Kilenc Sziklától Nekane északra utazott, oda ahol találkoznia kell Sabbrethel, a Banwick folyó torkolatánál. A horizonton fénylő tüzes vörös pont mutatta az Orgoth tábor helyét. Nyolc Orgoth csatahajó volt a széles vízpartra vontatva, harcosok valamint furcsa, állatias harci gólemek mozogtak körülöttük. Nekane úgy becsülte, hogy ez a portyázó hadtest körülbelül háromszáz katonát számlál és még fél tucatnyi csatagólemet.
Ahogy Nekane menete közel ért az Orgoth táborhoz, útjukat állta három hatalmas termetű Orgoth harcos. Mindegyik őr ősi fémpáncélba volt öltözve, szőrmével vagy irhával az ízületeknél és nyaknál, valamint pajzsot és íves kardot használtak. Primitívnek tűntek és brutálisnak.
"Ki közelít?" mondta az egyik Orgoth harcos erősen akcentusos cygnari nyelven.
"Nekane lidérckötő vagyok, Deneghra dominarcha csatlósa. Tanácskozni jöttem Sabbrethel, az Örök Megsemmisüléssel."
Chatterbane kuncogott mellette. "Örök Megsemmisülés. Milyen képtelen címek. Mit jelent ez egyáltalán?"
Az Orgoth harcos végigmérte Nekanet -- a nő úgy látszik nem hallotta Chatterbane hozzászólását -- és felhorkant. "Elég apró vagy vezérnek."
Nekane előre pattant, a pokoltüskéje előcsusszant a csuklós tartójából. Mélyen bedugta a pengét az Orgoth harcos álla alá, ott ahol a bőre kilátszott a sisak és a torokvédője között. "Te pedig túl sokat beszélsz ahhoz képest, hogy követő vagy."
Az Orgoth harcos kuncogott és feltartotta a kezét, leintve a társait akik közben fegyvert rántottak. "Elnézésedet kérem, Lidérckötő. Elhamarkodottan szóltam.Azonnal Sabbreth úrnő elé vezetlek."
Nekane visszavonta a tüskét és hátralépett.
"Erre," mondta az Orgoth harcos és intett Nekanenek, hogy kövesse
Bár volt egy alapvető megértése az Orgothok technológiájáról, amit cryxi kémek jelentettek, Nekane még sosem találkozott a hódítók Parázs alapú gépeivel személyesen. A tüzesen vörös ragyogása a fegyvereknek és Orgoth gólemeknek furcsa torzképe volt a cryxi necromechanikának. Elmerengett rajta, hogy miért ilyen módon fejlesztettek -- annyival vaskosabbnak tűnt az egész a pokol- és csontjackekhez képest, amikről oly látványosan másoltak.
"Uhh, nézd ezeket a melák gépeket," mondta Chatterbane, Nekane mellett somfordálva. A nekrotek integetett az egyik végtagjával az egyik hatalmas Orgoth gólem feje előtt, aminek a teljes törzsét tüskék és pengék borították. "Azt rebesgetik, hogy szörnyek lelkeit kötik bele ezekbe a torzszülöttekbe. Csacskaság, nyilván, bár ha ilyen dolog lehetséges lenne, az eredmények nos... lenyűgözőek lehetnek."
Nekane nem szólt semmit. Igazából több mint egy hasonlóságot látott a saját pokoljackje és az Orgoth gépek közt.
Bámulva és suttogva, az Orgoth tábor harcosai megfigyelték Nekane élőholt menetét. Ez volt a lényeges különbség köztük: az Orgoth megváltást és örök életet remélt a pokoli szolgálattól. A Rémálom Birodalom élőholt létet kínált, hogy megőrizze az egyén hatalmát az örökkévalóságig. Azt lehetett mondani hogy egy érmének voltak ők az ellentétes oldalai, bár Nekane tudta, hogy melyik oldalt akarta.
Ahogy közel jutottak a legnagyobb Orgoth csatahajóhoz, a leszállópalló leereszkedett és a hajógyomorból előbukkant a házigazdájuk. Sabbreth, akit az Örök Megsemmisülésnek hívtak, magas volt és vaskos, a páncélja több pontján pedig vörösen világított a Parázs, a legfényesebben a hátán hordott szerkezetben -- ez volt az Orgoth megfelelője a nekrotit kazánnak.
Egy pár gólem -- állatias lények, fémből és vérből épített szörnyek -- haladtak az Orgoth hadúr két oldalán, morogva és a földet kaparva, alig megmaradva az úrnőjük irányítása alatt.
Nekane maga mellé intette Hadeszt. Teljes teljesítményre kapcsolta a pokoljack kemencéjét, és a zöld cryxfény és a vörös Parázs tüze egybefolyt, amikor Sabbreth közel ért.
