MK4 Háttér - H004 - Megállíthatatlan

 Egy férfi besétál a kocsmába.

"Állíts le, ha már hallottad ezt," mondja. Kopott bőrkabátja alatt egy pár míves máguspisztoly csillog. "Szarul festesz."

Az asztal fölé görnyedő férfi nem pillant föl a korsójától. "Mindketten jártunk már itt."

A újonnan érkezett odahúz egy széket, félrecsapja a hosszú kabátját, leül a székre és felteszi a poros csizmás lábait az asztalra. "A megszokások mozgatnak minket, úgy vélem." A válla fölött visszapillantva, int a felszolgáló lánynak, két ujját egymás köré csavarva, majd az asztalra mutatva.

"Mondhatnám, hogy jó téged látni Caine, de sosem az." A szakállas férfi kiissza a kupáját, továbbra se nézve fel. A testét körbevevő nehéz páncél nyikorog minden mozdulatnál. "Ha akarsz valamit mondani, térj rá. Dolgom van."

"Mindenki azt mondja, hogy meghaltál, Magnus."

A szakállas férfi kinyúl a mechanikus műkezével, ami az átmetszett bicepszéhez van szegecselve és összezúzza az előtte lévő pléhkorsót. "Annak élek, hogy meghazudtoljam azokat a szemétládákat."

Asheth Magnus már mindent látott életében. Hű cygnari hazafi volt, és a régi király Vinter Raelthorne belső körös verőembere, mielőtt a puccs száműzetésbe kényszerítette volna Vintert. Azután zsoldosként dolgozott fáradhatatlanul, hogy összegyűjtsön egy sereget ami a királya visszatérésének előfutára lett volna, lehetővé téve a Vinter vezette skorne hódítást. Aztán miután tévedésből árulással vádolták meg, Magnust megkínozták Vinter fájdalommesterei, mielőtt elhagyta volna az elűzött királyt. Árulása után Magnus, aki mindig is a cygnari elsőbbségben hitt, megkereste Vinter Raelthorne törvénytelen fiúgyermekét, hogy visszaállítsa a jogos vérvonalat a királyi trónra. A hazafiasságáért meg is jutalmazták aztán: kegyelmet kapott a bűneiért és árulásáért és újra magas katonai ranggal jutalmazták a cygnari hadseregben. Miután végignézte, ahogy egykori tanítványa és legádázabb ellensége Coleman Stryker elesik a Khador ellen vívott csatában, Magnus hősiesen szembeszállt a khadori támadókkal, majd később újra önfeláldozó módon csapott össze az emberiség lelkeire szomjazó démonokkal. Ezek után elhagyta a hadsereget amiben és ami ellen egész életében harcolt.

A csapos lány leteszi a két friss korsót az asztalra közéjük, majd Caine bólintva belehelyez egy maréknyi aprót a markába. Kitágult szemekkel felveszi az összezúzott korsót. Caine gyorsan szór még bele pár érmét és a szájára teszi a mutatóujját, rákacsintva, ahogy a lány eltávolodik tőlük.

"Szóval, most újra a kardodat árulod - vagy aminek ezt hívod," mondja Caine a korsója fölül, biccentve a legendás Ellenhasító penge felé, ami Magnus mögött a falnak van támasztva. Mellé volt még döntve a saját fejlesztésű rakétavető, már csőre töltött lövedékkel.

"Nem úgy tűnik, hogy te abbahagytad volna a golyók pénzre váltását." Magnus a szakállát babrálja, miközben a sebhelyes, vak szeme elkapja a homályos vidéki csárda kevés fénysugarát.

"Az a különbség köztünk, hogy én konzekvens maradtam. Csupán egyetlen oldanak dolgoztam." emelte Caine a korsóját gúnyos tisztelgésként.

Magnus összeszorította a mechanikus öklét, állítva a mozgatók erejét a bal kezével.

"Egyesek ugyanezt mondták volna rólam."

"Talán valóban, de tévednének, ugye, Mags? Idealistaként vágtál bele ebbe a szakmába -- volt bizonyítanivalód és céljaid. De sok különböző mestert szolgáltál, és mindegyikük mást kért tőled. Így aztán mindegyiküknek adtál magadból egy fontot a húsodból. Most pedig már nem lehet tudni, hogy miben hiszel. Bár aztán sosem önérdekből csináltad." Caine a fejét csóválja, hitetlenkedve, keresve Magnus ép szemét, hátha onnan kiolvas valamit a céljairól.

"Megtettem amit meg kellett, akkor amikor kellett." Magnus leteszi az üres kupáját az asztalra, talán kicsit túl erősen.

Caine megvonja a vállát, aztán bólint, kinyúl és felveszi Magnus elől a korsót, mielőtt a hatalmas vasmarka ezt is szétzúzná. "Nem azt mondom, hogy a megtérés mintapéldánya vagy, de sokat köszönhetnek neked az emberek, egyes dolgokért, amiket megtették. Többen mint akik valaha tudni fognak róla."

Magnus felemeli mindkét tenyerét. "Sosem szerettem a díszfelvonulásokat."

"Nem szereted a kitüntetéseket sem hordani, élvezni a jutalmakat?" Caine lehúzza a korsója maradékát, csendben várva a választ.

"Az nem az a világ, amiért harcoltam. Cygnarban nincs többé hely számomra." Magnus kinyitja és bezárja a mechanikus öklét. "Oda megyek ahol szükség van most rám. Egy nekik, egy nekem."

"Szóval, most mi legyen hát? Ha a kötelesség nem szólít már, akkor mit nyersz ebből egyáltalán?"

"Semmit, csak a pénzt."

A csárdán kívül egy gép dübörgése harsan, egyre közelebb érve. Pánikkiáltások hangzanak, és egy riasztó harang kong.

Caine fészkelődik a székében, a keze ösztönszerűen a derekához nyúl, miközben a válla fölött hátrales, veszélyek után kutatva.

"Ez nekem szól," mondja Magnus, felállva az asztaltól. Felnyalábolja a kardját és a rakétavetőjét mögüle, szeme röviden bűvös lánggal lobban."Ideje melózni, Vic."

***

A roncsvárosokban közül ami Ternon Crag-et alkotják, a "Szerencse vége" nevű tákolt kocsma az egyik legjobb karban lévő épület ebben a leépülőfélben lévő bányásztelepülésen, amit inkább átutazók laknak mint állandó telepesek.

A kocsma főajtaja rozsdás nyikorgással kitárul. Magnus kilép a napfényre, hunyorítva, miközben a szeme megszokja a déli napsütést.

Előtte egy harcias fémhegy, ami háborús gépezetnek képzeli magát. Az elejét egy tüskékkel borított nagy henger alkotja amiben hemzsegnek a veszett disznók, a hátulján pedig egy füstöt okádó kemencére szerelt kezdetleges ágyú forog jobbról balra. Két disznóember - taszító, két lábon járó vadkanok, akiknek több ereje van mint esze - irányítja a Húsklopfolót és annak fegyverzetét. A szerkezet tetején egy harmadik disznóember feszít, teste hatalmas a másik kettőhöz képest. Nagyképűen pózol egy hatalmas bárddal maga mellett, miközben a vörös köpenyébe belekap a sivatagi szél. Mélyen a torkából jövő hörgéssel, a lény megszólal, szégyentelenül mészárolva minden szótagot, miközben cygnari nyelven beszél, röfögéssel tarkítva.

"Asheth Magnus," mondja a disznóember, "Carver azt hallotta, hogy halott vagy."

"Sokat terjed ez a dolog manapság," válaszolt Magnus egyszerűen, miközben a jobb lába kényelmetlenül szorul a fém protézisben, ami tartja.

"Carver nagyúr azért van itt, hogy átvegye ezt a területet Carver nagyúr birodalmának." A disznóember kidomborítja a mellkasát és a követőire mutat a Húsklopfoló két oldalán. Disznóember útonállók tucatjai röfögnek és visítanak egyetértésben. Két masszív lény, rettentő paródiái a felegyenesedve járó vaddisznóknak, szörnyű mechanikus végtagokkal kiegészítve, hatalmas fejszékkel a kezükben, végtelen vérszomjjal üvölt fel.

A disznóember így szól, "Hallottál már Carver nagyúrról, B.M.M.D a harmadik fejedelemről. Reszkess a Hódító ereje előtt."

Magnus egykedvűen vakargatja a szakállát, felmérve az előtte sorakozó disznóemberek tömegét. "Őszintén megmondom. Tudom hogy sok mászkál a fajtátokból a környéken. Ám nincs időm számon tartani az összes nagypofájú hetvenkedőt, akik azt hiszik hogy lecsíphetnek egy karéjt valami nagyobból mint a saját húgyos létezésük. Szóval, nem, nem tudom, hogy ki a fene vagy. És amikor végzünk itt, nem is fogok emlékezni arra, hogy lekapartam a malac hátsódat a csizmám talpáról."

A disznóember vezető háborog, felhorgad, majd teljes tüdőből üvölt. "Carver nagyurat nem fogják lenézni."

Kétszer rácsap a mellette meredező ágyúra, ezzel jelezve a tüzérnek, hogy készüljön lőni. "A Legnagyobb Pusztítás Elhozója most elhozza rád a legnagyobb pusztítást."

"Az egyetlen dolog amit hozni fogsz nekem, az a fizetésem." Magnus felcsapja a rakétavetőjét a vállára, majd az emelvényre céloz Carver lábai alatt.

A disznóember lövész elkapkodja a lövést, az ágyúja félrevisz. Egy sorozat megszaggatja a Szerencse Vége szélét, összezúzva a gerendaborítást. Magnus szemrebbenés nélkül meghúzza a rakétavetőjén a ravaszt, egyenesen Carverre küldve a rakétákat. A disznóember vezér visít, kitér és a földre ugrik, miközben a rakéta felrobbantja az ágyút, teljesen széttépve.

Meglengetve a hatalmas pallosát, Carver hangja egyre magasabbra tör, mint egy sivító malac, amint harsogja:  "Öljétek meg!"

Carver haragja által hajtva, a hatalmas csatavadkanok rohamra indulnak, miközben a disznóember útonállók tüzet nyitnak kezdetleges puskáikkal.

A golyók szétszaggatják a csehó fa borítását, betörik az ablakokat, és lepattognak Magnus erőmező védte páncéljáról. 

Magnus beront a csetepatéba, elhajolva és kitérve dühös fejszecsapások tömkelege elől, miközben az útonállók rajzanak körülötte bárdokkal és kardokkal. Ellenhasítót nagy ívben suhintja maga körül, átvágva a két lábon járó vadkanok tömegein, akik sérült malacokként visítanak. Ám a feldühödött disznóhús tömege lehengerlő, és Magnust hátba kapja az egyik csatavadkan fejszéje. A hátán lévő varázsturbina által kibocsájtott energiamező tompítja a különben halálos csapást, de a lendület kibillenti egyensúlyából. Térdre zuhan.

Bűvös rovások veszik körül és a lába alatt a föld megpuhul, megállítva a mozgását, ahogy Carver nagyúr varázslatot sző a körülötte nyüzsgő tömeg széléről.

"Rendben, Vic," motyogja Magnus, miközben próbálja kirángatni a protézises lábát maga alól. "Azt mondtam, ideje megindulni."

Caine lazán a kitárt kocsmaajtónak támaszkodik, és figyeli a közelharc alakulását. Elismerően füttyent és biccent a hatalmas acél óriás felé, miközben az elődübörög az épület mögül. "Szavamra Magnus, azt hiszem most túltettél magadon."

Balkeze helyén láncfűrész, a jobbjára láncos buzogány láncolva, és egy hatalmas rakéta a vállára szerelve, a tudattal megáldott harci gépezet a háború megtestesülése.

Magnus egy villanással megidéz egy sor rúnát amik égető hővé válnak, élve megsütve a közeledő disznóembereket. Újra elvarázsolja és egy újabb disznóember esik el, de a tömeg egyre csak jön és a csatavadkanok, Carver varázsereje által hajtva, rohamra indulnak. Az első szörnyeteg alacsonyra vetődik és méretes agyaraival próbálja felöklelni, felborítva Magnust, aki elterül arccal lefelé a két serpenyő méretű pata előtt.

"Invictus! Gyerünk!" Magnus szeme felvillan és lángoló rúnák lobbannak körülötte. A távolban gőzgép morajlik, dugattyúk süvöltenek, ahogy a föld beleremeg az egyre gyorsuló fémes léptekbe.

Magnus fölött egy másik csatavadkan emeli magasra a bárdjait, készen arra, hogy elharmadolja őt. Dühös visítást hallat kitátott pofájából, aztán a feje eltűnik a vállairól, letépve egy pengés, szekérkerék méretű vasgolyó által. Magnusra forró vérzuhatag fröccsen, ahogy félregurul a fejetlen, eldőlő hulla útjából, és a szörny a földre zuhan.

Ellenhasítóra támaszkodva, Magnus talpra áll a gőzmozgatta hidraulika hegy, csikorgó fogaskerekek és páncéllemezek előtt. Morcosan néz rá. "Elpattant egy kötelék a cortexedben, vagy mi?"

A szabvány katonai harci gólem kétszerese volt, Invictus lebámul Magnusra fenyegető, égő szemekkel, majd durcásan szusszan, gőzt fújva az arcát védő rostélyból. 

A tudataik össze vannak kötve a csatamágus és gólem egyedi kapcsolatával, Invictus érzékei Magnuszéi is. A hatalmas gépezet látólencséin keresztül, Magnus kiszúrja a hát mögött rohamozó csatavadkant. Anélkül hogy megfordulna, Magnus beleösszpontosítja a varázserejét a gólembe, feltöltve a cortexét, ami életet ad a gépnek és hajtja a fegyvereit. Pont mielőtt a vadkan elérné Magnust, az embermagasságú láncfűrész felpörög Invictus bal karján, a hatalmas fogak elmosódnak, majd eltűnnek. Csupán egy kicsi igazítással, Invictus pontosan a vadkan útjába helyezi a pengét, majd szinte fölsiketítő acélcsikorgással lemetszi a csatavadkan jobb karját.

A szörny üvölt dühében és Invictusra veti magát a megmaradt karjával, vadul csapkodva a bárdjával. Magnus megpördül, kibelezve a csataszörnyet Ellenhasító csapásával, majd a műkezével állcsúcson csapja a vadkant, kiterítve a földre.

Feltüzelve, a megmaradt disznóember útonállók felkapják a fegyvereiket és dühösen süvöltenek, ahogy közelítenek.

"Te takarítsd itt föl, nekem szusszannom kell," mondja Magnus Invictusnak, félreállva, ahogy a gólem szembelépked a veszett disznóemberek áradatával. 

A mozdony méretű gőzkazánja morog, miközben Invictus szembeszáll a tömeggel. Két lángoszlop lobban ki az arcrácsa oldalairól, felgyújtva három útonállót. Egy másik fájdalmában sikolt, amikor a hatalmas gépláb eltiporja, majd a következő lépéssel, Invictus egy hatalmas, pengés vasgolyót lódít láncon széles ívben, lekaszálva a disznóembereket mint a sarló a búzát. Ami kevés útonállónak sikerül elkerülnie a gólem pusztító támadásait, eldobják a fegyvereiket és rettegve hátrálnak.

Ám várjuk, van még...

A Húsklopfoló motorja felsikolt, tűz és hamu tör elő a kéményeiből, miközben a tüskés zúzóhengere felpörög a három tucatnyi benne futó malac erejétől. A zúzó felszakítja a talajt, miközben Invictus felé ront, egyre gyorsulva. Kilépve a kormos fekete füstfelhőből, ami a gép után maradt, Carver megjelenik, Magnusra mutatva a pallosával.

"Készül fel, hogy találkozz Isten kezével!" Kiáltja Carver disznó akcentusú cygnari nyelven. 

Magnus sóhajt. "Már el is felejtettem, hogy még mindig itt vagy."

"Amikor levágom a fejedet és felzabálom a belsőségeidet, egy életre emlékezni fogsz Carver nagyúrra!" Carver leszegte a felét és rohamra indul.

Magnus felvonja a szemöldökét. "Azt hiszem itt valamit félrefordítottál." Felemeli a kardját, felkészülve a csatára a disznóemberrel.

Invictus a gyorsuló Húsklopfoló felé fordul, és egy újabb tűzoszlopot lő a hatalmas csatagép felé. Eltántoríthatatlanul, a klopfoló vezetője a gólem felé robog, pont amikor Invictus felemeli a láncos buzogányát. Ám a jármú disznó hajtotta cséplője túl gyorsan odaér hozzá, elkapva a láncos golyót és berántva azt a zúzó henger alá. Invictus előre billen, ahogy a karját berántja a henger, és a harci gép teljes súlya rászakad. Ám a hatalmas gólem megveti a lábát a földön, és megemeli a klopfolót, teljesen megállítva, ahogy a benne futó malacok elborulnak és rémülten felsikoltanak. 

Csupán pár lépéssel a kardtávolság előtt, Carver hátranyúl és előránt egy rövid csövű sörétes puskát. Elsüti, és beteríti Magnust súlyos söréttel, ami megtépi a köpenyét és felszakítja az arcát a bal szeme alatt.

Magnus előre csap Ellenhasítóval, összecsapva Carver Istenkezével, megakasztva a rohamot. 

"Van egy pallosod, neked is van vagy pallosom," morogja Magnus csikorgó fogakkal, miközben hátralép és felemeli az öklét. "Van egy mordályod, nekem is van sörétesem."

A protézis karja suhintásával elsüti az alkarjába épített dupla csövű sörétest, Carver arcába csapva az acélgolyókat. Magnus kiköp. "A fajtádnak sosem volt egyetlen eredeti ötlete sem. Csak fosztogatjátok a tisztességes, dolgos emberek vagyonát, ellopva az életüket parazitaként."

Bőr és agyardarabok röppentek ahogy Carver előre vetette magát vad csapások közepette. Ezek belemartak Magnus páncéljába, sebeket tépve a mellkasán és lábán. Magnus hátratántorodik, nem bírva el a disznóember lendületét. A disznóemberek vezetője láthatóan megmámorosodik. "Carvernek birodalma van! Mindenki tanúja lesz Carver dicsőségének!"

"Még három és fél másodperced van, és a birodalmad új császárt kereshet," mondja Magnus. Magában összpontosítva a varázserejét, a támadásainak természetfeletti erőt kölcsönöz, félrecsapva Carver pallosát, aztán egy halom ütéssel kínálja meg a műöklével, minden alkalommal egyre hátrébb lökve a Húsklopfoló felé, ami közben a kerekeit pörgeti, összegabalyodva Invictus láncos buzogányával.

"Küldjed neki, Vic!" kiáltja Magnus a hangzavar fölött, bár tudja, hogy a gólem  minden gondolatát tisztán érti mechanika agyával.

Invictus felpörgeti a láncfűrészét és elkezdi elmetszeni a láncot ami a buzogánygolyót tartja. Szikraeső kavarog körülötte, ahogy a gólem kiszabadítja a karját. Mikor Invictus karja leválik, a klopfoló hengere újra elkezd forogni. Ám a warjack lehajol, hagyja, hogy a klopfoló felkapaszkodjon félig a hátán, majd egy kirobbanó mozdulattal felegyenesedik, felborítva a harci gépezetet.

Carver alig tud kitérni a lángoló roncs elől, mielőtt az rázuhan, ám ki tudja használni Magnus pillanatnyi figyelmetlenségét, és talpra áll. A közelben a kibelezett harci vadkan megmozdul. Kiszippantva belőle a fennmaradt életerőt, Carver feltölti magát varázs fúriával, begyógyítva a sebeit és felruházva magát újult erővel.

"Carver teljhatalmú." Hátranéz a warjack felé, húsz méterre, figyelve, nehogy a csatamágus és a harci góleme közé kerüljön. Ám Invictus teljesen harcképtelenné van görbülve. A jobb karja össze van vagdosva, a lábai pedig alig tartják meg a súlyát.

"És már nincs semmi másod, csatamágus," röhög Carver, majd Magnus felé veti magát, pallosát magasan a feje fölé emelve. 

"Carver a nyertes!"

 Ám Magnus hátralép a csapás elől, távon kívülre. "Egy dolog még van. Csupán azt reméltem, hogy nem rád kell elpazaroljam."

Carver vigyorog Magnus hátrálásán. "Gyáva! Futsz Carver nagyúr elől! A legteljesebb pusztítás elhozóját nem leh..."

A hangos, röfögő hahotázásától nem hallja, hogy egy rakéta indul Invictus válláról. Egy szívdobbanásnyi idő után a Megsemmisítő rakéta felrobban Carver lába előtt, krátert ütve a földbe és gombaszerű, lángoló füstnyalábba tekeri Carvert.

"Ennek a kismalacnak otthon kellett volna maradnia," motyogja Magnus, miközben Invictus felé sántikál.

A harci gólem gőzt fúj ki és megcsörgeti a végtagjait. Magnus megcsapkodja a gép páncélos combját, megvizsgálva a károkat. "Ne aggódj. Újra össze foglak dobni."

"Nem rossz egy vén szivartól." Caine odasétál hozzájuk. Mindkét kezében egy frissen csapolt korsó, egyiket Magnusnak nyújtja. 

"Kösz. Még nem említetted, hogy miért vagy itt," mondja Magnus, miközben elveszi a korsót.

"Ugyanazért, amiért te. Hogy a sírba tegyem ezt a malacot," mondja Caine, megemelve a korsóját, mielőtt belekortyolna.

Magnus savanyú arccal néz. "Akkor nem tudtál volna segíteni?"

"Ez az uniformis hátránya. Nem jár semmi jutalom az extra melóért. Hiszen tudod."

Caine érdeklődéssel vizsgálta az Invictust szinten teljesen beborító sérüléseket.  

"Adtam volna a vérdíjból." Magnus felhajtja a korsó tartalmát.

"Nem értem, Mags. Nincs az a pénz mennyiség ami megéri ezt a fájdalmat," mondja fejét vakargatva Caine. "Nincs már ideálod, amiért harcolhatsz, és már nem maradt bizonyítanivalód. A pokolba is, ember, megpihenhetnél."

Magnus ránéz Invictusra és a fejét csóválja a Szerencs Végére nézve. "Nem...tudok." Elréved, aztán megfordul és lassan visszabiceg a kocsma felé.

"Nem tudsz mit?" mondja zavartan Caine.

"Nem tudok..." Magnus megáll egy pillanatra, megvárva míg Invictus mellé ér. "Egyszerűen nem tudok leállni."