Közjáték : Vörös ostrom
Nem tudta a város nevét a folyón és Sabbrethet nem is érdekelte -- csupán egy akadály volt és nem a jutalom. A tény, hogy a Vörös itt húzta meg magát, csak még jobban fokozta a vágyát, hogy összezúzza ezt a várost, tégláról téglára. Az immori varázsló újra és újra átverekedte magát a katonáin, sokukat saját kezűleg mészárolva le, vagy az irányítása alatt álló harci gépekkel tépetve szét. Bár nem sikerült neki sérülések nélkül eliszkolnia. Sok katonája odaveszett az úton.
A nő serege felvonult a folyó partján, egy széles, lassú folyású csatorna, de mégis túl mély ahhoz, hogy a katonák lábon átjussanak. A hidak amik a folyón voltak fel lettek vonva és a város védői elkezdték őket támadni ágyúkkal és kézifegyverekkel. Sabbreth a sereg hátsó részéről figyelt, felmérve az ellenség fegyvereinek hatékonyságát. Elveszített valamennyi katonát, de kiszámolta a fegyverek távját és a város tűzerejét.
Egy kisebb erdő volt mögötte, és az Ulkor baltások elkezdték kivágni, hogy tutajokat építsenek belőle. Nem akarta egyelőre kockáztatni a hajóit. Azokat majd a város másik részei ellen veti be, miközben a városvédők ide összpontosítják az erőiket. Az Ulkor mozsarasokat a sorai elejére küldte, a fosztogató parancsnokok ott utasításba adták nekik, hogy kezdjék el lőni a falakat. A fegyverek nehéz robajai mosolyt csaltak Sabbreth arcára. Ez még csak a kezdet volt. A serege teljes serege nemsokára lezúdul rájuk, és a város kivérzik, és a felemelkedése kohójában elporlad.
"Hatalmas," mondta Drashak. Megengedte a fosztogató parancsnoknak, hogy éljen, és azóta a kísérete részévé vált. "Hajók vannak a folyón."
"Micsoda?" mondta Sabbreth, dühösen a parancsnok felé fordulva. "Nem adtam utasításba ilyen támadást."
Drashak a földet bámulta. A teste rettegéstől remegett, a páncélja finoman csörgött. "Nem az ön hajói azok, ó hatalmas. Azok az Ezer Düh hajóhada."
"Horruskh," mondta Sabbreth, szinte kiköpve a nevet a szájából, mint egy darab rothadt húst. A rivális hadúr utolérte őt a saját seregtestével és most kihívást intézett hozzá a lelkek és dicsőség versenyében.
Vicsorogva összeszedte a két Sakálját és átverekedte magát a harcosok tömegén, a gólemei szétcsapkodva a fosztogatókat és még az Ulkorokat is az útjából. A folyó partjára ment ki, és a védőmezője sisteregni és villogni kezdett, ahogy hárította a kézifegyverek lövéseit. A warjackjei is kaptak pár találatot, de a károk elhanyagolhatók voltak.
Drashak igazat szólt. Horruskh hajói lassan felúsztak a folyón. Távolsági fegyverekkel szerelt harci gólemek álltak a hajók fedélzetén, valamint fosztogatók számszeríjakkal. Elkezdtek lőni a falak teteje felé, nagyobb károkat okozva, mint amit az ő Ulkor mozsarasai tudtak a partról.
Sabbreth már pont vissza akart fordulni a serege felé, mikor robaj hallatszott a folyó túlpartjáról -- Horruskh egyik góleme felrobbant fém és vörös folyadék kíséretében. Végignézett a falakon, és ott, egy kiálló várfokon állt a Vörös. Kér harci gép volt vele. Mindkettő hatalmas volt, vörös páncéllal, de az egyik jelentősen nagyobb volt a másiknál, és egy fajta süvöltő ágyúval lőtt az Orgoth hajók fedélzetére. Fosztogatók és további harci gólemek szakadtak darabokra a szörnyű össztűz alatt.
Sabbreth felemelte az egyik kardját, tisztelegve. Hadd szenvedje el Horruskh egy darabig a Vörös haragját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése