Bevezető
Amióta a félelmetes Orgoth visszatért Nyugat-Immorenre és elindította a Vas királyságok második megszállását, a bosszúálló mondájuk tűzzel és vérrel íródott. Ezúttal nem csak a harci boszorkányaik, és az istenkáromló infernál mestereik támogatásával érkeztek, hanem magukkal hozták a saját harci gólemeiket is. Ezek a gépek nem csupán az immori nagy királyságok harci gépeinek megfelelői, hanem még a veszett vadak hevességével is rendelkeznek. És azok, akik vezetik a tengeri fosztogatók hatalmas hordáit, szintén a kezükben tartják ezeknek a bestiális gépeknek a gyeplőit is, igazi csatamágusok, elméjük maga alá tudja gyűrni és irányítani ezeknek a gépeknek minden mozdulatát.
Ezen túl, az említett hódító nagyurak közül némelyik ősi lélekkel rendelkezik, amik már jártak Immorenen az Első Hódítás idején, amikor szétzúzták az földrész népeinek akaratát, közben tömegesen zsákmányoltak lelkeket jutalomként.
Idővel, ezen hódítók enne fordult a hadiszerencse, miközben a megtört és leigázott népek felkeltek ellenük olyan mágikus hatalmat forgatva ami még az saját távoli isteneik előtt sem volt ismert. Az immoriak találékonysága elhozta a mágia és a gépészet összefonódását, létrehozva a mechanika és az alkímia páros tudományágakat, ezek pedig az összes harci gépezetet onnan fogva. Ez magába foglalta az ágyúkhoz és puskákhoz használt robbanó port, és az első hatalmas kolosszálokat, a modern warjackek őseit. Ezekről az új fegyverektől és a bűvös tudományok terjedéséről a immori lakosság körében, az orgothok nem tudtak semmit. Teljesen meglepte őket, a saját sok éves mágusi hagyományuk és rejtélyes jósaik ellenére. Így, kiűzettek Immorenről, és a hatalom egyre jobban kicsúszott a kezeik közül, a heves lázadás eredményeként.
A halál, a pestis, és még a saját rabszolgasorba terelésük Cryx rémálombirodalma által ellenére, az Orgoth sosem feledte ezeket a fájó vereségeket. És sosem álltak le az bosszújuk tervezésével.
A leghatalmasabbnak az Orgoth közül -- azok akik a külső sötétségből térnek vissza, miután megmászták a koponyák hegyeit -- a halál csupán illúzió, és minden sérelem megkövül, míg féktelen harag kristállyá válik. Számukra, az ilyen vereségek egyszerre bénítóak és elviselhetetlenek, egy pszichikai akadály amit minden áron el kell törölni, mielőtt a létezés természetellenes rendje újra egyenesbe nem áll. Bár az Orgoth társadalom átesett pár dinamikus változásán az elmúlt évszázadokban, ezek az emlékek frissek és fájdalmasan élénkek maradtak, folyamatosan életben tartva a népesség körében akik fő életcélja a hódításhoz és uralkodáshoz kötődik.
Az Orgoth viszont nem csak a vereségekre emlékszik, hanem azokra az eszközökre is, amik elhozták a bukásukat.
Így, az Orgoth dolgozott azon, hogy beszerezze a saját gépeit, a félelmetes fegyverekkel egyetemben, amiket az immoriak fejlesztettek. Ám mivel csak a legalapabb tudással rendelkeztek a valódi iparról vagy a tudományos módszerek lényegéről, inkább befelé fordultak, az őseik pokoli varázslataihoz...majd azok tucatjaikhoz, akik ügynökeik maradtak Immoren szerte...és végül azokhoz az elesettekhez, akik megtörték Cryx mestereik láncait és az ismeretlen sötétség mélyére zuhantak, amit az infernál mestereik otthonuknak hívtak.
Idővel, a gépek amiket összetákoltak egyre erősebbek és hatékonyabbak lettek. Kitermelték és megismerték a parázs titkait, ami egy vulkanikus láng és halál zömített formája, ami megadta a gólemeiknek a mozgató szikrát és meghajtotta a lőfegyvereiket. Aztán fölkészültek az elkövetkező végtelen háborúkra.
Az Orgoth mágia és az ipar árnyai
Hogy megérthessük a csatamágusaikat, először meg kell érteni a varázslat és az Orgothok viszonyát. Ez a történet pedig a múlt árnyaiba vesző ősemberek korába nyúlik vissza.
Az Orgoth egy ősi harcos civilizáció és az elsők közt voltak aki találkoztak Menoth ábrázatával. Ahelyett hogy szerették volna a teremtőjüket és imádatukat csak nekik szentelték volna, elutasították a istenük által nyújtott nehézségeket és makacsul ellenszegültek az uralmának. Elhagyva a teremtőjüket, az Orgoth új támogatókat keresett és meg is találták őket a Külső Veremben.
Ősi Orgoth álmodók régen bejárták már a határvidéket Caen és Urcaen között és megfordultak a névtelen távolabbi világokban is. A Semmiség határán utazva, az ősi Orgoth misztikusok meghallottak egy hívást, és követték egy olyan birodalomba ami a halál országán túl terült el. Ott, végül először kapcsolatba léptek a Fellgoth infernálokkal és a szolgálatukba szegődtek, immár megválasztva az isteneiket.
A jutalmak amiket az Orgoth a Fellgoethtől kapott azonnaliak voltak. Thamar halandó megszületése előtt sokkal, a Fellgoethek már felruházták az Orgothot a Varázslat Ajándékával, az első emberi civilizáció lettek, ami megismerhette a végtelen lehetőségeit. Kiépítve az Árnyék Útját, az első harci boszorkányok megfejtették a sorozatos hallhatatlanság titkát, úgy, hogy a Fellgoetheket ellátták végtelen lélek és mészárlás dézsmával. És a Fellgoeth még utat is mutatott nekik, célt adva nekik a végtelen győzelmek és hódítás ígéretével.
Ám a hatalmas és harcias nép fejlődése lelassult ezzel az áldással. Azok a hallhatatlan hadurak akik a társadalmuk élére álltak egyaránt voltak vadak és kegyetlenek. Inkább ravaszak, mint statégiai gondolkodók, csupán az újabb és újabb hódításokat terveztek, amiket a végtelen uradalmukba tudnak terelni. Az uraik örökkévalók voltak: infernálok, amik már az idők kezdete óta léteztek és az idők végezetéig létezni is fognak. A Fellgoethnek és az Orgothok leghatalmasabb hadvezéreinek, a változás és fejlődés teljesen létidegen volt. A Fellgoethek mindent tudtak, mindent láttak, és mindent nyujtani is tudtak. Az Orgothnak az maradt, hogy felhasználják az ajándékaikat és szétverjék az ellenfeleiket, miközben vérrel áztatott dicsőséget aratnak és a Külső Vermet ellátják végtelen mennyiségű lélekkel.
Miközben az Orgothok finomítottak az ördögi mágiájukon, ami az infernál mestereik irányából áradt feléjük, a tudomány és mérnöki tudásuk elsatnyult. Időről időre uralmuk alá hajtottak egy népséget akik képesek voltak a fejlődésre, elrabolták tőlük a tudásukat, a mestereik látható rosszallása közepette. Végül, még az Orgoth is megtette az első tétova lépéseit a tudás kiépítése felé és egyre jobban megismerték a művészeteket. Ilyen beszerzések során, az Orgoth megtanulta a fémeket művelni, hajókat építeni és elnagyolt várakat felhúzni. Azt is megtanulták, hogyan kényszerítsék az őket szolgálókat, hogy megépítsék és létrehozzák azokat a dolgokat, amiket ők maguk nem tudtak.
Megtanulták, hogyan építsenek fekete bazalt erődöket és hogy készítsenek buja, démoni tárgyakat a infernál uraik tiszteletére. Nem bíva a szolgáikban a mágikus fegyvereik elkészítésénél, a harci boszorkányok lassan elsajátították varázstárgyak készítésének titkait, első lépésként az Infernus technológia felé, ami egy nap majd leutánozza a Nyugat-Immori mechanikát.
Ez a módszer, ahol a leigázott népek átadták a tudásukat és titkaikat még mindig mindennapos gyakorlat volt, amikor az első Orgoth feketehajók elérték az immori partokat, és a mai napig ugyanúgy érvényben van. Miközben az Orgoth feláldoz nagy számú népességet, akik az uralmuk alá kerülnek, figyelmet fordítanak még annak a helyi iparnak a fennmaradására amit értékesnek tartanak. Egy ideig az áruk és technikai tudás beáramlik egy meghódított területről a birodalomba, amíg egy lázadás veszélybe nem sodorja az Orgoth uralmat, aztán pedig a helyi lakosságot brutálisan megregulázzák, vagy teljesen kiirtják, hogy visszaállítsák a rendet. Az Orgoth igazságszolgáltatás nem egy olyan dolog amivel jó kísérletezni.
Bár az Orgoth megengedi, hogy a hasznos ipar megmaradjon és a kereskedelem is működhet, egyúttal nagyon vigyáznak arra is, hogy ne kerüljenek közeli kapcsolatba azokkal akiket leigáztak. Az Orgoth büszke és kíméletlen népség akik magukat teljesen kívülállónak hiszik az emberiség többi részétől, azokra csak rabszolgaként tekintenek. Felelősséggel tartoznak egyaránt a haduraiknak és a mindent látó infernal mestereiknek, így ezt az életmódot a végtelen szenvedés fenyegetése tartja mederben. Nem feladata az Orgothnak, hogy megtanulja a legyőzött népek gyenge tudományait, helyette a katonáskodás a fő cél, amivel kisajtolhatják a zsarnokság gyümölcseit a szolgáikból.
Ugyanígy győzettek le az immoriak is az Első Hódítás alatt, de sok létfontosságú létesítményüket megtarthatták, bár Orgoth vezetéssel. A immoriak gyárai még mindig gyártottak ruhaneműket és a munkához szükséges szerszámokat, bár a legjobb darabjaikat az Orgoth uraik gyűjtötték be, és a saját földrészükre szállíttatták. Egy keveset ezek a szolgák közül átvittek a hazájukba, ahol aztán az volt a feladatuk, hogy más leigázott népeknek átadják a tudásukat, létrehozva ezáltal újabb gyárakat, erősítve ezzel a birodalom képességeit, a született Orgoth érdektelensége ellenére. Az előrelátás, amivel felhígították ezeket az ipari központokat és elvonták a saját helyi lakosságuktól egy nehezen megtanult módszer volt az Orgoth részéről, ami aztán sok jutalmat nyújtott a birodalmuknak. Ez különösen az immori iparnál volt így, amik könnyen szolgálhattak volna háborús háttérként az évszázadokban, mikor a Második Hódításra készültek.
Amikor a lázadás Immoren szerte kiterjedt és az Orgoth elszenvedte az emberemlékezet óta legsúlyosabb vereségét, a haduraik első alkalommal tapasztalták meg az kezdő csatamágusok hatalmát. Bár egyikük sem tért vissza élve az óceán túlpartjára, a lelkük élénken megőrizte az emléket, mit gyűlölet és irigység övezett. És amikor újra felébredtek az őshazában, újra embertestet öltve, el tudták mondani, hogy mit láttak. Az ilyen emlékek, bár tökéletlenek és csak félig felidézettek, gyakoriak voltak, és újra elhangzottak ahogy a lelkek sorra visszatértek. A kép egyre inkább összeállt, ahogy az őket legyőző ellenfél egyre élesebben láthatóvá vált. Mindeközben, az immoriak tudatlan boldogságban éltek, biztosan abban, hogy ősi ellenségüket örökre legyőzték.
A Vulcarok felemelkedése
Miközben az Orgoth elkezdte a rabszolgákon alapuló iparát átalakítani új gépek megalkotására, a harci boszorkányaik a csatamágusi rejtélyek feltárásának és a cortex irányításának szentelték magukat. A titkok a Cryx rabszolgaságból szabadult nyomorúságos lelkektől érkezett, kiket az első, utolsó és leghatalmasabb Orgoth erőd, Drer Drakerung, kifosztásánál ejtettek foglyul. Az immori földrészen elszenvedett vereségük után, az Orgothok Drer Drakerungba vonultak vissza, és elkezdték tervezni a visszahódítást. Cryx figyelmeztetés nélkül csapott le rájuk, a teljes élőholt hadseregüket bevetve, hogy az utolsó embering lemészárolják az Orgoth maradék immori erőit. A vereség teljes volt -- ám volt pár előre nem látott következmény.
Cryx elvesztette a rabharcosaik összes légióját és három lidércurat is, amikor a megmaradt Orgoth harci boszorkányok önmagukat is fölemésztették egy olyan hatalmas mágikus robbanásban, amilyet Lyoss bukása óta nem tapasztalt a bolygó. A pusztítás annyira teljes volt, hogy a Cryx terveket is évszázadokkal hátrébb vetette, elodázva a Sárkány Háború következő összecsapásait, az immoriaknak ezáltal időt nyújtva az építkezésre. Mégis, Cryx így is begyűjtött sok zsákmányt varázstárgyakból és lelkekből, amik a szétporladt romok között kavarogtak. Gharlghast sziget csontvázát teljesen kifosztották és infernál alkotta tárgyak tucatjait begyűjtve, amivel meg tudták fejteni az Orgoth varázstudományainak sok titkát, megalapozva ezzel a Cryx saját harci boszorkányait és jelentősen felfejlesztve Cryx sötét iparát.
Az Orgoth halottak pedig Cryx szolgálatába kényszerültek. Orgoth harci boszorkányokat hoztak vissza az életbe és kényszerítettek rá, hogy megtanítsák tudományukat egy új, Sharde szigeteki boszorkánygenerációnak. A rituálévezetők és hadurak a volt hódítók közül a necrotechek karmai közé kerültek és az infernál ismeretük hozzájárult újabb és újabb gonosz gépek megalkotásához. Idővel, ezek az élőholt szolgák mesterei lettek a cryxi harci gólemek készítésének, és maguk is teljes tudású necrotechek lettek. Miközben egyesek elfogadták az új helyzetüket a Rémálom Birodalom szolgálatában, mások még emlékeztek a Fellgoetheknek fogadott istenkáromló esküjükre és sóvárogták a Külső Verem sötét ölelését.
Idővel, egy kevesen megtalálták a módját a szökésnek Cryx nekromanta láncaiból és kiszabadították a lelküket börtönükből. Elosontak Caenről az infernál mesterik csarnokaiba, és ott elcserélték a hosszú rabszolgaságuk közben szerzett tudásukat egy visszaútért az élők világába. Így aztán újjászülettek, nem mint haláltalan vezérek, hanem mint megszégyenült és legyőzött szolgák, már nem méltón az Orgoth névre, mégis rendelkezve a tudással, hogy létrehozzák a saját pokolból szalajtott mágikus gépeiket. Azzal, hogy ezt a pár lelket visszajuttatták a halandó világba, a Fellgoethek válaszoltak a harci boszorkányok imáira, akik már régóta üvöltöttek a vermekbe, követelve a tudást, mellyel legyőzhetik ellenségeiket.
Ezek a visszatért lelkek voltak a sarjadó Vulcar szekta magja, és rájuk árult a légiónyi vad Orgoth rituálémester betanítása a sötét mechanikára. Idő múlásával megtanulták, hogyan ejtsék rabul vadállatok lelkeit a varázs szelencéikbe, utánozva ezáltal a mechanika cortexet és egyre bonyolultabb gólemeket hozva létre. Ezeket a gépeket parázs hajtotta, a Fellgoeth infernálok egy újabb sötét ajándéka.
Megtanulván a cryxi cortex építés titkait, a Vulcarok nem csak megértették a gólemek építésének alapelveit, de azt is megtanulták, hogyan építsenek irányításra nyitott agyú gépeket. Nem véletlen, hogy az összes erős cryxi nekromanta tudja irányítani a csont- és pokoljackeket. Helyette, a jellemzően cryxi cortex készítésének titka a rabul ejtő rúnák ismerete, amik megfelelő sorrendben tökéletesen átadják a parancsokat a gépeknek. Megértvén ezt, a Vulcarok ugyanezen elvek mentén hajtották uralmuk alá a lélekből gyúrt cortexeiket, biztosítva ezáltal, hogy akik a hosszú századok alatt mesterei lettek az Orgoth mágia titkainak, szintén képesek lesznek hatalmuk alá kényszeríteni a harci gólemeket.
A parázs egy tüzes mágikus erőforrás, amit egy dühöngő vulkán, Haalgrethgruul, szívéből bányásznak. Ez a helyszín szolgált az Orgoth tömeges áldozataihoz a Fellgoethekhez számolatlan évezreden át, apránként átitatva az olvadt köveket halál energiával. Miközben az Orgoth a parazsat a Fellgoeth újabb ajándékának tekinti, ami akkor érkezett, amikor a legnagyobb szükség volt rá, a valóság valószínűleg árnyaltabb ennél. Mint a necrotit, ami Cryx ügynökei nagy pusztulás és szenvedés helyszínein gyűjtenek, hogy azzal hajtsák meg sötét gépeiket, a parázs is gazdag sűrített nekromantikus energiákban. Érintése pusztító, bűvölt szelencékben kell tárolni, és óvatosan lehet csak feldolgozni. Az Orgoth a parazsat használja minden gép meghajtására, a harci gólemektől kezdve, a lőfegyvereiken át, a mechanika készülékeikig.
Sötét suttogások és az ezer szem
Nyugat Immoren már régóta uralta az Orgoth képzeletet, és ezt a folytonos megszállottságot tovább szította az információt folyamatos áramlása, amit nem csupán a visszatérő lelkek által pillanthattak meg, de az aktív kémkedő műveleteken keresztül is, néha hagyományos, néha nagyon szokatlan módszerekkel. Ezzel párhuzamosan ironikus, hogy amint az Orgoth szorítása Immorenen alábbhagyott, és a Cryx rájuk mérte a végső vereséget, az immori királyságok előbb lassan, majd egyre gyorsabban elvesztették a napi gondolkodásból az Orgothot. Mégis, az Orgoth által képviselt valós fenyegetés sohasem múlt el, még az immori földeken sem. Az Orgoth nem csak rejtett varázstárgyakat hagyott maga után a kontinensen, amik még kötődtek a Fellgoeth mestereikhez, de még számos éber élőholtat is szerte szét, az élők világa alatt, hatalmas földalatti sírboltokban. Ezekből a pontokból, mindent látó és élettelen őrszemek figyeltek és jegyezték föl az évek múlását, néha kapcsolatba lépve az infernál mestereikkel, néha pedig várva a légióik visszatérésére, hogy aztán átadjanak mindent amit láttak és hallottak. A hódítók hasonlóan hatalmas erőforrásokat fektettek egy földrészt átfogó kémhálózatba, akik tudtukon kívül jelentettek az Orgoth ügynökeinek.
Végső soron, az Orgoth pokoli tárgyai saját életet kezdtek, mély romlást ültetve az élők szívébe. Varázstudók nemzedékei estek áldozatául a Librum Mekanecrus istenkáromló lapjainak, egy olyan könyvnek, amiről azt tartották, hogy leírja a Deathjack létrehozását, egy gépét, ami szinte biztosan infernál mágikus hagyomány és a rabul ejtett Orgoth necrotechek ötvözéséből született meg Cryxben. Azok akik olvasták lapjait, elmondások szerint örökre sötét látomásoktól és a Külső Veremből való suttogásoktól szenvedtek. Azok akik válaszoltak ezekre az üzenésekre, szinte biztosan megértették magukat a Fellgoeth infernálokkal, a neveiket pedig felvezették a fekete listákra.
Még azelőtt, hogy a Szürkemágus rend megszégyenült és feloszlatták a Nonokrion Renddel való kapcsolatuk miatt, sok Szürkemágus már a Fellgoeth infernálok befolyása alá esett. A pragmatikus Szürkemágusok régóta kutatták, hogy miként hasznosítsák az Orgoth által hátrahagyott infernál fegyvereket saját céljaikhoz. Bár sok mágusnak megvolt a szellemi ereje, hogy kizárja a suttogásokat és uralja ezeket az ördögi fegyvereket, egyesek befolyásuk alá kerültek.
Ezeknek a varázslóknak a kíváncsi természete, mivel ennyire nyitottak a lehetőségekre a természetes világ törvényein túl, miatt pont ők azok akik a legsérülékenyebbek az infernál romlásra. A Felvilágosulás Rendje már régen rájött, hogy az infernál fenyegetés nem korlátozódik a Nonokrion Rendre, mivel időről-időre összecsaptak a Fellgoethek ügynökeivel és más erőkkel is. Miközben Cygnarban állami titoknak számít, ismert, hogy a Fellgoeth infernálok pár alkalommal sikeresen beszivárogtak a Mágusok Testvéri Rendjébe, ezzel egy újabb kapcsolatot létrehozva az Orgothok mesterei és azok közt, akik ismerik a fejlett mechanika titkait.
Titkok jutották át a megrontott Fellgoeth szolgákon keresztül, és értek át az Orgothoz, álmodó harci boszorkányok fülébe suttogva.
Az Orgoth ugyanakkor nem korlátozta magát az efféle ezoterikus kémkedési módszerekre. A nyers vadságon felüli ravaszságról is tanúbizonyságot téve, az Orgoth az évszázadokon keresztül megtartotta az ügynökhálózatát Immorenen. Gyors hajók szállították a kincseket és kémeket Immorenre, az Orgoth jól megfizette az embereit, már az Első Hódítás bukása óta. Ezek az ügynökök, cserébe hétköznapinak tűnő információkat adnak át, miközben teljesen ismeretlen előttük a megbízóik kiléte, akik sokszor maguk is Orgoth által szolgálatra kényszerítettek.
Miközben ez a hálózat rendszeresen hírt adott az Orgothnak a folyó eseményekről, katonai mozgásokról, lakosságszámokról, változó szövetségekről, és a jelentős középítkezésekről, néha pluszban sikerült átadni fölös katonai felszerelést és harctéri roncsot, amit aztán a birodalom szívébe szállítva, átvizsgálhattak a tapasztalatlan varázsmérnökeik. Még Immoren szemete és romjai is jó belátást kínál az Orgothnak, amit aztán ellenük használhatnak, amikor visszatérnek egy újabb hódításra.
Az Orgoth harci gólemei
Az Első Hódítás idején felépített, kezdeti ipari létesítményekre alapozva, az első Vulcar mechanikusok megtartották a sötét titkokat, amiket az infernál patrónusaik adtak át nekik, romlott arkanisták szájából. Továbbá, az Orgothok fedésben dolgozó ügynökhálózata szerte a Vas Királyságokban képes volt, gyakorlatilag egy évszázad alatt, létrehozni a goromba és állatias warjackeket, amik az immoriak méltó párjai lettek. Miközben mechanikusan hasonlóak a gólemekhez, amikor a Vas Királyságokban használnak, van egy pár kirívó különbség az Orgothok által épített gépek és az ellenségeik által használtak között.
A legnagyobb, hogy az Orgoth gólemeket nem szén hajtja és nem is galvanikus villámkamrák. Helyette erejüket a parázsból nyerik, ebből az olvadt kőből és nekromantikus energia keverékből. A parázs az összes Orgoth gólemnek tűzre hasonlító belső ragyogást kölcsönöz. Szén kazán nélkül, az Orgoth gólemeknek nincs füstölő kéménye amik felfedhetnék a helyzetüket, megkülönböztetve ezzel őket az immoriaktól, amiket az Első Hódítás óta használtak. Csak a galvanikus gólemek, Cygnari szolgálatban, és az iosiak arkantrikus gépek fejlődtek tová a szén hajtotta a gépeken. Miközben a parázs erős és hatékony erőforrás, az élettartama elég kicsi. A parázs hajtotta a gépek elég gyorsan kifogynak és folyamatosan pótolni kell az üzemanyagukat. Ez az egyik pont, ahol az Orgoth elmaradt az ellenségeik technológiájától. Még egy teljesen széntüzelésű harci gólem is képes tovább működni bármely Orgoth gépnél menetelés közben, mielőtt újra kell tölteni. A cygnari villámkamrán ehhez képest, hetekig bírják terepen, és az ioszi myrmidonok, melyeket a környezeti energiák töltenek föl, szinte feltöltés nélkül tudnak folyamatosan működni. Ám a helytakarékos hatékonyság és a szinte kifogyhatatlan utánpótlás a Haalgrethgruul vulkánból ellensúlyozza ezeket a hiányosságokat.
A parázs nem csupán mozgatja az Orgoth gépeket, de a fegyvereiket is meghajtja. Az Orgoth tűzfegyverek természetüknél fogva mágikus működésűek, és szintén a parázsra alapoznak, ahelyett, hogy a robbanó por erejét vennék igénybe. Miközben a képességeik pusztítóak, a hatékonyságuk elmaradt az immoriak ballisztikus felszerelésével szemben. Az Orgoth tűzfegyverek lövésenként csak kevés parazsat használnak el a teljes fogyasztásukhoz mérten, ezzel relatíve pazarlóan bánnak az erőforrásokkal. Ezen a területen biztosan javulni fog a Orgoth technika, ahogy újabb és újabb területeket hajtanak az uralmuk alá és újabb és újabb alkimistákat és varázsmérnököt ejtenek foglyul.
A másik fő különbség az Orgoth és immori gólemek közt a cortex. A Vas Királyság warjackjei, a Cryx pokolgólemei, és az ioszi myrmidonok között nagyobbak a hasonlóságok, mint bármelyikük és az Orgoth cortexek között. Nyugat-Immoren gólemei mind ugyanazon elvek mentén épülnek föl, amiket még a lázadás kezdetén fektettek le, és terjed szét a királyságokban az évszázadok alatt. Még a legfejlettebb myrmidonok is sötét titokként hordozzák, hogy az iosziak bizony az emberek technológiájából vezették le a saját gépeiket. Cryxnek sok munkája volt a legelső varázsmérnökök sírjai átkutatásában és a feltérképező nekromancia alkalmazásában, mire kinyerte magának a tudást. Csak az Orgoth kezdett el különutas, párhuzamos saját technológiát alkalmazni, lévén, hogy a Cyriss Rendje által épített vektorok nem rendelkeznek saját, igazi cortexel, mivel a Fogaskerekek Úrnője kifejezetten tiltja az olyan gépek megalkotását, amik a legkezdetlegesebb mesterséges intelligenciával is rendelkeznek.
Azok a cortexek, amiket az Orgoth Infernus technológiával alkottak, nem alapoznak varázsrúnák bonyolult rétegeire, hogy létrehozzanak egy mesterségesen gondolkodó egyszerű agyat, hanem a lélek nyers energiáját aknázzák ki, hogy felruházzák a gépet a kezdeti szikrával. Az Orgoth cortexeket inkább lehet olyan ketrecként leírni, amely vadállatok megőrült és megkínzott lelkeit tartja fogva. Ezeket a lelkeket a legvérmesebb és legveszélyesebb vadállatokból nyerik ki, amikkel az Orgoth csak találkozott. A hevességük miatt nagy becsben tartva, ezeket a vadállatokat fiatal Orgoth harcosok vadásszák le, a felnőtté válásuk rituáléjaként. A zöldfülű harcosok egymással versenyezve próbálnak a legnagyobb és legagresszívabb szörnyekkel visszatérni, amiket élve kell befogni, hogy aztán sötét rituálék keretében kitépjék a lelküket a testükből. Ezeket a szertartásokat vagy a Vulcar sámánok, vagy az Árnyék Ösvénye harci boszorkányai vezénylik le. A fájdalmak és kínzások a folyamat során rabul ejti az állat lelkét a kezdetleges mechanika kehelyben, és kivétel nélkül üvöltő őrületbe taszítja azt, lecsupaszítva a tiszta dühöt, egy olyan alapanyagot nyújtva amit az Orgoth csatamágusok ösztönösen tudnak kezelni.
