2014. március 7., péntek

Egyszerű, de vállalható talp készítése figurákhoz

Első lépésként szabaduljunk meg a majd’ minden base szélén található öntőcsonk maradványtól.
Ezt követően ragasszuk bele a figurát, és pillanatragasztóval ragasszuk rá a base-re a kívánt „tereptárgyakat”. Ez lehet az egyszerű kő- vagy faarabkától a kimaradt alkatrészeken át a kifejezetten erre a célra készült ládákig/hordókig bármi.
Én most az egyik legnépszerűbb és legegyszerűbb anyagot, a parafát használtam.
Ennek egyik előnye, hogy nagyobb felület esetén a figura rá is állítható, ám ezesetben ajánlott a talpat megcsapolni úgy, hogy az a parafán és a base-en is áthaladjon.
Másik előnye, hogy egyszerűen kezelhető, és nagyon jól reagál a drybrush festési technikára, melynek alkalmazásával akár száraz földréteg, akár szikla- vagy betondarab hatását is elérhetjük.




Az egyik legfontosabb dolog következik: mivel öntsük be a base-t? Miből lesz a talaj?
Sokan erre „egyenkavicsot” használnak, ami gyors, ám a végeredményt tekintve annál silányabb megoldás. Ahhoz ugyanis, hogy megfelelően realisztikus földet kapjunk (legyen az erdő talaja, föld, vagy homok), általánosságban egyenetlen méretű darabkákból álló anyagra van szükségünk. Ha kimegyünk a szabadba, és lenézünk a lábunk elé, nem túl gyakori, hogy 30-40 nagyjából egyforma méretű és formájú földgöröngy, vagy kavics vegyen minket körül, kivéve, ha egy parkolóban vagyunk, de gyanítom, hogy a legnagyobb csaták nem Immoren parkolóiban zajlanak.
Ezért legalább három féle anyagból érdemes kikeverni a base-szóró talajkeveréket.
Ez itt a legnagyobb, villanyvasutakhoz való szóróanyag, kerek göröngyökkel:





Ez a közepes, laposabb-hegyesebb formájú:




Ez pedig az, ahogyan egy kis finom homokkal elkeverve kinéznek:




Ebből a keverékből némi tudatossággal is csíphető ki simább, vagy szemcsésebb rész, azonban a lényeg pont az, hogy mindkettőben lesz a másikból is, így képtelenek vagyunk „steril” hatásúra szórni a base-ünket.
Most beönthetjük a talp leszórandó részét egy kis PVA ragasztóval.
Ez a gyakorlatban inkább egy-egy csepp odapöttyintését jelenti, amit aztán például egy fogpiszkálóval elegyengetünk a felületen észben tartva azt, hogy hol szeretnénk a talajt megjeleníteni. Én személy szerint szeretek a base peremén belül maradni, de ez ízlés kérdése. Szintén ez az a pont, ahol eldönthetjük a talpra ragasztott tereptárgyakról, hogy mennyire szeretnénk, ha azok a „földbe lennének süllyedve”.
Ha igen, akkor engedjük az oldalukra is bátran a PVA-t, ha nem, akkor inkább csak a fogpiszkálóval húzzuk szépen körbe őket.





Ujjunkkal vegyünk föl egy-egy csipetet a keverékből, és szórjuk a talpra a tégely fölött.
Folytassuk ezt addig, amíg mindenhová jut belőle, majd töröljük körbe a base peremét.






Még nem túl szép az eredmény, ám az ezt követő alapozás egyrészt összerántja majd a szemcséket, és fixálja is azokat, másrészt ezáltal lehetővé teszi számunkra, hogy fessük a talpat anélkül, hogy a textúrája tönkremenne.

Az első és az utolsó kép között 12 perc telt el, tehát nem szükséges komoly időbefektetés a vállalható eredmény eléréséhez, alapozás, és a figura kifestése után a talp pedig egyszerű szárazecseteléssel és némi aljnövényzettel egész hangulatossá tehető (zacskós-szórós static grasstól tessék óvakodni, borzalmasan igénytelen, nem erre való!).

Íme néhány egyszerű példa a végeredményre a fenti módszerrel:






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése