Feora kitekintett a rongyos sátrából a Vérkő sivatag pusztaságába, amint lassan eltakarta az éjszaka. Feora menekülőben volt, a Protekturátusban való felemelkedésének lángja kioltva. Úgy tűnt mintha minden és mindenki összeesküdött volna ellene és a bukását kívánna.
Amikor utoljára látta Malekus-t, a férfi pont az Igazság Szeme mellett harcolt vállvetve, mindkettejüket szorongatták Kreoss Exemplar lakájai. Vesztésre álltak. A csatamágus tisztító lángjai kialudtak, a warjack pajzsát pedig letépték a karjáról és darabokra törték.
A warjack ösztönösen felemelte a csupasz végtagot, hogy kivédje a támadások viharát, amit az Exemplar bástyák intéztek ellene. Feora körül, a Tűzőrséget és a nővéreit a Láng Leányai közül, sorra kaszabolta le az árulók előretörése. Igen, Kreoss a Protektorátus árulója volt.
A becsvágya messze túlmutatott azon amit megérdemelt, azon amit kiérdemelt. Ám nem volt rosszabb áruló Pyrrhusnál. Feora keze megremegett, miközben a maszkja darabjait fogta. A hivatala jelképét összezúzta az álnoksága, és az arcán is sebhelyet hagyott.
Gorombán beletuszkolta a darabokat a zsákjába, majd a kialvóban lévő tábortüze lángjaiba bámult. Nem látott egyebet, csak a riválisa hatalomátvételét a Protektorátusban. Vagyis, hatalombitorlását. Dühösen, egy marék földet dobott az elhaló lángokra.
A Láng Védelmezője, most már csak egy nyomorult bujdosó, azok elől akik nem is számítottak igazán hívőnek. Ám Tristan Durant. Rosszabb mint bármely áruló, egy szörnyű rejtély. Ezt az alávaló papot imádta az egyszerű nyáj.
Tristan gondolatai nem tartalmaztak mást, csak eretnekséget. Thyrának talán sikerül majd levadásznia, de dolga végeztével a semmibe fog visszatérni. Ki tudja, vajon egyáltalán teljesíti-e majd a parancsait, ha egyszer Imer-t már nem annak törvényes védelmezői uralják?
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése