Nekane egy széles alagút szájánál állt, ez egyike volt a sok labirintusszerű átjárónak, amiket Eviscerus kiásott az évek során a hegyek alatt. Holdfény csillant a sötétségben és felfedte Nekane pokolgólemei alakját és vagy két tucatnyi gépszolgáét mögöttük. Az alagút nekrotittól bűzlött és Nekane mélyen belélegezte, hagyva hogy az égő füst égesse a torkát és tüdejét. Ez keresztelkedés volt a halálban, olyasmi amitől jobban kapcsolódott a nekromechanikus gépekhez amiket nemsokára csatában fog irányítani.
A holdmosta fényt hirtelen beárnyékolta három alakocska: a Fúriák visszatértek a felderítő küldetésükről. A lidércek Nekane felé siklottak.
"Mennyi?" kérdezte Nekane. Tudta, hogy a cygnariak vártak rá fönt, az erőik szétterítve a Papok Taglója körüli erdőben, de a számuk nőtt mióta utoljára csatáztak.
"Sok lélek," sziszegte Dogreth.
"Acél és tűz gépek," tette hozzá Valak.
"A fényes vezeti őket," fejezte be Anathan, undorral a hangjában. Napfényes gróf jelenléte és erős Morrow hite rosszul érintette az ősi lidérceket.
Sosem volt egyszerű egyértelmű válaszokat kapni a Fúriáktól. Az elméjük félig benn, félig kívül állt az anyagi világon és az ellenséges katonák számlálása szinte megoldhatatlan feladat volt számukra. Leküzdve haragját, Nekane megismételte magát. "Mennyi?"
A Fúriák csöndesen álltak, és végül Anathan szólt, a hangja távoli és erőltetett, szinte fájdalmas.
"Egy száz," mondta, szinte kérdő hangsúllyal. "Három harci gólem."
Nekane bólintott, értékelve mennyit küzdhetett a lidérc az emlékei szervezésével, amik lehettek volna akár álmok is.
A cygnariak láthatóan várták érkezését, ahogy remélte. A földalatti alagutakat használta mozgásra mióta majdnem elesett Napfényes gróf és felderítői által, de nemrég felhozott egy kisebb csapat gépszolgát és gólemet a felszínre, körbejáratva őket és felfedhető nyomokat hagyva bárkinek aki ilyeneket keresett. A cygnariak keresték, és most itt akarták lesből megtámadni. Terve szerint fogja majd ezt a műveletet és ő csap le majd rájuk, elragadva a meglepetés erejét az ellenfelétől és felhasználva ellenük.
A cygnariaknak megvolt a létszámuk, de Nekane katonái jobb minőségűek voltak és tartósabbak. Szintén több pokol és csontgóleme volt mint az ellenfélnek. Mindez enyhe fölényt eredményezett...ha a csatatervét tökéletesen sikerül véghez vinnie.
A rendelkezésére álló erők fele a háta mögött várt a parancsára. A másik fele egy másik alagútban helyezkedett el két mérföldnyire és Eviscerus vezette őket, őt pedig Chatterbane felügyelte. Amikor Nekane csatába bocsátkozik és előcsalja a cygnari erőket, Eviscerus hadba vezeti majd a szolgáit és gólemeit, maguk közé szorítva az ellenséget.
Egy stabil, kivitelezhető terv volt, ami viszont két billegő változón nyugodott. Először, Napfényes gróf be kellett vesse az összes katonáját a csatába, aztán még arra volt szükség, hogy Eviscerus agya elég ideig stabil maradjon hogy meg tudja csinálni a terv rá eső részét. Nem szerette, de ez volt a legjobb mód rá, hogy elsöpörje ellenségeit és megszerezze a helyszínt amiért földön és vizen át utazott.
Még egy mély lélegzet, egy újabb halál döfés, majd Nekane kirontott a felszínre.
***
Puskatűz harsant a fák közül -- golyók süvöltöttek és csapódtak Nekane erőmezőjébe, apró zöld virágokat rajzolva. A villámvetők pattogó kisülése egy Csatamén gólem párostól kiegészítette az ütemes puskaropogást.
Nekane Hadeszt, egy ősi Hentest, és egy Haláltépő gólemet irányított. A Papok Taglója kopár tisztása közepén állt, sürgetve Hadeszt hogy süsse el lélekágyúját a fák közé ahol a cygnariak eddig nem voltak hajlandóak elhagyni fedezéküket. Nekrotikus energia lökések tépték szét a magas fenyőket és cserjéket, megsemmisítve a bujkáló cygnari felderítőket mögöttük.
A Hentest rohamra parancsolta, egy felszálló füstnyelv felé terelve a pokolgólemet ötven yardnyira, egy Vaspáncélú szénkazánja felé, akit Hadesz már majdnem megsemmisített a legutóbbi csatában. A Hentest irányítani sokkal nehezebb volt mint hitte. Az ismeretlen pokoljack gép-agya állatias vadság kavargó vihara volt ami távolról az Orgoth gólemekre emlékeztette amiket Sabbreth seregében látott.
A Fúriák, javarészt immunisan voltak a cygnariak fegyvereivel szemben, átsuhantak a fák közt, széttépték az ellenségeket árnyékos karmaikkal majd teljesen felszámolták őket tüskés sötétség löketekkel.
Nekane hátul tartotta a gépszolgáit -- körbevették őt és Hadeszt élőholt húspáncélként. Elnyelték az ellenség tűzereje nagy részét, de még nem volt kész bevetni őket a csatába. Addig nem, amíg a cygnariak azt nem hiszik, hogy a győzelmük már biztos. Addig nem, amíg Napfényes gróf el nem hagyja a fák fedezékét, hogy magához ragadja a dicsőséget.
A Hentes megtalálta és megtámadta a Vaspáncélút, és Nekane a jack szemén keresztül figyelte a kezdődő összecsapást. A Vaspáncélú még mindig magán hordozta a Hadeszes csatában szerzett sérüléseit és egy nagyobb darab hiányzott a páncéljából, de ezen kívül teljesen működőképesnek tűnt. Nekane rohamra indította a Hentest és az rávetette magát a cygnari gólemre, mindkét halálmancsával tépve a Vaspáncélú vázát. A gólem megrogyott, de lecsapott a rengés-kalapácsával hátralépve, telibe találva, és ellökve a Hentest.
Nekane visszavonult a Hentesből, hagyva hogy önállóan harcoljon, és a Haláltépőre összpontosított amely a fás rész széléhez ért. A csontjack arc-továbbítóján keresztül egy varázslatot áramoltatott át, ami elmosta a gépszolgák körvonalait, ezzel megvédve őket a cygnari lőfegyverektől még egy kis ideig.
A kétség első árnyai elkezdtek körözni Nekane agyában miközben a cygnariak végig fedezékből tüzeltek, de aztán a puskaropogás egyre ritkult, majd elállt. Egy rekedt kiáltás harsant az erdő sötét mélyéről, egyetlen hang, ami kegyetlen mosolyt csalt Nekane ajkaira.
"Morrow nevében! Cygnarért!"
Napfényes gróf rontott ki a sötétségből, fehér páncéljában, pár Csatamén gólem által kísérve. Cygnari felderítők tucatjai követték szent rohamát, puskáikat a hátukra vetve, hosszú késük acél fogakként csillogtak a holdfényben.
Az egyik Fúria - talán Dogreth - elővillant az árnyékokból egy magas fenyő alól és a morrowita felé suhant. Nekane nem tudta megállítani azt amiről tudta hogy meg for történni. Ahogy Dogreth közel ért és kimeresztette túlvilági karmait, Napfényes gróf meglendítette a csatabuzogányát. Az áldott fegyver belecsapódott a Fúriába, az erdő pedig visszhangzott a lidérc fájdalmas üvöltésétől. A morrowita haladása töretlen volt, Dogreth eltűnt, és Nekane nem tudta biztosra vélni, hogy a lidérc megsemmisült, vagy csak a föld alá rejtőzött.
A cygnariak kirontottak a tisztásra és rávetették magukat a gépszolgák első vonalára. Az élőholt hús szilárd fala megfogta a rohamukat, ám nem tart ki örökre. Nekane a közelharcba parancsolta Hadeszt, célba véve az egyik Csatamén gólemet, miközben ő a rúnavetőjével a másikra célzott, és mágiával átitatott tüskékkel szórta meg.
A csata brutális darálássá változott, pörgő közelharc az élők és holtak közt, ahol egyik oldal sem kerül fölénybe. A felderítők többen voltak, de a gépszolga ellenségeik szívósabbak voltak, keményebben ütöttek, és minden gépszolga két felderítőt vitt magával a halálba.
Hatalmas fantom fájdalom hasított Nekanebe. A figyelmét átváltotta a Hentesre amelyik a Vaspáncélúval viaskodott. A cygnari gép bevitte a végső csapást a pörölyével, és a Hentes a hátára zuhant. Nekane egy pillanatra még látta ahogy a Vaspáncélú felemeli a fegyverét, aztán a Hentes eltűnt az elméjéből. Pár másodpercre rá, a cygnari csatagólem, félig szétroncsolva de még működőképesen, kirontott a fák közül és megtámadta Nekane egyre fogyó gépszolgáit. Három mechanikus harcost zúzott porrá, és Nekane kénytelen volt Hadeszt elvonni a csataméntől, hogy ezzel mentse meg a Vaspáncélútól a maradék gépszolgát.
Napfényes grófnak fehér fénnyel ragyogott a buzogánya ahogy átvágta magát a gépszolgák hadán, a célpontja nyilvánvaló volt. Nekane gondolt rá, hogy átengedje és hagyja hogy egyénileg szálljanak szembe -- de még nem. A fák környékén lebzselő Haláltépőt futásra ösztökélte, célba véve a cygnari lovagot. Látótávba trappolt és a Napfényes gróf körül harcoló felderítőkre vetette magát. A grófnak nem volt más választása, mint megfordulni és szembeszállni ezzel az új fenyegetéssel, de nem esett kétségbe. Nekane érezte a buzogány roppantó simogatását a Haláltépőn, ahogy bezúzta a vázát és összetörte az egyik lábát.
Még több gépszolga hullott el Nekane körül, és a cygnariak körbevették a szerény erőinek maradékát. Tucatnyit megölt, de keveset számított; elegen maradtak, hogy elsöpörjék. Előcsalogatta Napfényes grófot, összecsapott a nyílt terepen a csapataival, de a terve másik része nem valósult meg. Eviscerusnak már meg kellett volna érkeznie, már mennydörögve le kellett volna csapnia hátulról a cygnariakra, a kalapácsnak kellett volna lennie ami az ő és Hadesz hátán megtöri az ellenfelet.
Elárulták? Vajon Eviscerus kiagyalt valami előny maga számára, ha hagyja hogy a nőt legyőzzék? Most kevéssé számított. Félrelökte ezeket a gondolatokat és folytatta a harcot, átkaszabolva magát a tömegen Napfényes gróf felé. Kitépi majd a lelkét a testéből és elfogyasztja, mielőtt a halál elragadja.
