Nekane talált maguknak egy köves dombocskát ötven yardnyira az Orgoth tábortól ami jó fedezéket biztosított. Megvizsgálta a gépszolgáit és úgy látta, hogy amik megmaradtak, elég jó állapotban vannak. Egy nekrosebész nélkül nem tudta volna őket megjavítani, de szívós lények voltak, és ha el tudnak kerülni egy nagyobb csatát, akkor valószínűleg kibírják a küldetése végéig.
"Megsebesültél," mondta Chatterbane, egyik végtagjával, amin hosszú, görbe penge volt szerelve, Nekane felé mutatva. "A vállad."
Nekane lepillantott a jobb vállára. A vállpáncélja repedt volt és kormos. Eltalálta az egyik viharlégiós villáma a csatában a Kilenc Sziklánál, de az adrenalin és az összpontosítás miatt észre sem vette.
"Meg tudom javítani a páncélt," mondta Chatterbane. "De ami alatta van, nos, arra nem terjed ki a tudásom."
Nekane nyögött, levette a vállvértjét és átadta a nekroteknek. Alatta a aláöltözője elégett és a bőre fekete és perzselt volt. Most belenyilallt a fájdalom, az pedig felidézte az emléket, egy olyat ami ugyanúgy bevésődött az elméjébe mint ahogy a cygnari villám megégette a bőrét.
***
Sepsira Fő Nekrosebész műhelye nem élőknek való hely volt. Nekane lidérckötő nagyon élesen érzékelte ezt a termet; ő volt ott az egyetlen lény amely lélegzett.
"Mi történt most meg?" kérdezte Sepsira. Nekane a páncéljából kivetkőzve állt a nekrosebész egyik asztala előtt, ami egy gránit lap volt, telepakolva bonyolult sebészi eszközökkel, csontfűrészekkel, és filéző késekkel. A fő nekrosebész pedig úgy nézett ki, mintha az egyik félelmetes kellékes asztala kelt volna életre. A hevedere négy csuklós végtagot tartott, kettőn körfűrész, egy másikon egy satuszerű fogó, a negyediken egy három ujjas mancsszerű készülék. Mindezt a hátára szerelt kazán mozgatta ami nekrotit füstöt eregetett a vérszagos levegőbe.
"Nem nyilvánvaló?" mondta Nekane ingerülten. "Megsérültem csatában."
"Micsoda hatalmas harcos," dörmögte Sepsira és közel lépett hozzá, a fémmel borított alakja úgy tornyosult Nekane fölé mint egy hatalmas acélpók. "Ám sajnos, oly törékeny."
Nekane egy parti fosztogatáson vett részt Cygnarban Új Larkholm közelében. Az volt a feladata, hogy felügyelje több falu megtámadását, hogy aztán elég rabot ejtsenek akik aztán értékes alapanyagai lesznek majd a nekrofaktórium számára. A falut elméletben nem védte semmi, de egy viharlégiós egység valószínűleg az Orgoth elleni harcok miatt ide vonult, itt töltötte az éjszakát, aztán a falu védelmére sietett.
Nekane gyorsan legyűrte a légiósokat, de az egyiknek sikerült egy mázlis lövés puskagránátjával. A lövedék belecsapódott a védőmezőjébe, ám elég erő jutott át rajta, és a repeszek olvadt fémként tépték fel a páncélját és mélyedtek az izmaiba. Visszatértekor Deneghránál kellett jelentést tennie és jelentkeznie a következő küldetésére, de a dominarcha megparancsolta neki hogy jelentkezzen Sepsiránál, és kezeltesse a sérülését. A jelentéstételt aztán a fő nekrosebész műhelyében tartják majd meg.
"Ne aggódj. Össze foglak fércelni." mondta Sepsira és elkezdte felmérni a károkat -- bökött sérülések, mély irdalások, és második kategóriás égések. "Szerencsés vagy, hogy a műhelyem rendelkezik felszereléssel az olyanoknak is mint te. Általában sosem szoktam élő porhüvelyeket javítani."
Nekane mozdulatlanul állt ahogy Sepsira dolgozni kezdett, öltött, kent, és tűzött olyan szerszámokkal amiket arra terveztek, hogy az élőket széttépje, és nem összerakja. Nekane szeme nem is rebbent és még a sóhajokat is leküzdötte, miközben a nekrosebész gyógyította bármilyen zsibbasztó szer vagy akár a legkisebb figyelmesség nélkül.
A folyosóról kövön csendülő fém hangja szűrődött be és az elátkozott lelkek kavargó sírása töltötte be a teret, előrejelezve Deneghra dominarcha érkezését.
Deneghra magas volt és karcsú, erőt és hatalmat sugárzott. Bár már sok éve élőholt létre váltott, mégis volt egy bizonyos élőszerűség a tartásában és kisugárzásában. Zöld fény ömlött a páncélján lévő erőpontokból, és mint Sepsiránál, neki is füst ömlött a hátán lévő nekrotit kazánjából.
"Deneghra úrnő," mondta Sepsira és meghajolt. Nekane is ugyanígy tett volna, de a nekrosebész éppen csak bevarrta a hasán lévő sebet, és így nem tudott előredőlni. Helyette a fejét hajtotta le.
"Megmarad?" kérdezte Deneghra bánatos mosollyal.
Sepsira kuncogott. "Sajnálatosan."
Nekane nem szólt. Tudta jól, hogy ő a nekrofaktórium egyetlen élő tagja. Amennyire tudta, a tény hogy még mindig lélegzik nem akadályozta meg abban, hogy a nekrofaktórium vezetőségébe emelkedjen, de folyton felemlegették, hogy valóban mégis, más.
"Magunkra hagyhat bennünket, Fő Nekrosebész," mondta Deneghra és rátámaszkodott az egyik alvadt vérrel borított munkaasztalra.
Sepsira távozott, magára hagyva Nekanet Deneghrával, a leghatalmasabb cryxivel a Sárkányatya után, egy őserejű mágussal, és furcsa módon, a ritka szövetségesek egyikével, mióta Goreshade elhagyta Skellt.
"Nemsokára készen állsz majd, hogy a kontinensre utazz?" kérdezte Deneghra.
Nekane bólintott. "Ezek kisebb sebek, úrnőm. Nem fognak hátráltatni."
Deneghra Nekanet nézte, szemei mint két zöld savtócsa, kifürkészhetetlenek. "Sokan úgy vélik, hogy rossz választás vagy erre a küldetésre. Hogy túl sok múlik ezen, hogy egy ilyenre bízzuk."
"Egy magamfajtára?" kérdezte Nekane.
"Sokan úgy tartják, hogy a korábbi hűséget Goreshade felé problémás. Az ő útja sosem volt a Sárkányatya útja, és sokan felvetik : merre vezet Nekane útja?"
"Hűségesen szolgáltam Torukot, odaadóan. Elhagytam Goreshadet amikor a valós céljait felfedte előttem." Nekane felszisszent, amikor erőteljes szavai miatt a sebei sajogni kezdtek.
"Hiszek neked," mondta Deneghra és közelebb lépett, a lelkek nyögő kórusa most Nekane feje körül kavargott. A dominarcha hosszú ujjú kezébe vette Nekane állát, minden ujj végén a körme olyan volt mint egy ragadozómadár karma. "Magamra emlékeztetsz. Ugyanolyan akarattal, nagyravágyással, és szorgalommal, nyerned kell minden áron, és igen, ugyanazzal a hűséggel Toruk iránt."
"Kételkedsz benne, hogy sikerrel járok?" kérdezte Nekane. Be akarta bizonyítani közvetlen feletteseinek, Dekathus és Mortnebra lidércúrnak, hogy több felelősséget is elbír, és több beleszólás jár neki a nekrofaktórium kontinentális döntéseibe. Ennél is jobban be akarta bizonyítani Deneghrának, hogy méltó a patronálására és támogatására.
Deneghra odébb lépett és röviden sóhajtott -- furcsa mozzanat egy olyantól aki már nem lélegzett. Így szólt, "Az Orgoth primitív és egyszerű, és az infernáloknak való szolgálatuk kétségbeesetté és kiszámíthatatlanná teszi őket. Sabbrethre mindez jellemző, de még sokkal rosszabb. Az elméjét megfertőzte egy varázstárgy amit Horva Korbácsának hívnak, és, mint a régi mesteredet, őt is felemészti egy isten megölésének a terve."
"Goreshade nem térített át engem az ügyéhez," mondta Nekane. "Ennek a Sabbrethnek az ambíciói nem érintenek."
"Pedig kellene," mondta Deneghra. "Meg fogja próbálni átvenni tőleg a küldetést, és a saját céljai szerint alakítani. Az Orgoth jelenleg hasznos nekünk, de a feladatod, a küldetésed az hogy találj egy helyszínt a nekrofaktórium számára, egy olyan helyszínt ahol megvethetjük lábunkat a kontinensen. Ez mindennél előbbre való, és nem kerülhetsz olyan helyzetbe, ahol Sabbrethnek bármennyi beleszólása van olyan döntésekbe, ami kihatással lesz Cryxre a következő évszázadokban."
Nekane bólintott. "Értem."
"Kilenc Szikla, Tőrmélye, Roth Menedéke és a Vicarate Mészárlás," mondta Deneghra. "Ezek a legvalószínűbb megfelelő helyszínek számunkra. Lehet vannak mások is, de összpontosítsd figyelmed erre a négyre."
"Nem hagylak cserben," mondta Nekane. "Esküszöm."
Deneghra mosolygott, kivillantva fogsorát mely olyan fehér volt, mint a frissen tört csont. "Rendben. Ne bukj el, mert a halál sem ment meg a következményektől."
***
Nekane a Banwick partjain töltötte a napot, várva az indulásra, tudva, hogy napközben utazni túl veszélyes. Amikor már beért a Sárkánygyíkfal védelmező kiterjedtségébe, akkor talán majd tesz vele egy próbát, de egyelőre várnia kellett.
Amikor leszállt az éj, Sabbreth előbukkant a nagy csatahajójából, kíséretében ötven Orgoth harcossal és három szörnyszerű warjackkel. Az Orgoth hadúr Nekanehez sétált, páncélja a lemenő nap fényével világított, miközben így szólt. "Itt vannak a katonák és a gólemek amiket megígértem. Biztosítani fogják majd, hogy a küldetésed sikerrel járjon."
Nekane elmosolyodott, felidézve Deneghra szavait és figyelmeztetését. "Megvan mindenem, amire szükségem van, Hadúr," mondta a nő. "Magamban folytatom."
Sabbreth arca szörnyű dühös maszkká torzult, de gyorsan úrrá lett magán. "Fel fognak fedezni és meg fognak semmisíteni. Nem engedhetem."
"Megkapod amit Deneghra dominarcha megígért neked, de vagy a mi feltételeinkkel kapod meg, vagy sehogy sem." mondta Nekane. "Most pedig, vagy vágj le és vívd ki magad ellen a Sárkányatya dühét, vagy engedj utamra, hogy mindketten megkapjuk amit szeretnénk."
Sabbreth arca rángott, a kezei pedig az övére kötött pengék fölött lebegtek, de aztán leengedte őket az oldalára. Kierőltetett egy kacajt. "Levágjalak? Micsoda szegényes jutalom lenne az. Tégy ahogy akarod."
"Chemosh, Chatterbane, útnak indulunk," monda Nekane és a folyó felé vette az irányt. Partja mentén eljut majd a Sárkánygyíkfal hegységbe, ahol vagy a sorsa, vagy halála várta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése