MK4 Háttér - 59 - Felébreszteni a holtakat, tizenharmadik rész, a hódítás árnyai

 Nekane egy öreg pokoljack előtt állt, aminek a típusát nem tudta beazonosítani. A gép az egyik legsötétebb zugban állt Eviscerus sokadig lerakatában, látszólag félrelökve, a sötétben rejtőzve, hasonlóan mint a tulajdonosa. 

A pokoljack egy Hentesre hasonlított, bár az arca szélesebb volt, és halálmancsok helyett páros kaszákkal volt felszerelve. A vázát rozsdafoltok  tarkították itt és ott, mint rákos burjánzások, ami nem volt szokatlan Eviscerus készleteiben. A fura csatamágus összehordott itt több tucatnyi pokol- és csontjacket, aztán az évszázadok során egyszerűen elfelejtette őket, hagyva hogy lassan használhatatlanná rozsdásodjanak. Igazából az elsődleges öröme miután felfedezte Eviscerus rejtett seregét jelentősen megcsappant a hetek múlásával, ahogy lerakatról lerakatra jártak és csak egy maréknyi gépet találtak amiket talpra is tudtak állítani.

"A Hasfelmetsző pokoljacket Eviscerus Discerptor  tervezte 499 AR-ben," mondta Eviscerus Nekane mögül a furcsa enciklopédikus hangján. "Asphyxious lidércúrnak más kivitelek tetszettek, amiket könnyebb volt tömeggyártani, például a Hentes."

 "Működik a Hasfelmetsző?" mondta Nekane megfordulás nélkül.

Csönd, aztán az egyik ritka egyenes válasz Eviscerustól, több száz kérdés után. "Nem" 

"Sejtettem," mondta sóhajtva Nekane. Ott hagyta a rozsdás pokoljacket és átsétált másik két lekapcsolt gólem között, miközben Eviscerus utána somfordált. Ez volt a tizedik és utolsó lerakat amit átvizsgált, és a végső szám, több tucatnyi pokoljack és csontjack és több száz gépszolga utána meglepően vérszegény volt. Felidézve Chatterbane munkáit, a nőnek sikerült két Hentest, egy pár Haláltépőt és vagy negyven gépszolgát üzembe helyeznie. Nem pont az a lehengerlő erő amire számított, és még ha hozzáveszi a Fúriákat és Eviscerust is, egyre kevésbé bízott benne, hogy le tudják győzni a Cygnari erőket akik majdnem megölték pár rövid héttel ezelőtt.

Még mindig túl sok volt az ismeretlen. Először, a cygnariak túlerőben voltak, és ha még kaptak erősítést  Fharinból vagy Vasfő Állomásból, az esélyei, hogy megsemmisítse őket és a Papok Taglója helyszínét biztosítsa, teljesen nullára esnek. Továbbá, bár Eviscerus hatalmas és tapasztalt csatamágus volt, az elméje állapota messze volt a stabiltól. Ki és beúszott a józanságba, és miután majdnem teljes pánikba került az Orgoth említésétől, aligha tudta a lelkére kötni a küldetés végső célját. Mégis, egymaga képtelen volt rendesen irányítani ennyi gólemet, és szüksége volt Eviscerusra az előttük álló csatában.

Nekane átvágott egy tócsányi poshadt vízen -- ez a lerakat egy sekély erdei tavacska alatt volt és a mennyezet folyamatosan átázott -- amíg oda nem ért egy szűk, földalatti járat szájához. Eviscerus minden lerakatát alagutak hálójával kötötte össze a Sárkánygyíkfal alatt. Az egyik ezek közül a kanyargó járatoknak, Nekane reményei szerint, oda kell vezetnie ahol Chatterbane dolgozott élete legnagyobb alkotásán.

***

Amikor előbukkant az alagútból ami összekötötte Eviscerus raktárát a cephalyx kaptárral, Nekane látta, hogy Chatterbane  valóban adta szorgalmas önmagát. A hatalmas csarnok ami egykor a vérgödröt tartalmazta ahová a cephalyxek bedobálták a fölösleges szerver részeket most rajzott a tevékenységtől. Gépszolgák tucatjai mozogtak szorgos hangyaként a hatalmas barlangban, nyersanyagokat szállítva vagy összerakott gépdarabokat, egyik helyről a másikra.

Az egész aktivitás középpontjában a pokolkaparó baljós alakja tornyosult. Még főleg csak a csontváza épült meg, bár egy fekete vas borítás már elkezdett megjelenni a hatalmas pokoljack felső felén. Mégis úgy tűnt, hogy még hetekbe telik mire befejezik és Nekane bosszúsan nézte miközben átvágott a kis nekrofaktóriumon Chatterbanet keresve. Eviscerus követte, halkan motyogva magában. A legtöbb szava kusza halandzsa volt, alig érthető szavakkal, de néha-néha tett olyan megjegyzéseket egy-egy csontjackre vagy gépszolgára, ami már szinte épelméjűnek tűnt. 

Nekane az új pokoljack műhelyben találta meg Chatterbanet, egy munkapad fölé görnyedve, diagramok és tervrajzok elé terítve. Amikor meglátta Nekanet és Eviscerust közeledni, előrecsattogott, izgatottan hadonászva a végtagjaival.

"Nekane lidérckötő," mondta Chatterbane, "Ezen pokoljackek és gépszolgák állapota elfogadhatatlan. Az idő és erőforrás ami belemegy abba, hogy egyáltalán közelébe érjenek a szabványnak, őszintén szólva arcpirító."

A nekrotek Eviscerushoz fordult. "Hogy engedhetted, hogy a gépeid ilyen szinten lerongyosodjanak, ez--"

"Chatterbane," mondta Nekane élesen, elnémítva a nekroteket. "Eviscerus discerptor ellátott bennünket az erőforrásaival és gépeivel, amikre nagy szükségünk volt, és te a neki kijáró tisztelettel fogsz hozzá szólni."

Eviscerus közömbösen bámult a nekrotekre, nem rendülve meg a Chatterbane szemtelen hangnemétől. Nekane őszintén nem tudta felmérni, hogy mennyire fogja fel a csatamágus, hogy mi zajlik körülötte. Olyan volt, mintha valami álomszerű állapotban létezett volna, és csak akkor vált volna teljesen a világ részévé, ha kiásott valami rég elveszett gépet, vagy varázstárgyat. 

"Elnézést, Discerptor," mondta Chatterbane.

"Chatterbane, " válaszolt Eviscerus furcsa, oktató hangsúllyal. "Vezető beosztású nekrotek. A módosításai és javításai között szerepelnek hozzáadott végtagok, egy bökő tüske, belező penge, és egy két dugattyús ellenható nekrotit kazán."

A csatamágus odacsattogott Chatterbane közelébe, lehajolva, csontos arcot arcközelbe dugva. "Működési állapota : határértéken." 

"Határértéken?" mordult Chatterbane. "Hogy merészeli--"

Nekane visszafojtotta vigyorát. Talán Eviscerus jobban jelent volt, mint hitte. "Elég. Helyzetjelentést kérek. Most."

Chatterbane a fejét rázta, és jelentős erőfeszítéssel elfordította figyelmét Eviscerusról. "Nos, ahogy mondtam, ezen új gólemek és gépszolgák gyászos állapota elvette időm nagy részét és kevesebb órám jutott az igazi nagy projektekre."

A nekrotek a pokolkaparó félig befejezett formája felé biccentett.  

"Ha Eviscerus segítene neked, az meggyorsítaná a menetrendet?" kérdezte Nekane.

Chatterbane Eviscerusra bámult, aki közben a pokolkaparó irányában kóborolt el. A csatamágus a hatalmas gép árnyékában állt, végtagjaival piszkálta és feszegette a csontvázszerű testét és valami förtelmes bűbát suttogott, vagy amit Nekane mostanában hallott tőle, egy Skell Meglepetés Csusza nevű étel teljes receptjét.

 "Ha meg lehet benne bízni," mondta Chatterbane, "akkor igen, a tapasztalata és képességei megfelezhetnék a munkaidőmet. Ha."

Nekane bólintott. Ez jó volt, de még mindig sebezhetőnek érezte magát, és a pokolkaparó nélkül úgy ítélte, hogy az esélyei arra hogy legyőzi a cygnariakat és biztosítja a majdani nekropolisz és a Pusztítás Kútja helyszínét, körülbelül egy az egyhez voltak. 

"Van még számodra másom is, Lidérckötő."

Egy furcsa csillantás jelent meg Chatterbane optikai érzékelőiben. Úgy hangzott, jobb kifejezés híján, mintha izgatott lenne. "Kövess."

Chatterbane mélyebbre vezette Nekanet a pokoljack műhelybe, egy nyitottab területre ahol gólem emelők álltak két Hentessel és egy másik pokoljackkel, töltésre, vagy javításra várva.  

Ahogy Nekane megközelítette a harmadik gólemet és a páncélja fényei és Chatterbane kemencéje megvilágították a gépet, a nő szava a torkába szorult. "Hogyan?"

Chatterbane vigyora egyre szélesebbé vált. "Részben azért is vagyok a menetrend mögött elmaradva, mert nem hagyhattam Hadeszt azoknak a mocskos morrowitáknak a kezeiben. Akkora pazarlás lett volna. Akkora sértés."

Nekane kinyúlt és rátette a kezét Hadesz fekete vázára. Azt hitte hogy megsemmisült; a sérülések amiket a gólem a cygnariakkal való harcban szerzett túl súlyosnak tűntek, hogy valaha megmentsék. 

"Két működő Hentes alkatrészeit kellett felhasználjam, hogy megjavítsam, de úgy ítéltem meg, hogy megéri ezt az áldozatot." mondta Chatterbane. "Remélem egyetértesz." 

Nekane egy meglepő, szinte teljesen idegen hála hullámot érzett, olyan erőset, hogy pár pillanatig szólni sem tudott. Elnyomta. Aztán amikor rálelt a hangjára, egyszerűen ennyit mondott. "A teljesítményed...kimagasló, Chatterbane."

"Kapcsoljam föl?" kérdezte a nekrotek.

Nekane bólintott, szinte reszketve az izgalomtól, hogy újra egyesülnek majd a hatalmas pokoljackkel.

Chatterbane végigcsinálta a lépéseket és felkapcsolta a cortexet, és a pokolgólem cryxfénye zöld fényben fürösztötte Nekanet. Hadesz jelenléte kirobbant az elméjében, a tiszta erő magja, ami elhessegette a félelmet és aggodalmat, ami hetek óra nyomasztotta. Újra teljesnek érezte magát, és az ellenségei meg fogják szenvedni a gyógyulását. 

 

 

MK4 Háttér - 50 - Felébreszteni a holtakat, hetedik rész, A mélység szellemei

 Nekane a kicsiny gépszolga csapata elején sétált, a páncélja csak vékony füstcsíkot eregetett. Letekert kazánnal, a nekromechanika szervók amik csökkentették az acél és csont súlyát le voltak kapcsolva. Nekane lábai sajogtak, a háta nyögött, és a vállai sikítottak a páncélja gyötrő súlya alatt.

Mellette Hades lassú, vonuló ütemben lépegetett, az ő kazánja is majdnem teljesen el volt oltva. Annyi erő jutott, hogy menetelni tudott, de másra nem, a jelenléte a nő elméjében pedig távoli volt és lomha.

Még Chatterbane is tompított lelkesedéssel bandukolt. "Bizonyosan elég mélyen járunk már a földrészen, hogy ne vegyenek bennünket észre," panaszkodott. "Felszíthatjuk a tűtereinket csak egy kicsit jobban? Úgy érzem magam, mintha sárban dagonyáznék."

A teste minden porcikájában futkosó fájdalom ellenére Nekane vigyorgott a holdfényben. "Nem te volták az talán, aki azt mondta, hogy a törékeny élő testem nem bírja el a páncélom teljes súlyát? Azt hittem, hogy a felsőbbrendű élőholt testfelépítésed eltűri az efféle pici gondokat, mint az extra súly." 

Valami grimasz szerű futott át a nekrotek csontvázszerű arcán. "Bevallom, butaságot mondtam. Ez most valóban közös nyomorúság."

"A kazánok úgy maradnak ahogy vannak. Füst nélkül. Cryxfény nélkül." mondta Nekane. "Addig elrejtjük a jelenlétünket amíg el nem érjük Tőrmélyét."

Chatterbane drámaian sóhajtott. "Azt hiszem, ez bölcs döntés, még ha fájdalmas is."

Még mindig a Banwick folyót követték, ahogy az a Sárkánygyíkfal felől kanyargott. A folyó völgye több búvóhelyet nyújtott mint a part, de a cygnari őrjáratok könnyen eljuthatnak idáig is Nyugatvégből. A Tőmélyéről szóló jelentések azt állították hogy egy elhagyott Rhúl bánya mélyén van, és sok pletyka és legenda szólt róla, hogy milyen borzalmak történtek ott. Lehet elég vér folyt ott ki, hogy fel lehessen húzni egy Nekropoliszt és hogy a Pusztítás Kútja le tud majd rántani egy istent Urcaenről. Lehet hogy mégsem. Nemsokára meg fogja tudni.

Előttük, Chemosh és a Fúriák bukkantak elő a sötétségből. Ők voltak az egyetlen tagjai Nekane felderítő brigádjának akik a mozgásukhoz nem támaszkodtak nekrotit kemencékre. A skarlockot és a három árnyat felderítésre használta. 

"Mi van előttünk?" kérdezte Nekane.

"A bánya," mondta Anathan, a nő suttogó hangja elnyújtotta az utóbbi szót hosszú, gyászos üvöltéssé.

"Sok lélek," mondta Dogreth éhesen.

"És sok félelem," tette hozzá Valek utolsóként.

"A bányát még mindig használják?" mondta Nekane.

Végül Chemosh adta meg az igazi választ. "Igen, de nincs jól védve." A skarlock lehajolt és egy csont újjal a porban rajzolt. "A bejárat a hely oldalában van. Itt."

Kirajzolta még egy alacsony hegyecske körvonalát. "Talán két tucatnyi rhúlbéli bányász pakol ércet és felszerelést kocsikra." Egy sor X-et karcolt be kis távolságra a hegytől. "Nem túl veszélyesek, de egy harci gólem és hat katona őrködik."

Berajzolt még pár figurát a hevenyészett vázlatra.

Nekane bólintott és Valekhez fordult. "Azt mondtad félelem. Mitől félnek a rhúlbéliek?"

"A bányát elárasztja a sötétség," mondta az árny, talányosan mindig mindig. A test nélküli élőholtak, mint a Fúriák egy ilyen köztes állapotban léteztek, gyengén kapcsolódva a fizikai világhoz és sokszor csak gyengék érzékelték a környezetüket. Kicsikarni belőlük egy részletes leírást olyan volt, mint egy vakot megkérdezni, hogy mit látott a tükörben.

"Tőrmélye?" tűnődött Nekane hangosan.

"Ismeretlen," mondta Chemosh. "De a törpök valami elől futnak."

"Nem tudjuk megvárni, amíg elhúznak?" mondta Chatterbane. "Rémesen kevés pazarolni való erőforrásunk van."

Nekane megfontolta. Lehet biztonságosabb, de tovább várni érzése szerint kockázatosabb volt mint csatát vállalni. Legjobb tudásuk szerint álcázták nyomaikat Kilenc Sziklánál, de egy éles szem meg tudja találni a jelenlétük bizonyítékát és lehet követi őket. Meghozta a döntését. "Támadunk."

"Biztos vagy benne...?" kezdett bele Chatterbane, aztán bölcsen elhalhatott, amikor Nekane szúrósan nézett rá. 

"Chemosh és a gépszolgák hátul maradnak," mondta Nekane. "Elviszem Hadeszt, Chatterbanet, és a Fúriákat és megtámadjuk a rhúlbélieket. Ez elég erő kéne legyen, hogy legyűrjük őket. Chemosh, vezesd a gépszolgákat a helyszínre fél óra múlva."

Chemosh bólintott. "Ahogy óhajtod."

"Chatterbane, szítsd fel a kazánokat teljes erőre." mondta Nekane.

A nekrotek felvidult. "Ah egy kis reménysugár az égő nekrotit sötétség közepette."

A bányával szemben lévő domb takarásában, Nekane látta hogy a rhúlbéliek úgy helyezkedtek el, ahogy számította. A bejárat egy alacsony domb oldalában volt, széles és elég magas ahhoz, hogy beférjenek a bányász gólemek amiket a törpök kedveltek. Két tucat rhúlbéli mozgott gyorsan a bányából a két ló vontatta kocsi felé, egy csomó felszerelést, hordót és dobozolt élelmet cipelve. A legtöbb rhúlbéli fegyvertelennek tűnt, de egy fél tucat törp állt pajzzsal és puskával egy nehéz gólem mellett amit szintén pajzzsal és ágyúval szereltek. 

Nekane megfordult és lecsúszott a füves domboldalon oda ahol Hades, Chatterbane és Fúriák várakoztak.

"Pont úgy van ahogy Chemosh leírta," mondta Nekane. "Hades, Chatterbane, tiétek a gép és a katonák." A fúriák felé bólintott. "A maradék a tiétek."

***

Nekane nem fáradt rejtett támadással. Egyszerűen rohamra hajtotta Hadeszt a lejtőn lefelé, futott a pokolgólem után, Chatterbane pedig utánuk. A Fúriák szétváltak és megelőzték őket, suttogó, éhes nevetéssel, miközben gonosz szélként suhantak az élő zsákmányuk felé.

A rhúlbéliek akik a legközelebb voltak a domb széléhez, arcok szinte félelem maszkká dermedve, épp csak meg tudtak fordulni, amikor Hades közéjük ért, széttépve őket halálos mancsával, csupán megcsonkított hullákat hagyva maga után. A rhúlbéliek lelkei kiszakadtak a testükből, és zöld fonalakként kúsztak Hades szarvas fejébe, mintha a pokoljack belélegezte volna őket. 

Hades öröme ennek a mészárlásnak és rombolásnak visszaömlött Nekane felé, és most, felerősödve a lopott lélek energiától, arra ösztökélte a pokoljacket, hogy lőjjön az ágyújával. Hades célzott a jobb kezére szerelt fegyverrel és egy csoportot szemelt ki magának a bánya bejáratánál. Azok tüzelő sorfalba verődtek, de ez harmatgyenge védelem volt csak. A lélekágyú elsült, Nekane akarata által vezetve, és a nekrotikus energianyaláb a rhúlbéliek pajzsfala közepébe csapódott. A közvetlenül eltalált törp elpárolgott, üvöltő alakja még egy másodpercig látható volt, mielőtt teljesen elporladt. A hozzá legközelebb eső két társa nem semmisült meg, de a földre zuhantak, bőrük lefolyt a csontjaikról minden irányba. Halálhörgésük felelőtlen örömmel töltötte el Nekanet, ám még mindig volt egy harci gólem amivel meg kellett küzdeni.  

A rhúlbéli gólem, egy batár ám hatékony gépezet amit Lavinásnak hívtak, most Hadeszt célozta ágyújával. Chatterbane, nagyobb csatatéri bátorságról tanulságot téve mint amit Nekane tulajdonított neki, Hades mögé csattogott és a végtagjai villámgyorsan táncoltak a pokoljack testén, átállítva a beállításait.

Nekane érezte, hogy Chatterbane hangolásait a Hadesszel való kapcsolatán keresztül, egy fajta csendes ösztökélést, amit nem értett meg, amíg a Lavinás tüzelni nem kezdett. 

A rhúlbéli gólem ágyúja fülsiketítő robajjal sült el, és a süvöltő lövedék Hadeszbe csapódott és felrobbant, páncéldarabokat és kavicsokat szórva minden irányba. Nekane védőmezeje felvillant amikor a repeszek elérték, de egy sem hatolt át. Most nyert értelmet Chatterbane kendácsolása. Dühös válaszul a sebzésre, Hades előre rontott, és Nekanenek csak az ellenséges gólem felé kellett irányítania. 

Hades elmosódott cryxfény üstökösként tette meg az ötven yardos távot közte és a Lavinás között, mancsát halálos csapásra emelte a magasba. A rhúlbéli gólem újra felemelte az ágyúját, a pokoljack pedig szellemszerű és légiessé vált. A Lavinás tüzelt, és a lövedék pontos volt, de ártalmatlanul suhant keresztül Hadeszen, és az egyik lóvontatta kocsiba csapódott, levegőbe röpítve törpöt és felszerelést egyaránt. 

Hades odaért az ellenségéhez és visszanyerte testét. Halálos mancsa lecsapott, és Nekane további varázserővel növelte az erejét. A hegyekről visszaverődött a szakadó acél hangja, ahogy Hades széthasította a Lavinás vázát. A gólem pajzsos keze lekonyult, Hades pedig az agyaraival folytatta, felöklelve a Lavinást és jobbra-balra megrázta, szörnyű sebet ejtve a rhúlbéli jack testén.

Most hogy a rhúlbéli gólem ártalmatlan volt, Nekane hagyta hogy az elméje újra a közvetlen környezetére figyeljen, és látta, hogy három törp katona maradt még. Nem futottak el, amit egyszerre tartott megdöbbentően bátornak és szörnyen balgának. Feléjük futott, elsütve a rúnavetőjét. Az első lövése homlokon találta az egyik rhúlbéli katonát, leszakítva a koponyája felső felét, felrobbantva agyat és csontot.

Aztán már a másik kettő között termett, a pokoltüskéje átdöfött a pajzsaik felső peremén, felnyársalva húst és páncélt. Másodpercek múltán három hulla fölött állt, páncélját elborította a vérük, a szíve pedig révült őrülettel telt meg.

Most hogy a csatának majdnem vége volt, megengedte magának a pillanatnyi élvezetet és végignézte, ahogy a Fúriák lemészárolják a megmaradt rhúlbélieket. Az árnyak utolérték a menekülő törpöket és kiszippantották az életerejüket, átszúrva őket légies karmaikkal. Minden ölés után, a páncéljukból derengő baljós fény egyre fényesebben, teltebben világított.

Nekane most újra Hadeszre figyelt. A pokoljack teljesen széttépte a Lavinást és most a roncsokat csapkodta és öklelte állatias dühhel. Nekane magához parancsolta a pokoljacket, és az odajött, bár vonakodva.

Chatterbane csatlakozott Nekanehez a bánya bejáratánál és megvizsgálta a sérüléseket amiket Hades szenvedett el.

"Mindig tiszteltem a rhúlnépséget," mondta elkalandozva, a Hades oldalán lévő egyik sérülést piszkálva. "A technológiájuk egyszerű, talán még primitív is cryxi szabványok szerint, de csak egy bolond vitathatja el a hatékonyságát."

"Őrülök, hogy az ellenségeink lenyűgöznek téged," mondta Nekane. "Meg tudod javítani Hadeszt?"

"Dicsérni kell, ahol dicséret jár," mondta a nekrotek és megvonta a vállát. "Igen, itt van elég alapanyag a javítást végrehajtására."

"Jó. Akkor állj neki."

Pillanatokkal később, Chemosh és a gépszolgák megjelentek a domb gerincén és ereszkedni kezdtek Nekane felé. A skarlock rápillantott a hullákkal telített csatatérre. "Mi legyen a testekkel?"

"Vonszoljátok le őket a bányába, annak a gólemnek a maradványaival együtt." mondta Nekane.

Chatterbane sóhajtott, miközben a gépszolgák elkezdték levonszolni a törp holttesteket. "Ennyi jó húst elpazarolni. Bárcsak lenne velünk egy nekrosebész, és felhasználhatnánk ezt a sok alapanyagot."

Nekane nem tudott egyet nem érteni, de a nekrosebészek nem voltak az ilyen fajta küldetésekhez illők, így nélkülük kellett útra induljon. Mégis, könnyen győzött itt, és előtte megnyílt az út a következő úti céljához. Besétált a bányába, mosolyogva, ahogy a páncélja cryxfénye szétterítette az árnyékát, hatalmasan és lehengerlőn, a falakra. 

A nekromechanika zöldes fénye vezette Nekanet a rhúliak bányáján keresztül. Most újra hálás volt azért, hogy a törpök kénytelenek voltak gőzrobotokat használni az ércek kitermeléséhez.  Az alagút amit követett széles volt és magas, lehetővé téve Hadesznek hogy lassítás nélkül végig kövesse. 

A törpök gyors menekülésének újabb bizonyítékaira bukkantak. Értékes szerszámok voltak szétdobálva, fegyverek és páncélok még mindig a tartókon, és egy lekapcsolt munkagólem páros is.

Végül találkoztak egyértelmű bizonyítékokkal is, ami menekülésre késztette a rhúlbélieket. A tárna amit követtek, csatahelyszínben végződött. Egy pár rhúlbéli csatagólem, mindkettő olyan mint amivel a bejáratnál megküzdöttek, hevert összetörve egy olyan helyen ahol egy oldalág csatlakozott a fő alagúthoz.

"Széledjetek szét. Keressetek holttesteket," parancsolta Nekane. Hadeszt arra utasította, hogy maradjon helyben és arra felé figyeljen, ahonnan jöttek. Ha bármilyen ellenség közelít feléjük hátulról, azt látja majd a gólem szemein keresztül, miközben előre a saját látását használja.

Vér volt a földön, lassan alvadó tócsákban, hidraulikus folyadék patakok a legyőzött gólemekből, és sűrű kék-zöld folyadék ami se nem vér volt, se bármilyen más mechanikus kenőanyag amit Nekane ismert. Ennek a kencének egy hatalmas foltja azt sugallta, hogy valami nagyot vonszoltak el innen, be az oldalágba.

"Lidérckötő," mondta Chatterbane, rámutatva az egyik roncsra az egyik pengés végtagjával.

Nekane csatlakozott a nekrotekhez. Együtt megvizsgáltak egy hullát amire ráborult tíz tonnányi rhúlbéli warjack. Emberszerű volt, talán egykor élő ember, de egyértelműen és jelentősen módosítva lett. Vastag bronzsisak zárta körbe a teljes fejét, és úgy volt rögzítve a testére, hogy az állandóságot mutatott, mintha inkább a lény testrésze lenne, mint viselt páncél. A bőre szürkés volt, bár nem az élőholtak fakó szürkéje, a teste pedig hatalmas izomzattal rendelkezett, sokkal izmosabb volt mint amit a természetes emberek életük során fel tudtak magukra szedni. Mindkét karja súlyos bronz gömbben végződött -- az egyikre egy karom szerű készüléket, a másikra forgó körfűrészt szereltek. A lény Nekanet a saját gépszolgáira emlékeztette, és bár ennek a lénynek a készítői hasonló célhoz érkeztek, a választott útjuk nagyban különbözött. "Egy cephalyx drón, " mondta Chatterbane. "Nem csoda, hogy a törpök menekültek."

Nekane tudta, hogy a cephalyxek egy föld alatt élő emberszerű faj voltak, akik fejlett biomérnökösködést űztek, amivel magukat és szolgáikat javították fel. Sok módon a tudományuk és módosításaik hasonlítottak a cryxiekre, bár a cephalyxek elkerülték az élőholtakat és az élők erős változtatásaira fókuszáltak. 

"Egykor a szövetségeseink volt, így volt?" mondta Nekane. A cephalyxek segítették a legutolsó nagy Nekrofaktórium megépültét a kontinensen, de még azelőtt volt, hogy ő csatlakozott volna a Rémálom Birodalomhoz, és alig volt velük személyes tapasztalata. 

"A szövetséges erős kifejezés rá," mondta Chatterbane. "Alkalmi és önérdekelt társak, ez jobban fedi le, azt hiszem." 

Nekane odébb lépett a halott dróntól és belesett a csatlakozó oldalalagútba. Azon túl nem volt tárna. Ez az alagút nem rendelkezett az alapos, derékszögű pontossággal amit a törpök kedveltek. A falak simák voltak és kanyargósak, szinte organikus érzetet keltettek. Vércsíkok és további kék-zöld folyadékfoltok vezettek be a sötétségbe.

"Elvitték magukkal a testeket," mondta a nő.

"Természetesen," mondta Chatterbane és fölényesen horkantott. "Szükségük van nyersanyagra a kis projektjeikhez."

Nekane felmérte a lehetőségeit. Tudta, hogy Tőrmélye romjai még mélyebben kezdődnek a föld alatt, de arra nem számított hogy a romok egybeesnek egy Cephalyx kaptárral. "A cephalyxek vajon ellenségesek?"

Chatterbane kicsit gondolkodott, majd így szólt. "Szükségük van élő alapanyagokra a ... az iparuk számára, és mi ilyen zsákmányt nem szolgáltatunk. Viszont, lehet behatolóknak néznek minket, különösen, ha a romok amiket keresünk, valamiért fontosak nekik."

Nekane nem kereste a harcot, különösen egy olyan ellenfél ellen, kinek nem ismerte a képességeit, de ha csata vár rájuk, nem fog kitérni előle.

"Az utunk erre vezet." Az oldalfolyosóra mutatott. "Lehet tudunk tudunk tárgyalni a cephalyxel. Ha nem, akkor megsemmisítjük őket."

MK4 Háttér - 047 - Felébreszteni a holtakat, negyedik rész, Egy aprócska esély

 Kilenc Sziklától Nekane északra utazott, oda ahol találkoznia kell Sabbrethel, a Banwick folyó torkolatánál. A horizonton fénylő tüzes vörös pont mutatta az Orgoth tábor helyét. Nyolc Orgoth csatahajó volt a széles vízpartra vontatva, harcosok valamint furcsa, állatias harci gólemek mozogtak körülöttük. Nekane úgy becsülte, hogy ez a portyázó hadtest körülbelül háromszáz katonát számlál és még fél tucatnyi csatagólemet. 

Ahogy Nekane menete közel ért az Orgoth táborhoz, útjukat állta három hatalmas termetű Orgoth harcos. Mindegyik őr ősi fémpáncélba volt öltözve, szőrmével vagy irhával az ízületeknél és nyaknál, valamint pajzsot és íves kardot használtak. Primitívnek tűntek és brutálisnak.

"Ki közelít?" mondta az egyik Orgoth harcos erősen akcentusos cygnari nyelven.

"Nekane lidérckötő vagyok, Deneghra dominarcha csatlósa. Tanácskozni jöttem Sabbrethel, az Örök Megsemmisüléssel."

Chatterbane kuncogott mellette. "Örök Megsemmisülés. Milyen képtelen címek. Mit jelent ez egyáltalán?"

Az Orgoth harcos végigmérte Nekanet -- a nő úgy látszik nem hallotta Chatterbane hozzászólását -- és felhorkant. "Elég apró vagy vezérnek."

Nekane előre pattant, a pokoltüskéje előcsusszant a csuklós tartójából. Mélyen bedugta a pengét az Orgoth harcos álla alá, ott ahol a bőre kilátszott a sisak és a torokvédője között. "Te pedig túl sokat beszélsz ahhoz képest, hogy követő vagy."

Az Orgoth harcos kuncogott és feltartotta a kezét, leintve a társait akik közben fegyvert rántottak. "Elnézésedet kérem, Lidérckötő. Elhamarkodottan szóltam.Azonnal Sabbreth úrnő elé vezetlek."

Nekane visszavonta a tüskét és hátralépett.

"Erre," mondta az Orgoth harcos és intett Nekanenek, hogy kövesse

 Bár volt egy alapvető megértése az Orgothok technológiájáról, amit cryxi kémek jelentettek, Nekane még sosem találkozott a hódítók Parázs alapú gépeivel személyesen. A tüzesen vörös ragyogása a fegyvereknek és Orgoth gólemeknek furcsa torzképe volt a cryxi necromechanikának. Elmerengett rajta, hogy miért ilyen módon fejlesztettek -- annyival vaskosabbnak tűnt az egész a pokol- és csontjackekhez képest, amikről oly látványosan másoltak.

"Uhh, nézd ezeket a melák gépeket," mondta Chatterbane, Nekane mellett somfordálva. A nekrotek integetett az egyik végtagjával az egyik hatalmas Orgoth gólem feje előtt, aminek a teljes törzsét tüskék és pengék borították. "Azt rebesgetik, hogy szörnyek lelkeit kötik bele ezekbe a torzszülöttekbe. Csacskaság, nyilván, bár ha ilyen dolog lehetséges lenne, az eredmények nos... lenyűgözőek lehetnek."

Nekane nem szólt semmit. Igazából több mint egy hasonlóságot látott a saját pokoljackje és az Orgoth gépek közt. 

Bámulva és suttogva, az Orgoth tábor harcosai megfigyelték Nekane élőholt menetét. Ez volt a lényeges különbség köztük: az Orgoth megváltást és örök életet remélt a pokoli szolgálattól. A Rémálom Birodalom élőholt létet kínált, hogy megőrizze az egyén hatalmát az örökkévalóságig. Azt lehetett mondani hogy egy érmének voltak ők az ellentétes oldalai, bár Nekane tudta, hogy melyik oldalt akarta.

Ahogy közel jutottak a legnagyobb Orgoth csatahajóhoz, a leszállópalló leereszkedett és a hajógyomorból előbukkant a házigazdájuk. Sabbreth, akit az Örök Megsemmisülésnek hívtak, magas volt és vaskos, a páncélja több pontján pedig vörösen világított a Parázs, a legfényesebben a hátán hordott szerkezetben -- ez volt az Orgoth megfelelője a nekrotit kazánnak.

Egy pár gólem -- állatias lények, fémből és vérből épített szörnyek -- haladtak az Orgoth hadúr két oldalán, morogva és a földet kaparva, alig megmaradva az úrnőjük irányítása alatt.

Nekane maga mellé intette Hadeszt. Teljes teljesítményre kapcsolta a pokoljack kemencéjét, és a zöld cryxfény és a vörös Parázs tüze egybefolyt, amikor Sabbreth közel ért.

Az Orgoth hadúr levette címeres sisakját, felfedve keskeny arcát, nagy, kifejező szemeket, széles homlokát és rövidre nyírt fekete haját. Arca borús volt és mély levegőt vett az orrán át, mielőtt megszólalt volna.

"Te vagy Deneghra szolgája?" mondta Sabbreth mély, parancsoló hangon. Aztán furcsamód, az Orgoth hadúr megismételte a kérdést.

"Deneghra szolgája?" ezúttal hangja magasabb, kaparóbb volt, mintha valaki teljesen más szólt volna.

Nekane nem tudta mire vélni ezt a furcsa jelenséget. "Lidérckötő Nekane vagyok, és Deneghra parancsai alapján vagyok itt." Nem szerette a szolga szót, de az Orgoth valószínűleg mindenkit csupán szolgaként és úrként tudott értelmezni. "Keresnem kell egy megfelelő helyszínt, ahol beteljesíthetjük mindkettőnk célját."

"És ez a szerény had minden amit magaddal hoztál?" mondta Sabbreth, lekicsinylően intve Nekane felsorakozott gépszolgái felé. A hadúr arca megrándult és valami mást is motyogott maga elé, de Nekane nem hallotta.

"Egy felderítő csapatot vezetek," mondta Nekane. "A küldetésem, mint mondtam, egy helyszín felkutatása elég erővel, hogy mindkettőnk igényét teljesítsem. Nem tudok ellenséges területen hadsereggel átvonulni."

"Megtámogatom a létszámotokat katonákkal és warjackekkel." Sabbreth ajkai lekicsinylő mosolyt formáltak. "Így könnyebben sikerül majd a küldetésed."

A mosoly eltűnt, és a hadúr hangja újra megváltozott, most csengővé, virágossá vált. "Vedd ezt úgy mint az elköteleződésünket egymás céljai felé." 

"Ez a nő teljesen bolond," mondta Chatterbane, folyamatosan fecsegve. Bár volt benne annyi ráció, hogy ioszi nyelven mondja ezt, amit Sabbreth kis eséllyel értett csak meg. 

Nekane egyet kellett értsen a nekrotekkel és Deneghra már előre figyelmeztette erre. Sabbreth tulajdonában volt egy mágikus tárgy, Horva korbácsa, és minden jel szerint, ez lassan felemésztette az elméjét. "Nincs szükségem másra, mint hogy elmondjam neked a helyzetemet, és megerősítselek, hogy a dominarcha és én elköteleződtünk a szerződésünk iránt, aztán folytatom az utamat."

"Helyzet?" mondta Sabbreth. "Milyen helyzet?"

"Felderítettem a romokat amiket Kilenc Szikla néven ismernek kevéssel azután hogy partra szálltam. Sok erő lakozik ott, de nem megfelelő arra amire nekünk kell."

"Amire nekünk kell, vagy neked?" mondta Sabbreth. A hangulata megváltozott, és most újra jobban összeszedettnek tűnt. "Kilenc Sziklát ismerjük. Ott van elég erő, ami ki tud hívni egy istent."

"Erő, igen, de nem olyan amit te vagy én irányítani tudnánk," mondta Nekane.

"Megparancsolta egy sárkánynak, hogy tépje ki a saját szívét a testéből, és a lában elé helyezte az athancját, majd meghalt," mondta Sabbreth. "Mit tudsz te az én erőmről?"

A hadúr hangjában feszülő fenyegetést beszínezte a levegőt közöttük, és Nekane tudta, hogy törésponthoz érkezett. Nem mutathat gyengeséget. Lépett egyet Sabbreth felé.

"Ha fel tudod használni a Kilenc Sziklánál található erőt," még közelebb lépett, amíg már az arcán érezte a hadúr leheletét -- "akkor hát tedd meg."

Nekane Sabbreth szemébe nézett és érezte a kor és hatalom elképesztő súlyát a tekintetében, de nem pislogott, nem lépett hátra. Ismerte a saját erejét. Végül Sabbreth törte meg a csendet. "Ha Deneghra küldött, és azt mondod, hogy Kilenc Szikla nem alkalmas, akkor én ... kénytelen vagyok egyetérteni."

Nekane hátralépett, elégedetten a kicsi, bár fontos győzelmével. "Szavamat adom és Deneghra dominarcháét is, hogy amikor megtaláljuk a megfelelő helyszínt, teljesítjük az általunk vállaltakat."

Sabbreth röviden bólintott. "Rendben. Akkor elfogadod a harcosaimat és gépeimet a közös cél érdekében?"

"Érkezik a hajnal, intéznem kell a szolgáimat, és pihennem." mondta Nekane. "Holnap estig megkapod a válaszomat."

Nekane nem adott Sabbrethnek esélyt a válaszra, hirtelen sarkon fordult és elsétált.