Az Orgoth hadúr levette címeres sisakját, felfedve keskeny arcát, nagy, kifejező szemeket, széles homlokát és rövidre nyírt fekete haját. Arca borús volt és mély levegőt vett az orrán át, mielőtt megszólalt volna.
"Te vagy Deneghra szolgája?" mondta Sabbreth mély, parancsoló hangon. Aztán furcsamód, az Orgoth hadúr megismételte a kérdést.
"Deneghra szolgája?" ezúttal hangja magasabb, kaparóbb volt, mintha valaki teljesen más szólt volna.
Nekane nem tudta mire vélni ezt a furcsa jelenséget. "Lidérckötő Nekane vagyok, és Deneghra parancsai alapján vagyok itt." Nem szerette a szolga szót, de az Orgoth valószínűleg mindenkit csupán szolgaként és úrként tudott értelmezni. "Keresnem kell egy megfelelő helyszínt, ahol beteljesíthetjük mindkettőnk célját."
"És ez a szerény had minden amit magaddal hoztál?" mondta Sabbreth, lekicsinylően intve Nekane felsorakozott gépszolgái felé. A hadúr arca megrándult és valami mást is motyogott maga elé, de Nekane nem hallotta.
"Egy felderítő csapatot vezetek," mondta Nekane. "A küldetésem, mint mondtam, egy helyszín felkutatása elég erővel, hogy mindkettőnk igényét teljesítsem. Nem tudok ellenséges területen hadsereggel átvonulni."
"Megtámogatom a létszámotokat katonákkal és warjackekkel." Sabbreth ajkai lekicsinylő mosolyt formáltak. "Így könnyebben sikerül majd a küldetésed."
A mosoly eltűnt, és a hadúr hangja újra megváltozott, most csengővé, virágossá vált. "Vedd ezt úgy mint az elköteleződésünket egymás céljai felé."
"Ez a nő teljesen bolond," mondta Chatterbane, folyamatosan fecsegve. Bár volt benne annyi ráció, hogy ioszi nyelven mondja ezt, amit Sabbreth kis eséllyel értett csak meg.
Nekane egyet kellett értsen a nekrotekkel és Deneghra már előre figyelmeztette erre. Sabbreth tulajdonában volt egy mágikus tárgy, Horva korbácsa, és minden jel szerint, ez lassan felemésztette az elméjét. "Nincs szükségem másra, mint hogy elmondjam neked a helyzetemet, és megerősítselek, hogy a dominarcha és én elköteleződtünk a szerződésünk iránt, aztán folytatom az utamat."
"Helyzet?" mondta Sabbreth. "Milyen helyzet?"
"Felderítettem a romokat amiket Kilenc Szikla néven ismernek kevéssel azután hogy partra szálltam. Sok erő lakozik ott, de nem megfelelő arra amire nekünk kell."
"Amire nekünk kell, vagy neked?" mondta Sabbreth. A hangulata megváltozott, és most újra jobban összeszedettnek tűnt. "Kilenc Sziklát ismerjük. Ott van elég erő, ami ki tud hívni egy istent."
"Erő, igen, de nem olyan amit te vagy én irányítani tudnánk," mondta Nekane.
"Megparancsolta egy sárkánynak, hogy tépje ki a saját szívét a testéből, és a lában elé helyezte az athancját, majd meghalt," mondta Sabbreth. "Mit tudsz te az én erőmről?"
A hadúr hangjában feszülő fenyegetést beszínezte a levegőt közöttük, és Nekane tudta, hogy törésponthoz érkezett. Nem mutathat gyengeséget. Lépett egyet Sabbreth felé.
"Ha fel tudod használni a Kilenc Sziklánál található erőt," még közelebb lépett, amíg már az arcán érezte a hadúr leheletét -- "akkor hát tedd meg."
Nekane Sabbreth szemébe nézett és érezte a kor és hatalom elképesztő súlyát a tekintetében, de nem pislogott, nem lépett hátra. Ismerte a saját erejét. Végül Sabbreth törte meg a csendet. "Ha Deneghra küldött, és azt mondod, hogy Kilenc Szikla nem alkalmas, akkor én ... kénytelen vagyok egyetérteni."
Nekane hátralépett, elégedetten a kicsi, bár fontos győzelmével. "Szavamat adom és Deneghra dominarcháét is, hogy amikor megtaláljuk a megfelelő helyszínt, teljesítjük az általunk vállaltakat."
Sabbreth röviden bólintott. "Rendben. Akkor elfogadod a harcosaimat és gépeimet a közös cél érdekében?"
"Érkezik a hajnal, intéznem kell a szolgáimat, és pihennem." mondta Nekane. "Holnap estig megkapod a válaszomat."
Nekane nem adott Sabbrethnek esélyt a válaszra, hirtelen sarkon fordult és elsétált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése