Sabbreth úgy hitte, hogy megérti a fájdalmat. Tucatnyi alkalommal halt már meg és született újra, a halálai pedig sohasem voltak békések. Ellenség pengéi szabdalták darabokra, belülről égette szét és rothasztotta el gonosz bűbáj, lógott forma nélkül a Fellgoethek fénytelen csarnokaiban, elviselve a nemlét különös kínját.
A Korbács megmutatta neki, hogy mekkora bolond volt. Megfeszítve tartotta a végtagjait démoni láncaiban. A béklyók belemartak a csuklójába, ám a korona az elméjét rágta, betört a gondolataiba és érzelmeibe sikoly formájú agyarakkal. A korona a bőrét is megemésztette, tüskéket mélyesztve a fejbőre alá, arcába és a koponyájába. Letakarta a szemeit, de nem volt vak. Még mindig kapcsolódott a gólemeihez, a szemeiken keresztül figyelte a világot és megláthatta a rémséget amit felébresztett.
Sabbreth látta Karthraxis hegy tetejét, a serpenyő formájú mélyedés most felrepedezett és hullámzott ahogy Blighterghast kitört alóla, élő robbanásként.
A sárkány szinte felfoghatatlanul nagy volt, egy hegynyi kőszerű pikkely amik kifelé élőlényt formáltak - fej, végtagok, szárnyak, szemek -- de egy olyan tévesség érzetet sugárzott, egy idegen másságot amit nehéz volt nézni.
Becsületükre legyen szólva, az Orgoth katonák nem futottak el és állták a sarat, miközben a sárkány előretört. Felágaskodott a hátsó lábaira, nagyot lélegzett, egy fordított hurrikán, és vörös takony orkánt köpött magából, beterítve egy egész egység rohamfosztogatót. A sikolyaik csatlakoztak Sabbrethéhez, ahogy a sárkány szuper hevített salakja megolvasztotta húsukat és csontjaikat. Blighterghast pokoli sava megmaradt, és miután levegő érte, az undorító köpet fényes sárga és vörös fényre lobbant, mohón elemésztve még többet Sabbreth emberei közül.
Ám mindez a terv része volt. A Korbácsnak szüksége volt lelkekre hogy életre keljen, és a kínjai közepette, Sabbreth valami különlegeset kezdett érezni. A sikolyok a fájdalom-börtönén kívülről átváltottak sikolyokra, belülről, az elméjében. A Blighterghast által lemészároltak lelkei beszívódtak a Korbácsba, megerősítették, tudatokat adván az egyre növekvő erő örvényhez - egy örvényhez amit most Sabbreth uralni próbált.
A gólemei irányításán már régen túl volt. Az elméje túl sok részre szakadt, azok pedig vad ámokfutásba kezdtek, a cortexeikbe zárd dúló vad szellemek rettenhetetlenek voltak és rosszindulatúak. Blighterghast felé rohamoztak, puszta rovarok voltak csupán a sárkány levitán méretéhez képest. A nehéz szögvetőik elsültek, és a lövedékek eltalálták a sárkány oldalát, áthatoltak, beborítva a földet sistergő savval. A sárkány meglódította a farkát, mely hossz egy csatahajóéval vetekedett, és az egyik Sakált rángatózó pléhalommá zúzta. A másik, valamiféle túlélési ösztönt mutatva, visszavonul.
Blighterghast akadály nélkül öldökölt tűzzel és farokkal, karommal és agyarral, tucatszámra tépve szét a fosztogatókat óriási pofájában. Újabb és újabb lelkek süvöltöttek a Korbács örvényébe, ahogy az lassan felébredt.
A túlélő Sakálja szemein keresztül Sabbreth nézte Vhaneket, ahogy parancsokat ordít, megpróbálva újra alakzatba rendezni a katonáikat, miközben a sárkány föléjük tornyosult, egy hatalmas árnyék lángból és rettegésből.
Valahogy Vhanek összeszedte a megmaradt katonákat egy utolsó rohamra. Fosztogatók százai és ulkor baltások tucatjai rohantak a vesztükbe. Blighterghast újabb savas köpéssel fogadta őket, tucatnyit elolvasztva egy lehelettel.
További tucatokat, akik túlélték az közvetlen érintkezést, a fellobbanó lángok emésztettek el.
A orgothok küzdöttek amilyen jól csak tudtak, megszórva a sárkányt rengeted lövéssel a fosztogatók szöglövőiből és sok szigonnyal. A fegyverek nem tudták átütni a sárkány kőszerű bőrét. Csupán az ulkorok nehéz fejszecsapásai és a sakálok nehéz szögvetői hagytak bármekkora nyomot, de ezek is csak tűk voltak elefántbőr ellen, nem többek puszta irritációnál.
A Korbács mohón ivott, de még mindig több lélekre volt szüksége hogy felébredjen. Sabbreth üvöltött és rángatta a bilincseit, miközben a korona lerágta a bőrét és akaraterejét. Keservesen küzdött, közben a Fellgoethekhez fohászkodott kitartásért. Azok hallgattak. A nő kitette magát ide, hatalmat és lelkeket ígért nekik, ha neki adják kegyüket és nem Horruskhnak. Most pedig várták a jussukat. Vagy így vagy úgy.
Ahogy Horva Korbácsa több erőt gyűjtött, az elnyelt lelkek kórusa egyre erősebbé vált, és Blighterghast hirtelen hátrahőkölt, visszavonulva az őt körbevevő Orgoth katonáktól. Sabbreth tudta miért. Elkezdte érezni a Korbács növekvő erejét. Tekintetét az ég felé fordította, föl a kavargó felhők és csapkodó villámok felé amiket a lélekmáglyák idéztek meg, és Sabbreth érezte a sárkány tudatát a Korbácson keresztül.
A hatalmas idegen elmén keresztül, a félelemnek morzsáját kezdte érezni.
Az tudta.
A sárkány szárnyai kitárultak, kitakarva az eget, miközben megpróbált szárnyra kelni...és nem tudott. A Fellgoethek ereje, a lélekmáglyák által csatornázva egy ellenállhatatlan bűbájt szőtt és a földhöz szögezte a sárkányt. Nem tudott elmenekülni.
Blighterghast kitárta a pofáját és kiengedett egy hosszú, mennydörgő bőgést ami megrázta a földet és még a süvöltő lélekvihart is áttörte a Korbács körül. Fájdalmai közepette is, Sabbreth reményt érzett. A sárkány csapdába került, és a nő nemsokára megszerzi azt amire vágyott.
Blighterghast újra hátsó lábaira emelkedett, mellkasa ragyogott mint egy haldokló nap, beteges sárgán, vörös villanásokkal. Aztán megszólalt, a hangja szörnyű hangok lavinája, szavai az értelmen túl, mélye torokhangon, amit már senki sem hallott évezredek óta. A félelem amit Sabbreth érzett Blighterghast elméjében eltűnt és felváltotta egy elszánt elhatározás. Előre tört az Orgoth katonák felé, szárnyak, farok, karmok, és tátongó szája halált szórtak, és minden lélek amit kiszakított egy fosztogatóból, ulkorból, vagy harci boszorkányból a levegőben lógott, felfüggesztve a Korbács és a sárkány hatalma között, mindkét irányba egyszerre rángatva egyszerre. Sabbreth érezte a lelkek örvényét dühöngeni a Korbácsban, és elborzadva érezte, ahogy a lelkek eláramlanak tőle, Blighterghast irányába.
A nő küzdött, megpróbálva a fájdalmat félretéve összpontosítani, és sikerült neki pár lelket elragadni a sárkánytól. Ám másikak kicsúsztak a markából és elnyelte őket a sárkány athanc-ja. A fordulatnak csak egy célja lehetett: Blighterghastnak menekülnie kellett, és az erő amit így gyűjtött nemsokára lehetővé teszi majd neki hogy ezt megtegye. Ha sikerül neki elég lelket gyűjtenie.
Sabbreth belevetette magát az örvénybe, sikoltva míg a torka vérezni kezdett, gyémántkeménységű pengévé összpontosítva az akaratát, azt a sárkányénak szegezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése