2025. január 24., péntek

MK4 Háttér - 044 - Felébreszteni a holtakat, első rész, Egy aprócska esély

 Jeremiah Kraye ezredes az asztala mögött ült a CRS főhadiszállásán, Magaskapuban. A papírok és iratok előtte kupacokban tornyosultak, olyannyira sok, mint a fájdalmak és sajgások amik kitöltötték az ötvenhét éves testét. Még csak pár éve hagyta ott végleg a nyerget, pár éve sütött el utoljára a Radcliffe karabélyát, és suhogtatta rohanó lova hátáról a Keserű Vég nevű mechanika szablyáját. Most, mind a puska és a kard csak a port gyűjtötte mögötte a falon. Ugyanolyan kövületek voltak mint a gazdájuk.

Kopogás hallatszott Kraye szükségtelenül tágas irodájának ajtaján. "Gyere," mondta, szívesen vége mindenféle elszakadást az asztalát ellepő jelentések tömegétől.

Az ajtó kinyílt és Kraye szárnysegédje, Gerrold Haines hadnagy lépett be. Haines kényelmetlenül érezte magát a patyolattiszta egyenruhájában, de a jobb karja helyén lógó üres zubbonyúj távol tartotta a Felderítők felszerelésétől, amíg jóvá nem hagyják számára a mechanika protézist. A karját az orgothok ellen harcolva vesztette el Orvennél, és a beszámolók szerint a sérülése előtt és utána is keményen kitett magáért. 

"Sajnálom a zavarást, uram," kezdett bele Haines, "de van egy furcsa jelentés, amit szerintem látnia kéne."

Előrelépett és egy papírlapot csúsztatott az egyik Kraye asztalán álló aktakupacra.

Kraye előhalászta az olvasószemüvegét, feltette, majd felvette a jelentést. Átfutotta, borúsan, aztán újra Hainesre nézett. "Turpin főgenerális visszatért már Caspiából?"

***

Evelyn Turpin főgenerális tíz évvel fiatalabb volt Krayenél, de a nő mesteri kezelése a caspiai politikának felgyorsította a felemelkedését a parancsnokság legfelső szintjeire. Kraye a nő irodájában állt a Harmadik Hadsereg kaszárnyájában, a szoba hatalmas volt, kidíszítve a ragyogó díszlobogókkal, kiglancolt díjakkal és makulátlan fegyverekkel.

"Úgy hiszi, hogy az értesülések ettől a..." -- a nő lepillantott a papírra -- "Árnyéknyelv kapitánytól, megbízhatóak? Ez egy hírhedt kalóz."

"Az igaz, asszonyom," mondta Kraye, "de egy olyan kalóz aki kockáztatta a hajóját és életét, hogy elhozza nekünk ezt az információt. Nem sokat nyer vele -- hacsak nem az igazat mondja."

Turpin megvonta a vállát. "Lehet ez az Árnyéknyelv valami olyasmivel találkozott, amiről azt hitte hogy egy cryxi feketehajó amin szerinte egy cryxi csatamágus utazott -- egy olyan amire nem illik rá egyetlen ismert varászló személyleírása -- akiről azt feltételezte, hogy titokban hozták a partjainkra, és akinek szerinte ismeretlen, de veszélyes a küldetése. Őszintén, ez nagyon sok tippelgetés egy halomban, nem gondolja?"

Kraye mély levegőt vett. "Asszonyom, kint terepen, megtanultam bízni a megérzéseimben. Ha valami nem állt össze, azt azért volt, mert nem volt kerek. Hívja megérzésnek, sugallatnak, bárminek, de ez életben tartott engem és ellenségeinket pedig hátrányban vagy harminc éven át."

"És feltételezem, a megérzése azt mondja, hogy ennek a kalóznak a meséje pontos?" mondta Turpin.

"Engedje meg hogy kiküldjek egyetlen felderítő egységet," mondta Kraye. "Napok alatt kiderül az igazság."

Turpin egy pillanatig hallgatott, majd így szólt : "Már így is háromszáz százalékkal emeltük az őrjáratok számát a nyugati partokon."

"Tisztában vagyok vele asszonyom, de--"

Turpin felemelte a kezét. "A CRS becslése szerint, ezredes, mi az esélye annak, hogy egy magányos feketehajó bárhol kiköthet Cygnarban jelen pillanatban?"

"Kevesebb mint a szokásos," fogadta el Kraye összeszorított fogakkal.

"Nos akkor az én becslésem az, hogy a CRS tények alapján kell nyomozzon, nem képzelgéseket kergessen." Turpin visszatolta a jelentést Kraye felé. "Elmehet."

***

"Sajnálom, uram," mondta Haines hadnagy, ahogy kettesben elhagyták Turpin főgenerális irodáját. "Nem az én dolgom ezt megítélni, de Turpin főgenerális hibázik, amikor ezt figyelmen kívül hagyja."

"Igazad van -- nem a te dolgod." Kraye kurtán rámosolygott a fiatal hadnagyra. "A büntetésed az lesz, hogy megfogalmazol a nevemben egy levelet egy régi barátomnak, Jarvinson ezredesnek."

"Aki Nyugatvég kapitánya, uram?"

"Pontosnak neki."

Haines arcára cinkos mosoly kúszott. "Azon nyomban, uram."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése