A Khador suli cikksorozatom kicsit szünetel, míg kitalálom hogyan is lehetne folytatni. Ám, hogy addig se maradjatok olvasnivaló nélkül elindítok egy újat, ez reményeim szerint tágabb rétegnek nyújt majd hasznos időtöltést.
Manapság már szinte csak Privateer Press által kiadott figurákat festek, abból viszont mindenfélét. A széles paletta miatt talán azok is örömüket lelik majd a következő sorokban, akik másik terepasztalos játékok figuráit szeretik festeni.Ez a cikk már nem lesz tele szlenggel, igyekszem mindenki számára élvezhetőre venni, bár közben megszületett a hazai közösség szlengszótára. Szlengszótár
Azonban a cikk pusztán az én véleményemet fogja tükrözni (még ha innen-onnan lopok majd írásokat, linkeket), így egyáltalán nem szentírás, csak egy útmutató készül.
Előkészítés/vásárlás
Szóval az ember egyszer csak belecsöppen a hobbiba. Valahogyan megismerkedik az ólomkatonák varázslatos világával, ráébred, hogy nem csak huszárok és törökök, vagy T32-esek léteznek, hanem gőzrobotok és troll szabadságharcosok kikenésével is eltölthetünk pár órát. Mint sokan a korosztályomból én is a makettezésből igazoltam át, és egyből a hobbi egészének szerelmese lettem, nem maradtam meg csak a festésnél. Elkapott a gyűjtőszenvedély is, és a stratégiai terepasztalos játékot is hamar elkezdtem. Ez csak azért fontos, mert míg a display festők egy-egy kisebb/nagyobb projektben gondolkodnak, addig a wargamerek projektjei egész szakaszokat, neadjisten seregeket jelentenek. Persze az tévhit, hogy a display figurákat festőknek kevesebb cuccuk lenne elfekvőben otthon, hiszen mindig van egy új szerelem, csak mi hajlamosak vagyunk teljes seregeket bevásárolni, aztán dobozban tartani évekig. Különösen nehéz helyzetben vagyunk mi warmachine/hordes rajongók, hiszen kedvenc játékunkhoz folyamatosan érkezik az utánpótlás.
Nálam jellemzően három irányból támadnak a festetlen figurák. Egyrészt ott vannak a seregek. Khador a nagy szerelem, amiből minden kell, néha több is mint egy. Aztán a komissiós (bérfestős) melók, végül az egyes display figurák, amikor csak "meglátom a formát" egy figurában, és tudom, hogy azt nekem ki kell festenem. Ezekkel van a legkevesebb teendő a vásárlás előtt. Meglátni és megszeretni, ha van pénze az embernek megvásárolni, és kifesteni. A komissiós munka sem igényel nagy tervezést. Megkapod a feladatot, egyeztetsz a megbízóval, majd elvégzed a munkát. De a saját seregek esetében már előre kell gondolkodni.
Tegyük fel, hogy most ismerkedsz a játékkal, és bár tudod, hogy a saját seregedet te fogod kifesteni (hiszen ez is a hobbi része), de első sorban a játékra koncentrálnál. Hogyan is indulj neki a dolognak? Először is nézd végig a képeket, és ismerd meg a háttértörténetét az egyes figuráknak. Erre tökéletesen alkalmas a játék honlapja.
Ha több frakció is tetszik egy-egy figura miatt, ne őrülj meg! Egyszerre egy sereggel kezdj neki, és tarts ki a döntésednél. Azok a figurák, amik nagyon tetszenek a többi frakcióból, még bármikor elkészülhetnek külön kis projektként egy festőversenyre, vagy egy szülinapi ajándéknak. Ne félj helyettesíteni (szaknyelven "proxyzni"), még a legelitistábbnak tűnő arcok is szívesen játszanak a kezdőkkel úgy, hogy a seregben nem mindenki az, amit az adott figura jelképez. Végül az se rettentsen vissza, ha egy frakcióban van egy-két figura ami nagyon nem tetszik. Idővel ez könnyen változhat, amikor a szemed kezd hozzászokni a játék formavilágához. Emellett nem is kötelező minden figurát beépíteni a seregedbe. Végül még mindig használhatsz alternatív modelleket egy-két elengedhetetlen figura kiváltására, illetve kiegészítőkkel, saját szobráskodásod eredményeivel a meglévő modelleket is átalakíthatod neked tetszővé. Ezt hívják konvertálásnak, a szobrászkodást pedig szkulptolásnak.
(A képen a legocsmányabb sculpttal bíró kayazikból csináltak gyönyörű post apokaliptikus gyilkosokat. Sajnos nem az én ötletem volt.)
Tehát akkor odáig eljutottunk, hogy megvan a választott seregtípus/frakció. Kis ismerkedéssel már talán az első bevásárló lista is elkészült. Jó kiindulásnak az alapdoboz, ezt lehet később bővítgetni. Vagy esetleg egy nagyobb összeg lapul a pénztárcában, és grandiózusabb álmokat dédelgetünk? :)
Mindenesetre felmerül a kérdés hol vásároljam meg a kincseket? Először is érdemes megnézni a inkvizitor.hu, meg az lfg.hu keres/kínál oldalait, vagy a facebook csoportba írni egy bejegyzést. Ennek a hobbinak nagy a másodlagos piaca. Néha a bolti ár töredékéért juthatunk hozzá seregekhez, figurákhoz. Kerüljük a "h", azaz húzott, hamisított figurákat. WM/H-ra szerencsére nem igazán jellemző, de előfordulhatnak. Miért? Mert hamisított figurára is rá fogsz költeni pár ezer forintot, aminek viszont saját értéke nincs. Ha megdőlsz vele rendkívül sok kellemetlen percben lesz részed. Ez nem olyan, mint a zeneipar/hollywood. A hamisítók a te gyűjteményed értékét is csökkentik. Ezen kívül gyakran csapnivaló munkát végeznek.
Ha az említett oldalakon nem leltél rá a seregedre máris egy útelágazáshoz érkeztél. Innentől kezdve olyan, mintha lapozgatós könyvet olvasnál. Vagy rámehetsz az ebayre/külföldi webshopra, és onnan vásárolsz. A netes kereskedelem veszélyeire nem térek ki, gyakran tényleg jó dealeket lehet kifogni. Vagy elmehetsz az egyik hazai boltba, és átadhatod magad az oldschool vásárlás örömeinek. Vagy bosszúságainak, ugyanis sajnos a kontinentális Európa valamiért a PP ellensége. A fő disztribútor (legyen a neve mondjuk Cerberus) csak negyedévente rendel, aztán kiszolgálja a több ezres vásárlóval rendelkező Angol piacot, majd a Németek következnek, míg végül talán jut egy kevés a kishazánkba is. Ha mondjuk a kokaint terjesztenék így, minden nap kihalásznának egy hullát Csepelnél. Mégis érdemes betérni, mert a hobbiban régóta szerepet vállaló boltosok sok tippet tudnak adni, meg amúgy tök jófejek. A boltok közül kettőben kaphatók Warmachine/Hordes termékek. Egyik a Gépház, bolt és klub, a Corvinhoz közel. A másik bolt pedig a fehérvári illetőségi Főnixcsarnok, akiknek kihelyezett átvételi pontja van a Cantinában, ahol a legnagyobb hazai játékos közösség is megtalálható. Hátránya, hogy a készlet elég korlátozott, nem sok különbség van a webes rendelés és a Főnixes vásárlás között. Mondjuk festékek/ecsetek vannak dögivel. Cserébe olcsók, és a kisboltok támogatják a hobbiéletet, ők szervezik a rendezvényeket. Én úgy szoktam, hogy ami nagyon kell azt a Gépházból szerzem be, ami középtávoli projekthez, azt pedig a Főnixtől.
Már említésre kerültek a festékek, egyéb eszközök. Ha teljesen új vagy a hobbiban, akkor készülj fel egy kisebb anyagi csődre. Sajnos az eszközök viszonylag egyszerre fognak kelleni, nem igazán tudod szétszórni őket időben. Az rendben van, hogy szórópisztolyt nem kell egyből venni, de a gyors és kényelmes munkához minimum 20 színre lesz szükség, nem beszélve a szikéről, a fúróról, az alapozóról, az ecsetekről. A pontos listára majd a cikk végén térek ki, illetve említést teszek a felhasznált eszközökről az egyes fázisok leírásánál.
Összerakás/konvertálás/talp
Akkor mostanra már a zsebünkben lapul néhány blister, és rendelkezünk az egyéb eszközökkel is. Érezzük a késztetést, hogy azonnal nekilássunk! De mielőtt belevágnánk a figurába érdemes néhány dolgot végigvenni. Ha boltban vásároltunk, még ott nyissuk ki a blistert. Nézzük át a tartalmát, mert ha ott kiszúrjuk a hiányt, becserélhetjük egy hiánytalanra. Ha benéztük, akkor sincs semmi veszve, a írni kell a PP-nek egy emailt, és megküldik. Ezért van monogrammos papírral ellátva a csomagunk, hogy tudják melyik szerencsétlen mexikóinak kell visszatérnie a kertészethez, amiért kifelejtette azt a Stryker-kart.
Nulladik lépésként készítsük elő a munkaterületet. Az ólomkatonázás sok szeméttel, fém és műgyanta darabkákkal, reszelékkel jár. Kíméljük meg magunkat párunk haragjától, és igyekezzünk rendet tartani magunk körül. Nem árt arra sem figyelni, hogy bár a fehérfém "ólomkatona" nem, de a műgyanta, az epoxygyurma, az akrilgyanta, és a pillanatragasztó ciano akrilátja mind-mind mérgező. Mossunk kezet, ne rágjunk puttyt, jól szellőző helységben ragasszunk, és ne kajáljunk festés közben!
Első mozdulattal vegyük ki a kártyákat, és tegyük félre a paklitartóba. Ha bérfestésre adnánk a figurát, a kártyákat ne hagyjuk a blisterben, mert könnyen lábuk kél. :)
Ezután a szivacsra rakjuk ki a figura darabkáit. Mindegyik részt vegyük szemügyre, mennyire sorjás, van-e rajta öntőcsonk, esetleg nem-e hibás öntésű.
A figurákat általában úgy öntik, hogy a fémet/műgyantát/műanyagot egy két részből álló mintába folyatják bele. Ahol a minta két fele találkozik, ott elengethetetlenül lesz egy (jobb esetben) század milliméter nagyságú csík. Ezt el kell tüntetni. Ha szerencsénk van, akkor ezt egy szikével simán lefaraghatjuk. Érdemes ehhez jó minőségű POLFA pengét, vagy speciális, három élű nemesacél sorjázót használni. Fő a biztonság! A penge élet tőlünk elfele tartva helyezzük a figurára, majd magunk felé húzva az eszközt kaparó mozdulattal húzzuk le a sorját. Ha toljuk a pengét akkor könnyen beleszaladhatunk a figura olyan részébe, amit nem akartunk megsérteni. Ha bénázunk akkor könnyen magunkba állíthatjuk a szikét, ami persze nem jelent egyből halálos sebet, de már az előbb említettem a mérgeket amivel dolgozunk, szóval az biztos, hogy nem tesz hozzá a várható élettartamunkhoz. A makettezés közben szerzett horrorsztorikkal pedig maximum a hozzánk hasonlókat szórakoztathatjuk, de még nem hallottam volna olyanról, hogy valaki becsajozott volna egy csontig befúrt félmilis szártól szerzett sérüléssel, vagy a szemébe fröccsentett kínai pillanatragsztós történettel. Sorjázás közben külön figyeljünk oda a figura kiálló hegyes részeire. Na nem a balesetveszély miatt, ha valaki képes magába döfni mondjuk egy Iron Fang Pikeman lábfejét, az sürgősen keressen valami másik hobbit, mondjuk ajánlom a kettlebellezést.
Hatalmas félreöntés (miscast). Akkora, hogy nem volt szívem levágni, majd sculptolok rá valamit.
Hanem ezek azok a pontok, ahol öntőcsonkok vagy kis fémszálak maradhatnak a figurán. Ezeket hajtsuk ki, majd a szikével kapjuk le. Ha nagyon makacs akkor csípőfogóval is megtámadhatjuk. Ha ezt elvégeztük, akkor a figuránk készen áll a csapolásra és az összeragasztásra.
De mi van, ha a figura tetszik, de valamit mindenképpen meg akarunk változtatni rajta? Fura a póz, vagy a fejünkben él egy sokkal előnyösebb kompozíció? Akkor itt az ideje szétvágni a figurát. Mielőtt belevágnál kérdezd meg magadtól, hogy biztosan meg akarod-e változtatni az eredeti figurát? Ha már darabokra vágtad nehezebb újból összerakni, nagy valószínűséggel a tönkrevágott figura már sosem készül el. Érdemes nagyobb sculpting meló előtt egy műanyaglapon gyakorolni, és csak akkor belefogni, ha már magabiztosan bánsz a putty gyurmával, meg a formázókkal.
Mint a figurafestésben bármi, ez is tanulható, ebben is lehet rutint szerezni, de kell hozzá minimális tehetség. Ha nem megy még mindig megkérheted valamelyik járatosabb barátodat, hogy valamit konvertáljon meg neked, és te csak az elkészített figurát fested ki.
A vágáshoz én lombfűrészt használok. Mérsékelten lehet vele ívesen is vágni, de a körprofilú szál már nagyon sok anyagot eszik meg, ezért csak óvatosan. A vágásnál nagyon sokat segíthet egy jó satu. A tökéleteset hajómakettes boltban vehetjük meg, a Kolossy térnél van egy bolt. A GW-s trágyát messziről kerüljük el.
A figura darabokban van. Ahhoz, hogy megint "méretarányos makett" legyen belőle, a figurát össze kell raknunk. Ehhez előbb szappanos vízben egy erre rendszeresített fogkefe használatával tisztítsuk meg a darabokat, majd itassuk le papírtörlőn. Erre azért van szükségünk, mert a formaleválasztó anyag néha megakadályozza a ragasztó kötését.
A darabkákba sorra lukakat fúrunk. Ehhez alapesetben egyes szálat használunk, amiből érdemes a profi kategóriásat venni, bármelyik Obiban kapható. Előfúráshoz én kézifurdancsot (rejtett-erőforrás-fúrót) használok, majd black&decker csavarozó/fúrót. Bár elsőre ormótlannak tűnhet, azonban a gyorstokmánya befogja a félmillis szálat is, és a "ravasz" lenyomásával szabályozhatjuk a fordulatszámot. Nekem nagyon bevált. A főbb részekhez használjunk gemkapcsot, az igazán finom részekhez pedig fél millis fúrószálat, és gyöngyös boltban kapható speciálisan vékony drótot. A ragsztáshoz én Loctite gél pillanatragasztót használok.
Cigány RejtettErőforrásFúró
A konvertálásra GW kétkomponensű green stuffot, másnéven puttyt használok. A terelgetéséhez, formázásához pedig noname sculpting toolt, valamint egy lootolt fogászati görbe tűt használok.
A sculpting annyira összetett téma, hogy arra nem is tudok kitérni ebben a cikkben. Alap, hogy legyen kéznél egy pohéár víz, mert az eszközeinket és az anyagot nedvesen kell tartani, akkor nem tapad a felülethez. Mindig egy kis kígyót, vagy babszemet gyúrunk, rárakjuk a felületre, majd az eszközeinkkel terelgetjük, és formázgatjuk. Az elengedhetetlenül rákerülő ujjlenyomatot vizes ecsettel történő simogatásal tüntetem el. Megkötés után (a teljes kötés ideje egy nap, de kb másfél óra múlva már annyira kemény, hogy formázni nem tudjuk tovább) pedig vizes reszelővel szoktam tovább polírozni a felületet. Minden textúrának megvan a maga trükkje. Érdemes nyitni egy youtube-ot, és beírni angolul a kívánt textúránk nevét. Meglepően sok videó közül válogathatunk. Én például beírtam, hogy "how to sculpt dragon scales", és már ki is dobta ezt a videót: https://www.youtube.com/watch?v=rjdvyB8rmZU
Gyakori módosítás a figurát speciális talpra helyezni. Ha csak egyszerű, de szép talpat akarunk, Pattison már írt egy nagyon jó cikket a témáról. Én azonban azt a régi elvet vallom, hogy az arc és a talapzat teszik a figurát műalkotássá. Ezért manapság szinte minden esetben előre gyártott műgyanta talpakat, vagy Malifaux "talp betéteket" használok. Ezek már önmagukban is külön figurának számítanak, de egyáltalán nem szignifikáns a figurafestésre töltött idő növekedése, ha ezekre rakjuk fel a figuránkat. Ha mást nem, a fővezéreket mindenképpen ajánlatos ilyen szép talapzatra rakni, ezzel is kiemelhetjük az átlagjánosok tömegéből. Ha a makettezés hívei vagyunk, később még ezekre is rakhatunk kedvenc műfű/falevél/moszat kombónkból. A figura talpán lévő sínt lecsípem fogóval. (Egyébként csípőfogóból egy elég drága, de profi szerszámot használok, és rengetegszer hozta már be az árát, csak ajánlani tudom.) A talpat megreszelem kicsi lapos reszelővel. (A reszelőkből viszont nagyon olcsó készletet vettem, és tökéletesen működnek.) A talpakba csapot rakok az előzőeknek megfelően, de még nem ragasztom be. Kb fél milliméter kilógással lecsípem a drótot, és az így maradt kis éles darabka tökéletesen alkalmas arra, hogy a műgyanta talpat bekarcolva jelzést hagyjon hova kell a másik lukat fúrnom. A kis csapot kiveszem, majd egy normál méretűt ragasztok be.
A dísztalpakat idehaza Holy Atis boltjából vehetjük meg. Ha teljes sereget akarunk talpra állítani, érdemes előre egyeztetni vele, hogy biztosan legyen elegendő.
Színséma
A figurák szépen lassan elkezdtek összeállni, és katonás rendben várják az ecsetet. Azonban mielőtt nekilátnánk a festésnek érdemes egy kis időt a tervezésre szánni. Sereget akarunk festeni? A meglevő sereget bővíteni, vagy csak egy nekünk tetsző figurát akarunk kifesteni? Ha az utóbbi a válasz, akkor már valószínűleg amúgy is él egy kép a lelki szemeink előtt. Ha nem, érdemes végigböngészni a netet az adott figurát ábrázoló képek után. De ha sereget kezdünk, vagy egy-egy soloval, unittal bővitjük meglévő seregünket, a színséma megtervezése már komolyabb feladat elé állíthat.
Figuráinkat olyanra festjük, amilyenre akarjuk. De a könyv sémától nagyon eltérő megoldásokkal könnyen lőhetünk öngólt. A játékot ismerők napi szinten látnak ehhez kapcsolódó képeket, művészeti munkákat, mások figuráit. Így szemük hozzászokik a jellemző formákhoz és színekhez. Mivel legfőbb kritikusaink is ők lesznek (a laikusok sosem fogják tudni annyira értékelni alkotásainkat, mint a hobbihoz kicsit is értők), a nagyon unortodox megoldások lehet, hogy nem érik el a kívánt hatást. Ha pedig játszani is akarunk, akkor néhány egységnél nagyon ajánlatos a storyban is rá jellemző színkombók használata. (pl. Black Dragon egységet világoskékre festeni szerintem őrültség... :) ) Amit még fontolóra kell venni, hogy milyen szinten akarjuk kifesteni figuráinkat. Be kell látni, hogy ha minden gruntot festőversenyen indíthatónak akarnánk kifesteni, az rengeteg időnket emésztené fel.
Ezen kívül a tizedik kriel warrior NonMetalicMetal festése lélekölő, és a türelem elfogyhat mire a warlockhoz érünk.
Persze ha egyszer elkészülünk, az eredmény szemkápráztató, csak kérdés, hogy az addig eltelt időt kihúzzuk-e proxyzva, vagy seregünket nem használva. Nem csoda, hogy a bérfestők különféle szinteket használnak a festés minőségének leírására. (ttq-tabletop quality, playable display-az alapnál szebb, gg minőség-festőversenyen is indítható, kl-kérésre lemosható :) )
A festett sereg mindig szebb, mint a festetlen, vagy a részben festett. Ezért ha elsősorban a játékra koncentrálunk, figuráinkat nyugodt szívvel fessük csak a profik által ttq-nak hívott szintre, a terepasztalon így is gyönyörű látványban lesz részünk!
Ha seregünk színsémáján gondolkodunk, érdemes a figurák megfigyelésével kezdeni. Általában seregen belül van egy-két elem, ami a teljes választékon végigkövethető, a nehézgyalogságtól a gépeken át a könnyűfegyverzetű egységeinkig mindenkin. Páncél, vagy ruha, kilt vagy bőrszütyők, valami közöset biztosan találunk. Ezeket az elemeket érdemes a seregen belül egyazon színre festeni. Ha több ilyet is találunk, már egy egységes kép is elkezdhet kialakulni bennünk. A főbb motívumokat érdemes jól elkülönülő, de harmonizáló színekkel megfesteni. A természetes környezetünkben is megtalálható formákat, tárgyakat, és textúrákat nem érdemes a valóságtól nagyon elrugaszkodott színsémára festeni. Például egy katonai uniformist nem érdemes citromsárgára színezni, ha az a valóságban olivazöld, szürke, vagy khaki. A mélyebben elhelyezkedő részekre hatásos sötétebb tónust választani. Például ha egy ruhára van páncélelem ráaggatva, akkor hatásos, ha a ruha sötétkék, a páncél meg világoskék. Végül az igazán kicsi, de a seregben jellemzően előforduló apró részekre ajánlatos egy a színsémánktól jelentősen eltérő kontrasztos színt választani. Ezek teszik majd igazán izgalmassá figuráinkat.
Ami még a teljes sereg koherenciáját szolgálja, az a figura talapzata. Ha különböző texturát is választottunk egyes csapatrészeink alá, az azonos paletta koherens egésszé változtatja őket. Erre rásegíthetünk a talapzat peremének színválasztásával is. Próbáljuk ki a kontrasztoló színünket a front arc megjelenítésére!
Alapozás/trikolor alapozás/Fújás
Ha kitaláltuk a sémát nekiláthatunk a festésnek. Kezdő lépésként alapozzuk a figuránkat. A sűrű pigment tartalmú alapozó festék egységes felületet képez figuránkon, amin könnyebben tapad meg az akrilfesték. De már itt játszhatunk egy kicsit a végeredménnyel. Régebben három színben lehetett alapozó sprayt kapni, fekete, szürke és fehér. A fekete alapozás nagyon szépen árnyékolt, és megspóroltuk a fekete körvonalazást.
A fehér kiemelte a színeket, de az egyes részeket nagyon nehéz volt elválasztani egymástól, és néha túl világos lett a végeredmény.
A szürke pedig egyik előnyeit sem hozta, viszont legalább a haátrányaival rendelkezett. Én mára minden figurámon a hármas alapozást kedvelem. Gumikesztyűben megfogom a figurát, és alaposan lefújom feketével. Száradás után ahol kell ecsettel visszajavítom. Ha ez is megszáradt a figurát sík felületre rakom és két óra irányból óvatosan pötyögtetve megfújom szürkével. Ha ez is megszáradt nagyon óvatosan megfújom fehérrel is, ezzel kiemelve a fényeket. Kezdőknek minimum a fekete alapozást tudom javasolni.
Trikolor alapozás (zenital lighting) fehér dominanciával.
Következő lépésként felviszem az alapszíneket. Ehhez airbrusht használok. Mindig a legmélyebben lévő színekkel kezdek, és a magasabb helyeken lévő színeket fújom később.
Maszkoláshoz szalagon kívül blue tacet is használok. Az ebből gyúrt kígyókat könnyen elhelyezhetem a figurán, majd a fújás végén csipesszel lekapom.
A kis darabkákat amik a figurán maradtak úgy távolítom el, hogy egy csipetnyi blue tacet tömködök rá. Ehhez sokkal jobban tapad, mint a figurához, a kis részletekben megragadt darabok hamar leszedhetők. Már itt igyekszem az árnyékolást elvégezni. A világosabb árnyalathoz a szórópisztoly tartályába cseppentek a fehérből (meg a higítóból), a pisztoly elejét befogva visszabubiztatok, így keverem ki a világosabb árnyalatot, majd ezt is az alapozásnál megismert módon felülről fújom a figurára.
A fújás külön szakma, kell hozzá a rutin. Akrillal nagyon megszenvedhet az ember. Én két pisztolyt tettem tönkre, mire a kellő rutint megszereztem.
Dűzni eltömítve, cseredűzni beletörve. Tanulópénz :(
A tisztításhoz etil acetát kell, ami úgy viszonyul a körömlakklemosóhoz, mint Usain Bolt a Margitszigeti Futóklubhoz. Igyekszem Vallejo air color terméket használni, de a P3 festékekkel is értem el sikereket. A lényeg, hogy Vallejo Thinnert minimum 60-40 arányban kell adagolni a festékhez, majd egy ecsettel felkeverni. Időigényes a színcsere a pisztolyban, ezért ha csak display figurát is festek, minimum 4-5 figuránál egyszerre végzem el ezt a szakaszt. De nézzük meg egy kicsit részletesebben.
Előpakolom a felszerelést. Elég helyigényes a dolog, egy nm biztosan kell. Kirakom az elszívó kabinomat, ami a nem túl egészséges akrilködöt szívja be, majd szivacsszűrőn megköti. Mögé kerül a tartályos kompresszorom, aminek a levegő csövére azonnal felcsavarom a pisztolyt. Az asztal szélére kerül a pisztolytartó állvány. Rengeteg Sylviát használok fújásnál, de a tisztításhoz kelleni fog még fültisztító pálca, egy nagyobb, mondjuk 2-es ecset, és egy pohár víz is. Előző este elfogyasztott Happy Day gyümölcsé dobozát se dobjuk ki! Ennek jó nagy a szája, így a festékcserénél bekoszolt konyhai papírtörlőket, etilacetáttal átitatott fülpiszkákat is bele tudjuk tömködni, nem fog nekünk konstansan bűzölögni.
Kis fémtálkában keverem ki a festéket, majd a pisztolyba töltöm. Az egyes színek felvitele után a festékcserét a következő képpen végzem: Ha nagyon sok festékem maradt, azt a keverő tálkámba borítom, később visszaöntöm a festékes tégelybe. Gyorsan (mert a pisztoly tégelyében maradt festék hirtelen nagyon nagy felületen terül terül szét, és villámgyorsan elkezd megkötni) vízzel öntöm fel a tégelyt, és ecsettel feloldom a festéket. Az ecsettel benyúlok egyenesen a festékűrbe is, a pisztoly elejébe. A festékes vizet a dobozba öntöm. Ezt a műveletet elvégzem még úgy háromszor, amíg a víz "tiszta" nem lesz. Időnként befogoma pisztoly elejét, és visszabubiztatok egy kevés levegőt. (Úgy húzom a ravaszt, mintha fújnék.) A tégely fölött tartok egy kis Sylviát, mert a festékes víz ilyenkor fröcsöghet mindenfelé. Egy törlőre pedig ki is fújok egy kevés vizet, a tűt fel alá járatva. Ezután feltöltöm a tégelyt etil acetáttal, és végig játszom ugyanezt. Fülpiszkával megtörlöm a pisztoly csőrét, és , és kiszedem a tűt, amit szintén letörlök. Ezután a pisztoly kész a következő használatra.
Festés/technikák
Ha eddig mindent megcsináltunk, akkor a figuránk már kezd nagyon jól kinézni. Fejezzük is be!
Első lépésként mindig a talpat festem meg. Ha több sereget is festünk, nem árt feljegyezni, hogy az egyes talpakhoz pontosan milyen színeket is használtunk. Azért ezzel kezdek, mert a talp felületei és textúrája nagyon szereti a szárazecsetelés technikáját.
Szárazecsetelés:Rücskös textúra megfestésére alkalmazható technika. A lapos fejű ecsetről szivacson, vagy papírtörlőn végighúzva párszor a festék nagy részét eltávolítjuk. Szinte csak a száraz pigment por marad az ecseten. Óvatos mozdulatokkal ezt a felületen végighúzva elérjük, hogy csak a kiemelkedő részekre kerüljön szín.
A talp esetében a földet megfestem sötét barnára, majd vöröses barnával szárazecsetelem. Erre még egy kis csontszínt szárazolva meg is van a föld hatású talp, amire nagyon jól mutat a műfű. De szürkékkel szép szőrmét, vagy fémszínekkel szép láncinget tudunk festeni.
Ez a technika sima felületen saját textúrát hagy. Én nem szeretem, de sokaknál láttam elég hatásos végeredményt, amikor egy sima felületre alkalmazták a technikát. Ez egy hálás, kezdőbarát megoldás, de nem szabad túlzásba vinni!
Utána felviszem az egyes színeket. Elindulok belül, a figura legbelsőbb rétegétől, Ez általában a bőrszín (sőt még inkább a száj belseje, ha a figura épp üvölt). Majd a mélyen fekvő ruhák, azon lévő páncél elemek, legvégül pedig az apró részletek kiemelése történik meg. A festéshez általában a blending technikát alkalmazom.
Arc megvan, jöhet a többi!
Blending: Két szín egyesítése úgy, hogy a színátmenet miatt nem különül el a két szín éles határvonallal. Ezt elérhetjük rétegezéssel (layering), amikor az alaprétegünkre egyre világosabb , nedves és áttetsző felületeket húzunk rá. A másik megoldás a wet blending, amikor az alapszínre felvisszük a két összehozni kívánt színt, majd a felületen dolgozzuk el a határvonalakat a két szín összekeverésével.
Én a festés alatt a nagyon hasznos wet palette-et (nedves paletta) használok. Ez egy vizes tálka, amiben egy szivacs van. Erre ráfekszik egy félig vízáteresztő papír. A festékeim a papírra kerülnek a tégelyből, ami folyamatosan nedvesen tartja őket alulról. Az ide kivett festékhez keverem a világosabb színeket, és ha nem vagyok elégedett az átmenettel, akkor mindig visszatérhetek egy köztes színhez.
Bár a technika azonos, van egy két olyan színárnyalat, ami külön figyelmet érdemel. A legproblémásabb színek a fekete, a fehér, és a sárga.
Feketét ugyanúgy ki kell emelni, mint a többi színt, így felmerül a kérdés, hogy mivel is világosítható a legsötétebb szín? Ha szimplán fehéret kevernék hozzá, a végeredmény elengedhetetlenül szürke lenne. Így én a feketét mindig türkizzel töröm el. Fekete alapra P3 coal black réteget blendingelek (vagy textúrától függően szárazolok), amire erősebb türkiz fény kerül. Az extrém highlight ( a felületek megcsillanó pereme, vagy csúcs) pedig türkiz és világos szürke keveréke lesz. A mélyeket pedig sötétlila bemosóval kezelem.
Tiszta fehéret baromi nehéz festeni. Szinte csak fehér alapra megy fel szépen. Ha sötétebb az alap, akkor törtfehérből, vajszínből vagyunk kénytelenek felépíteni.
A sárga szintén foltosan fed csak sötétebb alapra. Alá magas pigment arányú okkert kell festeni, és ehhez hozzáadagolva a sárgát már foltmentes eredményt érhetünk el.
Néhány figurára külön freehand ábrát festek. Az alapra vékony ecsettel felrakom a mintát, majd átlátszó festékrétegekkel mosom vissza az alap textúrába. Ehhez a bemosás egy speciális változatát, a glazinget használom.
Glazing: A glazinget két szín összemosásához, illetve nagyon világos színek alapszínhez történő visszamosásához használhatjuk. A cél színt kb 9-1 arányban vizezzük fel, majd többször egymás után vigyük fel a felületre. Az egyes rétegek között várjuk meg a száradást.
Holy Atis felvette a Cantinás festősulikat, ahol kb. ugyanezeket mondom el. Sajnos technikailag nem a legjobb videók, de esetleg érdemes rájuk lesni. A főcímzenét azonban tekerjétek át! :D
1. Rész. Bőr és arc festése.
2. Rész. Warjack
3. Rész. Fekete festése
4. Rész. Efektek
Végül pedig legyünk büszkék magunkra, és elkészült művünkre! Lehet, hogy vannak sokkal szebbek, de azoknak nem mi adtunk életet, nem mi emeltük ki a lelketlen fémdarabok közül! Remélem segítettem ezzel az írással, és ha valakinek bármi kérdése volna, a facsén a fórumon megtalál!
Melléklet:
Az eszközök listája. :D
- Csípőfogó
- Tűreszelő készlet
- Polfa pengés szike (sniccer)
- Lombfűrész
- 1 Millis fúrószál
- Furdancs
- Fúró-csavarozó
- GW Putty
- Sculpting tools
- GW fekete spray alapozó
- Army Painter szürke spray alapozó
- GW fehér spray alapozó
- Kompresszor
- Levegőcső
- Chromax szórópisztoly
- Tartóállvány
- Elszívó kabin
- Etil Acetát (vegyszerbolt a Mester u. villamosmegállónál a Nagykörúton)
- Fémtálka
- Flakon/üdítős doboz
- Fülpiszka
- Sylvia/papírtörlő
- Vallejo festék higító
- Vallejo air color
- Wet Palette P3
- Ecsetek (P3 detail brush, 00000-ás ecset művészellátóból, flat drybrush szintén)
- vizespohár
- Festékek: GW/P3 (minden színből legalább egy sötét, egy közép, és egy felső tónus...)
- Flokkok és szóróanyagok
- PVA ragasztó
Manapság már szinte csak Privateer Press által kiadott figurákat festek, abból viszont mindenfélét. A széles paletta miatt talán azok is örömüket lelik majd a következő sorokban, akik másik terepasztalos játékok figuráit szeretik festeni.Ez a cikk már nem lesz tele szlenggel, igyekszem mindenki számára élvezhetőre venni, bár közben megszületett a hazai közösség szlengszótára. Szlengszótár
Azonban a cikk pusztán az én véleményemet fogja tükrözni (még ha innen-onnan lopok majd írásokat, linkeket), így egyáltalán nem szentírás, csak egy útmutató készül.
Előkészítés/vásárlás
Szóval az ember egyszer csak belecsöppen a hobbiba. Valahogyan megismerkedik az ólomkatonák varázslatos világával, ráébred, hogy nem csak huszárok és törökök, vagy T32-esek léteznek, hanem gőzrobotok és troll szabadságharcosok kikenésével is eltölthetünk pár órát. Mint sokan a korosztályomból én is a makettezésből igazoltam át, és egyből a hobbi egészének szerelmese lettem, nem maradtam meg csak a festésnél. Elkapott a gyűjtőszenvedély is, és a stratégiai terepasztalos játékot is hamar elkezdtem. Ez csak azért fontos, mert míg a display festők egy-egy kisebb/nagyobb projektben gondolkodnak, addig a wargamerek projektjei egész szakaszokat, neadjisten seregeket jelentenek. Persze az tévhit, hogy a display figurákat festőknek kevesebb cuccuk lenne elfekvőben otthon, hiszen mindig van egy új szerelem, csak mi hajlamosak vagyunk teljes seregeket bevásárolni, aztán dobozban tartani évekig. Különösen nehéz helyzetben vagyunk mi warmachine/hordes rajongók, hiszen kedvenc játékunkhoz folyamatosan érkezik az utánpótlás.
Nálam jellemzően három irányból támadnak a festetlen figurák. Egyrészt ott vannak a seregek. Khador a nagy szerelem, amiből minden kell, néha több is mint egy. Aztán a komissiós (bérfestős) melók, végül az egyes display figurák, amikor csak "meglátom a formát" egy figurában, és tudom, hogy azt nekem ki kell festenem. Ezekkel van a legkevesebb teendő a vásárlás előtt. Meglátni és megszeretni, ha van pénze az embernek megvásárolni, és kifesteni. A komissiós munka sem igényel nagy tervezést. Megkapod a feladatot, egyeztetsz a megbízóval, majd elvégzed a munkát. De a saját seregek esetében már előre kell gondolkodni.
Tegyük fel, hogy most ismerkedsz a játékkal, és bár tudod, hogy a saját seregedet te fogod kifesteni (hiszen ez is a hobbi része), de első sorban a játékra koncentrálnál. Hogyan is indulj neki a dolognak? Először is nézd végig a képeket, és ismerd meg a háttértörténetét az egyes figuráknak. Erre tökéletesen alkalmas a játék honlapja.
Ha több frakció is tetszik egy-egy figura miatt, ne őrülj meg! Egyszerre egy sereggel kezdj neki, és tarts ki a döntésednél. Azok a figurák, amik nagyon tetszenek a többi frakcióból, még bármikor elkészülhetnek külön kis projektként egy festőversenyre, vagy egy szülinapi ajándéknak. Ne félj helyettesíteni (szaknyelven "proxyzni"), még a legelitistábbnak tűnő arcok is szívesen játszanak a kezdőkkel úgy, hogy a seregben nem mindenki az, amit az adott figura jelképez. Végül az se rettentsen vissza, ha egy frakcióban van egy-két figura ami nagyon nem tetszik. Idővel ez könnyen változhat, amikor a szemed kezd hozzászokni a játék formavilágához. Emellett nem is kötelező minden figurát beépíteni a seregedbe. Végül még mindig használhatsz alternatív modelleket egy-két elengedhetetlen figura kiváltására, illetve kiegészítőkkel, saját szobráskodásod eredményeivel a meglévő modelleket is átalakíthatod neked tetszővé. Ezt hívják konvertálásnak, a szobrászkodást pedig szkulptolásnak.
Tehát akkor odáig eljutottunk, hogy megvan a választott seregtípus/frakció. Kis ismerkedéssel már talán az első bevásárló lista is elkészült. Jó kiindulásnak az alapdoboz, ezt lehet később bővítgetni. Vagy esetleg egy nagyobb összeg lapul a pénztárcában, és grandiózusabb álmokat dédelgetünk? :)
Mindenesetre felmerül a kérdés hol vásároljam meg a kincseket? Először is érdemes megnézni a inkvizitor.hu, meg az lfg.hu keres/kínál oldalait, vagy a facebook csoportba írni egy bejegyzést. Ennek a hobbinak nagy a másodlagos piaca. Néha a bolti ár töredékéért juthatunk hozzá seregekhez, figurákhoz. Kerüljük a "h", azaz húzott, hamisított figurákat. WM/H-ra szerencsére nem igazán jellemző, de előfordulhatnak. Miért? Mert hamisított figurára is rá fogsz költeni pár ezer forintot, aminek viszont saját értéke nincs. Ha megdőlsz vele rendkívül sok kellemetlen percben lesz részed. Ez nem olyan, mint a zeneipar/hollywood. A hamisítók a te gyűjteményed értékét is csökkentik. Ezen kívül gyakran csapnivaló munkát végeznek.
Ha az említett oldalakon nem leltél rá a seregedre máris egy útelágazáshoz érkeztél. Innentől kezdve olyan, mintha lapozgatós könyvet olvasnál. Vagy rámehetsz az ebayre/külföldi webshopra, és onnan vásárolsz. A netes kereskedelem veszélyeire nem térek ki, gyakran tényleg jó dealeket lehet kifogni. Vagy elmehetsz az egyik hazai boltba, és átadhatod magad az oldschool vásárlás örömeinek. Vagy bosszúságainak, ugyanis sajnos a kontinentális Európa valamiért a PP ellensége. A fő disztribútor (legyen a neve mondjuk Cerberus) csak negyedévente rendel, aztán kiszolgálja a több ezres vásárlóval rendelkező Angol piacot, majd a Németek következnek, míg végül talán jut egy kevés a kishazánkba is. Ha mondjuk a kokaint terjesztenék így, minden nap kihalásznának egy hullát Csepelnél. Mégis érdemes betérni, mert a hobbiban régóta szerepet vállaló boltosok sok tippet tudnak adni, meg amúgy tök jófejek. A boltok közül kettőben kaphatók Warmachine/Hordes termékek. Egyik a Gépház, bolt és klub, a Corvinhoz közel. A másik bolt pedig a fehérvári illetőségi Főnixcsarnok, akiknek kihelyezett átvételi pontja van a Cantinában, ahol a legnagyobb hazai játékos közösség is megtalálható. Hátránya, hogy a készlet elég korlátozott, nem sok különbség van a webes rendelés és a Főnixes vásárlás között. Mondjuk festékek/ecsetek vannak dögivel. Cserébe olcsók, és a kisboltok támogatják a hobbiéletet, ők szervezik a rendezvényeket. Én úgy szoktam, hogy ami nagyon kell azt a Gépházból szerzem be, ami középtávoli projekthez, azt pedig a Főnixtől.
Már említésre kerültek a festékek, egyéb eszközök. Ha teljesen új vagy a hobbiban, akkor készülj fel egy kisebb anyagi csődre. Sajnos az eszközök viszonylag egyszerre fognak kelleni, nem igazán tudod szétszórni őket időben. Az rendben van, hogy szórópisztolyt nem kell egyből venni, de a gyors és kényelmes munkához minimum 20 színre lesz szükség, nem beszélve a szikéről, a fúróról, az alapozóról, az ecsetekről. A pontos listára majd a cikk végén térek ki, illetve említést teszek a felhasznált eszközökről az egyes fázisok leírásánál.
Összerakás/konvertálás/talp
Akkor mostanra már a zsebünkben lapul néhány blister, és rendelkezünk az egyéb eszközökkel is. Érezzük a késztetést, hogy azonnal nekilássunk! De mielőtt belevágnánk a figurába érdemes néhány dolgot végigvenni. Ha boltban vásároltunk, még ott nyissuk ki a blistert. Nézzük át a tartalmát, mert ha ott kiszúrjuk a hiányt, becserélhetjük egy hiánytalanra. Ha benéztük, akkor sincs semmi veszve, a írni kell a PP-nek egy emailt, és megküldik. Ezért van monogrammos papírral ellátva a csomagunk, hogy tudják melyik szerencsétlen mexikóinak kell visszatérnie a kertészethez, amiért kifelejtette azt a Stryker-kart.
Nulladik lépésként készítsük elő a munkaterületet. Az ólomkatonázás sok szeméttel, fém és műgyanta darabkákkal, reszelékkel jár. Kíméljük meg magunkat párunk haragjától, és igyekezzünk rendet tartani magunk körül. Nem árt arra sem figyelni, hogy bár a fehérfém "ólomkatona" nem, de a műgyanta, az epoxygyurma, az akrilgyanta, és a pillanatragasztó ciano akrilátja mind-mind mérgező. Mossunk kezet, ne rágjunk puttyt, jól szellőző helységben ragasszunk, és ne kajáljunk festés közben!
Első mozdulattal vegyük ki a kártyákat, és tegyük félre a paklitartóba. Ha bérfestésre adnánk a figurát, a kártyákat ne hagyjuk a blisterben, mert könnyen lábuk kél. :)
Ezután a szivacsra rakjuk ki a figura darabkáit. Mindegyik részt vegyük szemügyre, mennyire sorjás, van-e rajta öntőcsonk, esetleg nem-e hibás öntésű.
Aurora és a lányok várják a fúrást.
A figurákat általában úgy öntik, hogy a fémet/műgyantát/műanyagot egy két részből álló mintába folyatják bele. Ahol a minta két fele találkozik, ott elengethetetlenül lesz egy (jobb esetben) század milliméter nagyságú csík. Ezt el kell tüntetni. Ha szerencsénk van, akkor ezt egy szikével simán lefaraghatjuk. Érdemes ehhez jó minőségű POLFA pengét, vagy speciális, három élű nemesacél sorjázót használni. Fő a biztonság! A penge élet tőlünk elfele tartva helyezzük a figurára, majd magunk felé húzva az eszközt kaparó mozdulattal húzzuk le a sorját. Ha toljuk a pengét akkor könnyen beleszaladhatunk a figura olyan részébe, amit nem akartunk megsérteni. Ha bénázunk akkor könnyen magunkba állíthatjuk a szikét, ami persze nem jelent egyből halálos sebet, de már az előbb említettem a mérgeket amivel dolgozunk, szóval az biztos, hogy nem tesz hozzá a várható élettartamunkhoz. A makettezés közben szerzett horrorsztorikkal pedig maximum a hozzánk hasonlókat szórakoztathatjuk, de még nem hallottam volna olyanról, hogy valaki becsajozott volna egy csontig befúrt félmilis szártól szerzett sérüléssel, vagy a szemébe fröccsentett kínai pillanatragsztós történettel. Sorjázás közben külön figyeljünk oda a figura kiálló hegyes részeire. Na nem a balesetveszély miatt, ha valaki képes magába döfni mondjuk egy Iron Fang Pikeman lábfejét, az sürgősen keressen valami másik hobbit, mondjuk ajánlom a kettlebellezést.
Hanem ezek azok a pontok, ahol öntőcsonkok vagy kis fémszálak maradhatnak a figurán. Ezeket hajtsuk ki, majd a szikével kapjuk le. Ha nagyon makacs akkor csípőfogóval is megtámadhatjuk. Ha ezt elvégeztük, akkor a figuránk készen áll a csapolásra és az összeragasztásra.
De mi van, ha a figura tetszik, de valamit mindenképpen meg akarunk változtatni rajta? Fura a póz, vagy a fejünkben él egy sokkal előnyösebb kompozíció? Akkor itt az ideje szétvágni a figurát. Mielőtt belevágnál kérdezd meg magadtól, hogy biztosan meg akarod-e változtatni az eredeti figurát? Ha már darabokra vágtad nehezebb újból összerakni, nagy valószínűséggel a tönkrevágott figura már sosem készül el. Érdemes nagyobb sculpting meló előtt egy műanyaglapon gyakorolni, és csak akkor belefogni, ha már magabiztosan bánsz a putty gyurmával, meg a formázókkal.
Konvertált Woodoo-Krokodil-Ember darabokban
Mint a figurafestésben bármi, ez is tanulható, ebben is lehet rutint szerezni, de kell hozzá minimális tehetség. Ha nem megy még mindig megkérheted valamelyik járatosabb barátodat, hogy valamit konvertáljon meg neked, és te csak az elkészített figurát fested ki.
A vágáshoz én lombfűrészt használok. Mérsékelten lehet vele ívesen is vágni, de a körprofilú szál már nagyon sok anyagot eszik meg, ezért csak óvatosan. A vágásnál nagyon sokat segíthet egy jó satu. A tökéleteset hajómakettes boltban vehetjük meg, a Kolossy térnél van egy bolt. A GW-s trágyát messziről kerüljük el.
A figura darabokban van. Ahhoz, hogy megint "méretarányos makett" legyen belőle, a figurát össze kell raknunk. Ehhez előbb szappanos vízben egy erre rendszeresített fogkefe használatával tisztítsuk meg a darabokat, majd itassuk le papírtörlőn. Erre azért van szükségünk, mert a formaleválasztó anyag néha megakadályozza a ragasztó kötését.
A darabkákba sorra lukakat fúrunk. Ehhez alapesetben egyes szálat használunk, amiből érdemes a profi kategóriásat venni, bármelyik Obiban kapható. Előfúráshoz én kézifurdancsot (rejtett-erőforrás-fúrót) használok, majd black&decker csavarozó/fúrót. Bár elsőre ormótlannak tűnhet, azonban a gyorstokmánya befogja a félmillis szálat is, és a "ravasz" lenyomásával szabályozhatjuk a fordulatszámot. Nekem nagyon bevált. A főbb részekhez használjunk gemkapcsot, az igazán finom részekhez pedig fél millis fúrószálat, és gyöngyös boltban kapható speciálisan vékony drótot. A ragsztáshoz én Loctite gél pillanatragasztót használok.
A konvertálásra GW kétkomponensű green stuffot, másnéven puttyt használok. A terelgetéséhez, formázásához pedig noname sculpting toolt, valamint egy lootolt fogászati görbe tűt használok.
Simítás előtt a Black Dragon jel. Mellette a görbe tű, és a háromélű sorjavakaró.
A sculpting annyira összetett téma, hogy arra nem is tudok kitérni ebben a cikkben. Alap, hogy legyen kéznél egy pohéár víz, mert az eszközeinket és az anyagot nedvesen kell tartani, akkor nem tapad a felülethez. Mindig egy kis kígyót, vagy babszemet gyúrunk, rárakjuk a felületre, majd az eszközeinkkel terelgetjük, és formázgatjuk. Az elengedhetetlenül rákerülő ujjlenyomatot vizes ecsettel történő simogatásal tüntetem el. Megkötés után (a teljes kötés ideje egy nap, de kb másfél óra múlva már annyira kemény, hogy formázni nem tudjuk tovább) pedig vizes reszelővel szoktam tovább polírozni a felületet. Minden textúrának megvan a maga trükkje. Érdemes nyitni egy youtube-ot, és beírni angolul a kívánt textúránk nevét. Meglepően sok videó közül válogathatunk. Én például beírtam, hogy "how to sculpt dragon scales", és már ki is dobta ezt a videót: https://www.youtube.com/watch?v=rjdvyB8rmZU
Malifaux zombilányokkra vár az utca
Gyakori módosítás a figurát speciális talpra helyezni. Ha csak egyszerű, de szép talpat akarunk, Pattison már írt egy nagyon jó cikket a témáról. Én azonban azt a régi elvet vallom, hogy az arc és a talapzat teszik a figurát műalkotássá. Ezért manapság szinte minden esetben előre gyártott műgyanta talpakat, vagy Malifaux "talp betéteket" használok. Ezek már önmagukban is külön figurának számítanak, de egyáltalán nem szignifikáns a figurafestésre töltött idő növekedése, ha ezekre rakjuk fel a figuránkat. Ha mást nem, a fővezéreket mindenképpen ajánlatos ilyen szép talapzatra rakni, ezzel is kiemelhetjük az átlagjánosok tömegéből. Ha a makettezés hívei vagyunk, később még ezekre is rakhatunk kedvenc műfű/falevél/moszat kombónkból. A figura talpán lévő sínt lecsípem fogóval. (Egyébként csípőfogóból egy elég drága, de profi szerszámot használok, és rengetegszer hozta már be az árát, csak ajánlani tudom.) A talpat megreszelem kicsi lapos reszelővel. (A reszelőkből viszont nagyon olcsó készletet vettem, és tökéletesen működnek.) A talpakba csapot rakok az előzőeknek megfelően, de még nem ragasztom be. Kb fél milliméter kilógással lecsípem a drótot, és az így maradt kis éles darabka tökéletesen alkalmas arra, hogy a műgyanta talpat bekarcolva jelzést hagyjon hova kell a másik lukat fúrnom. A kis csapot kiveszem, majd egy normál méretűt ragasztok be.
A dísztalpakat idehaza Holy Atis boltjából vehetjük meg. Ha teljes sereget akarunk talpra állítani, érdemes előre egyeztetni vele, hogy biztosan legyen elegendő.
Színséma
A figurák szépen lassan elkezdtek összeállni, és katonás rendben várják az ecsetet. Azonban mielőtt nekilátnánk a festésnek érdemes egy kis időt a tervezésre szánni. Sereget akarunk festeni? A meglevő sereget bővíteni, vagy csak egy nekünk tetsző figurát akarunk kifesteni? Ha az utóbbi a válasz, akkor már valószínűleg amúgy is él egy kép a lelki szemeink előtt. Ha nem, érdemes végigböngészni a netet az adott figurát ábrázoló képek után. De ha sereget kezdünk, vagy egy-egy soloval, unittal bővitjük meglévő seregünket, a színséma megtervezése már komolyabb feladat elé állíthat.
Figuráinkat olyanra festjük, amilyenre akarjuk. De a könyv sémától nagyon eltérő megoldásokkal könnyen lőhetünk öngólt. A játékot ismerők napi szinten látnak ehhez kapcsolódó képeket, művészeti munkákat, mások figuráit. Így szemük hozzászokik a jellemző formákhoz és színekhez. Mivel legfőbb kritikusaink is ők lesznek (a laikusok sosem fogják tudni annyira értékelni alkotásainkat, mint a hobbihoz kicsit is értők), a nagyon unortodox megoldások lehet, hogy nem érik el a kívánt hatást. Ha pedig játszani is akarunk, akkor néhány egységnél nagyon ajánlatos a storyban is rá jellemző színkombók használata. (pl. Black Dragon egységet világoskékre festeni szerintem őrültség... :) ) Amit még fontolóra kell venni, hogy milyen szinten akarjuk kifesteni figuráinkat. Be kell látni, hogy ha minden gruntot festőversenyen indíthatónak akarnánk kifesteni, az rengeteg időnket emésztené fel.
Van, hogy az idő nem számít. :) Sons of Bragg NMM
A warmachine csapat vb készülődés hajrájában elkészült egység elvérezne egy festőversenyen, de a ttq szintet bőven üti.
A festett sereg mindig szebb, mint a festetlen, vagy a részben festett. Ezért ha elsősorban a játékra koncentrálunk, figuráinkat nyugodt szívvel fessük csak a profik által ttq-nak hívott szintre, a terepasztalon így is gyönyörű látványban lesz részünk!
Lila Cygnar? Eretnekség!!! :)
Ha seregünk színsémáján gondolkodunk, érdemes a figurák megfigyelésével kezdeni. Általában seregen belül van egy-két elem, ami a teljes választékon végigkövethető, a nehézgyalogságtól a gépeken át a könnyűfegyverzetű egységeinkig mindenkin. Páncél, vagy ruha, kilt vagy bőrszütyők, valami közöset biztosan találunk. Ezeket az elemeket érdemes a seregen belül egyazon színre festeni. Ha több ilyet is találunk, már egy egységes kép is elkezdhet kialakulni bennünk. A főbb motívumokat érdemes jól elkülönülő, de harmonizáló színekkel megfesteni. A természetes környezetünkben is megtalálható formákat, tárgyakat, és textúrákat nem érdemes a valóságtól nagyon elrugaszkodott színsémára festeni. Például egy katonai uniformist nem érdemes citromsárgára színezni, ha az a valóságban olivazöld, szürke, vagy khaki. A mélyebben elhelyezkedő részekre hatásos sötétebb tónust választani. Például ha egy ruhára van páncélelem ráaggatva, akkor hatásos, ha a ruha sötétkék, a páncél meg világoskék. Végül az igazán kicsi, de a seregben jellemzően előforduló apró részekre ajánlatos egy a színsémánktól jelentősen eltérő kontrasztos színt választani. Ezek teszik majd igazán izgalmassá figuráinkat.
Ami még a teljes sereg koherenciáját szolgálja, az a figura talapzata. Ha különböző texturát is választottunk egyes csapatrészeink alá, az azonos paletta koherens egésszé változtatja őket. Erre rásegíthetünk a talapzat peremének színválasztásával is. Próbáljuk ki a kontrasztoló színünket a front arc megjelenítésére!
Alapozás/trikolor alapozás/Fújás
Ha kitaláltuk a sémát nekiláthatunk a festésnek. Kezdő lépésként alapozzuk a figuránkat. A sűrű pigment tartalmú alapozó festék egységes felületet képez figuránkon, amin könnyebben tapad meg az akrilfesték. De már itt játszhatunk egy kicsit a végeredménnyel. Régebben három színben lehetett alapozó sprayt kapni, fekete, szürke és fehér. A fekete alapozás nagyon szépen árnyékolt, és megspóroltuk a fekete körvonalazást.
A fehér kiemelte a színeket, de az egyes részeket nagyon nehéz volt elválasztani egymástól, és néha túl világos lett a végeredmény.
A szürke pedig egyik előnyeit sem hozta, viszont legalább a haátrányaival rendelkezett. Én mára minden figurámon a hármas alapozást kedvelem. Gumikesztyűben megfogom a figurát, és alaposan lefújom feketével. Száradás után ahol kell ecsettel visszajavítom. Ha ez is megszáradt a figurát sík felületre rakom és két óra irányból óvatosan pötyögtetve megfújom szürkével. Ha ez is megszáradt nagyon óvatosan megfújom fehérrel is, ezzel kiemelve a fényeket. Kezdőknek minimum a fekete alapozást tudom javasolni.
Klasszikus trikolor alapozás (Zenital lighting).
Következő lépésként felviszem az alapszíneket. Ehhez airbrusht használok. Mindig a legmélyebben lévő színekkel kezdek, és a magasabb helyeken lévő színeket fújom később.
Maszkoláshoz szalagon kívül blue tacet is használok. Az ebből gyúrt kígyókat könnyen elhelyezhetem a figurán, majd a fújás végén csipesszel lekapom.
A kis darabkákat amik a figurán maradtak úgy távolítom el, hogy egy csipetnyi blue tacet tömködök rá. Ehhez sokkal jobban tapad, mint a figurához, a kis részletekben megragadt darabok hamar leszedhetők. Már itt igyekszem az árnyékolást elvégezni. A világosabb árnyalathoz a szórópisztoly tartályába cseppentek a fehérből (meg a higítóból), a pisztoly elejét befogva visszabubiztatok, így keverem ki a világosabb árnyalatot, majd ezt is az alapozásnál megismert módon felülről fújom a figurára.
A fújás külön szakma, kell hozzá a rutin. Akrillal nagyon megszenvedhet az ember. Én két pisztolyt tettem tönkre, mire a kellő rutint megszereztem.
A tisztításhoz etil acetát kell, ami úgy viszonyul a körömlakklemosóhoz, mint Usain Bolt a Margitszigeti Futóklubhoz. Igyekszem Vallejo air color terméket használni, de a P3 festékekkel is értem el sikereket. A lényeg, hogy Vallejo Thinnert minimum 60-40 arányban kell adagolni a festékhez, majd egy ecsettel felkeverni. Időigényes a színcsere a pisztolyban, ezért ha csak display figurát is festek, minimum 4-5 figuránál egyszerre végzem el ezt a szakaszt. De nézzük meg egy kicsit részletesebben.
Előpakolom a felszerelést. Elég helyigényes a dolog, egy nm biztosan kell. Kirakom az elszívó kabinomat, ami a nem túl egészséges akrilködöt szívja be, majd szivacsszűrőn megköti. Mögé kerül a tartályos kompresszorom, aminek a levegő csövére azonnal felcsavarom a pisztolyt. Az asztal szélére kerül a pisztolytartó állvány. Rengeteg Sylviát használok fújásnál, de a tisztításhoz kelleni fog még fültisztító pálca, egy nagyobb, mondjuk 2-es ecset, és egy pohár víz is. Előző este elfogyasztott Happy Day gyümölcsé dobozát se dobjuk ki! Ennek jó nagy a szája, így a festékcserénél bekoszolt konyhai papírtörlőket, etilacetáttal átitatott fülpiszkákat is bele tudjuk tömködni, nem fog nekünk konstansan bűzölögni.
Minden a helyén!
Festés/technikák
Ha eddig mindent megcsináltunk, akkor a figuránk már kezd nagyon jól kinézni. Fejezzük is be!
Első lépésként mindig a talpat festem meg. Ha több sereget is festünk, nem árt feljegyezni, hogy az egyes talpakhoz pontosan milyen színeket is használtunk. Azért ezzel kezdek, mert a talp felületei és textúrája nagyon szereti a szárazecsetelés technikáját.
A figura még sehol, de már biztos talpon áll.
A talp esetében a földet megfestem sötét barnára, majd vöröses barnával szárazecsetelem. Erre még egy kis csontszínt szárazolva meg is van a föld hatású talp, amire nagyon jól mutat a műfű. De szürkékkel szép szőrmét, vagy fémszínekkel szép láncinget tudunk festeni.
Utána felviszem az egyes színeket. Elindulok belül, a figura legbelsőbb rétegétől, Ez általában a bőrszín (sőt még inkább a száj belseje, ha a figura épp üvölt). Majd a mélyen fekvő ruhák, azon lévő páncél elemek, legvégül pedig az apró részletek kiemelése történik meg. A festéshez általában a blending technikát alkalmazom.
Blending: Két szín egyesítése úgy, hogy a színátmenet miatt nem különül el a két szín éles határvonallal. Ezt elérhetjük rétegezéssel (layering), amikor az alaprétegünkre egyre világosabb , nedves és áttetsző felületeket húzunk rá. A másik megoldás a wet blending, amikor az alapszínre felvisszük a két összehozni kívánt színt, majd a felületen dolgozzuk el a határvonalakat a két szín összekeverésével.
Én a festés alatt a nagyon hasznos wet palette-et (nedves paletta) használok. Ez egy vizes tálka, amiben egy szivacs van. Erre ráfekszik egy félig vízáteresztő papír. A festékeim a papírra kerülnek a tégelyből, ami folyamatosan nedvesen tartja őket alulról. Az ide kivett festékhez keverem a világosabb színeket, és ha nem vagyok elégedett az átmenettel, akkor mindig visszatérhetek egy köztes színhez.
Bár a technika azonos, van egy két olyan színárnyalat, ami külön figyelmet érdemel. A legproblémásabb színek a fekete, a fehér, és a sárga.
Feketét ugyanúgy ki kell emelni, mint a többi színt, így felmerül a kérdés, hogy mivel is világosítható a legsötétebb szín? Ha szimplán fehéret kevernék hozzá, a végeredmény elengedhetetlenül szürke lenne. Így én a feketét mindig türkizzel töröm el. Fekete alapra P3 coal black réteget blendingelek (vagy textúrától függően szárazolok), amire erősebb türkiz fény kerül. Az extrém highlight ( a felületek megcsillanó pereme, vagy csúcs) pedig türkiz és világos szürke keveréke lesz. A mélyeket pedig sötétlila bemosóval kezelem.
Tiszta fehéret baromi nehéz festeni. Szinte csak fehér alapra megy fel szépen. Ha sötétebb az alap, akkor törtfehérből, vajszínből vagyunk kénytelenek felépíteni.
A sárga szintén foltosan fed csak sötétebb alapra. Alá magas pigment arányú okkert kell festeni, és ehhez hozzáadagolva a sárgát már foltmentes eredményt érhetünk el.
Néhány figurára külön freehand ábrát festek. Az alapra vékony ecsettel felrakom a mintát, majd átlátszó festékrétegekkel mosom vissza az alap textúrába. Ehhez a bemosás egy speciális változatát, a glazinget használom.
Glazing: A glazinget két szín összemosásához, illetve nagyon világos színek alapszínhez történő visszamosásához használhatjuk. A cél színt kb 9-1 arányban vizezzük fel, majd többször egymás után vigyük fel a felületre. Az egyes rétegek között várjuk meg a száradást.
Freehand skorpió glazing után.
Holy Atis felvette a Cantinás festősulikat, ahol kb. ugyanezeket mondom el. Sajnos technikailag nem a legjobb videók, de esetleg érdemes rájuk lesni. A főcímzenét azonban tekerjétek át! :D
1. Rész. Bőr és arc festése.
2. Rész. Warjack
3. Rész. Fekete festése
4. Rész. Efektek
Végül pedig legyünk büszkék magunkra, és elkészült művünkre! Lehet, hogy vannak sokkal szebbek, de azoknak nem mi adtunk életet, nem mi emeltük ki a lelketlen fémdarabok közül! Remélem segítettem ezzel az írással, és ha valakinek bármi kérdése volna, a facsén a fórumon megtalál!
Melléklet:
Az eszközök listája. :D
- Csípőfogó
- Tűreszelő készlet
- Polfa pengés szike (sniccer)
- Lombfűrész
- 1 Millis fúrószál
- Furdancs
- Fúró-csavarozó
- GW Putty
- Sculpting tools
- GW fekete spray alapozó
- Army Painter szürke spray alapozó
- GW fehér spray alapozó
- Kompresszor
- Levegőcső
- Chromax szórópisztoly
- Tartóállvány
- Elszívó kabin
- Etil Acetát (vegyszerbolt a Mester u. villamosmegállónál a Nagykörúton)
- Fémtálka
- Flakon/üdítős doboz
- Fülpiszka
- Sylvia/papírtörlő
- Vallejo festék higító
- Vallejo air color
- Wet Palette P3
- Ecsetek (P3 detail brush, 00000-ás ecset művészellátóból, flat drybrush szintén)
- vizespohár
- Festékek: GW/P3 (minden színből legalább egy sötét, egy közép, és egy felső tónus...)
- Flokkok és szóróanyagok
- PVA ragasztó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése