"Készen állunk, királynőm." Ashlynn d’Elyse meghajolt Kaetlyn előtt.
"Valóban?" válaszolt Llael uralkodója legjobban ahogy tudott. "Elhagyjuk hazánkat egy ismeretlen helyért. Olyan hatalmak indítottak háborút ellenünk akik elvennék ami nem az övék. Mi az amire valóban fel tudunk készülni?"
Ashlynn próbált előállni egy válasszal. A királynő szomorúan mosolygott a bajnokára és intett neki, hogy indultnak. A palotában megmaradt kevés katona díszőrségé állt össze, miközben Ashlynn Kaetlyn hintója mellett lovagolt.
Minden jelenlévő már sok hozzátartozóját temette el, miközben próbálták visszahódítani a merywyni palotát. Most újra, nem pihenhettek meg azon a helyen ami a menedékük és otthonuk kellett volna legyen.
Marie Aguillon és Vayne di Brascio a parancsnokuk mögött álltak, miközben az a királynővel tanácskozott. Lassan, a menetoszlop, a llaeli hadsereg szánalmas maradványa, elindult délnek.
***
"Nem fogok itt meghalni!" kiáltotta Ashlynn, miközben kardja lecsapott a következő Infernál démonra.
Még itt is, messze a llaeli városoktól, meg kellett küzdeniük ezzel a fenyegetéssel. A királynő őrsége védelmező gyűrűt vont a királyi hintó köré.
Egyre hátrébb szorultak, hátrálva befelé, amíg már a válluk egymást érte. Mindenfelé körülöttük az Infernálok áldozatai, akik menekülni próbáltak, de nem voltak elég gyorsak.
"Attól félek, hogy nem kapjuk meg ezt a választást," morgott di Brascio, miközben belelőtte a tárát egy Tormentorba.
Aguillon pont megpróbált rálőni ugyanarra a lényre amikor egy ágyúlövés véres cafatokra robbantotta azt szét. Megpördült, és látta hogy katonák közelednek rendezett sorokban, a dobtetőn pedig tüzérség volt felállítva.
Bólintott egyet a társainak, majd a harcba vetette magát, miköben érkező alabárdosok, muskétások, és lovasság elsöpörte az ellenséges erőket. Ezek nem Acélfejű szoldosok voltak; ez Ord királyának saját serege volt.
"Llael katonái!" integetett nekik egy tiszt.
"Gervasio Cabral tábornok, a Tüske hadosztály szívesen látott itt." tisztelgett neki Ashlynn, mielőtt gyorsan hozzátette volna, "Még ha nem is a tökéletes körülmények közt."
***
"Köszönjük a királynak a seregei segítségét," bólintott Kaetlyn mereven a tábornoknak.
"Minden nemzet kiveszi a részét. Minden nemzetet elérte a szenvedés és veszteség, Felség."
Az összevont ordi-llaeli tábor inkább egy hatalmas tábori korházra hasonlított.
Ord keleti határait védve, a Tüske Hadosztály fáradhatatlanul küzdött az Infernálok ellen. Csak akkor indultak meg külföldre, miután a saját országukat már megvédték. A letáborozás során a llaeliek is látták, hogy megmentőik között is sok a sebesült.
"Cygnar és a Henge erőd felé utaztok?" kérdezte Cabral.
"Azt hallottuk, hogy a Vas Királyságokból mindenhonnan oda sereglettek a szövetségesek, hogy ott küzdjenek meg." válaszolta Ashlynn.
Kaetlyn hozzátette. "És azt is, hogy a Cyrisszisták feltaláltak egy módszert amivel el lehet hagyni Immorent, ha az emberiség elbukna a hódítókkal szemben."
"Mi is ilyeneket hallottuk, de azt tudjuk, hogy az oda vezető utakon hemzseg az efféle Infernál féreg."
Az új tanács csüggedten nézett egymásra.
"Közös erőnk is csupán egy pár százat számlál," fogalmazta meg diplomatikusan Cabral.
"Nem tudok elég katonát adni, hogy kipótoljam a tiéteket, úgy semmiképpen, hogy el kell lássuk ezeket a sebesülteket."
"Mit javasolsz?"
"Baird királytól tudok átnyújtani nektek egy meghívást. A llaeli trón biztonsága érdekében, rendelkezhettek Ord teljes haderejével."
"Bár láthatóan sokat csökkent erőnk, segítünk megvédeni a llaeli földeket, és ha ez az Infernál veszély elmúlik, biztosítani fogjuk, hogy ön ülhessen majd a trónján."
Ashlynn és Kaetlyn egymásra néztek, szomorú daccal.
Sok szavat váltottak némán egymás között, a menekülő királynő és a bajnoka. Végül, Llael királynője Cabralhoz szólt, a mellette álló Ashlynnből merítve erőt a mondanivalójához.
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése