Madison Calder kapitány felállt a kengyelében és ketté hasította egy Orgoth harcos koponyáját a pulzus kardjával, majd visszahuppant a nyeregbe és további rohanásra sarkantyúzta Onust. A páncélozott csatamén újabb két ellenséget tiport le acélpatás lábával, miközben a harci gólemei, egy pár Stryker villámdörgő ágyúval és voltaikus kalapáccsal szerelve, kivágták a saját ösvényüket az orgothon át. Minden csapás ami kioltotta egy ellenség életét primitív elégedettséget sugárzott a kapcsolatukon át, Calder irányába.
A nő próbált a közvetlenül előtte álló ellenfelekre összpontosítani, a Sabbrethet övező sikoltó máglyák és a pokoli szerkezetre, amibe a hadurat beszíjazták. Bármennyire félelmetes volt ez a jelenet, mégis eltörpült a világon túli fenyegetéshez képest, amit Blighterghast jelentett. A sárkány mindnyájuk fölé tornyosult, a szárnyai elsötétítették az eget, a lehelete pusztítás kohója -- és mindentől szörnyűbben, a sárkány hangja visszhangzott az acélszürke ég alatt, elnyomva a csata zaját.
A szavak olyan nyelven harsantak amit Calder nem értett, és félig érezte, hogy az emberi elme nem tudja felfogni a sárkány idegen nagyságát. Mégis, ez dörgő hang befurakodott a gondolataiba, és a jelentés egy részét rákényszerítette. Hogy szándékosan vagy csak a nyers tudaterő hatotta át az alacsonyabbrendű elméket Blighterghast körül, de érezte a sárkány szándékát, és ami még lényegesebb volt, a tényt, hogy aktívan ellenáll valaminek. Harcol vele.
Ezek a tudati kisugárzások egyetlen szóvá kristályosodtak Calder fejében, ahogy megpróbált eligazodni a kuszaságon amit a hatalmas erő hordozott. Idő. A sárkánynak időre volt szüksége, hogy ellenálljon Sabbrethnek és ördögi rituáléjanak. Calder tudta, hogy lehet nem tudja legyőzni az orgothokat, de meg tudja őket zavarni, hátráltatni.
Calder előre hajtotta Onust, a gólemei mögötte, és egy sor Viharkopjás Légiós kísérte ezüst és kék pántlikaként a hegytető égett héján.
Nehéz volt parancsokat továbbítani a csata áthatolhatatlan morajlásán, de tudta hogy a sárkány akarata hatással volt a katonái fejére is. Ők is úgy reagálnak majd mint ő és megpróbálnak időt nyerni a sárkánynak, annyit amennyire csak szükség van. De mire? Nem értette teljesen, de sejtette hogy Blighterghast megpróbál elmenekülni, és ez megidézett elé egy képet -- Sabbreth, akit a szörnyű pokoli szerkezetbe kötöztek és a körülötte lángoló áldozati máglyák.
Az Orgoth nem volt jól felkészülve hogy elhárítson egy lovassági rohamot, de ezt a hiányosságot nagyobb létszámmal és nyers brutalitással kompenzálták. A harcosaik a rohamozó légiósok útjába vetődtek és ledöfték a lovasok hátasait alóluk, még akkor is, ha az életükbe került. Ez tompította a Viharkopjások rohamát és a sárkány alatti csatát acél és vér mocsárrá változtatta.
Fejük fölött Veers Égi Admirális zsoldos kalózhajói zümmögtek, bombákat szórva és lángszórókkal ritkítva az ellenséget. Ám a célpontjai egyre ritkábbá váltak, ahogy az ellenség és szövetséges egyre jobban egymásba gabalyodott, egyetlen tomboló tömegbe. Még egy támadást vezetett a lélekmágyák ellen, de az Orgothok a tűzfegyveres katonáik nagy részét pont arra a részre vezényelték. Az egyik égi bárkát le is lőtték sortüzeikkel, és most Veers átvezényelte hajóját azon orgothok ellen, akik közvetlenül Blighterghasttal csatáztak. A léghajói a hatalmas sárkány feje körül suhantak mint zümmögő rovarok, de ezidáig Blighterghast nem bántotta őket.
Calder levágott két újabb orgoth harcost, jobbra és balra csapva, megnyitva magának egy kis tisztást a csatatéren. Gyorsan felmérte a helyzetüket. Az ellenfél túlerőben volt, és bár a katonái jobban fel voltak fegyverezve és páncélozva, az Orgoth idővel le fogja őket őrölni. Az erősítés már úton volt, de kétséges volt, hogy khadori szövetségeseik időben ideérnek. Kétségbeesetten keresett egy másik utat a győzelemhez, egy másik módot, amivel eltéríthetné az Orgoth erőket a sárkánytól.
Figyelmét magára Sabbrethre irányította. A hadúr és a bizarr szerkezet amihez odaláncolták egy alacsony dombtetőn volt úgy háromszáz yardnyira tőle. Calder és az Orgoth hadúr között ellenséges harosok százai álltak -- és maga Blighterghast.
A sárkány dühösen küzdött az Orgoth sereg ellen ami támadta, bár a mozgása lomha volt és szétszórt, egyáltalán nem olyan páratlan ügyességű vadállat, mint amit Vasfej Állomás túlélői leírtak egy évtizeddel korábban. Ennek ellenére, minden farokcsapás és karmolás ellenségek csoportjait ölte meg, és minden tűzköpés tucatnyit változtatott hamuvá.
Ha Calder elérhetné Sabbrethet, elterelhetné a hadúr figyelmét a rituáléjáról és talán ez lehetővé teszi Blighterghast szökését.
Magához hívta a gólemei, egy mechanika és páncélozott izom éket alkotva, aztán az akaratát egyetlen varázslatra összpontosította. Aztán szabadjára engedte a legerősebb bűbáját, felvértezve magát és warjackjeit elektromos mezővel, felgyorsítva a mozgásukat, és az egész harccsoportját varázstáplálta gőzhengerré alakította.
Előre sarkantyúzta Onust, begyorsulva és belendülve, ahogy áttört az Orgoth között. Hullámokban törtek ellene minden oldalról, de a varázslata elhárította a támadásaikat és a saját pulzuskard csapásai és a Strykerek voltaikus kalapácsai összezúzták az összeset aki rájuk támadt. Kisvártatva átért a lapályon, ám a katonái nagy részét maga mögött hagyta. Mégis tovább tört előre, megkerülve Blighterghast titanikus tömegét és a gólemeit és ménjét a domb felé irányította ahol Sabbreth tekergett és hörgöt ritualisztikus agóniában.
A csatamező kinyílt. A Calder saját katonáival harcoló orgothok és a sárkánnyal küzdők között hírtelen lett egy csapás az égett talajon amin nem voltak ellenséges csapatok. Az egyik Orgoth parancsnok kiszúrta ezt a rést és a kardjával integetett hogy átvezényeljen egy tucatot azokból a tagbaszakadt emberszerűekből akik mindkét markukban baltát lóbáltak. Már látta ezeket az ogrunszerű, ulkornak nevezett lényeket csatában azelőtt, mindegyik hatalmas düh és izomhalom volt. Nem fog tudni egyszerűen elrohamozni mellettük.
Nem maradván más választása, Calder óvatosan csökkentette a távolságot, miközben az ulkorok vonala szétterjedt, hogy körbevegye őt és a warjackjeit. Talán hármat vagy négyet le tudna teríteni közülük egy sortűzzel a Strykerek villámdörgő ágyúiból mielőtt odaérnek, de még úgy is többen maradnak majd mint amit le tud küzdeni. Letörölte az izzadságot az arcáról, miközben a talpa alatti kéreg alatt mozgó láva majd megfojtotta szüntelen hőhullámaival.
Belélegezte a kén és hamu bűzét. Rohama közben lepillantott a földre Onus dúró patái alatt. A csatamén súlyos vágtája feltépte a talajt, a rideg vulkanikus kődarabok pattogtak a páncélos testén. A talaj vékony volt, és alatta...
Calder belesúlykolta az akaratát a gólemei cortexeibe és az ágyúikkal az ulkorok lába elé célzott. Erősen megrántotta Onus kantárját és megállást parancsolt a Strykereknek -- a lövéseik nem téveszthetnek célt. Aztán az akaratát beleöntötte a támadásaikba, megerősítve varázserővel az ágyúikat.
Tűz.
A villámdörgők villámokat köptek a csatatéren át, feltépve a talajt pontosan az ulkorok pozíciójánál. Bár a voltaikus fegyverek áramrázással okoztak sebzést, a kisüléseik mégis -- ráadásul a csatamágus akarata által megtámogatva -- erőteljes kinetikus erőt hordoztak. A héj behorpadt és beszakadt; láva tört elő a megsebzett földből. Nem találván kapaszkodót, az ulkorok első sora elmerült, elnyelte az alattuk morajló pokoltűz. A többiek megpróbáltak visszavonulni, de Calder láncreakciót indított el és a föld széthasadt és szétmállott a talpuk alatt. Pillanatok alatt tűntek el az ulkorok, és az őket vezénylő Orgoth egyedül állt egy kicsiny lávató partján.
Még mindig elég hely maradt, hogy Calder elérje Sabbrethet. "Vigyél el odáig, Onus," suttogta és a sarkával megérintette a ló oldalát. A hatalmas csatamén, amely már tucatnyi csatában hordozta, megindult és galoppozni kezdett. A két Strykerje követte amilyen gyorsan csak tudta, de óhatatlanul elmaradtak mögötte.
Kétszáz yardnyira járt a célponttól, százötven, majd száz. Elhaladt a nagy hasadék mellett amit létrehozott, és az olvadt szikla hője majdnem leterítette, mint egy ökölcsapás. De aztán túljutott rajta, és Sabbreth pokoli építménye közel volt. A hadúr fájdalmas sikolyai a csatazaj fölé emelkedtek, még Blighterghast mennydörgő hangja fölé is, egy durva hörgés ami felhorzsolta Calder minden idegszálát és ép elméjét. Öklelésre engedte le a kardját, megszorítva a nagy kardot mint egy kopját, és előre rohant.
Ötven yard.
Húsz.
Calder világa egy tökéletesen összpontosított apró ponttá zsugorodott. A kardja csúcsa Sabbreth mellkasát célozta, és felkészült az ütközés rántására, a kard brutális nyomására, ahogy az átdöfi a testet és a jól megérdemelt ölés sötét örömére.
"Cygnarért!" kiáltotta és kilőtt egy villámcsapást a kardjából. Hogy szerencsésen, vagy Morrow személyes közbenjárása folytán, az ív pont a vállán találta el Sabbrethet, hátravetve őt a láncokra amik helyben tartották. Vad ünneplés áramlott át Calderen. Megöli ezt a hadurat és megnyomorítja az Orgothot egyetlen igazságos csapással.
Olyannyira összpontosított a célpontjára, hogy figyelmen kívül hagyta a gólemeit. A jelenlétük kiveszett az elméjéből. Egy pillanatra elkapta a parázs vörös villanását és odakapva a fejét meglátta az rohamozó Orgoth Sakált, melynek vázát félig megolvasztotta már a sárkánytűz. A gólem előre szegezte a félelmetes tüskés pajzsát és belecsattant Onusba teljes súlyával és lendületével. Calder hallotta a csatamén magas, fülsértő sikolyát, miközben kirepült a nyeregből. Egy kupacba zuhant pár lépésnyire, a tüdejéből kiszaladt a levegő. Sikerült megtartania a kardját miközben talpra kecmerget, csak hogy tehetetlenül lássa, ahogy az Orgoth warjack közvetlen közelről kiüríti a lőfegyverét a lovába.
"Szemétláda!" üvöltött Calder és rohant az Orgoth gólem felé. Az célzásra emelte a szögvetőjét és rövid sorozatokat eresztett meg felé. Az egyik lövedék elvásott a védőmezején; más másik átcsúszott, de felfogta a csatamágus páncélja. A Sakál felemelte a pajzsát hogy hárítsa az első csapást, de a nő begurult alá és talpra pattant miközben fölfelé tartó csapást mért a gólemre. A kard a gólem kaját találta el könyök alatt, átmetszette, és a szögvető pörögve elrepült.
A sakál kétségbeesetten lesújtott pajzsával. Calder hátra ugrott, hagyva, hogy az egykezű gólem elveszítse az egyensúlyát, aztán előre vetődött, belepréselve a pulzus kardját a warjack karja alá, a testébe. Voltaikus energia pattogott végig a Sakál vázán, és rángani kezdett, miközben a penge kisütötte az orgoth cortex megfelelőjét. A nő kitépte a kardját és a Sakál hátrazuhant.
Calder Onusra pillantott, ki mozdulatlanul és összetörve hevert.
Gyász markolta a szívét, de most inkább valami hasznosabbá alakította : dühhé. A Strykerjei utólérték, és mire odafordult Sabbrethez és ördögi szerkezetéhez, az orgothok csapatokat csoportosítottak át vezetőjük megvédésére. Ám Calder sem volt már egyedül. Mögötte tucatnyi Vihargárdista Légionáriusnak sikerült kiszakadnia a közelharcból és csatlakozni hozzá.
Calder Sabbrethre mutatott kardjával. "Légiósok! Kövessetek!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése