Negyedik fejezet - Sötét vihar
Ilari figyelte, ahogy az Orgothok nyugtalan tömege lassan egyre inkább szervezett katonai jelenlétté szervezte magát. A közkatonánk között, szörnyű alakok járkáltak, mutogatva és kiabálva. Válaszul, újabb furcsa tűzfegyvereket hordozó Orgoth katonák mozdultak a tömegek elejére, majd három sort alkottak.
Az Orgothnak még további rémségei voltak talonban - a soraik megnyíltak, hogy előre engedjenek vadállatszerű harci gólemeket és egy csoport ogrun kinézetű, fakó narancs bőrszínű emberszabásút. Hatalmas ágyúkat, vagy aknavetőket markoltak két kézzel. Ezek a hatalmas bakák a folyóhoz vonultak, sugallva ezzel, hogy a fegyvereik rövid hatótávúak. A warjackek viszont hátrébb maradtak, majd csatlakoztak hozzájuk testes, páncélos figurák, mindegyikük lándzsaszerű fegyverrel. Könnyen felismerhető szerszámok lógtak az öveikről, ahogy elhelyezkedtek a gólemek mögött. Szerelők, gondolta Ilari. Furcsa módon, ez kevésbé fenyegetőnek mutatta az ellenség warjackjeit. Ha szükségük volt szerelésre, akkor ezek nem démonok voltak vagy szörnyek. Csupán gépek voltak, nem számít mennyire másak. Ez a kis megnyugvás mégsem tudta elhessegetni Ilari aggodalmát.
"Tüzeljetek azokra az izékre amik a folyóhoz legközelebb vannak. Most azonnal!" mondta a férfiaknak és nőknek a mellvéden.
A puskák szakaszos kattogását mély robajok követték, ahogy a könnyű ágyúk is csatlakoztak a kapu tetejéről. Az Orgoth ágyúhordók simán négyszáz yardnyira voltak, a puskák hatótávjának szélén. Mégis, egy pár ocsmány teremtmény megtántorodott és hátralépett, de nem esett el. Az ágyúk többet értek el, robbanó lövedékek csapódtak be az ellenség közé, egy két óriás tetemet hagyva minden füstölgő kráter mellett.
Aztán az Orgoth viszonozta a tüzet.
Vérvörös fény lüktetett hullámként az Orgoth vonalakban, és az ágyúik vörös füst kíséretében mennydörögtek. A lövedékek a falak alapjánál csapódtak be, robbanó ordítással. Kő repedt, a falak megremegtek. Ilari kidugta a fejét a mellvéd mögül, és látta, hogy az Orgoth ágyúk sekély krátereket martak a kőbe.
Az ellenség gólemei lőttek ezután, majd egy sortűz következett kézifegyverekből. Tüske szerű lövedékek zúzták a falakat, és pörgő, vörös tűzzel töltött lövedékek potyogtak a védők közé a fal tetején és mögött. Az égő katonák sikolyaihoz az égett hús gyomorforgató szaga társult.
Ilari elkapta egy megrémült fiatal őrmester jelzésű katona vállát. "Tüzeljetek tovább!"
Az őrmester bólintott, de a szeme továbbra is a távolba meredt. Ilari megrázta. Keményen. "Igen, uram. El lesz végezve."
Volkova eközben nyugodtan figyelte az Orgothot a folyó túlpartján. Még csak a szeme sem rebbent, mikor egy hathüvelykes vaslövedék becsapódott a mellvédkőbe előtte.
Ilari hozzá szólt. "Gyűjtsd össze a varázslóidat és találkozzunk a kapufordulóban."
"Azt hiszed, útját tudod állni ennek az áradatnak?" kérdezte a nő. Ilari nem tudta megítélni, hogy a nő vajon mit hitt, tudják vagy sem.
"Az biztos, hogy átkozottul meg fogjuk próbálni."
Ilari lejött a fal tetejéről, és kellemes látvány fogadta: a poszadnik erősítést küldött a kapu megsegítésére. Közöttük volt számos rakétás és golyószórós katona. Hat Hadigép páncélos gépágyús harcos is az erősítéssel érkezett. Az egyikük felcsapta a sisakrostélyát, és Nasdovich őrmester vigyorgott le Ilarira. "Találtam barátokat, uram."
Ilari visszafogta a saját vigyorát. Valószínűleg nemsokára meg fognak halni, de Nasdovich gyermeki öröme mégis ragadós volt. "Vidd a Hadigépeidet a fal tetejére, őrmester." A forgó gépágyúik elég messzire lőttek, hogy megszórják az ellenség első vonalát, és talán lassítsák a rombolásukat. "A tüzérségüket célozzátok."
Nasdovich szélesebbre húzta a vigyorát. "Mysha és Koshka jót fognak enni ma."
Volkova biccentett Ilari felé, miközben elhagyta a kapufordulót és délre indult a városba, vélhetően hogy összegyűjtse a Téli Hadtest varázslókat. Értékes tűzerőt fognak majd biztosítani.
Roslov hadnagy egy nagyobb osztag Téli Hadtest gyalogságnak tartott eligazítást, parancsokat osztogatva és a kapura mutatva. A stratégiát ismertette velük, ez a bakfis katona aki nem volt idősebb huszonöt esztendőnél, és minden férfi és nő feszülten figyelte szavait, és nem csak a rangja miatt.
A forgó gépágyúk visító hangja hallatszott fentről, majd Nasdovich örömteli kacagása. Az ágyúzás lassult, de ez nem tart ki sokáig.
Ilari Roslovhoz sietett és megörült az arcoknak akiket megismert a katonák közül, azoknak, akik Jéglesből indultak vele. Remélte, hogy nem vezette őket egyik reménytelen helyzetből a következőbe. "Hadnagy, jelentést kérek."
"A poszadnik küldött nekünk egy teljes zászlóalj gyalogságot, támogató rákétásokkal és golyószórósokkal." Roslov fölpillantott a fal teteje felé. "Valamint Nasdovich őrmester beosztottjait."
"Vidd azokat a rakétásokat a mellvédre annyi puskással amennyi csak fölfér," mondta Ilari. "Folyamatos golyózáport akarok az ellenfél sorai felé."
"Hajók a Lothpolon!" kiáltotta egy katona a fal tetejéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése