Drer Drakkerung romjai a halottak hangjával énekeltek. Csatlakoztak a lelkek szentségtelen kórusához Sabbreth elméjében, a csata és a halál pszichikai maradványaként, amely megragadta figyelmének és józan eszének szétfeslő szálait. Nem aludt a Blighterghastal vívott csata óta . Az elméje furcsa képek, emlékek káosza volt, nem a sajátjaié. Arra vágyott, hogy a Korbács elcsendesítse az egészet, de még sok tennivaló várt rá, mielőtt újra forgathatta volna az erejét.
– Úgy tűnik, elfoglalt vagy – mondta Horruskh, miközben sétált Sabbreth mellett a halott város főútja mentén.A Drak Orgorothból útra kelt erőnek körülbelül a fele haladt mögötte, vagy szétterült, túl a romváros falain. Sabbreth nem számított rá, hogy akivel találkozik rátámad, de a Cryx tisztelte az erőt, és Sabbreth be akarta mutatni a sajátját.
– Nem, összpontosítok – mondta Sabbreth. „Nem veszek részt üres fecsegésben a fecsegés kedvéért, mint egyesek."
Horruskh nevetett. „Igen, alig ünnepelted a győzelmedet. Megölni egy olyan hatalmas sárkányt, mint Blighterghast, legendához méltó. Ha én lettem volna, a diadalom híre mostanra még a Fellgoethekig is eljutott volna."
– Nem vagyok te – mondta Sabbreth. Gyakran beszámította Horruskhot, mint egy figyelmetlen bolondot, de az mégis észrevette a csapongó figyelmét. Az emlékek töredékei ezer különböző elméből jéghegyként bukkantak elő a befagyott tengeren. Úgy érezte, hogy ha egy warjackhez kapcsolódik, kissé könnyebbé tette a koncentrálást; valahogy a kapcsolat egy másik elmével, még akkor is, ha olyan primitív, mint egy Sakál vagy egy Tyrant önmagában is csökkentette a terhet.
Horruskh nevetett. "Nem, nem vagy az. Nincs annyi dicsőség az egész világon. ami meggyőzne, hogy odaláncoljam magam ehhez a dologhoz."
"És ezért választottak ki engem ennek az expedíciónak a vezetésére. Megteszem, ami szükséges a győzelem eléréséhez."
– És győzelmet arattál? – mondta Horruskh, éles vigyorral az arcán. "Biztos vagy benne?"
Sabbreth válaszra nyitotta a száját, de egy sikoltozó kiáltás fentről az égre irányította a figyelmét. Egy szárnyas alak tűnt fel – Sabbreth először azt hitte, maga Toruk, hogy átvegye a díjat, amit hozott. De ahogy közelebb ért, látta, hogy a lény túl kicsi, és nem teljesen húsból készült. A nekromechanikus vadállat zöld tűzbe borult szárnyas kígyóra hasonlított, a hátán lévő csavart csövekből fekete füst ömlött. Egy lovas volt rajta, és ahogy körözött, Sabbreth látta, hogy Toruk küldötte éppolyan torz, mint a hátasa. A cryxiek kifosztották Orgoth titkait Drer Drakkerungból, miután meghódították, de elferdítették, megrontották őket. Itt volt a bizonyíték a romlásra. A kígyó a közelben landolt egy Fellgoeth-i templom romjai között, a kupolaszerű tetőt varázslattal vagy sárkánytűzzel tépték fel évszázadokkal korábban. Megfelelő találkozóhely.
– Várj itt – mondta Sabbreth Horruskhnak.
– Bolond vagy, hogy egyedül találkozol vele – mondta Horruskh, majd ismét elmosolyodott. – De ki vagyok én, hogy Sabbreth, a Sárkányölő útjába álljak?
Figyelmen kívül hagyta a piszkálódást, és a törmeléken át a templom bejáratáig jutott. Bent bűzlött a rothadástól és a necromechanika fanyar füstjétől.
Toruk küldötte egy rég meghalt Orgoth harci boszorkány csontváz holtteste fölött kuporgott.
– Kár, hogy a Sárkányatyával való első találkozásotok így végződött. Sokat tanultunk az embereitektől – mondta, nyájas hangja közvetlen ellentétben állt sápadt, halott testével és a viselt fekete vas harci páncéljával. Deneghra lidércúr állt előtte, szeme zöld Cryx tűztől izzott, és hűvös tekintettel nézett Sabbrethre. – És sokkal többet tanulhattunk volna.
"Tanulni?" – mondta Sabbreth. – Ti loptatok tőlünk, és megrontottátok, amit elvettetek.
Deneghra sápadt ajkai mosolyra húzódtak. "Ugyan már. Loptunk? Rontottunk? Hódítottuk és alkalmazkodtunk, ahogyan ti is több ezer éve. Például a warjackeid. Lenyűgöző technológia, de teljesen a sajátotok? Szerintem nem."
– Ahogy mondod – mondta Sabbreth összeszorított fogakkal. Bosszantotta, hogy igazat adjon, ezért sürgetőbb dolgok felé fordult. – Meglep, hogy egyedül jöttél.
"Egyedül?" – mondta Deneghra. "Garlghast-szigeten vagy,a Sárkányatya birodalmának szívében. Ezer
hajó érkezhet perceken belül erre a szigetre."
"Fenyegetés?"
Deneghra megrázta a fejét. "Egyáltalán nem. Egyedül jöttem, a bizalom jeléül."
– Akkor legyünk szövetségesek? – mondta Sabbreth. A hangok és a képek a fejében elcsendesedtek. Úgy tűnt, még a Korbács ereje is csökkent ezen a szent helyen.
– Elhoztad a szívkövet? -- Kérdezte Deneghra, mohóság legcsekélyebb nyomával a hangjában.
– El – válaszolta Sabbreth. „A raktárunkban van a legnagyobb hajón. Közvetlenül a sziget partjainál."
"És mit kínálhat neked a Sárkányatya ezért a nagyszerű ajándékért?"
– Egyrészt a harcosait – mondta Sabbreth. "Együtt képesek vagyunk elvenni el a szárazföldről, amit akarunk. Van elég mindenkinek."
– Ez elég könnyű – mondta Deneghra – de azt hiszem, nem ez a valódi célod. Mit kérsz, Sabbreth, az
Örök Megsemmisülés, Blighterghast athancjáért cserébe?
– Tudást – mondta Sabbreth.
"A Sárkányatya sok mindent tud. Miféle tudást keresel?"
Sabbreth mély levegőt vett, és most először amióta a Horva Korbácsához láncolta magát, az elméje teljesen csendes volt. "Mondd el, hogyan kell megölni egy istent.
