Mióta volt már semmi, Nix nem tudta megmondani. Amikor kiemelték a Feledés Tömlöcéből, a látása és a hangok visszatérése teljesen letaglózta az elméjét. Zavartság ködében létezett, miközben az agya próbált megbirkózni a valósággal és a testi valója visszatérésével. Végül, egy ismeretlen idő elteltével, újra olyasvalamivé vált mint önmaga és fel tudta mérni a környezetét. Az esszenciája egy egyszerű tároló edénybe került, és bár látott és hallott, semmi másra nem volt képes. Ez valószínűleg szándékosan volt így.
Egy széles látószögű optikai érzékelő megmutatta Nixnek a karcsú, ezüst testű robot szolgálókat, egy ismeretlen fajtából -- zömök felépítésű harci gépeket, sugárvetőkkel felfegyverezve és egy szénszálas csáppal mindegyikük feje hátuljára szerelve. Hát ennyi év eltelt, és ennyit fejlődött a technika? Ezen szolgálók közül egyik vitte Nix tartályát, a többiek pedig élő pajzsként vették körbe. Nix tovább kémlelte ezt az új világot, de csak egy végtelen, üres szürke folyosót látott. Mozgást érzékelt viszont, a közvetlenül látható dolgok mögött, a térutazás lassú lüktető pulzálását. Egy égi hajón volt? Egy csatacirkálón?
A szolgálók megálltak a széles, ellipsis formájú ajtó előtt, ami szétnyílt az érkeztükre. Mögötte egy világos szoba terült el, minek falát lilára festették az Arc vevők fényei. Bent, egy kiemelt, félkör alakú emelvényen álltak Nix két Aeon társának tárolói. Alattuk egy ezüst emelvény, amin egy érzékelő mátrix állt, egy további egyszerű szerkezet ami kiegészítő érzékekkel tudta bővíteni a meglévőket. A szolgáló belehelyezte Nixet a készülékbe, és ez a beszéd képességével ruházta fel őt.
"Miféle bűnöket követtem el ezúttal?" mondta, amit egy hangszóró továbbított recsegve és fülsértően a makulátlan szobában. "Az hittem, hogy az elmék nagy tanácsa a Nagy Együttállásban már egyszer ítélkezett felettem."
"Valóban, már egyszer elítéltek, de nem ezért lettél újra felébresztve," mondta az egyik Aeon. A kecses, emberformájú teste négy végtaggal rendelkezett, kettő a helyváltoztatásra és kettő a tárgyak kezelésére. A feje tojás formájú volt és egy széles, kereszt alakú optikai érzékelője volt ami ametisztként ragyogott. Nix jól ismerte ezt az Aeont : Astreus az Első Nagyságrendből.
"A bűnösséged ellenére, még szolgálhatsz, Nix Excrator."
A második Aeon egy csodálatos harci testet viselt, sok végtaggal, mint egy nagy fémpók, érzékelőkkel és fegyverrendszerekkel megrakva. A nő hangja egy hangszóróból szólt, ami a testén a fő érzékelője alá volt szerelve és vas akaratával megtöltötte a helyiséget. Ez nem lehetett más mint Drasca, hadvezér és csatamágus.
Mielőtt Nixet elitérték volna az állítólagos bűntettei miatt, ő is egy Első Nagyságrendbeli Aeon volt. Most alig volt több mint egy elme egy dobozban, örökre elzárva. Ezidáig. Miért?
"Úgy hittem, hogy jól szolgáltam, mielőtt száműztetek a Feledés Tömlöcébe," mondta Nix. "Kíváncsi vagyok, miért hiszitek, hogy újra szolgálni tudnék."
"Azért kerültél vissza a Feledés Tömlöcébe, mert a legutóbbi küldetésed elégtelenül végződött." mondta Astreus.
"Megsemmisítettem az emberek járművét ami behatolt a területünkre," válaszolt Nix, "ahogy parancsba kaptam."
"Téves. Hagytál egy járművel megszökni, majd letaroltál egy emberi gyarmatot egy dühkitörés közepette, miután nem tudtad elkapni a fő célpontodat." mondta Astreus.
"A gyarmat volt a legvalószínűbb úti célja a menekülő hajónak," mondta Nix, felidézve ahogy az emberek menekültek és bujkáltak a szánalmas óvóhelyeiken, miközben ő kénkővel bombázta őket. Egy kellemes emlék.
"Nem volt rá bizonyíték, hogy a menekülő hajó jelen lett volna azon a világon," mondta Astreus. " A tetteid logikátlan érzelmi reakciók voltak, amik felfedhették volna a jelenlétünket."
"Mindenki ismeri Nix Execrator bűneit," mondta Drasca. "Nem azért vagyunk itt, hogy ezeket megvitassuk."
"Meg lett...állapítva," mondta Astreus, tétovázva és bizonytalanul, teljesen szokatlanul egy becsvágyó Aeontól. Ez kíváncsivá tette Nixet. Létezik, hogy Astreus, a kötelességtudó katona, nem értett egyet azzal amit a Nagy Együttállás elhatározott? "Meg lett állapítva, hogy a harci képességeid hasznosak lehetnek számunkra."
"Harci képességek? Ez szinte bóknak hangzik," mondta Nix. Mindig nagy élvezettel hergelte Astreust.
"Ez egyszerűen tény," mondta Astreus. "Aeon vagy és harcedzett veterán."
"És szeretnétek kihasználni ezt a tudást?" mondta Nix. Mekkora gondban lehetnek ezek a magasztos Aeonok, ha pont a lesajnált Nix Execrator segítsége kell nekik. "Ki ellen?"
"Emberiség. Erősebbek lettek és a számuk is gyarapodott amióta utoljára tested volt," mondta Drasca.
"Akkor semmisítsétek meg őket," mondta Nix. "A Nagy Együttállás végtelen elméi biztosan erre jutottak."
"Ez így van, " mondta Drasca. "Ám voltak bizonyos ... gondok."
"Úgy értitek, erősebbek mint amire számítottatok," mondta Nix, nem engedvén Drascának, hogy másra terelje a szót.
Az egyik satuszerű karom Drasca csatateste oldalán összezárult, majd kinyílt. Nix azt hitte, az Aeon társai nem voltak képesek ilyen alantas érzelmekre; ezek szerint nem csak ő volt az akinek rossz tulajdonságai voltak.
"Találékonyak, kiismerhetetlenek, és a technológiájuk gyorsabban fejlődött mint amire számítottunk," mondta Astreus.
"És mit szeretnétek, mit tegyek ez ügyben?" kérdezte Nix.
"A harctéri tapasztalat nem az egyetlen ok, amiért szabaddá tettünk," mondta Drasca. "Egyesek úgy hiszik, az érzelmi hibáid nagyobb belátást engednek majd neked az emberek viselkedésébe."
"De ti nem," mondta Nix, szórakozva.
"A csatákat logikával, tervezéssel és szervezéssel lehet megnyerni." mondta Astreus, "nem az érzelmek véletlenszerű szeszélyeivel."
"Ez lehet ledöbbent majd, Astreus," mondta Nix, kuncogva azon, hogy Astreus ennyi érzelmet tanúsít. "de az érzelmek nem véletlenszerűek. Azok is mintákat követnek, ha elég bölcs az ember, hogy átlássa őket."
Astreus nem válaszolt, helyette Drascához fordult. "Azt tanácsolom, hogy tegyünk vissza ezt a bűnözőt a Feledés Tömlöcébe. Nem nyújt nekünk semmit, csak ugyanezeket a visszataszító érzelmi válaszokat."
Drasca felemelte az egyik harci karját, és Astreus elhallgatott.
"Ez a vágyad, Nix? Hogy visszatérj a semmibe?"
Mindig kemény, ez az egy. Olyan messzire vitte a dolgot amennyire tudta; most már a túlélés lett a legfontosabb gondja. "Nem, hatalmas Drasca, nem ezt kívánom. Mond el neked, hogyan segíthetlek, és megteszem."
"Az esszenciád egy Zenit harci járműbe lesz áthelyezve," mondta Drasca. "Aztán parancsnoka leszel egy hat tagú Zenit osztagnak és részt veszel egy támadásban amit egy emberi település ellen vezetünk, a Caelum Hat-Hármon."
"Zenit? Nem ismerős nekem ez a jármű," válaszolta Nix.
"Ez egy légi támadó szolgáló," mondta Astreus. "Az emberi település jól van védve földi erők ellen, és a légi támogatás kulcsfontosságú a győzelmünkhöz."
"Akkor eddig hogy nem győztetek?" mondta Nix, nem bírta ki újabb piszkálódás nélkül.
"Az emberek egy nagy energia pajzsot telepítettek, amilyet még nem láttunk azelőtt," folytatta Astreus, hidegvérrel. "Megpróbáltuk megtámadni a pajzsgenerátorokat a pajzson kívülről, korlátozott sikerrel. Jól be vannak ásva. Próbáltunk Zenitekkel lecsapni a városra, hogy a másik oldalról támadjuk őket, ahol sebezhetőbbek."
"És sikertelenek voltatok," mondta Nix. "Miért?"
"A pajzs megakadályozza a képességemet, hogy irányítsam az Zeniteket," válaszolt Drasca. "Csatamágus támogatás nélkül sokkal kisebbek a képességeik."
"Szóval, most meg én fogom vezetni a Zeniteket," mondta Nix, megvilágosulva a szerepéről.
"Pontosan. A Zenitek rá lesznek hangolva a te irányító áramköreidre," mondta Astreus. "Behatolsz az emberi városba és célba veszed a pajzs generátorokat. Amikor a pajzs lehull, én bevezetem a földi erőket a városba és megsemmisítek minden ellenállást."
"Ezeket a generátorokat nem fogják erősen őrizni?" mondta Nix.
"Igen, és számításaink szerint legalább hetvennyolc százalékos veszteségi ráta lesz a te kötelékedben," válaszold Drasca. "Ezek elfogadható számok."
"És ha az én járművem megsemmisül?" kérdezte Nix.
"Megpróbáljuk begyűjteni az esszenciádat," válaszolt Astreus. Nix tudja, hogy Aeonként még mindig volt értéke és Astreus nem volt pazarló fajta. Nix azt is tudta, hogyha az esszenciáját tároló mátrix megsérül és a létezése örökre megszűnik, az is csupán egy "elfogadható veszteség" lesz.
"Nem fogsz eltérni ettől a stratégiától, Nix Execrator," mondta Drasca. "Ha túléled és győztesek leszünk, lehet kapsz pár kedvezményt az együttműködésedért cserébe. Ha megtagadod a parancsot, újra bekerülsz örökre a Feledés Tömlöcébe."
"Értettem," mondta Nix. "Egy utolsó kérdésem van. Mikor támadunk?"
*****
A Zenit harci repülőgépe föl volt szerelve mindenféle érzékelővel, fegyverrel és még egy beépített térkapu sugárzóval is.
Nix látómezeje 360 fokban teljes volt a gyors jármű körül. Hallotta minden apró nyikorgást és roppanást a meghajtókból és a szél zaját is a borításon. A Zenit fémötvözet bőre érzékelőket is tartalmazott, így Nix érezte a levegőáramlatokat és változásaikat, miközben Caelum lila felhői közt suhant.
"Nix," mondta Drasca. A Zenit kommunikációs vevői közvetlenül az agyába juttatták a nő hangját; nem egészen telepátia volt ez, de elég közel állt hozzá, és Nix azon elmélkedett, hogy a vajon a gondolatait is tudja-e olvasni. "A földi erők kiléptek a térkapuból. Nemsokára elérik az emberek városát."
Ahogy ígérték neki, Nixhez hozzácsatolták a hat másik Zenit vadászgépet, bár még jelenleg Drasca irányított mindenkit. Ő majd átveszi az irányítást, mikor beérnek a városba, a védőpajzson túl. Ugyanúgy a robot szolgálók az égi hajón, a Nix által most látott Szablya harcosok ugyanúgy automaták voltak. Az ilyen gépek még ritkák voltak annak-idején, mikor száműzték a Feledés Tömlöcébe, most meg hatalmas seregekben meneteltek. Korlátozott öntudattal rendelkeztek, ami meg sem közelítette a saját akaratot, és képtelenek voltak bonyolult csatamanőverekre. "Értettem, közel járok már a célponthoz."
"Készülj fel az Arcanessence fogadására," mondta Drasca, és Nix érezte ahogy az ARC beáramlik a a Zenitbe, felerősítve a mechanika rendszereit igazi varázslattal. Nix ráfeküdt a meghajtókra és előresuhant, áttörve a felhőkön. Alatta, egy nehezen járható, sziklás síkság terült el, tele alacsony, szirtes dombokkal lila agyagból és ujjként kitüremkedő oszlopokkal. Nix furcsamód élvezte ezt a terepet, kaotikusan szerves volt, de mégsem mintamentes.
