Dana Thorne őrmester egy gépszolga koponyájába vágta a kését, megcsavarta a fegyvert, aztán elrúgta magától a félig élőholt, félig gép korcsot. Felállt, zihálva, jobb keze zsibbadt, arcán a feje búbjából csordogáló vér száradt. A rövid szusszanás közben a lehetetlen kezdett neki derengeni. Nyerésre álltak.
A cryxiek megjelentek a fertőzött tisztáson pont ahogy számítottak rá, és Napfényes gróf személyesen vetette a támadást a csatamágus és láthatóan kicsiny gépszolga és pokoljack ereje ellen. Dana csapdát szimatolt, de a grófot nem lehetett eltéríteni. Legalább meg tudta győzni hogy távolról kezdjék az ütközetet, és a felderítők és besorozott katonák puskái jelentősen csökkentették a cryxiek létszámát.
Aztán, dicsőségre éhesen és bosszúszomjasan, Napfényes gróf rohamra indult. A nő ezt könnyelműségnek tartotta. Túl korainak, de mégis itt voltak, körbevéve a cryxieket, az ellenfél gyorsan fogyatkozott, a sajátjaik pedig tartották magukat.
Dane végignézte ahogy Napfényes gróf áldott buzogánya lesújt, tiszta fényt árasztva, eltalálva Nekanet, sebesülten hátralökve a csatamágust. Nemsokára vége lesz. Nemsokára Gendryt és a többi elesett és elemésztett társukat megbosszulják.
Félrelökte a fájdalmát, levetkőzne a kitartó fáradságot és belevetette magát a közelharcba, a szíve a közelgő győzelem reményével telt meg.
***
Nekane védőmezeje felvillant amikor Napfényes gróf buzogánya üstökösként belecsapódott. A fegyvert áttörte magát és Nekane oldalra vetődött, hogy elkerülje a koponyaroppantó ütést. A feje oldalán elszenvedett egy lecsúszó csapást és hátratántorodott, fájdalmában összeszorítva a fogait.
A gróf tovább fejlesztette az előnyét, szinte átgondolatlan módon csapkodva. Nekane visszavonult, kereste a nyitást a gróf pajzsa körül a tüskéjével, de a döféseit könnyedén hárította az áldott acél.
Gépszolgákat lökött a gróf elé és kétségbeesetten kereste Hadesszel a kapcsolatot. A pokoljacket leszorította a Vaspáncélú és a Csatamén, és nem tudott a segítségére sietni. Hadesz sérülései egyre sokasodtak, és a fejében lüktető éles fájdalom és a végtagjaiban érzett fantom bizsergés tudatta vele, hogy a gólem nemsokára elesik.
Elkerült még egy csapást a gróf buzogánytól, és a hiba egy pillanatra sebezhetővé tette a férfit. Amikor a pajzsa megbillent, Nekane lecsapott a pokoltüskéjével, felhasítva a gróf arcán, miközben az hátrébb lépett. A sebesülés közel sem volt halálos, de a gróf vérének spriccelése mosolyt csalt Nekane arcára.
A gróf letörölte a vért a sebéről, bekenve a hófehér páncélöklét vörössel és Nekane felé mutatott a fegyverével.
"Napfényes csatlósok," kiáltotta, "sújtsatok le rá."
Nekane látta maga előtt a nyerhetetlen csatát. Eviscerus csapatai nélkül egyszerűen nem volt esély a győzelemre. A menekülés volt az egyetlen esélye, és felkészül rá, hogy védekező varázslatokba burkolózzon, mielőtt kétségbeesett futásba kezdene. Mégis, még habozott. A lelke egy része inkább meghalna, minthogy újra elbukjon, és miközben küzdött a nehéz döntéssel, egy távoli rengés rázta meg a talpa alatt a földet.
A rengés erősebbé vált. Aztán csatlakozott hozzá egy gépi zakatolás, acél csapódott acélhoz, végtelen kakofóniában. Az ellenség is érezte és hallotta a zavart, és haboztak, visszavonultak a közelharcból.
Nekane farkasként vigyorgott. Ő már tudta, hogy mit jelent ez a hang. Tudta hogy mi közelít. Most már csupán annyi volt a dolga, hogy oda irányítsa ahol a legnagyobb pusztítást tudja véghez vinni. Az ellenségre rontott, egyelőre elkerülve Napfényes grófot, és levágott pár felderítőt tüskéje csapásaival. Minden halál megtöltötte a testét szellemi erővel, és ő maga is lidérc szerűvé vált, de nem a meneküléshez használta fel ezt az állapotát. Helyette egyre mélyebbre futott az ellenség sorai közé, a hátán lévő nekrotit kemence halálos jeladóként szolgált, egyre közelebb irányítva a pusztítást a mélyből.
Mielőtt a cygnariak rájöttek volna hogy mi történik, a talaj beomlott alattuk, és egy hatalmas, égett domb emelkedett ki a földből, eldobva magától a katonákat, mint vakondtúrása hangyákat. Nekane leugrott amikor a púp elérte a legnagyobb magasságát, és a föld szétnyílt és kiokádott magából egy tornyosuló monstrumot.
A pokolkaparó előrobbant az alagútból amit magának vájt, egy hatalmas acél hernyó, melynek fején borotvaéles csáprágók, pörgő vasfúrók és ragyogó zöld szemek sorakoztak. Egy végtag páros, melynek mindkét végén hatalmas, kaszaszerű penge volt a levegőben suhogott, a nekrotit bűze belengte a csatateret ahogy a kolosszus kiegyenesedett, a feje tíz méterrel a csatatér fölött.
Riadó és kétségbeesés hangjai harsantak a cygnariakból, de ezeket mind elnyomta a fülsiketítő zaj ami a pokolkaparó testéből áradt. Rovarszerű felét az alatta lévő ellenfelekre irányította és éles repeszeket okádott a csatatérre több hullámban. Cygnariak szakadtak darabokra, a hulláik húscafatokká váltak másodpercek alatt.
A pokolkaparó látványa új erőt pumpált Nekane végtagjaiba, de amit ezután látott elűzte az összes halállal és bukással kapcsolatos gondolatát és helyette felhőtlen örömmel töltötte el. Eviscerus discerptor mászott ki a pokolkaparó alagútjából, nyomában gépszolgák rajai. A gépszolgák rávetették magukat az ellenségre akik még mindig nem tértek magukhoz a pokolkaparó megjelenésétől. Hatalmas mészárlás következett.
Nekane szétnézett, amíg meg nem találta Napfényes grófot a káoszban. A morrowita, piszkos, vérlepte fehér páncélban állt egyedül, lefagyva bámulva ahogy a katonáit lemészárolják körülötte. Háttal állt Nekanenak, és a nő a csörlős fegyverével rácélzott majd tüzelt. A fogazott tüske áttépte a gróf hátpáncélját és mélyre hatolt. Felnyársalva a célpontját, Nekane rávetette magát, belenyomva a térdét a hátába, a földre szorítva.
Miközben a gróf megpróbált felállni, Nekane letépte a sisakját, megragadta a haját, hátrarántotta a fejé, felfeddve a torkát. Teljes hosszában kieresztette a tüskéjét, és a pengét a gróf torkához szorította.
"Mielőtt meghalsz, tudd ezt meg morrowita," suttogta Nekane. "Minden amit óvsz, minden amit szeretsz, hamuvá fog válni. Az istened meg fog halni, a vallásod kihal, és a neved már csak a történelem lábjegyzetében fog szerepelni."
Napfényes gróf szólni akart valamit, talán kegyelemért könyörögni, talán egy imát elmormolni, de Nekane végighúzta a pengéjét a torkán, és az utolsó szavait elnyelte a buborékoló hörgés. Nekane lefogta amíg kivérzett, kiévezve az utolsó rángásait, aztán mikor végzett, üdvözölte a győzelmet.
Nekane a Haláltépő gólem roncsa mellett találta meg Chatterbanet, a cygnari gólemek roncsai között. Már elkezdte szétszerelni a gépeket alkatrésznek. A nekrotek mögött a pokolkaparó hatalmas alakja mozdulatlanul feküdt, a gigászi kemencéje lehűlőfélben. Csak pont annyi nekrotitjuk volt, hogy a monstrum ki tudja ásni az alagutat és gyors ám pusztító támadást tudjon véghez vinni az cygnariak ellen.
"Fogadd bocsánatkérésem, Lidérckötő," mondta Chatterbane amikor közeledni látta. "Sürgettem Eviscerus discerptort hogy indítsa meg támadását ahogy terveztük, de neki...más ötletei támadtak."
Nekane a fejét rázta. "Győztünk. Ez elég, de áruld el hogyan. A pokolkaparónak még hetek kellettek, hogy befejezd."
"Nos minden rigolyája ellenére, Eviscerus úr olyan tudással rendelkezik nekromechanika terén, ami még az én hatalmas tapasztalatomat is meghaladja." ismerte el Chatterbane. "A pokolkaparónak nem lehetett volna működni a jelenlegi állapotában, nem tudott volna...mégis itt van."
Nekane Eviscerusra bámult, ahol az a kolosszus mellett ácsorgott, pókszerű végtagjaival matatva a gép egyik befejezetlen részén, magában motyogva. Nekane odament hozzá és megköszörülte a torkát hogy felkeltse a csatamágus figyelmét. "Fogadd hálám, discerptor. Segítették nagy győzelmet aratni a Nekrofaktórium számára. Deneghra dominarcha elégedett lesz."
Eviscerus odafordult és Nekanet nézte, az kifürkészhetetlen, üres koponya arcával. Egy darabig nem szólt semmit, aztán, "Lidérckötő Nekane, ioszi, a Ghyrrshyld nevezetű lidérc védence." Egy darabig elmélázott, aztán közel lépett. "Jó képességű, könyörtelen, ügyes. Tele lehetőségekkel."
Nekane érezte ahogy a büszkeség elönti, amikor az ősi csatamágus végre elismerte, még ha ezt a saját nagyon furcsa módján is tette.
"Számíthatok akkor a további támogatásodra? Segítesz nekem megépíteni a teljes Nekropoliszt."
"Nekropolisz, " suttogta Eviscerus, és Nekane érezte hogy ez egy ritka pillanat lesz, amikor a józansága visszatérhet. "Megépítem a Nekropoliszt, úgy ahogy Deneghra dominarcha azt megparancsolta."
Ez volt a leghosszabb és legtisztább kijelentés amit Nekane eddig a csatamágustól hallott, és ez egyszerre töltötte el félelemmel és izgatottsággal. "Mit mondasz? A dominarcha felvette veled a kapcsolatot? Ő volt az aki téged az utamba irányított?"
Eviscerus megkínálta Nekanet még egy olvashatatlan nézéssel és nem válaszolt, csupán egyszerűen elbotorkált, magára hagyva Nekanet a gondolataival Deneghra terveiről. Természetes hogy Deneghra betervezett pár vészforgatókönyvet. Eviscerus volt egyik ezek közül. Valószínűleg voltak mások is.
Nehezen ugyan, de Nekane félrelökte a kétségeit. Túl sok volt a tennivaló, hogy olyanokon gondolkodjon amik az irányításán túl voltak. Mégis győztes volt, mégis sikerült a küldetése. Mélyen belélegzett és megtekintette a Nekropolisz leendő helyszínét. Több mint száz hulla borította a fertőzött tisztást, és a haláluk fájdalma és kétségbeesése majd felerősíti a hely erejét. Egyes hullákból gépszolga lesz majd, míg azok amik túl sérültek majd szerver alkatrészként fognak szolgálni más projektekhez, amikből jó sok lesz.
Nekane hirtelen mozgást észlelt a szeme sarkából és egy magányos cygnari felderítőt pillantott meg a csatatér szélén, súlyosan megsérülve, ahogy megpróbál bekúszni a fák vonalába. Elmosolyodott, kinyújtotta a pokoltüskéjét és odament, hogy a diadalát teljessé tegye.
***
Dana Thorne őrmester az erőd felé kúszott, törött lába agóniát spriccelt szét a testében minden mozdulattal. A fájdalom eltörpült a szörnyűségek mellett amiket látott. Szavakkal leírhatatlan volt. Egy része csak le akart feküdni és egyszerűen meghalni, hogy ne kelljen arra a monstrumra gondolnia ami előbújt a földből.
Ám túlélő volt, és így kúszott, lassan, remélve hogy a gépszolgák és más fertőzött szörnyek, akik a társai holttesteit hordták el, nem veszik észre.
Már majdnem odaért a fák vonalába amikor hirtelen, szörnyű nyomást érzett a háta közepén ami kipréselte belőle a levegőt. Zihált és megpróbálta kivonni a hosszú kését, de a nyomás csak nőtt, és nem tehetett mást, mint tehetetlenül vergődni alatta.
"Nos mink van itt? Egy túlélő?" mondta egy rekedt női hang, és Dana iszonyatában lehunyta a szemét. A nyomás megszűnt, és Nekane Lidérckötő a hátára rúgta Danat páncélos lábával.
Most Danának sikerült elővennie kését, és megpróbált a fölötte álló csatamágus felé vágni vele. Nekane hátrébb lépett és nevetett.
"Micsoda akaraterő," mondta és a pengés páncélkesztyűjével Dana felé célzott.
Dana próbált talpra állni, a fenébe a törött lábával, és sikerült térdre tápászkodnia mielőtt Nekane elsütötte a fegyverét. Dana tüdejéből kiszaladt a levegő és a szája megtelt vérrel. Lenézett az ökölnyi lyukra a mellkasán és újból a hátára zuhant, az utolsó lélegzetei véresen spricceltek ki az ajkain.
Nekane Dana fölé hajolt, a nekrotit szörnyű szaga -- rothadó hús és kiürült belek -- töltötte meg az orrát, egyidőben a közelgő halállal. A cryxi csatamágus elmosolyodott.
"Igen, micsoda akaraterő," mondta gonosz vigyorral. "Kiváló gépszolga válik majd belőled."
