Khador által megszállt Laedry, 606 AR
Az éj közepén hívatták ami azt jelentette hogy valaki meghalt. Egy egész szakasz Télgárdista várt rá, ami sejtette hogy erőszakos bűncselekmény történt és hogy bűnügyi helyszínt kell biztosítani. Egy kapitány parancsolt a katonáknak, ezek szerint az áldozat valaki fontos lehetett.
"Állj! Ki jön ott?!" kiáltott egy ideges őrszem.
"Ivan Durova nyomozó hadnagy." Válaszolt ő rögvest, mielőtt még a fiatalember ráfoghatta volna a mordályát. Nem azért élt túl egy kemény évtizedet a Télgárdistáknál hogy aztán egy buta hiba végett lelőjék ebben a hétköznapi beosztásban. "Gurko kapitány kérte a jelenlétemet."
A közelben ácsorgó kapitány meghallotta a hangját és intett az őröknek hogy engedjék át.
"Miért vagyunk a temetőben?" Kérdezte Durova ahogy a parancsnokához lépett.
"Ne hívd temetőnek. Ez sérti az Umbriaiakat," mondta Yelena Gurko, miközben a lámpását a rozsdás vaskerítés felé emelte."Ezt a helyet Becsületmezőnek hívják."
Persze ezt ő is tudta. Mégis...régi sírok, szűk ösvények melyeket tüskés vaskerítések szegélyeznek, omladozó szobrok, a mindent beborító nedves, tapadós köd és tüskés, burjánzó indák...Temetőnek tűnt ez, nem is túl szép temetőnek. "Igen, asszonyom," mondta.
"Tiszteletet kell mutassunk a helyi llaelieknek, ha rendet akarunk tartani, Durova." A nő elindult gyalog a kanyargós ösvényen. A gumibotját botként használva, sántítva követte. "A megszállásunk sokkal könnyebb lesz ha felszabadítóként látnak bennünket mint hóditóként, és ez azt jelenti hogy tiszteljük a helyi llaeli hagyományokat."
Sosem tartotta Llaelt sokra, és azután hogy az Ellenállás robbantásában megsérült még kevésbé szerette a helyet, de a véleményét megtartotta magának. "Szóval ki az áldozat?"
"Andor Gobyato."
"A magziev?" Nem sűrűn esett meg hogy egy hatalmas varázstudó megölette magát. Nem csoda hogy Gurko kirángatta az ágyából. "A Greylord Tanács nem lesz elragadtatva."
"Kimondottam nem örülök annak hogy át kell adjam nekik ezt a jelentést." mondta Gurko.
"Már megint azok az átkozott pisztolymágusok voltak?" Pár friss gyilkosságról kiderült hogy a Llaeli Ellenállással kapcsolatosak. Llaeliek tucatjait ítélték már halálra és végeztek ki velük kapcsolatos tevékenység miatt. Ő azonban csak egy kis nyomozó volt és az ilyen eseteknél csak a kezdő jelentéseken dolgozhatott. A lázadókat az állam belső biztonsági kockázatként kezelte és amikor a dolgok már kezdtek volna érdekessé válni a Hármas Ügyosztály átveszi az ügyet, őt pedig visszaküldik alibiket ellenőrizni és más érdektelen feladatokat végezni.
"Bárcsak ez lenne. A golyónyomokat, még a mágikusakat könnyű megmagyarázni. Ez most sokkal nehezebb. Remélhetőleg meg tudod majd mondani hogy mi történt itt."
Gurko rafkós tiszt volt. Ha tanácstalannak tűnt, ez még érdekes ügy is lehet. "Kiváncsi vagyok" mondta Durova.
"Jó. Tudom hogy a mostani hivatásodat unalmasnak tartod ahhoz képest hogy árkokba ugrálj és trenchereket fojts meg, de most szükségem van az elemző agyadra, Durova."
Miután lerokkant a csatában, már nem számított hogy megkapta a megbecsült Hódítás Üllője kitüntetést; a Télgárdának nem volt szüksége olyanra aki már nem tud se menetelni se futni. Nyugdíj helyett belépett a Gárda kicsi és nem túl közkedvelt nyomozó részlegébe.
A régi rangja itt egy nyomozói címet ért, de az ideje legnagyobb részét a részeg és engedetlen katonák regulázásával töltötte, néha egy-egy csatán kívül meghalt katona esetével. Egy gárdista az Anyaföld katonája kellett legyen, nem egy felnőtt-dadus. Szerencsére, úgy alakult hogy ő lett azon kevesek egyike akik valóban jók voltak bűnügyek felderítésében és ez mentette meg attól hogy belehaljon az unalomba.
A kapitány megállt és egy régi, Télgárdistákkal körbevett sírbolt felé mutatott a kezével. Jópár lámpást akasztottak fel hogy szétoszlassák a ködöt."Egy őrjárat bukkant rá egy órája," mondta.
Durova belépet a fénykörök közepére, vigyázva hogy ne lépjen rá semmire. Megállt és lassan körbefordult, mindent befogadva. Gobyato magziev testét fölemelték és rászúrták a sírbolt melletti magas vaskerítés vastüskéire.
"Egy gyilkos aki tiszteli a hagyományt" állapította meg Durova.
"Milyen hagyományt?" kérdezte Gurko.
"A régi umbriai lovas urak közül egyesek a karóbahúzást kedvelték kivégzési módként" Lassan megközelítette a holttestet, közben megnézte a nyomokat és a nyomok mélységét, a saját nyomaihoz képest. Az őrjárat nyomait akik megtalálták a testet nagyon könnyen ki lehetett venni, mivel a katonák beleléptek a megalvadt vérbe.
Más lenyomatok viszont, nagyobbak, mélyebbek már úgy tűnik ott voltak mire a vér kifolyt a földre. A nyomozó lehajolt hogy megnézze őket közelebbről.
Bármi is szúrta rá a magzievet a tüskére nehezebb volt mint az őrjárat bármely három tagja, még ha az áldozat súlyát is hozzávesszük. Ha még ehhez hozzájön a kerités magasséga és a testet átdöfő tüskék szöge, a szükséges erő hatalmas volt. Durova meglepetten fedezett fel magában egy érzést amit már régen nem érzett: félelemmel vegyes izgatottságot.
"A gyilkos páncélcsizmát viselt, jó rozsdásat, ha a lemorzsolódott darabokat vesszük. Körülbelül két és fél mázsa a súlya és legalább 2 méter magas." mondta, leginkább csak maga előbb mormogva.
A kapitány elgondolkodott ezen. "Csak az ogrunok ilyen nagyok és erősek. Nagyon kevés van belőlük Laedryben, és a legtöbbjük zsoldos csapatoknak dolgozik. Elrendelem hogy begyűjtsék őket kihallgatásra."
Durova nem hallgatta már azonban, a figyelme teljes mértékben a holttestre és a környező területre összpontosult. A vérnyomok és a fejre mért ütés nyomai hiányában, a magziev még élhetett amikor rászúrták a tüskékre és sokat ránghatott mielőtt kilehelte a lelkét.
Gobyatonak félelmetes hírneve volt miután jópár cygnarit megölt már jégmágiájával. A nyomozó követte a nyomokat a forrásukhoz, a sírhoz, és valóban, az összes növény a környéken megfeketedett, a fagy nyomait viselte. A magziev lecsapott a támadójára a varázslatával, de az nem segített rajta.
Egy nagy feszítővas feküdt eldobva a halott fű közt. A sírkamra ajtaja nyitva tátongott; a rozsdán látható károk alapján nem régóta feszítették föl."Ezt az épületet átvizsgálták már?"kérdezte Durova.
"Igen, természetesen," válaszolta Gurko kapitány. "Lezáratta a területet és személyesen én vizsgáltam meg a testet és a sírkamrát. Eleget láttam hogy tudjam, ide nem vagyok elég. Ezért vagy te itt."
Durova bólintott. Jól tette hogy őt hivatta. " Azt hiszem Gobyato magziev egy kis magán kincsvadászatot folytatott itt." Elvette az egyik lámpást, és bekukkantott a sírkamrába. A katonák valószínűleg nem vették észre a részletes rúnákat amiket az ajtókeret belsejére véstek. Nem tudta őket elolvasni, de nyilvánvalóan mágikus természetűek voltak, holtigézők, ha tippelnie kellett volna. Egy nemes lovas úr faragott képe díszítette a mennyezetet. Mintha egy történetet meséltek volna mesés fölemelkedésről, majd sötétségbe zuhanásról. Az egyik faragás egy szertartást ábrázolt ahol a hatalmas lovas úr béklyókban van, egy másik pedig egy eltorzult teremtmény bezárását mutatta egy sírkamrába ami pont olyan volt mint amiben pont most állt.
Durova érezte hogy a látványtól felgyorsul a szívverése.
Morrow nevére, mivel van itt dolgunk?
A sírboltban egyetlen hatalmas kőszarkofág volt csupán. Üres volt; a kő fedél félre volt lökve. Az is teljesen be volt borítva szimbólumokkal, sok sok soron át. Egy maroknyi régi Menira szimbólumon kívül a nyelv a régi khardic-ra hasonlított.
Megérzésére hallgatva, visszament a feszítővasért és azzal megemelte a fedelet hogy alá tudjon nézni, megtekintve az alsó felét.
A kő ezer és ezer alkalommal meg volt karmolva, karcolva. A karcok szélességét összevetette a saját kezével. A vájatok nagyobb távolságra voltak egymástól, de egyértelműen köröm ejtette őket. A kő keménysége viszont azt sugallta hogy egy ilyen nyom létrejötte akár több száz keserves évbe is beletelhetett. A magziev véletlenül kiengedett valamit amit nagyon régen börtönöztek be ide.
Durova visszavitte a feszítővasat a felszínre és odament Gurko-hoz. A szabad levegő megkönnyebbüléssel töltötte el. "Jó hírem és rossz hírem is van kapitány."
"Mindig a rosszat kérem elsőnek."
A nyomozó nem tétovázott."Laedryben épp valami természetellenes szörny kóborol." mondta. "Le kell vadásszuk és meg kell öljük, különben nem csak egy peches magzievet kell temetnünk."
Gorko kapitány sóhajtott és megkérdezte, "És a jó hírek?"
Durova vetett egy pillantást újra a sírboltra. "Már nem unatkozom."