Ezen egyedi cortex tervezésből kifolyólag, az Orgoth harci gólemek inkább viselkednek dúló vadállatokként, mint a mestereik hűséges vadászkutyáiként. Csupán a puszta akaraterőnek köszönhető, hogy az Orgoth csatamágusok, akik ösztönösen hajlamosak a zsarnokságra, hogy ezeket a gépeket kordában tudják tartani. Még a Vulcarok is küzdenek ezeknek a szörnyeknek a kordában tartásával, sokszor ahhoz folyamodva, hogy lecsökkentsék a parázs fogyasztásukat, és leszerelve a fegyvert hordó karjaikat amikor nem készülnek csatára.
Az Orgoth gólemeket jellemzően lekapcsolva szállítják és csak a harc előtt teszik őket éberré. A szénhajtású jackekkel ellentétben, amik függnek az őket hajtó gőztől, a parázs táplálta gólemek szinte azonnal felkapcsolna, amikor ez a nyers erő elkezd bennünk működni, lehetővé téve neki a gyors rendelkezésre állást.
Bár az Orgoth gólemek nagyot fejlődtek, a hódítók ipari kapacitása valamelyest korlátozott. Miközben van pár kohójuk, ami alkatrészeket gyárt, a fémmegmunkálási tudásuk még mindig messze elmarad a Vas Királyságokétól. A legbonyolultabb részeket a Vulcarok kézzel készítik, a szennyezett fémeket hosszadalmas varázsszertartások és animista rituálék során keményítik meg. Úgy, mint a cryxi necrotechek alkotásai, két Orgoth harci gólem sohasem egyforma. Az Orgoth nem ismeri a szabványosítás fogalmát és előnyeit, és sokkal otthonosabban mozognak a sötét mint a mérnöki tudományokban.
Ennek eredményeként, az Orgoth harci gólemeket fájdalmasan kis számban lehet csak gyártani és a javításuk is lassú. Jelenleg mindegyiket az Orgoth őshazában gyártják, bár a Vulcaroknak sikerült megjavítani és felszerelést cserélni rajtuk már terepen is. Azok a gépek, amiket nem tudnak megjavítani, alkatrészdonorokká válnak, ugyanúgy ahogy az immori warjackek is, amik az Orgoth ellen vesznek oda csatában. Ez azt eredményezte, hogy jó pár Orgoth gólem a Második Hódítás során egyre tákoltabb kinézetet öltött , ami kicsit elrejti a halálos hevességüket a harcban.
Ezek a gólemek nagy becsben állnak a csatamágusoknál, akik a harcban irányítják őket. Kevés nyilvánvalóbb jele van egy Orgoth hadúr vagyonának és sikerének, mint a csatában irányított harci gólemek száma. Ezért a verseny, hogy beszerezzék és maguknál tartsák ezeket a gépeket sokszor egymás ellen fordítja az Orgoth vezéreket, és mindegyikük készen áll kihasználni a másik rossz szerencséjét és megszerezze magának a jackjeit. Az Orgoth cortexek különlegessége, hogy nincs rajtuk bűvös zár ami megakadályozná a rivális csatamágusok irányítását. Helyette, egy kellően erős csatamágus elragadhatja és irányíthatja ezeket a gépeket, amíg van elég akaratereje hozzá. Ha egy gólem eltávolodik a mesterétől, vagy ha a csatamágus meghal vagy elájul, a kapcsolat megszakad és a vetélytárs átveheti a gépet.
Zsarnok
A Zsarnok a legfélelmetesebb és hatalmasabb gépek közt van, amit az Orgoth alkotott. Ezek az agresszív, hatalmas gépek a legfélelmetesebb és legvadabb szörnyek lelkeit tárolják, amit az Orgoth csak ismer. Ennek eredményeként, csak a leghatalmasabb Orgoth csatamágusok irányítják őket, és még ők is a képességeik határán billegnek. Idővel, a Zsarnok megtanul engedelmeskedni a mestere akaratának, és ez a küzdelem alábbhagy, ahogy a gép hozzászokik az ura mentális parancsaihoz.
A Zsarnok ismertetőjegye, hogy mindegyik rendelkezik bestiális pengés vagy szarvvas fejjel, amiket a csatában fegyverként használ. Ezek kívül, a Zsarnok vas teste nyüzsög a sok parázs erőforrástól, ami lehetővé teszi neki hogy bevesse a teljes fegyverzetét bármely ellenség ellen, aki szerencsétlenségére összecsapott az Orgoth mesterrel. Egy ilyen monstrum mozgatásának akkora az erőigénye, hogy a Zsarnokokat ritkán vetik be kisebb csatákban, kivéve akkor, ha az irányítója maradandó benyomást kíván kelteni. Ezeket a gólemeket rettegik az alacsony rangú Orgoth katonák és a rabszolgák is, akiknek parancsolnak. Ezek a gépek ismertek arról, hogy figyelmeztetés nélkül lecsapnak bárkire aki meggondolatlanul túl közel megy, vagy ha váratlan mozdulatokat tesz, amikor a gép föl van kapcsolva. A Vulcarok, akik kezelik ezeket a gépeket gyorsan kiszerelik az energiaforrást, a spórolást emlegetve, de még ők sem tudják teljesen kordában tartani ezeket a pusztító harci szerkezeteket.
A Zsarnok nehéz gépteste ideális fegyverhordozóvá teszi, felszerelhető rá a legnehezebb és legkifinomultabb warjack fegyverzet, ami eddig az Orgoth megalkotott. A puszta ellenálóképességük miatt is kedveltek, valamint a csatában mutatott ádázságuk miatt, ami miatt jó párat felszereltek már igazi infernál alkotta varázsfegyverekkel. Az ilyen fegyverzet sok fajta parázs táplálta ágyúból és szigonyból áll, suhogó Infernus láncos buzogányból, és penge vető, nagy sebességű szeletelőkből.
Sakál
Úgy tartják, hogy ha a Zsarnokok az Orgoth csatamágusok kedvelt hadi fegyvereik, a Sakálok a választott vadászkopóik. Alkatban kisebbek és mozgásban könnyebbek, de vad és erős állati szellemmel rendelkezve, a Sakálok saját jogon is félelmetes harcosok. Ezek az állatias, szinte veszett gépek folyékony, hüllőszerű mozgással suhannak. Mint ilyenek, ők az Orgoth arc-sugárzók kedvelt hordozói, egy újabb ajándék, amit a cryxi varázsarzenálból vettek kölcsön.
Miközben a Sakálok valamivel könnyebben irányíthatóak, mint a Zsarnokok, még így is félelmetes akaraterővel rendelkeznek. Kevésbé hajlamosak barátok megmarására, kicsit könnyebb őket terelni, és a gyors reflexeik képessé teszik őket a váratlan mozgásokra. A Vulcarok akik kezelik ezeket a gépeket folyamatosan beszélnek hozzájuk alacsony, hörgő hangon, remélve, hogy meg meg tudják nyugtatni ezeket a szörnyeket addig, amíg elvégzik rajtuk a létfontosságú javításukat, mielőtt még visszaadnák őket a mestereiknek. Bár könnyebb és egyszerűbb gépek mint a Zsarnokok, a Sakálokat sokkal nagyobb számban állítják elő és sokkal gyakrabban fordulnak elő a tengeren fosztogató Orgoth hadurak kíséretében.
A tengeri portyázók növekvő technológiai képességei
Bármennyire is logikátlannak tűnik az immoriaknak, akik régóta büszkék voltak a tudományban és iparosodásban elért sikereikre, a tengeri fosztogatók nyüzsgő hordái hozták ugyanezt a szintet a vad gépeik nyers erejével. Most pedig rendelkeznek a Vas Királyságok féltett tűzfegyverei és ágyúi megfelelőivel, így az Orgoth már több mint felkészült, hogy megütközzön bármelyik immori hadsereggel a csatatéren. Az Orgothnak már saját fajta mechanikája is van, az Infernus technológia, amit ugyanaz a vulkanikus energiaforrás hajt mint a fegyvereiket és a bestia-gólemeiket.
Ezek a képességek teljesen felkészületlenül érték a Vas Királyságokat, miközben újabb csodákra várnak, amikkel valahogy újra legyőzhetik az Orgothot és örökre véget vethessenek a hódításoknak. Ám a Szüret után és az istenek csöndjében ami azt követte, még a jövő titka, hogy milyen égiek hallják meg, és milyenek adnak egyáltalán választ a kétségbeesett könyörgéseikre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése