Tiszta rosszindulat. Éhezett. Őrjöngött. Epekedett a mészárlás után. Az élőkkel táplálkozás egy dolog, de ez új fajta zsákmány volt. Az igazi zsákmány. A Nagy Ellenség itt volt, és megérett a pusztulásra.
Minden halandó szem felé fordult, amint észrevették a jelenlétét. Érezte a félelmet a tekintetekben. Lubickolnia kellett volna a reszketésben, a menekülésben, éltetnie kellett volna. Mégis figyelmen kívül hagyta őket, és a legtisztább nekrotit fojtogató füstjét is, amint sikoltó léleknyomot húzott maga mögött.
Semmivel sem törődött, csak az Infernál szörnyekkel maga előtt. Fém üvöltéssel megrohamozta a legközelebbit. Karmaival széttépte a démoni lény mellkasát, majd belsőségek fekete ködének közepette vetette oldalra. De nem ezek a lények voltak azok, amik táplálni fogják őt.
Amit elragadott a lélekgyűjtőktől, az nem volt elég, csupán előétel. Deathjack újra felüvöltött és új áldozatokat talált, egy csoport kultistát a közelben. Lám, a Gyűlölet Koponyái most jól fognak lakni, itt valóban volt még nagyobb kútja a felzabálható lelkeknek. Egy olyan, ami a közelben volt.
Deathjack lakomázott, de nem ez volt az igazi nyeremény.
Volt valami más a közelben, valami sokkal jobb. Szétnézett, végre megpillantva azt, amit eddig csak érzékelt. A titáni méretű Őrző, telis-tele lelkekkel, amiket a Nagy Ellenség ejtett rabul.
Ezek a lelkek Deathjacké lesznek, és mivel ennyire közel volt, az éhsége elképesztő méreteket öltött. Alávaló lények álltak az útjában, de semmi sem fogja megakadályozni, hogy odaérjen a céljához. Deathjack tovább haladt, a Gyűlölet Koponyáiból kiömlő harag hajtotta.
Mert itt és most, véget fog vetni a Nagy Ellenség eme szolgájának, és megszabadítja a terhétől. Kinevette az apró emberek és a tökéletlen gépeik erőlködését, és kinevette a félelemérzetet is, ami a Lelkek Őrzőjét övezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése