Blighterghast Szava érezte, hogy gazdája meghal, ahogy a sárkány elméje elvillant a sajátjából, és egy pillanatra csak a saját gondolatai hideg üressége maradt. A rettegéstől dermedten ült a nagy lávató előtt. Egy pillanatig azon gondolkodott, hogy beleveti magát a tüzes gödörbe. Aztán, lassan, Blighterghast jelenléte újra megjelent a gondolataiban. Először egy emlék legcsekélyebb nyoma támadt, aztán erősebbnek érezte, és nagy izgatottságára, közelebbinek.
A lélekedény, amelyet Blighterghast parancsára készített el évekkel ezelőtt, életre lobbant. A sárkány athanc szilánkja lüktetett a vas- és bronzketrecben, és Blighterghast Szava megremegett, satnya szárnyainak bőrszerű zörgése betöltötte a nagy barlangot. Felemelte a ketrecet a hozzá erősített láncnál fogva, és megnézte a többi hívőt, akik a szent medence körül álltak. Nem rendelkeztek gazdájuk ajándékaival, és a láva heve már kettőt is elvitt közülük, de a megmaradtak halk, zümmögő hangon kántáltak. A szavak amiket kiejtettek nem halandó szájakra és elmékre voltak szabva, de a rituáléhoz hatalmas nyelv kellett.
Blighterghast Szája egy bajnokra bízza majd mestere esszenciáját, aki méltó a feladatra, aki őrzi a sárkány lelkét, amíg az felhalmozza a szükséges erőt ahhoz, hogy ismét fizikai formában újjászülessen. Hamarosan a bajnok jár majd közöttük, egy hatalmas intéző, aki előtt egész Immoren megremeg.
Blighterghast Szája a medencéhez közeledett és a lélekedényt a kavargó tűz fölé tartotta, majd lassan leengedte az olvadt sziklába, amíg el nem tűnt. A láva megmozdult. A tetején lévő vékony kéreg meghajlott és felhasadt, mikor egy forma a felszínre emelkedett. Blighterghast Szava térdre rogyott a bajnok előtt és esedezve emelte fel karjait.
– Testvéreim – kiáltott fel –, íme a Blighterghast Bajnoka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése