Bár gyorsabbak voltak mint a nehezebb harci gólemek, a Rémfarkasok lassabb haladásra kényszerítették a csoportjukat, mint amit Ilari szeretett volna. Nasdovich őrmester és a Hadigép páncélja csak tovább lassították őket. Mesterlövészként ahhoz szokott, hogy gyorsan terepre kerüljön, elvégezze a küldetését és aztán gyorsan visszavonuljon. A csatamágusi és kapitányi kinevezése, különösen ezekben a nehéz időben, rákényszerítette hogy alkalmazkodjon, és új módokat tanuljon ki a saját és sokszínű csapata képességei kiaknázására. Már nem volt rá lehetőség összegyűjteni egy csapat Mesterlövészt, Embervadászt és Kosszita íjászt, akik képesek voltak bármilyen terepen átvágni, legyűrni az ellenfelet egy villám rajtaütés során, vagy követni őket csendben a vadonon keresztül, egyenként levadászva őket. Ezek a seregtestek és specialisták egy olyan khadori sereg részei voltak, ami már nem létezett.
Egyre közelebb kerültek a keleti horizont fölé szálló füsthöz, és Ilari visszapillantott a mostani csapataira. Az alakzatuk csapzott volt, és a menetsorból ki-be szállingóztak, inkább egy felfegyverzett csőcselék, mint katonák fegyelmezett csoportja.
"Roslov hadnagy," Kiáltotta Ilari a két warjackje, akiket fejben már Kalapácsnak és Szögnek kezdett hívni, kazánzaját túlharsogva. A Druzsina oktatói óva intették őket a jackek elnevezésétől, nehogy túlságosan kötődjenek egy géphez amit aztán föl kell majd áldozni egyik pillanatról a másikra, de a nevek mégis maguktól alakot öltöttek a fejében. "Jöjjön ide."
Roslov odakocogott, megkerülve Klenka hatalmas Hadigép páncélos alakját. "Uram?"
"Hadnagy, nemsokára veszélyes helyzetbe érkezünk, amiről keveset tudunk, egyetért?"
"Egyetértek."
"Akkor miért nem képes a három szakasznyi Téli Hadosztály, aminek ön a parancsnoka, tartani az átkozott alakzatot?"
Roslov szeme kitárult. "Én...Sajnálom uram. Még alig vannak kiképezve, és ez sokaknak az első bevetés..."
"Nem akarok kifogásokat hallani, hadnagy." Keletre mutatott, ahol Marova faluja már kevesebb mint két mérföldnyire volt. A füst egyre sűrűbbé vált, és a tűz vörösen égett az alkonyodó horizonton. "Nem fogok oda besétálni felkészületlenül."
"Értettem, uram." Mondta Roslov és tisztelgett. Ilari röviden elgondolkodott, hogy a fiatalabb hadnagy leszidása jó döntés volt-e. Ő maga sok alkalommal megélte az öreg Toskar haragját. Ezután felcsendült Roslov hangja, mintha kiképző őrmester lenne egy díszfelvonuláson. A csapatok tökélesen hadrendbe kerültek másodpercek alatt, és Ilari megengedett magának egy rövid mosolyt.
Tovább haladtak és átjutottak a domb gerincén, ami Marova fölött emelkedett. Sikolyok áradata hömpölygött feléjük a faluból, kétségbeesett, üvöltő, és fájdalmas. Marova mögött, a Meredius partján tucatnyi hatalmas hajó állt, olyanok, amilyenekhez foghatót Ilari még sosem látott. A központi hajótestet két hosszú henger fogta közre, mindkettőn lapátos kerékkel. Nézte, ahogy az egyikük nekiment a partvonalnak, kivonszolva magát a vízből a lapátkerekekkel, mintha egy partra vetett tengeri szörny lenne. A hajó minden porcikája faragott, bámuló, gonosz arcokkal és vigyorgó koponyákkal volt borítva. Egy lejárópalló csapódott ki a partra, miközben a középső hajótest kinyílt mint egy hatalmas fekete száj és félelmetes alakok árját öklendezte a partra.
"Mi...mik ezek?" mondta Vislovski mester. "Menoth az égben, úgy néznek ki mint..."
A mester hátrébb lépett, láthatóan nem tudta megfogalmazni a látott szörnyűségeket, de Ilari képes volt rá,--kénytelen volt, már csak azért is, hogy a mérgező szót kiürítse az agyából.
"Orgoth."
Ilari levezette a csapatait a domboldalon. Látta, hogy alakok mozognak feléjük. Egyesek a falusiak voltak - a segítségkiáltásaik trombitaszóként csapódtak közéjük. Mögöttük jöttek a támadók sötét hullámként, a haragos üvöltésük és vérszomjuk árja egyre csak növekedett. A hangzavartól Ilari hátán fölállt a szőr és jeges borzongás futott végig a gerincén.
"Egy tüzelőállást alakítsatok ki itt!" Kiáltotta és megállt. Orgoth harcosok százai özönlöttek lefelé a hajókról. Ez a látvány és maga a gondolat, hogy az Orgoth visszatért annyira iszonytatóan képtelenségek voltak, hogy majdnem hisztérikus nevetéseben tört ki.
A Rémfarkasok harci kedve átáramlott rajta mint primitív agresszió, növelve a félelmét. Lefojtotta és beengedett a tudatába a harci gólemek dühéből egy keveset. A harag jobb volt mint az iszony.
A Téli Hadtest három tűzvonalat alakított ki, golyószórókkal a szárnyakon. Roslov hadnagy kivonta a kardját és a mordályát is és készen várakozott a katonáival.
"Civilek is vannak itt," kiáltotta Ilari. "Óvatosan célozzatok!". Mesterlövészként úgy képezték, hogy a civil veszteségek nem elfogadhatók. A mesterlövész hadnem megkövetelte a pontosságot -- a járulékos károkozás bukást és szégyent jelentett.
A falusiak első hulláma elérte őket, megtorpant egy pillanatra, majd rájöttek, hogy Ilari serege a sajátjaik és nem a kínzásukra és megölésükre küldött szörnyek. Egy asszony akinek fél arca megégett és vérzett, Ilari lába elé vetette magát. "Segítsetek rajtunk, könyörgöm!," sikoltotta. "mindenhol ott vannak !"
"Kik azok?" kiabálta Vislovski mester az asszony felé, az arcán a félelem szinte olyan volt mint azé. "Ki van mindenhol? Az Orgoth?"
"Ti ott!" kiáltotta Ilari két fiatal férfinak a falusiak csoportjában, miközben azok elfutottak mellette. "Vigyétek magatokkal ezt az asszonyt. Azonnal." Azok fölkapták a sérült nőt és tovább futottak. Ilari újra a saját katonáihoz fordult.
"Mester, azonnal szedd össze magad." Megértette a férfi iszonyát, de most nem volt erre idejük. Szüksége volt a szerelőre.
Vislovski reszketve belélegzett és a vállára kapta a lángvágóját és szegecselőpisztolyát. A szegecselő inkább bolt szerszám mint fegyver, de olyan erővel lőtte ki a vasmagját, hogy az át tudta ütni egy warjack páncélját. "Igen uram. Röstellem."
"Maradj a jackek közelében." mondta Ilari.
Vislovski bólintott és elfoglalta a helyét Szög mögött.
Falusiak újabb hulláma futott el mellettük, túl rémülten, hogy segítségért könyörögjenek, és akik mégis megtették, Roslov utasítására Skrovenberg felé folytatták útjukat, az volt a legközelebbi város ami képes volt menekülteket befogadni. A hódítók utol érték a legutolsó falusiak csoportját, acél villant a lángok fényében.
Ilari a vállához emelte a rúnázott puskáját és belenézett a távcsőbe. A célkeresztjét ráhelyezte az egyik vad kinézetű, két görbe pengét forgató harcosra. A harcos páncélja fekete és arany volt, díszes, a fejét pedig félelmetes sisak fedte, kitüremkedő szemrácsokkal, mely rovarszerű kinézetet kölcsönzött neki. Az Orgoth felemelte az egyik pengéjét, hogy lesújtson áldozatára.
Ilari egy maximális sebzést okozó bűbájjal rovott golyót töltött be és meghúzta a ravaszt. A rúnapuska nekifeszült a vállának és tüzet és mennydörgést okádott magából, a varázsgolyó pedig célt talált. Az Orgoth feje eltűnt a nyakából kirobbanó vérgejzírben, csontdarabokat szórva szanaszét. Csupán hús és vér, gondolta Ilari. Megölhetőek.
Ezen a ponton már több Orgoth volt mint falulakó és Ilari eldöntötte, hogy kockáztatni fog: keményen lecsap rájuk, hogy ezzel tompítsa az ellenség lendületét. "Mindenki, tüzet nyiss!"
A golyószórósok kattogása csendült föl először, majd utána a lövészek egyenkénti pufogtatásai. Klenka előrelépett egy örömüvöltéssel, amit a zárt sisakja fémessé és félelmetessé változtatott. A forgócsöves ágyúi halálos süvöltéssel pörögtek föl.
Előttük, Orgoth harcosokat kaszáltak le a golyók, járták át a szerveiket, és tépte szét őket a golyószórók tüze. Mégis csak haladtak feléjük. Többet is tettek a haladásnál, rohamozni kezdtek. Egyre több szállt le a hajókról, és minden lelőtt harcos helyét kettő foglalta el a lángoló faluból.
Ilarit az ösztönei arra hajtották, hogy használja a puskáját, ereszkedjen féltérdre és öljön óvatosan elhelyezett lövésekkel. Ezt tehette volna meg egy Mesterlövész, de most már csatamágus volt. Elméjével kinyúlt Szög felé és utasította a Rémfarkast, hogy süsse el a mozsárágyúját. Az ágyú morajlott és a robbanó töltet átsüvített a fejük fölött, majd föld és testek kitörését váltotta ki kétszáz yardnyira magától. Ilari újra és újra lőtt, de az Orgoth szüntelenül özönlött feléjük. Ilari katonái nemsokára kézitusába kell bocsátkozzanak velük.
"Közelharci alakzat," kiáltotta. A Téli Hadtest katonái rövid nyelű baltákat kaptak elő és görbe pengéket. Ilari egyelőre még nem vonta ki a saját rövid kardját, csak tovább szedegette le egyenként az ellenségeket puskájával. Már pár tucatnyit megöltek, és alig látszott a támadók tömegén.
Az Orgoth pengék üvöltő hordájaként szakadt a nyakukba. Közvetlen közelről, a vadságuk még nyomasztóbb volt. A testüket bizarr tetoválások fedték és a páncéljuk, bár lenyűgöző tervezésű volt, egy pokoli, embertelen kinézetet kölcsönzött nekik. Ilari előreküldte a warjackjeit, és Kalapács baltasuhintása félbevágott két orgoth harcost. Szög lángszórója beborított további hármat. A gólemek állatias öröme áthömpölygött a lelki kapcsolatukon Ilari felé. Egyetlen tanuló warjack sem sugárzott egyebet, csupán lomha beletörődést.
A csata gyorsan kaotikussá vált. Ilari hamarosan egy hatalmas, kék tüzet árasztó fejszét és pajzsot forgató Orgoth harcossal találta magát szembe. A nő első csapás alatt elhajolt, letérdelt és egy kézzel tüzelt a puskájával, a földre támasztva a puskatust. A páncéltörő rovott golyó az orgoth mellkasát találta el, átszakította a páncélját és hátrafelé leterítette. Ilari felállt és egy golyót röpített a koponyájába.
Balra pillantva, látta, hogy Roslov hadnagy két orgothal hív, akik görbe pengéket forgattak mindkét kezükben. A nő kardja egy acél fergeteg volt, ahogy az egyik támadó csapását hárította, a másikat pedig a mordályával célozta. A hárításait elegánsan válaszcsapásokká alakította, majd a megmaradt orgoth torkát átdöfte a kardjával, pontosan a mellvért és a sisak közt.
Ilari gyorsan ránézett a gólemjeire. Úgy tűnt, hogy az orgothok nem tudták egyelőre áttörni a Rémfarkasok páncélját, és Kalapács és Szög véres rendet vágott azok közt akik ilyennel próbálkoztak. Ez viszont nem fog örökké tartani, tudta jól.
Az orgoth most már a Téli Hadtesttel harcolt, és Ilari meglepődött, hogy a zöld csapatai nem ijedtek meg és fogták menekülőre. A bátorság nem tette őket jobb harcosokká, és a fájdalmas ordítások és a fekete vérpatakok komor képet festettek a csatáról. Roslov ki-be mozgott közelharcokból, a pengéje és pisztolya kaszálva az ellenfeleket. A jelenléte kétségkívül lelkesítette a katonáit, de nem lesz elegendő.
"Klenka!" kiáltotta Ilari. A Hadigép pilóta közben félrecsapkodta a harcosokat a páncélozott ökleivel és a gépágyújával darálta őket közvetlen közel közelről. "Támogasd a gyalogságot!"
Klenka félresöpört egy orgothot és a gyalogság felé futott.
Fájdalomszerű élmény terjedt Ilari agyában. Kalapács megsérült. A gólem körül nyüzsögtek az ellenségek-- az Orgoth ellepte mint dühös hangyák, kaszabolva és zúzva. Egyeseknek sikerült bejutniuk a páncélja mögé. Ilari utasította Szöget, hogy lángszóróját süsse el közelről. A lángok nem voltak elég forrók, hogy Kalapácsban kárt tegyenek, de az orgoth harcosokat megégette és megölte.
"Mester, kárjelentést!"
Vislovski megjelent Kalapács mögött, arcán a feje búbjáról folyó vérrel. "Átütötték a páncélját. Rögtön megfoltozom!" A hegesztőpisztoly fénye nemsokára bevilágította az éjszakát, Ilari pedig újra a csata felé fordult. Egyszerűen fogalmazva, elveszett. Hogy még rosszabb legyen, még több hajó jelent meg a part közelében és egyre több Orgoth szállt ki.
Klenka csatlakozott a gyalogsághoz, ágyúival és ökölcsapásaival újra lelket öntve beléjük. Hamarosan az Orgoth harcosok holtan feküdtek, lehetővé téve Ilarinak és katonáinak egy rövid pihenőt. Újra felemelte a puskatávcsövét és állított a nagyításon. A falu még mindig égett, és nem minden falusinak sikerült elmenekülni. Ezek a szerencsétlen párák nem haltak meg azonnal; helyette, leteperték őket, megkötözték, majd a hajók felé hurcolták őket. Férfiaknak, nőknek és még gyerekeknek is ugyanez a sors jutott. Feldühítette és megijesztette Ilarit. A környéket kémlelte, és a távcsöve egy szörnyű alakra tévedt.
"Uram," Roslov hangja kizökkentette, mielőtt még jól meg tudta volna vizsgálni a látottakat. A hadnagyot vastagon borította az alvadt vér, de úgy tűnt hogy nem szenvedett sérülést. "Mik a parancsai?"
Ilari megrázta a fejét, hogy kiürítse a szörnyű képeket, de a dühe megmaradt. "Lemenetelünk oda és megmentünk annyi embert amennyit csak tudunk."
"Uram, én..." mondta Roslov, visszapillantva a megmaradt csapatukra. "Ha az a parancsa, hogy ma meghaljunk--"
"Elviszik a foglyokat, hadnagy," mondta, a helyettesére mordulva. "Hallotta a legendákat, tudja mit fognak velük tenni."
Az öreg Toskar hangja hirteten áttörte Ilari dühét. Lőj, ölj, majd vonulj vissza. Majd újra. A Mesterlövész tiszt jeges nyugalma és félelmetes keményfejűsége legendás volt, ugyanúgy, ahogy a bevált harci taktikákhoz való ragaszkodása is. Gondolkodj, ne csak egyszerűen reagálj. Minden lépés, minden lövés céllal kell történjen.
Ilari jobb keze rámarkolt a puskája tusára. Gondolkodj, ne csak reagálj. "Mennyi Téli Hadtest maradt meg?"
Roslov nyelt és a fejét csóválta. "Az eredeti erőnk fele."
Ilari újra megvizsgálta a gólemei állapotát. Még mindig jó harci formában voltak.
"Támadunk hát?"
"Nem," mondta Ilari hosszú szünet után. Látta, hogy további Orgoth indul az irányukban. Még mindig messze voltak, ha most elindulnak, el tudnak szökni. "Skrovenberg felé vesszük az irányt. Figyelmeztetjük őket és csatlakozunk a védelemhez a támadók ellen."
Roslov arcán jól látható megkönnyebbülés futott át. "Felkészítem a Hadtestet az indulásra."
Elmasíroztak a lángoktól, a pusztítástól, a szörnyű üvöltéstől és vérszomjtól. Ilarinak minden lépés fájt, amit az ostromlott Marovától távolodva tett, ám nem nyert volna semmit, ha itt elesik. A katonái és ő talán az egyetlenek akik látták az Orgothot és az eddigi tudásuk felbecsülhetetlen lehet.
Ahogy gyors ütemben elindultak a Vescheneg felföldön át Skrovenberg felé, egy kép megmaradt az elméjében, fényesen és iszonytatóan. Amikor végignézte a hódító sereget, a tekintete megakadt azon a borzasztó formán.
Szörnyű volt látni, de a tornyosuló, páncélos szörnyeteg, aminek vörös fény lüktetett a mellkasában csak egyetlen dolog lehetett.
Az Orgoth tanult az régmúlt vereségéből és már saját készítésű harci gólemekkel tért vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése