Ellökte magától a lelkiismeretfurdalást, miközben nézte, ahogy Roslov talpra segít egy katonát -- azok közül akik még talpra tudtak állni. Aztán megállt és egy gyalogoson állt meg a szeme. Ilari odament, és látta, hogy az elesett katona egy fiatalember, a húszas évei közepén, sötét haj az usankája alatt és egy kellemes arc ami a csinos határán billegett, de aztán nem billent át. Volt egy szakadt szélű lyuk a mellvértje oldalán, kicsivel az öve fölött. Ilari halkan beszélt.
"Ismerted?"
Roslov bólintott. "Mikhail Andreev zászlós. A családja és az enyém Korsk ugyanabból a részéből való."
"Egy barát?" Eltűnődött rajta, hogy Andreev zászlós és Roslov hadnagy nem voltak-e ennél többek egy ponton.
Roslov elfordította a tekintetét Andreev zászlós testétől és mélyen belélegzett, majd kiengedte. "Nem számít. Mik a parancsai, uram?"
Ilari gondolt rá, hogy hagyja gyászolni egy darabig, de most nem volt rá idő, és ezt mindketten tudták.
"Kövess."
Oda mentek, ahol Vislovski mester Kalapács elborult alakja fölé volt épp hajolva. Ilari már tudta, hogy a kár jelentős, de a gólem még mindig próbált talpra állni. Minden próbálkozással egyre több hidraulikus folyadékot vesztett, és nemsokára a végtagjai nem fognak már egyáltalán mozogni. Ilari arra utasította, hogy maradjon veszteg. Ilari, Roslov és Vislovski mester csendben nézték a Rémfarkas horpadt roncsát. Az Orgoth tűzfegyverek lyukat ütöttek a páncélján, pont a feje alatt, kárt téve a cortexében és mozgató szervóiban.
"Meg tudod javítani?" mondta Ilari, bár tudta a választ, mielőtt Vislovski mester megerősítette volna.
"Ha lenne egy 'jack műhelyem és egy hetem rá," mondta.
A Rémfarkas újra küzdeni kezdett a felállással, a harccal, hogy kiteljesítse a feladatát.
Nyugalom, súgta neki Ilari, elfojtva a természetes agresszióját az puszta akaratával. "Át tudod pakolni Kalapács szenét Szöghöz?"
"Kicsoda, uram?" kérdezte Roslov, és Ilari rájött, hogy sosem említette a kitalált neveket hangosan.
Ilari elfordította a tekintetét. "Elneveztem őket. Kalapács és Szög."
"Át tudom tenni a szenet." monda Vislovski mester.
"Mit tegyünk, izé, Kalapáccsal, uram?" kérdezte Roslov. Ilari úgy érezte, mintha szemrehányást hallott volna ki a hadnagy hangjából, de betudta csak a saját bizonytalanságának.
Újra rákényszerítette magát a fő feladatra. Hogy vezetőként gondolkodjon. "Nem hagyhatjuk itt a gólemet az Orgothnak. Ha alkalmuk nyílik rá, hogy megvizsgálják a technológiánkat, az előnyhöz juttathatja őket."
Roslov és Vislovski bólintottak.
"Rakjátok át a szenet," parancsolta meg Ilari. Roslov átadta a parancsot féltucat Téli Hadtest katonának, és ők a mester vezényletével percek alatt áthordták az üzemanyagot Szöghöz.
"Mindenki menjen le a domboldalon," parancsolta Ilari. Amikor elhelyezkedtek, kiadta a parancsot Szögnek. A Rémfarkas egy pillanatra megtorpant. Értette talán? Volt valami primitív testvériség érzése a régi harcostársához?
Ilari a teljes akaraterejét kivetítette Szög mozsárágyújára és a robbanás megrázta a talajt. A lövedék eltalálta Kalapács dőlt alakját és a Rémfarkas eltűnt a fém és földcsomók robbanásában. A jelenléte nem szűnt meg egyszerre az agyában, egy darabig még érezte, aztán elpárolgott mint egy távolodó álom. A Druzsinában sosem vesztett el warjacket -- azok a gépek túlságosan értékesek voltak. Beleborzongott, furcsa szomorúságot érzett. Ez csak egy gép, emlékeztette magát Ilari. Aztán a következő gondolatnál már : ha ez igaz, akkor miért érzem úgy, mintha épp kivégeztem volna az egyik katonámat?
Ilari visszanézett délre, ahol az Orgoth kétségkívül egyre közeledett. "Indulás."
Viharvert katonák sora és a harci gólem tovább indult a sötétben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése