"Óvatosnak kell lennünk, mert ez a szörny elég erős lehet hogy lesöpörje egész Immorent." mondta Asphyxious.
"Még jobban mint mi? Már számtalan hasonló lényt győztünk le. Ez csak csupán egy újabb." válaszolt Deneghra.
"Nem lesz ez más, mint azon a csodás gépek amiket eddig küldtek ellenünk a Vas Királyságok. El fognak egyszer fogyni - tudjuk hogy véreznek. Kivéreztettük őket. Csak egy újabb erőfeszítés a nap végén, és utána már istenként fogsz uralkodni a világodban." tette hozzá Deneghra.
"Szeretnél megnyugtatni", mondta Asphyxious, "mintha úgy ismernéd a gondolataimat mint én magam."
Deneghra lesütötte a szemét.
"Nem állítok ilyesmit, csak eme világgal kapcsolatos akaratodat és terveidet ismerem."
"És te osztozol velem ebben az akaratban, nem?"
***
A Koponyák élvezettel engedték el az irányítást. Ilyen sok lélek - miért megállni, miért mértékesnek lenni? A legfőbb jutalom karnyújtásnyira volt. Deathjack vázából őrült, fémes, kacagás hallatszott.
Hogy a váz végül megmarad vagy megsemmisül lényegtelen, a Koponyák fel fognak élvezettel emészteni mindent, következmények nélkül. Ha szükséges, majd gyorsan találnak maguknak egy új vázat, úgy ahogy már számtalanszor megtették. Így, nem számított.
***
Az Őrző áttaposott a gépek és élők maradványain. A feléje tartó kolosszus és a kisebb másai nyomása miatt, Deneghra visszavonult a Slayereivel együtt. Az Őrző előrevetődött, gyorsabban mint Deneghra várta.
Az ollójával lecsapott, kibelezve az egyik pokoljackjét. Deneghra nem tudott elég gyorsan félrevetődni, és az hozzácsapódott, majd maga alá szorította. Mielőtt rávehette volna a pokoljackjét hogy álljon újra talpra, érezte amint az Őrző lesújt rá ollójával.
Nem tudott megmozdulni, a váz a földhöz szegezte. A lábai használhatatlanok voltak. Ahogy az Őrző felágaskodott hogy széttépje a legutolsó áldozatát, Deneghra összpontosított és elbújt a megidézett árnyékokba. Mégis, az eltűnése nem maradt észrevétlen.
A kolosszus megfordulván újra a hirtelen előbukkanó Lélekszövőre fordította a haragját, egyedül rá összpontosítva. Deneghra elmenekült - de nem jutott elég messzire. Látván a lányt végveszélyben, Asphyxious lecsapott és megpróbálta elragadni.
Ahogy közelített, az egyik olló előtte csapódott bele a földbe. Oldalra kipördülve visszavonult, miközben az Őrző felemelte pofáját, majd egy vérfagyasztó üvöltést intézett irányába. Asphyxious alig tudott megmaradni a levegőben miután a légrobbanás elsodorta, átmenetileg megfosztva őt a varázserejétől.
Szárnyai teljes kihasználásával sikerült neki elkerülnie a következő támadást, de közben az Őrző újra Deneghra felé fordult. Asphyxious tehetetlen volt, miközben a lány próbálta magát odébb vonszolni, majd egy csapás a földbe döngölte. Az utolsó Slayere elgörbült lemezei szanaszét röpültek ahogy az ollók újra lecsaptak.
***
"Te lettél volna az örökösöm, Deneghra!" kiáltotta menekülés közben Asphyxious. "De mi lett belőled, nem ilyen alávaló véget szántam neked ... drága gyermek."
Lent a csatatéren mást sem látott, csak hullákat.
Azok, akiken uralkodott volna, akik hozzá fohászkodtak volna, már nem léteztek. A volt szellemherceg nem látott egyebet, csak az Infernálok elsöprő térnyerését, az Őrzővel az élükön.
Az a lény mindent elsöpört maga elől. Először Khador félig ember, félig gép harcosát.
Majd Deathjacket is, ki eddig Délnyugat-Immoren réme volt, kit még ő maga sem szívesen vont az irányítása alá. Majd most Deneghra pokoljackjeit is. És végül, Deneghrát magát.
Nem maradt itt már más számomra mint vér és hamu, tudatta magával.
Egymaga nem győzhette le a szörny-kolosszust, így a lélekszelencéjét magához szorítva, a kapu felé vonult vissza. Még egyszer utoljára visszatekintett Deneghra összetört testére.
Malefactor, Deneghra dárdája, összetörve hevert a páncéljáról leszakadt tüskék mellett. Az emberiségnek már nem volt jövője Immorenen, de újrakezdhetik egy másik világban. Ott, Asphyxious lesz majd a törvényes istenük, ott ahol Caen istenei már nincsenek jelen és befolyásuk sincs.
Elhatározván magát, följebb repült, majd gyorsulva a kapu felé suhant, a sorsa felé.
***
Az élettelen kar megmozdult. A tudat ami irányította még mindig éber volt. Nem fogja feladni. Az újak behajlottak, lassan vonszolva a maradványokat a véres sárban, húscafatokon és égett fémlemezeken át.
***
Már nem volt itt. Deneghra türelmetlenül várta hogy a motyogó nekrosebész végezzen a munkájával. Csupán várakozni tudott és utasította az utolsó megmaradt csontjackjét hogy vonuljon ki az irányítása legszélére. A kapu, gondolta hirtelen, és arra irányította a Stalkert.
A lány a stalker szemein keresztül kémlelt, miközben az futott a kapu felé, de már túl késő volt, látta ahogy egy hajó villogva megkezdi az átkelést. A stalker érzékelőin keresztül alig láthatóan, de mégis úgy mintha itt állna előtte, megpillantotta őt.
Nézte, ahogy a szárnyas géptest pár pillanat késéssel követi a hajót. Deneghra lehajtotta a fejét ültében, a nekrosebész szavait kizárva a tudatából, és figyelte ahogy eltűnik a kapun túlra.
"Menj. Légy isten egy ismeretlen világban. Ez a hely szenvedni fog a hiányodtól."
Megrázta a fejét és elkezdett más, lényegtelenebb dolgokon gondolkodni. Mi lett Caine és leánya sorsa? A lányból jó csataboszorkányt fog faragni miután visszatér. Ez egy kicsit vigasztalta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése