Tizenöt évnyi Mesterlövész szolgálat után sem esett meg Ilari Borisyukkal hogy rajtaütés áldozata legyen, sosem tudta őt előbb észrevenni egy ellenség, mint ő azt. Ez volt a Mesterlövészek doktrínája, egy olyan doktrína ami a személyes mantrájává is vált, mielőtt a csatamágus tehetsége megnyilvánult volna, és átvitték volna a Druzsinába képzésre.
Ez az éjszaka sok ilyen első alkalmat tartogatott. Az Orgoth megjelenése megrázta őt, elvette a figyelmét. Hátulról számított támadásra, ahol biztosan voltak üldözők a nyomukban, de elfelejtette megtenni azt amit megtanítottak neki a Mesterlövészeknél, több helyről számítani támadásra, ahelyett, hogy csak egyre készülni. Ha megtette volna ezt, rájött volna, hogy az Orgoth több helyen is kikötött és a csapataik északabbra várakoztak, hogy megakadályozzák a hírvivést.
Már közel jártak Skrovenberghez, Ilari érezte a sós illatot a hideg szélben, és talán ez a remény, a menedék gondolata, miatt volt kevésbé óvatos. Fölértek a dombtetőre, Ilarival az élen, és lenéztek egy kicsiny völgybe. Alig volt ideje észrevenni az orgoth fegyverek vöröslő izzását, mielőtt azok tüzet nyitottak volna.
Lövedékek csapódtak az erőpajzsába, amit a csatamágus páncéljába épített bűvturbina gerjesztett, egy sortűzzel kimerítve a pajzsot, de megvédve őt a bajtól. Az agya felvillant, ahogy Kalapácsot eltalálta egy masszív lő-mennyiség, hátra lökve, szikrát szórva, hidraulikus folyadék fröcskölve.
Szerencsére Ilari gyalogsága hátrébb volt még a domboldalon és ez a támadás nem találta el őket.
Arra gondolt, hogy ő maga is visszavonul, de a csatamágus képzése egy foszlánya előtört, és megidézett egy varázslatot -- egyet a négy közül amit bemagolt, mielőtt elindultak volna Jéglesből. Fényes kék rúnák formálódtak a levegőben körülötte, körkörösen cirkálva, ahogy a varázslat létrejött. Kialudtak, és azon nyomban sötétség borult Szögre és Kalapácsra, miközben az ellenség a második sortüzét adta le. Elhibázták mindkét bűvös árnyékba burkolt harci gólemet, majd Ilari visszaparancsolta őket és visszavonult a domb másik oldalára. Kalapács botorkált, de sikerült neki lépést tartania.
"Tűzvonalat, tűzvonalat!" kiáltotta Ilari, de Roslov hadnagy már hallotta az ellenség lövéseit -- ami még megvolt a csapatukból már felsorakozott, vállukhoz támasztott puskatussal, a megmaradt golyószórós pedig tőlük jobbra készült föl, Klenka pedig balra.
"Nasdovich! Egyenesen előttünk!" kiáltotta Ilari és megidézett egy újabb varázslatot. Klenka Hadigép páncélja körül rúna-koszorú villant, a varázslat fényétől a piros páncélja friss vérként ragyogott. A varázslat megduplázza majd a már eleve halálos tűzerejét egy rövid ideig, de előtte rá kell lőjön az ellenség. Nem hitte, hogy a harctól megrészegült Hadigép irányító rossz néven venné, a vastag páncélja pedig úgyis megvédi.
Ilari egy újabb üvöltő rohamra számított, mint amit Marovában átéltek, de ezek az orgothok, nehéz páncélban, módszeresen felmasíroztak a dombtető felé, pajzsaik falat alkotva. Pisztolyszerű fegyvereik voltak, amiket a rövid csövük fölső részén fogtak. Minden fegyver külsején valamiféle energia gyűjtő drágakő világított.
"Tűz!" kiáltott Roslov hadnagy, és a Téli Hadtest eleresztett egy sorozatot. A golyók belecsapódtak az Orgoth pajzsokba, de a legtöbb nem jutott át. Egy szerencsés lövés sisak és mellvért közt kapott el egy ellenséget, az vért spriccelve vágódott hanyatt. A társai azonnal lezárták a rést ami utána maradt.
Az Orgoth viszonozta a tüzet, a furcsa fegyvereik rövid, ugató hangot adtak ki. A vörös izzás és a fura, többszólamú fegyverzaj nyugtalanító volt. A lövések áldozatokat szedtek Ilari katonáinak első sorában, de ez kiváltotta a varázslata hatását, amint a lövedékek lepattantak Nasdovich őrmester harci páncéljáról.
A Hadigép gépágyúi felpörögtek és halált köptek az orgothokra. Egyesek viszonozták a tüzet, ami kiváltotta Ilari másik varázslatát, természetfeletti sebességgel ruházva föl Klenka fegyvereit. Végigsorozta az Orgothot süvöltő elégedettséggel. Sok golyó lepattant az ellenfelek nehéz pajzsairól, de mennyiség kompenzálta az átütőerőt. A nehéz golyók megtalálták a réseket a páncélokon és torkokat, térdeket és hasakat téptek fel. Féltucatnyi orgoth zuhant össze rekedt sikolyok közepette.
Sokat megöltek az ellenségek közül, de az Orgoth tartotta a sorait, és Ilari tudta, hogy ha nem törik meg a csapataik egységét, le fogják mészárolni a katonáit. Előrelépett, célpontot csinálva így magából, majd közelharcba küldte Kalapácsot és Szöget.
A két Rémfarkas két oldalról fogta közre az orgoth csapatot. Hosszú nyelű fejsze és lángszóró pusztított köztük. Testek repültek a levegőbe, összezúzva és széttépve; mások porrá égtek és földre roskadtak, fájdalmas vonaglás közepette. Ilari felemelte a rúnapuskáját és betöltött egy páncéltörőre rovott töltényt. Felidézte Toskar egy másik tanítását. Lőj le egy katonát és a katona mellette elveszi majd a bátorságát. Ilari az Orgoth alakzat közepéből válogatta a célpontjait, belesűrítve a varázserejét a fegyverébe, hogy megnövelje a tüzelési sebességet. Az áldozatait pontos fejlövésekkel szedte. Biztos halálok. Túlélők nélkül. Viszont azok nem törődtek a társaik halálával.
Az Orgoth alakzat elkezdett megbomolni, és kezdett világossá válni, hogy a lőfegyvereik lő távja nem túl nagy, egy olyan tény amit Roslov hadnagy elkezdett kihasználni azzal, hogy a gyalogságát lassan hátrafelé léptette, miközben fenntartották a rendszeres sortüzeket. Most az Orgothoz legközelebbi fenyegetés Ilari volt és harci gólemei, így az orgothok ezen legveszélyesebb célpontokra irányították a fegyvereiket. Kalapácsot eltalálta egy összehangolt golyómennyiség. Ilari érzett egy távoli nem-pont-fájdalom érzést, de hasonlót, amikor a gólem páncélra széttörött és az alatta lévő érzékeny hajtásláncok megsérültek. A warjack megrendült és a földre zuhant, maga alá temetve egy orgoth harcost.
Ilari a vállára kapta a puskáját és kivonta a kardját, ahogy az orgothok körbevették. Nem volt jó kardforgató, de a Druzsinában elég képzést kapott a rövid pengéjéhez, és a védőmezője kipótolta a közepes képességeit. Az orgothok tüskés pajzsokkal sújtottak le rá, és rálőttek rövid csövű mordályaikkal. Átszúrt a pengéjével a pajzsaik fölött, a testét elfordítva a lőfegyverektől. A pengéje arcokba és torkokba mélyedt, összekenve magát a vérükkel. Miközben harcolt, magával vitte Szöget, és a gólem égetett és átzúzta magát az Orgoth vonalakon. Ilari érezte a jókedv hullámait. Szög nyers agressziója és egyszerű dühe őt magát is beküldte az Orgoth sorok közé, egy olyan érzés közepette, amit Mesterlövészként sosem élt át. Ott, a halál kísértetévé változott, kinyúlva az árnyékokból, hogy elvegyen egy-egy életet. Itt, körbevették az ellenségei halálsikolyai, beborította az alvadt vérük, és a félelme elmúlt az erőszak forgószelében.
Roslov most brutális szuronyos rohamra vezette a gyalogságot, és Klenka is közéjük rontott, zúzva és lőve. Mégis, a megmaradt orgothok nem futottak el-- még akkor sem amikor Szög beborította őket a szuper forró lángjaival, még akkor sem, ha már mindig győzelmi reményük már rég elveszett. Az orgothok maradékának lemészárlása sokba kerül Ilarinak, sokkal több halottat hagyott ott a csatatéren mint ami szükséges lett volna.
Az adrenalin löket lassan lecsillapodott, az izmai reszkettek és fájtak, aztán ránézett a tucatnyi saját halott katonára és a húsz körüli orgoth halottra. Cserben hagyta a katonáit. Belesétáltak egy rajtaütésbe, és ezek a férfiak és nők megfizették a végső árat érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése