WNM - 09 - Régi technika, új trükkök

Harlan Sek fölmászott a rozoga állványzatra ami a hatalmas tárgyat vette körbe, eltűnődve egy pillanatra, hogy a védőpáncélzata miatt vajon le fog-e szakadni az egész tákolmány. Az első mászást sikeresen megcsinálta, de aztán két Vazallus Fosztogató állta útját. Hosszú szögelő puskákat markoltak és szedett-vedett páncélzatot viseltek, egyszerű ruházattal, amibe Arc vevőket szőttek. A Vazallusok arckifejezését lehetetlen volt kiolvasni a sisakjuk alatt, de enyhén megemelték a fegyvereiket amikor Harlan közel ért.

Megnyomta a nyitást a sisakján, és az visszacsúszott hátra, és bele a környezeti páncéljába. Az alul elterülő szervezetlen táborhely bűze pofonként csattant az arcán. Bármennyit is beszélnek a testek feljavításáról, az Aeternus Continuum így is evő, szaró, bűzlő emberekből állt. Harlan a legszebb mosolyával kínálta a Vazallusokat, részben eladó, részben ne kelljen megöljelek titeket. "Elnézéseteket kérem barátaim, de úgy tűnik az utamban álltok."

"Morax testvér nem engedélyezte neked, hogy megközelítsd a tárgyat," mondta az egyik vazallus, a hangja fémes és elmosódott a sisakja mögül.

"Milyen furcsa, mivel ez az én ásatásom," mondta Harlan. "Nincs szükségem engedélyre, hogy megközelítsem a tárgyat. Én voltam, aki fölfedezte."

Ennyi erővel akár a csendes tárgyhoz is beszélhetett volna.

Nem fog semmit elérni ezeknél a fanatikusoknál, csak azt hallgatja vissza végtelenül amit nekik parancsba adtak.

"Beszélj Morax testvérrel," mondta a másik Vazallus, már-már közelítve a logikus gondolkodás felé. Biztosan nehezére esett.

Harlan sóhajtott és rácsapott az övén lógó fúziós penge markolatára. Agyán átfutott egy-két gyilkolászós álmodozás. Őszintén szólva, a Continuumnak aligha hiányozna ez a két Vazallus -- a Hyperuranionban nem volt hiány kétségbeesett bolondokból -- de Morax valószínűleg sokat leszűrt volna belőle, ha ezek eltűntek volna. "Hol találom a nagy és hatalmas Moraxot?" 

"Morax testvér a szálláshelyén van." Az első Vazallus arra mutatott, ahonnan Harlan érkezett.

Harlan még egyszer hosszan megnézte a tárgy hosszúkás, toronyszerű alakját. A kékes-szürke hajóteste -- egy ismeretlen elemből építve -- ragyogott a mészkő és már lerakódások vékony rétege alatt. Még mélyebbre kellett ásniuk hogy fel tudják feni hatalmas kiterjedését, aztán most az ősi gépezet egy nyolc méteres verem alján állt. Pontosan ott volt, ahol Astreus mondta hogy lesz. Természetesen a mostani munkaadóinak fogalma se volt, hogy Harlan egy Empyreantól tudta meg a tárgy helyét; nem osztotta meg ezt az információt senkivel.

A legtöbb ember -- még az Aeternus Continuum eltorzult tagjai is -- gyanakvással fogadott bárkit akinek kapcsolata van ezzel az idegen robotfajjal, akiknek a végső célja az emberiség kiirtása volt. Ám Harlan nem fordult el sosem a hasznos információktól, a forrástól függetlenül. Természetesen az sosem derült ki, hogy Astreus miért adta át neki ezt a tudásmorzsát, de az Empyreanokról amúgy sem tudott szinte senki semmit.

Harlan elhessegette a borús gondolatait és visszakapcsolta a sisakját. Ha találkoznia kell Morax testvérrel, legalább ne kelljen belélegezni az áporodott  bűzét.

Morax testvér szálláshelye nem volt messze a tárgy alapjától, a hatalmas gödörben, amit köré ástak. A Hallhatatlan otthona egy ideiglenes építmény volt habkerámiából ami fémvázra fújtak rá, majd hagytak megkeményedni. Egy egészen szerves és strapabíró szerkezet kerekedett ki belőle. Több hasonló építmény tarkította a tábort, egy fura gyűjtemény földszínű vakondtúrásokból, amik beleolvadtak a környező falakba. Persze most, hogy a kiásott tárgy formája már mérföldekről látszott, nem volt volt már remény az álcázásra.

Morax testvér lakhelyén nem volt ajtó, csak egy nyílás, így a vörös izzás amit a Hallhatatlan Arc vevői árasztottak, vértócsaként ömlött ki a homokra. Harlan bejelentés nélkül bement és a Continuum ügynökét egy hatamas vid-képernyő fölött találta, ahogy adatok tömkelegét böngészve. Az ő adatait, jött rá Harlan. Morax magas volt és pipaszár vékony, egy bőrrel bevont csontváz, minden ízülete egy éles csont-találkozás amire fájdalmas volt ránézni.

Drótok és kábelek kötötték össze a készüléket a Hallhatatlan hátán a végtagjaival, valószínűleg ezek adták meg neki az erőt, hogy mozgatni tudja az ősi testét. Egy pszychokinetikus csuklya -- egy széles sisak, ami úgy nézett ki mint egy pár tompa szarv -- borította be Morax fejét, és csak a lógó, elfeketedett ajaki és a csúcsos álla volt látható.

Mit akarsz, zsoldos? mondta telepatikusan Morax testvér.

Ó, ez nem lesz így jó. Harlan nem értékelte ha bárki az agyában tapogatózott, különösen ha az Aeternus Continuum egy Hallhatatlanja. Megnyomta az egyik gombot a csuklópaneljén, bekapcsolva a neurális tompítót, egy hasznos kis technikát amit egy kétezer éves hajóról szerzett be Jarvax Kettőn. Hosszú használat után fájni kezd majd a feje, de addig is távol tartotta a kutakodó elméket.

Morax felé fordult, ajkai vicsorba fordulva.

"Hol szerezted azt?" mondta hangosan, a hangja mint egy erős sziszegés.

"Miért nem engedsz a tárgyhoz?" mondta Harlan, figyelmen kívül hagyva a Hallhatatlan kérdését a neurális tompítójához. "A nomarchád tett meg ennek a műveletnek a vezetőjévé."

"Igen, és őkegyelmessége pedig engem azzal bízott meg, hogy betartsd a vállalásaidat," válaszolt Morax.

"Talán nem tettem? A tárgy már majdnem teljesen ki van ásva, és nemsokára el tudom majd érni a belső funkcióit."

"Ó, nincs kétségem, hogy bele fogsz tanulni a gép belső működésébe." Morax közelebb lebegett, egy ujjnyira a padló fölött, egy pszichokinetikus mezőn. "De, kérdem én, ki számára?"

Harlan egy lépést hátrált. Nem szerette ha a Hallhatatlan ilyen közel van a legjobb hangulatban sem, és most a Szövő szavaitól borsózott a háta. Tudhatta vajon? "Bármilyen információ amit megtudok, megosztásra kerül a Continuummal, ahogy megállapodtunk. Természetesen, ha nem hagytok dolgozni, akkor nem lesz információ."

"Különösnek tartom, hogy pontosan tudtad hol találod ezt a gépet egy világon ami olyan távol esik a fő kereskedelmi utaktól, hogy gyakorlatilag ismeretlen," mondta Morax.

"Egy nagyon szerencsés felfedezés."

"Nos, igen, nekem már csak ilyen szerencsém szokott lenni," mondta Harlan. Az agyában sorra indultak be a riasztók. Blöffölést választott hát. "A nomarchád teljesen így gondolta. Lehet kapcsolatba kéne lépjünk vele és megbeszéljük miért nem halad a munkám."

"Őméltósága...őt nem kell zavarjuk ilyen dolgokkal," egyezett bele Morax testvér, visszalebegve pár hüvelyknyit. 

"Biztos vagy benne, Morax? Nem beszéled meg a kétségeidet Faerusszal?" Harlan rájárszott a blöffre, egy kicsit kiélvezve. "Nos, minél tovább halogatjuk a munkámat, annál többet kell majd várni az eredményekre. Arról nem is beszélve, hogy elég sebezhetőek vagyunk most odakinn."

Morax oldalra billentette a fejét. "Sebezhetőek mi ellen?"

Harlan önmagát átkozta. Mint általában, most is kicsit túljáratta a száját. "Ahogy mondtad, az isten háta mögött vagyunk a Hyperuranionban, egy olyan világon ahol nincs egyetlen emberi telep sem, és most ástunk ki egy értékes technológiát tartalmazó kincsesládát. Ez egy olyan dolog ami vonzza a kéretlen figyelmet."

"Nincs VSZ vagy Koalíciós jelenlét négy kapun belül," mondta Morax. "Van velem ötven Vazallus fosztogató, egy pár Kasza, és két Rake. Bőven elég, hogy eltérítsünk bármilyen független rablót. Arról nem is beszélve, hogy van még egy csatacirkálónk is álcázó palást alatt, öt mérföldnyire innen."

"Nem aggódok az átkozott VSZ vagy Koalíció miatt," mondta Harlan. Ami igazán aggasztotta az Astreus és az Empyreanok voltak akik őt és más gátlástalan emberi ügynököket használtak arra, hogy kiássanak értékes technológiákat, hogy aztán lecsapjanak és elvegyék. Azért aggasztotta, mert ő maga pont így csinálná.

"Az Empyreanok miatt aggódsz," mondta Morax. "Miért? Nem volt aktivitás ebben a szektorban."

"Mert nem vagyok idióta. Nem tudom, hogy a Templom követte-e a friss eseményeket, de egyre sűrűbben csapnak le peremvidéki településekre. Mi most jelenleg egy peremvidéki település vagyunk egy ősi tárgy körül, ami úgy szórja az energiát mint egy szita."

Morax hátrébb dőlt, és Harlan érezte a Halhatatlan elméjét, ahogy újra a neurális tompítója határán tapogatózik. "Átnéztem a kutatásaidat. Ezt a gépet egy olyan anyaggal táplálod, ami hasonlít az Arcanessencere."

"Így van," mondta Harlan. Gyűlölte, hogy többet kell elmondani a Halhatatlannak mint amit tervezet, de szüksége volt a hozzáférésre ehhez a kincshez.

"És az köztudott, hogy az Empyreanokat vonzza minden Arcanessence forrás, különösen azok amiket emberek irányítanak."

"Azt hiszem hogy az Empyreanok miatti aggodalmaid más forrásból fakadnak, Harlan Sek," mondta Morax, a gyanakvása méregként szennyezve a szavait.

"Belenéztem a ténykedéseidbe, és érdekesnek tartom, hogy olyan sűrűn találsz meg kincseket, amiket senki más nem tud. Még furcsább pedig az, hogy ezek a tárgyak nem az VSZ, a Koalíció vagy a Templom tulajdonában végzik. Hanem csak egyszerűen eltűnnek."

"Megtartom a jókat," mondta Harlan. Morax táncolt a vádolás körül, de miért? Talán azt hittem, hogy Harlan majd bemártja saját magát? Nem volt meg a szükséges bizonyítéka?

"És mik a legjobbak?" mondta Morax. "Azok hova kerülnek?"

"Én vagyok az egyetlen oka, hogy a nomarcha megtalálta ezt a tárgyat és egyáltalán tudomást szerzett róla." mondta Harlan, még egyszer megpróbálva bevetni a tekintély szemszöget, mielőtt előkapta volna a fúziós pengéjét és megpróbálja kibelezni Moraxot, mielőtt az lerobbantja a fejét egy pszichokinetikus csapással.

Morax arca eltorzult diadalittas vicsor közben; a pszichokinetikus csuklyáján felvillantak a vevők. Kinyitotta a száját, hogy kimondjon egy lesújtó vádat, azt amire végig ki rá akart térni, de aztán megállt. Egy lépésnyit visszalebegett, az ajkai lebiggyedtek.

"Mi a gond?" Harlan érezte hogy a nyakán feláll minden szőrszál. Bármi ami egy olyan szörnyeteget mint Morax aggasztott, komoly baj lehet.

"A legtávolabbi felderítőktől kaptam egy jelentést. Egy térkapu nyílt tőlünk északra," mondta Morax.

"Melyik térkapu?" mondta Harlan, a gyomrába az idegesség kígyófészekként kavargott.

Morax állkapcsa járt, mintha valami nagyon szívósat és kellemetlent rágott volna. "Nem a mieink közül."

Harlan kilépett a verem aljára és szögelő puskák ugató zaja és közelítő támadó járművek zümmögése fogadta. Előhúzott egy kisméretű fluxus zavarót a hátáról és átalakította puska hosszúságú fegyverré. Nem látta, hogy a verem felső peremén álló Vazallusok mire lőnek, de az egyiküket eltalálta egy plazma csóva és szétrobbant, beterítve társait aggyal és vérrel.

Ez arra késztette Harlant, hogy fedezéket keressen az állványzat legalsó szintjei alatt, a tárgy körül. Nem messze, két Kasza támadó jármű sugárhajtóműve mindent más zajt túlharsogott, ahogy fölszáguldtak az égbe.

Az első Empyreanok megjelentek a verem szélén, gömbszerű repülő járművel, teleszórva lila Arc vevőkkel. Gyors tüzelésű energiavetőikkel a Vazallusokat célozták az ásatás felszínén, darabokra tépve őket, majd ügyesen kitértek a választűz elől. A helyzet csak rosszabb lett, amikor megjelent két Empyrean warjack, masszív gépek, fegyverekkel és érzékelőkkel teleaggatva. A két gép Arc táplálta erőtől sugárzott.

Morax előbukkant a kunyhójából és két Rake, hatalmas kibernetikus vadállat szerű lények, szökkent mellé, mintha két túlfejlődött véreb lennének. Harlan azon tűnődött, hogy vajon a Halhatatlan ráuszítja-e a Rakeket, de aztán a Hallhatatlan csak egy dühös vicsorgást küldött feléje, és aztán föllebegett a vadállataival a nyomában.

Harlan elgondolkodott rajta, hogy ebből teljesen kimarad és megvárja, hogy melyik oldal nyer a végén. Valószínűleg nyélbe tudna ütni egy üzletet bármelyik túlélővel. Persze csak az egyik oldal engedné meg neki hogy tovább dolgozzon a tárgyon. Az Empyreanok lehet élve elengedik, de biztosan nem adnak át egy ilyen értéket embernek.

Ez azt jelentette, hogy a Continuumot kell támogassa, ami gondot jelentett, mivel Morax biztosan gyanakodott a kapcsolatára az Empyreanokkal.

Harlan sóhajtott egy mélyet, és felkészült, hogy kimozduljon a fedezéke alól, hogy támogassa a mostani munkaadóit. Majd kitalálja, hogy mi legyen Moraxxal, ha túléli. Egy hang a sisakjában megállította.

"Harlan Sek, itt Faerus nomarcha beszél. Erősítések érkeznek. Támogasd a Continuum katonákat amíg meg nem érkezünk."

Harlan tudta, hogy Faerus egy csatamágus a főpapi tisztségén felül. A túlélési esélyei ezzel emelkedtek. "Szívesen segítek, ha olyan kedves lenne, és küldene az irányomba egy kevés Arcanessencet."

Harlan azon nyomban érezte, hogy erő áramlik a mechanika rendszereibe, és a sisakon belüli kijelzője azt mutatta, hogy eleget kapott ahhoz, hogy a páncélja pár egzotikusabb funkcióját is be tudja vetni.

"Lekötelez," mondta Harlan. "Kérem, folyamatosan pótolja."

Kipattant az állványzat alól, megcélozta a legközelebbi ellenséges warjacket, és átsajtolt egy köteg Arcanessencet a fluxus zavaróján. Az energiasugár eltalálta az idegen gépet, kisebb károkat okozva, de a fegyvere bénító modulja lekapcsolta a warjack rendszereit, és az előbukott, veszélyesen közel kerülve a verem széléhez. Egy Kasza ágyúlövése megtette a hatását és az Empyrean warjack tíz métert zuhant az ásatás aljáig.

Még több Arcanessence áramlott be Harlan páncéljába, feltöltve a tartalékait. A nomarcha sokkal jobban megbízott benne mint Morax. Természetesen, ha a Hallhatatlanak alkalma adódik beszélni a nomarchával, az gondot jelent majd. Ezt az ügyet meg kellett oldani.

További Emyprean katonák jelentek meg a peremen. Ezek kisebbek voltak mint a warjackek, bár a hasonló gépesített ember formát követték. Sugárfegyverekkel lövöldöztek, majd közelharcban csaptak össze a Vazallusokkal, kihasználva a fejükön lévő nagy, tekergő csápokat. Az egyik Kasza lángoló robbanással szakadt darabokra, miután két Empyrean repülő jármű rá összpontosította a tüzét.

Harlan figyelte, ahogy Morax felmászik az állványzaton a két Rakevel, nyilván azért, hogy varázslatokat tudjon csatornázni a nomarcha számára. Nagyon bátor volt ez tőle. Még több Vazallus halt meg és zuhant a mélybe a verem tetejéről, összezúzva a lenti sátrakat.

Harlan számára nyilvánvalóvá vált, hogy az Empyreanok nemsokára előnybe kerülnek, bár most Morax is belevetette magát a harcba. A Rakei széttépték a kisebb Empyrean harcosokat gond nélkül, miközben a Hallhatatlan, pörgő rúnákkal övezve, pusztító Fúriákat csatornázott át magán az ellenfél soraiba.

Több lehetőség nyílt meg Harlan előtt. Tovább támogathatta az AC sereget, ahogy parancsba kapta, és talán majd meg is tudják nyerni a csatát. A szemét a fölé tornyosuló tárgyra vetette, ami egy hatalmas harci gép volt végtelen, rejtélyes lehetőséggel. Egy gondolat kezdett testet ölteni benne, egy olyan amivel két legyet üthet le egy csapásra, ahogy az a régi szólás tartotta.

Bólintott a sisakján belül. Igen, igen, igen. Ez volt a megfelelő út előre. A szeme végigpásztázta a tárgy hatalmas felületét, és megállapodott a központi irányítópanelen a teteje közelében. Nem dokumentált le minden információt amit megtudott a gépből; az volt a terve, hogy lassan adagolja majd őket, hogy megmaradjon némi ütőkártyája az AC-vel szemben. Az egyik ilyen dolog a tárgy fegyverei voltak, ősiek, néha primitívek, de lenyűgözően erőteljesek. 

Az a fajta ami városokat tudna romba dönteni. Még abban is majdnem biztos volt, hogyan kapcsolhatja be őket, de a folyamat túl veszélyes volt. Vagyis csak volt, ezelőtt. Már nem.

Fölrohant az állványzat alsó szintjén; még egy darabig eltart majd míg eléri a központi vezérlőt a csúcs közelében.

Az úton, közöttünk, pár Vazallus volt, kik a szögelő puskáikkal tüzeltek és lefelé haladtak az állványzaton. Az Empyreanok most már körbevették a verem szélét és lefelé tüzeltek az AC katonáira.

Harlan átkozódott. A Vazallusok az útjában volt, és bár egyre fogyatkoztak, nem várhatta meg, míg mind elhaladnak. A jobb válla fölött villanó lila sugár megerősítette ezt a tényt.

Körülbelül öt méternyi állványzat volt közte és a célja között. Befelé morgott magában. Használnia kell majd az árnyékvezetőt, egy másik varázstárgyat ami kalandjai során szerzett be. Ezt viszont nem szívesen használta. Egy kupac egyéb kacat közt találta egy Ősvilági, teljesen idegen  kinézetű járműn. A varázstárgy egy másik dimenzióból szipolyozott energiát, egy nagyon kellemetlenből, és lehetővé tette számára, hogy a saját dimenziójában kis távolságokat megtegyen akadályok nélkül. Harlan szinte biztos volt benne, hogy pont ez a technológia ölte meg a régi tulajdonosait.

Még több Vazallust szedtek le az állványokról. Bekapcsolta az árnyékvezetőt. Egy fekete lyuk jelent meg a levegőben előtte, hasonlóan egy térkapuhoz, de egy olyan helyre vezetett, ahova semelyik térkapu nem tud eljuttatni. Belépett, hagyta hogy a sötétség elnyelje, és próbálta nem meghallani a szörnyű suttogásokat ahogy a nevét szólították, miközben átpréselte magát a sűrű árnyakon. Az igazi világot elmosódott, sötét tükörképként látta, miközben felmászott az állványokon, áthaladva a Vazallusok lidércszerű alakjain. A sötétség birodalmának kijárata feltárult előtte, és egy elborzasztó pillanatra elgondolkodott rajta, hogy mi történt volna, ha mégsem nyílik meg. A fény és a hang robbanásszerű visszatérése elterelte a szörnyű gondolatot, és Harlan térdre rogyott, miközben megjelent öt méterre onnan ahonnan elindult.

Soha többé, gondolta, miközben tovább rohant a pallókon. Hazugság, de egyelőre jobban érezte magát tőle. A második Kaszát szétrobbantották a levegőben, pont azután, hogy elérte a vezérlőt, és egy nagyobb repeszdarab pattant le a páncéljáról, majdnem lesodorva az állványról.

A tárgy központi irányítópultját egy erős szintibeton tető védte, és ehhez volt hozzáfúrva az állványzat is. Egy ideig fedezéket fog majd nyújtani Harlannak, amíg dolgozott. Maga a tárgy, bár nehéz volt látni a hatalmas mérete miatt, alacsony, barázdás forma volt, bár jól kivehetően volt két hatalmas végtagja és egy olyan része amit fejnek lehetett nevezni. Ha hunyorított, látni vélte a hasonlóságot az ősi gép és a most életére törő Empyreanok közt. Nem véletlen, hogy Astreus meg akarta szerezni. 

Ez lehet egy régen elveszett rokona.

"Faerus nomarcha," mondta Harlan, miközben eltávolította a páncélos borítás egy részét, pont a tárgy rovarszerű feje alatt. Benn egy kapcsolókból és csúszkákból álló rendszer volt, ami távolról emlékeztetett a moder warjackekre. Valójában, ha tippelnie kéne, azt mondaná, hogy épp a cortexet látja. "Szükségem van Arcanessencere."

"Sok erőt felemésztettél már, Harlan Sek," mondta a nomarcha. "Másoknak is szüksége van rá a hadtestemben."

"Igen, de ha most megadod nekem, azonnal győzünk, és mutatok valami izgalmasat," mondta Harlan, tűnődve azon, hogy a hústalan teremtmény a rádió másik oldalán egyáltalán képes volt-e erre az érzelemre.

Nem volt válasz, de Arc ömlött Harlan rendszereibe.

Úgy tűnt Faerus eléggé megbízott benne, hogy kapjon még egy esélyt.

Harlan olyan közel bújt a a géphez amennyire tudott, kihasználva a feje fölötti szintibeton kiszögellést és kinyitotta a vezérlés ajtaját. Körülötte halálod lila sugarak cikáztak a levegőben és a Vazallusok elmosódó sikolyai, ahogy életüket áldozták a Templomért, mind mind növelték a káoszt.

Amit most meg akart csinálni, még sosem próbálta előtte. Valójában, senki sem próbálta az elmúlt ötezer évben. Kihúzott egy hosszú, visszacsörlőzhető kábelt a csuklóján lévő vezérlőből és rákapcsolta valamire ami talán egy Arc vevő volt. Vagy legalábbis valami ami az lehetett. A fedélzeti számítógépe felvázolt neki egy legjobb közelítést a rendszerekről amikre rácsatlakozott, és valóban egyetértett a reményeivel,és ez valami fegyverrendszer volt.

Már csak annyit kell tegyen, hogy felkapcsolja a rendszert. Kilesett a párkány alól, hogy felmérje a csatát, és az igazat megvallva, halogatni szerette volna az ostobaságot amit elkövetni készült. A Continuum szénája nem állt jól. Égett és összetört Vazallus hullák borították a verem alját, mellettük mindkét Kasza kormos roncsa. Morax csalódást okozva még mindig élt, bár már elvesztette mindkét Rakejét. A Hallhatatlan hátrafelé lebegett lefelé Harlan irányába, miközben kér Empyrean katona támadásait hárította. Az egyikük előrelépett és lecsapott a csáppal ami a fejéhez volt erősítve. Meglepő ügyességgel, Morax elhajolt az ütés elől, majd a pszychokinetikus csuklyája felvillant.

Minkét Empyrean szétesett a telekinetikus támadás súlya alatt, darabjaik szanaszét röppentek. Morax megpördült, meglátta Harlant, és az ajkai vicsorba torzultak. "Mit művelsz, zsoldos?"

Harlan visszabújt a fedezéke mögé, vett egy nagy levegőt a saját újrahasznosított bűzéből, és belepréselte a ruhájában található összes Arcanessencet a tárgyba. A hatás azonnali volt. Olyan volt, mintha fejbe csapták volna egy hatalmas kővel, de a kő ugyanakkor a fején belül lett volna.

Térdre esett, a belső kijelzője szinte minden jelzője stroboszkópként villogott. Ezek nem jelentettek semmit. Amire most összpontosított, azok az elméjében lévő képek voltak. Távolról érzékelte a halk morajlást, ahogy a tárgy lassan életre kelt. Egy újabb kábító áramütés, és rájött, hogy már a tárgy képi érzékelőin keresztül látja a világot. Továbbá, a hatalmas gép irányából furcsa, lomha, primitív gondolatok áramlottak felé, ami rettegéssel és izgalommal töltötte el.

A tudata értesült valamiről aminek a neve Arc szikragenerátor volt, egy fegyverrendszer ami a tárgy mindkét hatalmas karjába volt építve.

Érezte, hogy az mennyire vágyott rá, hogy használja ezt a fegyvert az apró, bosszantó lények ellen amik körülötte zümmögtek. Követte ezt a késztetést, követve a célpontokat a gép szemein keresztül, és az első ezek közül nem volt már mint Morax. A Hallhatatlan szája tátva maradt, már-már nevetséges O formában, ahogy a szikragenerátor egy elektromos csapást mért rá, mintha ezernyi villám égette volna Morax testét füstölgő húscafatokká.

Ezután Harlan a többi ellenségre összpontosított és újra elsütötte a szikragenerátort. Ezúttal egy repülő Empyrean drónt szedett le az égről. Egy újabb lövés, és öt Empyrean katonát emésztett el az elektromos tűz, az ezüst testük elfeketedve, a képi érzékelőik elhalványulva, miközben a belső rendszereik hamuvá váltak. Harlan mozogni szeretett volna, de a gép alsó végtagjai nem válaszoltak a parancsaira. A tárgy saját akaratából kezdett mozogni és csapkodni kezdett, lerombolva maga körül az állványzatot.

Ahelyett, hogy az Empyreanokat célozta volna az ősi lőfegyvereivel, a gép a hatalmas végtagjaival csapott le, amik végén fém tekercsek voltak, amik most fehéren izzottak. Akkora erővel csapott le egy Empyrean warjackre, hogy az hátrarepült, a váza behorpadt, a testét pedig ellepték az elektromos szikrák. Egy másik csapás kilapított egy Empyrean gyalogost.

Harlan dübörgő fájdalmat érzett a fejében, és az orrából elkezdett folyni a vér. Agyának az a része ami még képes volt felfogni a veszélyt most riadót fújt. Ha továbbra is kapcsolatban marad ezzel az ősi gépezettel, súlyos agyvérzése lesz. Igen ám, de az erő ami áramlott benne, a hatalom ami felett rendelkezett!

Teljesen mámorító. Az Arc táplálta szikragenerátor továbbra is tüzelt, miközben a tárgy összelapította és áramcsapásokkal sújtotta az Empyreanokat. Harlan tovább folytatta volna az ellenfél megsemmisítését addig amíg az agya levessé nem válik, amikor a sors közbeszólt és a palló a talpa alatt végül összeomlott.

Ahogy zuhant a föld felé, félúton megszakadt a kapcsolat a tárggyal, hat méter után. Volt egy rövid pillanat, amikor teljesen önmaga volt és lenyűgözve nézte a hatalmas gépet. Aztán erőszakosan újraismerkedett a földdel. A környezeti ruhája valamennyit tompított az esésén, de a becsapódást eltörölte a tudatot az agyából és beleejtette a könyörületes sötétségbe.

Harlan az egyik habkunyhóban ébredt. Úgy nézett ki, mint Moraxé. Egy vékony matracon feküdt, még mindig a környezeti ruhájában, bár valaki figyelmesen lekapcsolta a sisakját. Nyelt egyet, a szája száraz sivatag volt, a feje pedig úgy lüktetett, mintha apró manók kalapácsoltak lelkesen volna minden szinapszisán.

"Hát élsz," mondta valaki közelről, és Harlan keze egyből odakapott a fúziós pengéjéhez, reflexszerűen. Elfordította a fejét és egy másik Hallhatatlant pillantott meg, bár ez simán a földön állt, a lebegés helyett. A nő még ráadásul fiatalabbnak is tűnt, de az ilyen fogalmak értelmetlenek voltak, amikor a Continuum rangidős tagjairól volt szó. A végtagjai legalább úgy néztek ki, mint amik meg tudják tartani a súlyát kibernetikus rásegítés nélkül is.

"Ki vagy?" mondta Harlan és fürgén felült. Megdörzsölte az arcát és érezte, hogy alvadt vér borítja az orrát, száját és állát.

"Anguis nővér vagyok," mondta a Hallhatatlan. "Kérsz vizet?"

Harlan bólintott és másodpercek múlva egy Vazallus jelent meg egy kulaccsal és egy egész tiszta ronggyal. Átadta őket Harlannak, aki elvette a kulacsot, bevizezte a rongyot és elkezdte letörölte a vért az arcáról.

"A nomarchát lenyűgözte a nyújtott teljesítményed," mondta Anguis. "A hordozónkról láttuk a csata végét."

"Nos, igen, tettem amit tennem kellett," mondta Harlan, és az emlékek, melyekben a tárggyal megosztotta az elméjét rohamosan visszatértek. Fájdalmas és izgalmas volt egyben.

"Egyetértek, de hogyan kapcsoltad be a gépet?" kérdezte Anguis.

"Nem tudtuk megismételni a folyamatot."

Harlan kuncogott. Szóval ezért élt még mindig. "Ó, ez az információ érdekelhet benneteket?"

Anguis szigorúan nézett. "Érdekel. Úgy vélem, hogy Morax testvért is érdekelte volna. A halála egy sajnálatos baleset. Feltételezzük, hogy nem tudtál úrrá lenni a gépen."

"Ó, nagyon nehéz volt," mondta Harlan. "Majdnem odavesztem."

Az utolsó része fájdalmasan igaz volt.

"Fel tudnád újra kapcsolni?"

"Megtehetem," mondta Harlan. Ez nem volt hazugság. Biztosan újra tudta volna aktiválni a tárgyat. Csak nem volt benne biztos hogy túlélné a folyamatot. Ám ezzel ráért később foglalkozni. "Mennyit ér meg nektek?"

A Hallhatatlan ajkai megremegtek, mintha vicsorítani készülne. Számára ez vallási kérdés volt, a Templom érdekeinek teljesítése. Harlan számára ez az életben maradásról szólt, és arról, hogy minél többet kiszedjen ebből a helyzetből, legyen az technológia vagy szívességek. Ideálisan mindkettő. Anguis úrrá lett a felháborodásán és magára erőltetett egy mosolyt. "Mi az amit szeretnél?"

Harlan felállt, máris jobban érezte magát." Le szeretnél írni mindent, vagy meg tudod jegyezni?

WNM - 05 - Az örökkévalóság határán

Eryal Vos nem kevés aggodalommal lépett be a nomarcha szentélyébe. Egy nomarchától jövő közvetlen meghívás hatalmas, valószínűleg félelmetes esemény volt, még egy már beavatott Szövő számára is. A terem hosszú volt és szűk, középen egy sekély vízmedence volt középen hosszában. Füst kacsok terjedtek felfüggesztett lámpásokból, illatosak és bódítóak. Eryal belélegezte a kellemes illatot és az elméje enyhe eufóriával pezsdült fel.

Amion Thexus nomarcha a szentélye végében várakozott, egy hatalmas mechanika isten elárasztva a vörös arc vevők fényével. Bár Eryal már nem volt teljesen röghöz kötve a húsa rabságában -- a testét felerősítették és fejlesztették már sok alkalommal -- mégis ez eltörpült a nomarcha áldott formájához képest.  

Amion alsó része egy kígyószerű köteg volt szénszálas fonatból és mechanikából, a felsőtestét pedig vastag króm pikkelyek alkotta csatapáncél vette körbe. Egy kiterjedt neurális korona, egy sisakszerű szerkezet kábelekből és drótokból, kötötte össze a főpapot a templom elsődleges központjával. Csupán Amion arca szoltált emlékeztetőként arra, hogy ő is egyszer csupán ember volt : barna bőr, sasorr, és sötét, kortalan szemek.

Eryal közel ment és térdre ereszkedett a nomarcha előtt.

"Tisztelt Úr," suttogta. Bár már sok évtizede szolgálta a Continuumot, még sohasem idézték Amion Thexus elé. Az Aikron kikötővárosban lévő rejtett templomából irányította a főpap a Templom érdekeit szolgáló rejtett küldetéseket Onus Prime világán.

"Állj fel," mondta Amion. A hangja kitöltötte a kamrát, és az akarata és szándékai telepatikusan ellepték Eryal elméjének minden zugát. "Van számodra egy küldetésem."

Eryal felállt, miközben az izgalom és megkönnyebbülése egy magasabbra tört. Egy küldetés egyenesen a nomarchától nagy jutalommal kecsegtetett. "Természetesen Tisztelt Uram, rendelkezzen velem."

A nomarcha lenézett a nőre, a szemei kiismerhetetlenek, az agya áthatolhatatlan mint két ujjnyi szintetikus beton. "Jól szolgáltál, Eryal Vos. Pozitív jelentéseket olvastam róla a csatamágusainktól, szerintük képzett vagy és hűséges, a megvilágosulás igazi kutatója."

"Igyekszem azzá válni, Tisztelt Uram," válaszolt Eryal. Szövőként, ő volt a hatalmas Continuum csatamágusok akaratának közvetítője, akik közül sokan a papság rangidős tagjai is voltak egyben. Rajta keresztül, ezek a hatalmas teremtmények pusztító hatalmat csatornáztak és porrá zúzták a Templom ellenségeit. Cserébe, Eryal teste újabb és újabb fejlesztéseket kapott, valamint mélyebben megismerhette a Templom által felfedezett ezoterikus rejtélyeket.

"Arról értesültem, hogy egy Koalíciós bányász település, mely a Glabrus nevű perembolygón van, egy nagy hatalmú tárgy birtokában van," folytatta Amion. "Az ottani ügynökeink megerősítették ennek az információnak az igazságát."

Eryal nem tudott erről a településről, bár tudta, hogy a Szabad Államok Koalíciója a Hyperuranion szélein tevékenykedett. Talán azt hitték, hogy így szabadabban élhetnek. Ez pedig jó célponttá tette őket a Continuum portyái számára. "Értem Tisztelt Uram. Meg tudja mondani nekem, hogy ez miféle kincs?"

A kérdés arcátlanság volt, de a kíváncsisága leküzdötte az óvatosságát. A nomarcha mégis elegánsan válaszolt az érdeklődésére. "A Koalíció a települését ősi égi hajók roncsaira építette, egyesek ezek közül még az exodus korából valók. Ezek közül egyik egy erős és ritka energia lenyomatot sugároz. Ez az energia, amint megtudtam, egy olyan technológiától származik ami nagy jelentőségű lehet a Templom számára."

"Mit kívánsz, mit tegyek, Tisztelt Uram?" kérdezte Eryal, alig leplezve a lelkesedését.

"Magadhoz veszel egy csapásmérő erőt és elutazol Glabrusra. Megkeresed és birtokodba veszed ezt a tárgyat."

"A legfőbb megtiszteltetés lenne számomra, Tisztelt Uram." Eryal hangja elcsuklott az érzelmektől. "Eléd fogom helyezni a kincset amikor visszatérek."

Csikorgó hidraulika zaja hallatszott, ahogy a nomarcha neurális koronája lecsatolódott az elsődleges központról. Amion Thexus közelebb siklott, majd Eryal fölé tornyosult, az arc vevői bevilágították a kígyószerű altestét. "Nem lesz rá szükség. Veled tartok."

***

Eryal elégedett volt az rendelkezésére bocsájtott erők számával és minőségével. Vazallusok tömege állt a Hárpia osztályú csataszállító gyülekező termében, egy hatalmas üres hodály ami még több száz katonát be tudott volna fogadni. A cirkáló egy VSZ jármű volt amit a Continuum elrabolt és átalakított.

A vazallusok egyenlő számban voltak szögelő puskákkal és a kisebb tüskelövő pisztolyokkal, valamit fúziós fűrészekkel felszerelve.

A Templom regrutái vegyes társaság volt, a Hyperuranion minden szegletéből. A hosszabb élet reményében szolgáltak, valamit a templom valódi titkos tudásáért cserébe. Keveseknek adatott meg; kevesen voltak rá érdemesek. Ám az ilyen jutalmak puszta ígérete is bevonzotta a nagyszámú, bár rosszul képzett haderőt, amikor szükség volt rájuk.

A vazallusok vitték a harc oroszlánrészét, egy Kasza támadójárművel és egy Korbács warjackkel kiegészülve. Eryal odament a hatalmas Korbácshoz, és az felé fordult, a nagy területen elterülő optikai érzékelői dühös-vörösen villogva. A gyilkos kategóriájú cortexe félelmetessé tette harc közben, de egyben megnehezítette is az irányítását.

Bár, a warjack irányítása nem az ő gondja lesz. Az a csatamágusok felelőssége lesz, aki az utolsó részét képezte Eryal tekintélyes haderejének. Sok templombéli csatamágussal dolgozott már együtt a szolgálata kilencven éve alatt, és mindegyik képzett és erős volt.

Most viszont, a küldetését a nomarcha személyesen támogatta. Nem volt róla tudomása, hogy Amion Thexus rendelkezett a csatamágusok tehetségével, bár a nomarcha képzettsége közel sem volt olyami amibe beavatták volna. Amion felügyelni fogja majd Eryal tetteit, egy nyugtalanító állapot, de a büszkeség amit a kiválasztása miatt érzett messze túlszárnyalta a félelmét.

Kiértünk a térkapuból, mondta Amion a telepatikus vevőkön keresztül, ami Eryal pszihokinetikus csuklyájába volt építve. Az utazásuk a Glabrus nevű peremvilágra sok napjukba került, és számos térkapun keresztül kellett áthaladniuk, ezek közül egyesek mélyen ellenséges területeken voltak. Készítsd fel a csapataidat.

Erős energia áramlott be Eryal Arc vevőjébe és aztán szétterjedt a mechanika és kibernetikus részeiben ahogy Amion Arcanessencet küldött a beépített üléséből, valahonnan a csatacirkáló mélyéből. Az összegyűlt vazallusok és a Korbács arc vevői felfénylettek, ahogy ők is részesültek a mágikus erősítésből.

Készen állok, Tisztelt Uram, válaszolt Eryal telepatikusan a csatamágusnak, aztán hangosan az összegyűlt vazallusoknak kiáltott. "Most jött el az idő, hogy megmutassátok a hiteteket. Most tudják bizonyítani a Templom iránti hűségeteket."

A vazallusok beleegyezően és áhítatosan mormogtak.

Egyesek lehajtották a fejüket, mintha imádkoznának. Eryal folytatta, most egy pár vazallus őrmesterhez intézve szavait. Rá volt kényszerülve, hogy megtanulja a neveiket -- egy ízléstelen szükségesség.

"Carsus őrmester, elviszed a fosztogatókat és megtámadjátok az Arc kifejtőt." mondta a penge vékony vazallusnak, akinek élénk vörös haja volt és egy olyan kibernetikus látásfejlesztése ami úgy nézett ki mintha egy Vascsillagos sisakrostélyt műtöttek volna bele közvetlenül a bőrébe és koponyájába.

"Kinfeld őrmester," mondta Eryal, most a másik, köpcös vazallushoz intézve szavait, akinek nyilvánvalóan mesterségesen fejlesztették az izmait. Minkét karja olyan vastag volt, mint a nő lába. "A te küldetésed az lesz hogy legyűrj minden ellenállást. Ebben segíteni foglak."

A két őrmester meghajolt, és Eryal mosolygott a csuklyája alatt.

Érezte a sorsát a levegőben, a hatalom és tudás virágzó lehetőségeit.

Tisztelt Uram, felkészültünk a csúszásra.

Eryal kilépett az térkapuból, azonnal érzékelve Glabrus gyengébb gravitációját. Úgy tíz százalékkal lehetett gyengébb mint amihez szokott Onus Primen, így szokatlanul lebegőnek érezte magát.

Egy újabb térkapu nyílt a közelben, kiöntve magából a Kasza lebegő formáját. A támadójármű lényegében egy apró, nyitott, együléses vezérfülkével rendelkezett, alatta egy nehéz Stinger ágyú. A meghajtói nem adtak ki magukból hangosabb zajt mint egy halk zümmögés, ahogy előresiklott, hogy felderítse előttük a terepet.

Köves terepre érkeztek, kevés növényzettel. A tájon vékony fagyréteg csillogott, egy túlméretezett hold fényében. Eryal hőtérképezője azt mutatta, hogy kicsivel fagypont fölött van levegő, arra utalva, hogy nagy magasságon vannak. A Koalíciós bányászfalu úgy két mérföldre volt északra.

Tisztelt Uram, mondta Eryal a telepatikus kapcsolaton keresztül a nomarchának, megérkeztünk a felszínre.

Folytassátok. Küldöm majd az Arc szállítót, ha a kifejtőt elfoglaltátok. Aztán egy szünet, majd, elirányítalak benneteket a tárgy felé, miután elfoglaltátok a falut.

Ez utóbbi egyszerre szolgált motivációként és figyelmeztetésként. Nyerjetek, és hatalmas dicsőségben részesültök. Bukjatok el, és nem részesültök további megvilágosodásban.

Értem, válaszolt Eryal. Nyitott egy csatornát a Kasza pilótájához, egy Myrestes nevű vazallus őrmesterhez. "Myrestes, látod már a települést?"

A férfi hangját egy kicsit fémessé és tompává alakította a sisakja vevője. "Egy mérföldre vagyok a célponttól. Csend van, bár több hőlenyomatot érzékelek mint amire eddig számítottunk."

Lassú aggodalom terjedt szét Eryal agyában. "Pásztázd az Arc lenyomatokat."

Szünet. "Túl sok a zavaró jel a kifejtő alatti forrás miatt."

Végigvette a lehetőségeit, jól tudva, hogy Amion figyeli a mozdulatait és olvassa a gondolatait. A cselekvés mellett döntött, csatornát váltva. "Maradj ott, előrevonulunk. Kinfeld, fogd a fosztogatóidat és vidd őket a település szélére és foglaljátok el a helyeteket."

"Értettem," felelte a lidércszerű őrmester, majd elindult a fosztogató vazallusokkal északra.

"Carsus, te velem vagy. Támogatjuk a fosztogatókat, miután összecsaptak a védőkkel." Fel akarta mérni a település védelmét és visszatartotta a Korbács warjacket és a vazallusok egy kisebb csapatát, amíg jobban meg nem ismerték a Koalíció védelmét.

Ezek a kiegészítő csapatok a szállítón várakoztak amíg szükségessé válnak.

"Myrestes, úton vagyunk. Figyeld a fosztogatókat és jelentsd a haladásukat."

Eryal elindult előre, gyorsan áthaladva a köves talajon, a gyengébb gravitáció gyorsította. Mögötte, a fosztogatók csendben mozogtak. A felszerelésükbe áramló Arc elcsendesítette a mozgásukat és árnytakarót borított rájuk.

Ahogy közelebb osontak, az Arc kifejtő magas tornya föltűnt a horizonton, sötét és csendes, egy távoli fekete dárda, a hold halovány szeme előterében.

"A fosztogatók távban vannak," mondta Myrestes a rádión. "Harc elkezdve."

A fosztogatók szögelő fegyvereinek szaggatott ritmusa hallatszott észak felől. Erre számított, viszont a mélyebb, fel-fel morduló ellentűz hangja meglepte a nőt. Koalíciós Felderítők harci puskái.

"Myrestes, jelentést," mondta.

A Kasza ágyúinak süvöltő hangja elnyomta a pilóta válaszát. Ez mind egyetlen irányba mutatott: a település nem volt olyan szinten védetlen mint ahogy ezt előzőleg hitték.

Ha a Koalíciós haderő jelen van, lehet hogy azok is tudnak arról a tárgyról ami felkeltette a nomarcha érdeklődését.

Nem engedhette, hogy ellopják Amion Thexus kincsét.

Tisztelt Uram, mondta Eryal, miközben indulást parancsolt a fosztogató brigádjának. Ő is velük tartott. A települést Koalíciós Felderítők védik.

Tisztában vagyok vele, jött az egykedvű válasz. A küldetés nem változott.

Nemsokára már látták a település falait. Erős fehér pásztázó fények világítottak rajtuk és alattuk a vazallus fosztogatók lőttek a rövid hatótávú szögelőikkel a Koalíciós Felderítőket a mellvédeken. Figyelmen kívül hagyva az előtte kibontakozó csatát, Eryal tekintete a falakra összpontosult. Ezeken nem egyszerű szintetikus beton építmények voltak; ezeket ősi, félig eltemetett, meggörbült, megkopott égi hajótestek voltak. A szabálytalan körvonalaik furcsa, aszimmetrikus alakot alkottak, ezzel majdnem szerves, élő jelleget kölcsönözve a településnek.

A felderítők a fosztogatókat lőtték, de a lövéseik célt tévesztettek, köszönhetően a vazallusok mimetikus védőhálójának. A fosztogatók viszonozták a tüzet a szögelőikkel, áttöltve az Arc-ot a mechanikájukból a fegyvereikbe, ezzel savas utóhatással ruházva fel a lövedékeiket.

Sikolyok hallatszottak a falakról, ahogy ezek a lövedékek célt találtak és átégették magukat a felderítők páncélján, bele a sebezhető húsba alatta.

"Myrestes, összpontosítsd a tüzedet a kapukra," parancsolta Eryal, majd Carsusra mutatott.  "Ürességgránátot."

A vazallus őrmester levett egy gömb alakú készüléket az övéről és a kapu felé hajította. Megnyomta a csuklójára szerelt pirosan villogó kijelzőt és a mozgatható térkapu kék fénnyel nyílt meg tíz méterre a Koalíciós településtől.

Bevetem a Korbácsot, közölte Amion Thexus.

A warjack előtört a térkapuból, a fém formája fegyverekkel megpakolva. Eryal személyesen választotta ki a felszerelését, egy olyan gépre volt szüksége ami távolról is halálos és közelharcban is megállja a helyét. A warjack egy savköpő ágyúval volt felszerelve a jobb vállán, egy csörlős szigonnyal a bal karján és egy zúzó karommal a jobbján amivel könnyűszerrel föl tudta tépni az ellenséges harci gépek páncélját.

A Korbács célzott a súlyos váll-fegyverével és egyszerre tüzelt Myrestes Kaszájával, bevilágítva a fal alatti területet a nehéz fegyvereikkel. A savköpő ágyú maró lövedékei meggyengítették az acélkaput; aztán a Kasza ágyúi beszakították.

"Teljes támadás!" kiáltotta Eryal, és a fosztogatók berohantak a kapun, miközben a falon lévő Felderítők tüzeltek rájuk.

Egyes vazallusok elhullottak, de a veszteségek elfogadhatóak voltak, és a nő követte őket, a Korbáccsal a háta mögött. A Felderítők a kapun beáramló vazallusokra kezdtek figyelni és odafordultak, hogy rájuk  lőjenek. Egy páran Eryalra céloztak fegyvereikkel, de ő a csuklyáján keresztül összpontosította az akaratát és a gondolatait átalakította halálos lökéshullámmá. Két felderítőt célzott meg, akik túl közel álltak egymáshoz, véres cafatokra tépve őket. A Korbács megölt egy másikat a savköpő ágyújával és aztán a szigonyával eltalált és átdöfött egy másikat. A warjack a huzallal lerántotta az ellenséges katonát a fal tetejéről, aki a halálba zuhant.

Eryal áthaladt a kapun és megcsodálta a sok égi hajó roncsát amiből a falat építették, egy több száz láb átméretű kört alkotva. A Koalíció bányászai átalakították ezeket szálláshelyé és műhelyekké, kibontva a hajótesteket itt-ott, hogy bejáratokat hozzanak létre. Amennyire meg tudta állapítani, az égi hajókat megfosztották már bármi használható technológiától.

Amit keresek északra van, a település hátulja felé, sugározta Amion. Az az égi hajó más mint a többi. Megérted majd, ha meglátod.

Eryalnak most sürgősebb gondja akadt. Abból az irányból amit a nomarcha említett újabb felderítők érkeztek és egy Árnyfarkas fenyegető sziluettje is feltűnt. Vajon a felderítők csapata egy csatamágus támogatását is élvezi? Erről kétségei voltak. Biztosan érzékeltek volna egy másik csataszállítót a közelben. Mégis, az Árnyfarkas erős ellenfél volt, és bele is vetette magát a közelharcba a fosztogatókkal, akik az Arc kifejtő felé tartottak, felpörgetve a karja alá szerelt láncfűrészét. A vazallusok legnagyobb része egyszerűen ki akarta kerülni a hatalmas gépet, míg egy pár elkötelezett lélek fúziós fűrészt rántott és összecsapott vele.

Fölöttük, az Arc szállító mély morgása rengette meg az eget, és a hatalmas hajó láthatóvá vált, egy lapos karcsú jármű, ami alatt egy potroh szerű tartály szolgált az Arc begyűjtésére. A falon álló felderítők most a szállítóra kezdtek tüzelni.

"Myrestes, foglald le azokat a felderítőket," mondta Eryal.

Válaszul, a Kasza elárasztotta tűzzel a falak tetejét ágyújával, ólommal töltött hullákká változtatva a katonákat és a túlélőket pedig fedezékbe kényszerítette. Az Arc szállító folytatta az útját, és Eryal némi elégedettséggel látta, hogy a fosztogatók már majdnem odaértek az Arc kifejtőhöz. Kinfeld lehelyezett egy mozgatható térkaput, és még több fosztogató áramlott a csatatérre a csataszállító tartalékosaiból. Most már teljes létszámbéli fölényben voltak a felderítőkhöz és bányászokhoz képest, akik védték a kifejtőt.

Az elégedettség amit érzett viszont azonnal eltűnt és a helyét átvette valami sokkal vérfagyasztóbb.

Félelem.

Nem figyelt eléggé az előtte megjelenő veszélyekre és az Árnyfarkas vállára szerelt plazma ágyú sugara félig eltalálta és a földhöz csapta. A bal karja mentén ragyogó fénnyel lobogott a láng és a belső érzékelői azt mutatták, hogy a károk súlyosak, de nem halálosak.

Sérült vagy, mondta Amion. Egy egyszerű tényközlés, de Eryal érezte a mögötte meghúzódó ellenérzést.

Csak egy kisebb sérülést, Tisztelt Uram, majd talpra állt újra. A bal karjában lévő kibernetikus hajlat összeolvadt és a végtag az oldalán csüngött, fagyottan és használhatatlanul. Még mindig szövő volt viszont, és a sérülése nem fogja befolyásolni ezt a szerepét a csatatéren. Az ellenséges warjack távol belül van.

Megerősítve. Egy Nihilációs Örvénnyel célzok, mondta Amion. Eryal Arc vevőjében a fúria erősödni kezdett. A teste körül rúnák kezdtek körözni vörös spirálként, és Amion kiismerhetetlen agyából egyre több Arcanessence áramlott rajta keresztül. A nomarcha akarata egy kinetikus erős robbanásban nyilvánult meg ami betörte az Árnyfarkas páncélját, hidraulikus folyadék spriccelt szét, és szikrák borították be a vázát. A csatamágus még mindig tartotta a warjacket a telekinetikus markában és előre rántotta az Árnyfarkast, el a vazallusok közeléből, akiket az éppen darabokra gépett, és egyenesen a Korbács útjába. A Continuum warjack halk mechanikus morgás kíséretében rohamozni kezdett, halálos csapára emelve a zúzó ollóját. 

A két warjack hangos fémcsörömpölés közben csapott össze. A Korbács letépte az Árnyfarkas borításának egy részét, majd ezzel a fémdarabbal, mintegy rögtönzött furkósbottal, péppé zúzott egy felderítőt a közelben.

Carsos őrmester jelent meg Eryal oldalán. Vetett egy pillantás a nő sérülésére és valami aggódás féle jelent meg a vazallus arcán. "A falakon legyűrtük az ellenálást."

"Talán nem látod a warjacket az utunkban?" mordult rá Eryal, megsértődve, hogy ez mezei vazallus őt szánni merészeli. "Korrózióssal lőjétek azt a gépet, de most, azonnal !"

Carsus összeterelte a közeli fosztogatókat lőalakzatba. Céloztak, majd amikor a Korbács hátrébb lépett, hogy a következő ütéséhez lendületet vegyen, egyszerre tüzeltek a szögelő fegyvereikkel. A savas lövedékek becsapódtak az Árnyfarkas páncéljába, minta ezernyi apró üstökös lenne, meglepő könnyűséggel átmarva a borítását. A warjack hátratántorodott, és a Korbács lesújtott a zúzó ollójával, miközben bekapcsolta a fegyver bénító funkcióját. Az Árnyfarkast elborította a zsibbasztó energia. A rendszerei átmenetileg teljesen lekapcsoltak. Ezután a Korbács szinte kényelmesen széttépte az Árnyfarkast, kivégezve az ellenséges gépet a feje letépésével.

A csata a végéhez közeledett, bár még itt-ott akadt pár ellenálló és kisebb összecsapások a településen. Carsus és a fosztogatók egy kisebb csapata védelmező gyűrűt vont Eryal köré, így haladtak együtt az Arc kifejtő felé. Az váratlanul életre kelt, a száz lányi magas torony és a torpedó járat megvilágította az éjszakai eget, mintha egy hatalmas kék lángtüske lenne. Kinfeld elvégezte a rá kirótt feladatot.

Fölöttük, az Arc szállító, Myrestes kíséretével, helyzetbe került a kifejtő fölött. Egy mély, visszhangzó robbanás rázta meg a talajt -- egy detonátort lőttek be a torpedo járaton és általa az alatta elterülő Arcanessence lerakatokba. A torony egyre fényesebben világított, miközben Arcanessence ömlött benne fölfelé, majd a csúcson gejzírként kitört. Az Arc szállító kinyitotta a begyűjtő hálóit, egy hatalmas, tányérszerű gépezetet a hajó alsó részén, és elkezdte feltölteni az Arc tartályait.

A szállító pozícióban, Tisztelt Uram, mondta Eryal Amionnak.

Jó. Irányítom a Korbácsot. Vidd a vazallusaidat és találjátok meg a tárgyat.

A Korbács elindult, tüzelve a savköpő ágyújával minden Koalíciós felderítőre és bányászra aki ki merte dugni a fejét fedezék mögül. Észrevette, hogy az egyik hajó a falban máshogy néz ki mint a többi; a szkennerei azt mutatták, hogy ugyanazokból az anyagokból áll mint a többi - acél, réz és bronz -- de furcsamód rozsdaette, elfeketedett, elöregedett volt az egész.

Eryal bekapcsolta a pszichokinetikus csuklyája megfigyelő implantátumát, és átléptetett pár látási módon, mire megtalált egyet ami a hajó furcsa energia sugárzásának lenyomatát mutatta neki. Tisztelt Uram, azt hiszem megtaláltam a kincset. Még sosem látott ilyesféle lenyomatot. Nem Arc volt és semmi hétköznapibb, mint plazma vagy elektromosság. Úgy lüktetett és tekergett, mintha egy élőlény lenne.

Igen, ez az az energianyom amit keresünk, mondta Amion.  Óvatosan folytasd. A tárgy veszélyes lehet egy olyasfélének mint te.

Eryal nem értette, hogy ezt hogy érti, de a nomarcha értékelése miatt aprónak érezte magát. Morgott magában, de elfogadta és elkezdte megemészteni a nomarcha szavait. Megtalálta az ősi égi hajó bejáratát a legdélebbi bástya alatt, egy fekete, tátongó nyílás ahonnan kriptaszagok törtek elő.

"Carsus, biztosítsd a bejáratot, majd kövess." mondta Eryal és belépett az égi hajóba. Mögötte, a vazallus őrmester kiadta embereinek a parancsokat. Három fosztogató maradt őrként az ajtó előtt.

Egy hosszú folyosón találták magukat, ami ugyanabból az elrozsdásodott anyagból volt építve mint a külső burok. Lehet hogy voltak az építménynek szerves anyagból való részei is, de már réges-régen elrothadtak és porrá váltak. A folyosó enyhén lejtett, és az alsó harmadot romos sitt borította. 

Eryal és Carsus követték a folyosót, óvatosan lépkedve. Újabb romkupacok, köves földdarabok és a hajótest darabjai voltak szétdobálva, mintha valaki bányászni próbált volna. Vajon a Koalíció már meglelte a kincset? Vajon kiásták a járműből és elosontak vele, mielőtt ő megérkezett volna? Ez a gondolat rettegéssel töltötte el, előrerohant. Vesztére. Elérte a folyosó végét, ami egy széles központi terembe torkollott. Olyan érzése volt, mintha már a település falai alá, illetve már azokon túl is jutottak volna.

Sietségében, nem vette észre, hogy egy Koalíciós felderítő guggolt a terem közepén, egy sekély verem rejtekében, a puskáját a lyuk szélére fektetve. Carsus, aki jobban figyelt, észrevette a veszélyt és Eryal elé vetette magát pont akkor amikor a felderítő tüzelni kezdett. A Koalíciós csatapuska éles robaja kitöltötte körülöttük a teret, majd azt Carsus szögelőjének hangosabb sivítása követte.

