Akkor nekilátok egy Smogcon beszámolónak. Lesz bőven miről írni, hatalmas rendezvény volt.
Bár 400 gamer gyűlt össze a hétvégére, a jegyek kvázi 1 nap alatt elfogytak, és a program regisztráció sem ment könnyedén. A Masters előselejtezők beteltek hamar, én is csak a Hardcore-ra meg az Iron Gauntletre tudtam regisztrálni.
Mivel a visszaút miatt amúgy sem tudtunk volna maradni a döntőre, a cél nem a végső győzelem, inkább a tisztes helytállás volt. Ez a két verseny egyébként szerintem a legkeményebb formátumban kerülnek megrendezésre, a presztizsük is talán a legnagyobb volt. Kupeczki Norbi személyében lett 3. magyar is, így bent maradtunk a csapatversenyben.
Fontos aspektus volt számomra az Európában első alkalommal megrendezett P3 festőverseny is, ahová nagy reményekkel telve készültem. Sajnos egy rossz pillanatban elkapott influenza keresztül húzta a számításaimat, és a 6 kategóriából négyben tudtam csak indulni.
Hatalmas para volt még a figurák repülőgépen történő szállítása is. Ez volt az első alkalom, eddig minden versenyre kocsival mentem, többek között a szállítás miatt is. A British Airways szerencsére nem akadt fenn a pár centis túllógáson, nem úgy, mint a biztonsági röntgen a fatalpakon, meg a conquesten. Az ellenörző program gyanúsnak találta az anyaföld csodafegyverét, és mindkét irányba ki kellett pakolnom, míg Lóri ugyanolyan táskáját szó nélkül elengedték. a legviccesebb az volt, hogy a steam stormos repi sniccert odaúton simán a táskában felejtettem, de az nem volt gyanús, csak a warjack. Volt késés is, de viszonylag egyszerű volt megtalálni a helyszínt. A szálloda halál puccos volt, de az árak nem a mi pénztárcánkhoz voltak méretezve, az első vacsi után már sajnáltuk, hogy a majdnem üres nagy bőröndbe nem raktunk be 6 szál gyulait. Engem különösen bántott, hogy mennyire remegtek a pénzért, mindenért vagyonokat kellett lepengetni (pl: konverter - 8L). Mindez annak a tükrében, hogy nálunk a kedves vendégek mi mindent várnak el ingyen, elég visszatetsző volt.
A hotelhoz érve egyből salzburgi barátainkba szaladtunk bele, Ruad, Vuray Laca és a többiek. Martin is hamar előkerült, és már bele is vetettük magunkat a forgatagba. Rövid kocsmázás után aztán eltettük magunkat másnapra.
Pénteken Hardcore formátumot játszottam. 50p, egy lista, viszont 7 perces köridő, hosszabbítás nélkül. Pokoli fárasztó 6 fordulót lejátszani, viszont másnap a deathclockos versenyeken már egy örökkévalóságnak tűntek a körök.
A jól bejáratott Buci3 listámat vittem, elég magabiztosan játszom már vele.
Első ellenfelem Norvég srác volt, pSkarre. Előkészítettem a casterkillt, de már a játék elejétől nyilvánvaló volt, hogy kockabohózatot fogok bemutatni (nem jöttek az 5-ök). Ellenfelem fölém kerekedett attritionben, ezért az első adandó alkalommal rá kellett mennem a merényletre. Az sem segített, hogy hatalmas mázlival (nem mérte...) egy tized milliméterrel belógott az oldalkillboxba. Szóval Skarre 12-őt védett, de már volt benne 5 seb a feat miatt. 10 fókusszal értem oda, meg egy támadással, de végül 2 woundon túlélte, és onnan nem volt menekvés.
Második meccsen egy citromba harapott svéd srác jött Issyriával. Őt jobban megviselte az első körös vereség. (Martin sem volt boldog, hogy kikapott egy olasztól.) Ezt a meccset már sokszor játszottam, Issyriát egy ütéssel hazavágtam.
Utána jött egy nagyon jó arc angol srác. pKreoss pop&drop-ot hozott, de az kvázi esélytelen a listám ellen, mert se LOS-a nincs, se KD-t nem tud rám pattintani. A srác volt olyan rutinos, hogy lássa ezt a problémát. Röhögcsélős meccsen oneshotoltam az öreget is.
A gyors győzelmeknek hála tudtam kicsit mászkálni, haverkodni. A csúsztatott kezdésnek köszönhetően pedig mindig volt idő belenézni a többiek meccseibe. Lóri nagyon elkapta a versenye elejét, lehetett neki is szorítani. Arra is volt idő, hogy benevezzek a festőversenyre. Remek érzés volt a szervezőkkel, PG-kel, és a többi résztvevővel dumálni a munkáimról, röhögni a rajtuk elhelyezett kis vicceken. Sikerült a megjelent PP-s arcokkal is összespanolni, mindhárman remek arcok voltak. Ed Bourellenek még egy magyar SR érmét is adtam ajándékba :)
Vissza a meccsekhez. Negyedik ellenfelem szintén helyi arc, Drake McBainnel. Az egyik kedvenc meccsem volt, bár a srácot pokolian elvertem. :) A doomiekkal leszorítottam a pályáról. Az egyetlen menekülési útvonala egy kellemes fal volt, ami mögé bekempelt tartva az impending doomtól. Viszont az kívül volt a killboxon, így gyorsan rámértem 5 woundot pressure pointból. Ekkor Bucit kissé hátra húztam, viszont egy argust befuttattam a gargantuanja elé. Megörült, hogy menekül a casterem, és boldogan belépett a killboxba, a fal elé. Viszont a zónából ki volt szorítva, és a galleont mindenképp be akarta juttatni. Ezért megölte a blokkoló kutyát. A körömben így a Madelyn és a vengeance mozgással simán elértem, és sorozatban a 3. oneshot is meglett.
Következett az ötödik meccsem. Egy nap eddig maximum 4 meccset játszottam le, így a teljes retardáltságomat a fáradtságnak tudom be. Skót ellenfelem eKruegert rakta fel. A pozícionálássommal nagyon megzavartam, és nem is jöttek neki a magas dobások. Mivel nem tudott takarítani, így védekezve kellett korán featelni. De a szoros 7 perces köridő miatt nem tudott blast szivató varázslatot sem kirakni, és a lock impending doom veszélyben maradt. Mondom neki, hogy "haver, itt van a battle engine, a Saxon, eEiyriss és egy spriggan, aki el tudja takarítni azt a null magic druidát, utána lerohanlak és vége." Szomorú panda fejjel bólogat. Erre én: akkor Madelyn mozgás, és roham! Mikor leraktam a castert már fogtam a fejem. :) Ő persze lehozta onnan a gémet.
Ez azért kijózanított, így az utolsó meccsre megkapott olasz ellenfelemet agyonvágtam. Ő Norbi kedvence volt, nagyon kezdő srác, tele olyan hibával, ami a szabályismeret hiányára vezethető vissza. Viszont ez az olaszos magabiztossággal párosítva nagyon durva kombó. Ezt a meccset is sikerült majdnem elrontanom, mert egy fal megállította az impending doomot. Viszont ugyanaz a fal jól megvédett a nem csizmás black dragonoktól, és 4 woundon túléltem, aztán én nem kegyelmeztem.
Itt ugye azért kapkodtam, mert már csak percek voltak a keynote bejelentésig. Hatalmas hangulat volt, kb mint valami koncerten. Tiszta hű, meg wow! Bár a horda leginkább mint ellenfél, meg festő szempontból érdekel, azért engem is magával ragadott a hangulat, alig várom az új release-eket.
Hogy kijöjjünk a pénzünkből Norbi még eldobott minket a tecsóig, ahol megfizethető áron szereztünk kaját. Éjfél után kerültünk ágyba.
Másnap már nagyon enerváltan ébredtünk, de az első kockadobásoknál azért belelendült az ember. Iron Gauntletben indultam, ami 4 körös 50 pontos meccset takart, az első 4 pedig még további 75 pontos meccseken dönt a sorrendről. Itt már voltak kiesők, akik az előző esti piálás miatt vagy a továbbjutás miatt már nem álltak rajthoz. Martin is reggel nyolcig meccselt az éjféli őrületben, és sikerült bejutnia a mastersbe.
Első ellenfelem a Lórit előző nap szoros meccsen elverő finn Tero volt, és a 3 listájából eKruegert tette fel. Én Buci2-őt, bár a killbox nem az ő erőssége. Ellenfelem nagyon tudott játszani, én meg még kába voltam, így persze hatalmas hibát követtem el. Összetévesztettem a stealhtes és a nem olyan köveket. Bár volt eszközöm a stealth elvételére. emiatt nem használtam. Amikor kiderült a turpisság, akkor nem voltam képes taktikát váltani, sajnos rajta ragadtam az eredeti terven. Okoztam némi fejtörést ellenfelemnek, de csak néhány doomiet és Fenrist sikerült betennem zavaró pozícióba. Őket kipucolta, majd egy Ghetorix rohammal megölt.
Második ellenfelem Ossrum/Gaston dupla colossal listát erőltetett. Dupla csöcsös küldetés volt, így felkerült a Claws listám. Szegényt nagyon elvertem, ez a lista erre a scenarióra lett kitlálva. Kiszorítottam a zónákból, és simán lecsaptam egy Galleont. Volt még egy hail maryje a megmaradt colossallal, de azt simán letankoltam.
Harmadik meccsemre megkaptam Nighty-t. Aki ismeri megérti, hogy miért tartottam kicsit ettől a meccstől. eReznik killboxos küldiben Buci3 ellen. Joggal tartott a fenyegetésemtől, így a casterét messze tartotta. Én egyetlen zónára koncentráltam, és lassan beírtam a pontokat. Meglepetésemre az egyik legtisztább, de egyben a legkeményebb meccsem volt. Igazából még én voltam a troll, mert amikor nem találta meg a spell kártyáját és azon vacilált, hogy rohamozzon-e, szegénytől megkérdeztem hogy: "Mivan Nighty, felhívod anyádat, hogy chargeolhatsz-e?", pedig csak a war roomot akarta belőni a telefonján. :)
Negyedik meccsemről nem szívesen beszélek. Svéd csávó, szemérmetlenül végigcsalta a meccset. Teljesen feleslegesen mert a döntőre már egyikünknek sem volt reális esélye. Freestrike csapda leszarva, gyorslábú willbreaker 9"-es séta után adott puppetmastert, paingiverek betévedtek a rohamútba, úgyhogy egy 2 centis finger of goddal meg is oldotta, gladiátor pusholta a bronzbacket, de nem volt erőpróba (végül ez volt az egyetlen amikor visszarakta a figurát, amikor rászóltak, és elrontotta az erőpróbát). Kicsit felbosszantott, de igazából csak kiröhögtük a közben megérkező Lórival.
Arra volt jó ez az egész, hogy este még beleállhattunk a csapatversenybe. Rocker svédeket kaptunk ellenfélnek. Én megint Ossrumot, az egyetlen listám a Buci2 volt. Szegényt nagyon elvertem, ki sem tudott jönni a felállási zónából. Kill boxoltam, és úgy írtam be a pontokat, hogy a 19 pontos colossalt csak arra kellett használnom, hogy odafusson egy zászlóhoz kontrollálni. Lóri meghozta a másik győzelmünket egy brutál véres meccsen a trollpápák csatájában.
Utolsó nap korán kezdtük a csapatversenyt, és gyorsan kaptunk is egy méretes Armani zakót az olaszoktól. Én eHaley ellen játszottam, és egy jó hangulatú meccsen kaptam ki nyert helyzetből. Ellenfelem ledarálta a doomiekat feat körében, de nem kapta el a második soromat. Befuttatta a heavyjeit, hogy ne kapjon ki scenarióval. Én persze a következő körben egyet dobtam a fókuszra, így nem volt esélyem elég figurát kitakarítani. Pár elrontott támadás Thornra, aki kb 4 seben túlélte, és az arcnodeját bekötve is használó gép megalapozott a casterkillnek. Fájó vereség a kockán.
Harmadik meccsemen lemásoltam ugyanezt a teljesítményt, csak most legionnek adtam lehetőséget a hail maryre, amit összehozott a srác. Itt már lélekben a festőverseny eredményhirdetésén voltam, ahol azonban alulteljesítettem az elváráshoz képest.
Nagyon erős volt a mezőny, és jó verseny volt, de nem mondanám, hogy nem voltam szomorú. De a rengeteg jókívánság amit a közösségtől kaptam hamar visszahozta a kedvemet.
Pláne mivel az utolsó körre megkaptuk a Salzburg csapatot. Itt most nem kegyelmeztem a legionnek, ifjú ellenfelemet csúnyán lescenarióztam.
Norbi kidobott minket a reptérre, és egy röpke órás késés után már haza is indultunk. Jó parás repülőút volt, de Lórival végig röhögtük. (főleg Norbi olasz ellenfelén :) )
3 nap alatt 14 meccset nyomtam le, ebből 7-et nyertem.
Mindenkinek tudom ajánlani, hatalmas élmény, de azért már most el kell kezdeni a malacperselybe potyogtatni, ha jövőre meglátogatná valaki ezt a rendezvényt!
Bár 400 gamer gyűlt össze a hétvégére, a jegyek kvázi 1 nap alatt elfogytak, és a program regisztráció sem ment könnyedén. A Masters előselejtezők beteltek hamar, én is csak a Hardcore-ra meg az Iron Gauntletre tudtam regisztrálni.
Mivel a visszaút miatt amúgy sem tudtunk volna maradni a döntőre, a cél nem a végső győzelem, inkább a tisztes helytállás volt. Ez a két verseny egyébként szerintem a legkeményebb formátumban kerülnek megrendezésre, a presztizsük is talán a legnagyobb volt. Kupeczki Norbi személyében lett 3. magyar is, így bent maradtunk a csapatversenyben.
Fontos aspektus volt számomra az Európában első alkalommal megrendezett P3 festőverseny is, ahová nagy reményekkel telve készültem. Sajnos egy rossz pillanatban elkapott influenza keresztül húzta a számításaimat, és a 6 kategóriából négyben tudtam csak indulni.
Hatalmas para volt még a figurák repülőgépen történő szállítása is. Ez volt az első alkalom, eddig minden versenyre kocsival mentem, többek között a szállítás miatt is. A British Airways szerencsére nem akadt fenn a pár centis túllógáson, nem úgy, mint a biztonsági röntgen a fatalpakon, meg a conquesten. Az ellenörző program gyanúsnak találta az anyaföld csodafegyverét, és mindkét irányba ki kellett pakolnom, míg Lóri ugyanolyan táskáját szó nélkül elengedték. a legviccesebb az volt, hogy a steam stormos repi sniccert odaúton simán a táskában felejtettem, de az nem volt gyanús, csak a warjack. Volt késés is, de viszonylag egyszerű volt megtalálni a helyszínt. A szálloda halál puccos volt, de az árak nem a mi pénztárcánkhoz voltak méretezve, az első vacsi után már sajnáltuk, hogy a majdnem üres nagy bőröndbe nem raktunk be 6 szál gyulait. Engem különösen bántott, hogy mennyire remegtek a pénzért, mindenért vagyonokat kellett lepengetni (pl: konverter - 8L). Mindez annak a tükrében, hogy nálunk a kedves vendégek mi mindent várnak el ingyen, elég visszatetsző volt.
A hotelhoz érve egyből salzburgi barátainkba szaladtunk bele, Ruad, Vuray Laca és a többiek. Martin is hamar előkerült, és már bele is vetettük magunkat a forgatagba. Rövid kocsmázás után aztán eltettük magunkat másnapra.
Pénteken Hardcore formátumot játszottam. 50p, egy lista, viszont 7 perces köridő, hosszabbítás nélkül. Pokoli fárasztó 6 fordulót lejátszani, viszont másnap a deathclockos versenyeken már egy örökkévalóságnak tűntek a körök.
A jól bejáratott Buci3 listámat vittem, elég magabiztosan játszom már vele.
Első ellenfelem Norvég srác volt, pSkarre. Előkészítettem a casterkillt, de már a játék elejétől nyilvánvaló volt, hogy kockabohózatot fogok bemutatni (nem jöttek az 5-ök). Ellenfelem fölém kerekedett attritionben, ezért az első adandó alkalommal rá kellett mennem a merényletre. Az sem segített, hogy hatalmas mázlival (nem mérte...) egy tized milliméterrel belógott az oldalkillboxba. Szóval Skarre 12-őt védett, de már volt benne 5 seb a feat miatt. 10 fókusszal értem oda, meg egy támadással, de végül 2 woundon túlélte, és onnan nem volt menekvés.
Második meccsen egy citromba harapott svéd srác jött Issyriával. Őt jobban megviselte az első körös vereség. (Martin sem volt boldog, hogy kikapott egy olasztól.) Ezt a meccset már sokszor játszottam, Issyriát egy ütéssel hazavágtam.
Utána jött egy nagyon jó arc angol srác. pKreoss pop&drop-ot hozott, de az kvázi esélytelen a listám ellen, mert se LOS-a nincs, se KD-t nem tud rám pattintani. A srác volt olyan rutinos, hogy lássa ezt a problémát. Röhögcsélős meccsen oneshotoltam az öreget is.
A gyors győzelmeknek hála tudtam kicsit mászkálni, haverkodni. A csúsztatott kezdésnek köszönhetően pedig mindig volt idő belenézni a többiek meccseibe. Lóri nagyon elkapta a versenye elejét, lehetett neki is szorítani. Arra is volt idő, hogy benevezzek a festőversenyre. Remek érzés volt a szervezőkkel, PG-kel, és a többi résztvevővel dumálni a munkáimról, röhögni a rajtuk elhelyezett kis vicceken. Sikerült a megjelent PP-s arcokkal is összespanolni, mindhárman remek arcok voltak. Ed Bourellenek még egy magyar SR érmét is adtam ajándékba :)
Vissza a meccsekhez. Negyedik ellenfelem szintén helyi arc, Drake McBainnel. Az egyik kedvenc meccsem volt, bár a srácot pokolian elvertem. :) A doomiekkal leszorítottam a pályáról. Az egyetlen menekülési útvonala egy kellemes fal volt, ami mögé bekempelt tartva az impending doomtól. Viszont az kívül volt a killboxon, így gyorsan rámértem 5 woundot pressure pointból. Ekkor Bucit kissé hátra húztam, viszont egy argust befuttattam a gargantuanja elé. Megörült, hogy menekül a casterem, és boldogan belépett a killboxba, a fal elé. Viszont a zónából ki volt szorítva, és a galleont mindenképp be akarta juttatni. Ezért megölte a blokkoló kutyát. A körömben így a Madelyn és a vengeance mozgással simán elértem, és sorozatban a 3. oneshot is meglett.
Következett az ötödik meccsem. Egy nap eddig maximum 4 meccset játszottam le, így a teljes retardáltságomat a fáradtságnak tudom be. Skót ellenfelem eKruegert rakta fel. A pozícionálássommal nagyon megzavartam, és nem is jöttek neki a magas dobások. Mivel nem tudott takarítani, így védekezve kellett korán featelni. De a szoros 7 perces köridő miatt nem tudott blast szivató varázslatot sem kirakni, és a lock impending doom veszélyben maradt. Mondom neki, hogy "haver, itt van a battle engine, a Saxon, eEiyriss és egy spriggan, aki el tudja takarítni azt a null magic druidát, utána lerohanlak és vége." Szomorú panda fejjel bólogat. Erre én: akkor Madelyn mozgás, és roham! Mikor leraktam a castert már fogtam a fejem. :) Ő persze lehozta onnan a gémet.
Ez azért kijózanított, így az utolsó meccsre megkapott olasz ellenfelemet agyonvágtam. Ő Norbi kedvence volt, nagyon kezdő srác, tele olyan hibával, ami a szabályismeret hiányára vezethető vissza. Viszont ez az olaszos magabiztossággal párosítva nagyon durva kombó. Ezt a meccset is sikerült majdnem elrontanom, mert egy fal megállította az impending doomot. Viszont ugyanaz a fal jól megvédett a nem csizmás black dragonoktól, és 4 woundon túléltem, aztán én nem kegyelmeztem.
Itt ugye azért kapkodtam, mert már csak percek voltak a keynote bejelentésig. Hatalmas hangulat volt, kb mint valami koncerten. Tiszta hű, meg wow! Bár a horda leginkább mint ellenfél, meg festő szempontból érdekel, azért engem is magával ragadott a hangulat, alig várom az új release-eket.
Hogy kijöjjünk a pénzünkből Norbi még eldobott minket a tecsóig, ahol megfizethető áron szereztünk kaját. Éjfél után kerültünk ágyba.
Másnap már nagyon enerváltan ébredtünk, de az első kockadobásoknál azért belelendült az ember. Iron Gauntletben indultam, ami 4 körös 50 pontos meccset takart, az első 4 pedig még további 75 pontos meccseken dönt a sorrendről. Itt már voltak kiesők, akik az előző esti piálás miatt vagy a továbbjutás miatt már nem álltak rajthoz. Martin is reggel nyolcig meccselt az éjféli őrületben, és sikerült bejutnia a mastersbe.
Első ellenfelem a Lórit előző nap szoros meccsen elverő finn Tero volt, és a 3 listájából eKruegert tette fel. Én Buci2-őt, bár a killbox nem az ő erőssége. Ellenfelem nagyon tudott játszani, én meg még kába voltam, így persze hatalmas hibát követtem el. Összetévesztettem a stealhtes és a nem olyan köveket. Bár volt eszközöm a stealth elvételére. emiatt nem használtam. Amikor kiderült a turpisság, akkor nem voltam képes taktikát váltani, sajnos rajta ragadtam az eredeti terven. Okoztam némi fejtörést ellenfelemnek, de csak néhány doomiet és Fenrist sikerült betennem zavaró pozícióba. Őket kipucolta, majd egy Ghetorix rohammal megölt.
Második ellenfelem Ossrum/Gaston dupla colossal listát erőltetett. Dupla csöcsös küldetés volt, így felkerült a Claws listám. Szegényt nagyon elvertem, ez a lista erre a scenarióra lett kitlálva. Kiszorítottam a zónákból, és simán lecsaptam egy Galleont. Volt még egy hail maryje a megmaradt colossallal, de azt simán letankoltam.
Harmadik meccsemre megkaptam Nighty-t. Aki ismeri megérti, hogy miért tartottam kicsit ettől a meccstől. eReznik killboxos küldiben Buci3 ellen. Joggal tartott a fenyegetésemtől, így a casterét messze tartotta. Én egyetlen zónára koncentráltam, és lassan beírtam a pontokat. Meglepetésemre az egyik legtisztább, de egyben a legkeményebb meccsem volt. Igazából még én voltam a troll, mert amikor nem találta meg a spell kártyáját és azon vacilált, hogy rohamozzon-e, szegénytől megkérdeztem hogy: "Mivan Nighty, felhívod anyádat, hogy chargeolhatsz-e?", pedig csak a war roomot akarta belőni a telefonján. :)
Negyedik meccsemről nem szívesen beszélek. Svéd csávó, szemérmetlenül végigcsalta a meccset. Teljesen feleslegesen mert a döntőre már egyikünknek sem volt reális esélye. Freestrike csapda leszarva, gyorslábú willbreaker 9"-es séta után adott puppetmastert, paingiverek betévedtek a rohamútba, úgyhogy egy 2 centis finger of goddal meg is oldotta, gladiátor pusholta a bronzbacket, de nem volt erőpróba (végül ez volt az egyetlen amikor visszarakta a figurát, amikor rászóltak, és elrontotta az erőpróbát). Kicsit felbosszantott, de igazából csak kiröhögtük a közben megérkező Lórival.
Arra volt jó ez az egész, hogy este még beleállhattunk a csapatversenybe. Rocker svédeket kaptunk ellenfélnek. Én megint Ossrumot, az egyetlen listám a Buci2 volt. Szegényt nagyon elvertem, ki sem tudott jönni a felállási zónából. Kill boxoltam, és úgy írtam be a pontokat, hogy a 19 pontos colossalt csak arra kellett használnom, hogy odafusson egy zászlóhoz kontrollálni. Lóri meghozta a másik győzelmünket egy brutál véres meccsen a trollpápák csatájában.
Utolsó nap korán kezdtük a csapatversenyt, és gyorsan kaptunk is egy méretes Armani zakót az olaszoktól. Én eHaley ellen játszottam, és egy jó hangulatú meccsen kaptam ki nyert helyzetből. Ellenfelem ledarálta a doomiekat feat körében, de nem kapta el a második soromat. Befuttatta a heavyjeit, hogy ne kapjon ki scenarióval. Én persze a következő körben egyet dobtam a fókuszra, így nem volt esélyem elég figurát kitakarítani. Pár elrontott támadás Thornra, aki kb 4 seben túlélte, és az arcnodeját bekötve is használó gép megalapozott a casterkillnek. Fájó vereség a kockán.
Harmadik meccsemen lemásoltam ugyanezt a teljesítményt, csak most legionnek adtam lehetőséget a hail maryre, amit összehozott a srác. Itt már lélekben a festőverseny eredményhirdetésén voltam, ahol azonban alulteljesítettem az elváráshoz képest.
Nagyon erős volt a mezőny, és jó verseny volt, de nem mondanám, hogy nem voltam szomorú. De a rengeteg jókívánság amit a közösségtől kaptam hamar visszahozta a kedvemet.
Pláne mivel az utolsó körre megkaptuk a Salzburg csapatot. Itt most nem kegyelmeztem a legionnek, ifjú ellenfelemet csúnyán lescenarióztam.
Norbi kidobott minket a reptérre, és egy röpke órás késés után már haza is indultunk. Jó parás repülőút volt, de Lórival végig röhögtük. (főleg Norbi olasz ellenfelén :) )
3 nap alatt 14 meccset nyomtam le, ebből 7-et nyertem.
Mindenkinek tudom ajánlani, hatalmas élmény, de azért már most el kell kezdeni a malacperselybe potyogtatni, ha jövőre meglátogatná valaki ezt a rendezvényt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése