HengeHold2 : 018 - Caine

 

"Caine!" kiáltotta Gunnbjorn. "Jó sokáig tartott ideérned."

"Mi az?" kérdezte Allister Caine, mikor látta, hogy a trollvérű visszanéz a válla fölött.

"Csak nézem hogy épp egy seregnyi dühös cryxi üldöz-e."

"Skarre admirális nyugtalanítóan barátságos tud lenne, ha rászorul."

Caine még hozzátette, "Kitett engem a--"

Megszakította egy távoli dördülés. Hajóágyúkból leadott sortűz fütyült át a fejük fölött, a cryxi flotta jóvoltából. Nézték, ahogy az ágyúzás szétrobbantotta a legközelebb eső nagyobb Infernál sereg tömörülést.

"Úgy látszik, most már ilyen. Remélem óvatosan céloz majd a csaj a mai délután folyamán." fordult meg a pisztolymágus. "Nem maradhatok itt sokáig."

"Mi?Miért?"

Félrelépett és akkor Gunnbjorn meglátta őt, a Pokollövész lányát.

"Dhunia kebleire, tényleg létezik!"

Dozer és Smigg váratlan és örömteli ágyúzása elnyelte Caine válaszát. Meg kellett elégedjen egy szigorú nézéssel a társa irányába, aki felemelte a szabad kezét, tenyérrel előre, bocsánatkérően, a vigyorgása ellenére.

"Ki kell juttassam innen," Caine Cynthia vállára helyezte a kezét.

"Aztán be tudok szállni a piszkos munkába."

A trollvérű bólintott. "Ász nem megy sehova, és mi sem."

"Ryan és Watts?"

A trollvérű egy tüzérségi állás felé mutatott akiket pont a Fekete 13-as két túlélő tagja igazított. Caine elégedetten bólintott.

***

Lucant atya jobb hátsó lába már nem bírta el a súlyát, csupán nagyon rövid másodpercekre. A közelítő kolosszális rémálom megállíthatatlannak tűnt. Még az ő számításai és a Kohómester tökéletesen kivitelezett taktikája is kevésnek tűntek.

Sebastian Nemo, Aurora, és az alattuk harcoló hadosztályok már majdnem teljesen felmorzsolódtak. A Vas Anya megakadályozta, hogy a visszavonulásuk meneküléssé változzon, de csupán Lucant jókor való megérkezése mentette meg őket a teljes megsemmisüléstől.

Mindenki egyetértett abban, hogy a Főmérnők és a lánya visszavonuljon a kapun át, mielőtt elsöprik őket, túlságosan sérültek voltak már a további harchoz. Akik meg maradtak pedig...

"Nem veszik figyelembe a számok logikáját, Isteni Építész."

Syntherion figyelte, ahogy a reciprokátorok harcvonala visszavonult. Lucant észrevette, hogy a kollégájának előjött ez a szokása, miszerint mindig a leghivatalosabb megszólításokat kezdi használni, mikor az elméje megoldások megszülésén pörög. A Kohómester gép-testét nyálka fedte, és a bonyolult szerszámai egy részét már szét is marta.

A randigős pap sem volt túl tiszta. A hivatala szimbóluma, Tetőpont, széttörött és elveszett a harc során, most egy közönséges számláló botját használta. Még ennek a rangnak a felelősségét is átérezte.

"A rendelkezésre álló erőket figyelembe véve, a kolosszális vadállat kevesebb mint egy óra alatt eléri a kaput, Lucant atya."

"Egy óra, amink már nincs, és túl sok nagy kérés lenne Cygnartól kérni, hogy fedezze minden követőnk áthaladását a kapun."

Az Isteni Építész a botjára támaszkodott, hogy talpon tudjon maradni.

"Viszont, szükségünk lesz--"

Lucant felemelt keze mondat közben szakította félbe Syntheriont.

"Te is érzed, ugye."

"A Vas Anya állta a szavát."

"És egy pillanatra sem késlekedve." Egyként, a Cyriss pap a távoli tájat kémlelte. És valóban, nehéz vektorok egész seregének körvonala tűnt föl, Directrix Vas Anya vezetése alatt indulva csatába.

***

Cynthiát magához ölelve, Caine átjutott a menekültek tömegeink. A légi hajó amely oly sok lelket mentett meg már aznap, karnyújtásnyira volt.

"Magnus?" a legutóbbi teleportálásuk, szemtől-szembe juttatta őket a viharvert csatamágussal.

"Nem hallottál a sorban állásról, mi?" méregette Cainet.

"Ha ez biztonságba juttatja a lányom, megkockáztatom." Magnus föl és le tekintett, és észrevette a lányt aki a pisztolymágus oldalához bújt. Nagy levegőt vett, a fogai közt.

"Nos, nincs regisztráció vagy ilyesmi, szal keressetek magatoknak egy zugot és ne legyetek útban, mikor megkezdik a beszállást." mutatott a menekültek várakozó tömegére, akik a beszállópalánk leengedésére vártak.

"Vigyázz rá helyettem is, kérlek."

"Micsoda...?"

"Kérlek, Magnus."

A két férfi farkasszemet nézett, komoran. Magnus végül bólintott és a fejével egyik oldalára mutatott. Caine gyorsan felkapta a lányát és hátrébb mozdult.

Ha abból tudott kiindulni amit Skarre hajóját látott, egy leánynak való szállás a hajó tatja felé lesz található.

"Apádnak segítenie kell most már a barátainak," mondta, a lánya előtt térdelve. "Biztonságban leszel itt. Magnus egy mogorva vén furkósbot, de jó ember."

Cynthia mély levegőt vett, de nem szólalt meg mégsem.

"Mi az?"

"Nem szeretném..."

"Nem szeretnél elengedni?" Tudom, de szeretnék veled jót tenni és biztosítani, hogy úgy élhess ahogy édesanyádnak is kellett volna."

***

Zaateroth dühös volt. Oly sok lélek menekült el. És ráadásul olyan váratlan módszerekkel. A Nonokrionok ajándéka az emberiségnek nem volt erre képes. Mégsem tudta letagadni, hogy igaz ami előtte kibontakozott.

Hatalmas hajók, először üresek, majd telve a mészárlásra váró bárányokkal, megjelentek és eltűntek, és nem csak a látómezőből. Zaateroth a csatateret pásztázta, keresve az idő-boszorkányt.

Túl sok késlekedés történt már eddig.

És most már elég volt. Nem fognak egyetlen újabb tartozás-lelket sem elengedni. Az idő-boszorkány fog következőnek meghalni.

"Ne olyan gyorsan, könyvkukac!" egy pisztolyos figura tűnt fel hirtelen.

Mielőtt reagálhatott volna, a férfi mellkason lőtte.

Dühösen az újabb zavaró tényező miatt, Zaateroth elköltötte a lelkei egy részét és újraformálta a szétlőtt anyagot. Újonnan idézett szörnyek támadtak Cainere, teleportálásra kényszerítve. Az Infernál visszavonult, miközben átkozta ezeket az embereket és az akadályokat amiket elé gördítettek.

***

"Tarts ki, Haley!" Caine látta hogy az ezredes ereje múlóban van, és érezte, hogy a saját ereje is halványul.

A nő viszont nem érzékelt semmit maga körül. Majdnem túl későn vett észre egy lamentert, melyik felé rontott. Az egyik rúnapisztolyával leadott egy lövést felé.

Mielőtt meghúzhatta volna a ravaszt, Ász fülsiketítő lövése megállította a lamentert. Ezt követte a Skarre hajóiról leadott újabb sortűz. Caine meglepődött a varázserő hirtelen fellobbanásától, mely végül kivégezte a szörnyet.

Ahogy a hulla a földre zuhant, hátranézett a válla fölött.

"Ó, Magnus imádni fogja ezt," morogta.

"Nem fogsz hátrahagyni, apa!" kiáltotta Cynthia, miközben varázs rúnák villantak a teste körül fényesen.

"De, én..."

"Nem érdekel. Anyát elvették tőlem, és téged is előtte. Nem akarom, hogy újra megtörténjen."

Caine visszafordult a csatatér felé, és egy apa szemeivel mérte most föl. Az agya pörgött, próbált jó megoldást találni, miközben a pisztolyai újabb Infernál szörnyeket terítettek le.

Ásznak megparancsolva hogy fedezze, leengedte a pisztolyait, és újra a lányára nézett.

"Szeretnélek megvédeni, de ezt nem tudom itt megtenni, érted?" sóhajtott. "De ha bármiben biztos vagyok, akkor ugyanolyan makacs vagy mint én." "Gyorsan kell tanulnod, de segítene, ha Ász téged is védelmezne."

Hallva szavait, a warjack fényesen mordult és lassan átlépkedett az apa és lánya felé. Párlépésenként újabb lövéseket eresztett meg.

"Jer ide," intett Caine, mutatván a lányának, hogy érintse meg a warjack páncélját, a feje fölött.

Allisternek és Cynthiának, erre a rövid pillanatra, nem egy csatatér volt és nem egy túlélésért való elkeseredett harc. ***

"Hányszor kell még megöljelek?" kiáltott Caine dühösen.

Újabb lövéseket eresztett meg és gyorsabban, mint előtte valaha gondolta volna. Pontról pontra teleportált, vadászva az Infernál mesterre. A golyói sosem tévesztettek célt, mégis az Árnyékok Szövője teste sebezhetetlennek tűnt, leszakadt végtagok nőttek újra és sebek tűntek el természetellenes módon.

Amint a mester újraépült, szolgáinak friss csoportja jelent meg és vitte biztonságba. Aztán újra támadásba lendült.

***