Carsus felnyögött és féltérdre esett, egyik kezével az oldalát szorítva. Nem volt több lövöldözés, de Eryal még hallotta a felderítő szaggatott zihálását, halálosan megsebesítve Carsus szögelője által. Eryal előresuhant és megtalálta a felderítőt, aki a sekély veremben feküdt, vér bugyogott a száján, a keze zavartan próbálta megmarkolni a fegyvere tusát, ahogy a testét lassan elhagyta az élet. Eryal gyorsított rajta egy kicsit.

A pszichokinetikus csuklyája kisülésével Eryal összezúzta a felderítő mellkasát, belapítva azt és széttépve a szívét és tüdejét a törött bordák koronájával. A felderítő felhördült, majd mozdulatlanná vált.

A dühe elillant, Eryal most már azt nézte, hogy mi van a felderítő lábánál.

Az a furcsa energia lenyomat ami kint látott most itt volt, de vagy százszor ragyogóbb bolt. Egy kicsi kocka alakú vasszelencéből áramlott, ami teljesen ép volt, mintha az idő múlása semmilyen nyomot nem hagyott volna rajta.

Megtaláltad, mondta Amion, és a nő örömére érezte, hogy a nomarcha szokásos egykedvűsége megtört. Érezte az elégedettséget a gondolataiban. Talán még izgatottságot is.

Igen, Tisztelt Uram, válaszolta Eryal.

Ne érj hozzá, jött a figyelmeztetés. Van veled egy vazallus?

Eryal visszanézett Carsusra, aki közben föltápászkodott és felé tántorgott, fájdalomtól grimaszolva. Van, Tisztelt Uram.

Parancsold neki, hogy vegye föl a tárgyat.

"Carsus," mondta Eryal és a sekély verem felé mutatott. A vazallusnak nem volt semmi technológiája, amivel láthatta volna, hogy mi ez a tárgy valójában, számára nem volt több egy vasdoboznál. "Szedd föl azt a tárolót."

A vazallus lemászott a verembe, a sebe jelentősen lassította, bosszantóan, ha a szisszenései alapján kell ítélni. A csuklyáján keresztül Eryal látta, hogy az energia lüktetni kezt és tekeregni, ahogy a vazallus egyre közelebb ért. Izgalmas volt és vérfagyasztóan félelmetes egyszerre.

Carsus kiemelte a tárolót a veremből. Akkora volt mint egy lőszeres láda, két lábnyi élekkel. A nő rájött, hogy nem is egy láda volt, hanem egy fém borítás egy másik, kisebb tartály köré építve.

Eryal megnyalta az ajkát és egy gondolat villant át az agyán, egy vad és kísérletező gondolat.

Amion hangja csendült a fejében és egyből válaszolt is a kétségeire.

Folytasd.

"Távolítsd el a külső borítást a tárolóról," parancsolta Eryal.

Carsus lenézett a tárgyra, talán most már érezve a furcsa erőt ami sugárzott belőle. A megtorpanása azonban gyorsan elmúlt és lehajolt és eltávolította a fém feledet.

Alatta egy üvegpolc volt, ami két kisebb tárgyat tartott. Mindkettő henger alakú volt, körülbelül két láb hosszú, rézből és bronzból állt, méhkasszerű struktúrában. Egy vastag fém dugó zárta le mindkét hengert  a végeiken, és furcsa, írásszerű képjelek voltak belevésve a fémbe. Egy képjel eltért a többitől, nagy, hivalkodó és többször megismételve. Úgy nézett ki mint egy több darabra osztott kör, melyet széles vonalak vagy tüskék szakítanak meg, és a fő szimbólumból egy tekeredő farok tört ki. Ez nem jelentett semmit Eryal számára, mégis egy letaglózó erőt sugárzott, ami a nomarcha szentélyére emlékeztette őt.

A fedél levétele után a tárgyakból kiáramló energia betöltötte az  egész termet zöld fényével, kígyóként kúszva ki a két hengerből. Eryal egy kellemetlen, húzó érzést tapasztalt, ami szétterjedt a testében, majd elérte az agyát is. Gyorsan visszalépett, és az érzés alábbhagyott.

Carsus viszont ezzel ellentétben lemerevedve állt, a karjai az oldalán lógtok, a vére pedig a jobb lábán csordogált le a sebéből. Az egyik henger most fényesebben kezdett világítani, és a vazallus térdre zuhant, a szája pedig az iszonyat O alakját formálta.

A kibernetikus optikáján át, Eryal figyelte ahogy egy tüskés, zöld alakzat jön ki a vazallus nyitott szájából, egy árnyék árja ami kifolyt az emberből és bele a hengerbe.

A tárgy lüktetni kezdett, Carsus sóhajtott, és a szájából kiáramló energia egyre gyorsabban és gyorsabban áramlott. Végül egy halk, remegő nyögést hallatott és előrebukott, a teste hideg volt és színtelen Eryal képalkotó kijelzőjén, minden hőjét elveszve.

Az egyik henger most erős fénnyel lángolt, ami bevilágította táncoló zöld fénnyel a termet, és egy furcsa árnyszerű alak hullámzott benne.

A nő pszichokinetikus csuklyájához kapcsolódva, Amion a szemén keresztül tudott látni, ha akarta. Jól teljesítették, mondta. A tárgy nagy hasznot fog hajtani a Templomnak.

Köszönöm, Tisztelt Uram, válaszolta Eryal.

Gyűjtsd be a tárgyat és jöjj vissza hozzám.

Eryal nehezen vette le a szemét az ősi készülékek szörnyű szépségéről, de visszatántorgott a folyosóra, ahol a három őrködő vazallus már várt rá. "Gyertek velem. Van számotokra feladatom."

Eryal csalódott volt és részben megkönnyebbült, mikor látta, hogy a vazallust akinek megparancsolta, hogy helyezze vissza a fedelet, nem emésztette el a tárgy. Arra tippelt, hogy talán Carsus legyengült állapota vezetett oda, hogy sebezhetővé vált. Ezért inkább tartotta a távolságot, amíg a saját sérüléseit el nem látták.

Amikor előjött az égi hajóból, a hajnal első sugarai már felbukkantak a horizonton, megvilágítva a mészárlást a faluban.

Tucatnyi halott Koalíciós felderítő és bányász feküdt szanaszét a településen. Legtöbben lőtt sebekkel, de a Korbács is ott hagyta a nyomait a széttépett, megcsonkított hullákon, amik összetört játékbabaként hevertek. 

"Az Arc szállító megtelt," mondta Myrestes Eryal rádióján. A hatalmas hajó elmozdult a most már csendes Arc kifejtő fölül és a csataszállító felé vette útját, ami pár mérföldre keletre várt rá.

"Kiváló," mondta Eryal. "Tarts vele."

A vazallus veszteségek számottevőek voltak -- Eryal sok hívő testét látta az ellenséges hullák közt. Ez egy kicsit aggasztotta.

Mindig voltak újabb férfiak és nők akik lelkesen csatlakoztak, lelkesen szolgáltak, és lelkesen adták életüket a Templom érdekeiért. Kinfeld már várt rá a település bejáratánál, egy vérrel borított kísértet, az Arc vevői világítottak a hajnali szürkületben. Jól teljesített és lehet megérdemel egy kevés különleges elbánást.

Eryal a háta mögé mutatott, ahonnan érkezett, ahol négy vazallus kísérte az ötödiket aki a vas ládát cipelte amit az ősi égi hajóról zsákmányoltak. "Legyen mindig őrség ezen tárgy körül."

Kinfeld bólintott és megparancsoltad a maradék fosztogatónak, hogy védjék körkörösen a többi vazallust, miközben elhagyták a települést.

Eryal érezte az ősrégi, üres tartály túlvilági vonzását miközben a csataszállítójuk felé mentek, de most hogy már ismerte az erejét, nem rémisztette meg. Nem, az elméje már a lehetőségek sokaságától lángolt. Mit jelenthet egy ilyen ősi technológia, miután feltárták, a Continuumnak? Úgy hitte, hogy tudja. Miután az az ősi henger kisajtolta Carsus esszenciáját, egy fajta elemmé vált, egy olyan olcsó energiaforrás ami évekig, talán évszázadokig táplálhat valamit vagy valakit, talán örökké.

Amion jelenléte kitöltötte Eryal elméjét, amint kinyitotta az űrt körülötte, a csataszállítóra rántva a nőt, egyetlen gondolatot sugárzott, egy hatalmas, gyönyörű, szent gondolatot.

Talán örökké.