Roslov hadnagy nem csak egyszerű gyalogságot gyűjtött maga köré miközben visszavonultak a városból; a menekülésük során magával hozott még egy egység erősen felfegyverzett puskás rohamosztagost. A hatalmas sörétes puskáik, a tépő láncpengéik, és erős páncéljuk a sima gyalogosénál kétszer akkora hatékonyságot kölcsönzött nekik.
Ilari átvette az irányítást a gólem fölött, amit Vislovski terelt eddig. Jégkalapáccsal és nehéz gépágyúval volt szerelve. A gépágyú Ilarit Nasdovich-ra emlékeztette, és amikor a kapcsolat létrejött az új Rémfarkassal, a neve magától villant az elméjében. Szomorúan mosollyal szólította meg. "Koshka."
Ilarinak szerencséje volt, hogy Vislovski nem csupán elfutott a Rémfarkassal. Még annyi lélekjelenléte is maradt, hogy felmarkoljon két warkjack szállító szekeret, amik elé egy-egy pár igásló volt befogva. Szög és Koshka üzemangyag tartalékát tovább bővítették, amikor áthaladtak pár falucskán, és tudtak még szenet szerezni, eleged, hogy tovább futhassanak. Ezek a lehetőségek viszont elfogytak, és a mostani tartalékuk nem volt elég, hogy elérjenek egészen Vladovarig, úgy hatvan mérföldnyire.
Lekapcsolták a két jacket és felpakolták őket a kocsikra. Így az úton voltak kénytelenek haladni, de lesz velük további tűzerő, ha mégis szükség adódna.
A Nagy Úton haladtak két teljes napig úgy, hogy az ellenfélnek nyoma sem volt, ők pedig jó időt mentek, huszonöt mérföldet naponta. A harmadik nap estéjén, pont ahogy a nap elkezdett lebukni a láthatár mögött, Roslov csatlakozott Ilarihoz a menetoszlopuk elején, arcán aggódo kifejezéssel.
"Nem találkoztunk egyáltalán ellenségge, uram. Nem találja ezt furcsának?"
Ilari pontosan ezen gondolkodott. "Talán nem. A távolság Vladovar és Skrovenberg közt túl nagy egy ennyire fegyelmezetlen seregnek. Láttad hogyan harcolnak. Csak egy kicsivel jobbak a láncról elengedett kutyáknál. Egy hosszú menetelés befelé a földrész felé, és elvesztik az irányításukat a sereg fölött. Úgy hiszem, le fognak hajózni a part mentén, Kulvorn öböl felé, és onnan kezdik támadni Vladovart."
"Vajon nem fognak egy sereg résszel a szárazföldön haladni, ahogyan a Vescheneg Fefdöldön tették?" mondta Roslov.
Ilari érezte pontosan a kérdés élét. "Úgy érzem, hogy te erre számítasz?"
"Mintákat keresek, uram. Amikor Bronnet elhagytuk, küldtek utánunk katonákat, valószínűleg azért, hogy ne tudjuk Skrovenberget figyelmeztetni," mondta a nő. "Az egy szándékos művelet volt. Egy olyasvalaki tervezése aki előre gondolkodik. Szerintem arra kell készüljünk, hogy ugyanezt fogják tenni, ha azt hiszik, hogy előttük érhetünk el Vladovarba."
"Valószínűleg igazad van, de olyan felkészültek vagyunk, amennyire csak képesek vagyunk jelenleg."
"Igen, uram," mondta Roslov, de az aggódás az arcán maradt.
Egyre sötétebb lett, ahogy Vladovarhoz közelítettek. A felhők eltakarták a holdat, és egy olyan részhez értek, ahol a köves talaj az út és Vladovar közt arra kényszerítette Ilarit, hogy felfűtse a gólemeket. A kazánjaik elegendő fénnyel izzottak, hogy a katonák lássak hol haladnak, de cserébe könnyen kiszúrhatóak voltak, ha az Orgoth lesben várta őket.
Három mérföldnyire Vladovar keleti kapujától, a sötétség szinte áthatolhatatlan volt. Ilarit mély nyugtalanság kerítette hatalmába miközben haladtak, szinte vakon, Koshka és Szög kazánjai csak épp annyi fényt adtak, hogy ne essenek hasra az egyenetlen talajon.
Végül, mikor a kapuk már látótávon belül voltak, Ilari tett egy próbát. Egy rúnatöltényt tett a puskájába, az égre célzott és tüzelt. Háromszáz lábnyira a levegőben a töltény felrobbant és ragyogó pelyheket szórt szét, amik a talaj felé lebegtek lassan és nagy területen megvilágították a tájat. Amit a fény felfedett, Ilari gyomrát rettegéssel töltötte el.
A Orgothok száz yardnyira lopakodtak a jelenlegi helyzetükhöz. A világító lövedék kétszáz harcost fedett föl. A vezetőjük egy rémálomszerű alak volt, egy nő barbár páncélban, kiálló pengékkel a hátán, és ívelt karddal mindkét kezében. A páncéljából derengő fény és a vele lévő két groteszk harci gólem csak egyet jelenthetett : Ilari és Volka megjósolták még Skrovenbergben, hogy ha az Orgothoknak vannak gólemeik, akkor csatamágusak is. Ez most már nem csak egy feltételezés volt. Szörnyű valósággá vált.
"Tűzvonalat! Tűzvonalat!" kiáltotta Ilari, ahogy a fény elhalványult és a sötétség újra elnyelte őket. Még mindig látta az ellenséges gólemek borostyán villanásait ahogy mozogtak, de a Téli Hadtest katonái vak tüzelésbe kezdtek az ellenség irányába. Egy rakétás páros jobban járt, a villantó torkolattüzek fényében tudtak egy pillanatra célozni és a rákétáik a rohamozó Orgoth soraiba csapódtak be.
Ilari a rákéták rövid fényét kihasználva újra az ellenséges csatamágust kereste. Amikor megtalálta a nőt, rálőtt a puskájával. A lövés talált, de a páncél átütése helyett csak vörös burok villant fel elegendő időre, hogy eltérítse a golyót, majd a sötétség újra lehullott. Ilari most már látta, hogy nem csak hogy léteztek Orgoth csatamágusok, de a technológiájuk ugyanolyan fejlett volt mint az övé.
Az Orgoth tűzfegyverek felugattak, ahogy vörös fény kiséretében elsültek. Ilari védőmezőjéről lövedékek pattantak le, Szög és Koshka páncéljáról szintén. Hallotta, ahogy az orgothok az irányába futnak; nemsokára közelharci távban lesznek. Elsütötte Szög mozsarát, egy pillanatnyi fényhez juttatva magukat, amikor a lövedék becsapódott. Koshka gépágyúját ugyanoda célozta, széttpve az ellenséget golyók viharával.
Ilari egy újabb töltényt tett be, egy új világító lövés lőtt az ég felé, aztán az orgothok közéjük értek. Látta a csatamágusukat ahogy a két gólemével rohamra indult felé, és két lövést eresztett meg az irányába. Az egyik mellé ment, a másik viszont visszalökte, hangos torokhangú káromkodást kiváltva a nőből.
A Orgoth gólemek értek először Ilarihoz, de Szög és Koshka elkapták őket. A Rémfarkasok kazánjai és az ellenséges jackek tüzes magjai kisérteties fényt biztosítottak a csatájukhoz. Koshka jégpörölye kéken villant ahogy lecsapott a tüskés buzogánnyal és pajzzsal szerelt Orgoth gólem páncéljára. A másik ellenséges gólem ütése szikrát szórt Szög tolópajzsán hosszú nyelű alabárdjával, majd az öklére szerelt tüskével a Rémfarkas pajzsa fölé csapott, eltalálva a vázat. Ilari érzékelte a sérülést, ám nem volt súlyos.
Felkészült, hogy mágikus erővel töltse föl a warjackjei ütéseit, amikor a védőmezeje kék fénnyel villant, egy azúr láng a sötétségben, ahogy egy súlyos penge lecsapott rá. Az Orgoth csatamágus megérkezett, kardjaival forgószélként csapkodva, villogó páncélja vörös csillogássá változtatva a pengéit. Ilari hátratántorodott, kivédve egy csapást a puskájával és a tussal az orgoth mellkasába sújtva, ellökte azt. Ezen rövid szusszanás alatt betöltött egy golyót és lőtt. A páncéltörő lövés átvitte a pengés csatamágus védmezejét. Az elvette a lövedék energiája részét, így az a páncéljáról ártalmatlanul pattant le.
A nő nem támadott újra. Helyette, érdes hangon szótagokat kezdett kántálni és körülütte varázs rúnák villantak. Ujjával Ilarira mutatott. A rúnák eltűntek és istenkáromló varázserő áradt körülütte. A tagjait elhagyta az erő; a puskája a föld felé billent, súlyosan. Az Orgoth csatamágus rárontott, pengéivel suhogtatva. Ilarinak sikerült kivonnia a kardját -- a súlya lomha volt és ügyetlen -- és hárított egy ütést, de a második megsebesítette a bal kaját, és a végtagjában fájdalmak vonalai áradtak szét. Elejtette a puskáját és hátrálni kezdett, fejben szólítva a gólemeit a segítségére. Mindkettő harba volt kötve az orgoth gépekkel, és érezte, hogy Szög arra vár, hogy elszakadhasson, hogy Ilari segítségére siessen, de tudta, hogy a gólem megsemmisül ha így tesz.
Az Orgoth mágus nem folytatta a fegyveres támadást; helyette újra rúnák gyúltak a teste körül, és a félsisakja alatti ajkai vad mosolyra húzódtak. A mágia lecsapódott, és egy fekete energiacsóva találta telibe Ilarit, megégetve a husát és kiütve a levegőt a tüdejéből. Kétségbeesetten, a férfi varázsolni kezdett, maga köré idézve egy áthatolhatatlan sötétség felhőt. Az teljesen vakká tette, de az ellenség látását is korlátozta.
"Jer és szállj szembe Sabbrethel, féreg," sziszegte az Orgoth csatamágus valahonnan. A régi Caspiaihoz hasonló nyelven beszélt, elég közel, hogy Ilari meg tudta érteni. "Én vagyok a pusztulásod. Szállj szembe az elkerülhetetlennel. Nem győzhetsz."
Ilari mágikus sötétsége elpárolgott, és kiszolgáltatva áll ott, a csatamágus páncélja félye jelezte a helyzetét.
"Itt vagyok."
A csatamágus aki Sabbrethnek hívta magát sarkon fordult és felé rohant, a páros pengéivel halálos mértani alakzatot formálva. Ilari megidézte a varázslatát - a fejével a farkas repesztő üvöltését hallotta, egy olyan álatét amely a falkájától függött, akikkel együtt maguktól hatalmasabb ellenfelek is le tudott győzni.
A Koshkához való kapcsolata révén érezte ahogy a Rémfarkas roncsá zúrta az Orgoth gépet, aztán Ilari varázslata létrejött, földöntúli sebességgel ruházva föl a gólemet. Sabbreth már majdnem odaért Ilarihoz amikor Koshka elődübörgött a sötétségből, a jégkalapácsa mint egy kék villámcsapás. Az Orgoth csatamágus próbált elhajolni a csapás elől, de Ilari elárasztotta Koska ürését a varázsereje maradékával, tökéletesen célra vezetve. A pöröly acélcsikorgással csapódott Sabbreth páncéljának, hátradobva a nőt, behorpadt mellvérttel, pengéitől megszabadítva.
Most Ilari indult rohamra, két marokra fogva a kardját, miközben Sabbreth próbált talpra állni. A kardját előre tartva vetődött és az mélyen a nő hasába döfte. Sabbreth felsikoltott és hátraesett. Ilari vele együtt esett el, ráesve a nőre, a fegyverét erősen markolva. Kirántotta. Vér fröccsent az arcára. Újra döfni készült a pengével, mikor Sabbreth megszólalt és a nő hangja megakasztotta.
"Ha megölsz, nem jelent semmit. Újra el fogok jönni, és minden amit ismersz ugyanúgy elhullik," suttogta és próbálta elérni az egyik kardját. Ilari a torka alá szorította a kardját, erre nem próbálkozott tovább. Úgy tűnik mégsem állt még készen a halálra.
Ilari rádöbbent, hogy ha foglyul ejti ezt a Sabbrethet, sokat megtudhatnak az Orgoth terveiről. Körülpillantott a csatatéren, látta ahogy Vislovski lángvágója fényesen világít a Téli Hadosztály az Orgoth fosztogatók tömegében. Érezte, ahogy Szög bevégzi a vele csatázó gólemet, Ilari magához szólította a Rémfarkast.
"Rá fogsz jönni, hogy a khadori nép nem adja fel egykönnyen," mondta, belenyova a pengéjét a Sabbreth sisakja alatti fakó bőrbe, amíg vér nem serkent. Vágyta, hogy bevégezze, hogy eltakarítsa ezt a szörnyeteget Caen szinéről. A megfontolás visszatartotta.
A nő felnevetett, mélyes és szörnyűen. "Bolond. A sötét hercegetek már elesett. Dagholoth jóslata nemsokára beteljesedik."
Szög érkezett hozzájuk, és megállt föléjük tornyosulva, a kazánja megvilágította Sabbreth arcát vörös fényével.
"Milyen jóslat?" mordult Ilari. "Miért vagy itt?"
Sabbreth újra nevetett. "Hogy véresre fessem a tengereket."
A nő megmarkolta Ilari pengéjét, vér folyt ki az ujjai közül, és közelebb húzta magát a férfihoz.
"Semmi sem menti meg a lelkeiteket. Semmi."
Ebben a pillanatban az iszony eluralkodott Ilarin, végső döfésre emelte a kardját. Nem számított, a nő maga mondta. Ám legyen. A csata az irányukba hömpölygött, és Szög elmozdult, hogy az ellenség útjába álljon. Egyikük, egy tagbaszakadt fosztogató karddal és pajzsal, körbefutotta a Rémfarkast és Ilari felé rontott. Ilari megpördült a kardjával az új fenyegetés felé, de az Orgoth harcos nem csapott le kardjával. Egyszerűen rávetette magát Ilarira és annak kardjára, leteperve és ellökve Sabbreth fölül, maga alá temetve a khadori csatamágust.
Újabb Orgoth harcosok jutottak át Szög tolópajzsa mellett, és futottak Sabbreth felé, majd fölmarkolták. Koshka kettejüket agyoncsapott a jégpörölyével, de az orgothoknak sikerült magukkal cipelni vezérüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése