Nekane lidérckötő megcsodálta, hogy mennyit haladt Chatterbane csupán pár rövid hét alatt. A helyszín, ahol lemészárolták a Cephalyxeket, egy teljes értékű nekrofaktóriummá alakult, nekrotit feldolgozó üzemmel és csontjack lerakattal, ami egy kripta és mechanika műhely keveréke volt. Továbbá, a pokolkaparó hatalmas váza elkezdett formát ölteni. Jelenleg alig volt több a keretnél, de a szörnyű gépezet körvonalat már világosan kivehető volt, és ez Nekanet ámulattal és büszkeséggel töltötte el.
Nyersanyagként felhasználva a törpök és cephalyxek hulláit, és a gépeik roncsait, Chatterbane kiegészítette Nekane megcsappant erejét egy pár Raptor csontgólemmel. Most a nő elé bocsájtotta a két kecset gépet felmérésre.
"Felszereltem ezt itt," -- Chatterbane az agyaras, koponyaszerű fejére mutatott az egyik Raptornak -- "megerősített páncéllemezekkel és egy haláltépő pofával. Megállja a helyét, még nagyobb, jobban felszerelt ellenféllel szemben is."
"És a másik?" Nekane a másik Raptor felé biccentett. Egy rövid ágyú meredt ki a csontos állkapcsából és egy cryxfénnyel lüktető félgömb volt a hátára erősítve.
"Á, igen," mondta Chatterbane csontos vigyorral. "Egy méregköpővel van szerelve - nagyon hatékony a puhább célpontok ellen -- és össze tudtam kaparni elég alkatrészt egy arc vevőhöz."
Nekane le volt nyűgözve. Az arc vevő lehetővé teszi neki, hogy a varázslatait a gólemen keresztül vesse ki, megduplázva, esetleg megháromszorozva a hatótávot. "Jó munka."
A tekintetét a pokolkaparóra szegezte. "Mesélj a kolosszálról."
Chatterbane felsóhajtott és mérges pókként csapkodott a végtagjaival.
"Átkutattam a cephalyx kaptárat és a törpök bányáját minden cafat után. Egyszerűen nincs elég. Több alapanyagra van szükségem."
Nekane pont ettől félt. Tudta, hogy a kicsiny nekrofaktórium amit építettek nem lesz elég a kolosszál megépítéséhez, de mégis elég pihenőt nyújtott és lehetővé tette az erőik újraépítését bizonyos mértékig. Ám most eljött az idő a továbblépésre. A következő lehetséges nekropolisz és a Pusztítás Kútja helyszíne egy ősi, Morrow papok lemészárlásának a színhelye, amit a Papok Taglójának hívtak. Azt fel kellett deríteni.
"A küldetésünk megköveteli, hogy elinduljunk." Nekane a pokolkaparó hatalmas formájára pillantott. "De nem fogom teljesen elhagyni, amit itt építettünk."
Chatterbane megkönnyebbültnek tűnt -- úgy látszik nem szívesen hagyta volna itt a mesterművét. "Mik a parancsaid?"
"Te itt maradsz miközben én előre megyek felderíteni. Ha van egy olyan kijárata a bányának ami elég nagy ahhoz, hogy kimeneteljen rajta egy sereg, azt meg kell találnom."
"Egy sereg?" mondta Chatterbane.
"Az amit majd megépítesz nekem, miután elláttalak alapanyagokkal. Ezek a hegyek nem lakatlanok."
"Nincs több szükségem húsra," mondta Chatterbane. "Van elég szerves anyagom, és még felesleg is. Acél, vas és gépezetek kellenek."
"Tisztában vagyok az igényeiddel," mondta ingerülten Nekane, felhorgadva a nekrotek kioktató tónusán. "Amikor teljesülnek, meddig tart, amíg a pokolkaparó megépül?"
"Ha mindenem megvan?" Chatterbane az állát kaparászta az egyik fűrész végül végtaggal. "Két hónap."
"Ezt meg is fogom követelni. Elviszem Hadest, az egyik Raptort, a Fúriákat, és meghagyom neked a maradék gépszolgákat közönséges feladatokra és második Raptort védelemre."
"Akár Hadest is velem hagyhatod, ha igazi védelmet szánsz nekem," mondta Chatterbane.
Nekane vigyorgott. "Ugyan Chatterbane. Egy kis félelem kitűnő motiváció és rengeteg a dolgod."
***
A cephalyx kaptár folyosói hosszú mérföldeken át haladtak a hely belsejébe, bár a kihasználatlanság jelei egyre sűrűbben voltak, Nekane minél mélyebbre ért. Azt gyanította, hogy a kaptár nagyobb és aktívabb volt valamikor, és szerencsésnek érezte magát, hogy már a meggyengültebb állapotban kellett a lakóival összecsapnia.
Hades és a Raptor fénylő kazánja utat mutatott neki a labirintusban, de sokszor előre küldte felderíteni a Fúriákat, a hármas hangjuk betöltötte az üres folyosókat vad suttogásokkal.
Sok helyen, a folyosók jelentősen leszűkültek, olyannyira, hogy Hades már nem fért át, arra kényszerítve Nekanet, hogy másik utat keressen. Bár ez nem volt nagy megterhelés kicsi csapatának, ezek a szűk alagutak biztosították, hogy egy nagyobb csoport, például egy hadsereg, nehezen jutott volna át a kaptáron.
Egy egész nap eltelt, aztán egy újabb, és a kaptár átadta a helyét szokásosabb alagutaknak. A rhúlbéliek a hegy mindkét oldaláról ásták ezt a bányát, de itt szintén az elhagyottság jelei látszottak. A gépek amik mellett elhaladt rossz állapotban voltak, berozsdásodva és általában használhatatlanok voltak Chatterbane számára. Úgy tűnt hogy a kaptár és a bánya is haszontalan a végső céljához.
Az utazás harmadik napján az üres sötétségen át, a Fúriák visszatértek a felderítésből, szellemi hangjuk lelkes és izgatott.
"A hegy megnyílik," mondta Dogreth.
"Életet szimatolunk a levegőben," tette hozzá Valek.
"De a nap süt," fejezte be Anathan, félelemmel és undorral a hangjában.
Bár nem volt hatással a képességeikre, a lidércek gyűlölték a napot és kerülték ha csak tudták. Nekane most nem tudta nekik megadni a sötétséget. Egyből aggódni kezdett, mivel a Fúriák élőket érzékeltek, de a legjobb tudása szerint nem volt semmi katonai erő a hegynek ezen oldalán. Az élet amit a lidércek érzékeltek lehet egy falvacska vagy település ahol találhat olyan nyersanyagokat amikre szüksége van. Kilépni a napfényre kockázatos volt, de miután annyi időt töltött el a föld alatt, szüksége volt tájékozódásra és hogy biztosan megállapítsa, milyen messzire van most Papok Taglójától, a következő céljuktól.
"Tovább megyünk előre."
Nekane mindkét gólemje kazánját teljes erőre tekerte, elárasztva a szűk folyosót zsíros, fekete füsttel. Fény jelent meg előttük. Egyre erősebbé vált. A bánya kijárata széles volt és világos, a napfény pedig beáramlott, elűzve a homályt és mérges morgást váltva ki a Fúriákból.
"Hozzám," parancsolta Nekane, és a három lidérc vonakodva köré gyűlt, spektrális pajzsként.
Nekane odahívta Hadeszt és a Raptort is, aztán hetek óta először kilépett a sötétségből. Hunyorgott, oldalra fordította a fejét, és kisétált a harsány napsütésbe.
Hiba volt.
Villanyos kisülés sikoltása töltötte meg a levegőt, és ózon szag csapta meg Nekane orrát pár másodperccel azelőtt, hogy a bánya bejárata kő és por gejzírként robbant föl.
Nekanet előre dobta a robbanás, térdre zuhant. Felnézett, és látta, hogy egy kicsi hegyi kanyonba érkezett, ami közepén egy patak csörgedezett lassan a köves talajon. Meredek ormok emelkedtek három oldalon, áthatolhatatlanul, és a szoros egyetlen kijárata keletre volt, ahol egy tucatnyi puskával felszerelt férfi és nő áll egy pár könnyű harci gólem mellett, amik voltaikus pengékkel és villámvető ágyúkkal voltak ellátva. Ezen utóbbi fegyverek egyike robbantotta le a hegy egy részét, elvágva Nekane visszavonulási útvonalát.
A fegyverek felugattak, golyók szikráztak Nekane energiamezején. A nő talpra pattant és Hades mögé vetődött. Újabb golyók pattantak a gólem páncélján és suhantak át ártalmatlanul a Fúriák testén.
Nekane gyorsan felmérte a helyzetüket. Az ellenfél ereje nem volt lehengerlő, de mégis fel tudta ismerni, hogy ez csak egy előőrs. Ha itt leáll és megküzd velük, az ellenség erősítései be fogják szorítani ebbe a katlanban és idővel teljesen elpusztítják.
"Menjetek vissza Chatterbanehoz," kiáltotta Nekane a Fúriáknak. A test nélküli lelkek át tudtak hatolni a sziklákon amik elzárták a bánya bejáratát. "Mondjátok el neki mi történt és maradjon ott ahol van, amíg nem lépek vele kapcsolatba."
Golyók és villámágyúk kisülése süvöltött a szorosban. és Nekane érezte hogy Hades dühe felizzik, mikor egy villámsugár belecsapódott a testébe. A pokoljack közelharcba akart rontani, de Nekane visszafogta.
"Menjetek!" mondta Nekane, és a Fúriák beleolvadtak a kőrakásba és eltűntek.
A figyelmét most az ellenfélre irányította és rohamra küldte Hadeszt és a Raptort, miközben ő mögöttük futott, hagyva hogy annyira lehagyják, ahol még mindig irányítani tudta őket.
Előhívta a varázserejét és bűbájt bocsájtott Hadeszre. A pokoljack fekete vas alakja csillogott, aztán előre pattant harminc yardnyit, közvetlenül az ellenfél góleme előtt landolva. A pokoljack halálos mancsa lesújtott, áttépve a cygnari warjack vázát, teljesen letépve az egyik karját a testéről.
A cygnari katonák könnyű fegyverzetű és páncélú felderítők voltak, bár mindegyikük egy furcsa napkitörést hordott a fehér bőr mellvértjén. Az emberek Morrow nevű istenének jelére emlékeztette Nekanet, és a nő elfojtott egy borzongást. A küldetése az volt, hogy találjon egy olyan helyszínt ahol elég káromló hatalalom van ahhoz, hogy egy istent lerántson Urcaenből, lehet pont magát Morrowt, hogy aztán Sabbreth megsemmisíthesse. A követői és jelképe megjelenése itt, most, egy baljós, kellemetlen előjel volt.
A felderítők megszórták lövésekkel a Raptort. Nyilván felismerték melyik volt a célpontjaik közül a legpuhább. A becsapódó golyók kísérteties kopogása átjött Nekane kapcsolatán a gólemmel, mintha tűszúrások lennének a saját testén, ám a gép még nem szenvedett súlyos kárt. A Raptor odatotyogott pár méterre a cygnari katonák alakzatához, kitátotta a csontos pofáját, majd sűrű, maró felhőt lehelt az ellenségre.
Szörnyülködés és fájdalom harsant a lövések zaja fölé, amit ropogó, acél-acélon csikorgás követett, ahogy Nekane ellenségei cseppfolyóssá váltak.
Nagyon hatékony a puha célpontok ellen, gondolta Nekane állatias vigyorral.
Hades már majdnem teljesen széttépte az első harci gólemet, de ahelyett, hogy arra kényszerítette volna a pokoljacket, hogy megtámadja a következő gépet, arra buzdította, hogy kapja fel a jelenlegi ellenfelét, emelje magasra, majd dobja el. Három és fél tonna warjack roncs röppent a levegőben és csapódott bele a második ellenséges gépbe, földre döntve azt, becsípve a tönkrevert társa alá.
Attól, hogy mindkét harci gólemük odaveszett, a cygnari katonák hátrébb vonultak, és Nekane meglátta az esély a menekülésre. Magához hívta Hadeszt és a Raptort és kétségbeesett, szökdelő futásra kényszerítette őket. Gyorsan maguk mögött hagyták az ellenséget, egy maréknyi kósza lövést leszámítva.
Miközben futott, Nekane ellenőrizte a warjackjei állapotát. Mindkettő megsérült, de még teljesen működőképes volt. Szerencséje volt. Ám fekete füstfelhők lebegtek a hasadék falai fölött előttük - harci gólemek kazánfüstje - és tudta, hogy már nem bízhat a szerencséjében.
****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése