WNM - 10 - Vörös égbolt Bástyán

Jax Vöröspenge kapitány olyan közel állt a nyitott hangárajtóhoz amennyire csak mert, miközben a Koalíciós "Győzedelmes" harci cirkálón suhantak. A nő előtt egy hatalmas kiterjedésű gyöngykék óceán terült el, és azon túl, Bástya tündöklő kupolái és épületei. A Győzedelmes egy rejtő mező alatt lebegett vagy tíz mérföldnyire a VSZ erődtől, várva hogy a prédája megjelenjen.

"Helyzetben vagy?" szólt bele Connor Stone ezredes Jax rádiójába. A csatamágus türelmetlen ember volt, hivatásos katona, és körülbelül annyira örült a zsoldossal való együttműködésnek, mint a nő annak, hogy Koalíciós fejesektől fogadjon parancsokat. Ám oda ment ahol a pénz volt, és jelenleg itt volt.

"Ezt már másodjára kérdezed meg tőlem, ezredes," mondta Jax. "Azt hittem, hogy a hírnevem legalább talpraesettként ír le."

"A hírneved véreskezű kalózként szól rólad." köpött Stone ezredes.

"Ahogy mondtam, talpraesett."

"Egy Felderítő lövész osztagot rendelek alád." morogta Stone bosszúsan, és a nő észrevette, mennyire uralkodnia kell magán, hogy kiadhassa a parancsot. "Iris Hathaway hadnagy nemsokára leszállítja a csomagod maradékát."

A rádió recsegett egy sort, majd kikapcsolt, mielőtt a nő válaszolhatott volna.

Jax körbepillantott a hatalmas hangárban -- amit jelenleg Koalíciós katonák és warjackek töltöttek meg -- és meglátott egy kis férfi-nő csoportot akik a Felderítők egyenruhákát és puskákat hordtak, majd azok elkezdtek felé jönni. A vezetőjük egy galjvékony nő volt, aki simán hat láb maga volt, rövidre nyírt sötét hajjal és vékony, komoly arccal.

"Vöröspenge kapitány," szólt a nő ahogy közel értek. "Hathaway hadnagy vagyok."

"Ühüm," mondta Jax. "Hoztatok nekem valamit?"

A Felderítő szeme összeszűkült, de elővett egy kicsit, gömbformájú tárgyat az övtáskájából és átadta.

"Ne pazarold el. Csak egyet kapsz."

Jax kuncogott és betette a készüléket a lőszerszíjába, hogy kéznél legyen majd. "Szóval, hogyan kerültetek erre a szutyok megbízásra, Hathaway?"

"Nem értem mire gondolsz," mondta a Felderítő. Ahogy a nő orra felfelé kunkorodott, az ember azt hinné, hogy egy nyitott latrinára bukkant volna váratlanul.

"Úgy értem, hozzám rendeltek, hogy én parancsoljak nektek. Ez már biztosan fölzaklat, nem?"

Hathaway elmosolyodott, egy fogvillantós, ragadozó mosolya volt ez, és ettől Jax egyből jobban tisztelni kezdte. "Azt kérdezed tőlem, hogy tetszik-e, hogy egy olyan zsoldostól kapunk parancsokat aki a közelmúltig az ellenségeinket szolgálta és aki, ha a jelentések igazak, annyi hűséggel rendelkezik mint egy konesztai kövi vipera és valószínűleg ugyanannyira mérgező?"

Jax vigyorgott. "Igen, hadnagy, pontosan ezt kérdezem."

"Akkor, nem, nem tetszik." mondta Hathaway. "De követem a parancsaimat."

"Tudod, mindennel kapcsolatban igazad van, kivéve egyet." Jax rácsapott a pengéje markolatára, egy régimódi kardra, amit egy ősi égi hajó roncsából tépett ki, majd egy fúziós mezőgenerátorral újította fel.

"Valóban, kapitány?" mondta Hathaway, a saját kezében a puskája tusát szorongatva. Mindketten szerették, ha a fegyvereik kéznél voltak, erőt nyertek belőlük.

"Azt mondtad, hogy nem vagyok hűséges. Ez nem igaz. Férfiak és nők akik velem tartanak a csatába a legénységem. A legénységek változnak, de a hűségem irántuk nem. Ha követtek engem, élve hazahozlak benneteket."

Hathaway kifejezéstelenül bámulta, keresve az álnokságot vagy lekicsinylést. Amikor nem lelte, biccentett. "Rendben. Visszajuttatsz engem és az enyéimet a Győzedelmesre, és aztán én állom az italokat."

"Megigérem." Jax újra a nyitott hangárkapu felé fordult. Egy kis alak haladt feléjük a vízen át, egyre nagyobbra és nagyobbra nőve. Egy VSZ kereskedő fregatt volt, Galleon osztályú, az Ismeretlen Hajnal. A VSZ flottájának egyik leghíresebb hajója, arról volt híres, hogy új utakat fedezett fel a Hyperuranionban és ami még fontosabb volt a Koalíciós hadihajónak, arról is, hogy mindig értékes szállítmány volt rajta, legtöbbször fegyverek.

Jax kivonta a kardját és előremutatott vele. "Ott a célpontunk, hadnagy."

Hathaway megérintette a torokrádióját. "Uram, a csomag megérkezett. A célpont bemérve. Két percen belül csúszunk."

A Győzedelmes mélyéből valahonnan, Stone ezredes Arcanessencevel töltötte fel a katonáit. Az arc vevők Hathaway páncélján és a Felderítőkön egy kicsit élénkebb fénnyel világítottak, és Jax is érezte a beáramló erőt a mechanikáiban.

"Nem régen az VSZ-nek dolgozták," mondta Hathaway, most már inkább kíváncsian mint ellenségesen. "Most pedig nekünk segítesz leszedni az egyik hajójukat. Miért van ez?"

"Emlékszel, hogy mit mondtam a hűségről?" mondta Jax, miközben figyelte ahogy a Ismeretlen Hajnal egyre közelebb ért. A páncéljára szerelt repülő szerkezet halkan zümmögni kezdett, ahogy felkapcsolta.

"Igen."

"Nem értékelem amikor a hűség nem kerül viszonzásra, különösen ha nem kifizetett bér formájában történik. Olyankor kissé...bosszúálló leszek." A háti meghajtója életre kelt és Jax egy pár centire elemelkedett a padlóról.

"És ezért bérelt fel Stone ezredes? Mert bosszút akarsz állni a VSZ-en?"

"Ezért, és azért mert én vagyok az egyetlen csaj a Hyperuranionban aki hajlandó kiugrani egy csataszállítóból és elhelyezni egy mozgó térkaput egy VSZ kereskedőhajón." kiáltotta Jax a meghajtója hangosodó süvöltésén át. Az Ismeretlen Hajnal most már tíz mérföldnyire volt Bástyától, csatamágus távon kívül, sebezhetően.

"Biztos vagy benne, hogy a te részed a legrosszabb, kapitány?"

kiáltotta Hathaway.

Jax kisuhant a hangár kapuját, megfordult és egy pillanatig lebegett.

Hathaway felé mutatott a pengéjével és vigyorgott. "Találkozunk a csúszás után, hadnagy. Szövetségi vérrel festjük ki az Ismeretlen Hajnalt...aztán megisszuk azt a piát."

WNM - 02 - Jobb félni mint...

 

Voss bíró a domb tetején állt, kezét az Arc pengéin nyugtatva, és a csodálta a hatalmas pusztítás lenyűgöző képét ami elé tárult.Előtérben, a Dicsőséges Kincs égi szállító füstöltő roncsa -- a hajó nem volt már több kint kormos szilánkok gyűjteménye, ami több mérföldes területen szóródott szét. A legénység és a szállítmány a fedélzeten mind semmivé vált. Ezen világvégi kilátás mögött, Konesta zöldellő dzsungelei, egy kavalkád narancs, zöld és lila színekből, mindez egy fakó azúrkék ég alatt.

Leventék nyüzsögtek a roncsok között, védve azt a kósza szemektől, valamint feltérképezték a károkat, további elemzésre adatokat gyűjtve.

Egy másik alak mozgott még Voss Leventéi között és körül, teljesen elütő öltözetben, ami nem olyan volt mint a Leventék teljes testpáncélja, hanem egy extrém környezeti hatásoktól védő űrruha.

Ez Dr. Myra Hurst volt, az Érintetlen Világok szakértője és gátlástalan zsoldos, valamint szürke-piacos ősvilági technológia kereskedő. Voss gyűlölte, hogy fel kellett bérelnie egy ilyet mint Hurst, de a nő tapasztalata sokkal nagyobb volt mint bárki másnak. A általa megszerzett információk kulcsfontosságúak voltak, mivel a Dicsőséges Kincs pont egy nemrég feltárt ásatásra zuhant, arra ami végső soron ennek a teherszállítónak a végzetét okozta.

Nyilvánvaló volt, már első ránézésre is, hogy az ásatási területet egy tucatnyi kő monolit veszi körbe, mindegyik nyolc láb magas, nem emberi eredetű és olyan ősi, hogy az emberi képzelet határait súrolja.

Voss válaszokra várt, információkra, hogy aztán a Vascsillag Szövetség és Konesta lakói legjobb érdekei szerint oldja meg a helyzetet, éreztetve a lakókkal, hogy nélkülük csak egy kaotikus és erőszakos galaxis veszi őket körbe.

A válaszok a dombra sétáltak föl éppen, egymás mellett lépkedve, gyanakvóan nézve egymásra.

Kander Nerro, egy nemrégiben előléptetett kapitány a Leventék közül, Dr. Hurst mellett haladt, aki úgy tűnik végzett az első vizsgálatával.

A hű katona és a haszonleső felfedező. Micsoda páros.

Voss kivárta amíg odaérnek hozzá és figyelte, hogy melyikük szólal meg majd előbb.

Azok újra egymásra néztek. Nerro kapitány megköszörülte a torkát. 

"Mondja, Nerro," mondta Voss. "Mit találtak?"

"Uram, a roncs...hatalmas," kezdte Nerro. "A sérülések egy része nyilvánvalóan olyan fegyverekkel lett okozva amiket az Aeternus Continuum általánosságban használ."

Előrenyújtott egy kis darab kormos repeszt. Voss elvette és megforgatta a kezében. Az acél kormos volt és olyan módon pörkölődött meg ami másmilyen volt, mint a plazma vagy galvanikus fegyverek nyoma. Inkább savmartának tűnt. 

"Hollowphage," mondta Voss, megnevezve az AC egyik kedvenc lőszertípusát, amit a warjackjeik és támadó járműveik is gyakran használtak.

Találkozott már vele. Sokszor.

"Igen, uram. De ez..." Nerro átnyújtott egy másik darabot a roncsból. Voss észrevette, hogy a Levente nagy óvatossággal tartja az elfeketedett hajódarabot, szinte simogatóan, ahogy átadta. "Óvatosan, utam. Nagyon törékeny."

Voss óvatosan vette át, mégis a hajótest egy  darabja porrá morzsolódott a kezében.

Összevonta a szemöldökét és megrázta a fejét. "Van még más is, ami ilyen?

Nerro komoran bólintott. "Sokkal több, uram."

"Dr. Hurst," mondta Voss. "mit talált?"

Hurst elmosolyodott, a világoskék szemei ragyogtak élénken, izgatottan. "Hogyha azt hiszi, hogy amit a katona fiú talált itt izgalmas, akkor még semmit sem láttál."

A zsoldos tudós közvetlen stílusa bosszantotta Vosst, de nem szólt semmit. Hurst folytatta. "Van ott lent egy hulla, pont az egyik monolit mellett, ugyanolyan állapotban mint ez a roncsdarab." Vazallusnak tűnt. A szerencsétlen pára porrá vált - bőr, fogak, haj, csontok, minden - amikor megérintettem a mintavevővel. 

"Úgy gondolja, hogy a Continuum talált egy ősi fegyvert?"

"Ez lenne a tippem," mondta Dr. Hurst. "Az AC mindig áskál az Érintettelen Világokon, és technikát keres. Leginkább olyan dolgokat, amikkel meg tudják hosszabbítani az életüket. Nem tudom, hogy itt találtak-e valami ilyet, de az a tippem, hogy a helyi Templom most már jelentősen nagyobb tűzerővel rendelkezik."

"És amikor a Dicsőséges Kincs átrepült fölöttük, lett egy jó alkalmuk kipróbálni," mondta Voss. 

"És egyúttal eltüntettek a szerzeményük minden szemtanúját." tette hozzá Nerro.

Voss ökölbe szorította a kezét és összemorzsolta a repeszdarabot amit Nerrotól kapott, hagyván hogy a szellő elfújja a tenyeréből. "Volt még már Continuum aktivitás is a közelben?"

"Mostanában erősödést tapasztatunk," válaszolt Nerro. "Az a gyanúm, hogy az amit itt találtak a kiváltója."

"Szóval, visszatérhetnek?"

"Erre tippelek, igen."

"Na várjatok egy kicsit," mondta Hurst, gyanakvóan hunyorítva.

"Az AC nem fejezte be az ásatásokat, és biztosra veszem, hogy még hagytak itt dolgokat."

"Én is így gondolom, " mondta Voss. " Nem engedhetjük, hogy visszajöjjenek és elvigyék ami még itt van."

"Álljatok meg egy átkozott pillanatra, Voss. A szerződésem kimondja, hogy elsőként válogathatok azok közül az ősi technológiák közül amit találunk."

Voss nem válaszolt, helyette Nerrohoz szólt. "Kapitány, mennyi időbe telik, amíg egy tűzbombás csataszállító ideér a kopisi laktanyából?"

"Hmm, egy órát tippelek, uram," mondta Nerro, megadva Vossnak a választ amire számított. A Levente szinte együttérzéssel nézett Hurstra. 

"Dr. Hurst," mondta Voss, "a szerződése kimondja, hogy elsőként választhat az ősi technológiák közül fizetség gyanánt, de nem mondja ki, hogy mennyi ideje legyen megszerezni az említett őstechnikát. Én most pontosítom. Körülbelül egy óra."

"Te orbitális seggfej vagy. Tudod?" kiáltotta Dr. Hurst visszafelé, miközben lefelé sietett a domboldalon az ásatás felé.

Voss figyelte ahogy elmegy, aztán sóhajtva Nerro felé fordult. "Kapitány, tegyen meg mindent, hogy a doktor biztonságosan kijusson a zónából a bombázás előtt."