevés különleges elbánást.
Eryal a háta mögé mutatott, ahonnan érkezett, ahol négy vazallus kísérte az ötödiket aki a vas ládát cipelte amit az ősi égi hajóról zsákmányoltak. "Legyen mindig őrség ezen tárgy körül."
Kinfeld bólintott és megparancsoltad a maradék fosztogatónak, hogy védjék körkörösen a többi vazallust, miközben elhagyták a települést.
Eryal érezte az ősrégi, üres tartály túlvilági vonzását miközben a csataszállítójuk felé mentek, de most hogy már ismerte az erejét, nem rémisztette meg. Nem, az elméje már a lehetőségek sokaságától lángolt. Mit jelenthet egy ilyen ősi technológia, miután feltárták, a Continuumnak? Úgy hitte, hogy tudja. Miután az az ősi henger kisajtolta Carsus esszenciáját, egy fajta elemmé vált, egy olyan olcsó energiaforrás ami évekig, talán évszázadokig táplálhat valamit vagy valakit, talán örökké.
Amion jelenléte kitöltötte Eryal elméjét, amint kinyitotta az űrt körülötte, a csataszállítóra rántva a nőt, egyetlen gondolatot sugárzott, egy hatalmas, gyönyörű, szent gondolatot.
Talán örökké.
