Dana Thorne felderítő őrmester guggolva vizsgálta a patanyomokat, amik Kilenc Szikla kiterjedt romjai felé vezettek. A nyomok mélyek voltak, ami arra utalt, hogy páncélos lovasok jártak erre. Egy osztag eltűnt légióst keresett, és bizonyosan erre vitt útjuk. Ami még jelentősebb volt, az eltűnésük okát kutatta, erről csak rejtélyesen fogalmazott a parancsaiban felettese, Jeremiah Kraye ezredes. Az ezredes csupán öt szóval üzent neki : Cryx betörés. Csatamágus. Találjon bizonyítékokat.
Dana felállt és haladást jelzett a csapatának. Egy tucatnyi felderítő hatolt be az előttük tornyosuló romok közé, szétváltak, és elkezdték átkutatni az ősi erődítményt. Dana követte őket, oda tartva ahol a kilenc pillér, amiről a hely a nevét kapta, kiállt a földből mint rothadó fogak.
Mélyen belélegzett, a hűvös reggeli levegő sós illatot hozott a közeli tengerpartról, aztán végül, egy enyhe szaga valami romlottnak. Az égő nekrotitnak olyan szaga volt mint a kihasított beleknek és lángoló szuroknak. Semmi sem volt hozzá fogható.
Miközben a felderítői szemükkel és fülükkel kutatták át a területet, Dana végigsétált keresztbe-kasul a romokon és a talpaival fülelt. A talaj információkkal látta el, lépésről lépésre. A kopár kő csapódása, a lesulykolt föld enyhe süppedése, a törött faldarabok éles ropogása, és aztán valami puhább, valami lazább.
Letérdelt egy földdarab fölött, amit nem régen megbolygattak, előhúzta a kését, aztán megkaparta a laza földet. Pár ujjnyira a száraz felszín alatt valamiféle sárhoz jutott, szürke és erősen maró illatúhoz. A szemöldöke kíváncsian felszaladt; az orrát ráncolt undorában.
"Gendry tizedes," kiáltott. Válaszul egy magas, hórihorgas, vas szürke hajú felderítő eltávolodott a faltól amit vizsgált és felé futott. Ugyanolyan ügyes volt mint bármelyik felderítő, de a futását eltorzította egy enyhe sántítás.
"Igen, őrmester?" mondta Gendry, leguggolva Dana mellé.
"Talált valamit?"
A férfi bólintott. "Sokat. A légiósok ott volt. Semmi kétség. Az egész átkozott hely tele van patanyomokkal. Ugyanakkor ez egy elcseszett dolog. Bejönnek a romok közé, aztán nem mennek ki. Hogy tűnik el egy tucatnyi páncélos lovag lóstul el?"
"Elrejted a holttesteiket." Dana újra a földet ásta a késével. "Egy szippantást?"
"Mi? Én nem..." kezdett bele Gendry, aztán beleremegett, az arcára kiült a régi iszony. "Cryx lúg."
"Ezt gyanítottam én is. Kellett egy megerősítő vélemény."
"Majdnem leégette a lábam ez a cucc," mondta a férfi, rácsapva a jobb térdére. "Bárhol felismerem ezt a bűzt."
Dana sokszor harcolt már Cryx ellen a húszéves szolgálata alatt a CRS-nél. Első kézből látta szörnyűségeket amiket a Rémálom Birodalom az ellenségei ellen bevet, köztük a savköpő gépszolgákat ami savas pokollá változtatják a csatateret, elemésztve páncélos lovagokat is, ilyen bűzös kocsonyává.
"Azt hiszed...?" mondta Gendry, a hangja elkalandozott undorral és iszonnyal.
"Igen," mondta a nő. "A légiósokat itt tőrbe csalták, aztán az utolsó emberig lemészárolták, utána cseppfolyósították őket, majd elásták."
"Morrow kegyelmére, ilyen halál nem való katonának," mondta Gendry.
"Nem, nem az. Tíz viharlégiós volt abban az osztagban, Jarvinson ezredes szerint."
A nő felállt. A Krayetől kapott parancsait Nyugatvég parancsnokán keresztül kapta meg, ahol ő és az osztaga el voltak szállásolva.
"Ez elég nagy tűzerő, de itt nincs nyoma a csatának. Szóval gyorsan elestek és elsöpörte őket egy sokkal nagyobb haderő."
"Csatamágus?" mondta Gendry.
Dana bólintott. "Csatamágus, talán egy pokoljack, és talán egy tucatnyi gépszolga. Ezek a légiósok a halálukba rohantak."
"Szóval mivel van itt dolgunk? Egy cryxi felderítő küldetéssel?"
"Ezt akarja velük kideríttetni Kraye." A nő északra tekintett. "Ha felderítenek, a kontinens belseje felé veszik majd az irányt. Túl sok az őrjárat a part mentén, úgy vélem a folyót követik."
"Nem akarok ellentmondani őrmester, de jobb bizonyítékok híján, hogyan lehet benne biztos?"
Dana megvonta a vállát. "Ez a szakmám."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése