Miközben az elf katonák és myrmidonjaik árja rendületlenül a Szakadék Erőd felé tartott, Makeda Hexerishez fordult.
"Közös célunk van, Főbíró, és ez most már nem csupán politika."
"Már hetek óta megszűnt politikának lenni köztünk. Ők elárultak bennünket, bemocskolták hőseinket, és kifigurázták a törekvéseinket, hogy felemeljük az arra érdemeseket." Hexeris hangja szokatlanul nyugodt volt.
A Legfőbb Úrnő rosszallóan nézett rá, de aztán a kifejezése gúnyos mosolyba váltott.
"Egy nemzet ami olyan fegyverekkel rendelkezik, mint amiket most forgatnak ellenünk?" sóhajtott a nő. "Micsoda dicsőséges háborúnk lehetett volna ellenük, megüzenhettük és megnyerhettük volna."
"Legalább a világ elítéli majd őket az első vérontás miatt." mondta a Főbíró.
"Ennyire nem szaladjunk előre," figyelmeztette Makeda. "Ezen világ népei nem foglalkoznak a küzdelmünkkel, hacsak hozzájuk nem visszük a harcot. Hadd erősítse a népünket ezen árulás megvetése és fájdalma. Az iosziak elleni végső bosszú édesebb lesz mint egy egyszerű hódítás."
Azonban Makedának mégsem volt más választása, mint hogy elrendelje a Szakadékon át való visszavonulást. A két boszorkánymester bosszúfogadkozásokat hallott mindenhonnan, ahol csak jártak. Eközben Hexeris megállt egy pillanatra, belenyúlt a zsákjába és előhúzott egyet a módosított arkanika modulok közül.
A Főbíró cinkosan a vezetőjére mosolygott. "A kutatásunknak még nincs vége, Legfőbb Úrnőm."
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése