Madison Calder kapitány felcsapta a sisakrostélyát és belélegezte az ózon és egy másik bűz szagát amivel már nagyon sokszor találkozott, mióta az Orgoth visszatért: égett hús. Megállította a csataménjét, Onust, és visszatekintett a villámkopjás legionáriusok hosszú sorára, egy teljes zászlóalj volt vele, százhúsz lovas. A parancsai ellenére, miszerint meg kell keresse az elszakadt Orgoth csoportot amik a Sárkánygyíkfal hegységben jártak, Gollan generális nem engedte meg neki, hogy több katonát elvigyen a városból. Még jobban érezte a hiányt azután, miután megérkeztek a szörnyű hírek, miket kimerült futárok hoztak Magaskapuból. Ezek arról szóltak, hogy Blighterghast sárkány felébredt és összecsapott az Orgothal. Ha ez nem lenne elég nyugtalanító, a parancsai, amiket külön számára fogalmazott a tábornok, arról szóltak, hogy támadja meg az Orgoth sereget és védje meg a sárkányt. Miért szorulna egy oly hatalmas lény mint Blighterghast védelemre, nem tudta felfogni, mégis a gyomrában kavargó félelem ellenére, követni fogja a parancsokat legjobb képességei szerint.
A generális megengedte neki, hogy felbéreljen még további "katonákat" is akik Magaskapuban állomásoztak, és az egyik ezek közül felé kocogott most a lovason hosszú sora mellett, szemvédője a egyszerű sisakjára tolva, szürke borostával, szemeiben oda nem illő vidámság.
Logan Veers Égi Admirális az egyik kezét Onus oldalára helyezte és biccentéssel üdvözölte Caldert. A nő a szemét forgatta -- nem kedvelte a zsoldosokat, de néha nem lehetett nélkülük boldogulni. Bár zsoldosnak hívni Veerst egy nagyon kedves túlzás volt. A férfi kalóz volt, csak néha törvényes munkát is vállalt időről-időre. Viszont nehéz volt letagadni a kis léghajókból álló flottája hasznosságát. Három kicsi portyázó égi jármű és egy nagy bombázó lebegett a legionáriusok sora fölött. Mindegyiket gáztöltésű ballon tartotta a levegőben amire hatalmas kosárszerű járművet akasztottak. A kosarat sok fajta fegyverre szerelték és több fajta bombát. Mindegyiket ember pilóta vezette, mellette pedig gobberek kezelték a fegyvereket és végezték a karbantartást és javításokat. A khadori és cygnari léghajókhoz képest, amiket a legutóbbi háborúban bevetettek, Veers hajói valamennyire primitívek voltak, de a beszámolók alapján mégis nagyon hatékonyak.
"Feltételezem, hogy láttad azt," mondta Veers, fölfelé mutatva a keskeny úton, ami Karthraxis hegy felé vezetett. A hegy felett vihar tombolt, örvénylő tornádó fekete felhőkből amit alulról zöld fény világított be.
"Persze láttam," mondta Calder. "Csak nem ijedt meg egy kis vihartól, kapitány?"
"Admirális vagyok," mondta Veers ferde vigyorral. "És, nem, a hajóim egyenesen át tudnak repülni azon a tornádón karcolások nélkül. Viszont a sárkány a vihar alatt, nos..."
"Nem kell szembeszálljunk Blighterghasttal, Veers," mondta Calder, nem nevezve admirálisnak a felkapaszkodott kalózt. A nő már a kapitányi címmel is nagylelkű volt. "Csupán megállítjuk az orgothokat abban amit pont csinálnak."
"Nos, azt csinálják hogy felébresztenek egy alvó sárkányt és aki ilyet tesz az vagy őrült vagy őrülten erős. Amit én magam az Orgothról tudok, valószínűleg a második."
"Nem kapsz több aranyat, Veers," mondta Calder.
"Nem hiszed, hogy egy sárkánnyal szembeszállni nem ér meg egy kis emelést?"
"Nem, de úgy hiszem, hogy egy égihajó kap-" Calder nagy levegőt vett, lassan -- "admirális aki túlél egy csatát egy sárkánnyal, később sokkal többet elkérhet a szolgálatáért."
Veers az állát vakarta. "Ebben van igazság." Egy aggódó pillantást vetett a kavargó viharra a hegy fölött. "Csupán a túlélő rész aggaszt engem."
#
Madison Calder jól ismerte a háború szörnyűségeit. Harcolt már túlvilági szörnyek ellen, kiket Immorenre szabadítottak az Infernál Háború során, és látta ahogy férfiak és nők ezreit lelövik, megégetik, és szétrobbantják a Vas Királyságok végtelen háborúiban. Ám amit a Karthaxis hegy tetején látott olyan félelemmel töltötte el, hogy a hosszú pályafutása alatt először, elgondolkodott rajta, hogy megfordítja a lovát és visszafut Magaskapuba -- vissza a fénybe és épelméjűségbe.
A hely teteje egy sík kráter volt, a héja felhasadt és láva tört fel több helyen. A sárkány, elképesztően hatalmas, keresztülvágott a láván, jégtörő hajóként átvágva a köveken. Hatalmas mennyiségű savat köpött az Orgoth gyalogságra, amik pokoli vörös tűzben égtek el. Akiket elégetett ez a pokoltűz szörnyű sikollyal pusztultak el, de ez semmi se volt az Orgoth vonalak mögötti sikolyokhoz képest.
Egy alacsony dombon a kráter déli részén az Orgoth hadúr -- Sabbreth, feltételezte -- ki volt kötözve valamiféle infernál építményen. A karja és lába ki volt feszítve láncokkal és béklyókkal, amik négy magas oszlophoz csatlakoztak, és egy furcsa sisak fedte a fejét, amiből csak a szája látszott ki, ami nyitva volt és egy végtelen fájdalmas vagy talán kéjes üvöltés özönlött ki rajta. Vagy talán mindkettő.
Az Orgoth hadúr körben hat máglya izzott füst nélküli zöld lánggal, de nem fával vagy szénnel rakták meg őket. Minden tűz körül hosszú karókat szúrtak le a köves földbe, és mindegyiket egy férfi vagy nő volt rátűzve, életben, de mozdulatlanul. Az áldozatokat zöld lángok ölelték, a lángok vége pedig a mennyekig ért, egészen föl a felhők és villámok kavargó tömegéig.
Calder elvonta az elméjét az eléje táruló szörnyűségekről és a harci gólemeibe merítette, két Strykerbe, amik a lovassága előtt haladtak. Azok nem féltek a sárkánytól, sem az orgothok pokoli mágiájától. Azok csak egyszerű harci kedvet sugároztak, alabárdjaikkal az ellenségek közé akartak már csapni. A nő magába szívta ezt az egyszerű vágyat és lecsitította a saját félelmét.
Veers mellette volt, szája tátva a megrökönyödéstől. De még a szörnyű látvány ellenére sem vesztette el a bosszantó viccelődő stílusát. "Morrow kegyelmére. Felejtsük el, hogy majd sárkányölőként ismernek majd. Ha ezt túlélem, jól nyugdíjba fogok vonulni."
A szavai mosoly morzsákat csaltak Calder arcára, és a nő az őt követő kétszáz katona falfehér arca felé fordította a csataménjét. Most a lehetetlen kell kérje tőlük. "Fivérek és nővérek, itt vagyunk mert itt kell lennünk. Lehet azért, mert nincs senki más. Sokan közületek harcoltak az Infernál Háborúban és olyan szörnyekkel csaptatok össze amiket el sem tudok képzelni. Ezt megoldottátok bátorsággal és erővel, és most újra ezt kérem tőletek." Egy pillanatot várt és mély levegőt vett. "Ma az ellenségünk nem Blighterghast, hanem azok aki fel akarják használni a sárkányt a céljaikra, nem sikerülhet nekik."
"Azt hiszed, a sárkány tudja ezt?" kiáltotta le az egyik léghajó pilótája onnan ahol lebegtek, pár tucat lábnyira Calder legionáriusai fölött.
"Örülnöd kéne Osfeld," kiáltotta neki vissza Veers. "Ez egy akkora célpont amit még talán te is tudsz majd találni."
A sorokból nevetés harsant. Egy pillanatnyi szünet volt a viharfelhők és sikolyok sűrűjében, és Calder megragadta az alkalmat. "Emeljétek kopjáitokat, emeljétek baltáitokat, és mondjatok el egy imát Morrowhoz. Aztán acélozzátok meg a szíveiteket és kövessetek!"
A nő megfordult, leeresztette a dárdáját, és belerohamozott a pokolba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése