Közjáték : Vörös felemelkedése
Sabbreth a pokoltűz táplálta warjackjei tüzes fényében állt. A fény vörösre festette a századnyi harcost, akik a hatalmas hajó gyomrában álltak. Milyen ideillő kép, talán egy jóslat. Sabbrethet elárasztotta a hatalmas éhezés a sok lélek iránt amiket nemsokára be fognak takarítani a Fellgoeth Infernál mestereiknek. Egy nagy áldozatot fog nekik bemutatni, elnyeri a kegyüket, és még hatalmasabbá válik majd.
A hajó megrázkódott, ahogy a partnak csapódott, és az elején lévő hatalmas palló lenyílt és lezuhant, mély puffanással csapódva a part homokjába. A fosztogatók parancsnokai rekedt kiáltásai egyre hangosabbak lettek, és a páncélos testek árja kiözönlött a partra. Sabbreth lassan követte őket, a két Sakál harci gólemje a két oldalán, az állatias jelenlétük az agyában mint a rosszindulat tengere. Lecsitította őket. Nemsokára jut elég vér és lélek.
Előttük terült el egy Immori falu ami már félig leégett. Az első hajók órákkal ezelőtt partot értek és könnyűszerrel legyőzték a lakosságot. Fosztogatók gyűjtötték most össze a foglyokat és hordták ki őket a partra, ahol könnyebben tudják őket feláldozni.
Egy nagydarab, sebhelyes fosztogató parancsnok közelített Sabbrethez, amikor a falu széléhez ért. Letérdelt előtte, fejét leszegezve, várva, hogy a nő megszólítsa. Egy pár pillanatig megvárakoztatta, majd így szólt. "Állj fel és jelents."
A parancsnok talpra állt. "A falut elfoglaltuk, hatalmas, és sok foglyot ejtettünk."
"Mi van Horruskhal és Kishtaarral?" kérdezte a nő, nevükön nevezve a hadvezér társait. Mindketten szövetségesek voltak és vetélytársak, mindegyik a másik elé törve a Fellgoeth mesterek kegyéért vívott harcban.
"Még nem kötöttek ki, ó hatalmas," mondta a parancsnok.
Sabbreth mosolygott. Ez jó volt. Ő volt az első, és a hódítása előbb kezdődik el mint a riválisoké.
A parancsnok arca elfehéredett, összehúzódott és félrenézett. Sabbreth érezte a félelmét, mint egy hulla bűzét. "Mi egyéb jelentenivaló van parancsnok? Azonnal szólj."
"A városon kívül ellenállásba ütköztünk, hatalmas," mondta.
"Megsemmisítettétek őket?"
"Nem, hatalmas. Keményen küzdöttek, és egy harci varázstudó annak harci gépei is velük voltak. Átvágták magukat fosztogatók tucatjain és dél felé elmenekültek."
Sabbreth grimaszolt. A keze viszketni kezdett a pengék iránt, amik a derekán lógtak. Rendes esetben nem tűrte volna az efféle bukást, de a parancsnok még rendelkezhetett kulcsfontosságú információval. Számítottak ellenállásra, persze, de a lappangó kételyek az Immoriak erejével kapcsolatban, kikkel egy Orgoth sem találkozott már évszázadok óta, újra a felszínre törtek az fejében. Ha egy varázsló és a gépei ennyi ellen győzni tudtak, vajon mire képes egy teljes hadsereg belőlük?
"Alkoss egy portyázó csapatot és üldözd őket. Nem szólhatnak a kikötővárosoknak délen."
"Igen, hatalmas." A parancsnok indulni készült.
"Parancsnok," mondta Sabbreth, megállítva a férfit lépés közben. "nem okozz újra kudarcot. A harci boszorkányok mindig újabb és újabb lelkeket szomjaznak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése