Ötödik fejezet - Sötét ősellenség
Miután az északi kapu elesett, Ilari a város déli része felé futott, összegyűjtve annyi katonát amennyit csak tudott, miközben visszavonultak az Orgoth horda elől. Amit a saját kudarcos csatája utána meg tudott menteni csupán egy A-2 Bivaly, a saját Rémfarkasa Szög, és egy maréknyi gyalogság voltak. Volkova még vele volt a menekülése első részén, de egy csoport Orghothal való csatározás után elsodródtak és elvesztették egymást. Más választása nem lévén, tovább haladt.
A kikötőváros polgárai Ilari körül nyüzsögtek, megrémülve, elszörnyedve. Próbált lelket önteni beléjük, menedéket nyújtani az életeik és otthonai pusztulása közepette, de minden hiábavalónak tűnt, még önmaga számára is. Lassított a tempón, hogy a civilek tömegei részesülhessenek a védelmében, miközben a déli kapu felé vezette őket, remélve, hogy az orgothok még nem érték el. Ez volt a város egyetlen földi bejárata a városnak, és az Orgothok úgy tűnt, inkább a hajóikra támaszkodnak a harcosaik szállításához és partra szállásukhoz.
A katonák akik Ilarihoz csatlakoztak a rohanás közepette szörnyen hálásnak tűntek a vezetés bármilyen formája iránt. A legtöbben Téli Hadtest gyalogosok voltak, de még összeszedett egy Hadigép golyószóróst és két arkanistát. A csatamágusok nem tudták Volkova merre lehetett. Bár Ilari kereste őket, és reménykedett, Roslov hadnagy és Vislovski mesterről nem volt semmi hír, és több ideje nem maradt a töprengésre.
A déli kapu egyre közelebb került. Kicsi volt, és főleg kereskedők és más kézművesek használták, akik az ország belseje felől, Vladovar kikötőjéből és keletről érkeztek. Nem védte senki, az őreit átvezényelték egyéb Orgoth ostromlott részekre. Az ellenségnek se volt nyoma, és Ilari megkönnyebbülten fellélegzett. Odakiáltott a Bivaly pilótának. "Helyezd magad a kapu közelébe. Az öntöltő ágyúk fedezzék a mögöttünk lévő utat."
Rámutatott a nagy útra ami a városba és azon keresztül vezetett. Bár nem rendelkezett hagyományos védelemmel, az út ami a déli kapuhoz vezetett szűk volt, körbevéve épületekkel és árusok kiszolgálásra kiépített pultokkal. Ha rájuk támadnak, ez be fogja korlátozni az őket hatékonyan elérő ellenségek számát.
Körülbelül három egységnyi gyalogsága volt -- nem elég ahhoz hogy komoly védvonalat alakítsanak ki, csupán annyi, amennyi a menekülő lakosságot még pár pillanatig óvni tudja, ha bekövetkezik a legrosszabb. Magához hívatta a Hadigépet, aki őrmesteri csíkokat viselt a vállvértjén. Nasdovich jelent meg előtte látomásban az elméjében, ahogy a számtalan másik halott közt fekszik, mint egy komor kísértét.
"Uram," mondta a Hadigép és fölemelte a sisakrostélyát. Fiatal férfi volt, talán huszonöt esztendős, de a jég kék tekintete és a homlokán húzódó sebhely tapasztalatról és hozzáértésről tanúskodott.
"Mi a neve?" kérdezte Ilari.
"Nowak, uram. Yuri Nowak."
"Nowak őrmester, vigyen magával két osztag gyalogságot és kísérje el legjobb tudása szerint a civileket miközben menekülnek a városból. Menjen egyenesen délre és kerülje a Lothpool-t." Az orgothok valószínűleg hajókat küldtek föl a mély, széles folyón." Ha nem érlek benneteket utol, mondja el Vladovar Kikötő parancsnokának, hogy mi történt itt, hogy mit látott. Megértette?"
"Tökéletesen, uram."
"Jól van. Induljon."
Nowak őrmester kiválogatta a katonáit -- főleg puskásokat -- Ilarinak meghagyta az egyetlen golyószóróst és kettőt a rakétásokból. Ezután a rémült civilekből valami menetoszlophoz hasonlítót szervezett és eltűnt a kapuban, miután Skrovenberg utolsó polgárai is átjutottak.
Ilari a Bivallyal szemben helyezkedett el, a kapu másik szárnyán. Szöget ugyanarra fordította, mint amerre a Bivaly ágyúi néztek. A Rémfarkas mozsarához már nem volt sok lőszer, de egy pár jól elhelyezett lövés talán lassítja majd a feléjük haladó ellenséget. A tíz megmaradt katonája rongyos, sebesült vagy zavarodott volt, mindegyikük vesztes csaták túlélője. Pár oda-oda pillantott, ahol Nowak őrmester távozott, nyilván arra vágyva, bárcsak ők is vele mehettek volna.
Vártak. Percek teltek el lassú agóniában. Ilari látta, ahogy a lángok egyre terjednek a városban tőlük északra; hallotta, ahogy az ellenség üvöltését. A fülsértő sikolyok egyre hangosodtak, és a déli kapuhoz vezető utat hamarosan elárasztották a páncélos testek.
Az Orgoth rájuk talált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése