A sokasodó veszteségek valamivel gyorsabbá tették a csapatot, bár ez elég nehéz megnyugvás volt Ilarinak. Elvesztette a fele katonát, akiket Jéglesből magával hozott. A Rémfarkas és Nasdovich őrmester Hadigép páncélja lassította őket, de mégis egy elfogadható csere volt -- a tűzerejük döntő fontosságú volt az eddigi két összecsapásban.
Szörnyű üvöltés hallatszott Ilari csapzott serege mögött. Újra hallották, és Ilari úgy számolta, hogy az ellenség nem lehet több mint egy mérföldre mögöttük. Marovában látta, hogy az Orgoth gyalogság milyen gyorsan képes mozogni. Nem tudja lerázni őket. Elkezdte vizsgálni a körülöttük elterülő tájat, bármilyen előny után kutatva. A Vescheneg Felföld nyitott tundra volt, itt ott dombokkal és völgyekkel. A völgyek sokszor sekély tavakat rejtettek, ezek most mind be voltak fagyva a kemény khadori télben. A parthoz közelebb, keskeny fenyvesek követték a tenger vonalát. Egyre közelebb kerültek a vízhez és Skrovenberghez, és a fák vonala közel esett a pozíciójukhoz.
A fák lelassítják majd a hódítókat és fedezéket nyújtanak, tudta. Ha az amit a legutóbbi csoporttól látott igaz erre a csapat Orgothra is, a lőfegyverek amikkel rendelkeznek inkább rövid távokra hordtak, közelre kényszerítve őket, és miközben közelítettek, sebezhetőek voltak. Ki fogja használni a Mesterlövész taktikákat; a fedezék és a távolság voltak a lesipuskások legjobb barátai.
Most ő fog kelepcét állítani.
Egy újabb éles üvöltés hallatszott mögöttük, egyre újabbakkal követve, mire már nem lehetett megszámolni őket.
"Be a fák közé!" kiáltotta Ilari. "Futás!"
Szöget futásra kényszerítette, tudva hogy ezzel többet használ majd el a gólem értékes üzemanyagából, ám nem volt más választásuk.
A maradék Téli Hadtest gyalogság, Vislovski mester, és Roslov hadnagy tartották a lépést Ilarival, de Nasdovich őrmester lemaradt. Ilari ugyanazt a számítást végezte most is mint amikor Mesterlövészként tervezett: egy katonát hátrahagyni, hogy a többit megmentse. Valójában, ha Nasdovich magára vonná az Orgothot, az lelassítaná az ellenséget, könnyű célpontokká téve őket. Csinált már ilyet ellenséges katonákkal -- megsebesített egyet, majd ott hagyta, hogy fájdalmasan kiáltozzon segítségért, arra késztetve a többieket, hogy kijöjjenek a nyílt terepre segíteni. Ezután Ilari mind leszedte őket.Mindegyiket. Meg tudná ez tenni egyik sajátjával? A matek stimmelt. Több katonát megmenthetett volna, ha feláldozza Klenkát. Meglepődve tapasztalta, hogy a mesterlövés fejjel végzett hideg számításai zavarni kezdték, sőt undorodott tőlük. Káromkodott és a fejét csóválta. A csatamágus képzés együtt érzővé tette. Hogy ez gyengévé is tette egyúttal, majd nemsokára kiderül.
"Roslov, vidd be őket a fák közé!" kiáltotta Ilari és velük küldte Szöget is. A gólem eléri majd azt a határt ahol már nem tud majd neki parancsolni, de ha ő nem élné túl, szükségük lesz majd a tűzerejére. Vislovski mester tudta vezényelni a warjackeket egyszerűbb műveletekre szükség esetén.
Ilari hátul maradt, kezébe kapta a puskáját és Klenka felé rohant. A Hadigép pilóta olyan gyorsan lépkedett ahogyan csak tudott, a hátán lévő kémény sűrű fekete füstöt okádott.
"Oda tudok érni, uram," kiáltotta, mikor Ilari pár yardnyira ért.
"Haladj csak, fedezlek," mondta Ilari, majd féltérdre ereszkedett és a vállához emelte a puskáját.
"Uram, esetleg --"
"Menjen, őrmester. Szükségük lesz majd önre."
Klenka nem erősködött tovább és továbbhaladt a fák felé.
Az erős holdfény eleget segített Ilarinak, hogy jól lássa a közelítő Orgoth hordát. A távcsövén át meg tudta szemlélni a különbségeket ezen ellenfelek és az előzőek közt. Ezek nem hordtak se lőfegyvereket, se pajzsokat, viszont hosszú, lándzsa szerű szálfegyvereket markoltak két kézzel. Ötösével, tízesével jöttek, alacsony, ugráló futással közelítve.
Ilari kiválasztott egy célpontot az egyik élbolyból, ráhelyezte a célkeresztet a harcos mellkasára és betárazott egy lyukas fejű rúnázott lövedéket. Meghúzta a ravaszt, és kétszáz yardnyira az Orgoth elbukott, lelassítva a társait, ahogy azok kikerülték a halottat. Ilari fölpattant, húsz yardnyit hátrált, újra térdelt, kiválasztott egy célpontot és ellőtte egy harcos lábát, leszakítva térdnél a végtagot. A Orgoth fájdalmas üvöltése visszahangzott a tundrán, de egyik társa sem lassított, és nem is álltak meg.
Ennyit hát erről a taktikáról, gondolta Ilari és hátrálni kezdett újabb húsz yardnyit. Hátrapillantott, és látta, hogy Klenka elérte a fák vonalát.
Az Orgoth már csak száz yardnyira volt Ilaritól. Lelassította őket, és a haladásuk óvatosabbá vált. Már nem rohantak teljes erőből, lassú kocogásra váltottak. Végül is elég jó.
A fák felé rohant, és amint beért a koronájuk alá, hallotta Roslov parancsszavát. "Tűz!"
Az Orgothok a sztenderd khadori Téli Hadtest puskák lő távjának szélén voltak csak, de elég sűrűn voltak, hogy egy fél tucat lövés célt talált. Mégis, több tucatnyi Orgoth volt még, és a veszteségek nem tántorították el őket.
Klenka az egyik nagyobb fa mögött állt, és Ilari Szöget hasonló helyzetbe irányította. Hasra feküdt, fölfektetve a puskáját egy kidőlt fatörzsre és elkezdett tüzelni a ellenség soraiba. Minden lövés egy Orgoth halottat jelentett. Mégis egyre csak jöttek, üvöltve, vadan. Az ellenségük nem lehetett tisztában azzal, hogy mennyi katonával állnak szemben, de valószínűleg győzelemhez elegendőnek ítélték a saját számukat.
Ilari katonái tovább lőttek, miközben az Orgothok közeledtek. Most már Klenka gépágyúi is csatlakoztak a tüzeléshez. Ilari utasította Szöget, hogy lőjön a mozsarával, bár a gólemnek már csak kevés lőszere maradt. Az egyik dolog amivel sokat küzdött a Druzsinánál, az a warjackek fegyvereinek célra vezetése volt, ahelyett, hogy csak tüzelésre utasította volna. Az élményt kellemetlennek tartotta, mintha a gólem testébe került volna és saját kezével célzott volna. Most egy mélyebb kapcsolatot hozott létre, érezte Szög mozsarának súlyát, és a warjack célzó mátrixa vált a saját látásává, egy szédítő dupla látást eredményezve. Összpontosított, célzott a mozsárra, majd tüzelt, energiát küldve a lövésbe, biztosítva a találatot. A lövedék oda csapódott be ahova célzott: pontosan az Orgothok legnagyobb csoportjának közepébe. A robbanás testeket és testrészeket dobott minden irányba. A követező lövés ugyanígy sikerült, aztán Szög kifogyott a lőszerből.
Ilari megrázta a fejét, hogy magához térjen. Még mindig kapcsolódott a gólemhez, de már nem olyan mélyen. Várakozást parancsolt neki, míg az ellenfél közel nem ér; a lángszórójában még mindig volt elég üzemanyag.
A távcsövén keresztül látta, hogy az Orgothok által hordozott fegyverek nem csak egyszerű lándzsák voltak. Fogazott fejük volt, amik bele voltak dugva díszes nyélbe, és úgy tűnt kivonhatók voltak. Akkor jött rá a szörnyű megoldásra, mikor az Orgoth elérte a fák vonalát.
Valamennyien megálltak, csípőjükhöz tartották alacsonyan a lándzsáikat, aztán szörnyű fújtató hanggal, a lándzsák hegyei kilőttek, fekete kötelet húzva maguk után. Az első eltalált egy Téli Hadtest közlegényt - Ilari úgy tudta, hogy Dmitrinek hívták - aki hátratántorodott, de a támadója még nem végzett. A közél ami a szigonyhoz csatlakozott elkezdett fölcsévélődni és brutálisat rántva, elvonszolta Dmitrit aki sikoltott és rúgkapált a földön.
Még több szigony talált célt. Még több katonát vonszoltak el. Ezek az orgothok nem végeztek az áldozataikkal, miután bevonszolták az zsákmányukat. Helyette maguk után húzták őket, elhagyva maguk mögött a fák vonalát, helyenként a vállukra kapva a kábult katonákat.
Ilari lelőtt pár orgothot, mielőtt elvihették volna az áldozataikat, de nemsokára a közelharcba beérő harcosokkal kellett foglalkoznia, akik a társaik fogolyszerzését támogatták ezzel.
Klenka gépágyúi hirtelen megálltak, és az őrmester durva káromkodása azt jelezte, hogy kifogyott a lőszerből. Még így is messze állt a védtelenségről és nekiállt páncélozott ökleivel agyonverni az ellenséget. Ahogy az Orgothok elég közel értek, Szög szabadjára engedhette a lángszóróját. Folyékony pokol világító spriccelése ragyogta be az erdőt, kigyújtva az orgothokat és a fákat egyaránt.
Ilari talpra pattant ahogy egy Orgoth harcos felé rohamozott, kopjaként maga elég tartva a szigonyát. Ilari félrecsapta a fegyvert a puskatusával, birkózó távba kerülve így az Orgothal. A harcos szaga súlyos volt, állatszerű, és a szikár arcán a vicsorgás inkább hasonlított vadállatra mint emberre. Ilari ellenfele elkapta a rúna puskát és megpróbálta kitépni a kezéből, így Ilari elengedte a fegyverét és az Orgoth hátrafelé tántorodott, elvesztve egyensúlyát. Ilari kivonta a kardját és átszúrta az orgoth arcán, pont azalatt, ahol a sisakja véget ért, beledöfve két lábnyi acélt a harcos szájába majd ki a koponyája hátulján.
Ilari kirántotta a pengéjét és felkapta a puskáját a holtesttől. Vér és égett hús bűze töltötte meg a levegőt, és rádöbbent, hogy Szög lángszórója elfogyasztotta az összes üzemanyagot. Zúzd össze őket, parancsolta Ilari, és négy tonnányi páncélozott gólem kezdett csapkodni a bal öklével, összetörve páncélt és csontokat.
Végül, nagy megkönnyebbülésre, az Orgoth visszavonult, a számuk erősen megtizedelve. Ilari mélyen belélegzett és Roslov hadnagy felé kiáltott, remegő hanggal. "Hadnagy, jelentést kérek."
Látta Roslovot harcolni és nem kételkedett, hogy a nő túlélte a csatát. Nem tévedett; a tisztje karcsú alakja elindult a fák között felé. Még mindig a kezében tartotta a véres kardját. A fején megsérült, és a vér az arca oldalán csordogált a válla felé. Ilari levágott egy darab rongyot a kabátjából és átadta neki. A hadnagy a sebére szorította. "Hatan halottak vagy foglyul ejtve, uram."
Megkönnyebbülés futott át Ilarin: négyszer ennyit öltek meg az orgothok közül. "Sebesültek?"
"Vannak, de tudnak menni, futni is ha muszáj nekik," felelte Roslov. Figyelmesen vizsgálta Ilarit, amitől az feszengeni kezdett, majd így folytatta, "Honnan tudtad, hogy követnek majd bennünket a fák közé?"
Figyeld meg az ellenfeled. Majd megmutatják, hogyan győzd le őket legkönnyebben, súgta Toskar hangja Ilari fejében. Pillanatnyi elégedettséget érzett, hogy végre sikerült neki vegyíteni a Mesterlövész tudását a csatamágus tehetségével. "Túlságosan agresszívek és nem becsülik a társaik életét. Azon kockáztattam hogy ugyanígy tesznek majd itt is és a puszta számbéli fölényükre számítanak majd."
"Jó elképzelés, uram." Roslov hangsúlya, az enyhe egyetértés és a taktikája elismerése szinte mosolyra késztette Ilarit. Most először, vezetőnek érezte magát.
Vislovski mester közelített, az arcát korom borította. Szög mellett állt meg, és Ilari rádöbbent, hogy a korom igazából orgoth hamu.
"Szög sértetlen," mondta a mester, magától azt a nevet használva amit Ilari adott a Rémfarkasnak. Na ez már mosolyra késztette Ilarit. "Viszont fogytán van a szene"
Ilari hallotta az óceánt és úgy tippelte, hogy öt mérföldnyire lehetnek Skrovenbergtől. "Meg kell kockáztatnunk. A város közel van."
"Talán. Úgy gondolod, Skrovenberg még mindig ott van?" kérdezte Roslov.
"Majd most kiderítjük," mondta Ilari, majd utána hangosabban, "Indulás."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése