Zaateroth küzdött a gép szorításában, felbőszülve azon, hogy az le tudta teperni. Nem volt ideje a meggyengítésére, mint ahogy a másikkal tette. Az idő-boszorkány gép szövetségese megsebesítette a varázslatával és pengék viharával támadt rá, egyes pengékkel pedig helyben tartotta.
A pofátlanság, hogy egy emberi lélek ilyesmire vetemedett, és ami még rosszabb, hogy sikerrel is járt. A Hatalmasok Hármasa a bizalmába fogadta, istenek voltak azok még ezen világ teremtőinek is, mégis Zaateroth a elmúlással nézett szembe. Mentsetek meg, kiáltotta mindennek ami engedelmeskedhetett a parancsának.
Egy elmeként, a irracionális félelem és düh által hajtva, minden rémálom, minden Infernál szolgáló megindult a kapu felé, az Infernál mesterük felé. Hirtelen, a gép elengedte őt, és elfutott az Őrző felé.
***
Syntherion látta a nő jelzését, és betáplálta az utolsó szükséges beállításokat a kapuba. Az felvillant és színt váltott. Felnézett és látta, hogy az Őrző ollója lesújt. A támadása nem ért célt viszont, mivel a Vas Anya konzervátorai hátulról nekicsapódtak.
A szörnyeteg így tántorogva, előrebukott a kapuba. Látva ezt, Syntherion Vas Anya megsegítésére küldte a modulátorját, és együtt űzték az Őrzőt. Annyira meggyengült a hosszú harc során, és annyi védőt legyőzött már, hogy a két vektor egyre jobban ki tudta billenteni egyensúlyából.
Ahogy elvesztette az egyensúlyát, a kolosszális rémálom előredőlt, bele magába a térkapuba. A kő építmény megremegett az Őrző súlya alatt, amint az rázuhant.
***
Ahogy Directrix Vas Anya áthaladt a kapu keretén, miközben az Infernál mester veszélyesen közel járt, még egyszer utoljára fohászkodott. Imádkozott a népéért akik eljutnak majd Cyriss elé. És azokért is, akiktől elvették ezt a lehetőséget.
Azért, aki egykoron Sebastian Nemo volt, a férfi akit réges-régen szeretett, és Auroráért, az önfejű, szeretett lányáért. Bánta, hogy nem tud majd a jövőjük része lenni, imádkozott, hogy a tettei elhozzák nekik a lehetőséget. És bánkódott, hogy teste kelyhe nem volt képes könnyeket hullatni.
***
A földön kuporogva, Victoria Haley felidézte a gyerekkorát -- ártatlan napokat a húgával és a családjával, a kicsi halászfalujukban. Az első napjait a seregben, a túl ormótlan csatamágus páncélt, és a tiszteletet amikért megküzdött a lövészárkosok közt.
A kitüntetéseket, miközben az ereje és hírneve nőtt. Nem látva az őrületet ami körülötte örvénylett, nem tehetett mást mint nézze a kezeit, miközben az idő számtalan száma sok irányba húzza, először gyengén, de minden fájdalmas lélegzettel egyre erősebben.
A sok időszál és visszhang között, meglátta az elesett hugát.
Vajon eleget tettem, Gloria? Kérdezte Haley, nézve ahogy az ezernyi visszhang áttetsző alakja köré gyűlt. Ezek a Haleyek, a jövőből és a múltból megölelték a már majdnem áttetsző testét, mintha választ akarnának adni a kérdésére.
A visszhangok eltűntek, és velük, ő is.
***
"Ideje...BEVÉGEZNI!" Krueger felemelte a dárdáját, és egy villámcsapás végzett egy üvöltő Infernál harcossal.
Látván, hogy a géptestű szekta vezetői és az infernálok eltűnnek a kapun keresztül, felemelkedett és odasietett amilyen gyorsan csak tudott.
Ahogy közelebb ért, látta hogy Syntherion lázasan dolgozik az irányítópulton.
"Tisztában vagy azzal, hogy mire készülünk. Készülj fel, druida." közölte a Kohómester, anélkül hogy felpillantott volna.
"Gyorsan végezz a felkészüléseddel. A vihar nemsokára elér bennünket -- egy olyan amit nem én keltettem." Krueger felkészült és a közelítő Infernál hullám felé mozdult, pont egy időben a géptestű erőkkel, akik ugyanezt tették.
"Csupán még pár pillanat." A pap visszhangzó hangja furcsán szólt a Viharúrnak, miközben a csata egyre hangosabbá vált körülöttük. A távolban, Krueger látta hogy egy egész felhőnyi kisebb szörny repül feléjük. A jelenlévők közül, csak ő volt képes hátráltatni őket.
"Pár pillanat és végünk, Cyriss papja!" üvöltötte.
Syntherion mechanikus végtagjai hírtelen megálltak, és hátralépett a pulttól. "Most, Viharúr!"
Nem várva más parancsra, Krueger megidézett egy addig sosem tapasztalt vihart, hogy lerombolja a kaput.
Azok akiket már megmentettek, élni fognak, azok akik az ürességbe távoztak, ott is maradnak majd, és Krueger volt az aki ezt biztosítani fogja. A legelső lecsapó villám szétrobbantotta az irányítópultot.
***
Krueger süvöltött a mennydörgések közt, miközben egy újabb fülsiketítő villámot idézett a kapura. Csak egy pillanatra tudott az összeomló kapura nézni, mielőtt a rémálmok árja odaért hozzá.
"Most már hallhatatlan vagyok." köpött megvetően.
"Mik lesztek ti, ha nem csupán egy undorító emlék, évek múltán?"
Körbecsapott a Féregnyelvvel és lecsapta a legközelebbi fejét.
Alatta, Syntherion, még mindig a sérült pult közelében állva, oldalán a modulátorjával, szüntelenül tüzelt a druida támogatásául, de nem tehetett sokat, hogy megállítsa az Infernálok árját.
Krueger minden dárdacsapása után tucatnyi lény hullott el, és a Kohómester warjackje is kaszált közöttük. Ám túl sokan voltak. Annyi minden mást szerettem volna még elérni, gondolta Krueger, mielőtt a széttépett teste, vérbe borulva, aláhullott az égből.
***
"Vége...ugye?" mondta Ryan, Caine felé bicegve.
A nő Pokollövő társa nem válaszolt. Helyette, a földre rogyott, szemét lehunyva dől Ász lábának. Cynthia mellett volt, ugyanannyira zavartan és kimerülten. Ryan megfordult.
"Nem haltam meg, ha erre gondoltál," mondta Caine.
"Mintha egy ilyesmi meg tudna ölni," vigyorgott a nő és Cynthia mellé térdelt.
"Watts?"
"Most szerez magának újabb varrt hegeket." Ryan kinyúlt és a pihenő lány vállára helyezte a kezét.
"A lánynak kemény pár hónapja volt, mi?"
"Ismerős?" vigyorgott Caine és kifújta a levegőt.
Ryna felállt, körülnézett, és enyhén megrúgta Caine csizmáját. "Itt az ideje, hogy felelős felnőtt legyél. A csatát megnyertük, de nem pihenhetünk. Még nem." "Sosincs idő pihenni." Caine feltápászkodott.
Mielőtt a lányával hagyta volna, megvizsgálta Ász széntartályát. Még mindig volt egy kevés üzemanyag és víz, elegendő ahhoz hogy a warjack még pár óráig üzemeljen.
Ahogy elindultak Ryannal, Ász felé mormogott.
"Már nem, haver. Most már az övé vagy." mondta, megsimogatva Cynthia fejét. "Vigyázz rá."