A többi Zenit Nix nyomában süvöltött, és nemsokára képbe került az emberek városa - alacsony épületek nyája egy nagy központi gömbépület körül - a látóterükbe került. A település egy tornyosuló hely aljában helyezkedett el, egy meredek hegyfal emelkedett több ezer láb magasra a lila ég felé, a felső harmadát hó borította. A hegy áthatolhatatlan védelmet nyújtott a városnak egy oldalon. Elölről pedig erősen védve volt magas falak által, melyeket kékesen remegő energiapajzs vett körül.
Az emberek észlelték az Empyrean harccsoportot ami bejutott a falaik mögé. Egyesek a védvonalak felé futottak. Ezek az emberek védő fémpáncélba voltak öltözve, arany színű vevők Arc vevőkkel. Nagyobb gépeket is használtak, otromba formájú warjackeket amik tele voltak aggatva támadó fegyverzettel. Az emberek akik a város középpontja felé menekültek, fegyvertelenek voltak és szaggatottan, szervezetlenül özönlöttek. Látva ezeket a civileket, Nixben régi emlékek ébredtek,valami olyan ősi, hogy szinte csak egy szellem volt a neurális szinapszisai közt. A civileket kísérő maroknyi katona újabb emlékeket hozott elő. Mi volt a céljuk?
Még nem tudta felfogni, de fontosnak tűnt.
A városfalakról plazmatűz lobbant, az emberek a falakon puskákból tüzeltek, míg a warjackek a földről. Nix elkerülte, megerőltetve a meghajtóit, pörgésbe kezdve a levegőben.
Az őt követő Zenitek szintén kitértek a támadások elől, egyszerű, gazdaságos mozdulatokkal.
Közelebb repült és elsütötte a két ionágyút ami a Zenit tetejére volt szerelve. Ionizált lángcsóvák csapódtak bele a város energiapajzsába, kevés kárt okozva. Egy Árnymatrix is a felszereléséhez tartozott, de tudta, hogy a nehéz fegyver sem elég ahhoz, hogy áttörje a pajzsot. Miközben a város felé zuhant, látta, hogy az energiapajzs villózik egyet, hogy lehetővé tegye a földi erőknek, hogy elsüssenek egy válasz-sortüzet, pont ahogy Drasca és Astreus felvázolták. Hogy még jobban aláhúzza az emberi erők veszélyességét, egy primitív föld-levegő rakéta találta el Nix egyik Zenitjét, és a jármű csillogó törmelékké robbant.
"A földi erők elérték a települést," mondta Drasca.
"Kezdd el a támadásod a pajzsképzők ellen."
Szablya harcosok ragyogó árja gyűlt össze a város előtt, Démon warjackekkel és Oculus szervitorokkal megerősítve. Tucatnyi fénysugár csapott ki a retikulum vetőikből és nyelte el őket ártalmatlanul az energiapajzs. A céljuk viszont nem az volt, hogy áttörjék a város védelmét, hanem hogy elvonják a védők tüzét.
Nix a Szablya harcosok sorai fölött lebegett, elegánsan kerülgetve az ellenség támadásait, és várta a pajzsban bekövetkező pillanatnyi szünetet. Aztán az egy lélegzetvételnyi időre megnyílt, és Drasca és Astreus kiadta a lő parancsot a Szablya harcosoknak. Valamennyi ember sikerül leszedni a falakról, de a védők több tucatnyi Szablya harcossal végeztek. Az ilyen szintű csere nem volt tartható.
Nix figyelte ahogy a pajzs még kétszer megnyílik, úgy időzítve magát, hogy előretörhessen, a többi Zenittel a nyomában. Sikerült a város fölötti légtérbe pont egy másodperccel a pajzs záródása előtt bejutniuk. A falak mentén elhelyezett pajzsgenerátorok acél és szintetikus beton tokokba voltak zárva, kintről szinte sebezhetetlenül. A pajzs ezen oldaláról viszont nem voltak ennyire védve, az érzékeny mechanizmusaik a technikusok számára elérhetőek voltak. Katonák és warjackek őrizték őket, akik azonnal tüzet nyitottak Nixre és Zenitjeire. Oldalra forgott, hogy elkerülje a támadásokat és Drasca irányítása híján, a többi Zenit is követte Nix mozgását, sok szempontból egy járműként mozdulva. Mégsem volt elég gyors -- az egyik hátsó Zenitet lelőtte egy warjack vállára szerelt energiavető.
"A generátorok túl erősen vannak védve," mondta Nix. "Le fognak szedni, ha tovább támadom őket."
"Nem térj le," jött Drasca válasza. "Folytasd a támadást a generátorok ellen."
"Túl védettek," mondta Nix. "Ha nem vonulok--"
Egy plazmasugár elérte Nix egyik meghajtóját és az elvesztette az erejét.
A föld elkezdett közelíteni felé, de sikerült elkerülnie a sérülést, fölkapva a gépet a közelítő kő elől, még pont becsapódás előtt.
"Nix, sérült vagy?" mondta Drasca.
Nix figyelmen kívül hagyta a kérdést és cikázott a levegőben, fegyvereivel lőve az ember katonákat, akik a generátorokat védték, és ugyanerre utasította a Zenitjeit is. Párat megsemmisített, de még többen érkeztek mozgatható térkapukon át a pótlásukra, és nem sikerült a generátorban semmilyen kárt okoznia.
Egy újabb Zenitet lőttek le az égről, és Nix kezdett rájönni, hogy ezek az emberek jobb harcosok, mint amire Drasca számított. Felidézte magában a Hyperuranion meghódításának kezdő napjait, amikor olyan Aeonok századainak parancsolt mint ő maga, olyan lényeknek akik tudtak gondolkodni és reagálni a csata folyton változó képére. Azért tudtak győzni, mert jobban hasonlítottak az ellenfeleikre. Most pedig az elméik begyepesedtek és ismétlődővé váltak, egy vetülete annak, hogy teljesen elváltak az élő testükről. Ami azt illette, az emberi technológia szinten aluli volt, de nem annyira, hogy nem lett volna hatékony, és jól használták a térkapuikat és az ide-oda csoportosított erőiket.
"Ez a taktika nem vezet minket sikerre, Drasca," mondta Nix és aláereszkedett, hogy elkerüljön egy köteg rakétát. Az egyik embert az Árnymatrixal célozta meg és élvezettel nézte, ahogy körbefonja a sötét energia, majd megszűnt létezni, mikor atomszerkezete elvesztette az vonzását. "További erőforrásokra van szükségem."
"Nem lehetséges," válaszolta Drasca hidegen. "Folytasd úgy, ahogy parancsba kaptad."
Ahogy a frusztrációja egyre nőtt, Nix elgondolkozott rajta, hogy fogja az új testét, bármennyire is korlátozott, és elmenekül. Mindenképpen jobb lenne, mintha visszatérne a semmiségbe. Hirtelen újra eszébe jutottak a fegyvertelen csoportok a központi kupola közelében és az őket vigyázó kisszámú fegyveres. A katonák célja elgondolkodtatta őt és egy sok ezer éves emlék került a felszínre. Most már felismerte a forrását. Kevésre emlékezett abból, mielőtt elhagyta volna a hús vér testét és áthelyezve volna az esszenciáját egy mekanika tárolóba, de vágyott rá, hogy felelevenítse ezeket az emlékeket. Amikor egy előbukkant, próbált bele kapaszkodni, tanulni belőle. Most egy foszló darab arról, hogy ki és mi volt régen, egy ötletet érlelt, egy olyat ami nem számítana értelmesnek a legtöbb Empyrean elménék, egy ötlet ami csak a hús-vér lényeknek számítana.
Döntött és elfordult a falaktól és a pajzsgenerátoroktól, négy Zenittel a nyomában. A város központja felé vette az irányt.
"Nix, folytasd a támadást a pajzsok ellen," mondta Drasca, "azon nyomban."
Nix tudta, hogy végleges száműzetéssel játszik, de az agyában lüktető ötletet nem hagyhatta figyelmen kívül. Ez az ő tehetsége volt, bár a többi Aeon valószínűleg átoknak gondolná. Értette azon lények viselkedését, akik még nem vetkőzték le a hús-testüket.
Az elméje mintákat keresett, és ahol más Aeonok csupán káoszt láttak, őt valami többet látott meg - egy okot, bármennyire is furcsát, tettekre, amiket a hús szükségletei diktáltak. Most már látta.
"Mit művelsz?" bömbölt Drasca hangja az elméjében.
"Milyen tartalékaink vannak még a csataszállítón?" válaszolt Nix, megkerülve egy magas, tűszerű épületet, hogy elkerülje a plazma lövéseket, amiket egy csoport katona adott le a központi épület tövéből.
"Nincs jelentősége. Ha folytatod a mostani viselkedésed, örökre bebörtönözünk."
"Azért engedtetek ki, mert egyesek azt hiszik, hogy meg tudom érteni az emberi viselkedést," válaszolt Nix. "Ez igaz?"
"Nincs igazuk," válaszolt Drasca laposan.
"Nem, nem tévednek. Felfedeztem egy viselkedésmintát az ellenfeleinkben, amit ki tudunk használni. Ha úgy tesztek ahogy mondom, elhozom nektek a győzelmet."
Drasca nem válaszolt azonnal, aztán, pár másodperc múlva, Nix egy újabb Zenitet vesztett. Végül a csatamágus válaszolt. "Van két Démonom tartalékban és négy osztag Szablya Védőm."
"Nyitok egy térkaput. Küldd át az egy Démont, aztán tölts fel újra és ismételd meg a folyamatot."
"Mi okból? Azok a tartalékok nem elegendőek, hogy elfoglalják a várost."
"Nem, de elegek arra, hogy elvonják az embereket a generátoroktól, hogy aztán megsemmisíthessem azokat."
Nix átgondolta, hogy mi volt az egész belső kupola és mit tartalmazott. Minden tartalék energiáját belenyomta a Zenit térkapu gerjesztőjébe és egy portál nyílt tíz méterre a kupolától. "A kapu nyitva."
Nix eltűnődött egy pillanatig, hogy vajon Drasca támogatni fogja-e, vagy egyszerűen magára hagyja, hogy megsemmisüljön. Aztán, egy Démon warjack kecses, tüskés alakja rohant ki a térkapuból. A hátán lévő meteor ágyú felvillant és az emberkatonák akik a kupola védelmére siettek összetörtek és szétszóródtak a gravitációs hullámokon.
Nix megparancsolta a maradék Zeniteknek, hogy célozzák a kupolát és azok lőni kezdték az építmény hajlított felületét. Mivel nem voltak olyan vastagok, mint a várost védő falak, gyorsan roskadozni kezdtek. Arc áramlott újra Nix Zenitjébe, ahogy Drasca Arcanesszencet csatornázott a mechanika rendszereibe, aztán újra elköltötte arra, hogy egy másik Démon is a csatatérre léphessen.
A warjack csatlakozott az elsőhöz, közelharcba sietve és darabokra tépve az embereket a gravitronikus korbácsával.
Most, végre, megtörtént az amire Nix várt. Helyesen azonosította be a kupolát, mint az emberek civiljeinek menedékét, és ahogy a védői elhullottak és az épület megrogyott, a fegyvertelen emberek elkezdtek kiözönleni a kijáraton, hajtva a biokémikus túlélési ösztönük által. Nix már száz eon óta nem érzett rettegést, de a tágra nyílt szemek és szájak most felelevenítettek régen elfeledett érzelmeket. Erre fókuszált, hagyta, hogy közelgő pusztulás érzelme átitassa a szinapszisait. Elképesztő.
Ion ágyúival tizedelte az embereket, hatalmas veszteségeket okozva. A Zenitjei hasonlóan tettek, és ami győzelem volt, mészárlássá változott. Százakat iktattak ki másodpercek alatt.
"Mit művelsz?" szólt Drasca hangja a fejében. "Ezek az emberek nem jelentenek fenyegetést."
"Nem jelentenek," értett egyet Nix. "Mond, hogyan reagálnak a katonák a fal túloldalán?"
"Mi köze ennek--" kezdte Drasca, aztán elhallgatott. Mikor újra megszólalt, a hangja meglepetésről árulkodott. "Elhagyják a falakat és feléd tartanak. Az alakzataik szétszórtak."
"Ahogy gondoltam," válaszolt Nix. "Tartsd a Démonokat a fegyvertelen embereken."
Nix eltávolodott, újra a magasba emelkedve, felülről nézte a csatát.
Ahogy Drasca mondta, az emberkatonák elhagyták a falakat és a pajzsgenerátorokat azok tetején. Az egységeik rendje és összetartása felbomlott.
A falak előtte tornyosultak, de mind üresek voltak -- csupán egy pár védő maradt a védtelen pajzsgenerátorok körül. Nix a saját és társ Zenitjei támadásait a legközelebbi generátorra irányította, széttépve a védőket ionizált tűzerejükkel. Azután, az árnymátrix ágyúval magát a generátort célozta, atomokra robbantva. A pajzs villogni kezdett a fejük fölött, de nem szűnt meg. Még nem.
Nix átrohant a következő generátorhoz és azt is ugyanolyan gyengén védték mint az előzőt. Másodpercekkel később, az is megsemmisült. Lecsapott a harmadikra és a negyedikre, aztán végre, a pajzs sistergett és megszűnt.
"A pajzs lekapcsolva Drasca. Értesítsd Astreust, hogy elkezdheti lerohanni a várost."
"Megerősítve," válaszolt Drasca. "A gyalogos erőink áttörtek a városfalon."
Nix visszarepült a romos kupolához és nézte azokat az emberkatonákat akik elhagyták a falakat, hogy megvédjék azokat a mozdulatlan testeket, amiket Nix kiiktatott. A katonák gyorsan elhullottak az erőfeszítésük ellenére, de miért tették ezt eleve? Mi értéke volt a halott embereknek a többi számára? Nem tudtak harcolni, se dolgozni, és a védelmezésük elpazarolta a város erőforrásait. Lenyűgöző.
Astreus erői a város utcáin hömpölyögtek, ezüst folyóként ami mindent elsöpör, kihasználva a káoszt az emberek soraiban.
Percek alatt, a legtöbbjük elesett, vagy menekült.
"Győzedelmesek vagyunk," mondta Drasca. "Maradj magasan és figyelj, miközben Astreus felszámolja a maradék ellenállást."
"Értettem." Nix megkönnyebbült hogy túlélte a támadást, de örömöt is érzett. Valami fontosat tanult meg, valami értékeset, valamit ami kívül fogja őt tartani a Feledés Tömlöcén.
Mintha a gondolatait olvasná, Drasca hangja szólalt meg újra. "Hogyan érted ezt el, Nix?"
"Felismertem az ellenségeink gyenge pontját is kihasználtam," mondta Nix tétovázás nélkül.
"Igen, de hogyan ismerted fel ezt a gyengeséget?"
Nix egy pillanatig elgondolkodott, majd így válaszolt, "Megfigyeltem, majd emlékeztem."
****
Nix újra a steril szobában volt, újra benn az érzékelő mátrixban, és újra Astreus és Drasca ítélkezett felette.
"Átbeszéltük a szerepedet az emberek városa elleni támadáson Caelummon," kezdte Drasca,"Vannak kérdéseink."
Nem volt meglepő. Amit Nix tett, minden logikának és ésszerűségnek ellentmondott, és egy olyan állapotot idézett meg amire már egyikük sem nem tudott, vagy nem akart feleleveníteni. "Tegyétek fel a kérdéseiteket."
"Honnan tudtad, hogy az emberek elhagyják a fegyelmezett csatarendjüket amint megtámadod a fegyvertelenjeiket?" mondta Astreus.
"Ahogy Drascának magyaráztam, megfigyeltem egy mintát a viselkedésükben és láttam egy lehetőséget ami tudnék használni."
"Nem ez volt a kérdés, Nix Execrator," mondta Astreus. A robot teste úgy tűnik megsérült a csata során, és egy pókkarú Factotum szolgáló javítgatta közben a fém bőrén esett égett lyukakat.
"Azért mert a válasz a kérdésre nem az amit hallani szerettél volna, Astreus," mondta Nix.
"Hallani szeretném, " parancsolta Drasca. "Ha szeretnél a testtel rendelkezők közt maradni, válaszolni fogsz."
Drasca be is váltja majd a fenyegetését, ha nem engedelmeskedik, ebben biztos volt. "Rendben. Mi, mindannyian, minden Aeon, minden lélek ami becsatlakozott a Nagy Együttállás harmóniájába, mi is egykor olyanok voltunk mint amilyenek ezek az emberek."
Astreus látó érzékelője megvillant. "Ám levetkőztük a húsunkat és annak vágyait réges-régóta."
"Igen, megtettük, de a húsnak ezen visszhangjai, a tökéletlenség emlékei, megmaradnak, ha úgy döntünk, hogy emlékezünk. Így tudtam, hogy az emberek akként fognak reagálni, ahogy tették. Eszembe jutott egy esemény a múltamból, valami..." Nix elhallgatott, egy furcsa érzés öntötte el a szinapszisait. Nem csupán az emlék amiért nyúlt -- a kicsi, felé fordított arca egy fiatal, emberszerű lénynek -- hanem az érzelem amit okozott. A fiatal védtelen volt. Meg kellett védeni. Nix nem érezte ezt a védelmező ösztönt, de valaki más igen, valaki, aki régen közel állt hozzá.
"Folytasd," sürgette Drasca.
Nix újra visszatért a mondanivalójához. "Az emlék, úgy hiszem, egy olyan időből maradt meg, amikor még hús testben éltem és egyes tulajdonságaim hasonlóak voltak az emberekéhez. Azt hiszem ezt nevezhetjük tökéletlenségeknek is."
"Óvatosan beszélj," figyelmeztette Drasca. "Ezen az ösvényen már jártál azelőtt. És aztán magányosan és elfeledve végezted a Feledés Tömlöcében."
"Válaszokat kértél," mondta Nix. "Hát válaszolok."
"Ezek az emlékek amiket emlegetsz, törlésre kerültek, mikor átkerültünk a tökéletesebb testünkbe." mondta Astreus, érezhető daccal a hangjában.
"Biztos vagy benne?" válaszolt Nix.
"Biztos vagyok benne, hogy érzelmes irracionalitásba merültél, hogy megszerezd ezeket az emlékeket, és ez csak további bizonyíték a felelőtlen természetedre." mondta Astreus.
"Nem tudom teljesen egyet nem érteni," mondta Drasca. "De Nix látásmódja, bármennyire is hibákkal teli, lehetővé tette nekünk, hogy megsemmisítsünk egy technológiát ami az embereknek még több térkaput hozott volna el, és így még tovább terjedtek volna a Hyperuranionban. "
"Egy közvetlen parancsot tagadott meg," mondta Astreus, egyre hangosodó hangszóróval.
"Csupán azt bizonyította be, hogy nem képes végrehajtani a megbeszélt csataterveket. Kockázatot jelent."
"Valóban megtagadta a parancsaimat," értett egyet Drasca."És mégis jelentős győzelmet arattunk. A engedetlenséged gond, Nix. Ezt nem lehet tagadni, de vajon a sikered az egy anomália, vagy egy megismételhető jelenség?"
"A számításaim szerint 18 százalékos veszteségeket okoztam az emberek fegyvertelen csoportjában. Így van?"
"Igen, tizennyolc-egész-hat," mondta Drasca.
"Kiszámítottam a veszteségeket amikre szükség van, hogy taktikailag megalapozatlan választ csikarjak ki az emberekből," mondta Nix. "Azt hiszem ez a szám tizenöt százalék. Ismételjük meg, és újra hasonló kimenetelt várhatunk."
Astreus ökölbe szorította a fém kezét és Drascához fordult, eltolva maga elől a lebegő Factotum szolgálót. "Ez csupán véletlen egybeesés. Egy győzelem nem alapozhat meg egy érvényes elméletet. Más világokon élő emberek lehet máshogy viselkednek majd."
Drasca nem foglalkozott Astreusszal és Nixhez fordult. "Nix Execrator, nem helyezünk vissza a Feledés Tömlöcébe, és egyelőre megtarthatod a Zenit tested."
Nix erre a válaszra számított. A csatatéri vezér szerepe nem volt rugalmas. Győzelmek nélkül, Drasca létének nem volt értelme, és Nix hozott a csatamágusnak egyet. Hatalmas szövetséges lehet. "Örülök neki, hogy a hozzájárulásom nem sikkadt el, hatalmas Drasca."
"Tiltakoznom kell," mondta Astreus, bár ezúttal enyhébben. "Úgy vélem, ez hiba."
"A tiltakozást megjegyeztem," válaszolt Drasca. "Nix, úton vagyunk Primion Öt Nyolc felé. Úgy számítottuk, hogy a nem harcolók száma egymillió hatszázezer. Te fogod vezetni a műveletet, amivel megismételjük Caellumot, aztán meglátjuk, hogy az elméleted továbbra is hasznos-e számunkra."
"A parancsnokságod alatt szolgálok," mondta Nix és egy másik emlék került a felszínre agyában. Egy emberszerű lény mozdulatlan teste fölött állt, kinek világoskék bőre, és lapos élettelen szemei voltak. Az emlékében, Nix egy hosszú pengét tartott az egyik hatujjú markában, a penge pedig élénk vörös, szerver folyadékkal volt borítva. Az érzés amit kiváltott belőle csak egy pillanatig tartott, de Nix felismerte, meg tudta nevezni és élvezni is tudta.
Diadal.
